Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1957-08-20 / 34. szám

/ Bef éleződött a III. Uiláglfiúsági Találkozó A kép, amellyel Moszkva va­sárnap este tőlünk búcsúzott, felejthetetlen maradt. Ott vol­tunk valamennyien, Moszkva 34.000 vendége és barátai. Az óriási stadion zsúfolásig telt. Már este volt oly sok borús, hűvös este után, újra meleg nyári este. Messziről látni, ki merre ül- Ez a sok piros sapka itt a norvégeké, az a kék kendőtenger a finneké. Galamb- szürke kabátos — a németek lesznek. Valahol nagyon han­gosak? Ki más az, mint olasz barátaink csoportja. És azok a nagyon lelkesek, azok csak ara­bok lehetnek ... Már jól is­merjük .'egymást, zászlók nélkül is a fesztivál város utcáiról, a találkozókról, a karneválról, a bálról. Már barátok vagyunk mink 34.000 és barátunkká vált ez az óriási város ... Most búcsúzunk. Valami foly- togatja a torkunkat. Amilyen pyönyürű ez a mai este, úgy fáj elválni. Itt igazán megsze­rettük egymást, sok-sok sze­mélyes ismerősünk is van. Ha- naiak és vietnamiak, amerikai diákok, franciák az utcánkból és románok, jugoszlávok, kí­naiak. németek ... Kicsit olya­nok lettünk mint egy nagyon nagy és nagyon erős család. És ma este a búcsúestéjén is olyan vidámak vagyunk, mint itt az ifjúság városában mindig azért van, mert nem örökre búcsú­zunk. Ahogy Berlin után Bu­karestben, Bukarest után Var­sóban, Varsó után Moszkvában — találkozunk újra majd me­gint. * A stadion gyepszőnyegének közepén a VIT kivilágított jel­vénye pompázik. A bejárat felett még ott leng a Fesztivál hófehér selyemzászlaja. A tri­bünökön százezer ember és közöttük a Fesztivál külföldi vendégei, és a díszpáholyban ott vannak az SZKP és a szov­jet kormány vezetői, Arisztov Szuszlov, Furceva, Kaluberzin és Koszikin. Este fél tízkor a pályán el­helyezett VIT jelvényre fel­vonulnak a Fesztivál szervező bizottságának tagjai, majd a Munkaerő Tartalékok Hivatala egyesített zenekarának hangjai­ra megkezdődött a felejthetet­len csodálatos záróünnepség. A stadion két marathoni ka­puján kéknadrágos fehér inges fiatalok hozzák a Fesztiválon résztvevő országok zászlóit. — Közben léggömbök ezrei és ez­rei szállnak a magasba, a tri­bünökön szüntelenül zúg a taps. Romanovszki a Fesztivál szer­vező bizottságának elnöke áll a mikrofon elé. — Elérkezett a búcsú pilla­nata — kezdi beszédét. — Ügy tűnik, mintha csak tegnap gyűltünk volna össze ebben a stadionban, hogy megnyissuk a Béke és Barátság ünnepségét. Tizenöt napon át lengtek Moszk­va felett azoknak az országok­nak zászlói, amelyeknek fiai és leányai eljöttek, hogy tanúságot tegyenek az Ifjúság tántorítha­tatlan törekvéséről, a békére, a barátságra és a boldogabb jövő kivívására irányuló vágyá­ról. Felejthetetlen találkozásunk ültesse el valamennyi ifjú és leány szívében azt a meggyőző­dést, hogy a béke és a barát­ság eszméi legyőzhetetlenek! — Hangozzék fel mindenütt dicső jelszavuk: Béke és Barátság! Ezután Bruno Bernini, a De­mokratikus Ifjúsági Világszö­vetség elnöke olvassa fel a Vb Világifjúsági és diáktalálkozó nemzetközi bizottságának nyi­latkozatát: — Kedves barátaink, a világ minden tájáról! Mi, 131 ország sok millió fia­taljának 34.000 képviselője, azért találkoztunk a Fesztivá­lon, hogy barátian megvitassuk életünk sok' kérdését, amelyek nyugtalanítják a fiatalokat, bár­hol éljen is, bármilyen legyen is politikai és vallási meggyő­ződésük, bármilyen nemzetiség­hez tartozzanak is. Azért gyűltünk össze, hogv jobban megismerjük és meg­értsük egymást, beszéljünk si­kereinkről és nehézségeinkről, megismertessük egymást né­peink kultúrájával, összemérjük erőnket a baráti sportverseny- géseken. — A VIT segített bennünket abban, homr megértsük: van A Berlini közös közlemény­fontos okmány A Szerdán hozták nyilvánosságra a Német Államszövetséget. A a Szovjetunió Kommunista követendő közös politika né- Pártja és a Németország Szó- hány fővonását, melyben elő- cialista Egységpártja, valamint szőr kell megyezésre jutni, a a Szovjetunió és az NDK kor- közös közlemény a következők- mányküldöttségeinek tárgyaló- ben jelöli meg: sairól kiadott közös közleményt. Atombombák és bárminemű A nyilatkozat nemcsak a tár- atomfegyverek németországi el- gyaló felek számára fontos ok- helyezésének és előállításának mány, hanem rendkívül nagy megtiltása, valamint az atom­értéke van nemzetközi szem- háborús propaganda megtiltása, pontból is. Hiszen ismeretes, A két német állam kilépése a hogy a német egység kérdése NATO-ból, illetve a varsói szer- az Európai politikának immáron ződés szervezetéből, az általá- egy évtized akut problémája, nos hadkötelezettség megszün- Megoldása jó hatással lenne a tetése és megállapodás a had- nemzetközi légkörre, s meg- erők létszámának kölcsönös kor- könyítsné más kérdések ren- futózásában. Együttes vagy kü- dezését is. Eddig azonban Ade- lön felhívás a négy hatalom- nauer és a nyugati hatalmak hcz, hogy szakaszosan, de mi- úgy kezelték a német kérdést, nél előbb vonják ki csapataikat hogy akadályozták megoldását egész Németországból, és ebből propaganda fegyvert Mint a közlemény rámutat, próbáltak kovácsolni a Szovjet- a Szovjetunió támogatja az unió ellen, úgy tüntetve fel, NDK javaslatait. A Német Ä1- mintha a Szovjet állam akadá- lamszövetség megvalósulása lyozná a német újra-egyesítést. egyik alapvető nemzetközi kér- Ez természetesen valótlanság, dés megvalósulását jelentené, A német kérdést Adenauer s a ezért óriási lépés lenne az eu- nyugati hatalmak támogatásával rópai kollektív biztonság meg­— tette „megoldhatatlanná“, teremtése felé. így szinte meg- A nyugat-német kancellár — nyílna számos, más nemzetközi a valóságtól elszakadva — ta- probléma megoldásához az út. gadja a két német állam léte- A német nép bármelyik né­zését s ezt az ideológiát fel- met államban él is, egységes használva, utasítja el az ország és békeszerető németországot egyesítésének lehetséges útját akar. A lakosság akaratának a két állam közeledése révén, valóraváltását azonban akadá- Pedig az egyesítés mindenek- lyozza a Nyugatnémet kormány előtt a német nép, csak azután militarista politikája, amely a a négy hatalom ügye. Az NDK német és az európai kérdések­— mint több alkalommal tette ben egyaránt megnyilvánul. — — most is megoldáshoz vezető Hruscsov elvtárs, a berlini tö- lépéseket indítványoz. Javasolja, meggyülésen rámutatott, hogy hogy az NDK és az NSZK meg- a németek számára nagyon jó egyezése aíapján hozzák létre volna, ha — a szeptemberi mőd a megegyezésre, a meg­oldatlan kérdések szabályozá­sára, lehetségesek a tárgyalá­sok és eképpen kiküszöbölhes­sük az új háború veszélyét. — Biztosíthatjuk, hogy az embe­riség a békés fejlődés útjára lépjen. — Beszél a fesztivál sikeréről, amely a világifjúság­k sikere volt. Azt akarjuk, — folytatja hogy a találkozó minden rész­vevője a világ valamennyi or­szágába elvigye a VIT sikeré­nek hírét. Mindenütt arra tö­rekedjünk, hogy a VIT nagy eszméi a békének és a népek barátságának eszméi sok millió ifjú és leány szívében találja­nak otthont. Ünnepi tűzijáték a VI. Vllágifjúsági Találkozó befejezésekor Béke akaratunk erősebb az atombombánál, vágyódásunk a boldogságra legyőzhetetlen. — Most mi magunk is jobban látjuk, ezt, mint bármikor ed­dig. Moszkvát elhagyva barátaink­tól elválva őszinte köszönetét mondunk a vendéglátó szovjet ifjúságnak, a moszkvaiaknak, akik olyan nagyszerű felejthe­tetlen fogadtatásban részesítet­tek bennünket. Fesztiválunk berekesztésének ünnepi órájában üdvözlünk min­den ifjút és leányt a világ egész ifjúságát és a követke­zőket üzenjük nekik: Egyszerre, koromsötétbe bo­rul minden és csak egyetlen óriási fénynyaláb zúdul vala­honnan a magasból a stadion csúcsára, ahol lassan méltóság­teljesen leereszkedik a Feszti­vál lobogója ... Kigyúlnak a fények, megszólal egy óriási zenekar, de a mi hangunk el­nyomja és már csak a dalt hallani az öt világrész minden nyelvén: Egy a jelszónk, a Eéke. Megfogjuk egymás kezét és magasra emeljük, mindenki énekel, százezer ember együtt. Soha ilyen kórust, amelyet ki- nc-k-kinek a saját karmestere a szívéből vezényel... és ak­kor ott, ahol a zászló a mélybe ereszkedett tűzfény villan fel, rakéták röppennek a magasba, tarka csokrok nyílnak az ég sötétkékjén — ropog a tűzi­játék .. Azután minden fény újra elalszik. Sehol egy lámpa — akkor egyszerre négyfelől szik­rázó fáklyákkal tornászok fut­nak be. Tapsvihar tör ki — a , rohanó fáklyákon kívül semmit nem látni, és megkezdődik a legszebb torna gyakorlat, ame­lyet valaha láttam: a korom­sötét stadionban csak szikrázó tüzpontok égnek. Egy pillanatra világos lesz, de csak azért, hogy újra sötétbe boruljon minden. Most a sta­dion egyik oldala egyszerre kivilágosodik. Eddig ott nem láttunk semmit. Fiatalok ültek. Most egv villanás és minden kék Mégegv: most sárga. Az­után zöld. narancs és lila. A fesztivál margarétájának színei­Kápráztató játék a színekkel. Npm is tudom hogyan csinál­ták' a stadion egyik oldalán a szovjet fiatalok kezében színes kendők. Azokat világították meg, mindig más fénnyel vagy másképpen — nem tudom. Egy villanás és már ciril betűk áll­nak ott: Mier. Most hullámzik egyet és alíogy a hullám el­halad ott áll: Peace — és aztán még olaszul, kínaiul, ara­bul, spanyolul, de kétszer ugyanaz a szín nem fordul elő és mindig másképpen tűnik fel az írás. Béke .. A hangszóró minden nyelven bemondja: kezdődik a bál, a tánc a stadion egész területén. És mégis mindenki marad. A nemzetek zászlóikat lengetik, rengeteg léggömböt engednek fel a magasba, egy-egy össze­kötözött csomóra égő csillag- szórókat akasztanak, valahol énekelnek — nem indul senki. Mert utoljára vagyunk így együtt drága barátok Moszkvá­ban, a VI. Világifjúsági Talál­kozó utolsó éjszakáján­nyugatnémet választásokon olyan kormány kerülne uralomra, amely szakít a hidegháború, a fegyverkezés politikájával. Az utóbbi időben egyre több jel mutat arra, hogy Nyugatnémet­ország lakosságának is, amley kiábrándult Adenauer politiká­jából, ez az óhaja. A Szovjetuniót testvéri barát­ság fűzi az NDK-hoz, de igyek­szik kölcsönös bizalmon alapuló jóviszonyt teremteni az NSZK- val is. Ezt a törekvést tanúsítják azok a tárgyalások is, amelyek Moszkvában folynak a Nyugat­német kormány-küldöttséggel. De Adenauer kancellár és a Nyugatnémet vezető politikusok magatartásából az tűnik ki, hogy ezeket a megbeszéléseket is ellenséges propaganda szí- tásáraé s nem reális eredmé­nyek elérésére használják fel. A német kérdés bonyolultsá­ga ellenére is megoldható, ha a két német állam küldöttel reális javaslatok alapján leül­nek tárgyalni. Ezt az utat tá­mogatják a Szovjetunió és a szocialista tábor országai is, mert tudják, hogy a német­kérdés egészséges és békés megoldásában milyen fontos szerepet tölt be az NDK, a né­met történelem első demokrati­kus és békeszerető állama. — Ezért hangoztatja a nyilatkozat, hogy a német kérdés megoldá­sáig is „újból megerősítették, hogy a varsói szerződésbe vál­lalt szövetségesi kötelezettsé­geknek megfelelően a Szovjet­unió és az NDK együtt fogja védelmezni a Német Demokra­tikus Köztársaság függetlensé­gét, nem tűri határainak meg­sértését, és erélyesen vissza­utasít minden olyan próbálko­zást, amely az NDK dolgozói­nak békés munkáját és demok­ratikus vívmányait veszélyez­tetné". A berlini közös nyilatkozat fontos dokumentuma a béke­szerető, az európai politikai problémák békés megoldásán fáradozó országoknak. Hajlóvadászat indult az algériai felkelők ellen tkvenfokos hőségben folynak a harcok Algériában újra fellángoltak a harcok és az erdőtüzek is. Észak-Afrikát rendkívüli hő­hullám borította el, az algériai Bone Városában a múlt héten 50 fokot mértek! A rendkívüli hőség sem akadályozta meg a francia ejtőernyősöket és a ^rendőséget, hogy Bone váro­sának arab negyedeiben nagy­szabású razziát ne tartsanak. Mintegy 30 000 arabot igazoltat­ták. A francia hadsereg fokozza harci tevékenységét. A főpa­rancsnokság jelentése szerint augusztus 5-én kezdődő héten 200 hadművelet során 800 fel­kelőt tettek ártalmatlanná. Rendkívüli véres összecsapá­sokról érkeztek hírek a francia fővárosba. Ezek szerint Bou- zegza hegyvidékén — ott, ahol az elmúlt vasárnap a felkelők súlyos veszteséget okoztak a francia lovasságnak — hétfőn 50 felkelő vesztette életét. — . Ugyancsak heves ütközet bon­takozott ki Batna városától 20 kilométerre, ahol e légierőktől támogatott francia egységek 34 felkelőt öltek meg. Francia részről egy halottat és négy sebesültet jelentenek. Kelet- Algériában Chevreux körzeté­ben 32 halottat vesztettek a felkelők. El-Milia mellett 15 ha­lott felkelő maradt egy össze­csapás színhelyén. A bírósági gépezet működik: Guelma városában a hadbíróság két arabot szándékos ember­ölés kísérletével vádoltan ha­lálra ítélt. A múlt héten Algír­ban a nyaktilónak is akadt „munkája". Három arabot vé­geztek ki. Algéria politikai statumának megállapítására Párizsban meg­kezdődtek a tárgyalások. Bour- ges'—Maunoury miniszterelnök a hónap végén Algériába utazik. A francia sajtó általában el­ismeri, hogy ilyen drákói rend­szabályokra szükség volt. Hi­szen az előző kormányok poli­tikája kimerítette Franciaország deviza tartlékát- Meg kell szo­rítani az importot, kevesebb angol szövet, olasz cipő, kül­földi fényképezőgép, tejtermék, narancs kerül ezután a párizsi üzletekbe, és persze drágábban. A franciák nehezebben juthat­nak ezután autókhoz, mert a francia gépkocsi ipar inkább exportra fog szállítani, hiszen így nagyobb árat kap gyártmá­nyaiért. Az utazási irodák is kénytelenek felemelni a külföldi társasutazások árát. Drágább lesznek a banksors­jegyek is. Hét százalék lett a kamatláb, a francia bankleszá­mítolási kamatláb pedig 5 szá­zalék. Húsz éve nem volt ilyen magas a kamatláb Franciaor­szágban. A közeli napokban várható a borjú és a marhahús árának emelése, későbbiek folyamán pedig sor kerülhet a vasúti és a helyközlekedési díj emelke­désére. A napról-napra megjelenő új kormányintézkedések „csepp­folyós“ állapotokat idéznek elő a francia gazdasági életben. A munkásosztály rendkívül nyugtalan és joggal háborog a fizetése vásárlóerejének csök­kenése miatt. Nem kétséges, hogy a „szeptemberi randevú“ az, amikor a munkások szabad­ságuk után visszatérnek az üze­mekbe nagy bérkövetelési moz­galom elodítója lesz. iigillllllllllllllllllllllMlillHllliimillllllUIII Messze földrSI, nehéz körülmények között érkeztem a VIT-re írja Jorge Calvimontes H arminc napon át tartott az út Bolíviából, a mi hazánkból, a mesticek és in­diánok földjéről, keresztül a nagy Atlanti óceánon, míg meg­érkeztem a VI. fVilágifjúsági találkozóra Moszkvába. Nagyon sajnálom, hogy az első naptól kezdve nem lehettem itt és csak e nagy és gyönyörű talál­kozó hatodik napján futott be vonatom a szovjet fővárosba. De én méqij végtelen boldog vol­tam, örömteli éneket, valami szépséges himnuszt dalolt a szívem és a szemem megtelt könnyekkel. Tudjátok-e, isme­retlen, drága barátaim, hogy miért nevettem és sírtam egy­szerre ? 4 mikor odahaza Bolíviában*1 a többi mestic és indián testvéremmel együtt készülődni kezdtem a VIT-re,"nagyon so­kan azt mondták nekem; sze­gény vagy te ahhoz Jorge, hogy eljuss oly messzire. Ezeknek a tekintete szomorú volt és szavaikból sajnálkozást érez­tem és nagyon sokat azt mond­ták nekem azokban a lázas napokban: tégy le a tervedről, ostoba Jorge, a Szovjetunió el­zárja magát a világtól, Moszkva bezárta kapuit az idegen előtt, nem látja szívesen falai között a mesticeket és indiánokat sem. Ők kárörvendezve és ka­jánul néztek rám. A gerincem­be hasított szúrós tekintetük. De az én hitem és akaratom erősebb volt a sajnálkozó gyen­geségénél és a lenéző csalfa- ságánál. Azokra hallgattam, tudtam rájuk hallgatni, akik éppoly szegények mint én s velünk együtt harcolnak a szebb napokért. Ók csak ennyit mond­tak nekem: menj, .Jorge, utazz ezer és ezer kilométert, kellj' át a nagy tengeren s vidd el hírünket Moszkvába, add át üdvözletünket a szovjet népnek és a világ ifjúságának — mondd el ott mindenkinek, hogy mi velük együtt vagyunk. 141' essziföldről nehéz körül- mények közül érkeztem a VIT-re- Ezért nevettem és sírtam egyszerre, amikor Moszkva földjére léptem. S ta­lálkoztam nyomban a békével és barátsággal, mindazzal, ami a7 én népem álmaiban kelhet csak életre. Elfelejtettem az ül­döztetést, amiben elutazásom előtt nekm is részem volt, el­felejtettem a szimatoló kópé­kat, akik akkor reggeltől estig sőt egész éjszaka a sarkamban jártak. Elfelejtettem, milyen szavak kíséretében adták át nekem az útlevelet. Azt mond­ták: még meggondolhatod, még semmi sem késő, de ha nem jön meg az eszed, kegyetlen napok várnak rád, amikor ha­zatérsz. De én meggondoltam, az akaratom rendíthetetlen volt: utazni akartam a VIT-re Moszkvába és határtalan az én boldogságom. Egész nap járom az utcákat és a tereket, nézem a fellobogózott házakat. Amikor először megláttam egy épületen a mi ' zászlónkat, az örömtől felkiáltottam: Vive la Paz! S mindenki megértett engem. — Mert sokféle nyelven mondjuk ki ezt a szót: béke, de a szí­vünkben egyet akarunk. Azt akarjuk, hoqy meglátogasson bennünket a boldogság, sze­rencse, egyetértés szelleme; azt akarjuk, hogy az édesanyák soha többé ne sírjanak, a há­borúba hurcolt, a csatamezőre kényszerített fiúk után; azt akarjuk, hog^ soha többé ne kelljen a feleségeknek hiába visszavárniuk a harctéren el­esett férjüket. Az öröm csil­logását akarjuk látni mindig az öregek és gyermekek • tekinte­tében. Bolivia népe minden mestic és indián nevében felétek is azt kiáltom drága barátaink: VI VE LA PAZ! — ÉLJEN A BÉKE. Moszkva, 1957.“ aug. 3. t A békét és a boldog jövőt úgy lefut feléniteni, ha a né­pek’ és az ifjúság mindig cflyar barátsággal él egymással mini a mi találkozónkon .. A népek és az ifjúság barát­sága a béke záloga. Mindig és mindenütt erősíteni fogjuk ba­rátságunkat, hogy együttes erő­feszítésekkel felépítsük a föl­dön az öröm és a boldogsás világát. Viszontlátásra drága bará­taink! Nagy sikereket, boldof életet, boldog jövőt kívánunk nektek. Bernini szavai hatalmas, per­ceken át tartó, ütemes taps fogadja, majd ismét Roma- novszki beszél.

Next

/
Thumbnails
Contents