Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1957-08-27 / 35. szám

Híradás a „keresztelőről“ Még egy pillanat — kész! Ez a fénykép kedves emlékként marad az izsappusztai mezőgaz­dasági iskola három jó tanuló­jának. Az ő számukra ez az is­kola csak ízelítő volt. Megked­velték, megszerették a mező- gazdaságot és tovább akarnak tanulni. Patasi Gyuszi és Bugár Márta _ Komáromba mennek mezőgazdasági technikumra, Jonsó Lajos pedig itt marad és a szeptemberben megnyíló két­éves mesteriskolán bővíti to­vább tudását. LYDIA KALINOVA flü Szlovákiában augusztus 13— 20-ig huszonhárom EFSZ ala­kult. A belépő 2273 kis- és kö* zépparaszt 9991 hektár földön kezdett gazdálkodni. Szlovákiá­ban ez évben 238 EFSZ alakult. % Köztársaságunkban a kis- és középparasztok az év elejétől 1600 Egységes Földműves, szö­vetkezetét alakítottak 304.222 hektár szántóföldön. Az érsekújvári fajtanemesítő intézetben örülnek a lányok a szép paprikának. Az égen haragos sötétszürke felhők gomolyogtak, már reggel óta. Csak ebédután kezdett szakadozni a függöny s mind jobban kitisztult az égbolt. Lassan előbukkant a nap ko­rongja s fényes csillogó suga­rak simították végig a fennsí­kot, a bányát s magát a várost: Novákyt. Reggel óta, de sokan is el­mondták, hogy: — milyen idő lesz? Ma biztos szép idő lesz csak nem ronthat el az idő egy ilyen ünnepélyt. A kívánságok teljesültek. Ebéd után úgy három óra felé egészen kitisztult az égbolt. Mintegy jelszóra a város is megmozdult. A nováky bánya üzemi klubja előtt vegyeszene­kar fogadta az ünnepélyre ér­kező vendégeket. Nem kellett sokáig várakozni. Az üzemi klubban nem maradt egyetlen üres hely sem- Aki ott volt bizonyára érezte, hogy ez a nap valóban Szlovákia ifjúságá­nak nagy ünnepe lesz. Zemiánsky Kostolániban már július lejétől gyülekeztek a bri- gádosok. A kis csoport napről- napra növekedett erősödött. Ma már Szlovákia minden kerüle­téből találunk itt fiúkat. Jöttek Rozsnyóról, Poprádról, Kassáról, Komáromból, Bratislavából és Eperjesről is. A CSISZ kerületi vezetőségei főleg most az utol­só hetekben igyekeztek minél több fiatalt toborozni. Elkezdő­dött a kerületek között egy nemes vetélkedés: — ki küld többet, ki segít többet Nováky- nak? — Ezt az igyekezetét valóban versenynek nevezhet­jük. t A „keresztelő“ napján azzal kérkedhetett a bratislavai ke­rület, hogy ők küldték a leg­több brigádost. Ez a megtör­tént valóság főleg a nyitraiakat bosszantja, mert hiszen a bánya az ö kerületükben van. Igye­keznek is kiköszörülni a csor­bát. Ezekután már nem ért meglepetés mikor a nyitrai kerületi vezetőség első titkára ünnepélyesen bejelentette, hogy ők a tervezett 80 brigádoson kívül még 100 brigádost szerez­nek a bánya számára. Még fülembe csengnek utolsó szavai, de közben már az ün­nepélyes pillanat közeledését figyelem. Az emelvény balszé­lén három brigádos áll az Ifjú­sági Bánya zászlajával. Oldalt a rádió a televízió riporterei. A mély csendben csak a fény­képezőgépek kattognak. Peregnek az események: fel­csendül a Munka dala az üd­vözlő szavak. Majd Mikulás Mráz elvtárs a Helyi Tüzelő­anyag Beszerző megbízott első helyettesének szavát halljuk: — Az Ifjúsági Bányából még ebben az évben 75.000 tonna szenet kell felszínre juttatni. Jövőre egyszer ennyit és 1959- ben már 300.000 tonnát várunk a bányától. Ez a bánya néhány év múlva hazánk egyik legmo­dernebb bányája lesz. A munka nagy részét majd újabbnál újabb gépek végzik. Ha a bánya gépesítését befejezzük 400.000 tonna szenet tudunk felszínre hozni naponta. Több mint 130 brigádos Jiall- gatta csendben, figyelemmel a perspektívát s mérlegelte a jövő lehetőségeit. Első sorban is tő­lük függ, hogy mikor válik mindez valóra- Nagy munka vár itt a szorgalmas kezekre úgy a felszínen, mint lent a mély­ben. Ehhez a nehéz, de tiszte­letteljes munkához egymás után kívántak sok sikert a felszóla­lók a jelenlévők vendégek. Köszöntések, jókívánságok és fogadalmak közepette elérkezett az aláírás pillanata. A CSISZ SZKB küldötte a nováky bánya ér. a Megbízotti Hivatal képvi­selői aláírták a védnökségről szóló egyezményt. Az ünnepélyes-, pillanat meg­történt és Spál elvtárs emelke­i — E pillanattól kezdve a bá­nyát Ifjúsági Bányának hívják. A név mely örömet ébreszt kötelez is. A bányáért most már ti feleltek kedves bará­taim. Igyekezzetek adott szava­tokat becsülettel teljesíteni. — ígérjük, hogy az Ifjúsági Bánya a második ötéves terv­ben teljesíti feladatait — ol­vassa Fejes Béla a brigádosok válaszát. Az ünnepélyen kitüntették a legjobb fiatalokat. Azután kö­zösen ifjúk és idősebbek elvo­nultak a brigádosok otthonába Zemiánsky Kostolániba. Itt tar­tották a „keresztelőt“ víg kedvvel a késő órákig. — Ilyen eseményt bizony meg kell ünnepelni — mondja az egyik brigádos. — Lehetne az gyakrabban — siet .kiegészíteni egy másik, de men^n elhallgat, mert jött az idős bányász tromfja: — Rajtatok múlik öcsém! Minél többet hoztok a felszínre annál gyakrabban jönnek majd az ünnepek is. PÁD LUDOVIT ★ ★ ★ (nnen-onnan ® A Mezőgazdasági és Erdő­ipari Megbízotti Hivatal kimu­tatásai szerint az 1957—58-as iskolaévben Szlovákiában a kü­lönböző mezőgazdasági és er­dészeti iskolákban 68.000 diák tanul. Ebből 8362 tanuló inter- nátusokban kap elhelyezést. — Örvendetes jelenség, hogy a meglévő 119 iskola közül 83 technikum- és mesteriskola. — így a tanulók 8 százaléka a négyéves érettségivel végződő tchnikumekhan szerzi meg ké­pesítését. Ez azt jelenti, hogy jelentősen növekedik a mező- gazdasági szakemberek száma. Háromszázeves múltra tekint vissza a híres radványi vásár amit az idén szeptember 6—8-ig A fiammal együtt A brigádosok egyik csoportja bányába indulás előtt Zamla János etető alig győzi elszedni a kévéket a fürge leányok kezéből. Q úg a gép, izzadság csil- ián a napbarnította ar­cokon, de a munka üteme nem lassúi. Az üres szekerek helyé­be újább fogatok fordulnak a cséplőgép mellé és máris repül a kéve, átnyalábolja a dobon álló lány, villa kezében, a kés, s a kalászok az etető karjából eltűnnek a dob szájában. Nincs itt megállás, pihenés. Nem tud­ni a gép diktálja e a munka­ütemet, vagy az emberek kény­szerítik a gépet, hogy elnyelje a kévéket s öntse a tiszta magot. — Fp az, hogy jól megy minden — mondja Német Jó­zsef csoportvezető, közben vé- gigtörli izzadt homlokát. Izzad ö is úgy mint a többiek. Az imént jött le a dobról néha néha felváltja az etetőt, hadd szívjon el áz is egy-egy ciga­rettát, Most, hogy itt áll mel­lettem nézi az embereket, látni, hogy örül és ezt az örömet nem is palástolja. — A termés sokkal jobb mint tavaly. Az igaz a Duna az Német József csoportja munkaközben. Bár kicsi a gép, de naponta 120—150 mázsát kicsépelnek. Még néhány nap ... idei talajvíz sok kárt okozott, de amit lehetett, megmentet­tünk. Erről a mentésről sok min­dent lehetne elmondani. Ott aratott a falu apraja nagyja. Kézikaszával vágták a rendet, mentették a gabonát a víz elől. Fiatalok sem maradtak tétlenül. Ott találjuk őket a szövetke­zetben minden munka helyen. Az elmúlt vasárnap összefogtak és délig ők csépeltek az egyik géppel. Ötvenkét mázsa tiszta gabona dicséri szorgalmukat. Az igaz, hogy a CSISZ szer­vezet az évfolyamán jóformán semilyen kultúrtevékenységet sem fejtettek ki. De egy valamiről, ami igen fontos nem feledkeztek meg. Kibővítették a szervezet létszá­mát. A 23 új tagból 20-an szövetkezetben dolgoznak. Biz­tos, hogy az a friss erő nem­csak a szervezet, hanem a szö­vetkezet tevékenységére is jó hatást gyakorol. —s— Sidó Béla fiatal kocsis ügyesen dobiája a kévéket a cséplőgép­re. Kpzéptermetű, markánsarcú paraszt lép be a szövetkezet irodájába. Szájában kúrta, gör­beszárú pipa. Félrecsapott ka­lapjára, s vállaira por és törek ülepedett. A, cséplőgéptől jön. Szemán Ágoston a neve. Ez év tavaszán lépett be 6.70 hektár földdel a nagykaposi szövetke­zetbe. — Csak egyedül Sanyi — szó­lította meg az iroda asztalánál számolgató szövetkezeti zoo- technikust, majd letelepedett az egyik székre. Foghíjas szájában megigazította a pipát és újból megszólalt. — A Fékesházi dűlőn befe­jeztük a cséplést. Most huzat- ják el onnan a gépet. Délután, mivel hogy szombat is van, már nem igen kezdjük meg a csép­lést másutt ezzel a géppel, hát gondoltam kivennék egy kis S búzát. Igaz nem lesz későn hét­főn se. — Közben észrevette, hogy Albert Sándor még mindig számol, hát abbahagyta, amíg az be nem fejezte a munkáját. — Ha már itt vagyok — folytatta — nézd már meg hány munkaegység van nekünk beír­va. Már mint nekem meg a fiamnak. Albert Sándor fellapozta a munkaegységek nyilvántartási könyvét. Szemán Ágoston nevé­nél megállt. — Augusztus 'elsejéig 450 van bejegyezve a fiúéval együtt. Amit_ a cséplőgépnél dolgozott le, az még nincs bejegyezve. Szemán Ágoston egyik kezé­vel alátámasztotta az álát, sze­mei a menyezetre tévedtek. Ügy számolt, félhangosan. — Igen, az összesen tizenhá­rom és fél mázsa gabona. Stim­mel. — Készpénzben előleg címén közel 5 ezer koronát kapott a fiával együtt. — Ügy néz ki, hogy a ter­vezettnél magasabb lesz a mun­kaegység értéke az éven is — jegyezte meg a zootechnikus. — Ha jól megy elérjük a 30 koronát. Az elégedettség mosolyt va­rázsolt Szemán Ágoston arcára. Gondolatai a múltba szárnyal­ta^ s arca kissé komorabb lett, amikor azokra gondolt, akik jó ideig befolyásuk alatt tartották. — Ej, hogy hagytam magam félrevezetni... — Kiktől? — — Tudod te azt Sanyi. — legyintett egyet a kezével, s úgy folytatta- — Hogy agi­táltak. Nem egyszer megállítot­tak az utcán is oszt így mon­dogatták: „Szemán sógor, tán csak nem vesztetted el az eszed?" Hogy így, hogy úgy... Amikor meg úgy döntöttem, hogy mégis belépek a szövetke­zetbe, hát még szamárfüleket is mutogattak rám. így ni! — Kezeit fejéhez emelve mutatta, hogyan. _ Ahogy beszélt, apró fekete szemei úgy csillogtak, mint éj­ben a szentjánosbogár. — No rövidesen kiderül, ki járt jobban, én-e, vagy a kívül­állók „agitátorjaikkal“ együtt. Én megtaláltam a számításaimat a szövetkezetben, meg a fiam is Ö is kitart a föld melltet, nem úgy mint egyes gazdálko­dóknak a gyermekei. Álig, hogy felnevelednek, hát uccu el ha­zulról ... el a földtől. — Sajnos sok esetben ez a helyzet — vágott közbe Albert Sándor. — Ez így nincs rendjén Sanyi! Kel! az utánpótlás. a- -s. Vízvezeték a pelsöci fennsíkon A pelsöci fennsík Rekenye- újfalu felé eső oldalán érdekes munka folyik. Néhány ember árkot vág a hegy oldalába, de nem ásóval, hanem dinamit patronokkal. Az árokba, amit mészköágynak is nevezhetünk, vascsöveket fektetnek. A cső­kígyó napról-napra feljebb kú­szik, már csak néhány száz méter választja el a tetőtől, néhány napi munka, izzadtság, törődés. Robbanás reszketteti meg a levegőt, szétfröccsennek a kő­darabok, s a munkások vissza­ballagnak a munkahelyre. Aztán megint fúrnak, zümmög a kom­presszor, feszül a kar, dinamit patron kerül a lyukba, hogy új dörrenés rázza meg a leve­gőt. A csőkígyó feljebb tekeród- zik, felkúszik a pelsöci fenn­síkra. így szerelik a vízvezetéket, amely új életet visz a hatalmas hegytetőre, ahol szálas erdők sűrűn váltakoznak a magaslati legelőkkel, kövér kaszálókkal. A szerelők öttagú csoportját Barna Károly vezeti. Tagbasza­kadt, izmos fiatalember. Arca nyílt és derűs. Elmondja, hogy már 800 mé­teren fektették le a vízvezeték csövét, amely a rekenyeújfalusi forrástól indul és a pelsöci ciszternába torkol. A rekny?