Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1957-09-10 / 37. szám

AVágyölijrének inneie Vasárnapi csend ülte meg a tájat. A forró júliusi napsugarak vakítón csillogtak a sebes Vág játszi, virgonc hullámainak taraján. Az ezernyi, csillogó hulláin könnyedén ringatózott tovább, egyre tovább. A hegyoldalból egy-egy alázuhant szikladarabka ütődve nagyot csobbant és a szivárvány színeiben játszó cseppekké zú­zódott. Mint a pajkos gyermek, aki az imént i Ikövetett csínyén kacag, hogy még a könnyei is kiperdülnek. Szegény folyó! A púchovi hídról szemléltem a Vág kergetőző hullámainak játékát. Sajnál­tam, hogy e kedves, gyermekes szilajságnak egyszer végeszakad. A Természet alkotásába belenyúl az Ember, a hatalmas. Itt a medrébe szorított folyó, amott egy falucska, s mindez néhány év múlva már mese lesz csupán, amiről apák, nagyapák fiaiknak, unokáiknak fognak mesélni. Igen, az Ember megjelent a Vág partján, s a Természet évezredes munkájára azt mond­ta: Ez így nem jó, majd én! E csendes vasárnapon egy szakasznyi fiatallal cn is lapátot fogtam, hadd folyjon az a hegy lassan, lapátonként. Parancsnokom a kijelölt helyre vezetett, ahol tábortűz hamuja szürké­iéit. * — Itt, látjátok? — mutatott a tűz helyére. — Régiségre bukkantunk, ezt kell kiásni. Fiatal ipari tanulókkal dolgoztam. Reguly C'iril, aki mindig igyekezett magát kihúzni, ha csak tehette, elsőnek ragadta meg a lapátot. — Mit gondoltak, mi lehet ott? Hátha arany . . . A munka gyorsan haladt. Mindannyiunkat fűtött a kíváncsiság. Vajon mit rejteget a föld mélye ? Lázas munkánkban egy idősebb néni zavart meg, aki imakönyvet szorongatva, a templomból jövet látogatott el hozzánk. — Drága gyermekeim, hát ti is... — sze­méből vaskos könnycseppek buggyantak ki — ti is a sírunkat ássátok? — Ne tréfáljon nénike, mi aranyat keresünk! — vágta oda valamelyik, aki gyanúsan szem­lélte az öreg nénikét. — Lehet, — szipogta amaz — nektek arany, de nekem csak sírbolt. Mert én a falumat, a szülőházamat el nem hagyom. A Vág egyszerre félelmetes folyó lett. Elter­jedt a híre, hogy vize nemsokára elárasztja az egész falut. Bizony, az emberek az első pilla­natban megijedtek. Mi is lesz velük? Azóta néhány év telt el. A hamu alatt nem akadtunk kincsre. Parancsnokunk alaposan megtréfált. De aznap szakaszunk 160 százalékra teljesítette a tervet, s úgy hiszem az a néhány lapát is előbbre vitte a munkát. Azonban pa­rancsnokunknak mégis volt némi igaza a régi­séget illetően. A Vág régi völgyét valami új váltotta fel. Az egykori falvak helyén az újon­nan keletkezett tó vize csillog, amelynek hátát vitorlások hasítják. Az öreg néninek is volt valami igaza. Azon a helyen, ahol akkor ástunk, ma sír van. Oda temettük a múltat, a szegény falucskát. Helyé­be az új tő partján vadonatúj falucska csinos házai büszkélkednek. Ismét vasárnap. A szeptemberi nap sugarai a megbéklyózott Vág vizén csillának. A hatal­mas gát, ezrek munkájának az eredménye, ünnepi pillanatra vár. Nemsokára megnyílnak a zsilipek s az egykori játszi hullámok ereje megsokszorozódva fogja szolgálni a Vág völ­gyének dolgozóit. A nagy mű készen áll az ifjúság áldozatkészségét - hazaszeretetét hirdeti ß. anyasz á vonalon A mozdony lihegve mászott a hegyre a napos kupéban vígan zötyögtünk, mint bozontos és öreg görnyedt medve a tiszolci'hegy mggaslott fölöttünk. A tölgyek és a fenyők integettek langy hullámában halk nyári szeleknek. A sugarak arany ujjai benyúltak a nyitott ablakon $ végigfeküdtek fehér vásznán a púpos nagy batyuknak, tányérsapkán, selymén egy szőke fürtnek; a tájat néztem éhes, fürge szemmel, az égkupola kék volt, mint a tenger. Hazámat néztem, gyönyörű hazámat — ha soká néz ki e kacagó képre, az embernek hát füttyös kedve támad — boldog voltam, mint új feleségére néző férfi, ki érzi: övé már az! A breznói táj sosem volt oly nyájas. , 2. Egy ember jött be a szomszéd szakaszból, kerek, piros fiúcska jött utána. Leültek s láttam: hátizsákot csatol az apa s előkerült zsemlye, málna, szalámit nyújtott fianak kacagva majd ő is vágott és vígan harapta. Beszélni kezdtünk. Bányász volt. fis öröm volt hallani szavát, — a táj robogott — s mint frissen fejtett guruló szénrögön, a fény a barna szemén úgy ragyogott. Megtudtam, hogy fiával Gömört járták s egy tündér volt társuk, a Vidámság. — Szabadságon vagyok — folytatta aztán — « a fiam hát világot akart látni. Tíz éves most, voltunk fent Krasznahorkán, jaj, Domicát nem győzte már csodálni. — Kezét rátette a nagy buksi főre s büszkén mondta, hogy mérnök lesz belőle. Elnéztem én e két embert merengve: a keménvareú és nagykezű apát, ki régen boldog jövőért esengve véste a tárnák izzadt, sötét falát. Hazáját iárja, teli, derűs szívvel s minden útja gyémánt holnapba ível. S a gyereket, kit immár új sors ringat bányászkölyök, és mérnök lesz belőle. És éreztem, hogy a mi vágyainkat nem fékezi semmi: megyünk előre! Özönlőnk! S mint a szél-csikó a tájon száguld végig a hírünk a világon VERES JÁNOS Szeptember 6-án és 7-én, ünnepélyes keretek között átadták a termelésnek az Ifjúsági Gátat. Egész ifjúsági szövetségünk építőmunkájának jelentős napjai voltak ezek Ifjúsági Gát építésen mintegy 55.000 fiatal brigádos dolgozott. A fiatalok áldozatos" munkájukkal újabb sikert értek el az Ifjúsági Gát felépítésével. ­Elkészült az Ifjúsági Gát ünnepi ülést tartott a CSISZ üzemi szervezete. Este 8 órakor az amfiteátrumban kuli úrestét tartottak és tábortüzeket gyúj­tottak. Ugyanakkor a résztve­vők gyönyörű tűzijátékot lát­hattak az új tó felett, utána táncmulatság volt. Szeptember 7-én reggel fél hétkor zenés ébresztő volt, utána nyolc órakor a jelenlévők megtekintették az Ifjúsági Gá­tat. Kilenc órakor ünnepélyesen átadták szolgáltatásának az erőmüvet. A délutáni órákban a tó tükrén nagyszabású sport - versenyeket tartottak, amely­nek keretén belül többek kö­zött ejtőernyősök ugrottak a tó vizébe. Vidám fiatalok egész a késő esti órákig táncoltak az ünnep­ségeket befejező nagy népmu­latságon. Pénteken délután és szomba­ton az Ifjúsági Gát építői meg­ünnepelték munkájuk eredmé­nyét. Erre az alkalomra meg­hívták több régi brigádost is. Az ünnepség keretén belül pén­teken délután ünnepi ülést tartott a CSISZ Szlovákiai Köz­ponti Bizottságának Elnöksége, amelyen résztvettek a legjobb építők is. Az elnökség ülésén Eüizus elvtárs mondott beszé­det. Az elnökség illése után

Next

/
Thumbnails
Contents