Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1957-08-27 / 35. szám
Bratislava, 1957. augusztus 27. A CSISZ SZLOVÁKIÁI KÖZPONTI BIZOTTSA GÁNAK LÁPJA VI. évfolyam, 35. szám. Ära 6fl fillér T^izetiliárőm esztendeit... im.S, 29. A felkelés nemzetközi jelentőségét bizonyítja, hogy a harcokban a kezdettől fogva más nemzetek fiái — leányai is részt vettek. Százával jöttek Csehországból a munkások, parasztok és értelmiségiek, hogy közösen küzdjerfbk a népi Csehszlovák köztársaság megalakulásáért. A szovjet pratizánok már 1943 óta segítették szervezni a felkelést és mikor a felkelés kitört, a Szovjetunió nagyarányú katonai segítséget biztosít. Szovjet repülőgépek nap mint nap fegyvereket és egyéb felszerelést szállítottak a harcoló partizánoknak. A legnagyobb ütközetekben Strecnónál, Prie- kopnál, Harmanecnél, Telgártnál és sok más- helyütt a legkülönbözőbb nemzetiségű partizánok harcoltak. Nagyon jellemző erre Marcsuk szovjet kapitány visszaemlékezése „1944 augusztus 2-án ÍR tagú csoporttal érkeztem Szlovákiába. A csoport szeptember 16-án már 380 tagat számlált. Alakulatomnál 12 nemzet katonái harcoltak- Oroszok, szlovákok, ukránok, kazahok, csehek, magyarok, franciák, lengyelek, bulgá- rok, jugoszlávok, egy angol és különböző országbeli zsidók, akik a koncentrációs táborokból szöktek. Igazi nemzetközi különítmény — kiváló harci erkölccsel.“ A Szlovák Nemzeti Felkelés jelentőségével méltóan sorakozik a felszabadulásért folytatott harc többi nagy világeseményéhez. Közvetlenül a felkelésben keletkeznek a nemzeti bizottságok. A kommunista párt irányítása alatt a nép saját kezébe veszi ügyei intézését, hogy harcainak gyümölcsétől már senki többé ne foszthassa meg. Az elmúlt tizenhárom esztendő alatt népi demokratikus rendszerünk nagyjában megvalósította azt, amiért a legjobb hazafiak harcba szálltak. Sokan, nagyon sokan sajnos nem élték meg a győzelmet. Rengeteg sír, mérhetetlen sok könny és sóhaj emlékeztet azokra, akik vérüket ontották az új életért. S azokon a helyeken ahol a legnagyobb harcok folytak, ma gyárak épülnek és földmüvesszövetkezetek alakulnak. Mondhatnánk, most is folyik a harc egy boldogabb, gondtalanabb, gazdagabb életért. STRASSER GY. Az Új If júság Nagy Nyári Versenyének sorsolása SZEPTEMBER 1-ÉN D. U. NAGYME- GYEREN az aratás ünnepély keretén belül lesz megtartva. Egy az ezrekből Uvegcsörömpölés éj? ’fülsiketítő robbanás ébresztett fel mély álmomból. Felültem ágyamon és tágranyílt szemekkel értelmetlenül bámultam magam elé. Nem volt idom hosszas fontolgatásra, mert közben ismét valami villant a levegőben. Né- némnek volt annyi lélekjelenléte, hogy a földre rántott. Most ismét még nagyobb robbanás követte az elsőt. A „pincébe“, kiáltotta valaki. Hányát-homlok rohantunk le a lépcsőkön, alsónadrágban, hálóingben, meg alsószoknyában. Fejünkön takarókkal. párnákkal mint egyetlen védőeszköz az esetleges szilánkok ellen. A pincében kissé fellélegeztünk, de csak nagyon rövid időre. Hatalmas erővel felhangzott ismét a gyorstüzelő ágyúi; ropogása és a kézigránátok robbanása. A halált osztogató fegyverek hangjai már vészt- jóslóan közeledtek. A kör szűkült. Rövid idő elteltével valami idegen hangzavar ütötte meg fiilünket. Majd a kemény német csizmák sarka berúgta az ajtót! „PARTIZÁNÉN?!!“ e felszólítást lövés követte. Nem vártuk meg a további kérdést, nehogy a lövés után kézigránátot dobjanak be közénk. Néném életét kockáztatva, kidugta fejét az ajtó résén! Felhaszálva kevés német tudását ezt felelte. „Aber nein, nur Kinder, und Civilisten!" Csak gyermekek és civilek. Majd septiben a kezeiigyében akadt rudacskára rákötött egy fehér zsebkendői. Az SS ruhás német (Kövér mint egy hízott. disznó, orra vörös a bortól) nem igen hitt néném békeszeretetében. Marsch! Heraus! Kifelé, üvöltött mint egy, ördög, vérben forgó szemekkel. — No jobb lesz mennünk úgy látom, — mondta boldogult nagyanyám. Gyerünk „Isten nevében“. Mint az alvajárók, ‘vacogó fogakkal vánszorogtunk fel a lépcsőkön. Az anyák gyermekeik félelemtől kipirult árvácskájukat csókolgatták. Ki tudja — tálán utoljára. Drága anyám szeméből két nagy könnycsepp guru.t végig arcomon. S csöndesen siitrtoyta. „isten veled ' fiam!“ Lehet, hogy nem látjuk többet egymást. Senki sem tudta mi vár ránk. Csak azt tudtuk, hogy ezektől az ember bőrbe öltöztetett állatoktól semmi jót nem lehet várni. Kihajtottak minket a rétre! Férfiakat 14 évtől külön állították, úgyszintén nőket és gyermekeket! Ötven méterre■ előttünk kettő, majd mögöttünk egy fegyveres SS katona kísért. Mondhatom „kellemes" érzés volt. Az egész falu akkor, már Zdx- gukban állt. Az istállókból az állatok fájdalmas bögé.se hallat - . szett, mert a lángnyelvek már Őket is érték. Kint borzalmas kép tárult szemünk elé. Szaná- széjjel nehéz sebesültek, haldoklók jajgattak. Mozdulni nem volt szabad. Csak az SS katonák sétálgathattak térdig a vérben, s készen minden eszközzel arra, hogy telnémítsál:• a fegyverek ropogását, az ellenállás legkisebb szikráját is. Wittenmeyer Haupt sturmband- führer az élet és halál korlátlan ura bőr korbácsával csizmáját veregette, hol meg a sorban állók arcát, ahogy éppen kijött az ütem. Bestiális módon szerették volna kiölni az emberek szabadság és a szebb jövő utáni vágyát, az úgynevezett „Über- menschek“. Emlékezés ezekre a sötét, véres napokra lelkűnkben - niint egy temetési ének hangja csendül, mely temeti a rabszolgatartókat és ugyanakkor gyűlöletet szül azok ellen, akik még- egyszer megpróbálkoznának egy újabb vérontásra. Ez a rövid, de igaz történet 1944 október 28-án a Liptói havasok kis falujában játszódott le. Minden nemzet életében vannak napok, hónapok sót évek, melyek eseményeikkel bekerülve a történelembe különösen előkelő helyet érdemelnek. 1941 augusztus 29.-e és az azt követő hónapok a szlovák nemzet történetében a legdicsőbb fejezetet jelenti. A nemzet fejlődésének egészen új eddig nem ismert szakaszát nyitotta meg. Az elnyomatás évei alatt éledezett a tűz, hogy hatalmas lángként kitörve elpusztítsa a gyűlölt fasiszta rendet, a nácista megszállókat és otthoni bérenceit. Egy három milliós nemzetre azt szokták mondani, kis nemzet, de tetteivel, harcaival, hősiességével egy ilyen kis nemzet is naggyá válhat. A Szlovák Nemzeti Felkelés ennek az igazságnak a bizonyítéka. 1944 augusztus végén az egész világon gyorsan elterjedt a hír, hogy egy kis nemzet Európa szívében fellázadt elnyomói ellen. Felvette a harcot az akkor még erős német fasiszta hadsereggel szemben. A németek nagyobb arányú katonai egységeket köztük négy SS-hadosztályt vetettek harcba abban az időben, amikor a harctereken minden épikézláb emberre szükségük volt. Ha csak ezeknek a katonai erőknek lekötéséről emlékszünk meg, már akkor is nagyra keli értékelni a felkelés jelentőségét. Viszont ha figyelembe vesszük azt, hogy a hitlerista erők a felkelés alatt Szlovákiában 55.816 embert nagymennyiségű fegyvert és más anyagot vesztettek láthatjuk csak egészében milyen nagyarányú hadműveletek folytak itt le. KÖZELEDIK SZEPTEMBER Füzetek, tollak, tollszárak, rajztáblák, táskák, 3 bratislavai kirakatok' minden dísze kiálltja: szeptember, tanévnyitó! Várkertben, -ligetben, itcán, gyepen, városperemeken bágyattabbak 4 tüzes és szomjas gyermekszemek, a szív nem dQbogja mar olyan gyorsan az ötleteket, a fényesebbnél fényesebb elgondolásokat, az idó halványulása. mintha .a hangos nyár mozgékony és terhes találékonyságát szorítaná vissza figyelmeztetően, rádöbbentően: szeptember, tanévnyitó! A padok megszokott szaga, a folyosók hangjának ’ bábeli zűrzavara, a tantermek szorossága benne a két szóban, de nem vész el belőle a tanulni vágyó gyermek szíve sem, »ki gondol a kötelességére, a tanévnyitóra, és lélekben készülődik. Az eddig szabadban, vagy szabadon csapongO fantázia iskolafalak, folyosók és szűk udvarok porára szorul, kezdődik az év s hull megint a szó, ez a varázsos, csodálatos erő, az ige az értelemre! A zochová-utcai magyar Tizenegyéves iskola igazgatói szobájában Mikus Anna tanítónővel ülünk gondolattermő csöndben. A tantermekben takarítanak, sepernek, padokat állítanak csatasorba, minden készül, minden tisztul fogadásra, gyerekek varasára: szeptember, tanévnyitó! Egyébként csendes, zajtalan az iskola, hiányzik az apró méhecskék dongása, a gyerekek kacagása, kopogása, azt hinné az ember, hogy a tanítókon kívül nem jön ide senki, nem látogat el ide senki, hogy az ajtó nem nyílik ki. valaki előtt s nem csukódik be valaki mögöttÁm, aki így gondolja, megfeledkezik a gyermekévek ■ igen lényeges pillanatáról: szeptember, tanévnyitó! _A tanítónő boldogító csöndbe takarózva,ül az- íróasztalnál,- hajában néhány ézüstszal, szemén nagy érzéseket felfogó, borongás, yajon hányadik éve várja csöndben a gyerekeket? Kopogtatnak. Szőke, lebarnult, tizenkétéyes forma zömök gyerek lép be. A tanítónő szeme felcsillan: , — Hubert Béla. hát te visszajöttél Stará M.y javáról? Meghíztál, megnőttél, nagyon lebarnultál! Hogyan telt el a szünidő, beszélj! Fürödtől sokat, ugye.? A könyvet is elővetted? Kérdés kérdést ér. Zuhognak a szavak erre a hetedik osztályos tanulóra.. És cí válaszőlgat. Az üzem, ahol apja dolgozik, három hétig nyaraltatta. Fürdőit, futbalozótt és orosz nyelvet tanult, mert abból gyenge. Nagyon jó volt a nyár! — Hány nap van még a szünetből? A gyerek mintha ujjain számolná,, vagy jegyezné a napokat, határozottan felel: — Tizenhárom. A tanítónő megsimogatja tekintetével^ a Hubert-gyereket és azzal bocsajtja el: aztán az oroszt még tanuld, abból gyenge vagy! Megint kopogtatnak, nyílik az ajtó és esőkabátban, tiszteletadón levett sapkával bejön egy ember: — Vasúti jegyeket .hoztam! Mikus Anna aláírja és 1 lepecsételi a szabad- jegyeket. — Vonattal járnak Pozsonypüspökibol a gyerekek? — Októberig. Az őszi hónapokba n lakást kapunk az üzemtől, beköltözünk a városba- Kérem szépen, könyveket, irkákat vegyünk? — Az iskola mindent beszerzett a gyerekeknek ! Az ember megköszöni á bejelentést és az arcán bujkáló örömvonásokban tisztelet és hála, amiért nem kell Iótni-futni irkák, könyvek után a városban! Távozik az ember, záródik az ajtó, bennünk és körülöttünk vibrál a gondolat: szeptember, tanévnyitó! Repülnek a percek, órák. Készülnek izgalomban és feszült várakozásban az elsősök. Az újak. a legifjabbak. Akiket majd virággal köszöntének. Igazgatói köszöntő, az énekkar műsora, ismerkedés, barátkozás fényében kezdődik ez a mindannyiunk életében rendkívül jelentős nap! Gyerekek és tanítók várnak a kezdetre. Mikus Anna például tizenharmadszor ül így az asztalnál elgondolkozva, újakat várva, felelősségének és komoly hivatásának tudatában! Készülnek és készítenek az életre, mert az idő halványul, fordulunk az őszbe, szeptember, tanévnyitó! - (M.) Mai számunkban rádióműsort közlünk PASThRNÁK WBO
