Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1957-07-30 / 31. szám
Nasl« Nyári Versenyünk A Garam partján nincsen annyi hegyorom és hoz- zárférhetetlen sziklacsúcs, mint a Vág partján és nincs is annyi várrom, mely a lovagidők és háborúk dúló harcát hirdeti. A Garam vize sem olyan sötét, haragos, mint a Végé, békésebb, szőkébb. De ezek nem azt jelentik, hogy a Garam völgye kevesebb szépséget rejtegetne magában, sőt a déli folyásánál a vízre ráboruló ágak a festő ecsetjének több tárgyat nyújtanak, fnint a zabolátlan és kiismerhetetlen Vág. A Garam nevéhez nem fűződik sok csata sem, a természeti akadályok megvédték. Itt inkább a munka, az építés, a szabadság utáni vágy jellemezte a népet. Ott, ahol a Garam csak egy széles tisztavízű, pisztrángdús hegyipatakra emlékeztet, és ahol három (Alacsony Tátra, Közép - hegység, Fátra) hegyövezete katlanba ér, ott fekszik Szlovákia egyik legszebb városa. Fekvését széppé teszi a fenyvesek sötétzöld színű koszorúja, mely a város pereméig ér és mely a Garammal, valamint a város épületeivel jogosan az ország egyik legszebbjei közé emeli. Milyen igazságtalan a természet, egynek mindent ad, így a mi városunk is nemcsak, hogy szép, de egészséges is. Itt nyáron soha sincs nagyon meleg és télen a hideg nem zord, — Magasabb fekvése miatt a levegő itt ritkább és tisztább. Természeti fekvésével a műemlékei, épületei vetekszenek, melyek a 700 éves gazdag történelem alatt létesültek. A még ma is jókarban lévő „Mátyás- ház", ahol a város múzeuma helyet kapott, a XV. században épült. A város egyik legszebb épülete azonban a Fugger- Ihurzó féle ház (Főtér 4. sz,). mely ízléses homlokzatával akár egy olaszországi városban is meg - állná a helyét. Továbbá érdekes épülete a Malinovszki utca S. sz. alatt, ugyanis ebben a házban koronázták meg Bethlen Gábort magyar királlyá. De ez csak néhány a sok szép épület közül, mely a várost az idegen számára felejthetetlenné teszik. Történelme méltó a híréhez. Fennállásának hétszázéves évfordulóját két évvel azelőtt ünnepeltük. Bár már régebben lehetett itt valami település, de alapítása IV. Béla király nevéhez fűződik, aki 1255-ben a város lakóinak nagyobb jogokat és kiváltságokat biztosított. — Ezáltal akarta a már fellelt ezüst, réz, sőt aranybányák kiaknázását meggyorsítani. Ennek meg is volt a hatása, mert nemsokára németek telepedtek itt le, akik jogaikhoz ragaszkodtak, úgyhogy más mint német nemzetiségű nem lehetett háztulajdonos, a városi tanácstag is csak német lehetett. — Amikor a bányászat korszerűbb i echnikai berendezést követelt, sokan felhagytak vele és elköltöztek a városból. Meg kell említenünk Fugger-Thurzo családokat, akik a város történélJI 700 éves város méhen nagy szerepet játszottak. Hogy a város milyen fontos hely lehetett, igazolja az is, hogy Robert Károly, Nagy Lajos, Hunyadi Mátyás is meglátogatták. Később, amikor a bányái kimerültek, fontossága is ősökként. a XV///. és XIX. szüli zadban kísérletek folytak 11 a városban komoly ipartelepet létesíteni a közelében lévő hírős papírgyáron kívül, maradandó nagyobb ipartelep nem létesült. Az utóbbi időben azonban az ipara is fejlődik és a környék lakóinak kenyeret biztosít. A városban a munkásmozgalom már a múlt század végén hallatta szavát, de igazán csak ló 18 után fejlődhetett. 1921 szeptemberétől 1922 szeptemberig itt ténykedett Klement Gottwald, a köztársaság egykori elnöke, aki rövid idő alatt is megvétette a munkásmozgalom helyes alapjait. A városban még ma is sokan vannak, akik személyesen emlékeznek rá. A város történetének legdicsőbb fejezete az 1944-es évhez fűződik, amikor az úgynevezett szlovák állam fasiszta elnyomó politikájával és a német nácizmus uralmával elégedetlenek, az egész nép támogatásával felkelt. A dicső nemzeti felkelés 1944. augusztus 29-én kezdődött. Szlovákia délnyugati részének egy kis sávjától eltekintve, csatlakozott a felkeléshez. A német haderő kénytelen volt a többi hadosztályt Szlovákiába vezényelni. A nagy katonai ttílerőnek sikerült látszólagos rendet teremteni, de a felkelők zöme, több szovjet tiszt parancsnoksága alatt az erdőkbe meghúzódott és folytatta a kíméletlen partizán harcot. — Jellemző, hogy a szlovák nép felkeléséhez 22 nemzet fiai csatlakoztak és sorakoztak a lobogó alá. Meg kell említenünk, hogy a városban a kultúráiét is hallatott magáról, ha nincs is külön színházépülete, de a kultúrhá- zában gyakoriak a színházi előadások, sőt a hangversenyek sem ritkák. Jan Cikker, a szlovák zene egyik képviselője itt született. Kerületi székhely, így több jelentős hivatalt találunk itt. T lán sehol máshol Szlovákiában nem látni annyi mosolygó fiatal arcot, mint itt. A város vezetősége nemcsak az idegen turistáknak jár kedvébe, hanem mindent elkövet, hogy az ifjúsági összejövetelek, sport rendezések minél gyakoribbak legyenek. Az egykor még gond.okkal küzdő fiatalság kénytelen volt kis keresetéből még szüleit támogatni, ma azonban a széles tömegek hódolhatnak a sportnak, a kultúrának. Mi sem bizonyítja jobban az ifjúság megbecsülését, mint az, hogy a közelmúltban néhány héttel azelőtt itt tartották meg a Szlovákiai Ifjúsági Fesztivált. Egész Szlovákiából idesereglett ifjúság arcán nemcsak a boldogság, a megelégedés, hanem az erős akarat látszott. Ez a találkozó volt a próbája a nagy moszkvai Világifjúsági Találkozónak, melyen az ifjúság a világ minden részéből odasereglik. I ZZEL NAGY NYÄRI VERSENYÜNK utblsó kérdését közöljük Kérjük olvasóinkat, hogy megfejtésüket legkésőbb AUGUSZTUS 10-IG küldjék be, Tekintettel arra, hogy a verseny kiértékelését ezzel is meggyorsítsák. Később beérkezett megfejtéseket nem vehetjük figyelembe. NAGY NYÁRI VERSENYÜNK 5. kérdésének helyes megfejtése Prága, a 6. kérdésé Trencsén Mi a kritika A kis hétéves Katóka odaáll az apja elé és fontoskodó arccal kérdezi: Apukám te tudod, hogy mi az a kritika és önkritika? _ — Hogyne tudnám — feleli az apa. — Magyarázd meg nekem. — Kéri Katóka. — Hogyan magyarázzam meg, te azt úgysem érted- . Katóka sértődötten feleli: Én mindent értek, csak meg kell magyarázni. A tanító elvtárs is mindent megmagyaráz az iskolában, aztán megértem. — No jó, —. feleli bosszúsan az apa, hát ide figyelj! A kritika az olyan dolog, hogyha például az anyukád elsózza, vagy lekozmásitja az ételt, akkor én azt megkritizálom. Katóka tágra nyitja a szemét. — És a kritizálástól elmúlik a kozmaíz ? Az apa nagyot nevet és most már belemegy a játékba. — El nem múlik, de máskor egész bizonyosan nem lesz koz- más. — És hogyan kritizálsz? — kérdezősködik tovább a kislány. — Mert egyszer majd én is mama leszek és nem akarom, hogy kozmás legyen az ebéd. Én már előre meg fogom kritizálni ! Ekkor a konyhából kellemetlen, fojtó füstszag húzódik be. Az apa arca elborul, lassan fenyegetővé válik. — No gyere, — mondja a kislánynak — most megláthatod, hogyan kritizálok! Mindketten kilépnek a konyhába, a tűzhelyen fut a tej, az egyik lábasból vastagon ömlik a füst, ég a zsír, de a gazdasz- szony nincs sehol, — azaz, hogy — a kerítésen keresztül a szomszédasszonnyal beszélget. — Jesszus Mária! — kiált fel, amikor férje vésztjósló arcát és az ajtón kitóduló füstöt meglátja, és már szalad is, faképnél hagyva a szomszédasz- szonyt— Hát idefigyelj! — szól az apa életepárjához, — most már tudom, hogy miért van mindig elégve a hús, miért kozmás a főzelék, miért nincs készen az ebéd, amikor én munkából hazajövök. Ha mégegyszer megtörténik, hogy nem lesz idejében készen az ebéd, vagy ha mégegyszer kozmás étellel fogsz traktálni, teremttuccse összetöröm a csontjaidat, megértetted? — azzal öklével úgy csapott az asztalra, hogy a rajta levő edények összekoccantak. Katóka csak ál! bámuló szemekkel, aztán odamegy a köny- nyeit törlő édesanyjához, úgy bíztatja: Anyuka, nem baj, ha kozmás, adj bele egy kis kritikát, mindjárt jó lesz! Az apa önkéntelenül elmosolyodik. Erre megenyhül az arca az anyukának is és már összemosolyognak. Ebben a pillanatban a szomszédból éles edénycsörömpölés és szitkozódás hallatszik. Fiff- paff, csattognak a tányérok, ahogy falhoz verik őket. Katóka riadtan áll, aztán odafordul az apjához: — Mondd apuka a tányértö- rés is a kritikához tartozik? KOMÁROMINÉ Na fogadjunk, hogy felébred Te sem tudsz aludni ebben a hőségben, Ödön? OROIOIOIOIOIOIOTOTO IO r—. t--’CO 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 m 0 n 0 TÖTH GYULA: Mi lesz veled? Harmincéves legény vagyok, csókot én már ritkán kapói Lány alig áll velem szóba esténként a mulatóba. Bakfisok, ha felém jönnek ők már előre köszönnek Nem csoda, ha elfog a bű Mi lesz veled, öreg fiú? 0 ■ 0 ■ n U m 0 ■ o ■ 0 ■ 0 ■ 0 CD t O lOHOIÜ O M CD H CDIOIOIOIO Rendben van, kartársnő, megpróbálhatják még egyszer. Talán most jobban sikerül! Apró mechanizácia Kis történetek - nagy emberekről Egyszer meghívták Jókai Mórt valamilyen jótékonycélú ünnepélyre. Az író nem akarta megtagadni a rendezőség örömét, megígérte, hogy ott lesz. Másnap már tele voltak a lapok, hogy a jótékonycélú ünnepélyen Jókai fogja mondani a díszbeszédet. Ez a fordulat már sehogysem tetszett Jókainak. A jótékonycélú ünnepély napján találkozik vele az utcán egy hírlapíró, aki éppen az ünnepélyre sietett. — Nem késünk el, kedves bátyám? —* kérdi az írót. — Nem öcsém. Még másfél órám van. amíg a tarok- kompániám összeverődik. Csak el kellett menekülnöm hazulról, hogy el ne cipeljenek a jótékonycélú ünnepélyre. Igaz, hogy kimentettem magam, hogy nem jöhetek el, mert éppen most borogatják a fejemet. — De hiszen semmi baja, kedves bátyám! — Nem ám, de azért igazam is van, mert Zala Gyuri csakugyan most borogatja az agyagfejemet, hogy össze ne száradjon! * . Egy társaságban, ahol a „nagy mesemondó“ is jelen volt, az álomról beszélgettek. Ki-ki elmondta, szokott -e álmodni, s ha igen, mit és miről a leggyakrabban. Sok érdekes álomtörténet után Jókai vette át a szót: — En nem is tudnék álom nélkül létezni. Ugyanis, én minden éjszaka továbbálmodom a regényemet, amit nappal írok. Nem szoktam én hiába álmodni, mint Ti... * Ismeretes, hogy Petőfi Sándor igen udvarias ember volt, és nem sajnálta a fáradságot, ha egy szép kislánynak akarta udvariasságát bebizonyítani. Így tett akkor is, mikor 1845-ben Losoncról Pest felé vette útját. Egy parasztember vitte ót szekerén, amikor legnagyobb meglepetésére, Losonc határától körülbelül egy kilométerre, a kutyapecér háza előtt, a költő megállította a kocsit. — Ott felejtettem valamit Losoncon — mondta — várjon, mindjárt visszajövök. Ezzel leugrott a kocsiról, s biztos léptekkel a kutyapecér Jiáza előtti kis virágoskertbe sietett. Leszakította a kertben a legszebb piros rózsát, begyalogolt vele vissza Losoncra, egyenesen ahhoz a szép kislányhoz, akihez: „A varróleány“ című versét írta. Átadta a rózsát, majd szépen visszagyalogolt a szekérhez, leült a saroglyába, s így szólt: — Mehetünk, most már elintéztem a dolgom. A losonci kutyapecér és családja pedig évtizedeken keresztül őrizte azt a rózsafát, amiről a nagy költő a piros rózsát leszakította. Oj IFJÖSÄG — a CS1SZ Szlovákiai Központi Bizottságának lapja. Megjelenik minden kedden Kiadja a Smena, a CSISZ Szlovákia) Központi Bizottságának kiadóhivatala. Szerkesztőség és adminisztráció, Bratislava, Prazská 9. Telefon 445-41. Főszerkesztő Szőke József — Nyomta a Merkantil nyomda, 01, n. v. Bratislava, ul. Nár. povstania 41. Előfizetés egy évre 31.20 Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata. A-59681
