Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1957-08-13 / 33. szám
Kis petty, nagy petty, sűrűn, vagy ritkán, mosóanyag- liői, vagy selyemből, mindig szép divat. A képeinken bemutatott első modell készülhet éppúgy selyemből, mint mosóanyagból. Üde, fiatalos, s a legkülönbözőbb alkalmakra viselhetjük. A ruha fődísze a csoportokban plisz- szírozott előrész, de érdekes a masliban befejeződő gallér is. A második ruha selyemből készül, dús, vasalatlan lerakásos szoknyával. Ünnepélyes alkalmakkor viselhetjük. A harmadik ruha anyaga mosó, a negyediké selyem. Ennek egyetlen dísze a 10—12 cm szélességű, hátul szimplán megkötődő öv. A közölt ruhák francia, lengyel, és olasz modellek. Kis lakásban polcot, amelyben a takarító szereket tarthatjuk. Alatta még a felmosóvödör is elfér. Az egészet a mosüó alsó peremére erősített vízhatlan kreppfüggönyei takarjuk el. fcftv kis ötletességgel minden helyet kihasználhatunk, anélkül, hogy a lakás túlzsúfoltnak tűnjék. A leválasztásból adódó ajtónyílást vagy a nem használható ablaknyílást szekrénynek alakíthatjuk át. Rajzaink bemu- . • tátják az elfüggönyözött és a „nyitott“ szekrényt. Két polc, egy ruhaakasztórúd, az ajtó szinére festett fakamis és kar- ton; vagy kreppfüggöny kell hozzá. A fürdőszobában a mosdó alá puhafából csináltathatunk kis JÓ TUDNI, HOGY ... a hámozott burgonya nem fői széjjel, ha a vízbe egy kis ecetet, a héjában főtt burgonya pedig, ha a vízbe egy kis sót teszünk; ha a megsült tészta nem jön ki a tepsiből, megfordítjuk, és a formát hideg vízbe mártott törlőruhával csavarjuk át. Miután ezt levesszük, a tészta azonnal kiesik; a felvágott citrom nem romlik meg, ha a felvágott felével egy kis ecettel megöntözött tányéron tartjuk; a fejessaláta, karfiol, répa, káposzta, és más zöldség is frissen marad, ha nedves újságpapírba csomagoljuk és hideg helyre tesszük; a kevésbé friss tej sem savanyodik meg, ha késhegynyi szódabikarbónával együtt forraljuk fel; a tejet nem szabad sokáig forralni, mert elveszti értékes mész- és vitamintartalmát. A gyors forralás után azonnal le kell venni a tűzről; az aprósütemény nem szárad ki, ha pléh- vagy porcellán- ciényben tartjuk; a kések, és más konyhaeszközök kellemetlen szaga megszűnik, ha sóval dörzsöljük meg őket; a só nem lesz nedves, ha a sótartó aljára néhány szem rizst szórunk; a hagyma nem csípi úgy a szemet, ha mielőtt vágjuk, felmelegítjük; megszűnik a száj kellemetlen hagymaszaga, ha étkezés után tejet iszunk; a palacsinta többnyire akkor tapad, ha a tésztába túl sok cukrot teszünk; a darált húsba fölösleges tojást tenni, egy nyers, reszelt burgonya is összetartja a masszát, a hús pedig még ízletesebb lesz; a rántott hús „panírozásánál“ mindig tegyünk a tojásba egy pici vizet, így a „bunda“ sokkal finomabb lesz; a hagymaszagot tejjel vagy citrommal moshatjuk le kezünkről; ha a sárgadinnye „olyan mint a tök", ne búsuljunk, főzzük meg kompéinak. Kevés citromhéjat, és egy cseppnyi ecetet tegyünk bele, hogy szét ne följön. '^ Szépitőszerek az éléskamrában Kevesen tudják, hogy éléskamránk egy csomó szépítőszert rejteget, csak „fel kell fednünk" őket, és tudni, mint vehetjük nekik a szépségápolásnál hasznát. Itt van mindjárt az Uborka Leve régi és bevált