Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1957-01-22 / 4. szám

(Széljegyzetek a Néma levente bemutatóján) A komáromi Területi Színház most mutatta be Heltai Jenő „Néma levente" című verselt vígjátékét, amelyet a budapesti József Attila Színház főrendező­je, Lendvay Ferenc hozott szín­re. Az együttes feltűnően szép sikert aratott. A játék egyik nagy erőssége; a várakozás fe­letti szövegmondás volt, ami elsősorban a rendezőnek tudha­tó be. Az előadást az eddiginél nagyobb művészi mértéktartás, kidolgozottság és nemes vígjá­téki humor jellemezte. Heltai Jenő jellemvígjátékáról mindössze annyit említünk most meg, hogy valamennyi szerep­lője, önmagáért beszélő, iól át­tekinthető alakokban, egv egy­séges vonalú cselekmény kere­tében vonult fel. Ezt az egysé­get Lendvai rendező mindvégig szem előtt tartva, igazi színház­ban és igazi művészettel hozza a néző elé. Erről az értékes munkáról, amely kitűnő a maga nemében, részletesen szólpnk majd későbbi műbírálatunkban. Már jelen esetben is kritikát kellene írni, de most csak a ri­porter beszélhet, hogy mielőbb megörökíthesse mindazt, ami a Néma levente bemutatóján egy meghitt kis nézőtéren és a vö­rös bársonyfüggönnyel díszített színpadon történt. Az ünneplő, feketébe öltözött közönség meg­adta a kellő rangját ennek az eseménynek és bizalommal vár­ta szeretett színművészeinek ezt az előadását. Míg lenn a jőlfűtött nézőté­ren, zsúfolásig megteltek a széksorok, fent az öltözőkben feszült izgalommal készült e társulat valamennyi tagja a nagy vizsgára, a nagy bemutatóra. Azután szétnyílott a függöny. Elénktárult a stílusos díszlet és mi is, pillanatok alatt, ott él­tünk Zilia Dúca házában az Or 1418-as esztendejében, valahol Olaszországban és vártuk a cse- Ijkvényt. Zúgott a taps. A komáromi közönség tudja kinek tapsol. Mindenki tapsolt. Az ide érke­zett írók, színházi szakemberek, műbírálók, riporterek, ily módon üdvözölték, nemcsak a társula­tot, amely önmagában is meg­érdemelte, de azt az eseményt, hogy él a színház Komáromban, és itt is tudnak igazi színházat játszani. A rendezőnek és az igazgatónak is szólt a taps és Heltai Jenőnek, akik megadták azt a lehetőséget, hogy színé­szeink legnagyobb tudásukról tehessenek tanúságot ez alka­lommal is. Zúgott a taps... tapsolt a közönség, örült és derült, de egyben büszke is volt, hogy ez a? aránylag fiatal, alig négyesz­tendős színház olyan tagokkal rendelkezik ma már, akiknek tehetsége, amely átélésben, aka­rásban és gesztusban nyilvánul meg, különösen a mai előadáson bizonyult feltűnően érettnek. Oj színészt is avattak ma itt: Cséfalvay Katót. A „kis Katyi“ most már elhagyhatja becene­vét. Ziliája komoly művészi tel­jesítmény. Különös színészegyéniség ez a Cséfalvay Kató. Teljes egészé­ben nemes nyersanyag a rende­ző kezében. Szerepében hajlé­kony és átlényegül. Csodásán megszépül, kivirúl a színpadon. Maszkot alig használ. Figurája sajátos jelleggel tükröződik. Zi- liáját olyan egyszerűen és őszinte realizmussal formálja meg, hogy a néző csak bámul: honnan tudja? Cséfalvay Kató fejlődésének útján nagy szerep hárul a színház művészeti veze­tőire, hogy ezt a fiatal színész­nőt megfelelő irányban vezessék újabb szerepeiben. A ma már kiforrott együttes az elinduláskor részben műked­velőkből, részben hivatásos szí­nészekből alakult Komoly szín­vonalas darabok gyúrták, for­málták színházzá. csiszolták, emelték egyesek tudását, képes­ségét a mai rangra. A színház repertoárja változatos képet ad Klasszikus írók és modern szer­zők írásait elevenítették itt meg kisebb-nagyobb sikerrel és országunk magyarlakta városai­ba, falvaiba sok örömet hoztak már. Milyen kár, hogy Bratis- lavában és Kassán oiy ritkán szerepelhetnek. Az egyik szünetben megkér­deztünk egy nézőt: mi a véle­ménye az előadásról? Ezt fe­lelte : — Egy pár nappal a bemuta­tó előtt elolvastam Heltai Jenő színdarabját. Ma este, amint látják itt vagyok. Holnap ismét eljövök, hogy élvezzem a gyö­nyörű játék mellett. Heltai ne­mesveretű nyelvezetét is. Az előadás véget ért. A szí­nészek ott álltak a tapsvihar­ban. Ez a taps azt kérte, hogy színművészeink, szíve, fantáziá­ja. tehetsége a jövőben is adja nekünk tudásuk színe-javát, minél több ilyen előadást, meg­őrizvén ez által kultúránknak el nem apadó, gazdag és eleven forrását. A taps azt üzente: Komáromi színészek, magyar művészek, legyetek büszkék, hogy színészek vagytok; jogotok van rá! Munkátok erőteljes, szép, felemelő, nem „vidéki" már, hanem „fővárosi". Színhá­zunk hagyományaihoz híven nem lehet másodrendű. Színház kel! legyen a maga nemében, mind Komáromban, mind a fő­városban egyenrangú értelem­ben. igazi Színház, amit mostani bemutatójával már be is bizo­nyított. Cséfalvay Kató mellett nem szabad figyelmen kívül hagyni a társulat egyes jólalakító tagjait sem. így megemlítjük Tóth Lászlót, Ferenczy Annát, Király Dezsőt, akikről részletesebben bírálatunkban szólunk, mint ahogy a többi szereplőről is ott emlékezünk meg. Azzal az érzéssel búcsúzunk Komáromtól, hogy a Néma le­vente értékes, komoly művészi munka. Bemutatásával színmű­vészetünk nagyot törlesztett a magyar irodalom iránti adóságá­ból. EŐRY M. EMIL Gérard Philippe a közkedvelt francia filmszínész rendezte és játsza a „Till Eulenspiegel, című közös francia-német film címszerepét. A II. Fülöp udvarában élő udvari bohóc szerepé­ben érvényre jut a színész sokoldalú tehetsége és sziporkázó humora. Az Állami Székely Színház tíz éve Vallomással kezdem. Kissé kétkedve fogadtam a szerkesz­tőség kérését, hogy a színház vagy művészeti intézmény mun­kájáról a számok és tények tük­rében kelljen szólanom. Atneny- nyire természetes, hogy lapjaink hasábjain üzemeink, gyáraink, kollektív gazdaságaink megvaló­sítását, elért eredményeit szá­mokban, mutatószámokban, szá­zalékokban stb. fejezzük ki, annyira szokatlannak és furcsá­nak látszott e módszernek a színházi munkára történő alkal­mazása. A feladatot elvállalva, rövide­sen munkához láttam és több meggondolkoztató következte­tésre jutottam. Ha kutatni kezdjük, ami az egyes számok mögött van, kétségkívül sok ér­tékes mondanivalóm akad. A marosvásárhelyi Állami Szé­kely Színház 1946 március 10- én nyitotta meg kapuit. Másfél évszázados vágy teljesült ezen a napon. Hisz 1803-tól kezdve rendkívül gyakran került napi­rendre az állandó vásárhelyi színház megalapításának kérdé­se. Régen, minden ilyen Irányú törekvés kátyúba jutott. A múlt rendszer urai csak szavakban foglaltak állást a színház mel­lett, s annak pártfogolása csak jótékonycélú bálok megtartásáig, és nem egyszer, az így össze­gyűjtött pénz elsikkasztásáig tartott. Csak 1946-ban, az ura­lomra került dolgozó nép or­szágot átalakító, új társadalmat építő munkájának eredménye­képpen kerülhetett sor e színház megnyitására, melynek megálla­pítása a művelődési forradalom megindulásának korszakára esik. 1946—1956 között a színház Összesen 132 bemutatót tartott. 132 estén lépek fel színészeink új darabokban a közönség előtt, mindannyiunk lelkében a nagy kérdőjellel: Lesz-e siker?_ Ho­gyan fogadják a nézők az író nagy és nemes gondolatait. Az idő mindenre megadta a választ. Nagy sikerek és kisebb- nogyobb sikertelenségek válta­koztak ez idő alatt. De az tény, bogy e 132 darabot 2.991 estén keresztül játszottuk, s ennyi előadáson 1.244.2H} néző gyö­nyörködött, sírt. nevetett vagy szórakozott a látottakon. Bemutatott darabjaink egyré- < ze a romániai magyar színját­szás történetében páratlanul nagy sikert aratott. Moliere: TÁRTUFFE-je ment a legtöbb­ször, összesen 134 estén 46.747 néző előtt, míg a legtöbben, 59 279 ember Móricz: URI- MURIvjának 126 előadásán vol­tak. A klasszikus drámairodalom másik nagy sikere Machiavelli: MANDRAGORA-ja 120 estén 51.011 néző előtt került színre, míg Illyés Gyula: FÁKLYA- LÁNG-ját 103 alkalommal 46.885 néző tekintette meg. Kereken 100 előadást ért meg Kiss László és Kováts Dezső állami díjas színműve a VIHAR A HAVASON, melyet 35.871 néző látott. A magyar drámairodalom nagy sikere színházunkban Hel­tai Jenő: A NÉMA LEVENTE című darabja volt, melynek 97 előadásán 45.368 néző szórako­zott a gőgös özvegyasszony és Agárdi Péter szerelmi históriá­ján. A szovjet drámairodalom leg­nagyobb sikerének színházunk­ban Szimonov: LEGÉNY A TAL­PÁN előadása tekinthető, me­lyet 76 estén 26.137 ember lá­tott. De nem sokkal marad mö­götte Iszajev és Galics: NEM MAGÁNÜGY c. vígjátéka, 41 előadással és 21.836 nézővel. Együttesünk másik kimagasló teljesítménye Maxim Gorkij: KISPOLGÁROK darabjának elő­adása szintén a nagy sikerek közé sorolható, mivel 48 estén 21.362 néző előtt játszották. A Székely Színház az elmúlt esztendőkben arra törekedett, hogy a klasszikus orosz iroda­lom kimagasló alkotásaival is­mertesse meg a színházlátoga­tókat. Gribojedov: AZ ÉSZ FAJJAL JÁR, Csehov: SIRÁLY, Gorkij: ÉJJELI MENEDÉKHELY, JEGOR BULICSOV ÉS A TÖB­BIEK mind emlékezetes előadá­sok voltak, de közönségsiker szempontjából mindegyiket fe­lülmúlta Gogol: REVÍZOR-ának 65 előadása, amelyet 20.885 né­ző látott. De hasonló sikere volt a 25.085 embert előtt 51 estén keresztül műsoron lévő KE­GYELMES ASSZONY-nak is, amelyet a szerb irodalom klasz- szikusa, B. Nusics írt. Hogy Caragiale milyen népszerű a mi közönségünk előtt, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy AZ ELVESZTETT LEVÉL 46 előadását 17.290-en látták. Csíki Gergely: INGYENÉLŐK- jének 40 estén keresztül 25.118 nézője volt, míg a Bródy Sán­dornak a 45 alkalommal műsor­ra tűzött A TANlTŐNŐ című művét eddig 23.459-en látták. De a közönség az időszerű témájú műveket is kedvelte. Urban Ernő TÜZKERESZTSÉG-e 62 estén 16.493 néző előtt ment, míg A. Baranga: DUDVA című darabját 31 estén 10.127-en lát­ták. Rendkívül meggondolkoztatók ezek a számok, hisz száz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy Katona József Bánk bán-ja Ko­lozsváron 100 előadást megér­jen. A_ tőkés földesúri rendszer színházaiban nagy sikernek szá­mított, ha egy darab tíznél több alkalommal színre került. 1946- ban álmodni sem mertünk ar­ról, hogy egy-egy nagy műnek ilyen óriási közönségsikere le­gyen, s darabjaink nagy részét 50—100 este látszhassuk. Mind­ez természetesen nem véletlen. Művelődési forradalmunk ered­ményeképpen új emberek ezrei és tízezrei járnak ma már szín­házba és egy jó színházi elő­adás megtekintése nem fény­űzés, hanem a dolgozó emberek millióinak kultúrális szükségle­te. Színházunk mindent meg­tett, hogy olyan emberek előtt is tolmácsolja a világirodalom nagyjainak legnemesebb eszmé­ket hirdető műveit, akik életük­ben soha színházi előadást nem láttak. 1950-től összesen 243 alkalommal léptek fel művé­szeink kis falusi kultúrottbonok színpadjain és 75.804 néző előtt olyan műveket játszottak, mint Moliere: TARTUFFE, Kiss-Ko- váts: VIHAR A HAVASON Ur- bán: TŰZKERESZTSÉG, Machia­velli: MANDRAGORA, Heltai: A NÉMA LEVENTE. Ezeknek a falusi előadásoknak a segítségé­vel sikerült egy új színházláto­gató közönséget nevelni, és le­hetővé tenni, hogy eldugött falvaink is megismerkedjenek az igazi színház gyönyörűségei­vel. Az Állami Székely Színház fennállása óta következetesen arra törekedett, hogy legjobb előadásait az egész romániai magyarság előtt bemutathassa. Vendégszerepléseink alkalmával, hazánk különböző városaiban 240.000 néző előtt 622 előadást tartottunk. Fejlődésünk szempontjából kü­lönösen nagyjelentőségüek vol­tak bukaresti vendégjátékaink, mert ezeknek során 5 alkalom­mal 33 estén 13 darabot mutat­tunk be és az előadásainkon megjelenő fővárosi román mű­vészek értékes tanácsokkal, bí­rálatokkal segítették munkán­kat. Ilyen képet nyerhetünk a színház történetéről a számok tükrében. Ez azt bizonyítja hogy dolgozó népünk szom jazza az igaz, szép és nemes művé­szetet. E számokban kifejezett eredmények pedig arra kötelez­nek, hogy még nagyobb lendü­lettel, lankadatlan szorgalommal, kitartó s következetes munkával arra törekedjünk, hogy a jövő­ben színházunk népművelő sze­repét sokkal eredményesebben tölthessí' be és a második év­tized mérlege még nagyobb eredményekről számoljon be. GERGELY GÉZA A romániai „ELŐRE“ ★ + * Jozef Skupa sírjánál Prágában január 8-án reggel meghalt Josef Skupa, a világ­hírű Spejbl és Hurvinek báb­színház igazgatója. . A cseh emberek mindig óva­tosan nevezték világhírűnek művészeiket. Ez alkalommal azonban bátran mondhatják a Spejbl és Hurvinek színház megalapítóját annak. Hiszen elég, hacsak a legutóbbi sike­res svájci és németországi út­jára gondolunk vissza, és fel­idézzük a külföldi kritikusok nyilatkozatait, láthatjuk, hogy Skupa művészete igazán világ­hírű. Josef Skupa nem most járt először külföldön. Bábszínháza már 1930-ban megnyerte Pá­rizs közönségének tetszését. 1930 óta a bábszínház mindig az érdeklődés központjában ál­lott, Nézzük csak, hogyan nyi­latkozik külföldön művészeté­ről a francia Tripier: „Az ön bábui igazán élethűek, sőt ér­dekesebbek, mint az igazi szí­nészek“. Az oslói szinház igaz­gatója, Kurt Herzel így nyilat­kozik: „Az ön színháza Norvé­giában kész szenzáció lenne és még a legigényesebb színház- látogatót is megnyugtatná. Elég végiglapozni Hurvinek emlékkönyvét és meggyőződünk arról, mennyire becsülik kül­földön Josef Skupa művészetét. Munkában találta a halál Jo­sef Skupát. J. Janovsky: „Spejbl a Vénuson" című művének dramatizálásán dolgozott. Azon­kívül éppen most szervezte a bábszínházak nemzetközi szö­vetségének az, UN1MY világ- találkozóját. Skuipo művészete tipikusan cseh művészet. Ez sikerének a titka. A cseh humor és a népi motívumok azok az érté­kek, amelyekkel otthon is, a nézők szívéhez tudott szólni Spejbl és Hurvinek. Skupa ha néha-néha hatása alá is került a külföldi izmusoknak, a cseh eredetiségéről sohasem mondott le. Azokban a napokban, amikor Prága Josef Skupátói búcsúzott, Bratislavában megnyílt az ál­landó bábszínház. Skupa halá­lával tehát művészete nem,halt meg. Tanítványai tovább foly­tatják a mester elkezdett mun­káját. R. B. Kultúr krónika A múlt év utolsó hetében New Delhiben megtartották az ázsiai írók konferenciáját. A konferencián jelen' voltak Szí­ria, Japán, Burma, Ceylon, Kína, India, Kórea, Nepal, Pakistan, Szovjetunió íróinak küldöttjei. A konferencia tárgyalt az ázsiai irodalom mai helyzetéről és az írói szabadságról. Az ázsiai írók első konferenciája Műik Rádz Anand — az írószövetség tit­kára — kijelentése szerint első lépés volt az ázsiai népek baráti kapcsolatainak megszilárdítása terén. * Londonban nincsenek színhá­zak, amelyek reportoárjukat csakis klasszikus darabokból ál­lítanák össze. Ezt bizonyítja az az évi programpolitikájuk is. A londoni színházakban ebben az évadban csak két klasszikus művet mutatnak be. A Winter Garden színház Shaw drámá­ját, a Royal Curt színház pedig Brecht „A sesuani jó ember" című művet tűzte műsorára. Hol vannak az új angol dráma­írók és művek, kérdik a londoni színházkritikusok. * A brémai Carl Schünemann könyvkiadó külön ajánlja éppen most megjelent űj könyvét. A könyv hősnője — az ajánlás szerint — fogházban született, 12 évig romlott erkölcsű házak­ban tartózkodott, ötször ment férjhez — egvszer testvérbáty­jához, 12 évig lopott, 8 évig gyilkosságot követett el, míg végül meggazdagodott és bűneit megbánva a tisáíességes polgá­rok környezetében halt meg. Der Spiegel (Hamburg) * Az olasz Laterza könyvkiadó­ban kiadták Benedetto Croce esztétikai tanulmányait. Az „II Contenporane“ haladó olasz he­tilap, ez alkalommal külön cikk­ben üdvözli a híres olasz eszté­ta művét. Carlo Salinari a cikk írója Benedetto Croce-t a XX. század legnagyobb olasz eszté­tájának minősíti. II Contenporane Egy New York-i műteremben tűz ütött ki és világhírű fest­mények, mint Tintoretto: János születése, és Brueghel: Falust jelenet-e a tűz martalékává vált. * Kínában a nemzeti kisebbsé­gek lakta területeken 104 film­színház épült, tíz nyelven adnak ki folyóiratokat, harmincöt olyan filmet készítettek, amelyek a nemzeti kisebbségek életét mu­tatják be, és 130 filmet szinkro­nizáltak az illető nemzetiségek nyelvére. CSISZ tagok! Könyvtáratokba^ meg van már a Ifjúsági eszt- rád-műsor füzet, melyet á SMENA könyvkiadóvállalata adott ki? Verseket, dalokat, jelenete­ket és kultúranyagot találtok benne, melyet jól felhasználhat­tok az ének-, színjátszó- és tánckörökben. A pionírvezetők viszont a Pio­nír esztrád-műsor füzetben ta­lálnak megfelelő anyagot külön­böző ünnepélyes alkalmak szá­mára. Az Ifjúsági esztrád-műsor füzet és a Pionír esztrád-műsor füzet megrendelhető a Slovenská kniha nemzeti vállalatnál. Nem lehet mindenkinek az apukája cirkuszos, mint a kis német Vimmy I.enz-nek, akinek az apukája gólyalábon nevetteti meg közönségét a német Lenz cirkuszban. Komárom, jól feleltél!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents