Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1957-08-13 / 33. szám
BEKET AKAR A VILÁG IFJÚSÁGA A FESZTIVÁL Sokféle emberrel találkozhat manapság Moszkvában a járókelő. Ismerkednek, barátkoznak, akik tegnap még nem is hallottak egymásról. Moszkvában egy valamiiyenféle újfajta „szenvedély" lett úrrá mindanytunkon, keressük, kutatjuk, — és igen hamar megtaláljuk — az alkalmat az ismerkedésre ... Beszéltem egy brazil kislánynyal, Adéliával. Otthon színésznő, de foglalkozása ügyvéd. Engedélyt kért a kormánytól, hogy elutazhasson Moszkvába a fesztiválra. Kérését elutasították. A csinos brazil lány nem adja fel a harcot, ügyfelet szerzett magának, akinek éppen Párizsban volt pere. Elvállalta a per képviseletét, Párizsba utazott, ott gyorsan megnyerte a pert, majd Moszkvába jött, és itt csatlakozott a brazil delegációhoz. Ö vonult fpl a fesztivál megnyitóján, legelői n brazil zászló mögött, és boldogan szórta a csókot luzsnyikl stadion azáézer főnyi közönségének. Itt van Petro Olannottl, fiatal elektromérnök Sao Pauló-hól Januárban indult el Brazília e nagy kikötővárosból, zsebében ÖÓO dollárral, Elhatározta, hogy mielőtt eljönne Ide Moszkvába, beutazza a fél világot. Véleményét így fogalmazta meg; ..Meg kell ismerni a világot, hogy megértsük egymást“. A 500 dollár meg mindig a zseében van. Pedig már megjárta Kaliforniát. Nevadát, Mexikót, majd Panamában hajóra szállt és még sem állt egészen Japánig, Következő állomása Mong-Kotig volt, azután India következett, Afganisztánból Ttl-104-ea repülőgéppel utazott Taskentbe, aztán Móazkva- Bigs, Stockholm—Párizs következett. a onnan ismét eljött Moszkvába, Haltból csak Illegálisan jöhetett küldöttség a Vt. Világifjúsági Találközóra. Ezt Gerard Ahene, Párizsban tstiulő Haitl*l loghallgato mesélte el. A francia fővárosban tanuló Haiti»! fiatalok elhatározták, há törik, ha szakad, Haiti képviselve lesz Moszkvában. Gerard Ahenének két francia diák adta Ősszé az útiköltségét, hogy Prágába utazhasson, és onnan eljöhéssén a fesztiválra. Itt csatlakozott a Haltl-i küldöttséghez. Száznyelvú sokaság, vidám tarka tömeg, Egyetlen bál, önfeledt tánc a Vl. Vlláglfjúsági Találkozó, önkénytelenui is arra gondolunk; az egész világ fiatal és oly' jó boldognak lenni! (S) többnyire figyelmen kívül hagytam a figura külső megfigyelését és elsősorban az egyéniségét, a jellémét kutattam. Mível akkor találkoztam valóban Iva- ndvkával, most már felélhetek pontosabban az első kérdésre. Ivanovka alakja — típus, ám annyira összevont, hogy úgyszólván mindenütt megtalálható Az én Ivanovkám él városokban és falvakban is, tehát egyszerre városi és falusi ebben, élni akar. Ezért ragaszkodik bár teljesen becsületes. Ez az ő vonása, és ez a kettősség foglalja magában n komikumot, és mivel — úgy érzem — valóban emberi, komi# jellemábrázolást kíván adni a komikum eszközeivel. Ezért nagyon szeretem, Azt hiszem, sikerült ezzel a figurával összeházasítani a* artista produkciót a művészettel, ami komoly és nehéz feladat, olyannyira, hogy még ma is érzem a súlyát, pe- dig Ivanovka figuráját őt éve hordom magamban. Próbálom nap-nap után és adom elő « cirkusz közönségének Itthon, és külföldön. ... A bohóc a hatalmas slides sapkában, hollófekete bársony- kabáthan ott áll már a nehéz bársonyfüggöny mögött, arca a» egészen finoman árnyalt maszk alatt valószínűleg sápadt a közeli találkozás feszült Izgalmaitól, Nagy és megnyugtató lélegzetet vesz ebben a pillanatban mosoly fut szét az arcán, nos, — eriggy Ivanovka — gondol).! magában — megint kezdődik a Te életed. A bohóc kilép a reflektorfénybe. ,, forgatagában Visszaérkeztünk a felejthetetlen megnyitóról, de a Gorkij utca forgagatában barátainkkal újra és újra felelevenítjük magunknak a maradeneó élmény egy-őqy epizódját. Fgv-egy villanást, s ezeket mint filmkockákat egymás mellé helyezzük, hogy emlékezetünkben valamennyire is emlékezetes legyen a kép. , * „Béke és Barátság" ezzel köszöntik egymást a különböző országok küldöttei. A nemzetek ifjú képviselőinek hatalmas erejű tüntetése az atomfegyver eltiltásáért A fesztiválnak még a dekorációja is arról beszél, hogy ez a világ ifjúságának vallási, faji és világnézeti különbségek felett álló baráti találkozója. Sem az utcákon, sem a rendezvényeken nem láttunk egyetlen vörös zászlót vagy politikai jelmondatot sem. „Mir a druzsba — Béke és barátság — ezt kiáltják a szavalókórusok, ez a két orosz szó lett az üdvözlés elfogadott „nemzetközi“ formája itt a VI. VIT-en. De van egy kérdés —, amelyben a küldöttek minden politikai, felekezeti és egyéb különbségre való tekintet nélkül megegyeznek: — Tiltsák el az atom- és hidrogénfegyverek fel- használását! Szüntessék meg a tömegpusztító fegyverek létrehozásának további kísérleteit’ — Eegyen béke a világon engedjék az ifjúságot tanulni békében fejlődni és boldogulni! Ennek a következtetésnek adott kifejezést kedden 70 nemzet ifjúsága nevében a 50 ÖÖO külföldi delegátus, s a szovjet ■fjúság százezrei. Együttesen kibontott zászlók alatt vonultak fel este 9 óra után a Kreml falához a reflektoroktól nappali fénybe borult Manyeznaja térre. A nagy moszkvai május elsejékre emlékeztet ez az Impozáns tömegdemonstráció. Tizenkét éve, hogy az amerikai imperialisták, miután a háború sorsa már nyilvánvalóan »Időit további világuralmi céljaik érdekében a világ megrettenésére atombombákat dobtak Hirosima és Nagaszaki japán városokra. Az ártatlanul elpusztult tízezrek nyomorékká vált gyerekek, férfiak, asszonyok rokonai most eljöttek Moszkvába. A fesztivál fehér zászlóival és lobogó fáklyákkal kezükben vonullak az emelvény elé — együtt ■I többi nemzet ifjú képviselőivel — a japán fiatalok. A menetből tiltakozó plakátok villának a reflektor fényben. A Hirosimái anya tartja ölében megcsonkíntott gyermekét. A felirat csak ennyi: „Tiltsák el!" Egy fehérruhás kislány az emelvényen meggyújtja a békefáklyáját. A tér fölé óriási mozivászon emelkedik. A vásznon képek jelennek meg a Hirosima gyermekei című filmből. Azután kigyulladnak a reflektorok ős egy fiatal japán leány jelenik meg a mikrofon előtt. Nagaszakiból jött, tizenkét évvel ezelőtt szemtanúja volt az stomgaztettnek. Minden hozzátartozóját elvesztette, Halkan, fölindultán beszél. Csak néhány szót veszteget arra, milyen volt a bomba borzalma. A jövőről többet szól: — Élni akarunk, követetjük az életet, a békét. Néni lehet, hogy az emherék összefogott akarata ne foghassa le a bomba örüftjefnek kezét! Az egész tér hifltámrlk a tapsok, kiáltások orkánjában, Az emelvényre, néger leány rohan lel, megöleli, megcsókolja a kis japánt. Nyomé na egy szókp svéd, oroszok, angolok és mások nem lehet számrmtartanl, kik. Egy ősz öregasszony Is megöleli melegen, anyaiam Eojá Kozmo- gyemjanszkaja édesanyja. Azután egy nyugatnémet kórus lép fel, majd angol Ifjú tolmácsolja Cowentry fiatalságának tiltakozását az wtomháborúS imperialista tervek ellen. Ismét külföldi kórusok énekelnek az emelvényen azután dörgő taps közepette Alekszej Mareszjev, a Szovjetunió Hőse megy a mikrofonhoz. A szovjet ifjúság nevében kijelenti, hogy a világon minden becsületes ember számíthat a szovjet fiatalok és leányok harcos támogatására, amikor a béke ügyéről van szó. Azután a világ ifjúsága egysegének lebírhatatlan erejéről beszél, arról, hogy a népek közös akarata megálljt tud parancsolni az atom- és hidrogén- fegyverekkel fenyegetőző háborús gyujtógatóknak ... A teret reflektorok pásztázzák, a fénynyalábok visszaverődnek a Kreml bástyáin s a zászlóerdők fehér selymén. Csodálatos ez a nagy ünnepélyes demonstráció. Miközben átvergődöm a tömegen, újabb és újabb szónokok mennek az emelvényre, újra és újra felzen* dűl a taps, a hurrá, a „béke és barátság" kiáltása. A VIT küldöttségünk egy csoportja megtekintette a mezőgazdasági kiállítást, ahol elbeszélgettek az egyik szudáni diákkal. Nyoicszáz gépkocsi vitte a részvevőket s Lenín-stadionig, A hósszú, több mint tíz kilométeres út mégis nagyon rövidnek tűnt, Nem volt az utcákon talpalatnyi hely. A moszkvaiak már a reggeli óráktól sorfalat alkottak, s attól a pillanattól kezdve, amikor megjelent 1 az első gépkocsi, egyetlen höm- pölyges es virágözön volt a felvonulás útja. Egy kézfogásért, egy Üdvözlő szóért, egy távoli intésért, százezrek várakoztak türelmesen, órákat Is. A forgalom a kijelölt utcákon teljesén leállt, meg a földalatti sem közlekedett, hogy a város szive szerint fogadhassa öt világrész küldötteit. * Elindulás előtt kis psplrtáskát kaptak a „ küldöttség tagjai, amelyben az úti élelmet vittek, narancsot, csokoládét, nápolyit, almát A táska azonban hamarosan kicsinek bizonyult. Miért? Nem volt olyan néző, tiki ha közel jutott a fiúkhoz, leányokhoz, ne tett volna valami emléket abba. Jelvények, levelezőlapok gyűlték össze a kis táskákban. árniq a küldötteink a megnyitó helyére nem értek, Es akinek már elfogyott a jelvénye, nem volt levelezőlapja, öt kopejkát, tíz kopejkát adott emlékbe De senki se engedte el a vendégekét „Üres kézzel". Valóságos roham indult azért, hogy minél többen he juthassa nak a stadionba, Természetesen ez a hatalmas építmény Is csak az érdeklődök kis százalékát fogadhatta, be. Azt gondolhatnánk, hógy á sikertelen próbálkozás után a moszkvaiak haza Indultak, Ném. ott várták végig a hangszórók előtt állva az ünnepség befejezését. A Lénin- hegy oldatán (s ezrek szorongtak. Bar onnan sém láthattak be a stadionba, mégis úgy éreztek. hogy ott ők is részesei a megnyitónak ... Meglepő volt, hogy a stadionba igyekvő sok né^ő és sportoló kezében papírból készített dobozokat lehetett látni. Amikor már két szovjet újságírónál is hasonló dobozt láttunk, megkérdeztem, miért viszik magukkal A moszkvai Nagy Cirkuszban a VI. Világifjúsági Találkozó tiszteletére „az ifjúság ünnepel" címmel ünnepi előadásokat tartanak, amelyekén hatalmas sikerrel lép fel Oleg Popov, érdemes művész, a világhírű szovjet bohóc, A bohóc hatalmas slides sapkában, hollófekete bársonyka- bátban elindul az öltözőből ft porond felé. Arca az egészen finoman árnyalt maszk alatt valószínűleg sápadt a közeli találkozó feszült izgalmaitól, Még néhány perc. pár lépés csupán és megáll a nehéz bársonytüg- göny mögött, ahogyan szokta, hogy nagy megnyugtató lélegzetet vegyen, mielőtt kilép a reflektorok fényébe. Az öltözőbén kerestem fél. Ott találkoztunk- Amikor bekopogtattam hozzá, leakasztotta a fogasról a hatalmas sildes sapkát és a hollőfekete bársonvkabétot felvette magára. — Móst születik Ivanyicské — mondta a bohóc mosolyogva — mindennap Így kezdődik. — És miért éppen Ivanyicskn jön a világra? Kicsoda ő tulajdonképpen ? A bohóc leül öltözködni. Az asztalkára dobta a hatalmas áil- des sapkát, a hollófekete kabátját és belenézett a tükörbe; — Először talán a maszkról beszéljék, Látja, nem csináltam krumplit az orromból, ném pirosítottam ki az arcomat, és nem használtam lisztporos alapszint, bár nem vágyók ellen az ősrégi bohóc-maszknak, amivé! nálunk ma is fellép számtalan Uzbég, örmény és azerbajdzsHni fiatalok olasz fiatalokkal sétálnak a Vörös-téren. ézt a dobozt, A válasz szinte hihetetlennek tűnt. A dobozban galamb rejtőzik, sajátmaguk nevelték a fesztiválra. fpy történt aztán, hogy a megnyitás pillanatában a nézők sorsiból száz és száz galamb röppent a magasba v- ezzel is ázebbé téve az ünnepet. A padsorok között a folyosó-, kon. a megnyitó ünnepségen egy olasz kislány érdekes módon gyűjtött emléket, Eehét- blúzára mutatva, Ifont adott a megszeppent jelölt kezébe — s autó- grammot kért Sokan elfogódut- tan Írták nevükrl a szép fehér blúzra ... Az elfogódottságnak két oka volt. Sajnálták bepiszkítani a fehér blúzt, s persze az sem volt egyszerű, hová Írják ... De amint szaporodtak a nevek, minden gond megoldódott .,. A fesztivál forgatagában Na- gye/sda Grigorieva „Javva" dohánygyár mérnöke ló szerencsét és boldogságot kíván két Ifjú jegyesnek, akik a Német Szövetségi Köztársaságból, Zollin- genköl Utaztak a fesztiválra. A lelátók már jóval a megnyitó előtt megteltek a gyönyörű napsütéses időben a sok tízezer vendég szórakozást keresett magának. Hamarosan találtak Is. Kis papírrepülő suhant el a nézők feje felett, majd újabbak és újabbak. Nagy haho- tM kisérte, ha éppen valakinek a fejére szállt a kis paplrszelet- ke. itt Is, ott is, töltőtoll került elő, és a kis papíron máris szállt az Üzenet: Vnszltlj a nevem, ktevl vagyok. A következő már valahol a franciaknál „landolt", ahonnan Ismét egy új névvel repült tovább .. > A levegő egyré forrósodott, a hőmérséklet emelkedett. Nem, nein a nap sütött tüzöbben,. hiszen ftlkon.vatba hajlott... De ml. akik mindannyian részvevői voltunk e talán soha vlsszanem- lérö eseménynek, egyre inkább megfeledkeztünk arról, hogv közönséges halandók vagyunk és akadtak nercek, pillanatok, sitiikor álomnak képzeltünk mindent, Voltak, akik bizonyara csak érdeklődésből jöttek soksok ezer kilométert, odaátról. a túlsó oldatról, voltak, akik előítéletekkel megrakodva érkeztek, de lám, mivé lettek itt a néhány óra alatt, amikor csalnán ez első kortyokat Szürcsölgették ebből n hatalmas pohárból, amelyet szocialista országnak neveznek. A dán fiúk. akik az imént még hűvös tekintettel ültek, most csókokat, s jelképesen mellükből kiszakítva szivükét, dobálták a szovjet küldöttek felé. Sokan voltunk Ott, s bizonyára sokan más-más szemmel nézik a világot, de azokban az órákban volt valami, amelyet mindannyian egyforma értelemmel és érzéssel vettünk ajkunkra, s ez a szó, a barátság volt. (K) A BOHÓC buffo-artista. De egyfajta maszkot mindenféleképpen kerülni kell. — Melyik az? — Amelyik embertelen, hiszen az ember nem majom. Ha a maszk egészen szimpatikus vonásokat rejt magéban, akkor a néző szívesen látja, örömmel kacag is rajta, ám nem „neveti ki", — lesi, figyeli, szereti. Én a maszk megalkotásánál kezdtem a gondolkodást. Először, kérem — ne botránkozzék meg rajtam — óriási krumpliorrot Csináltam, de az nem tetszett flekem, távolállott tőlem és Iva- nuska figurájától Is. Aztán egyszer rájöttem, hogy semmi mást nem kell tennem, csak elbujtsn- tani kicsit huszonhat évemet, a fiátálságomat, mert a közönség néha akaratán kívül is — bölcs erafcert lát, vagy szeretne látni a bohócban- Így készült el ez a maszk is. — És miért esett a választás orré a sapkára? — A kalap-gondolatot hamar clhesegottem magamtól, és ha nem is tudom pontosan nitért. idegennek és feleslegesnek éreztem. Aztán megtaláltam a sapkát, kezdetben kárminpirosat, majd pasztellkéket, harmadjára pedig zöldet. De az egyik sem volt az Igazi Egyik filmszero- pem alkalmával feldúltam a studio jelmeztárát és kezembe került ez a sapka. — Ez a mostani? — Igen, ez a kockás. Lám, — gondoltam magamban, lehetne majd ezen sakkozni is, vagy taxist játszani, mert olyan, mint e taxi ablakai alatt végighúzódó kockás csík. Maradtam ennél, és végülis a nagyot próbálgattam, á kis sild felcserélődött egy hatalmas síidre. Ez lett Ivanuska sapkája. — Majd a ruhára került a sor ... — Eltalálta barátom. A szokásos bohócjelmezre soha nem gondoltam, CsHk egyetlen kabát, kellett. Próbálgattam kéket Is, zöldet is, aztán kikötöttem a fekete börsonvkabátnál. A fekete kábát ugyanis aligha érdekli a közönséget. Nincs rajta semmi figyelemreméltó, tehát, nem tö- rvdik vele, csak az arcot nézi, azt figyeli. — Ezután pedig felhúzta a efpójét. —• A cipőnél sem szeretem az orrnőtlanságot. Az enyém nem is tér el a hétköznapi cipőtől, legfeljebb annyiban, hogv az orra alig észrevehetően hosszabb és puha, amire a komikus mozgás és bukdácsolás miatt van szükségem. — Ivanovka külsejéhez hogyan találta meg Ivanovka egyéniségét, jellemét? , — Hónapokat töltöttem múzeumokban, képtárakban, talán kevés émber is látta annyiszor a moszkvai Tretyjakov-képtárat, mint én. A tanulmányozásnál B