szépítőszer. Pórusösszs- húzó, bőrtisztító, fehérítő hatású. Az uborkalevet lehűtve használjuk, így is legfeljebb két napig tartható el. Vagy a már előbb letisztított arcra tiszta vattadarabbal kenjük fel, esetleg — ha éppen nagyon csinosak akarunk lenni — az uborkalébe mártott nagyobb vattadaraboi borítsuk arcunkra, körülbelül 10—15 percre. Száraz, elszínezödött arcot mossunk néhány napig nyers Tejjel és utána törüljük át uborkalével. Ha gyorsabb hatást akarunk elérni, alkalmazzunk areborí- iást, amely nyers tej, bórax és liszt egyenlő arányú keverékéből áll. Egy másik módja a tejpakolásnak, ha egy fél pohár nyerstejet annyi élesztővel, hogy puha pépet kapjunk, elkeverünk, és a krémet a megmosott arcra kenjük, 20—25 percig rajtahagyjuk, aztán hideg vízzel lemossuk. A naptól nagyon kiszáradt arcot letisztíthatjuk víz és szappan helyett. Főzóolajjal. Itt is fokozzuk a hatást, ha olajborítást alkalmazunk. Ez úgy történik, hogy a testmeleg - ségü olajba vékony fehér ruhát mártunk és azt így az arcra borítjuk, többször eaymás után váltva. Utána megállapíthatjuk, hogy a hámlós arcbőr szépen kisimult. Nagyon táplálja az arcbőrt, ha Tojássárgája bontást alkalmazunk, mert a tojássárgája tudvalevőleg lecitint, koleszterint és kevés ként tartalmaz. Zsíros bőrre pedig tojásfehérjét tegyünk. Kitűnő kozmetikai szer a Paradicsom is. A paradicsomot átpaszírozzuk és sűrűbb részét elkeverjük talkummal. A keveréket maszk- szerűen az arcra kenjük, majd 10 perc múlva hideg vízzel leöblítjük az arcot. Ez a kezelés puhítja, frissíti és bársonyossá teszi az arcbőrt. A. talkumot a gyógyszertárban szerezhetjük be. Az uborkalé mellett a Citrom is fehérítő hatású. A visszamaradt citrom levét kenjük fel az arcra, egy negyed óra múlva pedig zsíros krémmel tisztítsuk le. Mindezek a bontások fokozzák az arcbőr vérellátását, tisztítják és táplálják a bőrt, de ne feledkezzünk meg arról, hogy előzőleg az arcot le kell tisztítani. A hatást fokozza, ha borítás előtt az arcra tett, melegvízbe mártott kendővel a pórusokat kitágítjuk. A bontásból természetesen kihagyjuk a szájat, a szemöldököt, és a szem körül egy ujjnyi vastag részt. Leghelyesebb, ha arcborítás időtartamára lefekszünk és a szemet is letakarjuk egy vattadarabbal. Az ilyen arcborítást alkalmilag, de legfeljebb egyszer hetenként alkalmazzuk. Látogatás a helikopter feltalálójánál Talán kevesen tudják, hogy a helikoptert Asboth Oszkár budapesti tudós találta fel. Meg is vannak ennek a magyarázata, hiszen annak idején száz és száz kísérlet folyt világszerte a legnagyobb titokban, úgyhogy hitelt- érdemlően csak az utólagos kutatások során lehetett pontosan megállapítani: kit illet az elsőség ezen a téren. A Göttingai Aerodinamikai Kísérleti Intézet 1937-ben kiadott jelentése pedig már így szól: Az Asboth helikopter volt az első a világon, amely benne- üllő pilótával függőlegesen nagyobb magasságba emelkedett és ott huzamos ideig tökéletes stabilitással egyhelyben lebegett. Asbothnak elsősorban abban van elévülhetetlen érdeme, hogy megdöntötte azt a hosszú ideig tudományosan is elismert tételt, amely szerint a helikoptereken sohasem lehet biztosítani a stabilitást. A kiváló fel- tatáló sok olyan kitűnő megoldást alkalmazott, már első gépein is, amelyeket még a mai helikopter konstruktőrök is mind alkalmaznak. Felkerestük Asboth Osözkárt, aki a múlt évben töltötte be 65-ik életévét, hogy elbeszélgessünk csaknem félévszázados nagyszerű eredményekben gazdag repülési múltjáról. Lakása egyik szobája olyan mint egy kísérleti laboratórium. Szerszámok, tervrajzok, gépek, találmányainak modelljei, a falakon pedig képek sorozatai láthatók. Már diákkoromban izgatta fantáziámat a repülés, meséli Asboth Oszkár. Sokat foglalkoztam vele, kis modelleket készítettem és 1908-ban már odáig jutottam kísérletezéseimmel, hogy vitorlázó repülőgépet szerkesztettem, amely motorkerékpárral vontatva pilótájával együtt a magasba emelkedett és a ki- váncsiskodők legnagyobb ámulatára igen szépen repült. Azt hiszem, ez volt az az esemény, amely örökre eljegyzett a repüléssel. A helikopter gondolatával már 1920-ban foglalkoztam, de ebben az időben természetesen a kivételezésről komolyan nem lehetett szó, hiszen nem volt megfelelő szél- csatorna — laboratórium, ahol megfelelő kísérleteket végezhettem volna. A világon elsőként kimondottan helikopter kísérleti célokra Fischamendben létesült kutatóintézet, s nagyszerű felszereléseivel évtizedeken keresztül egyedülálló volt a maga nemében. Fbben a nagyszerű intézetben sikerült nekem is hosszabb ideig kísérleteznem és itt készítettem a légcsavarok egész tömegét. Három év alatt nem kevesebb, mint 1.500 más-más megoldású légcsavart szerkesztettem. Együtt dolgoztam itt Kármán Tódorral, aki már évtizedek óta az Egyesült Államokban él és ma is a világ egyik legnagyobb repülési szakembereként ismerikA háború befejezése utáni Magyar- országon lehetőségek hiányában évekig nem folytathattam munkámat. A későbbi évek során is minden támogatás nélkül munkatársaim áldozatos segítségével sikerült ismét elkezdeni a kísérleteket, majd megépíteni első helikopteremet, amely 1928 szeptember 29-én Budapesten a levegőbe emelkedett. Ezután még csaknem 200 repülés következett, amíg 1929 áprilisában sikerült elérni az első egy órás egyhelyben lebegést. Természetesen nagy feltűnést keltett ez az eredmény, Angliából, Franciaországból és Olaszországból hivatalos kormányküldöttségek érkeztek Budapestre, amelyeknek tagjai hetekig tanulmányozták a gép működését, majd a legnagyobb elismerés hangján szóltak róla. Különösen a légcsavar nagy hatásfoka és a kitűnő stabilizáció keltette a legnagyobb elismerést. Már az első gép kezdeti emelkedési sebessége 4—5 méter volt másodpercenként. (Ez az eredmény még a mai helikoptereknél sem a legrosszabb.) Mindenki törődött a gépemmel, csak éppen az akkori magyar kormány nem. Az eredmények láttán külföldről annál több meghívást kaptam. Németországba mentem a Hensehel céghez, ahol a német helikopter prototípusának az elkészítése volt a feladatom. A következő állomás London volt, ahol kísérleteim céljaira egy kisebbméretű szélcsatornát is építetett az angol kormány. Itt fejeztem be 1936- ban az angol helikopter terveit- A kivitelezésre sajnos nem került sor, mert az a cég, amely forgószárnyú repülőgépeket gyártott, hatalmas konkurenciát látott gépemben s nagy befolyásával a társaságnak sikerült évekre kitolni a helikopter megépítését. 