Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1957-08-20 / 34. szám

1. 1895 szeptember 20-án nagy tömeg gyűlt össze a párizsi zoológiái kertben., Cilinderes frakkos arszlánok és diákok tapostak egymás lábán, hogy közelebb férkőzzenek a csodá­hoz, a repülő emberhez. A csoda sárgaszínű, összela­pított szivarhoz hasonló, csak­nem harminc méter hosszú 'léggömb, rászerelt vesszőkosár­ral. A kosárban alacsony ter­metű, szarvasbörkesztyűs fia­talember áll. Nagy robaj hal­latszik, a fiatal ember megin­dítja a két hengeres benzinmo­tort. A motorból láng csap ki, az egyik dendi riadtan rámu­tat a botjával: — Szent ég, felrobbantja a hidrogént! A vesszőkosár utasa azonban rá se hederít, a segédek elold­ják a köteleket, a léggömb hir­telen a magasba szökik és elin­dul, még pedig a szél ellen, amire nem volt példa a lég- hajózás történetében! A léggömb elegáns nyolcast ír le, oldalún világosan kiraj­zolódik a „Santos-Dumont 1“ név. A fiatalember kihajol a kosárból és udvariasan köszönti az alatta hullámzó népet. A léggömb 400 méter magasan száll a Bois de Boulegne felé. A léggömb utasa Albert San- tos-Dumont, a brazil fiatal­ember szinte részeg a gyönyö­rűségtől. Apja a dúsgazdag ül* tetvényes néhány évvel ezelőtt — vastag csekkönyv kíséreté­ben — ezekkel a szavakkal bo­csátotta útjára: „Menj Párizsba ez a legveszélyesebb város a fiatalemberek számára. Lássuk, hogy állód meg a helyed?“ Snntos-Dumont megállta a he­lyét. Beleszeretett a repülésbe, a kormányozható léghajókba és most próbálta ki először me­rész újítását: motorkerékpár­jának motorját rászerelte a léghajóra, az újítás bevált, a kormányozható motoros lég­hajó fittyet hányt a szélnek és viharnak! 2. Henry Deutsch, a párizsi A erő Club tagja, 4000 fontot ígért annak, aki 30 perc alatt St. Yloud repülőtérről az Eiffel- torönyig repül és onnan vissza­tér kiindulási helyére. A brazil fiatalember 1901. július 13-án kigördítette a St.{ Cloud-i hangárból a „Santos- Dumont 5“ számú léghajót: háromszögletes, 20 méter hosz- szú, de mindössze 40 kg súlyú kosarat szerelt a léggömbre, a kosár közepén helyezte el a 12 lóerős motort, s kötele­ket acélhuzalokkal helyettesí­tette, hogy felére csökkentse a levegő ellenállását. Sant-Dumont ingújjban, szal­makalappal a fején beindította a motort, a startbíró órájára nézett: 6 óra 40 perc, ha meg akarja nyerni a 4000 fontot, 7 óra 11 percre vissza keil érnie! Santos-Dumont könnyedén átrepült a Szajna felett, a vászonborítású légcsavar olyan gyorsan forgott, hogy elmosó­dott foltnak tűnt. 6 óra 54 perckor megkerülte az Eiffel­tör nyot, szinte súrolta az acél- vázat, de ekkor erős ellen- szélbe ütközött. A motor gyakran kihagyott, egyre lassabban vergődött. 7 óra 21 perckor alapos késéssel de elrepült a célbírók felett. A szél azonban visszafújta a léggömböt a Szajna túlpartjára. Santos Dumont léghajója vágott az útnak, akár a kime­rült úszó, akit a hullámok az utolsó pillanatban tépnek el a partról. A motor teljesen le­állt, és a szél karmai közé került a léghajó tehetetlenül sodródva tűnt el a Bois de Boulogne felett! A nézősereg gyalog, bicikli­vel, vagy autóval nekivágott a Bois de Boülogne-nak. Á lég­gömb roncsait megtalálták, kétségbeesetten keresték a holt­testet a fák között, amikor egyikük felpillantott és m.eg- látta Sanot-Dumont: a kosár egy hatalmas gyesztenyefa csú­csán akadt meg, a brazil fia­talember a kosárban ült és jóízűen falatozott a magával vitt elemózsiából. Három héttel később ismét nekivágott az útnak. Ragyogó idő volt és noha hajnalban in­dult, hatalmas tömeg f eket él- lett a párizsi utcákon. Santos-Dumont egy-kettöre elérte az Eif fel-tornyot, 9 perc és 7 