Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1957-09-10 / 37. szám
AVágyölijrének inneie Vasárnapi csend ülte meg a tájat. A forró júliusi napsugarak vakítón csillogtak a sebes Vág játszi, virgonc hullámainak taraján. Az ezernyi, csillogó hulláin könnyedén ringatózott tovább, egyre tovább. A hegyoldalból egy-egy alázuhant szikladarabka ütődve nagyot csobbant és a szivárvány színeiben játszó cseppekké zúzódott. Mint a pajkos gyermek, aki az imént i Ikövetett csínyén kacag, hogy még a könnyei is kiperdülnek. Szegény folyó! A púchovi hídról szemléltem a Vág kergetőző hullámainak játékát. Sajnáltam, hogy e kedves, gyermekes szilajságnak egyszer végeszakad. A Természet alkotásába belenyúl az Ember, a hatalmas. Itt a medrébe szorított folyó, amott egy falucska, s mindez néhány év múlva már mese lesz csupán, amiről apák, nagyapák fiaiknak, unokáiknak fognak mesélni. Igen, az Ember megjelent a Vág partján, s a Természet évezredes munkájára azt mondta: Ez így nem jó, majd én! E csendes vasárnapon egy szakasznyi fiatallal cn is lapátot fogtam, hadd folyjon az a hegy lassan, lapátonként. Parancsnokom a kijelölt helyre vezetett, ahol tábortűz hamuja szürkéiéit. * — Itt, látjátok? — mutatott a tűz helyére. — Régiségre bukkantunk, ezt kell kiásni. Fiatal ipari tanulókkal dolgoztam. Reguly C'iril, aki mindig igyekezett magát kihúzni, ha csak tehette, elsőnek ragadta meg a lapátot. — Mit gondoltak, mi lehet ott? Hátha arany . . . A munka gyorsan haladt. Mindannyiunkat fűtött a kíváncsiság. Vajon mit rejteget a föld mélye ? Lázas munkánkban egy idősebb néni zavart meg, aki imakönyvet szorongatva, a templomból jövet látogatott el hozzánk. — Drága gyermekeim, hát ti is... — szeméből vaskos könnycseppek buggyantak ki — ti is a sírunkat ássátok? — Ne tréfáljon nénike, mi aranyat keresünk! — vágta oda valamelyik, aki gyanúsan szemlélte az öreg nénikét. — Lehet, — szipogta amaz — nektek arany, de nekem csak sírbolt. Mert én a falumat, a szülőházamat el nem hagyom. A Vág egyszerre félelmetes folyó lett. Elterjedt a híre, hogy vize nemsokára elárasztja az egész falut. Bizony, az emberek az első pillanatban megijedtek. Mi is lesz velük? Azóta néhány év telt el. A hamu alatt nem akadtunk kincsre. Parancsnokunk alaposan megtréfált. De aznap szakaszunk 160 százalékra teljesítette a tervet, s úgy hiszem az a néhány lapát is előbbre vitte a munkát. Azonban parancsnokunknak mégis volt némi igaza a régiséget illetően. A Vág régi völgyét valami új váltotta fel. Az egykori falvak helyén az újonnan keletkezett tó vize csillog, amelynek hátát vitorlások hasítják. Az öreg néninek is volt valami igaza. Azon a helyen, ahol akkor ástunk, ma sír van. Oda temettük a múltat, a szegény falucskát. Helyébe az új tő partján vadonatúj falucska csinos házai büszkélkednek. Ismét vasárnap. A szeptemberi nap sugarai a megbéklyózott Vág vizén csillának. A hatalmas gát, ezrek munkájának az eredménye, ünnepi pillanatra vár. Nemsokára megnyílnak a zsilipek s az egykori játszi hullámok ereje megsokszorozódva fogja szolgálni a Vág völgyének dolgozóit. A nagy mű készen áll az ifjúság áldozatkészségét - hazaszeretetét hirdeti ß. anyasz á vonalon A mozdony lihegve mászott a hegyre a napos kupéban vígan zötyögtünk, mint bozontos és öreg görnyedt medve a tiszolci'hegy mggaslott fölöttünk. A tölgyek és a fenyők integettek langy hullámában halk nyári szeleknek. A sugarak arany ujjai benyúltak a nyitott ablakon $ végigfeküdtek fehér vásznán a púpos nagy batyuknak, tányérsapkán, selymén egy szőke fürtnek; a tájat néztem éhes, fürge szemmel, az égkupola kék volt, mint a tenger. Hazámat néztem, gyönyörű hazámat — ha soká néz ki e kacagó képre, az embernek hát füttyös kedve támad — boldog voltam, mint új feleségére néző férfi, ki érzi: övé már az! A breznói táj sosem volt oly nyájas. , 2. Egy ember jött be a szomszéd szakaszból, kerek, piros fiúcska jött utána. Leültek s láttam: hátizsákot csatol az apa s előkerült zsemlye, málna, szalámit nyújtott fianak kacagva majd ő is vágott és vígan harapta. Beszélni kezdtünk. Bányász volt. fis öröm volt hallani szavát, — a táj robogott — s mint frissen fejtett guruló szénrögön, a fény a barna szemén úgy ragyogott. Megtudtam, hogy fiával Gömört járták s egy tündér volt társuk, a Vidámság. — Szabadságon vagyok — folytatta aztán — « a fiam hát világot akart látni. Tíz éves most, voltunk fent Krasznahorkán, jaj, Domicát nem győzte már csodálni. — Kezét rátette a nagy buksi főre s büszkén mondta, hogy mérnök lesz belőle. Elnéztem én e két embert merengve: a keménvareú és nagykezű apát, ki régen boldog jövőért esengve véste a tárnák izzadt, sötét falát. Hazáját iárja, teli, derűs szívvel s minden útja gyémánt holnapba ível. S a gyereket, kit immár új sors ringat bányászkölyök, és mérnök lesz belőle. És éreztem, hogy a mi vágyainkat nem fékezi semmi: megyünk előre! Özönlőnk! S mint a szél-csikó a tájon száguld végig a hírünk a világon VERES JÁNOS Szeptember 6-án és 7-én, ünnepélyes keretek között átadták a termelésnek az Ifjúsági Gátat. Egész ifjúsági szövetségünk építőmunkájának jelentős napjai voltak ezek Ifjúsági Gát építésen mintegy 55.000 fiatal brigádos dolgozott. A fiatalok áldozatos" munkájukkal újabb sikert értek el az Ifjúsági Gát felépítésével. Elkészült az Ifjúsági Gát ünnepi ülést tartott a CSISZ üzemi szervezete. Este 8 órakor az amfiteátrumban kuli úrestét tartottak és tábortüzeket gyújtottak. Ugyanakkor a résztvevők gyönyörű tűzijátékot láthattak az új tó felett, utána táncmulatság volt. Szeptember 7-én reggel fél hétkor zenés ébresztő volt, utána nyolc órakor a jelenlévők megtekintették az Ifjúsági Gátat. Kilenc órakor ünnepélyesen átadták szolgáltatásának az erőmüvet. A délutáni órákban a tó tükrén nagyszabású sport - versenyeket tartottak, amelynek keretén belül többek között ejtőernyősök ugrottak a tó vizébe. Vidám fiatalok egész a késő esti órákig táncoltak az ünnepségeket befejező nagy népmulatságon. Pénteken délután és szombaton az Ifjúsági Gát építői megünnepelték munkájuk eredményét. Erre az alkalomra meghívták több régi brigádost is. Az ünnepség keretén belül pénteken délután ünnepi ülést tartott a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának Elnöksége, amelyen résztvettek a legjobb építők is. Az elnökség ülésén Eüizus elvtárs mondott beszédet. Az elnökség illése után
