Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1957-07-30 / 31. szám

I

4

Ki támogatja anyagilag

a FESZTIVÁLT?

Az új bolsevik jelszó ellen, amely a forradalom elmélyítésére és az ellenforradalmi kormány elsöprésére irányult, az oportunisták az ellenforradalmat konszolidáló és megszilárdító politikájukat helyezték szembe.

A július 21-én alakult Ke- renszki kormányba a kadetek is (K. D. „konstituális demokraták“ rövidítései, a legreakció- sabb párt is belépett- Ugyanezen a napon az Ideiglenes Kormány felhívást adott ki, amelyben a lakosságnak fűt-fát Ígért, ha abbahagyják a földfoglalást, mert „a földéhség ilyen sajátságos helyi kielégítése ellenkezik az eljövő országos földreform elveivel!“ Végül mindenkit felhívtak, hogy egyesüljenek a „rend és haza“ megvédésére.

Így keletkezett a polgári reakció blokkja. Ebben a „műveltség és a vagyon“, „a tudomány és ipar“ közössége készült fel a döntő rohamra. Mint katonai erő hozzájuk csatlakoztak a cári tábornokok és a kozákok vezetői. Az ellenforradalmi burzsoázia e blokk segítségével készülődött a meggyengült Szovjetek szétzúzására és leplezetlen ellenforradalmi diktatúra létesítésére. E célból kgtonai-monarchista összeesküvést készített elő. Ennek élén a kadét párt volt.“ A kadét párt — írta Lenin — a burzsoá ellenforradalom főereje Oroszországban.

E klikk szervező és vezető központja az ú. n. „moszkvai közéleti tényezők konferenciája’1 volt, amelyet ffedzjanka és Rjabusinszkij milliomosok vezettek. Ez utóbbi azt az arcátlan kijelentést tette, hogy a kivezető utat a helyzetből abban látja, hogy „az éhség csontkeze", a népnyomor torkon fogja ragadni a nép álbaratait a demokratikus Szovjeteket és Bizottságokat“. (Sokan epalé-' keznek nálunk is arra, hogy a II. világháború után a reakciós Demokrata párt kiadta a

A REAKCIÓ CSELSZÖVÉSEI

jelszót: „Minél rosszabb lesz a nép sora, annál jobb a miénk .,,“) Tudományos tanácsadójuk Sztruve Péter tanár és Bulgakov, a marxistából lett tudós pap, ki csupán elnézésből nem hordott csuhát, és más ha»onló marxista renegát lett. Miként a kisiparos a nagyiparostól és mindketten a banktól függnek, éppúgy, mint a ház- tulajdonosok és kispolgárok, földbirtokosok és gyárosok, trusztmágnások és börzefarkasok mind mind a finánctőkének vannak alárendelve, épp úgy változtak át mindezek politikai pártjai az uralkodó gazdagok „Nemzeti szabadság" nevű pártja csatlósaivá. A remény zöld zászlóját suhogtatták a szocializmus vörös lobogója ellenébe.

A döntő csapás, amellyel a reakció halálos sebet akart mérni a forradalomra, az „össz- nemzeti“ jelszó jegyében lett volna vezetve. A tőke vívmányait a „rend és a haza“ mártással kellett letakarni. Az- elkövetkezendő döntő fordulathoz és a monarchia felújításához — „össznemzeti“ megegyezés látszat ját kellett kelteni. így jött fel a „Moszkvai állami konferencia“ összehívásának gondolata, ahol a rég elszenderedett állami duma halottainak kellett volna az orosz forradalmat végképp elintézniök .,,

Minél nagyobbnak vélte a burzsoázia az erejét, annál jobban nőtt az étvágya is- A burzsoázia vezetőit nem elégítette már ki Kerenszki és klikkjének politikája. Kerens?ki, az észer (Sz. R. szocialista-revolúciós párt rövidítése) ugyan készségesen burzsoá diktatúrát hajtott végre, de mégiscsak bevándoroltnak számított, ki a burzsoáziához tévedt el. Kötelességét már megtette azzal, hogy a júliusi offenzívával segített a néptömegeket a kapitalisták szekeréhez kötni. A júliusi proje- táriátus elleni rohamával segített ugyan a tőkéseknek a munkásokat és katonákat legyőzni, de ezzel azonban egyúttal kevés népszerűségét is elvesztette, Kifacsart citrommá, nevetséges szőcsépülővé változott; tovább beszélt ugyan a forradalom nevében, de esküdözései már nem hatottak. A nép felismerte, hogy a külső csillogás és tragikus sóhajok mögött közönséges komédiás rejtőzik. A burzsoáziának most katonai diktátor kellett. Kerenszki azonban csak civil (ügyvéd) és szószátyár volt.