másodperc alatt megke­rülte. Mindenki biztosra vette a sikert, kivéve a brazil fia­talembert, aki észrevette, houtj illan a léggömbből a hirdrogén! A petyhüdt léggömb egyre lejjebb ereszkedett, az egyik acélhuzat annyira meglazult, hogy beleakadt a légcsavarba. Santos-Dumont gyorsan elállí­totta a motort, riasztóan kö­zeledtek a csúcsos párizsi ház­tetők, a hegyes kémények — hatalmas roppanás és a lég­gömb eltűnt a háztetők renge­tegében! A nézőközönség felordít óit, Henry Deutsch hangosan zo­kogott. A Bassy-állomás tűz­oltói lovaikat ostorozva szá­guldottak a szerencétlcnség színhelyére. A Rue de V A’.boni sarkán ezres tömeg bámulta egy hatemeletes ház tetejét: ci léggömb ferdén nekivágódott, felrobbant és foszlányokká szakadt. Henry Deutsch fogggal-kö- römmel tör magának utat a tömegben! — Hol van Santos-Dumont? Egy megrökönyödött fiatal lány felmutat a szomszéd ház tetejére, jó harminc méter ma­gasba. Az elpusztíthatatlan bra­Santos-Dumont léghajója zfl fiatalember az egyik man zárdszoba újjnyi széles ablak- párkányán üldögél! Amikor a léggömb nekivágódott a házte­tőnek, majomügyességgel át­ugrott a szomszéd tetőre és megkapaszkodott az ablakpár­kányban. Megérkezik a tűzoltólétra, s amikor Santos-Dumont az ál­dott párizsi kövezetre teszi a lábát, széttépik a nők: — Él­jen a mi kis Santo sunk! — ki­áltják és mindegyikük egy kis emléket akar letépni magának a hős ruhájából. Még aznap este hozzálátott a „Santos-Dumont 6“. szerkesz­téséhez. Santos-Dumont sokat tett azért, hogy népszerűsítse a re­pülést. Legendákat beszélnek arról, hogy a város fölött ke­ringve kiszemelt magának egy kávéházat és pillanatok alatt leereszkedett a bejárathoz. — Esténkint addig lebegett saját háza fölött, míg az inas kimá­szott a tetőre és a kötélhág- csónál fogva húzta le gazdáját a lakásba. Santos-Dumont emel­lett merész kísérleteket vég­zett a levegőnél nehezebb re­pülőgéppel is és a szakemberek még máig sem döntötték el, kinek a nevéhez fűződik az iga­zi repülőgép feltalálása: a Wrigth testvérekhez, vagy San­tos - Dumont óhoz. Az apró termetű, elpusztít­hatatlan humorú brazil 1909- ben tízévi nyaktörő kísérletezés áldozatos munka után búcsú­zott a repüléstől. Álmaim valóraváltak. Én már megtettem a magamét. Folytas­sák a fiatalok ... Santos-Dumont ajkáról azon­ban hamarosan eltűnt a biza­kodó mosoly: 1914—1918: Santos-Dumont az első világháborút Párizsban éli át, amikor német Zeppeli­nek és repülőgépek bombázzák a fővárost. A levegő úttörője úgy érzi, hogy minden áldozat, minden 'lezuhant revülőgép az ö lelkiismeretét terheli. 1928. Santos-Dumont vissza­tér Brazíliába. A kikötő előtt fogadja a róla elnevezett ha­talmas hidroplán, amely f el­rohan a levegőben és valameny- nyi utasa elpusztul! Santos- Dumont többé nem mosolyog. 1932. Sao Paolo népe Luis Charlos Prestesnek a „Remény­ség lovagjának" vezetésével fellázad Getulio Vargas, a bra­zil diktátor ellen. Vargás re­pülőgépekkel bombáztatja a várost. A bombák ott süvítenek a kis szálloda mellett, ahol Santos-Dumont lakik. A repülés brazil úttörője befogja a fülét, de mintha állandóan ezt süví­tené egy hang: — Te vagy a felelős! Te vagy a felelős! Santos-Dumont beszalad a fürdőszobába, felkapaszkodik egy székre és felakasztja ma­gát az ablak kilincsére ... 7 Olyan komolyan veszi saját­magát, hogy ez többnyire ön­kénytelen tiszteletet támaszt iránta másokban. Mélységes önbizalom, szilárdság, sőt ren- díthetetlenség honol arcvoná­sain — az a fajta ember, akit nem tudsz elképzelni hálóing­ben, vagy ha igen, úgy hat benne, mint egy előkelő utas, akit kiraboltak haramiák, csúf­ságból darócot dobtak rá, ám ő szenvedő magasztossággal, tán megtörhető, de még sem hajlítható gerinccel a piocsok- ban is tisztaként viseli í_a rám­ért megpróbáltatást. Ő nem megy, ő jár, és­pedig cövek- egyenesen, hang­súlyozottan fér­fias léptekkel. Nem beszél, ha­nem előad, il­letve beszédet 1 mond, tagoltan, kerekdeden, ab­szolút precíz mondatokban, amelyekben egy alany az ál­lítmánytól, egy jelző a szabá­lyos használattól, éppúgy nem hibbanhat el, aminthogy vala­mely hajaszála sem csatangol­hat át a választék másik olda­lára. őmaga mindig kívülről látja önmagát, szellem tartózkodik bévül és formálja a kinyilvá­nítás mozdulatait és hangjait Cs egyszerre lebeg kezében szi­gorú mércével a mennyezet alatt s figyeli, hogy a kinyil­vánító azt nyilvánítja-e ki, ami kinyilvánítandó. A mérce ez­úttal nem is volt helyénvaló kifejezés: nem mérce, maga a szobor mered a lebegő kezében, a szobor, amelyhez őneki ha­sonulnia kell, a plátoni idea, amelyet meg kell testesítenie, P» Önmaga szobra az a valaki, akinek kell, hogy lássák öt mások. Ez a szobor nem mindig azonos, de mindig magasztos. Ha a „Harcos“, ak­kor kemény, egyetlen súly- tása nyomán pusztul az el­len; kíméletlen erős, sudár és félelemtelen. Ha „Az Embersé­ges“, akkor "•* megértő, kegy­osztó, menedék, megbocsájtó. Ha „A Kulturált“, akkor élve­ző, bölcsen elismerő, méltatá­sával szárnyakat adó, az ösz- szevetések mestere. Magánélete tulajdonképpen nincs. Megnősült, amikor úgy látta, itt az ideje, hogy Példás Családapa legyen; tudomásul vette, hogy előzetes terveinek megfelelően született egy fia és utána egy-két évvel fiatalabb lánygyermeke; s ugyancsak terveinek megfelelően neveli őket. Igaz, egyszer az Ellenállha­tatlan Férfi szobra magasult szemei elé és már fel is ké­szült rá, hogy ezt a szobrot egy őt csodáló naiv lány tár­saságában meg­testesíti; a tőle elvárható aka­dályt nem is­meréssel szer­zett lakást, kö­zölte kiszemelt partnerével, hogy mikor és milyen körül­mények között hozzák majd létre intim kapcsolatukat, a mit várhat a lány ettől a kap­csolattól. („Mindenek előtt egy tapasztalt és értékes férfinak a maga egyéniségét feltétlenül gazdagító közelségét, ked­ves .. “) Ez a sok fenntartás­sal szerelemnek nevezhető kö­zeledés mégsem jött létre, mégpedig rendkívül jellemző okból. A beindításra tervezett na­pot megelőzően ugyanis felkér­ték őt, hogy tartson egy elő­adást . „A társadalmi erkölcs követelményei“ címmel. Az elő­adást elvállalta, a vonatkozó irodalmat áttanulmányozta és úgy találta, hogy teljességgel méltatlan lenne hozzá (az Er­kölcs Ember szobrához), ha vi­zet prédikálna, miközben bort iszik. Az a súlytöbblet, amelyet előadói minősége jelentett, pusztulásra ítélte az antoga- nisztikus Hódító Férfi szobrát — annál is inkább, mert tulaj­donképpen a hódítás a lány el­vi beleegyezése folytán amúgy- is már megtörténtnek volt tekinthető. Ezért tehát a lány­nyal közölte, hogy gondolko­zott, sőt: töprengett, sőt: té- pelődött viszonyukon, és úgy találta, hogy a nemesítő le­mondás az adott esetben az egyetlen megoldás, amely úgy saját lelki békéjét és kialakult életformája sértetlenségét, mind a lány tisztaságát, belső har­móniáját, a megalázó bujkálás­tól való mentesültségét bizto­tottságtól. síthatja, Az ifjú t hölgy valóság- íj gal tátott száj- I jal hallgatta vé- ! gig a szónokla­tot, érezte, hogy a másik azt várja, hogy ő _ most könnyekre " fakad a megha- s azért valóban könnyekre is fakadt és ponto­san eltalálva a kívánt folyta­tást is, egy homlokra lehelt csók után meghatott köszö- nömmel hagyta el a szobát... Annyira a férfi hatása alá ke­rült, hogy csak hazaérve kez­dett el nevetni — igaz, hogy akkor aztán megállíthatatlanul, valóságos görcsben vetve ma­gát a díványra, lábaival ka­limpálva, kezeit egymáshoz és arcához csapdosva. Befejezésül talán illene ele­mezni is Őt, megmondani, ho­gyan vált ilyenné, bizonyítani, miért káros jelenség ő a köz­re..., de valami .bénítja nyel­vünket. Fe tehetően az, hogy mégegyszer magunk elé kellene őt idézni, és mihelyt közeledé­sét érezzük, máris tehetetle­nül, a végzet szelétől megle- gyintve, mintegy lidércnyomás terhe alatt, lecsügged a ke­zünk, megfagynak gondolataink, még éppen, hogy az a pár szó, kissé dadogva, sietőse^ és sut­togva elhagyja a szánkat: „ké­rem szépen nincs benne semmi, de semmi humor..." aztán székünkre rogyunk és várjuk az elkerülhetetlen kinyilatkozást. Egy fiatal, tehetséges osztrák költőt mutatunk be, kedves olvasóinknak. Erich Grussmann az elmúlt napokban felkereste szer­kesztőségünket, ahol meleg, baráti hangon hosszan elbe­szélgettünk. Tőle tudtuk meg, hogy Ausztriában milyen nehéz egy fiatal költőnek, vagy írónak a helyzete. Ha az ismertlenség homályából egy kötetnyi verssel felbuk­kan a tehetség, nehezen talál kiadót a kötetére. — S ha talál is, saját költségén kell kiadnia. Mert ott a könyvkiadónak a pénz a minden. A költő vagy az író csak akkor érdekes, ha minél több pénzt hoz a házhoz. Erich Grussmann Bécsben él. Már több kötete jelent meg. Költészetére jellemző az egyszerűség. S ahogy ő mondja „az emberekről írók emberi hangon, mert nékem az ember minden s ezért szeretem a békét és teljes szívemből gyűlölöm a háborút“. A harminchárom éves fiatal költő jelenleg egy regé­nyen dolgozik, persze amellett verseket is ír. Az itt közölt három versét a legfrissebb szerzeményeiből válo­gattuk ki, hogy egy kis ízelítőt adjunk olvasóinknak egy haladó gondolkodású osztrák költő költészetéről. * 61 van Éj van — Hő ajkak egymásra találnak — Szél borzolja gyengéden lombját a hársnak. Virraszt Egy szív, oly boldogan remeg Kedvese ölelő karjában — szeret. Ad és nyer — teljesülést. Éj van. Csak két kéz titokban egymásra talált, Szívükre a csend már rég lágyan leszállt — Hangtalan. _ Almodnak ők s úgy szereti .v Egy a más szívét, hogy adna neki Tán mindent. Csendbe mél.yülten nem kívánnak semmi mást. Boldogság az élet, mert szeretik egymást Éj van. / Értsd meg a kort! Sorsod viselni ne legyen nehéz nagyot tenni légy elég merész, De előbb jól vedd fontolóra, Vajon tetted vezet-e jóra. Amit szereztél — talán könnyen, Ésszel tartsd, ne folyjon szét ködben. Könnyelmű tett ne döntsön nyomorba, Házad ne építsd futó homokra. Sokat elvesz tőlünk az élet. Még többet ad tán. Szép ígéret! Higyj az időben, dolgozz bízvást! Az idő te vagy, irányt és célt Te adj e kornak és törekvést. Késő utókor, ámulva lásd! Már rég nem ettem kenyeret Már rég nem ettem kenyeret — Csak szegénységet ismerek. Megadással viselem És nem Lesz ez már máskép, úgylátszik, egyhamar. Sok ember éhes, némelyik éhenhal. S mégis van, aki káromkodik, mérges, Ha kalácsa nem elég édes, Ha nem puha a kenyérdarabja, Nem kerül már az asztalra. És mások, nehogy a magas árfolyam Leszálljon netán, gondosan Mérlegelve, kávét dobnak tengerbe tonnaszám, Gyümölcsöt szemétre. S talán A világból is kiüldöznék szegényt a nagyurak, Aki megmondaná az igazat. Mit nekünk nyomor, éhség, Hisz a halál — semmi kétség — Mondják ők — megtalál kicsit, nagyot, Szegényt épp úgy mint a gazdagot. Ők így vélik. Ezért az idők végéig Ez így marad. Ezért még sok olyan fűbe harap, Mint én, ki kenyeret nem ettem rég. De sokan osztoznak e sorsban — Harcolva egy célért menetelnek egy sorban! Küzd a nyomor a kenyérért. Fordította: FALK SÁRI ^ lD&>4DSD®P£AÖS>!C>ím>iC>9D«>!D§5S>iDSm>iC^^

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents