Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1957-08-27 / 35. szám

Nyugatnémet „demokratikus" választási módszerek Adenauer pártja, amely „kereszténynek“ és „demokratikus­nak" is nevezi magát egyre nyíltabban alkalmazza a fasiszta terror módszereit az ellenzékkei szemben. A CDU a Hitler SS es SA mintájára verekedő zavart keltő osztagot szervezett a szociáldemokrata gyűlések megakadályozására. A CDU ifjúsági szervezete az ün. Ifjú Unió által szervezett ilyen verekedő csoportok legutóbb Ollenhauernek egy választási gyűlését zavarták meg Oltnabriickben. Ollenhauer csak a leg­nagyobb nehézségek közepette tudta beszédét befejezni. A CDU terrorja a szociáldemokrata párt ellen kiterjed Nyu­git-Németország egész területére. Még Hessenben is, ahol p d-g a helyi kormányzatban a szociáldemokraták vannak több­ségben napirenden vannak a CDU vagányok támadásai a szo­ciáldemokraták ellen. Letépdesik a választási plakátokat megverik a szociáldemok­rata röplapterjesztőket. A szociáldemokrata párt sajtó főnöke Fritz Heine kemény szavakkal bélyegezte meg az Adenauer Párt terror cselekményeit. Kijelentette, hogy az Ifjú Unió em­berei növekvő mértékben követnek el terror cselekményeket, teljesen abban a stílusban, ahogy azt a weimari választási harcok idején az SS és az SA csinálta Heine hangsúlyozta, bogy ezeket módszereket, melyeket az SA és az SS-tői tanultak csak Adenauer beleegyezésével alkalmazhatják. Figyelemre méltó, hogy a CDU viszont erős rendőri alakula­tok védelme alatt tartja saját választási gyűléseit. Nyugat- Németországban az utóbbi időben rendkívül elszaporodtak az amerikai stílusú gangszter csínyek, bankok kirahlása fényes nappal stb. A lakosság ezzel kapcsolatban nyíltan beszél arról, hogy ilyen könnyű helyzetben a nyugatnémet banditák nem voltak még mint most. Tudják, hogy szabadon garázdálkodhat­nak, mert a rendőrök a CDU választási gyűléseinek őrzésével vannak elfoglalva. Tiltsák be a nukleáris kísérleteket Képünk a konferenciáról, tárgyalás közben. Tizezer ember gyűlt össze a tokiói sportcsarnokban, hogy részt vegyen az atom és hidrogén fegyver ellenes harmadik világértekezlet záróülésén. A sportcsarnokot az értekezleten résztvevő 25 ország zászlói díszítették. Az ülés résztvevői egyhangúlag elfogadták az értekezleten kidolgozott három fontos okmányt, a tokiói nyilatkozatot, az ENSZ-hez és a világ kormányaihoz intézendő felhívást, vala­mint az atom- és hidrogénfegyverek eltiltására és a leszere­lésre irányuló közös akciók tervét. A nyilatkozat a következőkben foglalja össze az értekezlet követeléseit: az illetékes kormányok kössenek nemzetközi megállapodást a nukleáris kísérletek haladéktalan és feltétlen eltiltásáról; nemzetközi ellenőrzés mellett tiltsák meg a nukleáris fegy­verek előállítását, felhalmozását és alkalmazását; a nukleáris fegyverekkel rendelkező hatalmak ne vigyék át a fegyvereiket más országok területeire; egyetemes leszerelést ellenőrzés mellett; ne építsenek és ne bővítsenek ki' katonai támaszpontokat, különösen atom támaszpontokat. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy az ENSZ közgyűlésére óriási felelősség hárul a népek előtt éppen a nukleáris fegy­verek eltiltását és leszerelést illetően. Románia iizenharmadszor ünnepeit KHZFLFDIK AZ ENSZ-V1TA A FRANCIA KORMÁNY Cj AÍGÉRIAI ALKOTMÁNYT ÍGÉR A francia kormány az ENSZ várható algériai vitájára való tekintettel igyekszik kedvezőbb ooziciókat teremteni a többi között ún. kerettörvényt készít elő Algéria új statusának meg­határozására. Boerges Maunory miniszter- elnök irányításával néhány hete miniszterközi bizottság dolgozik azon, hogy még szeptember előtt (tehát az ENSZ következő ülésszaka előtt) új algériai al­kotmány tervezetet hozhassa­nak nyilvánosságra. Bourge Maunory autonom algériai tar­tományok létrehozását tervezi. Hogy az ún. autőnom tartomá­nyok mennyire nem lennenek ónállóik mi sem bizonyítja job­ban, mint az az elgondolás, hegy élükre Párizs nevezné ki francia kormányzókat. Lacoste algériai miniszter egy amerikai lapot választott ki arra, hogy közölje a franciákkal terveit: a N w-York Times-nek adott nyilatkozatában elmondotta, hogy szerinte algériai nemzetgyűlést kell választani és létre kell hoznia az algériai végrehajtó hatalmat. Az amerikai újságírók kéréseire Lacoste megmagya­rázta mit ért ezeken a fogal­makon. A nemzetgyűlés meg­választásakor biztosítani kell mondotta, hogy a musulmnn ti bbség ne fojthassa el az eu­rópai kisebbséget. A végrehajtó hatalom élén a francia kormány által kinevezett személyek áll­nak. akinek vöto joga lenne az algériai nemzetgyűlés határoza­tai ellen. Lacoste kijelentette, az új alkotmánytervezet alapja az, hogy Algéria Franciaországnak elválaszthatatlan része. A la­pokból kiszivárgott hírek sze­rint a kormány tagjai között ellentétek merültek fel a keret- törvény részleteit illetően- Egyes miniszterek a terveket túl libe­rálisnak tartják, mások ellen­kezőleg úgy vélik, hogy nem segíti elő Algéria önkormányza­tát. A nézetellentétek elsimítására volt hivatott a szerdára össze­hívott rendkívüli miniszterta­nács, amelyet sorozatos pártok- közötti tanácskozások előzték meg. De a minisztertanácsnak az első értesülések szerint nem sikerült teljesen eloszlatni a nézeteltéréseket. Hír szerint a vitában, amely legalább egy hétig folytatódik, majd a mi­niszterközi bizottság ülésein — elhatározták, hogy a tervezett kerettörvény előszavában hang­súlyozzák: Algériát nem lehet elszakítani Franciaországtól. Az új algériai alkotmány te­hát azon a Lacoste féle egyéb­ként régi gyarmatosító tételen alapulnak, hogy Algéria egyen­lő Franciaország. Ehhez az elavult kolonista tételhez igyekeznek szövetsé­geseket toborozni, mint belpo­litikai síkon, mint pedig nem­zetközi térén. Elsősorban Was­hingtonban és Londonban. A külföldi közvélemény megnye­résére indított propaganda kam­pány keretébe tartozik Pineau külügyminiszter Délamerikai utazása. A francia külügymi­niszter csütörtökön hagyta el Párizst, hogy végig 'látogassa a latinamerikai fővárosokat. Is­meretes, hogy az ENSZ szava­zógépezetében milyen fontos szerepük van ezeknek az álla­moknak. A francia kormány egyedül az érdekeltek vagyis az algé­riaiak támogatását nem igyek­szik megnyerni. Párizsi haladó újságírók szerint Bourges Mau- nori és Lacoste tervei egyálta­lában nem alkalmasak az algé­riai vásár megoldására és csú­fjai válság megoldására és csu- a kormánynak, amely továbbá is visszautasítja, az algériai