Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1957-08-20 / 34. szám

TUDÓSÍTÁS A MINISZTERNEK A rozsnyói járás egyik falu­jában, Várhosszúréten ért utói 9. hír: az ország földterületé­nek öt ven százalékán szövetke­zeti parasztok gazdálkodnak. Rozsnyón vásároltam a lapot, mely a szövetkezeti mozgalom rendkívül fontos állomását jel­zi, de csak a faluban olvastam. Ott vettem tudomásul a párt­nak és a kormánynak tett mi­niszteri jelentést is, s nyomban osztozkodtam a feladaton. Ha a miniszter megmutatja a szá­zalékot, az újságíró mutassa meg összetevőit: az embert. ELŐSZÖR VÁRHOSSZÜRÉTRÖL Nem ismeretlen. Emlékszem az udvarok fekvésére, amelye­ken valamikor megfordultam, az emberekre is, akikkel akkor beszélgettem. Három éve jár­tam a faluban, s most, hogy megint ide kergetett valami, minden egyszerre ismerősöm: a házakat elválasztó patak, a $zéles és poros utca, a kerte­ket terhelő gyümölcsös, a han­gyaszorgalmú, örökké szekere - zó parasztok; ezek a szűksza­vú, melegszívű gömöriek! Kiegészítő adatokra nincs szükségem. Tudom, sokan jár­nak dolgozni vasúthoz, útépí­téshez, vasköbányába, kőműve­sek met lé és üzletekbe, tudom: negyvenkilencben már volt itt egyszer szövetkezet. Negyven­egy tagja volt. A parasztok aláírtak és két évig közösen gazdálkodtak, mert hittek a szóban, a jószándékot sejtő gondolatban. A járási dolgo­zóknak hittek, akik ígértek utat, villanyt, a szövetkezet megalakulásának feltételeként, de az összefogás megtörténte után elfelejtkeztek mindenről, kedvét vesztették az emberek­nek, felhagytak a közös gaz­dálkodással, visszament ki-ki a magáéra!... AZTÁN AZ EMBEREKRŐL A legszélső ház kapujában várok Soltész Józsefre. Vakí­tóan fényes a nap, perzsel, éget a heve, nincs paraszt Gömör- ben, aki szebb időt álmodhatna terménybetakarításra. Nagy- lombú fa árnyékába húzódom, innen már csak néhány lépés a mező. Jól hallható a puska­végen forgó kerekek csattogása a diilőutakon. Szekerek men­nek kifelé üresen, megrakottan térnek visza. Változatlan a körforgás és a nyári kép Vár­hosszúréten. Soltész Józsefre nem sokáig keli várnom. Szekér búzával jön. Fiának hord, segít, az övé cséplésre készen. Őszhajú, zö­mök, hatvanéves forma az em­ber első pillantásra is. Az új szövetkezet elnökeként mutat­kozik be és int a fiának, ra­kodjanak le nélküle, 8, addig beszél, tájékoztat. Szeretném, ha sétálva cse­rélnénk gondolatokat, de eb­ben nem egyezik velem, azt mondja, hogy ha 6 beszél, le­ül. Betessékel a konyhába, Az élete, meg az érdekelne, hogyan jutott el a belépésig, de az ember egyelőre zárva tartja szíve kapuit. Sürget az idő, a hordás, hát ott kezdi: — Az aláírásban tizenharma­dik vótam. Július elején elha­tároztuk, hogy újra megpró­báljuk közösen. És meséli tovább, hogy az­óta húszra rúgott a belépők száma, az összterület két száz- nyolcvan hektár szántóval, le­gelővel, réttel: alakuló köz- gyülésükün öt szemelték ki elnöknek, s az indulással ösz- szefüggő tanácskozásukon mű­trágyára százhatvenezer koro­nát, építkezésre pedig négy- százezret vettek fel kölcsön. A járási hiv'atal sem rest többé teljesíteni Ígéretét. Az út nagy- része rendben, s a következő évben Várhosszúrét kap először villlanyt! — Hány hektárral lépett be? — próbálom élete nagy fordu­lópontjához közelebb hozni. — Nyolccal. — Meggyőződésből írt alá? Az ember