Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1957-08-13 / 33. szám

gyetlen emlék kínozta:,, Ez nem lehet igaz1“ — Nem tudta fel­mérni, mi is történt.,. — A ’ jachtot mintha * hatalmas kéz rántotta volna alá az óceán mélyére s ő maga feneketlen mélységbe zuhant, megbénult agyában csak ez kavargott: őrült ötlet volt a Polinéz-szige­tekre olyan bizonytalan kis dió­héjban elindulni, amelyet a Nagy Tavakra építettek . . . * Mikor újból magához tért, cél­talanul fcereső ujjai finom ho­mokba mélyedtek. Eg.v pillanatig azt hitte, halott. Aztán tudatára ébredt annak, hogy megmene­kült. Gondolatai lassan rende­ződtek, de még mindig nem tu­dott megbarátkozni a gondolat­tal-; hogyan is történhetett, hogy ö Perkins Mac Pherson, aki Tusculeat képviseli, Iowa állam szenátusában.... Ő buta hajótörés áldozata lehessen­S ebben a pillanatban meg­látta a kis csoport embert, amely feléje közeledett. Nagy­darab, barnatestű fickók voltak, csak kis, kőkuszrost-kötény fedte testüket. A polinéziaiak körülállták és tanácskozni látszottak. Mac Pherson elpirult. Meztelen volt, s egy szenátor számára ez le­alacsonyító tudat. — Perkins Mac Pherson va­gyok, szenátor Iowában. Vezes­setek az Egyesült Államok kép­viselője elé. A polinéziaiak még közelebb kerültek és egymásközt vitába kezdtek. Az Egyesült Államok képvise­lőjéhez akarok menni — ismé­telte Mac Pherson. A férfiak egyike — kétségte­lenül vezetőjük volt — föléha- jolt és belecsípett a szenátor pocakjába. Kis grimaszt vágott, majd ismét társaihoz fordult. A szenátor döbbenten meredt rá... Végül a többiek megegyeztek, felkapták Mac Phersont, vállánál és lábánál s megindultak vele falujukba, a laguna mentén, a sziget másik vége felé. * Áz egész lakosság otthagyta munkáját, kunyhóját és csatla­kozott a menethez. Egy pillan­tással mintegy 5—6000 emberre tette'Mác Pherson a tömeget. A gyerekek odasettenkedtek mellé, 9. néha-néha csodálkozó szemmel belecsíptek a szenátor puha, finom bőrébe, aki egyre azt kiabálta: — Vigyetek az Egyesült Álla­mok képviselője elé ... Senki nem jött segítségére, de .a tömeg egyre nőtt. • Végül le­tették egy kunyhóba, őrök álltak ajtaja előtt s megkezdődött a lakosság valóságos zarándokolá­sa: mindenki eljött, hogy jól megnézze, s mindenki hozott magával valamit. Ki egy koszorú banánt, ki sült halakat, ki kó­kuszdiókat. Az iowai szenátor számára hihetetlen kálvária kezdődött: ennie kellett, nehogy az élelmi­szerhegyek eltemessék. És tizen­öt nap alatt Iowa tiszteletre méltó szenátora amúgy is tisz­teletre méltp térfogata duplájá­ra nőtt. * A tizenhatodik nap reggelén tam-tamok hangja ébresztette. Két polinéziai lépett a kunyhó­ba, felkapták és maguk előtt terelték egy térre, ahol hatal­mas tömeg állt körül egy emel­vényt, Az emelvény mellett óriási máglya lobogott. A szená­tor megjelenését üdvrivalgással fogadták. Odaszaladtak hozzá, minden egyes ember meg akarta érinteni, senki nem bántotta azonban s ezt Mac Pherson ked­ves mosollyal köszönte meg. bályozásáról. Akkor legyőzte félénkségét és hatalmas beszé­det vágott ki: négy óra hosszat beszélt. De a félelem megbénította gondolatait. Hogy is volt? Hó­héra felemelte a nagy kést, a penge felvillant a ragyogó napfényben... S Mac Phe_rson megszólalt: — Hölgyeim és uraim! Hatal­mas problémával