tárgyalásokat­Oman után — az igazság ellen Néhány napja 11 arab ország azzal a jogos kéréssel fordult az ENSZ Biztonsági Tanácsá­hoz: tűzze napirendre és vi­tassa meg Anglia agresszióját Oman ellen. Az arab országok kezdeményezését heves támadás érte a nyugatiak részéről. Ezt azért tették, hogy óvják ma­gukat a közvélemény előtt a leleplezéstől, s azért az agresz- sziót is erénynek igyekeztek feltüntetni, mondván: a léglö- késes vadász- és bombázórepü- 16k, valamint a rakétafegyverek bevetése a „közép-keleti stabi­litást szolgálta". De azért már nem tették hozzá, hogy ez a „stabilitás“ magyarul tömeg­gyilkosság — az angol olajvál­lalatok és gyarmati pozíciók stabilitását szolgálja. S a Biztonsági Tanács dön­tött. Hiába volt a Szovjetunió képviselőjének minden erőfeszí­tése. A Biztonsági Tanácsban túlsúlyban vannak a gyarmato­sítók és támogatók Kiosztották a szerepeket, s létszámokból még arra is jutott, hogy az Egyésült Államok tartózkodhas­son, s Így a „semleges“ látsza­tát keltse az arab országok előtt. De: „Vétkesek közt cin­kos, aki néma". Az arab javaslat mellett vé­gül is a Szovjetunió, Irak, Fülöp-szigetek. Svédország — illene Anglia, Franciaország, Ausztrália, kuba és Columbia szavazott a Csang Kaj-sek küldött pedig nem vett részt az ülésen. A döntés értelmében omani agressziójával az ENSZ egyetlen fóruma sem foglalko­zik, szemet hunynak az angolok véres háborúja fölött, mintegy további bátorítást adva a gyar­matosítók újabb és újabb be­avatkozásának a függetlensé­gükért harcoló népek ellen. Tanácsban tehát elmaradt. De akik tudják, hogy mit műveltek az angolok Ománban, elítélik őket. A Biztonsági Tanácsban elvették Omántól az igazságot, s ezzel nemcsak Ománt csú­folták még, hanem az igazságot. A Román népköztársaság im­már tizenharmadszor ünnepelte felszabadulásának évfordulóját. Az 1944 augusztusában végbe­ment események, — amikor a román kommunista párt veze­tésével sikerült előkészíteni a fegyveres népi felkelést, a bör­tönökből kiszabadítani a párt vezetőit, majd augusztus 23-án letartóztatni a fasiszta Anto­neszku kormányt és elszigetelni a német katonai támaszponto­kat — megnyitották az utat az ország függetlenségéhez. A Ro­mániát megszállva tartó közel 200.000 főnyi hitlerista hadse­reget a szovjet hadsereg egy­ségei verték szét. A román nép 1944 augusztus 23-án kivívta igazi nemzeti füg­getlenségét. A Duna deltáján Rusca környékén rendezik a náddal benőtt mocsaras terepet, most kotrógépek mélyítik, a kanálisokat. Képünkön a Duna egyik régebbi kanálisát látjuk, ami ma a ha­lászok idillikus helye. Kievben ülésezett a DÍVSZ IV* kongresszusa Az ukrán SZSZK fővárosát ebből az alkalomból zászlődísz- be öltöztették. Sok épületen a DÍVSZ jelvényével díszített fehér zászló lengett. A kong­resszuson való részvétel a DÍVSZ történetében ezúttal volt a legszélesebb körük. Úgyszól­ván valamennyi országból ér­keztek delegátusok, s igen né­pesek voltak az arabországok küldöttségei, amelyeknek több­sége — bár nem mind tagja a DIVSZ-nek — részt vett a kongresszuson. Jugoszlávia meg­figyelőkkel képviseltette magát. A kongresszus augusztus 16- tól 22-ig tartott s ezalatt szá­mos olyan javaslat került vi­tára. amelyek megváltoztatják, s feltehetően