1937-ben Párizsba mentem a francia légügyi minisztérium meghívására. Mindenben megállapodtunk, már a szerződés ünnepélyes aláírásának az időpontját is meghatározták. A munkát azonban ismét meghiúsította egy tőkés csoport, azzal a kijelentéssel, hogy „ilyen nemzetvédelmi szempontból nagyfontossságú kísérletek nem kerülhetnek idegen állampolgár kezeihez“. A háború légköre már berebegte a világot, utolért a háború, visszautazásról szó sem lehetett, sőt Magyar- országra is csak nehezen sikerült hazajutnom 1941-ben. Asboth Oszkár a második világháború évei alatt sem tétlenkedett, megalkotta a légcsavaros kismerülésű hajóját, amely egészen sekély vizeken is nagyszerűen közlekedik. Asboth megírta a helikopter történetét. A könyvnek olyan sikere volt, hogy pár nap alatt el is fogyott. Véleménye szerint még mindig nagyon komplikált a gépek kezelése s amíg ennek nagyfokú legegyszerűsítése nem következik be, nagyobb méretű elterjedésre nem tarthat számot a helikopter. Még mindig túl nagynak találom a motor leállása utáni süllyedési sebességet, mert sokszor valóban csak a pilóta zsonglőrködése és ügyessége menti meg a gépet leszálláskor az összetöréstől. A mostani helikopterekkel általában még mindig nem igen érhető el 200 km-nél nagyobb sebesség, ez pedig a mai modern közlekedési korszakban igen kevés. A stabilizáció sem a legtökéletesebb. Véleményem szerint a két ellentétesen forgó légcsavaru gépeké a jövő, de úpv látom ezt még mindig nem tudták megoldani, sőt kecsegtető kísérletek sincsenek, pedig így sokkal könnyebb lenne a gép kezelése, nagyobb a húzóerő, a sebesség. Állítom, hogy csak ilyen megoldású gépekkel lehet maid az eddigieknél lényegesen nagyobb eredményeket elérni. Asboth Oszkár külföldi folyóiratokat vett elő, amelyekben helikopter fényképei és tervei láthatók. Ha ezeket valaki összehasonlítja a csaknem 20 évvel ezelőtti Asboth-gépek terveivel, biony nem sokban különböznek attól. A falakat borító képek között olyan feltételek és tervrajzok láthatók ugyanis, amelyekre joggal lehet büszke a nagyszerű helikopter konstruktőr. Itt az első kép, amely az első felszállásról készült. A további felvételek bemutatják az 1938-ben készült 500 lóerős nagyszerűen sikerült helikopterét, amelynek kezdeti emelkedési sebessége 11 méter volt. Modelljének rajza olyan szép és tökéletes megoldású, szemre is annyira látványos, mintha csak a mai kor alkotása lenne. Miért olyan nagyszerűek az Asboth légcsavarok — erről ugyancsak a képek beszélnek, bemutatva a sok-sok kísérletezést, amelyet a feltaláló a különböző tudományos kutató intézetekben végzett. Különösen büszke Asboth Oszkár arra a diplomára, amelyet 1954-ben kapott a Nemzetközi Repülőszövetségtől. Ott büszkélkedik a falon a Paul Tisandier diploma, amellyel a helikopter feltalálásának 25-ik évfordulója alkalmából tüntették ki. Sorra nézem a fényképek tömegét, megcsodálom az első helikopter mását, majd bekapcsolja hajójának kis modelljét, amely a pörgő légcsavar hajtására mind gyorsabban forog körbe állványán. A légcsavar bugására a másik szobából beszaladt a kis unoka, látni akarja a nagyszerű „játékot". Most már nem a világszerte elismert, nagy feltaláló, hanem a nagyapa állt előttünk. NAGY LAJOS KÖZÖLJÜK KEDVES OLVASÓINKKAL. HOGY MÜLT HÉTEN LAPUNK SORSZÁMA TÉVES VOLT, A HELYES SZÁM 32.
