Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1957-08-13 / 33. szám
Az emberiség boldogságát akarjuk Á Csehszlovák Nőbizottság több intézménnyel egyetemben manifesztációt rendezett az atom- és termonukleáris fegyverekkel való kísérletezések ellen. A prágai Július Fuéík Kui- túra és Pihenés Parkjában, a bratislavai Kultúra és Pihenés Parkjába, és több más városban kifejezték a nők erős akaratukat, hogy a japán nőkkel és a haladó emberekkel egyetemben ők is harcolnak az atomveszély ellen. Alzbeta Tosovská, a prágai CKD Sokolovo üzem dolgozója. Antónia Balounová, a zbuzani LFSZ tagja,_ MUDr. Zita Túmová, a prágai szülészeti intézet főorvosa, vagy Júlia Benczová, a bratislavai Dimitrov-üzem munkásnője, mind egy akaratot fejeztek ki: A nácisták által kivégzett bátor és felvilágosult asszonyok művét folytatjuk. — Ezek a hősi asszonyok elestek, de üzenetük, eszméjük — az egész emberiség boldogságáért és szabadságáért való harc — mindig él. „Sosem fogjuk megengedni, — mondotta Alzbeta1' Tosovská — hogy bárki is kiragadja ölünkből gyönyörű gyermekeinket, vagy hogy bármely asszony karjára mégegyszer odakerüljön az új koncentrációs táborok számja. Nem engedünk meg még egyszer egy olyan pusztítást, mint amilyen tizenkét évvel ezelőtt a japán Hirosimát érte. Azt akarjuk, hogy az atomenergia az emberiség áldásává és ne pusztulásává váljon“. „Már azon a rövid úton, amit megtettünk a jobb élet felé — mondta Zita Tűmová főorvos — bebizonyították az emberi agyak és kezek, hogy az emberi sorsot kézbe lehet venni. Minderről egy percre sem feledkezünk meg akkor, amikor tiltakozunk az embertelen kísérletek ellen, vagyis, hogy az atomenergiát gyilkos célokra használják fel.“ A manifesztációk részvevői tiltakozással fordultak az Egyesült Nemzetek Szövetségéhez, amelyben követelik, hogy fogadják el a Szovjetunió javaslatait a ‘lefegyverzésre és az atom- és hidrogénbombák betiltására vonatkozólag, annak ellenére, hogy a nyugati uralkodó körök világuralomra és az emberiséget rabszolgaságra hajtani akaró vágyukban az atomenergiát háborús célokra akarják felhasználni. A csallóközaranyosi határban megélénkült az élet. — Kombájnok nyesik a gabonát, kötöző gépek kelep élnék. A mezőt ellepik az emberek, a dol- goskezű csallóközaranyosi szövetkezeti parasztok, Suhan a szoknya, lebben a cifra kendő, ha végigszalad a földön a szél. Néha-néha két mozdulat között felnéznek az égre az emberek, kémlelik a felhők járását. Mert kiszámíthatatlan az idei nyár. Hol egyenlítői hőség veri a földét hetekig, hol meg záporzuhog az ember nyakába. Félve kémlelnek hát a szempárok a magasba, hiszen a termésről van szó, a mindennapi kenyérről. Szombaton is esett egész nap, jó, hogy vasárnapra elállt, s a forró napfény megszikkasztotta a gabonát. Nem is várattak magukra a szövetkezetesek. Vasárnap ide, vasárnap oda, szedték a sátorfájukat és egy-kettőre kint teremtek a földeken. Tudták, hogy mi a kötelességük. Ez már az élet parancsa, a megdőlt gabonatengeré. Molnár János bácsival beszélgetek. Kerekfejü, tömött bajusza, mokányképű paraszt ember. Arcáról le nem hervad a mosoly, mindig ott ragyog, mint a nap az égen. János bácsi, a szövetkezet számadó juhásza, alapító tag. A juhászságba egyébként a szövetkezetbe lépése után tanult bele, addig becsületes magángazda volt. Nem volt a - szövetkezetnek juhásza, vállalta hát ezt a mesterséget, s olyan jól beletanult, hogy a 47 juhot 350-re szaporította fel néhány év alatt. / Szóval Molnár János bácsi meséli, hogy vasárnap egytöl- egyig kiruccantak a szövetkezeti tagok a határba. A munka úgy ment, mint a karikacsapás. Még az evésre sem gondoltak ebben a lázas tevékenységben. Csak úgy munka közben haraptak valamit. Zúgtak a kombájnok, s az arató-kötöző