küzd ma Iowa állam szenátusa. Vajon meg tud-e küzdeni azokkal a termé­/j Odaérkeztek az emelvényhez, felrángatták rá, ketten kétfelől elkapták a kezét, egy harmadik hatalmas késsel lépett oda hoz­zák s ekkor Mac Pherson ködös agyába élesen belevillant a való­ság : — Ezek engem le akarnak ölni és megsütni!... Minden erejét összeszedve ki­rántotta karjait és felkiáltott: — Vezessetek a konzul elé ... A polinéz szakácsok egy lépést hátráltak, a tömeg elcsendese­dett. Pár pillanatig csend honolt, majd egy-két férfi felkiáltott. A mellette álló két férfi ismét meg akarta ragadni karját. De a „pecsenye“ ismét felordított: — Vezessetek a konzul elé! Üjból halálos csend. Ahány­szor hozzá akartak érni. annyi­szor hivatkozott a konzulra Mac Pherson és ráébredt, hogy hangja erejével távol tudja tar­tani magától kínzóit. Tehát be­szélnie kell. És beszélt. Szép, kerekded előadást vágott ki az emberevés­ről. Mac Pherson szenátor azon­ban soha nem volt nagy szónok, s így előadása rövidre sikerült. Alig öt percig tartott- Mikor a „szakácsok“ újból fenyegetően közeledtek felé, Mac Pherson nagyot sóhajtott és — újból beszélni kezdett. Most a vege­tarianizmus áldásairól.. A tömeg csendben hallgatta, itt-ott ki­sebb csoportok letelepedtek. Mi­kor előadását befejezte, a hall­gatóság soraiból a rosszallás moraja szállt fel. A szenátor kétségbeesetten törte a fejét. Miről is beszéljen tovább? S egyszercsak mentő ötlete támadt. Alig két eszten­deje felkérték, tartson előadást a szenátus előtt Iowa állam fo­lyóinak csatornázásáról és sza­Michele Morgan a világhírű filmszínésznö, és Gerard Philipe, a felejthetetlen Fanfan a főszereplői a Kitaszítottak című új francia film főszereplői. Michele Morgan egy magányos asszonyt alakít, egy járványsújtotta városban, Gerard Philipe pedig az alkoholizmus miatt lezüllött orvos szerepében mutatkozik be. szeti erőkkel, amelyek az állam zöldelő völgyeit fenyegetik, azo­kat a lankás völgyeket, amelye­ket elődeink annyi keserves küzdelemmel tettek termékeny- nyé... A tömeg visszafojtott lélek- zettel hallgatta Mac Pherson szavait. — A haladás megkönnyítette számunkra a természetig erők megfékezését, a folyók szabályo­zását — folytatta. A sziget lakossága kacagóor­kánnal jutalmazta szavait. Az emberek szinte gurultak a ne­vetéstől, az asszonyok arcán a vidámság könnyei peregtek vé­gig­— A folyók szabályozását — dörögte Mac Pherson újra, s a hatás ismét megdöbbentő volt. A nevetés valóságos orgiája hangzott fel. A szenátor pedig folytatta a fejtegetéseit, oda- adóan, a retorika minden szép­ségét és finomságát felhasznál­va. Hol halkan, simogatóan, hol dörögve szálltak szavai a ho­mokparton át a pálmafák felé. Soha nem állt még ilyen fi­gyelmes hallgatóság előtt. Estig beszélt, egyfolytában, s amikor előadása végére ért, újra kezdte: „A folyók szabályozása ...