így lett elkészítve a talaj az új „haza megmentÖje“, Kornilov tábornok részére, akit a pénzarisztokrácia, üzleti-ipari körök és nagybirtokosok jelöltek ki e szerepre. A „moszkvai konferenciának" kellett volna őt diktátorrá, „felszabadító“-vá kikiáltania. S hogy viselkedett a „forradalmi demokrácia" ? Teljesen tehetetlen és tájékozatlannak bizonyult- A Szovjet szervezetei a központi végrehajtó- bizottsággal az élen tovább ismételgették ugyan „összes erőt gyűjteni“ jelszavukat, de Rja- businszki beszédeiből megzavarva, ijedten néztek maguk köré minden irányban. Megkísérelték egy ú- n. „Védőkonferenciát“ Összehívni, amelynek egyedüli eredménye azonban csupán a bolsevikok elleni támadások voltak. Próbálták Rja- busmszídt kritizálni, de e bírálat csak a gyáva rabszolga szánalmas hebegéseként hatott. Amikor a bolsevikokát kizárták „házafiatlan viselkedésük“ miatt a delegációból, ezzel a „forradalmi demokrácia“ tulajdonképpen a kormány „össznemzeti“ jelszavához csatlakozott. \ Maga a kormány a forradalom elől Moszkvába menekült,

A reakció összeesküvésével szemben a proletariátus azonban résen volt- Látta a fenyegető és állandóan közelgő veszélyt és nekilátott erői mozgósításához.

Ing. K o 1 á r Lajos

A fesztivál küldöttségek leg- nagyobb gondja i? mindenütt az *volt, ki fedezi ,az utazási költ- ! ségeket Moszk- ’ váig ? Ez a kérdés fegyver i azoknak a ke- ‘ zében, akik tá- _ madják a V1T-- et és ellenzik L- ~ az ifjúság baráti találkozását. Ezek azt állítják, hogy a fesztivál tulajdonképpen egy kommunista kongresszus, és a?<>k, akik a fesztiválon részt akarnak venni, olyan emberek, akiket „szoY“ jet pénzen vásároltak meg és akiket a kommunisták hitegetnek, Ezek szerint tehát a fesztivált a "Szovjetunió pénzeli.

A rágalmazók azonban elfelejtik, hogy a fesztivál nyitva áll az összes fiatal számára, függetlenül a politikai és világnézeti . felfogásuktól. Ha valaki Moszkvába szeretne jutni, akkor elég, ha csak az a vágy fűti, hogy barátságot szeretne kötni az idegen országokban élő fiatalokkal és békét szeretne. Sok nemzetközi szervezet és közéleti személyiség támogatja a fiatalokat ezen igyekezetükbenVajon ki fedezi a fesztivál! küldöttségek költségeit? Az európai -küldöttek útiköltsége nem tesz olyan sokat ki, természetesen egész más a helyzet a tengerentúli országokban. Ott bizony az előkészítő bizottságok nagy nehézségekkel küzdenek. Például Buenos Airesból Moszkváig 18 ezer argentinjai pesos- ba kerül az út. Ami azt jelenti, hogy egy fiatal munkásnak ezért tizenhét hónapig kell dolgoznia. Természetesen nem

egyszerű dolog ennyi pénzt felhajtani. Nem elég, ha kultúr- fellépéseket, -sorsjegyhúzást rendeznek, bélyegeket, képeket, emléktárgyakat árusítanak és harcolnak a sajtó ellen, amely csakis rágalommal illeti a fesz- tiváli előkészületeket.

Uatin-Amerika, Ázsia, Afrika és Európa országaiban a feszti- váli bizottságokat segélyben részesíti a fesztiváli Szolidaritási Alap. Erre az alapra gyűjtenek a különböző nemzeti és nemzetközi szervezetek. Július 1-ig 213 ezer dollár futott be erre az alapra. Ebből 181 ezer dollárt a fesztivéli küldöttségek útiköltségeinek fedezésére fordítottak és 32 ezer dollárt a fesztivál szervezésére és megrendezésére.

Ki kell hangsúlyoznunk, hogy egyetlenegy szovjet; szervezet se áll valamilyen kapcsolatban ezekkel az összegekkel A szovjet ifjúság úgy fedezte a fesztivál költségeit, hogy sorsjegyeket adtak el, és ezzel 400 millió rubelt szereztek.

A Szolidaritási Alapra a leg- szorgalmasabban a magyarországi fiatalok • gyűjtöttek, segélynyújtásuk főleg abból áll, hogy a Magyarországon való átutazás költségeit fedezték.

Hazánkban összesen 6 millió koronát gyűjtöttek össze a fiatalok. Ez az összeg elég volt ahhoz, hogy fedezni tudtuk a külföldi küldöttségek útiköltségeit Csehszlovákia területén. A? osztrák fiatalok 1 500 dollárt gyűjtöttek és védnökséget vállaltak egyes küldöttségek útiköltségeinek fedezése fölött,

Mexikóban 50 pesos értékű Sorsjegyeket bocsájtottak ki és eladták Diego Rivera világhíres festményeit, melyeket a festő az ifjúságnak erre a célra ajándékozott. Sok országban rendeztek fesztiválokat és a befolyt összegeket fordították a Szolidaritási Alapra,

Az egyes országok a küldöttek száma szerint arányosan tárultak hozzá a Szolidaritási Alaphoz. Nagy Britannia 10 000 dollárt, Olaszország 13 000, Franciaország 16 000, a Szovjetunió 18 000, Finnország 10 000, Kina 18 000, Svédország 7 500, Norvégia 4,800, Dánia 4500 dollárt fizetett be. A nemzetközi előkészítő bizottság szigorúan tervszerűen gazdálkodik és plenáris gyűléseken tárgyalják meg j a kiadások felosztását.

Így tehát világos, hogy azok, akik azt állítják, hoay a fesztivált szovjet pénzen rendezik, szánt-szándékkal elferdítik az igazságot. Az igazság azonban utat tör magának és a vüág derék, becsületes ifjúsága saját erejéből rendezi meg nagy ünnepét és összegyűjti a szükséges anyagi eszközöket.

■Emlékei

int

Múlt számunkban közöltük Mária Lentyejeva Szulimova cikkét, melyben 1917. júliusára emlékszik vissza. A cikkben Elena Dmitrijevna Sztaszovát említi, mint összekötőt Lenin és munkatársai között. Elena Dmitrijevna Sztaszova még ma is él és szívesen nyilatkozik munkásmozgalmi múlt járól.

„Lenin július végén tiéhqny napot nálam töltött, a Furstat- szky utca 20. szám alatti lakásomban (mostani Lavrov utca), tekintettel arra, hogy már nem volt lehetséges számára családjánál maradni a Széles utcában.

Lenin nagyon szerény ember volt. Nem engedte meg, hogy kiszolgálják és mindig elégedetlenkedett, hogy számára az ételt külön készítjük. Ezt egyébként Mária lljiesnu, Lenin húga tanácsára tettük, tekintettel arra, hogy Lenin elég sokat betegeskedett gyonu ára.

Vlagyimir Iljics csak rövid ideig maradhatott nálam, mert Voronov ezredes „házbizalmi", aki egyébként hozzám rendesen viselkedett, figyelmeztetett az idegeneknek való Szállásadás veszélyére. Voronov figyelmez- tetése nem volt alaptalan. Házmesterünk mint sok más helyen •is, rendőr-spicli volt és ő figyelmeztette Voronovot is, hogy nálam idegenek szoktak megszállni. Lenin erre biztonsági okoböl átköltözött a Furstatsz- ky utca 4. szám alá, a szak- szervezetek központjába.

Mint a párt történetéből is ismeretes, június végén és júl

fiúsban a politikai helyzet gyor-' san változott, a kormány nagyon erélyesen lépett fel a bol- sevíkok ellen. Ebben az időben a párt archívuma is nálam volt. Augusztusban a központi feze- tőség titkársága utcánkba, a 19. szám alá költözött. Ezt a lakást nagyon ügyesen Szverdlov és Menzsinszkaja vették ki. A házba ugyanis templomon keresztül lehetett bejárni. A templom a Szergej apátsághoz tartozott. Emlékszem, hogy az ajtók matt üvegből voltak, keresztekkel díszítve, ami azután nem egy anekdotára adott lehetőséget, ugyanis, hogy a bolsevíkok központi vezetősége a kereszt védnöksége alatt áll.

A titkárság két helyiségből állott. Az egyikben mindjárt a bejáratnál a Príboj $nű lap szerkesztősége volt, a hátulsó helyiségben a központi vezetőség. Ha a rendőrség felfedezte volna rejtekhelyünket, akkor először a szerkesztőségbe tört volna be és így még a központi vezetőség helyiségéből meg lehetett volna valamit menteni a titkos padláson keresztül.

Augusztusban választások voltak a városi és a kerületi tanácsokba. A júliusi tüntetések és Kornyilov hivatalba helyezése után tekintélyünk nagyban megnövekedett, A lakosság hangulata nem beszélve a munkásságról, erősen kormányellenes volt. Sok kerületben a mi pártunk győzött. A viborgi kerületben Kalinyint választották meg elnöknek és itt ón is mandátumot kaptam.

Emlékszem, hogy használtuk ki a tanács helyiségét párt gyűlésekre. Ezekután - a gyűlések után a sötétség leple alatt hoszszan kellett gyalogolni, míg visz- szatértünk lakásunkba.

Ebben az időben ült össze pártunk VI. kongresszusa. A kongresszus a már említett templom feletti helyiségekben kezdte meg munkáját. Én is küldött voltam. A kongresszus összes ülésein azonban nem vehettem részt, mert az elvtársak attól féltek, hogy a rendőrség a nyomomba kerül. A konspi- rációs módszereket nagyon szigorúan be kellett tartani. Ez volt sikereink egyik alapköve.

A VI. kongresszuson engem is beválasztottak a központi vezetőségbe póttagnak" — fejezi be emlékeit Sztaszóvá elv- társnő.

DÉNES GYÖRGY:

Arató ének

•

A halál életet szül; ó, micsoda náft!

Kemény pengére dűl a fáradt kalász.

Kévébe fogva zizzen a búza, áldott, áldott élet!

Átöleli a nagy mezőt a röghöz tapadt lélek.

A nehéz föld izzadtság szagú, és minden nap kemény.

Innen gyűl mégis, innen, innen a lángarcú remény.

A földé a paraszt egészen.

A szomja olthatatlan. Verőfényben és alkony üszkén a paraszt szeme lobban.

Nyomában zizeg a kalász tízezer éve.

Kenyér lett, fénylő béke a vére.

A nehéz föld izzadtság szagú, és minden nap kemény.

Innen gyűl mégis, innen, innen a lángarcű remény.

A DOHÁNYZÁSRÓL

Mivel ennek a szenvedélynek sokan hódolnak, foglalkozzunk ezzel a kérdéssel részletesebben. Iparkodjunk úgy viselkedni, hogy ezzel a szenvedélyünkkel más, főképpen, nemdohányos, beteg, gyerek, részére á környezetet ne tegyük kelle-, metlenné. A dohányzó viselkedése sok mindent árul el. Megismerteti velünk a dohányos természetét, a tapintatosságát, vagy tapintatlanságát, a jó nevelését vagy neveletlenségét, a figyelmességet, stb. Ezért vigyázzunk a dohányzásnál.

Nem illik a cigarettát a szánkban hagyni, s lehetőleg a mutató és középső ujjunkkal fogjuk.

Tapintatlanság, de illetlenség is beteglátogatásnál, vagy látogatóban, vagy olyan helyiségben, ahol gyerekek vannak, rágyújtani. Ha látogatóban vagyunk, csak akkor gyújtunk rá, ha erre a vendéglátó biztat, megkínál. Ha galamely helyiségben vagyunk, ahol dolgoznak, akár szellemi, akár testi munkások, csak akkor gyújtunk rá, ha látjuk, hogy az ott dolgozók dohányoznak, vagy a felek részére dohánytartó van kikészítve. Mielőtt ráakarnánk gyújtani, előbb megkérdezzük, szabad-e rágyújtani és az ott- lévöket megkínáljuk.

Ha hivat alósqk vagyunk ebédre, vacsorára, addig nem dohányzunk, amíg az étkezés tart. Az ebéd végén a házigazda úgyis megkínál, vagy ha látjuk, hogy az ebéd végétért, akkor magunk kérünk rá engedélyt. Illik, hogy a dohányosoknak, de elsősorban a nőknek, az idősebb jérjiaknak tüzet adjunk.

Sokan dohányoznak, és mindig elfelejtenek cigarettát venni. Ha ez szándékos „potyázás", akfcor nagyon csúnya szokás. Aki rágyújt, kínálja meg a többit, de aki elfogad, az a legközelebbi alkalommal kínálja vissza. Ha más cigarettával kínálnak, mint amilyenekhez hozzászoktunk, tegyük túl magunkat és szívjuk el, mert a kima- 1 gyár ázás csak rossz benyomást kelt, de nem illetlenség.

Nem szép, és különösen a nőknél csúnya a nikotinos újj, éppen ezért, aki úgy dohányzik, hogy az újjai sárgulnak tőle, hgsználjQn szipkát*

AZ EVÉSBŐL

Ahogy eszel, én megmondom ki vagy, Az evés sok mindent árul el, és éppen ezért nagyon vigyázzunk, hogyan eszünk.

Elsősorban piszkos kézzel nem ülünk le enni, ha van alkalmunk, nézzük meg az orvosi várótermekben kifüggesztett képeket, melyeken látni fogjuk, hogy mennyi betegség csíráját hordozzuk magunkon, a piszkos kézen, és látni fogjuk, hogy a mosatlan kéz mennyi bajt rejteget. Azért étkezés előtt és WC használat után mindig mossuk meg kezünket.

Az étkezés előtt hozzuk magunkat rendbe; fésiilködjünk meg, ruhánkról verdessük le a munka maradványait és esetleg a váltunkon lévő hajszálakat.

Teli szájjal nem illik beszélni,' de evés közben, hg mi már befejeztük a fogást, máshoz ne szóljunk, amíg az eszik.

A könyökünket sohase tegyük az asztalra, tehát ne könyököljünk.

Az evésünk legyen csendes, és nagyon fontos, hogy csukott szájjal együnk. Ez a legfontosabb két tudnivaló, melyekről soha ne feledkezzünk meg. Ez már sok ember rokonszenvének volt a sírásója.

A levest úgy fogyasszuk, hogy a kanaíazást mindig magunkhoz, és nem magunktól végezzük. Csendben együnk, ne sziircsöl- jiink. A tányért ne emeljük fel. A jobb kezünkbe fogjuk a kést és bal kezünkbe a villát. Az evőeszközt a foggantyú végén, a hüwelykújj, a mutatóújj és a középső újj közé fogjuk, de úgy, hogy az ujjaink lefelé legyenek fordítva. Ne fogjuk például a kést a pengéjénél. Fejünket ne hajlítsuk a tányér fölé, hanem iparkodjunk egyenesen ülni és az evőeszközt a szánkhoz emelni. A húst késsel vágjuk, és nem tépdessük. A kenyeret, mely asztalunkon van, a kenyérkosárból kézzel emeljük ki. A kenyeret, zsemlyét, soha riÉMi vágjuk, hanem törjük, de mra illik az egész darabba beleharapni. A kés arra van, hoc/y vágjunk vele és az evésnél segítségünkre legyen, de sohasem szabad késsel enni, azaz a kést a szájunkba tenni. A tér'ztaevésnél_ csak kivételes

esetekpeä hy.znplj.uk 8

mert minden tésztát, amit villával ehetünk, együnk csak villával. Például minek a metéltet, a rizsfelfujtaf, a császármorzsát, vagy gkár a palacsintát késsel enni. Itt nincs mit vágnunk. A kis kgnál arra van, hogy q kávét, teát, vele megkeverjük, de npm qrra, hogy együnk vele. Ne kanalazzuk a fcávét. Ha forró a kávé, akkor várjunk, amíg kihűl. Ne együnk mohón, mert ez gyakran csuklásra ingerel. Eogpiszkáló használata nem szép, de ha már tesszük, iparkodjunk ezt gyorsan elintézni természetesen kezünket rakjuk a szánk elé. De illetlen a fogpiszkálót a szánkban hagyni, és ott hagyni és esetleg beszélgetni. Ügyeljünk hogy a szájunk körül ételmaradékok ne maradjanak, ezért törüljük meg a szájunkat. Evés közben egészségtelen is, de főképpen illetlen inni. Várjuk meg a fogás végét.

Szokjuk meg odahaza a ren: des evést. Együnk mindig te- rítet asztalnál. Az már megállaz pított dolog, hogy a legegyszerűbb étel is jobban ízlik egy szépen terített asztalnál. Eszerint szokjunk meg mindig terített asztalnál enni és ha otthon is vagyunk, együnk úgy, ahogy illik, mert csak így sajátíthatjuk el — és a gyerek is — a rendes evést. A mosogatás miatt sokan egy tányérból eszik a levest, főzeléket és a tésztát is. A főzés munkát jelent, eltekintve a költségtől, ezt a főzéssel járó áldozatot furcsa ilyen takarékoskodással elintézni. Az csak a műveletlen, maradi gondolkozású ember nézete, hogy „az nem fontos, hogy miként, de hogy mit eszek".

Vendéglátásnál a terítés fontos. A sima tányérra tesszük a leveses tányérokat. A kést a jobb oldalra, a villát a bal gidaira és a kanalat a tányér elé tesszük. Bal oldalra tesszük a szalvétát, ez lehet papír is, de nagy lakgmáknál mellőzzük a papírszalvétát. A poharat jobb oldalra, a kés elé tesszük. Bal oldalról kínálunk és az üres tányérokat a jobb oldalról visz- sziik. Gyakran látunk többféle poharat. A zöldszínü poharak fehér borra és a fehér színű poharak vörös borra valók.

(folytatása következik)

/