gépek, dolgoztai: az emberek. Nagyon sok gabonát vágtuk és csépeltek a gépek, de az embereknek is kijutott a munkából, hiszen ahol nagyon megdőlt a termés, olt kézi kaszával kellett vágni a kalászerdöt. A szorgalomnak, törekvő munkának meg is lett az eredménye, mert egyetlen nap több, mint 500 mázsa gabonát csépeltek. Kövérre híztak a szövetkezetesek zsákjai, és a tagok is azt érezték, hogy meghíznak örömükben. Este fáradtan indultak haza a határból, de leikükön átzengett a nyár, átzengett a munka szimfóniája. A csallóközaranyosiak, — ha nem esik az eső, — néhány nap alatt befejezik az aratást. Befejezik a nagy csatát az ország kenyeréért, a nép boldogságáért. Igaz, megkéstek, de nem az ő szorgalmukon múlott, az időjárás hátráltatta az aratás befejezését. A legrosszabbkor eredt meg az eső, az aratási munkák kellős -közepén. De ha meg is zavarta őket a zápor, a gabona mégis a magtárba került, mert a becsületes szövetkezeti tagok sem időt, sem. fáradtságot' nem sajnáltak. — Munkájuk jutalma a gazdag termés, amely ezidén feljilmúljn ' '*#■ 4 Ä Ez a két tizenhatéves kislány, Novak Katica és Gáspár Juci, a nagymácsédi szövetkezet tagjai, az aratás megkezdése óta a kombájnon dolgoznak. A kicsépelt szalmát rakják a szalmagyűjtőbe. az átlagot. Árpából például 25 mázsát terveztek hektáronként, az eredmény 30—31 mázsa lett. búzából 20.00 mázsát terveztek, a termés 4,5 mázsával hozott többet. Illés Józseffel, a szövetke- * zet könyvelőjével váltunk néhány szót. Felvilágosító szavai nyomán képet alkothatunk *c csallóközaranyosiak munkáidról. 'Eszerint félévi tervüket ;44%-ra teljesítették, ami a legjobb szövetkezetek sorába emeli őket a környéken. De nehogy azt gondoljuk, hogy a félévi terv magas teljesítése a munkaegységek rovására ment. Nem. Mert a munkaegységek elhasználásának tervét 96% -ra teljesítették. A csallóközaranyosiak megérdemlik a járás vörös vándorzászlaját, hűen teljesítik kötelességüket s nem maradnak alul a szocialista munkafelajánlásban sem. «Az elsők között voltak, akik elfogadták az Or ol nevű szovjet hajó személyzetének felhívását és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40- ik évfordulójára a következő felajánlást tették: Az aratást, cséplést, tarlószántást és a keverékek vetését pontosan elvégzik, hogy biztosítsák a jövő évi termést és a haszonállatok takarmánnyal való ellátását. Á gabonabeadás tervét a lehető legrövidebb időn belül teljesítik, hogy mihamarabb a dolgozók asztalára kerüljön az új kenyér. Ezért: „Az első gabonát a géptől az államnak" jelmondat jegyében végzik feladatukat. A kötelező beadáson felül 30á mázsa búzát, 35 mázsa majoránnát, 31 mázsa dohányt, 19 mázsa fűszerpaprikát, 3800 mázsa cukorrépát adnak felvásárlóinknak. Ezenkívül október végéig befejezik ’a kukorica be- i akarítását. Az állattenyésztésben a lehető legnagyobb 'hasznosságot igyekeznek elérni, ezért még nagyobb gonddal kezelik majd a haszonállatokat, hogy tervüket a legmesszebbmenően teljesíthessék. Felajánlották, hogy ebben az esztendőben 200 mázsa sertéshússal adnak be többet, valamint ól.OOfí liter tejjel és 43.000 darab tojással teljesítik túl kötelezettségüket. Az Októberi Forradalom negyvenedik évfordulójára tehát gyönyörű felajánlással indultak a csallóközaranyosiak s mi tudjuk, hogy ezt a feladatot teljesíteni is fogják. Biztosíték erre a Csallóközaranyos szór* yalmas népe. —Des— Slaby Sándor a rozsnyói tanu- lóotthón másodéves tanulója, magasnövésű, jól megtermett fiú. Vállas, izmos alakján, látni, hogy a munka formálta. Éppen szobájában ül, s pihen. Délelőtt van, az ő csoportja pedig a délutáni műszákiján dolgozik. Slaby már csak néhány napig marad a tanulőotthonbann, azért minden idejét jól ki akarja használni. Éppen a napokban értesült arról, hogy régi álma valóra válik. Szeptemberben ugyanis elhagyja a bányász tanulóotthont és Igló- ra megy az ipariskolába. Slaby Sándor két évvel ezelőtt került a tanulóotthonba. Akkor nem érkezett valami nagy kedvvel, meg azután csupa idegen fiúk közé került. Sokáig tartott, amíg megszokta az új környeBÁNYÁSZLÁMPAh-Ztásiu/ífisorsoÁ zetet. De azután megszokta és úgy megszerette, hogy ma már nehezen búcsúzik a tanulóotthontól és társaitól. Szívesen emlékezik vissza arra a szeptemberi napra, amikor először vette fel a bányászruhát, amikor először kötöttek igazi barátságot a szobatársak. — A mi szobánk azután ösz- szetart ám — magyarázza büszkén Sanyi. Igaz, mindent egymás közt intézünk el, de segítünk is egymásnak. A munkában kipróbált mesterek nyújtanak tanácsot. Hogy ez ígv van. arra élő példa Andrási Jenő esete. Jenő cigányszármazású. Sok mindent kellett megtanulnia, hoqv az elemi iskolában elmulasztott tanulást behozza. Andrási Jenő Slaby Sándorral lakott egv szobában. Eleinte nehezen mem a tanulás, moq a rend megszokása, de amikor látta, hogy a többiek rendet tartanak a szobában és a tanulásban sem maradnak el. megfogadta, hogy ő sem lesz az utolsó. A fiúk segítségével behozta az elmulasztott anyagot és most már minden feltétele megvan arra, hogy ugyanolyan jó szakember legyen, mint szobatársai. De a szobatársak nemcsak Jenőnek segítettek. Az osztály legjobb tanulói mind védnökséget vállaltak a gyengébbek felett. így van ez már nálunk. Mire megszokják, megszeretik egymást, már válniok is kell. A pár év tanulóidő hamar elszalad. Most már várják az újakat. És hogy a tanulóotthonukban jó neve van a környéken, azt az bizonyítja a legjobban, hogy a bányásztanulók toborzásában az ő otthonuk az elsők közt teljesítette a tervet. Sikerük titka abban rejlik, hogy az üres beszéd helyett kész tényekkel nyerik meg a fiatal fiúk bizalmát. Mert kinek nem tetszene a gyönyörű tiszta tanulóotthon, modern tornatermével, klubhelyiségével, éttermével és azzal a sok szórakozási és tanulási • • Ünnepi pillanatok Verőfényes nyári délután van, s az egyre terebélyesedő város, Érsekújvár, éli a maga mindennapi életét. Az emberek dolgoznak, vásárolnak, épp’ úgy mint tegnap, az autóbuszok motorjai a megszokott időben felzúgnak s elindulnak a város főteréről kiszabott útjukon. Az idecsöp- penö ember szemével nezve, minden olyan természetes mederben hömpölyög, mint tegnap, vagy azelőtt. De nem mindenki érzi ezt. Az 1-es számú vasúti tanintézet tanulói, amint hármas sorokban végigvonulnak a város főútján, boldog, büszke érzéssel fel-felpillantva a zászlóra, úgy érzik — senkivel sem cserélnének. E péntek délután számukra valódi nagy ünnep. A tiszta, kék ingek, a mosolygó arcok, ragyogó szemek, némán, de mindennél többetmondóan kiáltják az útszélen összeverődő csoportoknak: mienk a Vörös zászló! A serdülő fiatalok eme jóleső érzésében, igaz örömében osztoznak a mesterek, tanítók, nevelők, mindenki, aki a kiváló kollektívához tartozik, egészen az igazgatóig. Szorgalmas, sokrétű, becsületes munka elismerése, jutalma a zászló, a Munkaügyi Minisztérium és a Forradalmi Szakszervezeti Szövetség Vörös zászlaja, amelyet most vettek át a miniszterhelyettes kezéből. Szlovákiában ők az elsők, a legjobbak! Amint a barna, ifjú arcokat nézem, olyan megnyert csata utáni vonásokat igyekszem felfedezni, de nem sikerül. Az önteltségnek híre-hamva sincs. Az igazgató szavai — örülünk, de tudjuk, hogy mi vár reánk, — nem légbe dobott szólamok. Az elért kiváló eredményeik után méltó jutalom a Vörös zászló, de megtartásáért küzdeni kell. Ezt mindannyian jól tudják. A nagy zászló mellé még egy kisebb is párosul. Ez a CS1SZ járási vezetőségnéek versenyzászlaja. A tanintézetben vart most a járás legjobb ifjúsági szervezete. Hogy mit tettek, míg az első helyre kerültek, ezt nehéz volna elsorolni. Az eseményeket messziről kellene kezdeni- Persze az újváriak még jól emlékeznek az 5-ös számú agitáclós központra, ahol ezek a fiúk adták a kultúrműsort. — Bizony a választások utáni értékelésnél az első helyre kerültek. Igen hosszúra nyúlna az a másik névsor is, ha felsorolnánk mindazon faluk nevét, ahol felléptek kultúrműsorral. A munkában épp’ úgy helytállnak a fiúk, mint tanulásban. A tanintézet két részből áll. Az egyikben traktorosokat, mechanikusokat képeznek, a másikban a vasúti mozdonyok javítását, a szerelést, a műhelymunkát tanulják a fiúk. Mind a két részlegen egyformán,, három évig kell tanulniok. Nincs itt különbség vasútas vagy traktoros között. Egyforma igyekezettel tanulnak, dolgoznak, jó kedvvel szórakoznak, _ s mindemellett ésszerűen gazdálkodnak minden anyaggal, szerszámmal, ami kezükbe kerül. Csakis ezért sikerült több mint 33 000 koronát mégtakarítaniok nemzetgazdaságunk számára. — Minden téren jók — így lehetne röviden összefoglalni az értékelést. Ahol 163 tanulóból 42-en kitüntetéssel végeztek, négyen megkapták a „legjobb tanuló“ címet, ott a lelkiismeretes tanítók, mesterek és nevelők mellett valóban jó kollektívának kell lenni. cs. Litavec elvtárs, a CSISZ érsekújvári járási vezetőségének titkára, átadja a vándorzászlót a vasúti tanulóintézet ifjúsági szervezete elnökének. mű«*» Slaby Sándor lehetőségével, ami itt a fiatal bányászoknak meg van. A tanulóotthon ezekben a napokban vette át a Megbízottak Hivatala Vörös zászlaját, ami azt jelenti, hogy a tanulóotthon a jó tanulmányokért folytatott országos versenyben az első helyen áll. A tanulóotthon várja az új fiatalokat. Ezek között is biztosa lesznek, olyan tanulók, mint Slaby Sándor és társai, akik az első helyet továbbra is megtartják. (R. B.) üzemünkben a moszkvai találkozó tiszteletére az egyik műhelyt a VI. Világifjúsági Találkozó műhelyének neveztük e.l. Ebben a szerelőműhelyben főleg fiatalok dolgoznak. Van itt két munkaszalag. Az egyik az Ifjúsági munkaszalag, ahol tisztán fiatalok dolgoznak, jelenleg a Neo-Lux új tűzhelyeket szerelik és a Július Fucsík munkaszalag, ahol a Termo és Peter kályhákat szerelik. A műhely alapszervezetének elnöke Chytil Milan, fiatal párttag, aki nemcsak a munka menetére, de az ifjúság nevelésére is nagy gondot fordít. A műhely sorozatosan túlteljesíti tervét. A fiatalok a Világifjúsági Találkozót kötelezettségvállalásokkal köszöntötték. Az ifjúsági műhely dolgozói vállalták, hogy az év vegéig megtakarítanak 48.500 koronát. A megmunkáló műhely fiataljai 9.000, a nagykonyha műhely ifjú dolgozói 13.200 koronát takarítanak meg. A szerelőosztályon Helmes Zoltán 300 korona megtakarítását vállalta. így a szerelőosztályon a megtakarítás az év végéig eléri a 69800 koron«' A karbantartó osztályon az idősebb elvtársak is osztoztak a fiatalok örömében. így a fiatalok és az idősek munkahelyek szerint közösen tettek vállalásokat. Suszter László, Osgyáni Pál, Bozo Gyula, Nyeste József, Fazekas Ferenc és Tóth Tibor kijavítanak két formázógépet, a tervezett 225 óra helyett 205 óra alatt. Kolerfkos Zoltán, Boző István, Kovács Gyula, Pálka Dezső, a fiatalokkal együtt egv megmunkáló gép kijavítását 180 óra helyett 165 óra alatt végzik el. Molnár Károly, Kovács Pál, P.ubin Béla, Gubovics János 100 óra helyett 95 óra alatt kijavítják a homokelőkészítő gépet. A lemezosztál.von dolgozó Bo- di László, aki üzemünket képviselte, a moszkvai találkozón, a találkozóig megtakarított 300 koronát és az év végéig még 500 korona megtakarítását vállalta. Sok fiatal példát vehetne az ilyen CSISZ tagoktól. JAKAB BARNA, a füleki Kovosmalt üzem CSISZ szervezetének elnöke.