“ Másnap, harmadnap, egész hé­ten és a következő hónapokban mindent elmondott, ami csak Iowa folyóiról és azok szabályo­zásáról és csatornázásáról el­mondható. Megmenekült. A sziget lakos­sága maga közé fogadta. Szeret­ték: jól tudott beszélni. S lassan ő is megszerette „házigazdáit". Rövidesen néhány jófejű benn­szülött is megtanulta a folyók szabályozásáról szóló előadás néhány mondatát- Ez újabb per­spektívákat nyitott Mac Pherson számára. Szónoki iskolát indított. A szomszédos szigetekről egyre többen és többen gyűltek össze, hogy meghallgathassák őt és ta­nítványait. Mikor tizenötévi boldog, nyu­godalmas élet után behunyta szemét, díszes temetésén 976 tanítványa és volt tanítványa zokogva, kórusban lengte el a folyók szabályozásáról szóló elő­adást — emlékezetére. A háború kitörése előtt angol misszionárius érkezett a Csen­des-óceánnak erre a csücskére. Hadihajó hozta Egy esztendőt szánt arra, hogy megtérítse a szigetek bennszülötteit, Három hónap múlva kénytelen volt a szigetet elhagyni. Egy skóciai ideggyógyintézetbe szállították. Ahányszor megszólalt, mindig ugyanazt hajtogatta: — Hölgyeim és uraim! Hatal­mas problémával küzd ma Iowa állam szenátusa. Vajon meg tud-e küzdeni azokkal a termé­szeti erőkkel, amelyek az állam zöldelő völgyeit fenyegetik, azo­kat a larjkás völgyeket, amelye­ket elődeink annyi keserves küzdelemmel tettek termékeny- nyé ... A haladás megkönnyítet­te számunkra a természeti erők megfékezését, a folyók szabá­lyozását ... BERNARD AMYOT Ezt a vidám írást és a rajzot a „Vaillant“ című francia ifjú­sági lapból vettük át. (Bjűatjá&z&k és cseJLóJd Jelenleg Kalanag német bű­vész, a világ legnagyobb illu­zionistája, látványos revűjével 80 személy utazza be a világot és mindenütt, ahol fellép, telt házra talál. Amit a csodálatosnak tartott „Kassner“ bűvész egy élő ele­fánttal produkált, azt most Kalanag, egy modern autóval teszi meg. A jól megvilágított színpadon elsüllyeszti az autót. Vajon hogyan lehetséges ez? Az embernek egyenesen eláll a lélegzete, szinte hajlamos arra u feltevésre is, hogy itt talán titkos erők látszanak közre. És mialatt a varázslatból ma­gunkhoz terünk, egyre csak azt erősít get iiik, hogy a hatalmas elefánt és a ragyogó autó se válhat egyszeriben semmivé, hi­szen ugyanaz az elefánt és ugyanaz az autó sértetlenül ott áll a varázsló legközelebbi elő­adásán is. Világos, hogy nem játszanak közre földöntúli erők. VARÁZSLAT A CILINDERREL A gyorsaság nem boszorkány­ság. A bűvészek titka rendsze­rint a kézügyességben és főleg az újjak fürgeségében rejlik Ez a kézügyesség rendszerint szó­noki tehetséggel párosul, amely a bűvészi mutatványokat elő­segíti. Sok varázslat nem is jöhetne létre, ha az embert az érzékei elkápráztatása folytán nem le­hetne a bűvkörbe belevinni. így például mär Aristoteles, a nagy görög filozófus is említést tesz arról az érzékcsalódásról, amely akkor keletkezik, amikor csu­kott szem mellett egy kis go­lyót a mutató és középujjunkkal ide-oda mozgatunk. A golyócs­kát felváltva mindkét újjunk hegyével érintjük és akkor az az érzésünk, hogy két golyó billeg ide-oda. A szemünk is gyakran csal, például figyeljük csak meg a mellékelt ábrán látható cilin­dert. Ugye mindnyájan úgy lát­juk, hogy a cilinder sokkal ma­gasabb, mint amilyen széles. Mérjük csak le. Most már rá­jöttünk, hogy ugyanolyan szé­les, mint amilyen magas. A lát­szat valóban sokszor csal. A legrégibb bűvészi műsor- számhoz a serleg-játék tartozik. Görögországban eleinte kicsi, kerek kövecskékkel mutatták be, két tál alatt. Később para- fagolyókat és szerecsendiót használtak. A mutatvány a kö­vetkezőképpen zajlik le: Három, esetleg több golyó két serleg alatt néhányszor megváltoztatja helyét, míg végre egész várat lanul a varázsló szájában lát­juk vissza. Már a középkori írásokban is találkozunk csala­finta varázslókkal és bűvészek­kel, akik prófétáknak tüntették fel magukat. A becsületes bűvé­szek sokat szenvedtek ezektől c. csalóktól és gyakran bizony előfordult, hogy azokat, akik jelvilágosító munkát akartak a közönség körében végezni, fél­remagyarázták és a kínzókam­ráknak adták őket át. Még 1737-ben Posen mellett, Német­országban, felakasztottak egy bűvészt. Természetesen sok kétes eg: zisztencia akadt a bűvészek kö­zött, mint például Cagliostro gróf, és St. Germain gróf, akik mint arany csinálok, szellem­idézők hangos vásári reklámot csaptak maguk körül. Azt han­goztatták, hogy „a világ meg Sakk-automata, amelyet a sakk­asztal belsejében elrejtett törpe irányít. akar csalatva lenni, tehát meg- csalatik". Ezek a bűvészek min­dig kihasználták az emberek hiszékenységét. EGY TÖRPE MEGVERI NAPÓLEONT Amikor a „mű" törökről kezd­tek beszélni az emberek, akko­riban már megváltoztak a bű­vészeiről keringő mende-mon- dák, és az emberek kezdték be­szélni, hogy a bűvészet nem boszorkányság. Mária Terézia egy pozsonyi mechanikust azzal bízta meg, hogy olyan szerke­zetet készítsen, amely az összes sakkpartit megnyerné. Valóban olyan sakkasztalkát szerkesz­tett, amelynél egy töröknek öltözött figura ül, mozgatható végtagokkal. Az asztalka belse­jében számtalan rúgó csavar és kerekecske volt látható. Napo­leon 1809-ben a Becs melletti Schönbrunn kastélyban ennél az asztalkánál sakkjátszmába fogott a törökkel és néhány lépés után feladta a játszmát. A trükk abból állt, hogy a sakkasztalba egy törpét helyez­tek el és az irányította a török lépéseit. Minden attól függött, hogy az elrejtett törpe milyen sakkjátékosnak bizonyult. NEGYVEN NAPIG A SÍRBAN Mi a fakír-mutatványok alap­ja? Régi útleírásokban olvasha­tunk olyan fakírokról, akik egy kötelet dobtak a levegőbe és ‘az egy láthatatlan ponton meg­akadt. Egy segítőtárs felmá­szott azután a kötélre és a láthatatlanban eltűnt. Majd a fakir mászott utána fel a lét­rán, késsel a kezében. Hirtelen velőtrázó sikítás hallatszott és véres testrészek hullottak a földre. A fakir újból láthatóvá vált, lemászott a kötélről, ösz- szeszedte a testrészeket, imát morzsolt és íme a segítőtárs frissen teljes épségben kiugrott a kosárból. Ez a mutatvány tömegszugesszión alapul és kü­lönösen az Orienten elterjedt. Hogyan magyarázzuk meg ezt a müsorszámot? A mai bűvé­szek is gyakran utánozzák ezt és nagy feltűnés mellett „élre cltemettetik magukat“ Mielőtt a ceremónia elkezdődne, fülü­ket, orrukat viaszkkal betörne? tik, majd a fakir valami álom- hoz hasonló állapotba kerül, önhipnózis félébe és ebben az állapotban 40 napra eltemetteti magát. A tudósokat különösen a fiziólógusokat érdekelte ez a kísérlet. Meg is találták azt a földalatti csatornát, amely egy kivájt fához vezetett, ahonnan az eltemetett fakir a szükséges levegőhöz jutott. A FEHÉR KENYÉR — A CIPŐSKATULYÁBAN A mai bűvészek felhasználják a természettudomány ismerete­it. Főleg a mágneseket és a villamosságot. A kézügyességre továbbra is feltétlenül szüksége van a mai bűvésznek is. Mit szó’nánk például ahhoz, ha valaki felajánlaná, hogy egy levegőben lógó cipődobozban megpirít egy szelet fehér ke­nyeret? És az a frakkos férfi — hiszen a mai bűvészek már nem futkosnak az alchimisták tatáraiban — aki ezzel az aján­lattal jött, valóban eleget is tett a nézőközönség óhajának. A mai „mágia" a fizikai kutatások Mennyivel magasabb ez a cilin­der, mint széles? eredményeit használja fel és technikai fogásokat alkalmaz. Manapság nem bűvészet, ha egy papírzacskóban megfőzünk egy tojást, vagy egy szabadon le- begő pohárban forrni kezd a víz. A bűvészek nemzetközi kongresszusán Leipzigben nagy tetszést aratott a következő szám: vizet öntöttek egy papír? zacskóba, majd alágyújtották és hatalmas vörös lángok lobban-' tak fel. A vízzel telített papír- zacskó eltűnt. A mai bűvésznek a technika vívmányai sietnek segítségére. titokzatos csíkok az égen Derűs, felhőtlen napokon gyak­ran látunk az égen fehér csí­kokat. Olyan ez, mint a rajzoló hevenyészett ceruzavonásai a füzetlapon. Sokszor még azt is látjuk, hogyan nő a vonal a messzeségben. Az emberek különbözőképpen magyarázzák, sokan annyit tudnak, hogy re­pülőgépek „rajzolják“ tele az eget, csak nem értik meg, hogy miért. Sokyi a háborúból emlé­kezhetnek hasonlókra. Mi ez a szokatlan jelenség a kondenz- csík? Ha a levegőben a vízgőz kicsapódik, az emberi szem szá­mára is láthatóvá válik. Ilyen jelenség földközelben a köd, s nagy magasságban a felhőkép­ződés- Kondenzáció csak akkor következhet be, ha a levegő elérte vízgőzzel való telítettsé­gét s amikor már nem képes több vízgőzt légnemű halmazál­lapotban befogadni. A telítettség egyensúlyi állapotot jelent a lég­körben, s ha a levegő lehűl, vagy nedvességtartalma nő, ak­kor túltelített lesz. Ebben az állapotban az eddig láthatatlan légnemű vízmolekulák megindul­nak a levegőben elhelyezkedő kis szennyezörészek — a kon­denzációs magvak felé és azok­ra tömegesen rárakódva oly nagy cseppekké egyesülnek, amelyeken már fényszóródás jön létre és a szem is észreveheti azokat. A kondenzáció bekövetkezésé­hez tehát túltelítettség és kon­denzációs magvak kellenek. A magvak szerepét a levegőben nemcsak a szennyezőrészeóskék, hanem a kis szinte láthatatlan jégtűk is látszhatják. Nagy ma­gasságokban a légkör alsó ré­szének felső határa közelében a kondenzáció már jóval nehe­zebben következik be, mint ala­csonyabban, tekintettel arra, hogy hiányoznak a levegőből a kicsapódáshoz szükséges kon­denzációs magvak. így gyakran előfordul, hogy 8—10.000 méter magasan a levegő telített, sőt túltelített, de felhőt nem látunk, mert kondenzációs magvak nin­csenek a légben s a vízpára nem képes kicsapódni. Ha a repülő­gép ilyen túltelített levegőré­tegbe kerül, s ha a hajtóműből égéstermék áramlik . ki, akkor keletkezik a kondenzcsík. Itt nem közönséges halmazállapot változás jön létre, (mínusz 60 Celzius fok a hőmérséklet), ha­nem szublimáció, azaz a vízgőz a cseppfolyós halmazállapotot átugorva egyenesén jéggé fagy. Innen ered a kondenzcsík ezüst­fehér színe. A kondenzcsík a repülésre különösebb befolyást nem gya­korol, s téves az a közhit,* hogy a repülőgép a kondenzcsík ré­vén valamiféle jelzéseket ad. A valóság az, hogy a kondenzcsík a repülőgépszemélyzet akaratá­tól függetlenül jön létre, s az adott légköri körülmények kö­zött meg se lehet gátolni. Ez tehát dióhéjban az égen látható kondenzcsík magyaráza­ta.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents