Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1957-01-22 / 4. szám
1 fiatalok foglalkoztatásáröl _ S CSKP országos konferenciája többek között az iskolákat befejező fiataloknak az üzemekbe segédmunkákra való elhelyezésének kérdésével is foglalkozott. Érvényre jutott az az elv, hogy a fiatalokat a nemzetgazdaság szükségletei szerint egyéni érdeklődésük és képességeik szerint kell elhelyezni. Az 1956 évi július 3-i kormányhatározat értelmében a 14—16 év közötti fiatalokat nem számítják be az alkalmazottak nyilvántartott számába. Az üzemeknek megengedik, hogy szükség esetén túllépjék a béralapot, mégpedig a foglalkoztatott fiatalkorúak számának megfelelően. A fiatalkorú alkalmazottakra vonatkozólag már törvényes feltételek vannak érvényben, amelyek tekintetbe veszik a fejlődésben lévő szervezet szükségleteit, tehát a fiatalokra testileg kevésbé fárasztó munkát kell bízni. A 14—15 év közötti fiatalokat az állami katalógus szerint alacsonyabb osztályba kell beosztani és nem lehet őkc-t akkord bérért foglalkoztatni. Sok üzemben a fiatalok számára igen kedvező feltételeket teremtenek. A myjavai Slovenská armatúrka-üzem- ben a svábovcei mangán ércbányákban a Rybárpole-i V. I. Lenin üzemben a trencséni Merinában jól gondoskodnak a fiatalokról, s ennek dacára mégis különféle kérdések merülnek fel. HELYTELEN MEGHOSSZABBÍTANI A MUNKAIDŐT A kormányrendelet világosan kimondja, hogy a fiatalok 15 éves korukig csak órabérért dolgozhatnak és 16 éves korukig hetenként 36 óránál többet nem szabad foglalkoztatni őkét. Ezek az intézkedések a fiatalok érdekében történnek, mert tekintetbe veszik a fejlődésben lévő szervezetet és a fiatalokat anyagilag a szaktudásuk emelésére serkentik. A segédmunkálatoknál a fiatalok átlagos bére 35Ö-400 Kcs-t tesz ki. Fiatal kollegáik a munkaerőtartalékok szaktanintézetének végzett növendékei természetesen énnél többet keresnek. Ez érthető is, hiszen nagyobb szakképzettséggel rendelkeznek. A fiatal szakképzettség nélküli fiúk és leányoknak azonban ugyanolyan igényeik vannak, mint körtét saiknak, akik a szaktanintézetek végzett tanulói. Igen ám, csakhogy ahelyett, hogy emelnék szaktudásúkat, hosszabb ideig akarnak akkord munkát végezni, mert többet akarnak keresni. Sok üzemben a vezetők és a mesterek nem tudnak ellentállni ennek a nyomásnak, így például 1956 szeptemberében a bratislavai Kábelgyárban néhány fiatal napi 10 órát is dolgozott! Például a 15 éves Houska 219 óra alatt 1.040.— Kcs-t keresett, Bucek viszont 235 óra alatt 1.312.— koronát. Azonban nyíltan meg kell mondanunk a mestereknek és az üzemek vezetőségeinek, akik mindezt tétlenül nézik, hogy látszólagosan népszerű politikájukkal semmiképpen sem segítik a fiatalokat. Könnyebb a törvény által a fiatalok számára megengedett munkaidőt meghosszabbítani, mint lehetővé tenni azt, hogy a fiatalok nagyobb jövedelemre tegyenek szert. A meghosszabbított munkaidő fölötte ártalmas és magukon a fiatalokon megbosszulja magát testi növekedésükben, nevelésükben és műveltségükben. A kérdés megoldásához vezető kulcs az üzemek vezetőségeinél és maguknál a mestereknél van, akiknek a kormány- rendelet elrendeli, hogy gondoskodjanak a fiatalkorúak szakképzettségének emeléséről. Az üzemek vezetőségei biztosítsák be a kormányrendelet betartását és a fiatalokhak is nyíltan meg kell mondani, hogy csakis akkor kereshetnek többet, ha magasabb szak- képzettségre tesznek szert. SZERVEZZÜNK ÜZEMI MUNKAISKOLÁKAT A fiatalok helye az üzemi munkaiskolákban van. A gépipari üzemekben alaposan kidolgozták az oktatási módszereket, a legtöbb üzemben mát el is kezdték, vagy rövidesen megkezdik az . oktafást. Áz . oktatást két évre osztják fel, azok szerint a szakok szerint, amelyekben az üzemi munkaiskolában kiképzésüket nyerik. Az élelmiszeriparban azonban még nem szentelnek kéllő figyelmet az oktatásnak. Ezek a reszortok eddig még nem adtak ki irányelveket arranézve, hogy a. fiatalokat milyen oktatásban kell részesíteni és milyen szakokban kell kiképezni. A fiatalok erkölcsi és politikai nevelésének terén is hiányok mutatkoznak. A hibát főleg abban látjuk, hogy még nincsenek minden üzemben ólyán megbízottak, akik arra hivatottak, hogy a fiatalok neveléséről gondoskodjanak. Többnyire csak a mesterek gondoskodnak a fiatalokról és azok főleg csak a szakmabeli fejlődésükkel törődnek. Nagy hiba, hogy a tömegszervezetek hem gyakorolnak kellő hatást a íiatalkorúakra. A fiatalok hagy része mégcsak nem is tagja a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomnak és a CSISZ-nek. A hiányok ellenére is a kormány- rendelet a legtöbb üzemben megértéssel találkozott és nagyban elősegíti a fiatalok bekapcsolódását a munka- folyamatba. Az emlékek tovaszáünak, de a vérrel pecsételt barátság szivünkben él s mint pici csíra a termékeny földben úgy fogamzik, erősödik és él tovább utódaink szívében is. Bizony már régen volt mikor Jegorov a hős partizánok parancsnoka hazánkban harcolt, de emléke örökre itt maradt népünk lelkében. Képünkön Etela Droppovát látjuk. Levelet ír a régi ismerősnek, ki barát marad örökké.., .............................. I LEVELEZŐINK ÍRJÁK 1 líimiiiimimmmimmmimmm A K1RÁLYHELMECI JÁRÁSBAN az állami gazdaságokban sok szorgalmas fiatal dolgozik, akik munkában lelik örömüket. A munka után nem feledkeznek meg a szórakozásról sem. Az igazgatóság dolgozói kultúrbrigádót szerveztek, amelyben nemcsak a fiatalok, de az idősebb emberek is részt- vettek. A kultúrbrigád több egyfelvo- násos színdarabot, szavalatot, és mozgalmi dalt tanult be. Különösen dicséretet érdemel az ifjúsági szervezet elnöke, Novák elvtárs, aki mindent elkövetett a siker érdekében. A kultúrcsoport ellátogatott több gazdaságba. Fellépett Zemplénben, ahol már múlt évben befejezett új kultúr- házban fogadták a csoportot. A kultúrműsor befejezése után a csoport tagjai elbeszélgettek a helybeli ifjúság vezetőivel, akik a beszélgetés folyamán ígéretet tettek, hogy ők is követni fogják példájukat. Az együttes még fellépett Kistornyán, majd Szornotoron, és Szögben. Elhatározták, hogy fellépnek a járási népművészeti versenyen is. A fellépésekből származó jövedelmen a nyáron közös kirándulásokat szerveznek, hogy megismerjék hazánk szépségeit. DOHÁNYOS BÉLA NÉHÁNY NAPPAL EZELŐTT a kla- tovi mezőgazdasági technikum GSISZ tagjai fontos gyűlésre jöttek össze, amelyre meghívták Trnka élvtársat, az iskola igazgatóját is. A gyűlésen arról beszéltek, hogy miképpen köszönthetnék az EFSZ-ek III. kongresszusát. Elhatározták, hogy segítségére sietnek a Staré Lazy-i szövetkezeti tagoknak és a községben védnökséget vállalnak az EFSZ felett. A szövetkezeti tagok örömmel fogadták a tanulók segítségét, akik vállalták, hogy segítenek kidolgozni az egész évi mintatervet, valamint a részlegterveket és a' hiz- lalási terveket is, hogy az EFSZ a következő évben jobb eredményeket érjen el az állattenyésztésben és a növényi termelésben. A klatovi mező- gazdasági technikum növendékei állják a szavukat. Nemsokára elkészülnek a tervek. Tavasszal és az aratásban majd szintén segítenek a szövetkezetnek és kicserélik tapasztalataikat. E mmmimimimmiiiimmiim. célból mezőgazdasági szakfilmeket hoznak a faluba és azokat vetítik. JAROSLAV STRÁNSKY A PEZINOKI JÁRÁS több szervezete a márciusban megtartandó III. országos kongresszus tiszteletére kötelezettségvállalásokat tett. A budmericiek vállalták, hogy . búzánál 27 métermázsára, árpánál 28, és zabnál 25 métermázsára emelik a hektárhozamot. Ezt az eredményt a termelő csoportok között indított szocialista munkaversennyel és a pőtjutalmazás bevezetésével akarják elérni. Az állattenyésztésben dolgozók azt a kötelezettségvállalást tették, hogy naponta darabonként 70 dkg súlygyarapodást érnek el. Ján Micko a szarvasmarhák-hizlalásánál darabonként napi egy kg súly- gyarapodást akar elérni. K. F. | Karácsonyi emlék | :gOK»C§aKS<3&CKS<»^^ A kirakatokat nézegettük. Mindig szerettem ezt a karácsony- előtti, kedves, meghitt tanácskozást apámmal, anyámmal. Szigorú titoktartás mellett megbeszéltük egyikkel is, másikkal is: kinek mit veszünk. Egyik este apám titokzatosan közölte velem, hogy holnap legyek itthon négy árára, mert „megyünk valamit nézni anyádnak". — Jól van — mosolyogtam — nézzünk! Másnap délután csakugyan be is mentünk a városba. Róttuk az utcákat, boltok előtt lődörögtünk, komoly „szakértelemmmel" nézegettük a női holmikat és tépelödtünk-tünődtünk, hogy mit kellene venni. Jól meg kellett gondolni, hogy azt a nehezen félretett pár koronát mire költsük. így aztán először csak „néztünk". Hosszú kóborlás után eljutottunk egy ékszerüzlet elé. Figyelmes lettem arra, hogy apám lábai szinte legyökereznek a kirakat előtt, és hosszan, merengve nézi a kirakott karórákat. A dolog nem volt újkeletű; igen régóta tudtam már, hogy nagyon szeretne egij karórát. Töprengtem is magamban, hogy hogyan kellene egyszer valahogy annyi pénzre szert tenni, hogy megvalósíthassam az álmát, de hát az már úgy van, hogy a szegénység legtipikusabb szimbóluma a diák és a templom szürke egere ...! Fájt a szívem, ahogy néztem. Hogy megérdemelne szegény egy ilyen órát! Az ö jóságát, szorgalmát, talán legjobban ezzel az Ady-strójával lehetne kifejezni: „Az én apám reggeltől estig izzadva lót-fut, robotol; Az én apámnál nincs jobb ember, nincs, nincs, sehol". És hát ez az óra-ügy régikeletü, és most se lehet! — No, megyünk tovább — érintettem meg gyöngéden ... ? — összerezzent, aztán mintha a túlvilágról jönne a hang, szól halkan: — no menjünk! // // Megyünk 5 csikorgó hóban, kivilágított kirakatok előtt a nagy-nagy forgatagban, de látom, hogy ö nincs jelen; gondolatai még mindig az ékszerész kirakatánál időznek, és nézik, nézik, simogatják azt a szép, fekete - számlapú, világítás „Pobjeda"-t. Közben megvesszük anyámnak az ajándékot és ballagunk hazafelé. Mindenütt vidám bevásárlók, mosolygó emberek, csak az én szívemben van végtelen szomorúság, kifejezhet etlen fájdalom. Nem is tudok aludni. Reggel már rég fent vagyok, mikor apám cihelö- dik ki az ágyból; nézem, amint húzza magára az olajos szerelőruhát, és rápillant a vekkerre. Én is rápillantok: régi, kopott, zománcozott számlap néz rám vissza, de én úgy érzem, hogy egy kérlelhetetlen, túlvilági szörnyeteg bámul rám és azt mondja: itt én vagyok az Óra, és maradok is mindig. Apám közben megissza kávéját és elmegy, s én hallgatom a vekker monoton kattogását és úgy érzem: gyűlölöm, úgy gyűlölöm, ahogy még soha semmit és senkit életemben. * Ünnepek közelednek, nincs sok időm a tűnődésre. Sok munka és mászkál- nivaló akad ilyenkor; nyolc óra felé ballagok haza, apám még nincs itthon. Anyámmal kettesben üldögélünk a kályha mellett, elgondolkozva, szótlanul. Elandalít a meleg, a békés otthon nyugtató csendje, amikor hirtelen nagy zajjal szélesre tárul a konyhaajtó: apám jött haza. Mindjárt látom, hogy valami rendkívüli történt vele. Látom a mosolyából, érzem a köszönéséből. Egy kicsit zavartan jön-megy, a konyhában, aztán azt mondja: hát idenézzetek: azzal nagy gonddal, óvatosan kivesz a kebléből egy összehengerelt papirost. Szétnyitjuk: dicsérő oklevél, jó munkájáért kapta. Jóleső érzés fog el. íme, nem feledkeznek meg a szorgalmas emberekről...! Apám azonban még tovább babrál a zsebeiben... — és ehhez mit szóltok ? — kérdi — és egy vattába és zsebkendőbe becsomagolt holmit bontogat. Nézem, nézem, egyszerre csak megdobban a szivem: egy gyönyörű, tiszta új „Pobjeda" fekszik apám tenyerében ... — ezt is ott kaptam — mondja — a jó munkámért. JT"őzben lassan elérkezik a kará- csony este. Ünnepélyes szótlansággal díszítjük a fát. kisgyerek nincs a családban, így ráérünk, lassan, nyugodtan. Egészen beesteledik, mire elkészülünk. Ekkor szokás szerint mindegyikünk elódalog valami rejtekhelyre, ahol az ajándékát titokban rejtegeti. Meggyújtjuk a gyertyákat, és elrakjuk a fa alá az ajándéktárgyakat. Van ebben valami soha egyébkor nem észlelhető szép, valami felemelő, ünnepélyes varázslat. Apám ott áll mellettem, a keze ösz- szekulcsolva, hosszan néz maga elé. Látom: megelégedett. Egyszercsak hirtelen kinyitja a szekrényt, és előveszi az óráját. Pár pillanatig nézi, aztán kissé félszegen, óvatosan, de átszellemült, boldog arccal, a többi kedves ajándékhoz teszi a díszes, gyertyafényben úszó fa alá ... (k. I.) Ifjúságunk a jövőbe néz Már évek óta sok mindent hallottunk a komáromi hajógyár CS1SZ szervezetéről. Egy ilyen hatalmas szervezetről nem könnyű véleményt mondani, mert a sok jó eredmény mellett mindig találhatunk hibákat is. így volt ez az elmúlt évben is, eredmények és hiányosságok váltogatták egymást a szervezet munkájában, de a mérleg mégis az eredmények javára billent: a szervezet növekedett, erősödött. — Vajon hogyan lesz ebben az évben? ING. OTTO VERNÍ, A CSISZ ÖSSZÜZEMI SZERVEZETÉNEK ELNÖKE, TERVEIKRŐL A KÖVETKEZŐKET MONDOTTA: A terveinket lényegében három csoportba oszthatjuk: a) A CSISZ szervezet megszilárdítása az üzemben; b) fokozni az ifjúság részvételét az üzem gazdasági terveinek teljesítésében. c) nevelőmunka — gondoskodás a fiatal emberről. A szervezet megszilárdítása terén a fiatalság szervezettségét 50%-ról 70%-ra akarjuk emelni. Tisztában vagyunk azzal, hogy nem elég. ha a fiatalokat csak tagokká : megnyerjük. Nagyon fontos, hogy megmutassuk a fiataloknak, milyen feladatok várnak a tagokra és a CSISZ tagoknak milyen kötelességük és joguk van. Nemcsak az a fontos, hogy beszedjék a tagsági díjakat és gyűléseket rendezzenek, hanem a jól dolgozó CSISZ tagoknak mindent nyújtani kell, amit csak lehet. E célból azokon a munkahelyeken, ahol legalább három CSISZ tag dolgozik, munkacsoportot kell alakítani és a csoport élére ügyes vezetőket állítani, akik teljesítik a feladatokat és megoldják a munkacsoportokban felmerülő kérdéseket. A legrövidebb időn belül módszertanilag és gyakorlatilag oktatásban kell részesíteni a funkcionáriusokat, akik többnyire jó munkások, áldozatos CSISZ tagok és kedvvel dolgoznak. De munkájukban irányítani és segíteni kell őket. A CSISZ összüzemi vezetősége nagy feladat előtt áll, ha azt akarja, hogy a fiatalok jobban vegyék ki részüket az üzem gazdasági feladatainak teljesítéséből. Elsősorban fel akarjuk lendíteni a fiatalok körében a szocialista munkaversenyt. Az üzemi munkaiskolák keretén belül fokozni kell a fiatalok kiképzését. Rövidesen már nem lesz elegendő hacsak panaszkodni és szidni fogjuk, hogy a tanintézetek, az ipariskolák és a főiskolák milyen gyengén képzett utánpótlásról gondoskodnak. Lehet, hogy majd tőlünk is megkérdezik mit tettünk annak érdekében, hogy a fiatalok tudásában mutatkozó hézagokat kitöltsük. Első a nevelés a pelitikai és szakmatudás. A politikai oktatás, amely az ifjúság nevelésének egyik formája —■ nem volt nálunk kielégítő. Az új évben ezen a téren is meg akarjuk oldani a hiányokat és a CSISZ KB-nak az 1956/57-es oktatási évre vonatkozó határozata értelmében január 12-én megkezdjük a külfödi tanulmányutak részvevőinek előadássorozatát. Eddig kilenc előadást biztosítottunk. Itidia iparosítása — a Csehszlovák Köztársaság segítségével. A Remorkör (vontató hajó) prototípusának útja a Volga középszakaszán. Lipcse és Drezda — a nemzetközi lipcsei vásárok. Az ifjúság szórakozás, kultúra és sport után vágyakozik és azt a fiataloknak nyújtani kell. A CSISZ illetékes szervei azonban még semmit sem tettek annak érdekében, hogy a fiatalok vágya beteljesedjen. Most el akarjuk terelni a fiatalok figyelmét a szórakozások helytelen módjától, azzal, hogy mulatságokat és estéket rendezünk és bekapcsoljuk a fiatalokat a Hadsereggel Együttműködők Szövetségének és az FSZM-nek egyre fokozódó tevékenységébe. így aztán az üzemben testileg ép és politikailag fejlett nemzedék nő fel, amely érvényesül a munkahelyen és a CSISZ-ben is. Mi ilyen ifjúságot akarunk.