hosszút, igen hosz­szút hallgat, a szeme is egé­szen összeszűkül az önvizsgá­latban, befelé pislog, önmagát — érzéseit, gondolatait figyeli, mintha ó is arra lenne kíván­csi, hogy egy ilyen hirtelen és váratlan kérdésre hogyan vála­szol a lelke, legrejtettebb énje, aztán rám emeli tekintetét, közelebb hajol és nyomatékkai mondja: — Nézze!.. EZZEL KEZDŐDIK A FELELET Messzire kanyarodik a szó. Leírni csak szaggatottan, táv­irati stílusban lehet. Apja hat­vankét végén szolgált gróf An- drássy Dénesnél, e vidék urá­nál. Kilenc hold földet hagyott öt gyermekére. Ebből három hold jutott neki. Már ekkor nős volt, fiatal katonaként az első világháborút is 'megjárta, mellén szúrás, keze rokkant, a három holdból nem lehetett élni. Követte huszonnégyben a várhosszúréti szegényemberek példáját, a meggazdagodás kín­zó, gyötrő vágyával hajóra szállt és ment tengeren túlra. Argentínában dolgozott egy évig húsfagyasztóüzemben. Itt­hon éppen földreformot hajtot­tak végre, amikor beállított az összekuporgatott pénzzel. így ■jutott még tíz holdhoz. Gaz­dálkodott aztán, robotolt, de hamar észrevette, hogy hiába a termérdek munka, az álmat­lan északok, a huszonnyolcban épített házra kölcsönt kell venni. Árnyéka lett, örökös kí­sérője a bizonytalanság. Vágyott titokban a korszerű gépekre, a paraszti élet megkönnyebbí- tőjére, amellyel a kapitalizmus szédületes ki kit tör le ver­senyében megállhat, de a vágy csak vágy maradt, tehetsége nem volt gépek vásárlására. Itt tér vissza Soltész bácsi oda, ahol elkezdte: — Nézze!... Magas iskolát nem jártam, de szemem van, eszem van és látom, hogy ez a rendszer két kézzel nyújtja a korszerű gépeket a parasz­toknak. Aláírtam, s megkapom azt, amire mindig vágytam. Különben a földhöz való ra­gaszkodásomban ezzel nem tör­tént semmi változás. Azt a nyolc hektárt a többivel csak úgy fogom szeretni! Bólint az ember, hogy a po­litikát most már befejezte. Az unokáiról tesz említést még és a gyerekeiről, hogy két lánya jól férjhez ment, a kisebb egy p.olhorai szlovákhoz. — Eleinte nem értették egymást, a felesége tolmácsolt, mert ő szlovákül, németül beszél. * 7 Belemelegedne a család örömeibe annyira, hogy ha je- gyezgetném, külön fejezetnek SPORNY DEZSŐ és Tóth Kál­mán kertész az öntözés problé­máiról tárgyalnak, mert akár­mennyire csapadékbő volt az idei nyár, a kertészetben mégis nélkülözhetetlen a korszerű ön­tözés. —aj számíthatna, de ennek is vége- szakad, mert betoppan a fele­sége izzadton, porosán és szó­lítja az embert: — Gyerünk! Mozdulnak, felülnek, indul­nak gabonáért, én meg az előbb lopott gondolattal, hogy a be­lépéssel nem történt a földhöz való ragaszkodásában változás, azt a nyolc hektárt a többivel csak úgy fogja szeretni — megyek a faluba és ismerős kapu előtt ütök tanyát. Balázs Imre tíz hektáros gazda lakik itt, három éve együtt hoztunk be egy szekér búzát a határ­ból. A gazda jelenleg is hord a feleségével, s ahogy kezet- szorítunk, az emlékezés fénye játszik a szemében, MI MÁR TALÁLKOZTUNK Hagyjuk pihenni a lovakat, vastag fa törzsére ülünk s eb­ben a forró, gazdag nyárban én rhondom: no, ősszel már a maga baján is enyhít a szö­vetkezet! S alig mondom ki ezt, az előbbi, nyugodt, ki­egyensúlyozott Soltész után vergődő, kínlódó emberrel ta­lálom szemben magam. Mert ő nem írt alá, ő még tartózko­dik. A felesége nem akarja a belépést, ha csak rajta állna, már bent lenne. Telnek a na­pok hordással, meg az ilyen­forma parasztember száz ba­jával, s július elejétől minden szóban, gondolatban benne a kétszáznyolcvan hektár: a szö­vetkezet. — Tudja, a feleségemen áll a vásár. Ha . sikerül megegyez­nünk, ősszel én is köztük le­szek. Őszinte az ember, nyílt, egye­nes, értelmes. Egyik legjobb, leghozzáértőbb gazdának szá­mít a faluban, annak számítana a szövetkezetben is. Csak hát még az asszonnyal kell szót érteni, ő a belépésre bármelyik pillanatban készen. íme: egy hegyek koszorúzta falu kétféle emberét mutatom. Az egyik már túl van a nehe­zén, néhány hét óta két száz- nyolcvan hektáros birtokban gondolkodik, a másik viszont a szövetkezet kapujában lesel­kedik, felesége igenlésére várva. Belenézek a miniszteri je­lentésbe, ez az ötven százalék a Soltészeké, a határozottaké, a bizonyosaké! De szabadjon elmondani, mi­niszter elvtárs, hogy a Balázs Imrék sem állottak soha Jköze- lebb a szövetkezeti gondolat­hoz, a cselekvéshez, mint ezen a nyáron! MÁCS JÓZSEF A SZÉNKUTATÓK tarozással, hogy örökre itt maradjon. Az évek érlelték meg benne a gondolatot. Családi házat épített és már itt lakik családjával, három gyermekével és szüleivel együtt. Szakember lett s a felszíni kutató munkálatoknál dolgozik. Szabad idejében olvas, tanul- Szereti a szépirodalmat, regé­nyeket, verseket. Egészen meg­lep mennyi mindent elolvasott a világirodalom klasszikusaiból. Ha unja az olvasást eljátszogat 7 hónapos kisfiával, aki majd szintén bányász lesz — ezt ő másképp el sem tudja képzelni. — Én későn kezdtem, mégis itt ragadtam, ő pedig már ben­ne született. így csak jobb szakember lesz mint az apja. Az utolsó mondat túl szeré­nyen hangzik, s mi inkább úgy javítanánk, hogy olyan -ember legyen mint az apja. Ott találjuk őket nem messze Handlovától egy szép kirándu­lóhely közelében. A kis csoport Ján Stopper vezetésével kutatá­sokat folytat, új széntelepeket keres. A fúrás fáradságos ne­héz munka, de mióta megkap­ták a ZIV-150-es szovjet fúró­berendezést könnyebbedéit és meggyorsult munkájuk. — Szinte lehetetlen értékelni mit jelent számukra ez a gép. Ha kell egész 150 méter mély­ségig végezhetünk egészen pontos kutatásokat — így véle­kednek a szovjet gépről a ku­tatók. SZENET! SZENET! Gyárak, kohók, kazánok, gé­pek várják naponta a maguk adagját a működésükhöz szük­séges szenet. Ez a szén meg­van, de ott lent mélyen a föld gyomrába le kell szállni érte, felszínre hozni. A gépek mellé emberekre van szükség, akik irányítják működésüket. Nap­jaink parancsa: elegendő szenet népgazdaságunk számára — mindenkinek, de főleg a fiata­loknak szól. Az új Ifjúsági Bánya mellett Handlován és Osztraván Is várják a brigádo- sokat. A bányák és az építkezések segítő kezekre várnak. Ez a se­gítség valahogyan késik. Szlo­vákia 2300 brigádossal adósa már a bányáknak és a külön­böző építkezéseknek. A toborzás ezekre a helyekre igen lassan halad. Többet segíthetnének a CSISZ üzemi szervezetei és azok a falusi szervezőtek, ahol fölös­leges munkaerő áll a szövetke­zet rendelkezésére. Nagyon ör­vendetes lenne az olyan kezde­ményezés, ha valamelyik üzemi szervezet levelezést kezdene az Ifjúsági Bányákban dolgozókkal, meghívná őket üzemükbe, ahol elmondanák hogyan élnek, most a bányászok. Az ilyen beszélgetések, ösz- szejövetelek biztos eredményt hoznának. — cs — Ha az ember a bányász szót hallja szinte akaratlanul is fel­villan emlékezetében egy sötét földüregben izzadó emberi lény vagy a szűk földalatti folyosón tovagördülő csille. Egyeseknél aszerint váltakozik a kép, hogy mit olvasott, hallott avagy sze­mélyesen is látott a bányász- életből. Főleg a falun élőknek még ma is igen ferde elképze­lésük van erről a foglalkozási ágról. Piszkos egészségtelen, ve­szélyes munka — halljuk még sokszor főleg az idősebbek aj­káról a téves megjegyzéseket. Persze nekik még azaz idő él élénken emlékezetükben, amikor valóban utolsó munkalehetőség volt a bányászmesterség. Ez az időszak már rég a múlté. Ahogy a mezőről eltűntek a nadrágszíj szélességű parcellák, úgy egyenesedett fel a bányász hajlott dereka is a fúrógép mellett és a csákány lassan csak színbólum lesz. — Nincs ennél szebb foglal­kozás. Nézni, várni amint sza­kadoznak a szikrázó fekete göröngyök, figyelni amint a felvonó tov«söpri a csillogó fe­ketét szenet, s egy-egy csille elindul drága terhével a kijárat felé, — így beszél az öreg handlovai bányász. De ugyan­ezt mondják Novákiban és Osztraván is azok az emberek, akik életük javarészét a föld mélyében töltötték. Amint állunk Handlován a bánya előtt nézzük a ki jövőket, majd szóba elegyedünk velük, egyre inkább érezzük, hogy ezek az emberek büszkék fog­lalkozásukra. Nem egy olyan fiatalt találunk itt, aki a Csal­lóközben, vagy valahol a Garam völgyén született, de aliq né­hány hónapi ittlét után azt mondja: sohasem tudnék meg­válni a bányától. A szakképzett bányászok kö­zött is sokat találunk, aki évekkel ezelőtt lelkesedésből aláírta a félévi vagy egyévi- brigádot és azóta itt ragadt. Ezek közé tartozik Mackó János is. Még 1953-ban jött ide bri-. gádra, de nem azzal az »lha­Munkában a szovjet fúrógép. Boldog családi élet. Mackó János leányaival szórakozik. Kertészek között J A nagypakai szövetkezet * kertészetében egynéhány kivételével — ezt a képről is láthatjuk — főleg fiatalok dol­goznak. Jó munkájuk eredmé­nye, hogy a kertészet már tel­jesítette az egész évi bevétel tervét. Igaz, most ez a víg csoport 21.528 korona prémiu­mot kapott. 2 Tessék, ilyen paprikát ter­* melünk és annyi van be­lőle, alig győzzük leszedni, — mondja Jurányi Szili ragyogó arccal. Örömét még az is táp­lálja, hogy a 224 munkaegység után 798 korona prémiumot ka­pott. Még néhány pillanat s * életetadó vízsugár szökik a magasba. így van ez nap-nap után fáradságot nem kiméivé, 18 órát is dolgoznak az öntözők egyfolytában. | Monósi János is aligha * tudná megmondani, nog.f hányadik ládát viszi ma. Bizony neki is alaposan meg kellett dolgoznia azért a 385 munka­egységért. Paradicsom választás tűző napon. AZ ÉRSEKÚJVÁR! fajtaellen­őrző intézetben sok fiatal dol­gozik. Feladatuk komoly, mert ebben az intézőiben végzi a magnemesítő állomásokon kite­nyésztett növények minőségi ellenőrzését. Hat évi szakszerű kezelés közben vizsgálgatják a növényt és ha valamelyik fajta minden évben bő és jóminősé­gű termést ad, csak akkor ka­rül magja a nagytermelésbe. Az idén az újfajta fűszerpap­rika szép termést hozott. Ügy látszik, minden tekintetben megfelel majd az igényeknek. Örülnek is a fiatalok a szép eredménynek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents