Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1957-01-22 / 4. szám
Moszkvában 1957 január 8—10-e között gyűlést tartott a VI. VIT nemzetközi előkészítő bizottsága. A gyű'ésről a következő közleményt adták ki. A VI. VIT-re való előkészületek sok országban sikeresen folynak. Több mint 40 országban megalakultak már az ifjúsági szervezetek előkészítő bizottságai. Sok országban különböző akciókat, sportversenyeket, beszélgetéseket rendeznek, ajándékokat készítenek a fesztivál küldöttei számára és pénzt ' gyűjtenek, örvendetes, hogy kiváló egyéniségek, nagy művészek és tudósok az idén jobban mint eddig az ifjúsági szervezetek és a VIT előkészítő bizottságai segítségére sietnek. Kerületi konferenciák a VIT évében BRATISLAVA Január 12-én a bratislavai Kultúra és Pihenés Parkjának nagytermében tartotta meg a kerület fiatalsága a CSISZ kerüieti konferenciáját. Ignác Janák a CSISZ kerületi vezetőségének elnöke üdvözölte a delegáltakat, köztük Jaroslav Vedrát, a CSISZ Központi Bizottságának képviselőjét, és a kerületi pártbizottság vezető titkárát Jozef Lénártot. A munkaelnökség megválasztása után Ján Skoda, a CSISZ kerületi bizottságának titkára felolvasta a kerületi vezetőség beszámolóját. A beszámoló főleg azt domborította ki, hogy milyen tevékenységet fejtettek ki az alapszervezetek és a jövőben mi lesz a feladatuk. Különösen a moszkvai VI. VIT évében kell minden fiatalnak arra törekednie, hogy az eddiginél sokkal önfeláldozóbb tevékenységet fejtsen ki a közösség érdekében. A fesztivál éve arra serkenti a fiatalokat, hogy a termelésben is nagyobb sikereket érjenek el. Ezért fontos, hogy minden alapszervezet kapcsolódjon be a fesztivál előtti építési versenybe. A konferencián kitűnik az, hogy a CSISZ tagok és a szervezeten kívülálló fiatalok is döntően járulnak hozzá a szövetkezetek és az állami gazdaságok további fejlesztéséhez. Ezt bizonyítja az is, hogy a bratislavai kerület elsőnek teljesítette a gabona- felvásárlást, mégpedig 22 nappal a határidő előtt. A nagymegyeri és a so- morjai járásokban a legtöbb szövetkezetben új munkamódszereket vezettek be a fiatalok, úgy az állattenyésztésnél, mint a növénytermelésben. A so- morjai járásban különösen az aratási és cséplési munkákban vették ki a fiatalok a részüket, a nagymegyeri és £ dunaszerdahelyi járásokban pedig a növényápolási munkáknál is döntő szavuk volt a CSISZ tagoknak. Ugyanezt mondhatjuk a szenicei, a nagy- szombati és a szakolcai járásokról is. A bratislavai üzemek alapszervezetei szintén kimagasló eredményeket érték el, azonban az eddiginél sokkal széle- sebbkörű kultúrmunkát is kifejthetnének A falusi, különösen az állami gazdaságokban működő szervezeteknél szintén nagy hiányosságok mutatkoznak a kulturális tevékenységnél és a sport terén is. Ezzel kapcsolatban a politikai iskolázást is megemlíthetjük és bizony sokkal komolyabban kell foglalkozni a politikai. iskolázás színvonalának a megjavításánál a járási vezetőségeknek. KASSA A keletszlovákiai metropolisban tartatták meg a kassai kerületi konferenciát. A Slovan szállő nagytermében már kora reggeltől gyülekeztek a CSISZ tagok és örömtől sugárzó arccal készültek a vitára. A konferencia előtt egymás közt beszéltek a küldöttek arról, hogy milyen eredményeket értek el az év folyamán. A CSISZ szlovákiai bizottságának küldöttsége Ivan Litvaj, a szlovákiai központi bizottság titkára vezetésével jelent meq uaiaf ü^iouajajuosi v 'u?pue.iajuo>j e volt Frantisek Dvorsky, a kerületi pártbizottság vezető titkári is. A több mint 400 küldött előtt Stefan Cavara, a CSISZ kerületi vezetőségének titkára olvasta fel a beszámolót. A beszámolóból kitűnik, hogy az elmúlt évhez viszonyítva ez idén a kassai kerületben is sokkal nagyobb mértékben kapcsolódtak be a fiatalok a mezőgazdaság további fellendítésébe. Az üzemi szervezetek azonban nem fordítottak olyan gondot a szocialista munkaverseny fejlesztésére és az üzemi termelés feladatainak termelésére, mint ahogy az kívánatos lett volna. Pedig a Tatrasvit-i üzemi szervezet jő példával járt elől és elnyerte a központi pártbizottság Vörös Zászlaját is. A jövőben a kassai kerület többi üzemeinek is a Tatrasvitről kellene példát vennie. A kassai kerület legjobb falusi alapszervezete Jánokban van. Ez az alapszervezet minden tekintetben úgy dolgozott, hogy méltán megérdemli a dicséretet és példának lehet állítani a többi falusi alapszervezet elé. A kerületben máris foglalkoznak a fiatalok a VI. moszkvai fesztivállal és több munkafelajánlást tettek ebből a célból. A fesztivál évében a legnagyobb feladatnak a szocialista munkaverseny kiszélesítését tartják a kassai kerület fiataljai. ZSOLNA Szlovákia legészakibb kerületében a zsolnai kerületben is megtartották a kerületi konferenciát. A VIII. kerüieti konferencia a régi hibák eltávolításáról tesz tanúságot és arről, hogy a fiatalok kielégítő munkát fejtenek ki a kerületben. A konferencián jelen voltak Milán Rázus, a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának elnöke és Stefan Sebesta a Megbízottak Testületének alelnöke és a kerületi pártbizottság küldöttsége Jozef Báláz vezetésével. Dobos Tibor a CSISZ kerületi vezetőségének titkára olvasta fel az elmúlt év munkájáról és a jövő évi feladatról szőlő munkabeszámolőt. fik kerületben különösen az üzemi szrvezetek fejtettek ki értékes munkát, úgy a termelésben, mint a szervezeti élet terén. Különösen a vág- besztercei Klement Gottwald üzem üzemi szervezete érdemel dicséretet, amely Szlovákia legjobb üzemi szervezete és ezért a Megbízottak Hivatalának zászlaját nyerték el. De nemcsak az üzemekben dolgozó fiatalok érdemelnek dicséretet, hanem azok is, akik a mezőgazdaságban dolgoznak. A zsolnai kerület szövetkezeteiben egyre több fiatal lép be és igen kiváló munkát fejtenek ki a szövetkezetek fejlesztése érdekében. Például az alsó- kubini járásban 1.026 hektárnyi legelőt javítottak meg az ősz folyamán, ami igen tekintélyes mennyiségnek felel meg és bizony a jő széna terméssel döntően járulnak az állattenyésztés fejlesztéséhez. Ebben az évben pedig 1.200 hektárnyi rétet és legelőt vesznek még további javítás alá. Kulturális téren a legnagyobb eredményeket a liptómikulási fiatalok értek el. Az ifjúsági népművészeti versenyen 62 ifjúsági együttes vett részt a járásból. Ezenkívül a kulturális ténykedés más ágaiban is jelentős eredményeket értek el. Az apátfalvi CSISZ tagokról Az apátfalva! Polana n. v. üzemi szakszervezete még szeptember végén átadta az üzemi CSISZ szervezetnek a bábszínház felszerelését. Ügy gondolták, hogy a CSISZ tagok szórakoztatják majd a bábszínházzal az üzemben dolgozók kisebb gyermekeit. Sajnos az idő halad, de a CSISZ szervezet még nem kezdte el a munkát. Pedig a téli Időszak lenne a legalkalmasabb a bábszín játszásra és a CSISZ tagok csak most igyekeznek a bábszínház-kört megszervezni. A gyár dolgozói azonban remélik, hogy nemsokára megkezdődik a bábszínház első előadása. Az üzemi tanonciskola azonban igen jól működik és már a múltban is 4 1957. január 22. képzett munkaerőket adott a vállalatnak. A tanonciskola vezetői a tanítás mellett még alapos gondot fordítanak a fiatalok művelésére. Szorgalmasan tanulnak, olvasnak a tanulók és készülnek a Fucsík-jelvény megszerzésére. Ennek az iskolának tanulói már a múltban is 70—75%-ban szerezték meg a Fucsík-jelvényt. Most a legkülönbözőbb könyveket olvassák el és tartalmukat közösen vitatják meg. Legutóbb az Ifjú gárda című könyv tartalmáról vitatkoztak. A vitát — ami igen jól sikerült — Flléiková vezette, a tanulóotthon CSISZ szervezetének elnöknője. Vllhanová a könyv szerzőjének életrajzát ismertette és a vita alkalmával a tanulók Fagyejev verseiből szavaltak. A vitában körülbelül 15 tanuló vett részt. Lauko Béla az iskola igazgatója értékelte a vita eredménvét. SÚLYOM LÄSZLÖ Losonc A csári szövetkezet a legjobbak közé tartozik á szenicei járásban. Magas hektárhozamokat ért el, jó a munkaerkölcs és lelkesen dolgoznak a szövetkezeti tagok. Ennek meg is van a jutalma, különösen most tűnt ki ez, az évvégi zárszámadáskor. Anton Dobrovodsky a feleségével együtt az év folyamán 34.148.- koronát, 33 mázsa gabonát és 10 mázsa krumplit keresett. Az évvégi zárszámadáskor azonban még 20.732.- korona osztalékot kaptak. A család odahaza boldogan számolta meg a pénzt.-----------—..................... ;★ ★ Jobban neveljük a fiatalokat Az ideológusok és a pedagógusok már hosszabb idő őta sokat vitatkoznak az ifjúság iskolai és iskolán kívüli neveléséről. Sokszor a családokban is felvetik a nevelési kérdéseket. Ezek iránt az égető problémák iránt különösen a magyarországi események őta fokozottabb az érdeklődés, hiszen a szocialista élet ellenségei fegyvert adtak az iskolás gyermekek kezébe és gyilkosságra buzdították őket. Hozzá szeretnék szólni ehhez a kérdéshez és rögtön az elején bejelentem, hogy nem vagyok szakember, de már régebben figyelem a mai fiatalokat és sok jellemvonásuk nagyon nyugtalanít. Vajon honnan veszik ezeket a tulajdonságokat mi váltotta ki belőlük és hová vezet ezen szerencsétlen gyermekek sorsa? A bíróságok tárgyalásain sok feleletet kapnánk kérdéseinkre. A gyermekévekben az ember nagy tettek után vágyik. Az egyik tengeri vagy légihaderő kapitánya szeretne lenni, a másik a bányák hőse, a harmadik kiváló színész, a negyedik ag- ronómus, erdész, de az ember rendszerint egy valamit szeretne tökéletesen tudni, hogy valamiben dicsőséget szerezzen. Az ifjúkori álom az évek során megváltozik. Ha bárkit is megkérdeznénk, hogy miképpen érte el vágyai célját, sok érdekes megállapításra jutnánk. Érdekes példákat hozhatnánk fel. Azt hiszem, hogy a mai ifjúságnál is az a helyzet, és csak az a fontos, hogy helyes célt tűzzünk ki számukra és ne legyenek kénytelenek bizonytalanságban tapogatódzni. Gyakran jövök össze fiatalokkal és meghallgatom őket, amikor életterveikről és a mai ember feladatáról beszélnek. A mai fiatalok ugyanúgy álmodoznak, mint ahogy mi ábrándoztunk és egész életükön keresztül álmodoznának, ha nem vezetnénk őket a valódi élethez. A mai fiatalok az élet sok kérdését másképp fogják fel, mint ahogy azt mi fogtuk fel. A mai fiatalok sokkal közvetlenebbek, egyenesebbek, mert a gondolkodásukat nem bénítja az erkölcstan és a kor túlhaladott álláspontja. A mi iskolai képzettségünk gyakran szélesebb és mélyebb, de ha szembeállítanánk egy akkori 20 éves fiatalembert egy mai 20 évessel, szembetűnő lenne, hogy milyen éles politikai szemszögből figyelik a mai fiatalok az élet-jelenségeket. Politikai szempontból a mai ifjúság sokkal iskolázottabb. Már gyermekkoruk óta sokkal többet foglalkoznak politikai kérdésekkel, uk maguk is elismerik ezt a nagy előnyt, de sokan még nincsenek tisztában azzal, hogy ez milyen adományt jelent számukra az életben. Akadnak e olyan fiatalok, akik ezt nem ismerik el? Azt hiszem kevesebben mint ahogy gondolnánk. Egy dolog azonban nagyon szembetűnő a mai fiataloknál, mégpedig a tekintet nélküli önzésük. Ennek az önzésnek a gyökereit rendszerint mélyen a családban keressük. A fiatalokból úgy látom hiányzik egy bizonyosfokú vitalitás, amely valamikor minket hajtott és arra késztetett, hogy elgondolkozzunk a dolgok felett, irányította a tekintetünket, hogy rájöjjünk a dolgok nyitjára, megtaláljuk a hibákat és az orvoslást is. Nem mondhatom, hogy közöttünk nem voltak önző lények, hiszen a kapitalizmus egyenesen arra kényszerített bennünket, hogy azok legyünk. Mi az első köztársaság bölcsőjénél mint fiatal katonák álltunk, az a vágy fűtött bennünket, hogy hozzálássunk fiatal államunk építéséhez. Hazánk szabadságát nem úgy látjuk biztosítva, mint ahogy azt az akkori kapitalista rend nyújtotta. Mélyen önmagunkba néztünk és alaposan körülnéztünk valami reálisat, valami szilárdat kerestünk, amiben megfogódzkodhatnánk, hogy ne kelljen tapogatódzni a felfuvalkodott politikai nézetek között. Megfigyeltük a polgári politikai pártok handabandázá- sát és olyan pártok opportunista pasz- szivitását — amelyek azt hirdették magukról, hogy haladók. Forrt bennünk, hogy ■ nem tehetünk semmit népünk érdekében. Láttuk, hogy minél jobban terebélyesedik a kapitalizmus, annál megdöbbenőbb, hogy az agresz- szió milyen formáit alkalmazza. Izgatott minket, hogy a lelkesen dolgozók által alkotott értékeket a kapitalisták milyen móhón zsákmányolják ki. Amikor elbeszélgetek a fiatalokkal, sokszor találkozom olyan nézetekkel, amelyek egy csöppet sem újak, de mégis kellemetlenül meglepnek. Néha ugyanis úgy tűnik, mintha a fiatalok nem akarnék megérteni a mai kor szükségleteit. Lehet, hogy az én generációm az úttörő korszakhoz tartozik, amikor a szocializmusért harcoló Szovjetunió már akkor magas erkölcsi tekintélyt jelentett, de még akkor se nyugodhatunk meg azon, hogy ifjúságunk egyik része a szocializmust egészen személytelenül értelmezi. A mai fiatal már a szocializmusban kezdett élni, keveset tud arról, hogy milyen volt a világ a háború előtt és a háború alatt, de azért ezzel a körülménnyel ne mentegessük beállításukat. Ugyanez a katonai szolgálatot teljesítő fiatalokra és a munkaerő tartalékokra is vonatkozik. Nem akarjuk a fiatalokat eltéríteni a sporttól és a jó szórakozásoktól, de az ember nemcsak általuk frissül fel és érik emberré. Miért nem érti meg elég világosan maga a munkásifjúság és a diákifjúság, hogy mik az élet értékei és hol keressük az erkölcsi tekintélyt, amelyre nyugodtan támaszkodhatnak kiegyensúlyozatlan öntudatukat és tetteiket. A hibát ne az ifjúságban, hanem saját magunkban keressük. Nagyon kevés időt szentelünk gyermekeinknek. Azt hisszük elég, ha anyagilag biztosítjuk őket. A szomorú magyarországi események számunkra többet jelentenek, mint az egyszerű figyelmeztetés. Ott, ahol tizenháromévesek gyilkolnak, hogy tompa érzékeiket izgalomba hozzák, ott valami hiba történt a nevelésük körül. Az eseményekből mindenesetre vonjuk le a tanulságot. Az ifjúság nevelése gondolom nemcsak abban rejlik, hogy előadunk számukra egy bizonyos tananyagot. J38 a legegyszerűbb, amit a tanulók számára megtehetünk. A tanító személyes példaadása sokkal nagyobb nevelő hatást ér el. Tegyük kultúráltabbá a tanítói és nevelői munkánkat. Ellenvetésül azt hozzátok fel, hogy a tantervek és az iskolán kívüli társadalmi kötelezettségek miatt nincs erre időtők? Tanácskozzunk az idősebb pedagógusokkal, akik már több nemzedéket felneveltek, akik nemcsak az egyszeregyre, fizikára és nyelvtanra tanították meg tanítványaikat, hanem az ifjúság iránti szeretetüket a _ fiatalok leikébe oltották és tettrekész huma^ nista hazafiasságot szítottak és az igazságos társadalmi rend iránti érzéket fejlesztették. A mai tanító és nevelő ennél sokkal többet adjon növendékeinek, többet mint a régi leg- érdemdúsabb tanító. Adjon tanítványának szocialista gondolkodást, oltson bele szeretetet a szocialista haza iránt és lelkesedést az építés iránt, és azt az eltökélt szándékot, hogy megvédelmezze a hazát. A tanítók és nevelők általában véve ilyenek, de minekünk igaz megértéssel segítségünkre kell sietni, többet mint eddig segítenünk kell a fiatalok esztétikai és etikai érzéseinek nevelésében. Az iskolákban és a tanintézetekben ezt egyelőre még elhanyagolják. Ha a fiatalokat csak arra tanítjuk, hogy a munka adja meg számukra az élet eszközeit, akkor árulást követünk el a mi társadalmunk ellen. Tudom az olvasó körökben milyen lelkesen tudnak beszélni a fiatal lányok és fiúk azokról a könyvekről, amelyeket érdeklődéssel és szeretettel olvasnak. Ez így van nemcsak az iskolában, hanem a CSISZ szervezeti életén belül is. És ha arra gondolunk, hogy az intelligens, lelkileg friss, termékeny és lelkesedő fiatal elmét rossz nevelés következtében’ elferdítjük és a fiatalokat a véres kalandok utáni vágy és önző célok űzik, akkor nem hallgathatunk. Feltétlenül orvoslást keressünk, öviuk a fiatal nemzedéket a helytelen gondolkodású, kultúrálatlan, gyilkosságra, lopásra és betörésre képes egyénektől. Ne mondjuk azt, hogy csak az iskola nevel. A nevelés terén a családnak is komoly szerep jut. Kár, hogy nem mindig támaszkodhatunk az öntudatos családi nevelésre. Félek, hogy a családokból eltűnik az a bizonyos családi áldozatosság, amely bennünket sikertelenségünk esetén támogatott. Félek, hogy a család ma nem mindenütt nevel helyesen és a szülők maguk nem járnak elől jó példával. Olvasóink ne gondolják azonban, hogy katasztrofálisnak látom a gyermekek nevelését, nem ilyen, de ne várjuk be míg olyan lesz. Csakis a következetes sokoldalú bölcs és gondos neveléssel biztosítjuk jövőnket. JOZEF SEKERÁ (A Literárni Noviny-ból)
