Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1957-08-27 / 35. szám

A Könyv: Men 33 Bő teret, szabadságot, életet, a zenének!“ Délutánonként vagy estefelé, ha egyedül vagyok otthon, sze­rétem simogatni, babusgatni a könyveimet. A könyv a leg­jobb barát, de nagyon igényes barát: nem tűr meg maga mel­lett senkit, semmit. Föltétien, kizárólagosan megköveleti a csak vele való foglalkozást. — Sokan azt mondják, zene mel­lett kellemesen lehet olvasni, nos, ezzel kapcsolatban csak annyit tudok mondani, hogy engem még apró zajok is ide­gesítenek, ha olvasok; méltat­lannak találom őket, mert na­gyon szeretem és becsülöm a könyvet. De milyen szépek is! Kék, bordó, barna kötésben, aranyozotton várják, csendben türelmesen, hogy az ember oda­nyúljon értük, hogy kitárogassa titkaikat, belehatoljon minden- ségükbe. És „hálából" tanítják, szórakoztatják az embert. Itt van például az Ady kötet. Micsoda csodás meglátások, be­következett próféciák, harcok, keservek bújnak meg benne! Vagy Kosztolányi, Babits, Tóth Árpád, Móricz, Mikszáth, mi­csoda nagyságok! Vagy mai irodalmi termésünk: Fábry Zol­tán: „A gondolat igaza", vagy Bábi, Ozsvald verseskönyvei. Hány-hány keservesen át­töprengett éjszaka, elszállt ci­garettafüst, vajúdás, akarás nem akarás árán született meg egy-egy könyv, , hogy azután hosszú-hosszú időkön tanítson, neveljen, szórakoztasson. Én nem is tudom, de már egész fiatalon ragaszkodtam a könyvekhez Anyám gondoskodó szeretete megőrizte életem első levelét, egy furcsa girbe-görbe, kis és nagybetűkkel összerótt ákombákomot: levelemet a Jé­zuskához. A levél a következő: Kedves jó Jézuskám! Én szeretnék egy szép kará­csonyfát, egy töltőtollat, meg egy sé'ép meséskönyvet, amely­nek a címe: Petőfi összes köl­teményei. Amikor anyám később meg­mutatta ezt a levelet, igen meglepőnek találtam, hogy gye­rekjáték, cukorka és egyéb nyalánkság helyett Petőfi ösz- szes költeményeit kértem, de mikor megtudtam, hogy egészen kiskoromban verseket taníttat­tak meg velem, akkor értettem meg, hogy a helyes nevelés következményeképp vonzódtam már másodikos elemista korom­ban Petőfihez. És ez itt figyelemreméltó momentum! Célunk az, hogy minél előbb tömegeket vonjunk be az olva­sók táborába, hogy terjedjen, virágozzon a kultúra, a nép széles rétegei közt. Ismeretes, hogy üzemeinkben, iskoláink­ban, vasúti állomásainkon gyö­nyörű könyvtárakat létesítet­tünk (a nehezebbje most már meg is lenne!) csak meg kell találnunk a módját, hogy ezek a létesítmények meg is felel­jenek küldetésüknek. És itt nem könnyű, de. nagyon szép feladat vár kultúrmunkásainkra, könyvtárainkra. A könyvtáros munkája nem merül ki a köny­vek nyilvántartásában, ügyelői és leltározási munkálatokban, hanem a jó könyvtáros ügyes ötletekkel( elgondolásokkal kel,l hogy felkeltse az olvasóban az érdeklődést a könyvek iránt. Ez azonban megköveteli, hogy maga a könyvtáros is tájéko­zott . legyen, vagyis olvasott, müveit ember, mert egyedül csak így képes a fentieknek eleget tenni. Vannak helyek pl, ahol a könyvtárosság csak amo­lyan „mellékfoglalkozás", pedig ez nagyon helytelen, mert a könyvtár egész embert követel. Ha valaki csak úgy a szabad idejében „beugrik" egy félórács­kára, soha nem képes ered­ményes munkát végezni. Azután az iskolákban taná­raink is szentelhetnének egy kis időt a könyvhónap lényegének az ismertetésére. A múltkor beszélgettünk egy vidéki kis város könyvtárosával és azt mondotta, hogy sokkal több az idősebb könyvtárláto­gató, mint a fiatalok! Ez pedig nagyon helytelen, amit taná­raink és iskoláink, könyvtáro­saink okos, felvilágosító mun­kája küszöbölhet csak ki. Az olvasás hatalmas erő, fegyver egy nép kezében. Az olvasás gimnáziumot, egyetemet pótolhat. És most, mikor ilyen nagyszerű alkalom kínálkozik könyvbeszerzésre, olvasásra, ne hagyjuk kihasználatlanul. JSC*íSC8(*C§C*':K r I 1 -> 1 ♦♦ ff 1 ul onzo magunkon... Neked családház, másnak szobabútor, — igénye, vágya van mindenkinek! s tervünk úgy szökken a jövő napokba, mint kék hegyeknek a vasút-sínek. Munkás napokból, apró sikerekből fogmazik, érik bennünk a remény, hogy nem csalódunk; tervünk testet öltve rajzolódik az új nap peremén. — Am mindez még kevés a boldogsághoz, s száz megvalósult álom sem elég, ha bizonytalan a talaj, hol állunk, ha füstije fúlhat a kék messzeség, s a földanya, mit munkánkkal tetéztünk, nem lehet méltó közös asztalunk: — Mi többre vágyunk: túl a családházon: szeretve, küzdve élni akarunk! S S hogy örömünket szíveink zúgából ne nyomja el a halálfélelem, Az éberségben túl önző magunkon kössön erőssé magas értelem. PETR1K JÓZSEF A kis Claude Debussy egy Párizs melletti SL városkában tölti gyermekkorát. De mi­lyen gyermekkor ez! Apja, anyja nem törődik vele, gyerekekkel sosem játszik, iskolába sem jár rendesen. Szerencsére egyik nagynénje, aki nagyon szereti öt, észreveszi zenei tehetségét és tizenegy éves korában beíratja a párizsi konzervatóriumba. Az itt töltött idő mintegy fogság a gyermek számára: munka, és semmi pihenés. Apja, aki a „csodagyereken" akar meggazdagodni, agyongyötri őt a tanulással, hogy — 'gondolja — minél előbb milliomos lehessen. Közben Párizsba költöznek, ahol a kis De­bussy már tizennégy éves korában zeneleckéket ad, és persze minden fillért átad a szüleinek Apja mégis minden este pofonnal fogadja, nem teljesíti a hozzáfűzött reményeket. Kitű­nik, hogy a fiú nem aranybánya, éspedig saját akarata miatt nem! Komponál, de nem akarja követni a regieket, „valami újat" keres, ami persze senkinek sem kell és nincs belőle semmi haszon. Otthon elviselhetetlenné válik Debussy élete. Äs ekkor, az elzüllés előtt való utolsó pilla­natban, veszi őt pártfogásába a zenerajongó Nagyezsda von Meck, aki magával viszi g fiatal muzsikust Moszkvába. A moszkvai tartirzkodás óriási hatással van Debussy tehetségének fej­lődésére. Megismerkedik Csajkovszkij, Rimszkij- Korzakov, Borogyin zenéjével. Nappal az „úja­kat" tanulmányozza, esténként pedig a vendég­látója házában összegyűlt vendégeket szóra­koztatja zenéjével. Párizsba való visszatérte után rászánja ma­gát, hogy egy „forradalmi" szerzeményével résztvesz a „Róma díjáért" versenyen, amely három éves római ösztöndíjas zenei kiképzést biztosít a győztesnek. Egyáltalán nem számít arra, hogy megnyeri a versenyt, nem is respek­tálja a zsűri tagjait: „Olyan biztosak maguk­ban, hogy felismerik a zsenit? Jobb lenne, ha egyszerűen sorshúzás útján állapítanának meg a győztest!" Legnagyobb meglepetésére azon­ban, ö nyeri meg az ösztöndíjat. Meglepődik, de nincs meghatva. Sőt! „Attól félek, hogy szerzeményem nagyon mindennapi volt“'. Nem nagy kedvvel megy Rómába, főleg azért, mert nagyon megtetszik neki Madame Vasnier, egy öreg és gazdag építész bájos, fiatal felesége. Barátai rábeszélésére végülis elutazik az „örök városba", de még a három év letelte előtt visszatér Párizsba. Itt két szerzeményét nyújtja be bírálatra á könzer• vatóriumnak. „A szerzemények nem méltók egy tehetséges emberhez", — kapja meg a választ. Debussy magánkívül van örömében. „Végre sikerült valami eredetit alkotnom!" Debussy ekkor, huszonkét éves korában, egy révedezőszemű, feketehajú, hallgatag fiatalem­ber, erős, csontos kezekkel, amelynek újjal kalapácsszerű erősséggel, és pehelyszerű lágy­sággal tudnak végigsuhanni a zongora billenj tyűin, harcold forradalmár, és álmodozó mü: vész. Cigarettával a szájában, és forradalmi zenével a lelkében, komponálás közben szün-' telenül fel-alá járva a szobában, meg akarja forradalmasítani a zene világát. „Bő teret, szabadságot, életet akarok adni a zenének!“. Mitsem ad mások véleményére, a népszerűJ ség, az anyagi siker nem érdekli. Csak nösü-' lése után gondol komolyan a megélhetésre. Miután szerzeményeire nem talál kiadót, kényJ télén zeneórák adásával keresni kenyerét. A szenvedés órái ezek számára. Sajnálja az időt, amit „el kell lopnia álmaitól", hogy úgy — ahogy megélhessenek. Igazi élete a sötétség beálltával, a zeneórák végeztével kezdődik. — Ekkor, úgy 5—6 óra felé leül „reggelizni", majd rövid pihenés után belemerül a kompo-' nálásba. Így, csakis éjszakákon keresztül szü- letik meg operája, a Pelléas és Melisande. Szo­bájában fel-alá járva, órákig képes dúdolni egy dallamot, amíg a helyes tónusra rájön, ezután gyorsan ‘leírja, majd folytatja a vég- nélküli járkálást. Gondolatai, éppúgy mint szó-' kásái, rendszertelenek. Operája^ komponálásá­nál sem követ semmiféle szabályt, Például eíö- ször írja meg a negyedik felvonást, és aztán az elsőt, mindig a pillanat ihletének adva át magát. heti munka után, hétről-hétre, mint egy gyermek várja a szombat estét, amikoris öszegyűlnek nála az „új" követői, Verlaine és a többiek, muzsikusok, költők, írók, mind De- bussy zenéjének csodáiéi. Ő maga azonban szerény, és legritkábbtm beszél a zenéjéről. Nem is tartja magát nagy embernek, s amikor legnagyob meglepetésére megkapja a Becsület rendet, csak azért fogadja el, „hogy szüleinek örömet szerezzen". A XX. századdal a zenetörténetben is új fejezet kezdődik. A század első évében mutat­ják be Londonban Debussy Pelléas és MelisanJ de-ját. Az egészen újszerű opera Óriási sikert arat. Mégis, a kritikusok'véleménye szerint nem ez Debussy legjobb müve. Szimfónikus költe­ményei, a Tenger, Egy faun délutánja, és a Felhők, továbbá Nocturno-i és az első világJ háború Idején bemutatott zenei költeménye, A hajléktalan gyermekek karácsonya, a leg-' kiválóbbak. Idősebb kora csak szenvedést hoz. Gyomor­rák támadja meg, és fájdalmai mind elviselj hetetlenebbek. Ehhez még hozzájárul a háború és a németek előrenyomulása. Gyűlöli a hábo­rút, békét kíván minden embernek. De már nem éli meg a békét. A távoli német ágyúzás közepette meghal. MESTAN KATALIN 1957-ben még megjelenik: FLOS FRANTiSEK: Orchidea-vadászok. 200 oldal, ára kötve 17-70 Kcs. A kalandos útleírás három közép-amerikai köztársaság — Guatemala, Honduras, Costa Rica — egzotikus világába .ve­zeti az olvasót. JÚLIUS FUCÍK: Vádlók és vádlottak. 308 oldal, ára kötve 14.05 Kcs. Július Fucíknak e kötete a szerző 1929 és 1934 között megjelent riportjait tartalmaz­za, az „Egy férfi, aki villany- körtét ebédel“ című 1936 au­gusztus 9-én írt riportot kivé­ve. JAROSLAV HASEK: Vidám állatkert. 184 oldal, ára kötve 10,60 Kcs. A kiváló cseh szatirikus el­beszélés kötete. Ez a válogatás Hasek írói művészetének legsi- riiltebb alkotásait, kacagtató és elgondolkoztató állathistóriáit tartalmazza. KUKUCIN MARTIN: Az élet. 256 oldal, ára kötve 15 — Kcs. WA nagy szlovák klasszikus válogatott elbeszélései a szlovák nép életéből. LOVÍCSEK BÉLA: Haragosok. 212 oldal, ára kötve 9,90 Kcs. Az ismert szlovákiai magyar novellalró első könyvalakban megjelenő műve. Elbeszélései­nek témája a falu.. LUSKÁC RUDOLF: A végtelen vadászmezőkön. 376 oldal, ára kötve 30,50 Kcs. Az ismert cseh író érdekes és érdekfeszítő vadászkaland­jainak elbeszélése a Szovjet­unióból. MAJEROVÄ MARIE: Roblnzona. 176 oldal, ára kötve 12,10 Kcs. Az ismert államdíjas cseh írónő regénye, fiatal leányok számára- Időközben a regényt már meg is filmesítették. MILSKA-SZANCER: Perzsa mesék. 44 oldal, ára kötve' 18.— Kcs. A már több nyelven megje­lent perzsa mesegyűjtemény ti­zenegyszínű illusztrációkkal je­lentetjük meg e nagyon szép kiadványunkban. MÓRIC RUDO: Végig a Magas-Tátra ormain. 158 oldal, ára kötve 26,80 Kcs. Az ismert szlovák ifjúsági író érdekfeszítö könyve a Tátra hegyóriásainak világából, amely­ben öt fiatal hegymászó élmé­nyeit Írja le. Kiadványunkat 65 eredeti fényképfelvétel tarkítja. MÓRICZ ZSIGMOND: Este tűz mellett. 320 oldal, ára kötve 15,20 Kcs. Móricz Zsigmond 47 novellá­ja, melynek legnagyobb része könyvalakban még nem jelent meg- A válogatást Szalatnai Rezső színes és érdekes tanul­mánya vezeti be. POLACEK KAREL: öten voltunk 160 oldal, ára kötve 14,30 Kcs. A kiváló cseh realista ebben az elbeszélésében gyermekkorá­ról ír. A kisváros életét gyer­meki szemeivel látja és a kis­polgári viszonyokat szatirikus bírálata mellett, gyermekkorá­nak költői képét mutatja be. RÉNYI MAGDA: Egyszer volt, hol nem volt. 12Ó oldal, ára kötve 9,90 Kcs. A fiatal szlovákiai magyar if­júsági írónő első könyve. Ter­mészettudományi alapon írt ér­dekes és színes mesék 6—10 éves gyermekek számára. A számos egészoldalas szép il­lusztrációt a fiatal kassai Schnitzer Tivadar készítette. SZABÓ BÉLA: Marci, a csodakapus. 336 oldal, ára kötve 18,30 Kcs. Szabó Béla szlovákiai magyar író ifjúsági regénye a sport világába vezet bennünket- Mar­ci, a csodakapus kalandjait mondja el a szerző. Magyarországgal kölcsönös kia­dásban 1957-ben a következő könyveket jelentetjük még meg: Slocum: Vitorlával a föld körül kb 3.— Kcs Andersen legszebb meséi kb 18.— Kcs 1958-ban gyermekeink és ifjú­ságunk részére a következő könyveket adjuk ki; BARSI IMRE: Hazánk felfedezése. Bájos útirajzok sorazata a jótollú, ismert újságíró csehor­szági és szlovákiai útjairól. Színes riportokban tárja fel a csehszlovákiai magyar dolgo­zók előtt hazánk egyes vidé­keinek történelmi múltját, vala­mint a szocializmust építő, gazdag és tartalmas' jelenét. A Csehszlovákiában élő, is­mert nevű magyar írónő a lebi- lincselően érdekes regényében Madách Imrének, „Az ember tragédiája“ világhírű szerzőjé­nek tragikus házasságát írja le. Rendkívül plasztikus színekkel ecseteli a nagy költő magányos életét az alsósztregovai kúria komor légkörében, melyben életművét, a magyar irodalom egyik legkimagaslóbb remekét megalkotta. JÁN NERUDA: Válogatott költeményei. A cseh irodalom szellemóriá­sának — akinek költői egyéni­sége a múlt évszázad végén rányomta bélyegét az egész cseh irodalomra — a magyar olvasóközönség számára is van mondanivalója, mégpedig nem­csak a magyar nép szabadság- harcát dicsőítő verseiben, ha­nem úgyszólván minden költői megnyilvánulásában, amelyekkel a legtisztább emberi ideálokért, az egyenlőségért és testvéri­ségért, az elnyomottak felsza­badításáért harcol. ORTUTAY-SIMA: Zoboralji népmesék. könyv bizonyára kedvenc olvas­mánya lesz nemcsak a gyerme­keknek, de a felnőtteknek is. E M. SOLTÉSOVÁ: Gyermekeim. A kiváló szlovák írónő forró anyai szeretettel mesél a gyer­mekek világáról, amely oly drá­ga minden anya szívének. SZABÓ BÉLA: Ebek lázadása. A nagysikerű „Marci, a cso­dakapus“, „A menyasszony“, valamint ,.A család kedvence" című regények szerzője ebben a legújabb, szatirikus regényé­ben mélyen emberi kritikát gyakorol és ítéletet mond a ki­zsákmányoló társadalmi rend fonákságai felett, mégpedig sza­tirikus formában oly módon, hogy a kapitalista társadalmat s annak problémáit az ebek világába vetíti át. SZŐKE JÓZSEF: Novellák. A tehetséges fiatal csehszlo- vákiai magyar prózalró e novel­lagyűjteménnyel először lép az olvasóközönség elé. Szőke a falu szülötte, a falu életének töké­letes ismerője, s így elbeszélé­seiben bájos finomsággal és sok egészséges humorral hű képet fest Dél-Szlovákia magyarlakta falvainak életéről. Bass: Csodacsapat kb 2.— Kcs Hass: Három vadász kb 24.— Kcs Tetzner: Hajótöröttek kb 3.— Kés Móra: Mesék kb 15.— Kcs Boqdán-Rába: Müveit viselkedés kb 6.— Kcs Gárdonyi: A látha^ tatlan ember kb 15.— Kcs Bürger: Munchausen kb 10.— Kcs Salten: Bambi kb 7.50 Kcs Cooper: A kém I-II. kb 4.— Kés Arany: Buda halála kb 6— Kcs Scott: Utolsó útja kb 13.50 Kcs Bergmann: Üj Guinea kb 13.50 Kés Mellville: Moby Dick kb 15.— Kcs Scott: Rob Roy kb 22.— Kcs Cooper: Az útmutató kb 13.50 Kés Verne: Észak Dél ellen kb 18.— Kcs HANZELKA-ZIKMUND: „A Cordillerákon át“ és „Fej­vadászok között“­A két világhírű utazó dél- és közép-amerikai útleírásainak gazdagon illusztrált II. és III. kötete. SAS ANDOR: Pozsony története a XIX. század első felében. A pozsonyi levéltár történel­mi adatai alapján összeállított mű, mely méltán tarthat szá­mot az olvasóközönség érdeklő­désére. AUGUSTA-BURIAN: Az őskor rejtelmei. Gazdagon illusztrált, ismeret­terjesztő-tudományos mú föl­dünk őskoráról, az ősember életéről, harcairól és fokozatos fejlődéséről. LACKÖNÉ KISS IBOLYA: Madách élete. A magyar népművészet — főként a .mesemondás művésze­te — Csehszlovákiában kevés vidéken maradt fenn máig is olyan gazdag, eredeti formában, mint néhány, Nyitra környéki magyar faluban. Az itt élő ma­gyarság meséinek kincsesházá­ból merít ez a terjedelmes népmese-gyűjtemény. A mesék­ből annyi szépség, annyi huma­nizmus és nemzedékek formálta életbölcsesség árad, hogy a EUPO ZÜBEK; Dr. Jesenius. Dr. Jesenius, a tragikus sor­sú nagy szlovák tüdős életének érdekfeszítő regénye. A haladó szellemű Dr. Jesenius, II. Rudolf császár háziorvosa, Keplerrel és Tycho de Brageval együtt állandóan a császári udvarban élt. A nagy tudóst is eléri az új eszmék harcosainak sorsa — az irigy udvaroncok ármányko­dása folytán vérpadon fejezi be életét.

Next

/
Thumbnails
Contents