- újfalusi forrás volt a legalkal­masabb a vízvezeték táplálásá­ra, amely Bárkái Józspf erdész állítása szerint még sohasem apadt ki. A vízvezeték naponta sokezer hektoliter vizet szállít a magasba s lehetővé teszi, hogy a pelsöci nagyhegyet kör­nyező falvak szövetkezetesei és magángazdálkodói többezer mar­hát, juhot legeltethessenek ta­vasztól őszik a fennsíkon. A vízvezeték, amelyet a Kelet szlo­vákiai Építészeti Vállalat épít, beláthatatlan segítséget nyújt Felsőének, Páskahúzának, Kún- iapolcánaic, Csetneknek, Vigtel- kének, Szólóénak, Berzétének, Körösnek és még néhány falu­nak. Mondhatjuk azt is, új fe­jezet nyílik a pelsöci fennsík történetében s ez az új fejezet többmilliós hasznot nyújt majd a földműveseknek. Eddig a pelsöci ciszterna látta le vízzel a fent delelő állatálományt. De ez édeskevés, volt, mert ha nem esett az eső, az állatok lekényszerültek a hegyről, hiszen a ciszterna nem láthatta el őket többé ivóvízzel. Többet voltak tehát lent, mint fent s természetesen a fenn­síkra terelt állatok is csak kor­látolt számban tartózkodhattak a hegytetőn. A ciszterna vize, ha jó esős év volt, legfeljebb kétezer állatot tarthatott el ivóvízzel, A vízvezeték alapjá­ban megváltoztatja ezt az álla­potot, mert ha 4 év múlva el­készül, korlátlan mennyiségben láthatja el a fennsíkot első­rendű ivóvízzel. S most néhány szót a cisz­terna történetéről. Nagy után­járásai épült ez a messzeföldön egyedülálló építmény. A pelsöci gazdák fűt-fát megmozgattak a régi magyar világban, de saj­nos, sokszor kútba esett a terv, a nagyhegyi ciszterna felépíté­se. Végre 1913-ban felépült 36.000 aranykorona államsegély­ből. Nagy volt az öröm, de meg is érte, hiszen annakelötte csak szóvúnyosan lehetett ha­szonállatokat legeltetni itt a vízhiány miatt. A tartály ce­mentfalakkal épült s egy fel osztja két egyenlő részre. Azért osztották kétfelé, mert míg az egyiket javítják, addig a má­sikban áll a víz, javítás, tata­rozás nélkül ugyanis tönkre menne a tartály. A vizet állan­dóan sózzák, máskülönben meg- poshadna vagy ellepnék a fér­gek. A tartály felett 1200 négyszögöl betonpadló gyűjti az esővizet a ciszternának. Ter­A lánctalpas még a legmerede­kebb hegyiutakon is nyugodtan ballag felfelé. Ezen szállítják az építőanyagot a Rákos-község fölött épülő vízvezetékhez. mészetesen szűrik az esővizet, máskülönben zavaros, sáros ienne. Ennyi a ciszternáról, amely már sokszorosan meghozta épí­tésének költségeit s nagy jöve­delmet biztosított a pelsöci gaz­dálkodóknak. A mi rendszerünk már sokkal tovább ment, vízvezetéket épít, amely mindörökre megoldja a nagyhegyi vízhiányt. Néhány év múlva ezer és ezer szarvas- marha lepi majd be a hegyi legelőket s gyümölcsöző állat- tenyésztés indul. Ez lesz ám a győzelem, a munkás-paraszt szövetség gyözedelme. A falvak lakói, a szövetkezeti tagok s a magángazdálkodók kíváncsian várják az eredményt, amely hatalmas távlatokkal ke­csegtet. Nem fognak csalatkozni, a pelsöci fennsíkon új élet kez­dődik. A pelsöci fennsíkra fel­szalad a víz, az életadó elem. S új fejezetet írnak a Nagy- hegy történetébe. —Des— A Klement Gottwald Nagykohó gazdasági bizottságának jelen­tése szerint ennél a hatalmas építkezésnél a tervezett kiadá­sokból több mint 29 millió ko­ronát megtakarítanak. A A szenei járás szövetkezetei az év első hét hónapjában több mint egv és fél millió liter tejet termeltek. • A Tátrai Ifjúsági Üt építői állandóan 100 százalékon felül teljesítik tervüket. Az ötödik munkacsoport az első héten 215 százalékos teljesítményt ért el.

Next

/
Thumbnails
Contents