Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1957-09-10 / 37. szám
A nagyváros nyugati peremét Bükkös-ne- gyednek hívták. Valamikor állítólag hatalmas bükkerdő terült .azon a tájon, onnan kapta a nevét. Földbuckák, süppedt viskók, bűz, szemét jellemezte azt a negyedet. De földodú csak egy volt. Kis földhalom jelezte az ottlétét, meg a halom közepéből kiugró kályhacső. Abban lakott a Féílábú. A verem sárgára, csontra szíttá. Senki nem tudta hogyan, miből él, de az odújába sem lépett még soha idegen láb. Igaz, nem sokat törődtek ott az emberek bajával, hiszen mindenkinek volt belőle elég. A Féllábú nem társalgóit az emberekkel — annál inkább a gyerekekkel. Tavasztól-őszig, mikor _ otthon tartózkodott, harminc-negyven csupasz gyerek heverészett mellette a gyepen és hallgatta furcsa meséit. Féllábúnak hívták, mert a nevét nem mondta soha senkinek és csak a jó lába volt meg, a bal tőből hiányzott. Két durva mankó segítségével kapogott be két-háromnaponként, a városba. A gyerekeknek már számtalanszor elmesélte, hogyan vesztette el a lábát, de azok újra, meg újra meséltették. Egy vézna, feketeszemű, szurkoshajú gyerecske férkőzött leginkább a szívéhez, a nyolcéves Dávid Misi. Misiék vagy százötven méternyire laktak tőle egy kis vályegviskóban. Hatan voltak testvérek, ö volt köztük a legidősebb. Apja, anyja csontbőr teremtések, ketten sem nyomtak hetven kilót. A Féllábú nagyon megszerette az értelmes, okos Misit és legjobb barátjának tartotta. Neki olyasmiket is elmesélt, amit soha senki másnak. Egy szép májusi estén kettesben heverésztek a földodú mellett a fűben és hallgatagon szür- csölték a kibomlő természet vegyes illatát, hallgatták a nagyváros éjszakai lüktető zaját és nézték a rengeteg apró fénypont sugárzását. — No, meséljen, Féllábú bácsi! — szólalt meg Misi. — Mit meséljek, fiam? — Mindegy, akármit... Mesélje el a lábát! — A lábam?... De hiszen azt már sokszor elmeséltem! — Nem baj! Mégegyszer!... — kérlelte Misi. — Hát jó! Az ember hanyatfordult, két kezét a tarkója alá helyezte és csendesen mesélni kezdett: — Dél-Tirolban voltunk állásban két hétig. Egyik este parancsot kaptunk, hogy reggel támadásra indulunk. Alig indult meg a támadás, pusztító pergőtüzet zúdítottak ránk az olaszok... A többit meg már úgy is tudod?.-. — És tényleg úgy érezte, hogy az égbe repül, Féllábú bácsi... — kérdezte a gyerek visszafogott lélegzettel. — Ügy én... Nagyon nagy gránát lehetett, mert alaposan földobott... — De mért olyan rendes fűrésszel vágták el lábát!? — Mert a szanitéceknek nem akadt más a kezükbe. Tudod, Misikém, ott nem számított, hogy egy emberrel több hal meg, vagy kevesebb. Lefűrészelték és én a marha fejemmel megmaradtam... Elhallgattak. Misi izgatottan rágcsált egy szál füvecskét és gondolatban valahol a fronton járt, majd meg az élő lábat fűrészelő katonákat látta maga előtt. Borsózott a háta, megborzongott a lelke. Nagyot sóhajtott: — És magának nem volt senkije, mikor ha- zagyütt?... Felesége meg gyerekei?... Hiszen minden embernek van. A Féllábú nem szólt mindjárt. Nézte a hunyorgó csillagokat és gondolata valahová a múltba futott... Mérlegelte, vajon elmondja, ne mondja, mert az ő nagy titkát még senki sem hallotta tőle. Talán meg sem érti a gyerek, mégis úgy döntött, hogy elmondja: — Mikor bevonultam, asszonyt, meg két gyereket hagytam otthon. A nagyobbat Misinek, a kisebbet Janikának hívták. Huszonegyben kerültem haza. •. Nagyon megijedtek tőlem a gyerekek, meg a feleségem is... Megosztán az volt... az volt a legrosszabb, hogy egy idegen ember is volt nálunk... Megéreztem, hogy rám már nincs szükség, idegen vagyok a családom számára.. • Háromnapi otthoniét után búcsút vettem a gyerekektől. Aludtak ... meg- cirógattam... megcsókoltam őket lopva és el- gyüttem ... Kétszáz kilométert kopogtam végig a mankókkal- Azóta itt vagyok, a Bükkösön... élek... — Furcsán elcsuklott a hangja. A kibuggyanó titok nyomán keresztül-kasul szántották lelkét a felidézett emlékek. Hasraforduit és gyűrött arcát a fűbe fúrta. Misi nem értette meg teljesen a nyomorék embert, de azt megérezte, hogy kegyetlenül szenved. Már megbánta, hogy kérdezte és szerette volna jóvátenni. Félénken nyúlt a Féllábú bozontos fejéhez- A rájuk hulló holdfényben, mintha lángolt volna keze alatt a veres haj. Vézna, reszkető kezével simogatta, s nyöszörögte : — Én ... én nagyon szeretem magát Féllábú bácsi. JimcsekBé&is: AFÉLIÁBÚ Az ember felkönyökölt: — Mit? ... Hogy te szeretsz engem!?... Hát, hát mégis csak van, aki szeret engem!?... így nőtt köztük nagyra, szorosra a barátság •.. Egyik este, mikor Misi hazatért, apja kegyetlenül, agyba-föbe verte az édesanyját. Dávidné összegömbölyödve, kezével arcát védve nyöszörögte az ura felé: — Úgyis megfojtom!... Mind megfojtom!... Az ember kimerült és abbahagyta a verést. Fáradtan vánszorgott az asztalhoz, lehuppant egy székre és az asztalra borult. Sokáig mozdulatlanságba merevedett minden. Mintha megállt volna az idő kereke, s vele együtt az élet... Egyszer Dávid hirtelen felkapta a fejét. Zavaros, vérágas szemmel nézett a feleségére. Rekedten szólt: — Hát fojtsd!... Dögöljenek rakásra!... Nem tehetek róla, hogy nincs munka... Ha térdig járom a lábam, akkor sincs!... Dávidné is felkecmergett a földről és Misire förmedt. Rajta töltötte ki a mérgét: — Te is hiába csavarogsz egész nap!... Semmit se tudsz kihajtani!... — és egy nagy pofont adott a gyereknek. Misi mozdulatlanul állt előtte, ernyedten lógott a keze. Dávidné másodszor is mérte a pofont, de lehanyatlott a keze. mert Misi szemébe nézett, aki csak nézte öt bánatos szeretettel, kiszolgáltatva, s azt is látta, hogy keze nyomán a sápadt gyerekarcol öt piros virágszirom nyílik. Megvo- naglott a szája és kirohant a házból. Már minden gyerek aludt, csak Misi virrasz- tott a bölcső fölött, mert az öthónapos Zsuzsika nyugtalanul hánykolódott — nem lelte az álmát... Misi ringatta és dalolt neki. odálatosan csengett a hangja. Mint a hegyipatak üde csobogása, mint a mezei pacsirták édes-bús trillája, mint a fenyveserdő halk susogása: hajlott, futott, keringett, szárnyalt és simogatott... Honnan ez a csodálatos hallás, honnan ez a csodálatos hang!? És egyik dalt a másik követte mindaddig, míg Zsuzsika szemét le nem fogta az álom jótékony keze. Másnap Dávidék bementek a városba, az öt apró gyereket Misire hagyták. A járni tudók' a ház mellett játszadoztak, Misi pedig Zsuzsikával bajlódott. Hiábavalónak bizonyult minden igyekezete, nem boldogult vele. A kislány csak kapálódzott és ordított torkaszakadtából. Tehetetlenségében Misi is sírni kezdett. Bő könv- nyeitől még maszatosabb lett az arca. Aztán kínjában dalolni kezdett. Könny és dal! Milyen ellentétes, furcsa szeszélyes játéka az életnek! _A Féllábú közeledett a házhoz. Már mesz- szebbről meghallotta az éneket, s szinte megdöbbent a gyönyörűségtől. Majd a házhoz ment, a falnak támaszkodott és lehúnyt szemmel hallgatott. Egyszer aztán elhallgatott a bölcső ringó dobaja, s az ének is szárnyát vesztette... Misi kilépett az ajtón és megpillantotta a Féllábút. Megcsillanó szemmel lépett hozzája: — Féllábú bácsi... hát maga elgyütt hozzánk ? ... — El, Misikém!... Te daloltál olyan szépen? — Szépen?... — csodálkozott a gyerek. — Hiszen én inkább sírtam... Nem akart elaludni a Zsuzsi Leültek a gyepre és soká szótlanul néztek a messzeségbe. Mintha^ egyetlen hatalmas napkorongból állt volna az egész égbolt. Ragyogásétól szinte^ porzott a láthatár... Valahol a lombok között vadgalamb burukkolt, s a város felől elhaló villamos-csilingelést hozott a forró nyári szél... Az ember erősen gondolkozott. Micsoda érték van a gyerek hangjában!?... Az ő hangja rekedt, kopott, és nem is tud mást, csak szenténekeket, valahogy mégis megkeresi vele szűkösen a mindennapit... De hol tanulta ez a gyerek azt a sok divatos nótát!?.-. Mi lenne, ha elvinné jnagával a városba és énekeltetné őt a bérházak udvarain, ahol ő szokott!?... Ilyen, s hasonló gondolatok szaladoztak a Féllábú agyában. — Misikém! — szólt sokára és nagyon komolyan a gyerekhez. — Tudnál te mások előtt is énekelni ? ... — Mások előtt? — nyílt kerekre a két fekete bogár. — Már úgy gondolom, hogy olyan nagyon sokan, ha hallgatnának, akkor is mernél — Én? — gondolkozott parányit a gyerek.— Mernék bizony! Különös izgalom fogta el a Féllábút. Bozontos szemöldöke alatt felparázslott a szeme. Ismét hosszú hallgatás után szólt: — Apád hol dolgozik? — Sehol... — És ... sokat éheztek ? ... — Megszoktuk... — e jtette Misi keserűn a szót és lehorgasztotta a fejét. — Aztán hol tanultad azt a sok szép nótát? — A városban... — felelte a gyerek. — Tudja, Féllábú bácsi, én _ nagyon szeretem a muzsikát, osztán ott szoktam ácsorogni a Grand előtt, meg _a Korona előtt... Tudja hol van az a kávéház? — Tudom, fiam. — De szép kisasszony szokott a Koronába’ dalolni. Hallotta már, Féllábú bácsi? — Hallottam ... A gyerek éjfekete szeme felragyog és a város felé int: — A Grandban meg olyan feketeruhás ember szokott... Tudja, a nyakán olyan van, mint két pilleszárny... De szépen tud ám az is énekelni!... Mikor abbahagyja, mindig tapsolják az urak... Ugye, sok pénzt kaphat?. — Biztosan — felelte az ember. — De jó lehet azoknak! — mélázott el a gyerek. Zsuzsika ismét mocorogni kezdett a bölcsőben. Misi befutott, kicsit ringatta, majd ismét visszatért a Féllábú mellé. — Elgyüsz velem holnap a városba, Misikém? — Minek? — Dalolni. — Dalolni ? .. • Hová, a Grandba? ... A Féllábú keserűn elmosolyodott: — Nem... Oda mink nem mehetünk, nem eresztnek be. Majd tudom én, hogy hová kell menni, ne félj semmit! — Én elmegyek, ha elvisz! — mondta Misi örömmel. — Hát akkor reggel majd gyere el, aztán elmegyünk. De ne szólj ám senkinek! Mikor az ember elment, Misiben ezer kérdés hánykolódott. Izgalom kerítette hatalmába, furcsa, jóleső izgalom. Valami megvillant az apró gyerek lelkében. Vágy, remény szökött a szívébe és képzelete a belvárosba röpítette, be a fényes kávéházba, fel a dobogóra a zenekar elé. Vágya és álma a feketeruhás énekes helyébe vitte, aztán intett a láthatatlan zenekarnak- A képzelt muzsika betöltötte a Bükkös-negyedet és Misi énekelni kezdett: Legyen a Horváth-kertben Budán, Szombaton este félnyolc után ... Dalolás közben mosolygott, hajlongott jobbra- balra, mint az igazi énekes. Testvérkéi ijedt csodálkozással nézték, hogy mi lelte azt a bolondos Misit!?... Reggel korán ébredt. Nyugtalan álma zavarosan kószált benne. Annyi minden történt vele álmában, de reggelre úgy elröppent tőle, hogy semmire sem emlékezett. A küszöbre ült és leste a Féllábú odúját, hogy mikor búj ki belőle a gazdája. Mikor a gyárak szirénái, a munka kezdetét jelezték, ők is elindultak Féllábúval a városba. A reggeli forgatagban nehezen jutottak előre, de végülis célhoz értek. Egy nagy, többemeletes bérház előtt álltak meg. A Féllábú kioktatta Misit, hogyan, mit csináljon, aztán biztatón megsímogatta a fejét: — Csak bátran, kisfiam! Ne félj, senki se bánthat, mert én vigyázok rád! No, most menj szépen! Misi bátorsága felmondta a szolgálatot. Kicsi szíve sebesen kalapált, a lába remegett, térde rogyadozott. Ide-oda nézve, lépésröl-lépésro ment a macskaköves udvar közepéig. Magas falakat, körbefutó erkélyeket, meg az ég kékjéből látott egy darabot. Sután megállt, nem tudta, mit csináljon. Kinek énekeljen, hiszen az erkélyek üresek, kihaltak. Kérdőleg nézett a kapu alá, ahonnan a Féllábú bíztatta mosolyogva. Misi énekelni kezdett. Előbb a sírás igen szorongatta a torkát, de mind tágabbra nyílt és ajkáról a dal mind erősebben csengett. Szárnyalt fel, fel, bekopogva minden ablakon, minden ajtón... S nem hiába! Egymás után nyíltak meg az ajtók, egyre többen támaszkodtak az erkély korlátjára és csodálkozva hallgatták az apró emberkét. Misit felbátorította, felgyújtotta a sok feléje tüzelő szempár és énekelt, énekelt billegve, hajlongva, mint egy igazi nagy énekes. Isten tudja, hogy meddig énekelt volna, ha pillantása nem téved a kapu alá. Féllábú integetett neki, hogy elég lesz már. Esőként hullott a papírba csavart aprópénz. Innen-onnan lassú méltósággal papírpénz is lebegett lefelé ... Misi nem akart hinni a szemének és tanácstalanul topogott az udvar középen, míg valaki le nem kiáltott neki, hogy szedje össze. Buzgón hajlongott, szedegette a pénzt, közben ide-oda tckingélt, mint egy riadt őzike. A nadrágzsebbe dugott pénz kipergett az udvar kövére. Izgalmában még arról is megfeledkezett, hogy lyukas, pedig pénz még jócskán volt szanaszét az udvaron. Egy leleményes háziasszony kisegítette: jókora papírzacskót dobott neki. Abba aztán belefért. Kigyúlt arccal, boldogan repült a kapu alá: — Nem fogunk éhezni, Féllábú bácsi! Estig még több helyre elmentek és sok pénzt összeszedtek. Hazafelé menet betértek az egyik külvárosi kocsmába. Jól bevacsoráztak, még sört is ittak utána, öreg este vetette haza őket. Mielőtt azonban elváltak, Misi a Féllábúhoz fordult: — Felezzük el a pénzt, Féllábú bácsi! — Nagyobb szükség van arra nálatok, csak vidd haza te!... — s feleletet sem várva elindult az odúja felé. Mikor Misi otthon belépett az ajtón, ugyanaz a kép fogadta, mint máskor. Anyjának most is könnyes volt a szeme és az volt az első dolga, hogy rá támadt: — Hol csavarogtál megint, te haszontalan!?... — és már mérte volna pofont, de mert Misi ölében megpillantotta a zacskót, nem ütött. — No, hoztál valamit? Misi szótlanul lépett az asztalhoz és kiborította a zacskó tartalmát. Dávidék elhiilve nézték a „temérdek“ pénzt. — Pénz!... — fordult ki Dávidnéból döbbenten a szó. — Jaj, jézusmárjám, csak nem loptad valahol! ? ... — Nem loptam, édesanyám... Daloltam érte... — Daloltál érte!?... Misikém, édes kisfiam! ... — Dávidné a könnyein át mosolygott a fiára, majd átölelte és ezret csókolt az arcán, amelyre olyan nagyon sok pofont mért a nyomorúság, meg az elkeseredés. És Dávidné szégyenkezve temette kötényébe az arcát Azután már Misi minden második napon ment a Féllábúval, aki csak egy-egy vacsorát kívánt a keresett pénzből, semmi többet. ü gyik szombaton történt. Estefelé járt az " idő, mikor Misi az utolsó házból ment kifelé. Jólöltözött úriember állta útját. Misi szörnyen megszeppent, de ijedsége nyomban elszállt, mert a Grand kávéházban játszó zenekar vezetőjére ismert az idegenben. A többi már úgy történt, mintha álom lett volna az egész. Misi fürdőbe, majd borbélyhoz került, aztán aranycsíkos, sötétkék ruhát vett neki az idegen és este elvitte a kávéházba. A kisfiú óriási sikert aratott. A városban csakhamar szétfutott a „csodagyerek“ híre és a Grand-kávéház estéröl-estére zsúfolásig megtelt. De Misi boldogsága nem volt teljes, mert a Féllábú úgy eltűnt, mintha föld nyelte volna. Pedig a Féllábú nem halt meg, csak máshová költözött. Nem akart tovább a kisfiú útjában lenni, hiszen úgyis jórafordult az élete, megáll ö már a maga lábán, nincs szüksége őrzőre, dajkára. Azért lopva minden este elment a Grandhoz és elgyönyörködött a kis pacsirta csodás énekében ... Egyik esti fellépésénél Misi kutató szeme a félrecsúszott függöny melletti résen át megpillantotta a Féllábú veres üstökét. A vendégek legnagyobb csodálatára kirohant az utcára és a meglepett nyomorék ember nyakába borult: — Drága Féllábú bácsi, mégis csak megleltem! Hol járt eddig?... Mindenhol kerestem már ... — Meg ... megbetegedtem ... elmaradtam... Megosztán neked ... neked már másmilyen ba.- rátaid lesznek... Tudod, Misikém!.-. — De én most is szeretem magát, Féllábú bácsi! Mindig szeretni fogom!... — pityeredett el a gyerek. Kemény férfikönnyek tolakodtak a sok megpróbáltatást átélt ember szemébe, de visszaparancsolta azokat: — Nagyon jól esik, Misikém, hogy szeretsz... Bármily magasra visz is az utad, édes kisfiam, a fajtádról sohasem feledkezz meg!... — Remegő kézzel megsímogatta a fiú hollófekete haját. — Most pedig menj vissza szépen, mert meg találnak rád haragudni!... — De visszajön hozzánk, ugye. Féllábú bácsi? — Vissza — bólogatta fejével a befelé induló Misinek, de magában már eldöntötte, hogy nem. S az üvegen át mégegyszer megnézte magának a fiú arcát és elbúcsúzott tőle, mint valamikor az édes gyerekeitől... Elindult a járdán billegve, kopogva, hogy valahol más otthont keressen magának, talán száz kilométerrel odább... Belevegyült, belesodródott a ' tömegbe, mint sárga falevél az őszi ködbe- Ahogy távolodott, már csak néha-néha lángolt fel a haja az erős villanyfényben... KULTÚR MOZAIK 4 A Paramount filmvállalat illusztrált könyvben adta ki Tolsztoj Háború és béke című regényének forgatókönyvét. _ — Minden könyv vásárlója szelvényt kap, mellyel ingyen nézheti meg Tolsztoi halhatatlan művének filmváltozatát. 4 Amerikában betiltották Shean O’Caisy ír drámaíró művét azzal az indokolásai, hogy írója kommunista. — Szakasztott olyan kommunista vagyok, — felelte erre az író — mint Shelley, Dickens, Byron és Milton, akik Marx felemelő ember- szeretetét és humanizmusát vallották, amit én is vallók. 4 Lengyel írók tervei: ez év őszén jelenik meg K. 1 Brandys új műve, a Királyok anyja, továbbá a Vörös sapka második és a Legyőzhetetlen város nyolcadik kiadása. Leon Krucskovsz- kij új színművet ír, mely tárgyát Lengyelország nemrég lezajlott eseményeiből meríti. — Anton Szlonyimszkij készülő gyűjteményes kiadásában többek között három színmű: Bábel tornya, A varsói néger, A hontalan orvos és számos novella kerül sajtó alá. Mecsiszláv Jasztrun új verskötetén dolgozik.
