Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1957-08-13 / 33. szám

Kis petty, nagy petty, sűrűn, vagy ritkán, mosóanyag- liői, vagy selyemből, mindig szép divat. A képeinken bemutatott első modell készülhet éppúgy selyemből, mint mosóanyagból. Üde, fiatalos, s a legkülönbözőbb alkal­makra viselhetjük. A ruha fődísze a csoportokban plisz- szírozott előrész, de érdekes a masliban befejeződő gallér is. A második ruha selyemből készül, dús, vasalatlan lerakásos szoknyával. Ünnepélyes alkalmakkor viselhetjük. A harmadik ruha anyaga mosó, a negyediké selyem. Ennek egyetlen dísze a 10—12 cm szélességű, hátul szimplán megkötődő öv. A közölt ruhák francia, lengyel, és olasz modellek. Kis lakásban polcot, amelyben a takarító sze­reket tarthatjuk. Alatta még a felmosóvödör is elfér. Az egé­szet a mosüó alsó peremére erősített vízhatlan kreppfüg­gönyei takarjuk el. fcftv kis ötletességgel minden helyet kihasználhatunk, anélkül, hogy a lakás túlzsúfoltnak tűn­jék. A leválasztásból adódó aj­tónyílást vagy a nem használ­ható ablaknyílást szekrénynek alakíthatjuk át. Rajzaink bemu- . • tátják az elfüggönyözött és a „nyitott“ szekrényt. Két polc, egy ruhaakasztórúd, az ajtó szinére festett fakamis és kar- ton; vagy kreppfüggöny kell hozzá. A fürdőszobában a mosdó alá puhafából csináltathatunk kis JÓ TUDNI, HOGY ... a hámozott burgonya nem fői széjjel, ha a vízbe egy kis ecetet, a héjában főtt burgonya pedig, ha a vízbe egy kis sót teszünk; ha a megsült tészta nem jön ki a tepsiből, megfordítjuk, és a formát hideg vízbe mártott törlőruhával csavarjuk át. Miután ezt levesszük, a tészta azonnal kiesik; a felvágott citrom nem romlik meg, ha a felvágott felével egy kis ecettel megöntözött tányéron tartjuk; a fejessaláta, karfiol, répa, káposzta, és más zöldség is fris­sen marad, ha nedves újságpapírba csomagoljuk és hideg helyre tesszük; a kevésbé friss tej sem savanyodik meg, ha késhegynyi szó­dabikarbónával együtt forraljuk fel; a tejet nem szabad sokáig forralni, mert elveszti értékes mész- és vitamintartalmát. A gyors forralás után azonnal le kell venni a tűzről; az aprósütemény nem szárad ki, ha pléh- vagy porcellán- ciényben tartjuk; a kések, és más konyhaeszközök kellemetlen szaga megszű­nik, ha sóval dörzsöljük meg őket; a só nem lesz nedves, ha a sótartó aljára néhány szem rizst szórunk; a hagyma nem csípi úgy a szemet, ha mielőtt vágjuk, felme­legítjük; megszűnik a száj kellemetlen hagymaszaga, ha étkezés után tejet iszunk; a palacsinta többnyire akkor tapad, ha a tésztába túl sok cukrot teszünk; a darált húsba fölösleges tojást tenni, egy nyers, reszelt burgonya is összetartja a masszát, a hús pedig még ízletesebb lesz; a rántott hús „panírozásánál“ mindig tegyünk a tojásba egy pici vizet, így a „bunda“ sokkal finomabb lesz; a hagymaszagot tejjel vagy citrommal moshatjuk le kezünk­ről; ha a sárgadinnye „olyan mint a tök", ne búsuljunk, főzzük meg kompéinak. Kevés citromhéjat, és egy cseppnyi ecetet tegyünk bele, hogy szét ne följön. '^ Szépitőszerek az éléskamrában Kevesen tudják, hogy éléskamránk egy csomó szépítőszert rejteget, csak „fel kell fednünk" őket, és tudni, mint vehetjük nekik a szépség­ápolásnál hasznát. Itt van mindjárt az Uborka Leve régi és bevált szépítőszer. Pórusösszs- húzó, bőrtisztító, fehérítő hatású. Az uborka­levet lehűtve használjuk, így is legfeljebb két napig tartható el. Vagy a már előbb letisztított arcra tiszta vattadarabbal kenjük fel, esetleg — ha éppen nagyon csinosak akarunk lenni — az uborkalébe mártott nagyobb vattadaraboi borítsuk arcunkra, körülbelül 10—15 percre. Száraz, elszínezödött arcot mossunk néhány napig nyers Tejjel és utána törüljük át uborkalével. Ha gyorsabb hatást akarunk elérni, alkalmazzunk areborí- iást, amely nyers tej, bórax és liszt egyenlő arányú keverékéből áll. Egy másik módja a tejpakolásnak, ha egy fél pohár nyerstejet annyi élesztővel, hogy puha pépet kapjunk, elkeverünk, és a krémet a meg­mosott arcra kenjük, 20—25 percig rajtahagy­juk, aztán hideg vízzel lemossuk. A naptól nagyon kiszáradt arcot letisztíthat­juk víz és szappan helyett. Főzóolajjal. Itt is fokozzuk a hatást, ha olajborítást al­kalmazunk. Ez úgy történik, hogy a testmeleg - ségü olajba vékony fehér ruhát mártunk és azt így az arcra borítjuk, többször eaymás után váltva. Utána megállapíthatjuk, hogy a hámlós arcbőr szépen kisimult. Nagyon táplálja az arcbőrt, ha Tojássárgája bontást alkalmazunk, mert a tojássárgája tud­valevőleg lecitint, koleszterint és kevés ként tartalmaz. Zsíros bőrre pedig tojásfehérjét tegyünk. Kitűnő kozmetikai szer a Paradicsom is. A paradicsomot átpaszírozzuk és sűrűbb ré­szét elkeverjük talkummal. A keveréket maszk- szerűen az arcra kenjük, majd 10 perc múlva hideg vízzel leöblítjük az arcot. Ez a kezelés puhítja, frissíti és bársonyossá teszi az arcbőrt. A. talkumot a gyógyszertárban szerezhetjük be. Az uborkalé mellett a Citrom is fehérítő hatású. A visszamaradt citrom levét kenjük fel az arcra, egy negyed óra múlva pedig zsíros krémmel tisztítsuk le. Mindezek a bontások fokozzák az arcbőr vér­ellátását, tisztítják és táplálják a bőrt, de ne feledkezzünk meg arról, hogy előzőleg az arcot le kell tisztítani. A hatást fokozza, ha borítás előtt az arcra tett, melegvízbe mártott kendő­vel a pórusokat kitágítjuk. A bontásból természetesen kihagyjuk a szá­jat, a szemöldököt, és a szem körül egy ujjnyi vastag részt. Leghelyesebb, ha arcborítás idő­tartamára lefekszünk és a szemet is letakarjuk egy vattadarabbal. Az ilyen arcborítást alkal­milag, de legfeljebb egyszer hetenként alkal­mazzuk. Látogatás a helikopter feltalálójánál Talán kevesen tudják, hogy a heli­koptert Asboth Oszkár budapesti tudós találta fel. Meg is vannak ennek a magyarázata, hiszen annak idején száz és száz kísérlet folyt világszerte a legnagyobb titokban, úgyhogy hitelt- érdemlően csak az utólagos kutatások során lehetett pontosan megállapítani: kit illet az elsőség ezen a téren. A Göttingai Aerodinamikai Kísérleti In­tézet 1937-ben kiadott jelentése pedig már így szól: Az Asboth helikopter volt az első a világon, amely benne- üllő pilótával függőlegesen nagyobb magasságba emelkedett és ott huza­mos ideig tökéletes stabilitással egy­helyben lebegett. Asbothnak elsősorban abban van elévülhetetlen érdeme, hogy megdöntötte azt a hosszú ideig tudo­mányosan is elismert tételt, amely szerint a helikoptereken sohasem lehet biztosítani a stabilitást. A kiváló fel- tatáló sok olyan kitűnő megoldást al­kalmazott, már első gépein is, amelye­ket még a mai helikopter konstruktő­rök is mind alkalmaznak. Felkerestük Asboth Osözkárt, aki a múlt évben töltötte be 65-ik élet­évét, hogy elbeszélgessünk csaknem félévszázados nagyszerű eredmények­ben gazdag repülési múltjáról. Lakása egyik szobája olyan mint egy kísérleti laboratórium. Szerszámok, tervrajzok, gépek, találmányainak modelljei, a fa­lakon pedig képek sorozatai láthatók. Már diákkoromban izgatta fantáziámat a repülés, meséli Asboth Oszkár. Sokat foglalkoztam vele, kis modelleket ké­szítettem és 1908-ban már odáig ju­tottam kísérletezéseimmel, hogy vitor­lázó repülőgépet szerkesztettem, amely motorkerékpárral vontatva pilótájával együtt a magasba emelkedett és a ki- váncsiskodők legnagyobb ámulatára igen szépen repült. Azt hiszem, ez volt az az esemény, amely örökre eljegy­zett a repüléssel. A helikopter gondo­latával már 1920-ban foglalkoztam, de ebben az időben természetesen a ki­vételezésről komolyan nem lehetett szó, hiszen nem volt megfelelő szél- csatorna — laboratórium, ahol meg­felelő kísérleteket végezhettem volna. A világon elsőként kimondottan heli­kopter kísérleti célokra Fischamendben létesült kutatóintézet, s nagyszerű fel­szereléseivel évtizedeken keresztül egyedülálló volt a maga nemében. Fbben a nagyszerű intézetben sikerült nekem is hosszabb ideig kísérleteznem és itt készítettem a légcsavarok egész tömegét. Három év alatt nem keve­sebb, mint 1.500 más-más megoldású légcsavart szerkesztettem. Együtt dol­goztam itt Kármán Tódorral, aki már évtizedek óta az Egyesült Államokban él és ma is a világ egyik legnagyobb repülési szakembereként ismerik­A háború befejezése utáni Magyar- országon lehetőségek hiányában évekig nem folytathattam munkámat. A ké­sőbbi évek során is minden támogatás nélkül munkatársaim áldozatos segít­ségével sikerült ismét elkezdeni a kí­sérleteket, majd megépíteni első heli­kopteremet, amely 1928 szeptember 29-én Budapesten a levegőbe emelke­dett. Ezután még csaknem 200 repülés következett, amíg 1929 áprilisában si­került elérni az első egy órás egy­helyben lebegést. Természetesen nagy feltűnést keltett ez az eredmény, Angliából, Franciaor­szágból és Olaszországból hivatalos kormányküldöttségek érkeztek Buda­pestre, amelyeknek tagjai hetekig ta­nulmányozták a gép működését, majd a legnagyobb elismerés hangján szól­tak róla. Különösen a légcsavar nagy hatásfoka és a kitűnő stabilizáció kel­tette a legnagyobb elismerést. Már az első gép kezdeti emelkedési sebessége 4—5 méter volt másodpercenként. (Ez az eredmény még a mai helikopterek­nél sem a legrosszabb.) Mindenki tö­rődött a gépemmel, csak éppen az akkori magyar kormány nem. Az ered­mények láttán külföldről annál több meghívást kaptam. Németországba mentem a Hensehel céghez, ahol a német helikopter prototípusának az elkészítése volt a feladatom. A következő állomás London volt, ahol kísérleteim céljaira egy kisebb­méretű szélcsatornát is építetett az angol kormány. Itt fejeztem be 1936- ban az angol helikopter terveit- A ki­vitelezésre sajnos nem került sor, mert az a cég, amely forgószárnyú repülőgépeket gyártott, hatalmas kon­kurenciát látott gépemben s nagy be­folyásával a társaságnak sikerült évek­re kitolni a helikopter megépítését. 1937-ben Párizsba mentem a francia légügyi minisztérium meghívására. Mindenben megállapodtunk, már a szerződés ünnepélyes aláírásának az időpontját is meghatározták. A mun­kát azonban ismét meghiúsította egy tőkés csoport, azzal a kijelentéssel, hogy „ilyen nemzetvédelmi szempont­ból nagyfontossságú kísérletek nem kerülhetnek idegen állampolgár kezei­hez“. A háború légköre már berebegte a világot, utolért a háború, visszauta­zásról szó sem lehetett, sőt Magyar- országra is csak nehezen sikerült ha­zajutnom 1941-ben. Asboth Oszkár a második világhábo­rú évei alatt sem tétlenkedett, meg­alkotta a légcsavaros kismerülésű ha­jóját, amely egészen sekély vizeken is nagyszerűen közlekedik. Asboth megírta a helikopter törté­netét. A könyvnek olyan sikere volt, hogy pár nap alatt el is fogyott. Véle­ménye szerint még mindig nagyon komplikált a gépek kezelése s amíg ennek nagyfokú legegyszerűsítése nem következik be, nagyobb méretű elter­jedésre nem tarthat számot a heli­kopter. Még mindig túl nagynak talá­lom a motor leállása utáni süllyedési sebességet, mert sokszor valóban csak a pilóta zsonglőrködése és ügyessége menti meg a gépet leszálláskor az összetöréstől. A mostani helikopterek­kel általában még mindig nem igen érhető el 200 km-nél nagyobb sebes­ség, ez pedig a mai modern közleke­dési korszakban igen kevés. A stabili­záció sem a legtökéletesebb. Vélemé­nyem szerint a két ellentétesen forgó légcsavaru gépeké a jövő, de úpv látom ezt még mindig nem tudták megoldani, sőt kecsegtető kísérletek sincsenek, pedig így sokkal könnyebb lenne a gép kezelése, nagyobb a húzó­erő, a sebesség. Állítom, hogy csak ilyen megoldású gépekkel lehet maid az eddigieknél lényegesen nagyobb eredményeket elérni. Asboth Oszkár külföldi folyóiratokat vett elő, amelyekben helikopter fény­képei és tervei láthatók. Ha ezeket valaki összehasonlítja a csaknem 20 évvel ezelőtti Asboth-gépek terveivel, biony nem sokban különböznek attól. A falakat borító képek között olyan feltételek és tervrajzok láthatók ugyanis, amelyekre joggal lehet büszke a nagyszerű helikopter konstruktőr. Itt az első kép, amely az első felszál­lásról készült. A további felvételek bemutatják az 1938-ben készült 500 lóerős nagyszerűen sikerült helikopte­rét, amelynek kezdeti emelkedési se­bessége 11 méter volt. Modelljének rajza olyan szép és tökéletes megol­dású, szemre is annyira látványos, mintha csak a mai kor alkotása lenne. Miért olyan nagyszerűek az Asboth légcsavarok — erről ugyancsak a ké­pek beszélnek, bemutatva a sok-sok kísérletezést, amelyet a feltaláló a kü­lönböző tudományos kutató intézetek­ben végzett. Különösen büszke Asboth Oszkár arra a diplomára, amelyet 1954-ben kapott a Nemzetközi Repülőszövetség­től. Ott büszkélkedik a falon a Paul Tisandier diploma, amellyel a helikop­ter feltalálásának 25-ik évfordulója alkalmából tüntették ki. Sorra nézem a fényképek tömegét, megcsodálom az első helikopter mását, majd bekapcsolja hajójának kis mo­delljét, amely a pörgő légcsavar haj­tására mind gyorsabban forog körbe állványán. A légcsavar bugására a má­sik szobából beszaladt a kis unoka, látni akarja a nagyszerű „játékot". Most már nem a világszerte elismert, nagy feltaláló, hanem a nagyapa állt előttünk. NAGY LAJOS KÖZÖLJÜK KEDVES OLVASÓINKKAL. HOGY MÜLT HÉTEN LAPUNK SORSZÁMA TÉVES VOLT, A HELYES SZÁM 32.

Next

/
Thumbnails
Contents