jobbá teszik a harminc millió fiatal képviselő DÍVSZ tevékenységét. Bruno Berninirtek a DÍVSZ elnökének megnyitó beszéde és a különböző üdvözlő beszédek elhangzása után Bruno Bernini előterjesztette az első napiren­di pontra vonatkozó jelentését, az ifjúságról, a mai helyzetről és a DÍVSZ feladatairól. A jelentés vitája során fel­szólalt Virgil Trofin, az IMSZK KB első titkára és mások. Nagy érdeklődéssel hallgatták a küldöttek Szergej Romanovsz- kijnak, a szovjet ifjúsági szer­vezetek bizottsága elnökének beszédét, aki mindenekelőtt foglalkozott az atomháború ve­szélyével, amellyel szemben az egész emberiség egyre erélye­sebben foglal állást. Romanovszkij ezután elemez­te a DÍVSZ munkáját, majd kifejtette, hogy a szovjet ifjú­ság békét óhajt, minden erejé­vel támogatja a békét — a né­pek közti barátságot, a mai és a jövő nemzedék boldogulását akarja. Az előadó békés gazdasági versenyre hívta ki az amerikai ifjúságot: felszólította őket, hogy lépjenek akcióba a nuk­leáris fegyverek eltiltása érde­kében. Felhívta az angol, a francia és a német ifjúságot, együttesen küzdjenek Európa kettéosztása ellen­Romanovszkij kijelentette, hogy a szovjet ifjúság közössé­get vállal a függetlenségükért, szabadságukért, a bandungi ér­tekezlet elveinek valóra váltá­sáért küzdő ázsiai és afrikai fiatalokkal. Kifejtette, hogy a szovjet ifjúság baráti érzéseket táplál a világ összes fiataljai iránt, akik erejüket a béke- harcnak szentelik. Testvéreinkhez — a szocia­lista országok ifjúságához — fordulunk — mondotta —, akik közös ügyünkért a szocializ­musért harcolnak. Meggyőződé­sünk, hogy barátságunk testvéri együttműködésünk és a kölcsö­nös segítség napról napra erő­teljesebbé válik. Renzo Trivelli olasz küldött kifejtette, hogy az ifjúság jövő­je csak úgy biztosítható, ha megszűnik a világ tömbökre osztása, ha megszűnik a fegy­verkezési hajsza. Véget kell vetni a nukleáris kísérleteknek, mindazoknak az erőknek, amelyek a nemzetközi helyzeten változtatni akarnak, egységesen kell fellépni a béke­harcban, a nemzetközi feszült­ség enyhítéséért. Vu Kvang, a Vietnami De­mokratikus Köztársaság ifjúsági küldötte emlékezteit arra, hogy 150 millió ázsiai és afrikai em­ber ősrégi civilizációval rendel­kező országokból harcba indult a szabadságért; az új gyarmati rendszer nem fogja tudni útját állni politikai és gazdasági fej­lődésüknek. John Hermann Simms, nyu­gat-indiai küldött ecsetelte, hogy milyen nyomorúságra kár- - hoztatják az amerikai és az angol gyarmatosítók Jamaica, Brit-Guyana, Trinidad népeit. Tian Burre, szenegáli küldött a francia gyarmatosítók elnyo­mó uralmát ismertette. A sze­negáli ifjakat besorozzák a NATO hadseregbe, s háromévi katonai szolgálatra kötelezik. Az ifjúsági szervezet megalaku­lása óta azonban a szenegáli fiatalok is eredményesen küz­denek jogaikért. James Endicott, ismert béke­harcos a Béke Világtanács ne­vében üdvözölte e kongresszust s kidomborította a DÍVSZ pozi­tív szerepét a békehorcban­Dov Pelling izraeli küldött hangoztatta: Izraelnek és az arab országoknak békében együtt kell működniök a ban­dungi elvek alapján. Kifejtette, hogy az Izrael és Egyiptom közötti viszályt az imperialisták és az izraeli háborús uszítok arra használták ki, hogy fegy­verek útján megszilárdítsák az imperialisták pozícióit a Közel­és Közép-keleten. . Jacques Denis, a DÍVSZ fő­titkára előterjesztette a DÍVSZ új szervezeti szabályzat-terve­zetét. Az elmúlt négy esztendőben jelentős változások történtek az ifjúság életében, hétmérföldes léptekkel fejlődött a technika s a tudomány, számos gyarmati ország kivívta függetlenségét, több új ifjúsági szövetség szü­letett stb. Ezzel együtt jelent­keztek az új kérdések, az új problémák is. A kongresszus összegezte az eddigi munkát és a jövő kérdéseiről vitatkoztak. A békés együttműködés - megol­dása komoly feladat, de a fia­talok sokat tehetnek azért, hogy az országok vezetői he­lyesen cselekedjenek. A kong­resszus tizenhárom bizottságá­ban foglalkoztak az atomháború veszélyével, a gyarmati kérdés­sel, a lányok és gyermekek problémáival, a nemzetközi uta­zásokkal, cserékkel és más problémákkal. I Gli milyen szépen peregnek a iam-tam dobok Valahol nagyon mész• szire a sötét Afrikában, éveken keresztül minden este amikor titokzatos árnyék és furcsa neszek támadtak, a dzsungel kí­gyót est ü lánya, Tejó ül­dögélt magányosan és szomorúan a vastag tör­zsű fák között és nem gondolt semmire. Azután közéiről és a messziség- bői egymás után hang­zott az ünnepi tam-tam tompa döbörgése. — Milyen bánatosan beszélnek a tam-tam do­bok — mondotta Tejo, sóhajtott és hallgatta a vadon muzsikáját. Egyszer azonban, ami­kor megint eljött az éj­szaka, feltámadtak újra az árnyak és neszek, Tejo hirtelen felemelte a fejét, döbörögtek ismét n tam-tam dobok közel­ről és távolról. Kezdte az egyik, folytait a má­sik és a harmadik vála­szolt. Minek beszéljek tovább Tejo életéről, Tejo magaa sem akart már emlékezz ni rá. Azt mondja, anZ nak, ami volt, vége, hát - ra nézni minek ? De néni felejtette el semilyen bánatban a tam-tam do-' bök döbörgését az éjszaZ kában, amikor magányod san és szomorúan nézett maga elé és nem gondolt semmire. — Ez 5 Tejo már messzire költözött mondja és mosolyog — meghalt. Oj Tejo van, akinek ma már van ha­zája. Nagyon szép az ö hazája, mert ott most már olyan szépen peregi nek a tam-tam ddbok. .. Tejo mondatai egy új ország születéséről be­szélnek, Ghánáról, amely • nek bennszülött lakói mindössze pár hónappal ezelőtt rázták le maguk­ról az imperializmus kel gyetlen igáját s azóta minden megszépült ná­luk, nincs szomorúság és nagy az öröm — mondja Tejo, aki egy szép napon Ghánából megérkezett Moszkvába társaival. Ma­gukkal hozták a tam-tam dobokat. Odahaza Ghánában es­ténként most is peregnek a tam-tam dobok, hogy válaszoljanak egymásnak. Az egyik talán azt kérdi: mi hír Moszkvában. Ren­getegen felelnek rá: Tejo jólérzi magát, örül biz­tosan és mesél rólunk. Tejo valóban mesél itt Moszkvában a Ghanaiak- ról. Nem szavakból fonó­dik ez össze, bár azok is nagyon érdekesek. Téjo és társai ezen a moszk­vai éjszakán felmentek a színpadra és dalolnak, táncolnak a világ ifjúsá­gának. Tegnap este lát­tam, a „Negbanegbá"-t énekelték Moszkvában. A táncosok vad, szédületes, örömteli táncot jártak. Száll a dal... „Ö ­Zomu­csatni­Hal" Óh, milyen szépen peregnek a tam-tam do­bök. Moszkva, 1957. augusztus 7, «

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents