Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1957-08-20 / 34. szám

t A KORNJILOV FELKELÉS LEVERÉSE A bankárok, kereskedők, gyá- rosok Kornjilov tábornok­hoz fordultak a főhadiszállásra, pénz és támogatást ígérve neki. Ugyancsak hozzá fordultak a „szövetségesek“ is, az angol­francia és amerikai imperialis­ták, akiktől a burzsoá Ideigle­nes Kormány még jobban füg­gött, mint előtte a cárizmus. Azt követelték mind tőle, hogy azonnal lépjen fel a forradalom ellen. S könnyű volt Katót, azaz Kornjilovot táncba vinni . .. Kornjilov felkelését a fronton hatalmas provokációval készí­tette elő: augusztus 21-én fel­adta Rigát és ezzel feláldozta a legjobb lett lövészezredeket, amelyek mind bolsevikok vol­tak. Ezzel egyszersmind meg­nyitotta a németek előtt az utat Pétervárra. Kornjilov, hogy a figyelmet összeesküvéséről elterelje, azt a hírt terjesztette el, hogy a bolsevikok Petrográdon felke­lést készítenek elő a forradalom féléves évfordulójára, augusztus 27-re. Az Ideiglenes Kormány, Kerenszkivel az élén, a bolsevi­kokra vetette magát, fokozta a proletárpárt elleni terrort. Ezalatt Kornjilov csapatokat vont össze, hogy velük Petro- grád ellen vonulva, szétkerges­se a Szovjeteket és a katonai diktatúra kormányát hozza lét­re. Ellenforradalmi akcióját ille­tően Kornjilov előzetesen meg­egyezett Kerenszkivel, aki jól tudta, hogy a burzsoáziának most már nem ő kell, hanem Kornjilov, Nyíltan fellépni Korn­jilov ellen, ez a pénztőke-klikk haragját zúdította volna reája, szövetkezni vele pedig a nép utolsó bizalom foszlányainak el­vesztését jelentette volna szá­mára. Kerenszki így dilemmájá­ban manőverezni kezdett, to­vább komédiázott azaz nagy gesztusokkal szidott jobbfelé, hogy a valóságban a baloldaliak felé sújtson. / Kornjilov felszólította Ke- 'renszkit, hogy küldje az arc vo­nalra a pétervári forradalmi helyőrséget, hogy ezzel meg­könnyíti az ellenforradalmárok­nak a főváros elfoglalását. A mensevikok és eszerek vezetői hathatósan segítettek Kerensz- kinek és Kornjilovnak a fordu­lat előkészítésében. _ Amikor • azonban Kornjilov az egész hadi- és polgári hatalomnak csupán az ő kezébe való átadá­sát követelte, Kerenszki tartva a nép felháborodásától, amely Kornjilovval együtt a burzsoá Kerenszki kormányt is elsep- réssel fenyegette, hazaárulónak deklarálta Kornjilovot és meg­fosztotta hadseregfőparancsnoki tisztségétől. Kornjilov azonban nem vetet­te magát alá e rendeletnek s augusztus 25-én Pétetvár el­len küldte Krimov tábornok parancsnoksága alatt a 3. lovas hadtestet, kijelentve, hogy „meg akarja menteni a hazát“. (Minél jobban készül a burzsoá- ■ zia a nép becsapására, annál gyakrabban csurog szájáról a „haza“ és „nemzet“ mézesmad­zaga.) Augusztus 27-én Kornjilov Lvov herceg. a volt „forradalmi“ kormányel­nökkel ultimátumot küldött az Ideiglenes Kormányhoz, de Ke­renszki Lvovot „letartóztatta“. Kornjilov, akinek főhadiszállá­sán „a társadalom támaszai“ telepedtek le teljes számmal, díszkiáltványt adott ki, amely­ben az „orosz népet" figyel­meztette, hogy a kormány a németek és bolsevikok kezében van. Megkezdődtek a „hadmű­veletek“. Mialatt Gucskov, Rodz- janka, Nabokov és más kadét és ellenforradalmi burzsoá ve­zetők a főhadiszállásról a rab­lóhadjáratukat szervezték meg, a kadetminiszterek belülről zúzták szét a kormányt, hogy elkábítsák nyíltszívű és egysze­rű „szocialista“ kollégáikat. A kormány nagy robajjal szét­esett. Leírhatatlan zűrzavar ke­letkezett. A börze Kornjilov felkelésére a részvények általános emelke­désével felelt. A nemzetközi tőke sajtóorgánumai ritka egy­séggel tapsoltak „Oroszország megmentő jének". Nemcsak a szövetségesek banksajtója, mint a „Times“ és a „Temps“, de az amerikai trösztujságok, sőt az ellenséges német imperialista sajtó is zajosan üdvözölte az új hőst. Az angol kormány Korn­jilovnak páncélautókat küldött, hogy minél előbb elintézhesse a vörös Pétervárt. A fegyverek és a pénz a munkások és a szegényparasztok ellen voltak szegezve. A proletáriátus, amely addig is ébren őrködött és — hiába — intette a kispolgári demok­ráciát a halálos veszélyre, most fegyveres ellenállással felelt Kornjilov ellenforradalmi felke­lésére. Pétervár szinte pillana­tok alatt Vörös Gárda csapato­kat állított" fel, illetőleg ezeket megsokszorosította. Mindenütt, ahol csak valahogy lehetett, felfegyverkezett a munkásság. A fegyverművek munkássága rögtön megduplázta termelését. A Putilovi művekben napi 16 órát dolgoztak és két nap alatt kétszáz új ágyút készítettek el az osztályellenséggel szembeni védelemhez- A vasútasok vak­vágányokra tolták Kornjilov katonáit és a vasúti hidakról eltávolították a síneket; a moz­donyok legfontosabb alkatré­szeit leszerelték; üres szerel­vényekkel eltorlaszolták az ál­lomásokat. A proletárpárt kiad­ta a jelszót: „Harc az utolsó csepp vérig, de nem Kerensz- kiért, hanem a forradalomért:“ Ezer és ezer munkás dolgozott a Pétervárra vezető útak erőd­dé való átalakításán. \ halálosan megijedt oszer és mensevik{ vezetők, köztük Kerenszki is, ezekben a napokban a - bolsevikoknál kerestek segítséget, mert meg­győződtek aról, hogy a főváros egyetlen reális ereje, amely kornjilovot le tudja verni: a bolsevikok. (Kerenszki és Korn­jilov bonyolultan hullámzó vi­szonya például szolgálhat álta­lában az ellentétek sokoldalú és folyton változó összefüggé­séről. Ha minden árnyalatot egyforma erősnek vélünk: az eklekticizmus hibájába esünk; ha az alárendelt összefüggést véljük a legfontosabbnak: szo­fistaképpen okoskodunk. Helyes logikával, dialektikusán, kira­gadjuk a jelenleg legerősebb és leghatékonyabb összefüggést, a föláncszemet, amelyből a fejlő­dés irányára — az ellentétek harcának eredményére — kö­vetkeztethetünk és hathatunk.) A munkások, akik ellen július­ban „megbízható lovasezrede­ket“ és „rohamzászlóal i'ikat“ küldtek, egyszerre a forradalom egyedüli védereje lett. A prole­tariátus pártja, amelyre azelőtt csak félvállról, mint a gonosz­tevők, provokátorok és kémek szedett-vetett bandájára néztek, most kívánatos szövetségessé lett kihirdetve A tömeg nyomása rendkívül erősnek bizonyult. A szakszer­vezetek mozgósították tagjaikat. Valósággal minden munkásszer­vezet felkelt- Pétervárott és Moszkvában megint megjelent a felfegyverzett nép a színen. E kritikus időben és magában a harcban a munkásosztály és pártja a legveszélyesebb helye­ken állt őrt. Kronstadtból né- hányezer felfegyverzett matróz jött be Pétervár védelmére. — Száz és száz bolsevik agitátor magyarázta meg a kornjilovi megtévesztett katonáknak a tá­bornokok lázadásának igazi ér­telmét. A Pétervár ellen vonuló úgynevezett „vad hadosztály­hoz“, amely többnyire kauká­zusi hegyilakókból állott. Kirov indítványára szintén ilyen he- ayividékiekből álló küldöttséget menesztettek, akik annyira ha­tottak földjeikre, hogy a „vad hadosztály“ megtagadta a Pé­tervár elleni támadást. És így folyt az agitáció és szervezke­dés mindenütt, ahol veszély fenyegetett. Barátkozás volt a Kornjilov-katonaság elleni fő­bomlasztó módszer. Kornjilov katonái, sőt kozákjai is mind­inkább a munkásolc oldalára kezdtek átállni. Kornjilov felkelése