Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1957-08-06 / 32. szám

MOSZKVA a Fesztivál tükrében A nap még csak felkelőben van, még csak pirkad, amikor Moszkvában elkezdődik az ezer­féle szórakozás. Ügy tűnik, mintha az emberek le sem hunynák szemüket. Itt oly’ benyomások­ra tesz szert az ember, amelyekről nem lehet nem beszélni, amelyeket feltétlenül osztani kell barátainkkal. Ezt így csinálják a küldöttek a nemzetközi ifjúsági találkozókon. ÖRÖKKÉ BARÁTAIM „Még, ha ezer évig élnék is, akkor is örökké megmaradnának emlékezetemben a moszkvai fesztivál első napjának benyomásai. Nincs olyan esemény, ami el tudná törülni ezeket az emlé­keket szívemből“ — így kezdi elbeszélését Erich Ervin, bécsi nyomdász. „Mindaz, amit eddig láttam, megrendített nemcsak engem, hanem a barátaimat is. Nem is tudok szavakat találni, hogy érzéseimet kifejezzem. Végtelenül boldog vagyok, hogy részt vehetek a fesztiválon. Ott­hon, Ausztriában majd elmesélem az élményei­met. Most: személyesen meggyőződtem róla, milyen mesébeillöen csodás város Moszkva, most tudom, hogy milyen kedves, közvetlen és okos emberek élnek itt. Az oroszok mindörökre bará­taimmá váltak". MIT ÉRTETT MEG AZ ANGOL DIÁK Eoold, fiatal angol diák, két barátjával együtt Londonból jött a fesztiválra. Londonban a zene­konzervatórium hallgatója, és ime, hogyan nyi­latkozik moszkvai tartózkodásáról: „Zenekonzer­vatóriumunk képviselői mindenáron le akartak beszélni moszkvai utamról. Én azonban mitsem adtam rájuk, itt vagyok, és elmesélhetem ma­guknak moszkvai benyomásaimat. Igazán ragyo­gó dolog egy ilyen találkozás a különböző orszá­gok fiataljaival. Tulajdonképpen csak most értettem ezt meg. Hiszen mindannyian békét akarnak. És ez a fesztivál nagy előrehaladást és sikert jelent a béke útján. A fesztivál meg­nyitása rendkívüli élményt jelentett számomra; azóta itt ünnepélyes, baráti légkör uralkodik“. VIKTORIA SCOTTI ÉLMÉNYE „Sokat hallottam már Moszkváról — kezdte a beszélgetést Viktória Scotti, milánói diáklány. „De mindaz, amit itt most saját szememmel láttam, szívem mélyéig hatott rám. Moszkva csodaszép. Nem találok szavakat e nagyszerű város leírására. De a város legszebb ékessége a vendéglátói szellem. Ha behunyom a szememet, és emlékezetembe idézem a szovjet földön töltött napokat, képze­letemben egész erdővé változnak a baráti kéz­szorításra és testvéri ölelésre kinyújtott kezek. Jól emlékszem a Moszkva felé vezető útra. Egy kis állomáson megállt vonatunk. Annak ellenére, hogy az eső zuhogott, számtalan ember jött minket köszönteni. Egyszerre csak honnan, honnan nem, előkerült egy együttes, dalolni kezdtek, és mindenki táncra perdült. Engem egy kiskabátba öltözött fiú kért fel táncolni. Először életemben táncoltam szovjet emberrel. És úgy tetszett nekem, hogy még soha nem táncoltam ilyen kellemesen“. A FIATAL CSEHSZLOVÁKOK ÜDVÖZLIK AZ ÉSZAKIAKAT Benyomásokban gazdag napot jelentett fiaink és lányaink találkozása a skandináv államok fiataljaival. A megbeszélt helyen a mieink voltak ott először. Amint meglátták, hogy közeledik a finn, svéd és norvég fiatalok csoportja, han­gosan kiáltották: „A fiatal Csehszlovákia üdvözli Moszkva területén az Északiakat“. Ezután Ivan Harusciak és Stefan Drgon egy szlovák népdalt énekeltek el, majd egy másik szlovák népdalt, de norvég nyelven. A dalok felvillanyozták még az állítólag hideg északiak szívét is és élénk vita kezdődött. Harusciak elmesélte a norvé­geknek. hogy néhány nappal ezelőtt nősült, a felesége otthoiv maradt, de Moszkva annyira elbűvölte öt, hogy még szomorkodni is elfelej­tett. Az északiak pedig annak a véleményüknek adtak kifejezést, hogy „Moszkva nemcsak, hogy a legszebb városok egyike, hanem barátságos, és vendéglátó is, és nem ismernek Európában még egy helyet, ahol ily’ kellemes perceket tölthetnének el, mint itt“. Ilyen őszinte szavakkal mesélik el élményei­ket Moszkváról és a fesztiválról a külföldi dele­gációk tagjai. A mai számunkban rádióműsort közlünk LEÁNYOK ünnepe A Világifjúsági Találkozó egyik napját a lányoknak és asszonyoknak szentelték. A fia­tal lányok és asszonyok világ­szerte lelkesen készülődtek a Fesztiválra. Lily Vidier levelet írt Angliából. A levél orosz nyel­ven íródott, mert Lily már jó- ideje tanult oroszul, hogy á Fesztiválon tolmács segítsége nélkül is elbeszélgethessen a szovjet lányokkal. „A Világifjú- sági Találkozók — írta — kitűnő alkalmat jelentenék arra, hogy megbarátkozhassunk a líülönböző országok fiataljaival". Franciaországban a fiatal lá­nyok szövetségének tagjai áp­rilis és május folyamán reszt­vettek azokon a találkozókon, amelyeket az ország ötven já­rásában rendeztek. A találkozó­kon hitet tettek a világ ifjúsága iránt érzett barátságuk mellett és megválasztották a küldötte­ket a VI. Világifjúsági Találko­zóra. Odette Detuot varrónő a fran­cia ifjúság egyik küldötte. — Odette lett az első a „Fiiles de France“ című folyóirat or­szágos terjesztési versenyén és jutalmul Moszkvába küldték. — „Nagyon boldog vagyok — mondta, — hogy eljuthattam Moszkvába. Találkozhattam a világ különböző részeiből jött fiatalokkal, megismerhettem éle­tüket, munkájukat, dalaikat és táncaikat-“ Az Afrikai Demokratikus Ifjú­sági Szövetség sok lánytagja ábrándozott a moszkvai utazás­ról. A szervezet képviselői áp­rilis 24-én konferenciára ültek össze, amelyen előkészítették a szenegáli lányok delegációjának megválasztását. így segítették elő a fiatal lá­nyok és asszonyok világszerte a VI. Világifjúsági Találkozó si­kerét. De térjünk vissza a fiatal lányok ünnepéhez. Augusztus 5-én reggel fél nyolc órakor megszólaltak az ifjúsági szállodák hangszórói és bejelentették, hogy megkezdő­dött a lányok ünnepe. A szállo­dák előtt tarka virágokkal dí­szített autóbuszok várták a lá­nyokat, elvitték őket a város különböző részeibe, így a moszk­vai nagyüzemekbe. Az üzemek munkáslányai fogadták a világ különböző részeiből érkezett ba­rátnőiket, megmutatták nekik munkahelyeiket és átadták aján­dékaikat. A fiatal lányok felke­resték a moszkvai óvodákat, el­látogattak az egyik balettisko­lába is. így telt el a nap első fele. A Kommün téren, Moszkva szívében hatalmas színház és park terül el. Itt volt az esti ünnepségek központja. Este fél hét órakor kürtök jelezték az ünnepségek megnyi­tását- Kitárultak a park kapui, nevető fiatalok özönlöttek. végig a sétányokon. Játékok, sorsjáté­kok, változatos szórakozások vártak a fiatalokra. Az egyik sétány végén berendeztek egy vendéglőt, ahol a. fiatalok meg­ismerkedhettek a különböző né­pek konyhájával. Este fél nyolc órakor a szín­házban ünnepi műsort .rendez­tek a fiatal lányok és asszonyok tiszteletére, amelyen felléptek a különböző országok legjobb színésznői és női együttesei. A műsor második felében az ifjak mutattak be műsort, ők szóra­koztatták a fiatal lányokat. Ez természetesen még nem volt minden. Ugyanezen a na­pon délelőtt -nemzetközi leány­találkozót rendeztek és nagy sikere volt a nemzetközi divat­bemutatónak is, amelyre július 31-én került sor, mert nemcsak a lányok, hanem az ifjak is ér­deklődtek a különböző országok divatja és népviselete iránt. A Kommün tér szabadtéri színpadain késő este, színes fényszórók sugaraitól megvilá­gítva felléptek az énekesek, táncosok, és akrobaták. Az ün­nepségre a nagy bál tette rá a pontot. Szépítsd meg orcád ( Mint kicsi fiamat, úgy féltem én a békét, §1 s szelíd mosolyukat, mely oly, mint a kék ég. = Még érzem lüktető sebem homlokomon, álmodom-e én vagy csak mindezt gondolom? = =5 Tudom, nem vagyok a szép rímek mestere, M lelkem most is féltő gondokkal van tele. || • n Szeretném megmenteni a vén világot, mit gyermek szemem egykor oly szépnek 3 látott. Szívem hitte, mit róla hallok, mind igaz, j s mi rajta burjánzó gaz, elenyészik az­Bárcsak lennék kertész, s ha bírnám egy- = magam letépnék róla minden gazt, mi rajta van. M Ö, ébredj fel, szépítsd meg orcád, alvó föld, Ü nem hallod? álmodból milliárd ember költ. §| § Testeden új gyilkolásra verbuválnak sajgó fájdalmára: apának, anyának. TÖRÖK ELEMÉR 1 Látni és érezni Életemben csak kétszer láttam Moszkvában felvonulást és nem tudtam visszatartani kliny- nyeimet — mondta Vaszilij Ivanovics. Először negyvennégyben, amikor itt vonult fel a győ­zedelmes Vörös Hadsereg és egy halomra dobta a fasiszták harci zászlóit. És most vagyok itt másodszor. Azután megtörülte a szemét és mosolyogva így folytatta: — És tudjátok, ma láttam először egy élő cserkészt. Szeretném leírni, hogy é napokban mi jáf: szódik le Moszkvában. Szeretném leírni azt az ezer és ezer táncoló tiatalt, a sok színt és a fantasztikus embercsoportokat, az ezer meg ezer fiatal szovjet polgárt és azt a meleg forró hangulatot, amelyben elvész az idő fo­galma és már csak egy fogalom marad, a béke. De nehezen tudom szavakban kifejezni azt, amit érzek és látok, és talán senkinek sem sikerül. Higyjétek el, amit a szovjet fiatalok itt végeztek és ahogy a vendégeket fogadják, azt leírni képtelenség. . Ezt csak látni és érezni kell. Tizenkettőkor éjjel hallgattuk a Vörös téren a Kreml-i óra ütését és Végignéztük az őrség­váltást a Lenin-Sztálin Múzeum előtt. Röviddel éjfél után egy kisfiú közeledett hozzánk, és a mi CS1SZ jelvényünkért cserébe Lenin re­lieffel díszített jelvényt ajánlott fel. Beszéd közben megtudta, hogy mi újságírók vagyunk, és nem küldöttek. Bátortalanul meg is kérdezte: ,,0d kudá?" . — Iz Cseszkoszlovakiji — feleltük. Az arca szélesen elmosolyodott. — Ä, iz Cseszkoszlovakiji! Nu, fogda vám Lenina daty mozsno A csere megtörtént, habár sok boldog em­ber tartózkodott akkor a Kreml közelében, mi voltunk a legboldogabbak. Az a kisfiú kifejezte, hogy mit érez irá­nyunkban minden szovjet ember. Mert Moszk­vában nem találsz olyan emberre, aki a cseh­szlovákiainak nem szorítaná meg a kezét. CAVRIL GRYZLOV A moszkvai Kommün-tér, ahol a lányok találkozója lezajlott

Next

/
Thumbnails
Contents