így elher­vadt, még mielőtt virágba szök­hetett volna. A Pétervár ellen felvonuló — a tábornokoktól félrevezetett — felkelőket szét- porlasztották az első ütközetnél az ellenük küldött katonák, (akiket márcsak kisebb részben küldött Kerenszki, s inkább na- gyobbára a Szovjetszervezetek, kiknek kezében volt már ekkor a tényleges hatalom) és így a Kornjilov féle összeesküvés tel­jes vereséget szenvedett. Kri­mov tábornok öngyilkos lett. Kornjilovot és társait, Djenikint és Lukomszkijt letartóztatták. (A kétkulacsos Kerenszki azon­ban nemsokára szabadonbocsá- totta őket.) A Kornjilov felkelés leverése megmutatta, hogy a bolsevik párt a forradalom döntő ténye­zőjévé lett, amely az ellenfor­radalomnak bármilyen próbálko­zását le tudja verni. A bolse­vikok befolyása a Szovjetekben, (amelyek aléltságukból feléb­redve, a Kornjilov-felkelés le­verésében megmutatták óriási erejüket) úgy megnőtt, mint addig még soha. KOLÁR LAJOS DE SZÉP VOLT MÁSODIK MOZART ? LÁTOGATÁS A CSODAGYEREKNÉL Nem vittem magammal jegy­zetfüzetet és ceruzát, csak egy doboz cukorkát és úgy állítot­tam be Bukarest egyik csendes negyedébe, ejy igen szerény házikóba. n n A félig nyitott ajtón keresztül Dvorak Humoreszkjének meg­nyitó akkordjait hallottam. — Ügylátszik jó helyen járok — gondoltam magamban. Néhány nappal ezelőtt egy bukaresti ifjúsági lap említette egy ku­tatóverseny eredményeit, és többek között Angela Simina Popescu-ról egy négy és fél­éves zongoristáról is ír. A ze­neszerzők szövetsége megerő­sítette a hírt és hozzáfűzte, hogy a kis Simina Románia leg­fiatalabb zeneszerzője és rend­kívül tehetséges. Simina szülei­nek még három gyermeke van, apja a nemzeti bizottság dol­gozója és az anyja csak a gyer­mekek nevelésével foglalkozik. Marianna leányuk 17 éves, jö­vőre érettségizik, Michaela 14 éves, a 8-ik osztályba jár, Jenő 12 éves és a legfiatalabb Si­mina. Az összes gyerek muzi­kális, Marianne komponál, Mi­chaela tagja az iskolai zene­karnak, Jenő pedig a bukaresti rádió gyermekkarának a tagja. Hogyan feedezték fel a kis Siminát? Három évvel ezelőtt, amikor Simina másfél éves volt, és Marianna nővére valami iskolai ünnepségre készült és egy Mozart darabot gyakorolt be. Simina a babáival együtt gyak­ran ült a zongora mellett és hallgatta nővére játékát. Egy­szer, amikor csak Simina volt otthon, az anya azt hallotta, hogy valaki játsza a Marianna előadási darabját. Bement a szobába és legnagyobb megle­petésére a kis Simina ült a zongora mellett és hibátlanul végigénekelte a Mozart dara­bot. így jöttek rá, hogy Simi- nának tökéletes hallása van. — Két éves korában már ugyan­azokat a darabokat játszotta, mint az idősebb testvérei és addig könyörgött szüleinek, míg azok a két és féléves gyerme­ket már zenére taníttatták. A gyermek olyan gyorsan haladt, hogy a tanár kérésére 1957-ben már a konzervatóriumhoz for­dultak és a kis Simina nagy­hírű tanárok előtt mutatta be tudását. Amikor a gyermek a zongoránál ült, teljesen meg- feledkezett a külvilágról. A hallgatók nehezen ocsúdtak fel az ámulatból, olyan tökéletes előadást biztosított számukra a kislány. Simina ösztöndíjat ka­pott, és magnetofonra is fel­vették zeneszámait. Vajon milyen terveik vannak a gyermek szüleinek? Simina szülei intelligens emberek és nem akarnak gyermekük tehet­ségéből tőkét kovácsolni. Azt akarják, hogy Simina gyermek maradjon és az egészségét is kímélni akarják. A tanárok hogy hetenként négy órát gya­koroljon. Simina azonban titok­ban mindig a zongora körül setteng és ahogy teheti, zongo­rázik. Azt mondja, hogy ez a legszebb játék számára. Szakemberek azt állítják, hogyha csak valami egész rend­kívüli nem jön közbe és a kis­lány továbbra is így fejlődik, feltétlenül nagy művésznő lesz belőle, talán egy második Mo­zart. Bányába jelentkezem — Nem akartam lopni, én csak egy kicsit „motorozni“ szerettem volna. A rendőr bólintott. — Ezt majd az államügyész deríti fel! Most a bíróság előtt áll, a bírák behatóan foglalkoznak a vádlott életével. A születésétől kezdve egészen addig a pilla­natig, amíg az .eset“ történt. Béla csökönyösen és ciniku­san viselkedik, de a hallgató­közönség szinte részvéttel hall­gatja szavait. 4 Szüleit nem ismeri, nevelő­szülőkhöz került, két évig volt egy helyen, majd megint to­vább adták és így került be az állami gyermekotthonba. Az is­kola befejezése után lakatos lett. Sok pártfogója is akadt, csak éppen igazi megértésre nem talált sehol. Bélának nem volt igazi jó barátja. Megszokta, hogy min­denütt „kitolnak vele“. Változ­tatta munkahelyét és más. szakmára ment át. Megtanulta a pékmesterséget. A 19 éves péksegéd már szépen keresett. Jól öltözködött. Mindene meg­volt, amire csak szüksége le­hetett. Szórakozott, moziba járt, motorkerékpárt szeretett volna vásárolni. Nehezen gyűjtötte össze a szükséges összeget, mert mindig könnyelműsködött. Egy­szer késő éjjel hazafelé tar­tott, útja egy garázs mellett vezetett el. Sehol senkit se látott. Mint a villám ott ter­mett az egyik motorkerékpár­nál és — máris tovaállt. Amikor elhagyta a garázst, egy kis kövecskét csúsztatott az ajtó zárjába. Azt akarta ezzel elérni, hogy az ajtót ne csukhassák le. Ez a kövecske lett a bizonyítéka. Béla nem akarta ellopni a motorkerék­párt, különben minek tette volna zárba a kövecskét. De mégis csak meggondolatlanságot kö­vetett el, amikor idegen mo­terkréknárhoz nyúlt. A bíróság elítélte, kéthavi fogságot kapott feltétel nélkül. És ez elég. Mi lesz vele azután? Bányába jelentkezem — mondta a bíráknak a tárgyalás után. Végtelenül örülnék, ha meg­tudnánk, hogy Béla a handlovai bányába került, jó barátokra akadt, akik őt megértik és Béla igyekvő, szorgalmas bá­nyász lesz. Nemsokára pedig bizonyára motorkerékpárt is vásárol ma­gának. M. I. . Székesegyház a Kremlben TOKIÓI ALVILÁG FEKETE NAPJA A A japán rendőrség egy újonnan felállított különleges rendőri alakulatának sikerült behatolnia a tokiói alvilág központjaiba, és ott nagyarányú „tisztogatást“ végeznie. Ennek az akciónak során három hét alatt 341 bűnözőt tartóztattak le, nagy mennyiségű fegyvert és robbanó­anyagot koboztak el. INFLUENZAJÁRVÁNY AFRIKÁBAN 0 Az influenzajárvány elérte Afrika területét. Szudán fővárosában eddig 107 megbetegedés történt. A többi között megbetegedett Khali szudáni miniszterelnök Is- A magas északon, a grönland-szigeti thulei amerikai légi- támaszponton több mint háromszáz amerikai repülő bete­gedett meg influenzában. Oj GYERMEKBÉNULÁS ELLENI SZÉRUMMAL KÍSÉRLETEZNEK # A nemzetközi egészségügyi szervezet gyermekbénu­lással foglalkozó szakértői bizottsága többnapos genfi ülés után azt javasolta, hogy kezdjenek nagyszabású kísérle­teket az élő virustenyésztésből készített új szérummal. Ezt a szérumot szájon át lehet bevenpi. A 13 tagú bi­zottság úgy véli, ha ez a szérum teljesíti a hozzáfűzött reményeket, tovább tart majd a védettség a betegséggel szemben, mint amilyen tartós immunitást a jelenleg hasz­nálatos inaktív vírusukból készített oltóanyag biztosít. GYILKOS HARANG 9 Angliában, Blanford közelében egy falusi templom harangtornyából lezuhant egy 560 kilós harang, s agyon­ütötte a lelkipásztort. GYÓGYSZER A MÉHEK MÉRGÉBŐL 9 A moszkvai Orvostudomány Főiskolán már hosszabb ideje kísérleteznek a méhek mérgező anyagának gyógyá- sziti célokra való felhasználásával. A „Melisszin“ nevű gyógyszerrel igen kedvező gyógyhatást értek el a peri­férikus idegrendszer és végtagízületek bántalmainál. a hipertőnikus és asztmás megbetegedéseknél. STRANDÉLET A SARKKÖRTŐL ÉSZAKRA 0 A Sarkkörtől mintegy 300 kilométerre északra fekvő Finnmark norvégiai tartományban beköszöntött a nyár. A lappok és a rénszarvasok hazájában a Riviérához ha­sonló strandélet folyik a Karasjokka folyó partján. Karasjok lapp faluban a szerdára virradó éjszaka 32 fok meleget mérteit. Európai és amerikai turisták árasztotta el a vidéket, hogy gyönyörködjenek az éjféli napsütés­ben, amely beragyogja a tundrát. Kellemetlen azonban, hogy a meleg időjárás szokásos kísérőinként milliószám­ra jelentek meg a szúnyogok is. A Gera melletti Martin-tele­pen már a. szünidő kezdete óta fiatal pionírok és tanulók nyü­zsögtek sátraik körül. Ezen a táborozáson a városi iskolák 5—8. osztályos tanulói vettek részt. A fiúk és lányok egy része a tábort díszítette, zász- iókkal és jelvényekkel, többen a sátrak tisztántartásával fog­lalatoskodtak, egy nagyobb cso­port pedig komoly munkára határozta el magát. Ernst Thälmann emlékére egy ligetet alapítanak. KITŰNŐ VOLT — „mondja Lembérg Helmut, aki már hazafelé készül, mert ő az elsők között volt, akik idejöt­tek már a szünidő elején ... Barangoltunk, sportoltunk, ver­senyeztünk. Egyszóval unalmat nem ismertünk. De mégis leg­szebb volt az a három nap, melyet a rentenburgi turista- otthonban töltöttünk. Ott min­denről magunk gondoskod­tunk". A második csoport a nagyob­bak csoportjának programja is dús volt ezt a^tábor vezetőjé­től Hans Farychtól tudtuk meg. A közös munkát a pionírszer- vezet szabályai szerint építet­tük fel. Köröket alakítottunk. Turisztika, sport, versenyjáté­kok nyújtanak szórakozást a tanulóknak. A csoportok egy- egy félnapot segítettek az ara­tási munkáknál is, amit mon­danom sem kell, igen vidám és hangulatos volt; de hasznos is. Egy kis bepillantás a tábor naplójába, kedves képet nyújt a gerai pionírtábor lakóinak életéről...:-, Hamburgi gyerekek látogattak meg minket, sokat meséltek nekünk szülővárosuk­ról ... tegnap esett az eső, ezért ajándékokat készítettünk, mellyel tanítóinkat és bará­tainkat akarjuk megajándékoz­ni búcsúzáskor ... látogatás a gerai tűzoltóknál... ma egy közlekedési rendőr volt a ven­dégünk, sok közlekedési jelet megtanultunk és érdekes dol­gokat mesélt. Igen ilyen vidám élet folyt a gerai pionírtáborban. S ahhoz, hogy ez lehetséges legyen az iskola vezetőségének bizony már jóval a szünidő beállta előtt egészen pontos tervet kellett kidolgozni. Az eredmény meg volt a Német Demokrati­kus Köztársaság sok sok ezer gyermek töltötte el kellemesen a nyarat. Közeleg a búcsúzás pillanata. A tábor közelében lévő hatal­mas tisztáson sportjátékok folynak. Ott bemutatásra került minden, amit egész nyáron át tanultak, sok sok tarka, ked­ves dal és tánc. Augusztus IS. ez a nap Ernst Thülmané. Az újonnan megalapított ligetet a nagyobb fiúk és leányok ko­szorúi díszítették, melyet ma­guk fontak. A legidősebb pio­nír kis előadással emlékezett meg Ernst Thälmann életéről. Kipihenten, szép emlékekkel és sok élménnyel kezdik meg a gerai, pionírok az új iskola évet. És talán már előre terve­zik, hogy a következő nyáron mivel is lehetne még érdeke­sebbé tenni tábori életüket. No, de erről majd gondoskodnak tanítóik.

Next

/
Thumbnails
Contents