Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1957-07-30 / 31. szám
' / <Szúnyog csípés Komáromról sokat írtak az utóbbi időben az újságok és méltón, mert ez a délszlovákiai városka az itteni magyar dolgozók egyik legnagyobb kultúr-metropolisa. Sokat írtak a Matesz itthoni és vidéki előadó- zásról a városrendezés terüle- zásról és városrendezés területén, a hajógyárról és a szavaló- versenyekről, de a hajógyári műkedvelő színjátszásról, a kör működéséről, problémáiról vajmi kevés dolog látott nyomdafestéket, pedig ez az együttes is egy csillámló mozaikszem magyar kultúránk ragyogó égiszén. Igen tehetséges, lelkes és a nemes cél érdekében nagy áldozatokat hozni tudó együttes ez, amely a napi fárasztó munka után ül össze, hogy képezze, fejlessze magát, hogy hasznos kultúrműsort tanuljon be, amellyel dolgozóinknak kellemes órákat szerez. Szerepel a programjukon operett, vidám, zenés, esztrád- műsor, szatirikus, segítő szándékú hibafeltáró kultúrműsor és egyéb. Hüttinger László a kör vezetője, egy kiváló, sokoldalú, képzett ember, aki rendez, tanít, előad, S akinek nagy érdeme van az elért szép eredményekben. — Nem hivatalosan, de félfüllel hallottuk, hogy még operett-írásra is telik az erejéből, melyet állítólag nemsokára bemutatnak. És a kör többi tagjai is: Hellmann Adolfné, Angyalné, igen tehetséges művészek, akik minden dicséretet megérdemelnek. Ezek a gondolatok jutottak eszembe a „Szúnyogcsípés" előadása közben. Ez egy nagy körültekintéssel összeállított szatirikus kultúrműsor volt, amely szokatlan szándékával: kellemetlen komáromi jelenségek kipellengérezése — méltán figyelmet érdemel. Egy „riporter" és egy „idegenvezető" végigkalauzolt bennünket a városon és belqr-bele „csípett" egy- egy bosszúságot, kellemetlen hatást kiváltó helyi tényezőbe (Zdroj, Arma, CSAD ... stb.) Hasznos dolog ez, mert a nyilvános kritika sohasem árthat. „Vigasztalásul" azután a „sértett fél“ egy-egy szép zene- számot kapott, ami szintén nagy sikert aratott. Előadás közben felfigyeltem egy maga», barna fiatalemberre, akinek annyi melegség, mély átérzés volt a hangjában, hogy könnyeket csalt az emberek szemébe. Az előadás szünetében megtudtam, hogy Kosik Zoltán az. Szerényen mosolygott, amikor érdeklődtem: mióta énekel, mik a tervei? Kellő tartózkodással azután elmondotta, hogy még a hadseregben kezdett énekelni s a leszerelés után pedig idekerült a hajógyár műkedvelő csoportjába. Ez évben részt vett a járási népi alkotóversenyen és első díjat nyert. Most érettségizni szeretne, hogy feljuthasson a Zeneművészeti Főiskolára. A bra- tislavai főiskolai együttesben szeretne szerepelni. — Ezek a tervek. . Kosik Zoltán minden bizony- nyál meg is érdemli, hogy iskoláztassák a hangját, mert a hallottak alapján nagy énekes lehet még belőle. Röviden így ennyit a csoportról. Hallottuk még a „Szúnyog - csípés"-ben, hogy a Magyar Területi Színház mintha egy kicsit hanyagolná a csoportot: „elvárnánk tőlük, hogy jobban támogassanak minket. Igaz, hogy kölcsönöznek ruhákat és varrtak is már a részünkre, csak az a baj, hogy vastag ceruzával írják a számlákat" ... mesélte az „idegenvezető". Reméljük azonban a legjobbakat: a Matesz szintén jobban felkarolja majd az együttest, hisz talán többen idővel még oda is kerülhetnek „igazi művésznek“. — Az előadás szünetében több szereplővel beszéltem és kértek: írjak róluk valamit, én pedig megígértem, hogy írok. Nos, kedves fejcsóválgató hi- tetlenkedők: tessék itt van az írás! Befejezésül pedig sok sikert és további jó munkát kívánunk mindannyiuknak! (k. D A washingtoni bíróság bűnösnek találta és elítélte Arthur Miller világhírű amerikai drámaírót „a kongresszus megvetése-* vétségéért. Millert először a képviseiőház Amerikaellenes Tevékenységet Kivizsgáló Albizottsága idézte maga elé és ügyét azért adta át a bíróságnak, mert a drámairó nem volt hajlandó kiszolgáltatni azoknak a kommunista írótársainak a nevét, akiknek néhány megbeszélésén 1947-ben résztvett. * Maria Pujmanová cseh írónő érdekes regényt Irt Curie asz- szony, a lengyel származású kiváló francia fizikus életéről és munkásságáról. Élénk színeket szeretek Nincs kedvesem, apám — nem él már de nem tör meg, hogy árva vagyok szívem derűit égboltja . alatt fényekben folynak át a napok. Sekély egy-emberi erőmmel mások terhét is vinni merem s nem eshetek el; nagyra termett népek hitétől duzzad erem. Más is lehetnék, csalva kisért örökölt vérem barna árnya szavam köti, szemem takarja, elfájt sebek kínjába ásva. — De én nem engedem magamat! Bár öncsalással bélyegeznek: álmomhoz mérem a világot s hiszek az építő kezeknek. Múltúnk győzöm le, hogy ne búgjon bennem örök mélyhangú húrja s szabadult szívem új dalával köszönthessek mindig az újra. PETRIK JÖZSEF Végétért a Karlovy Vary-i filmfesztivál (Milyen filmek kaptak díjazást) Vasárnap délelőtt 10 óra után szólalt meg utoljára a Moszkva szálló fesztiváli mozijában a harsona hangja, amely az egész világ 42 országának fesztiváli küldötteit és újságíróit hívta a zászlók alá. J. Sedlácek, a X. nemzetközi filmfesztivál igazgatója nyitotta meg a díjak kiosztásának ünnepélyes aktusát, amelyen jelen voltak dr. Kahuda, az iskola és kulturális ügyek minisztere, a diplomáciai testület számos képviselője, a csehszlovák művészek, valamint kulturális és politikai életünk képviselői. A fesztivál nagydíját „Az éj leple alatt“ című indiai ■ film kapta, mély emberi tartalmáért, amely költői formában jut kifejezésre. A bíráló bizottság külön díját az „Űjévi áldozat“ című kínai film nyerte. A három fődíjat a nemzetközi bíráló bizottság a „Hannibál tanár úr“ című magyar filmnek, a „Magasan a föld felett“ '‘című - szovjet filmnek és a „I.issy“ című NDK-beli filmnek ítélte oda. A dokumentáris filmnek díját a „Köd és éjszaka“ című francia film nyerte, amely a második világháború idején dühöngő fasizmus vádjaival fordul az egész emberiség lelkiismeretéhez és tökéletes művészi formájával tűnik ki. A kiváló művészi teljesítményekért járó egyéni díjakat a következőképpen osztották ki: A rendezésért az „Ember a vágányokon“ című lengyel film rendezőjét. A Munk-ot, valamint a „Nagyok és kicsinyek“ című jugoszláv film rendezőjét V. Togacsicsot jutalmazták. A színészi teljesítményekért Járó díjat a „Szélem! varázsló“ című francia film színészkollektívája, Y. Montand, S. Signore« és N. Demongeote, valamint S. Ara- naudová, bolgár színésznő érdemelte ki, ez utóbbi a „Világ színe előtt“ című filmben Dimitrov anyjának alakításáért. A forgatókönyvért járó díjat Tosio Jasumimu „Az ördöngös férfi“ című film szerzőjének ítélték. Az ifjú alkotók díját „Egy asz- szony, akiről mindenki beszél“ című olasz film kapta. Külön dicsérő elismerésben részesítették a „Az ifjak játéka“ című dán filmet, H- Buchholzot, a Német Szövetségi Köztársaság színészét a „Félix Krull vallomás“ című film főszerepében nyújtott színészi teljesítményéért, és a „Tűzhányók és gejzírek földjén“ című szovjet dokumentáris riportfilmet. A bíráló bizottság ezenkívül külön elismerésben részesítette a „Ml az akadály" című mongol játékfilmet, és „Harc a szárazság ellen“ című vietnami dokumentáris filmet. Nyilvános dicséretben részesíti a bíráló bizottság „A táncosnő világa“ című amerikai dokumentáris film alkotóit. A nemzetközi filmbíráló bizottság továbbá úgy döntött, hogy dicsérő oklevéllel jutalmazza „Ä* filmfesztivál pillanatképei" című filmért a Praha dokumentáris film dolgozóinak kollektíváját. A csehszlovák filmkritikusok ez idén először ítélték oda a csehszlovák filmkritika díját J. Dassin francia filmrendező az „Akinek meg kell halnia“ című filmjének, amelyet a X. nemzetközi filmfesztiválon versenyen kívül mutattak be. Ma már senki sem kételkedik abban, hogy az idei Ifjúsági Alkotóverseny milyen nagy szerepet játszott az ifjúsági szervezetek és a pionírcsoportok életében. A falvakon és a városokban egész új légkört teremtettek az ifjúsági alkotóversenyek. Szlovákiában 3150 együttes és kör jelentkezett, több mint 20.090 szólistával. 100.000 fiú és leány tanult be verseket, dalokat, színdarabokat, hogy megmutassák ügyességüket, tehetségüket és alkotó kedvüket. Valóban szép, értékes estéket szereztek a fiatalok a falvakban és a városokban, komoly, értékes kud túrfellépéseket szerveztek és vidám szórakozást a hallgatóknak. Az alkotóversenyre való előkészületek serkentőleg hatottak minden tekintetben a fiatalokra.- Mert bizonyára nem egy ügyes táncossal előfordult, hogy a táncosnője a fülébe ' súgta „a táncnál olyan vagy mint a szélvész, miért nem vagy ilyen a munkánál is“. Kétségtelen, hogy az idei ifjúsági alkotóverseny megszilárdította az ifjúság egységét. A munkás- és parasztifjúság a tanulóifjúsággal együtt elindult, hogy közösen ápolják és növeljék a művészet ragyogó virágait. Az újonnan alakult, ifjúsági körök első lépései nagyon bizonytalanok voltak és nehezen találták meg a helyes utat. Hasonlóképpen, mint amikor a kis gyermek elindul, szüksége van a felnőttek támogatására és irányítására. Ezért ne csodálkozzunk azon, hogy sok együttes nehezen állta meg a helyét, és megtorpant a kezdet nehézségein. A CS1SZ megfelelő módon értékeli az ifjúsági alkotóverseny szakembereit, akik tudásukkal és tapasztalataikkal járultak hozzá az Ifjúsági alkotóverseny sikeréhez. Funkcionáriusai és a CS1SZ dolgozói végtelen sokat tanultak az olyan elvtársaktól, mint például Moravéík elvtárstól, a besztercebányai járási nemzeti bizottság iskolaügyi osztályának vezetőjétől, Zorvan elvtárstól, a Népi Alkotóverseny eperjesi kerületi vezetőjétől és azoktól a tanítóktól, akik szívügyüknek tekintik»« hogy az ifjúság alkotó erejét serkentsék és kezdeményezésüket támogassák. Az Ifjúsági Alkotóverseny megdönti a szakemberek ma már sokszor elavult nézeteit és a mi kultúrdolgozóink egyre jobban elmélyítik kapcsolataikat a néppel, közelebb kerülnek az ifjúsághoz. Természetes, azért harcolnak lelkesedéssel, hogy életben tartsák a népművészet gazdag hagyományait és érvényesüljön a nép alkotó ereje és emellett ne veszítse el tömegjellegét. Az Ifjúsági Alkotóverseny számtalan tehetséges színészt, zenészt, énekest, táncost fedezett fel és olyan együtteseket, amelyek eddig ismeretlenek voltak. Alkalmunk volt felfedezéseket tenni az ifjúsági és pioníregyüttesek között is. így például nagy meglepetést jelentett a csillzradványi nyolcéves iskola táncegyüttese azzal, hogy a cigánytáncokban teljesen Ismeretlen táncelemet hoztak felszínre. A korytnai „Lüé“ együttes Igen célszerűen, ügyesen alkalmazta a réten játszadozó gyermekek játékainak elemeit. Az a fontos, hogy ezek a tehetségek felszínen maradjanak, hozzáértő kezekbe kerüljenek és jó irányban fejlődjenek tovább. Okulva az Ifjúsági Alkotóver- seny kiértékeléséből már most készülünk a következő év Ifjúsági Alkotóversenyére. A következő versenyt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40-ik évfordulójának előkészületei jegyében kezdjük el. F,z arra serkent minket, hogy még több ezer és ezer fiút és leányt vonjunk be az Ifjúsági Alkotóversenybe. MIROSLAV MATUsTAK A Magyar Népköztársaságból 221 tagú művészküldöttség vesz részt a Moszkvai Vílfigifjúsfigi Találkozón. Terv szerint a magyar művészküldöttség a szovjet fővárosban tíz önálló műsort és két gálaestet ad, valamint nyolc nemzetközi műsorban lép fel. Ugyancsak Moszkvában szerepel az Aranypart legjobb énekeseiből és táncosaiból válogatott népi művészegyüttes, hogy tolmácsolja a világ ifjúságának a legfiatalabb afrikai köztársaság, Ghana üdvözletét. * A Német Demokratikus Köztársaságban jelenleg 89 színház működik. Közöttük, ha nem is a legnépszerűbb, de mindenesetre a legismertebb a potsdami Hans Ottő-szfnház úgynevezett vándorszíntársulata, amely kizárólag falvakon és kisvárosokban tart előadástJ7~' ne ismerné Szlovákia fő-' városának jellegzetes négytornyú várát. Aki valaha egyszer is láthatta a várost, szembeötlött neki a hatalmas várrom. A város legismertebb műemlékén az utóbbi időben bizonyos változások látszanak. — Egyenlőre ezek a változások nem nagyok. A felületes szemlélő csak a vár körüli mellék- épületeken vesz észre friss tégla és cserép foltokat, de a tüzetes szemlélő, aki a várromot közelebbről nézi, az már látja, hogy itt más, sokkal komolyabb munka folyik: magát a várromot javítják. A rom udvarán szorgos kezek munkálkodnak — kavarják a habarcsot, szállítják a törmelékeket, sőt a vár épületében nemcsak a kiabáló kőművesek hangja, hanem a már kijavított lépcsőhöz is jelzi, hogy itt nagy munka folyik. De mi is történt? Hogy erre a kérdésre pontos választ adhassak, munkatársunk felkereste a Szlovákia Műemléki Védő hivatalt, ahol a legnagyobb készséggel rendelkezésünkre bocsátották a szükséges adatokat. Az építkezést ing. arch. Piffl tanár tervei alapján á szükséges hivatalok jóváhaayták. A munkálatokat a Bazinban székelő Műemlékeket karbantartó válalat végzi. Amint tótjuk, minden tekintetben szakemberek végzik a munkálatokat. Mi ösztökélte az illetékeseket ennek a hálás és szép munkának az elvégzésére? A várrom nemcsak a város, hanem egész Szlovákia egyik legszebb építkezési műemléke, melyet meg kellett mentem a további teljes pusztulástót. Továbbá a városban, mint Szlovákia fővárosában nincsen olyan megfelelő épület, melyben hivatalos ünnepségek helyet kapnának, de nincsen olyan épület sem, mely a fővárost kellőleg képviselné. A vár restaurálásával több hivatal és múzeum, mely eddig a város különböző helyein van elhelyzve, itt megfelelő környezetben, helyet kap. Ezáltal több épület szabadul fel. Végül pedig a kijavított várépület a város idegenforgalmát is növelni fogja. A terv alapján a vár déli és nyugati részét pontosan a meglevő régi rajzok alapján javítják ki, mivel ez a két rész aránylag elég jó karban van. A másik két részt már a korszerű építkezési módszerek igénybevételével javítják ki, természetesen a stílszerü boltozás az egész várral egybehangzó lesz. A várban összesen 114.83 m2 beépített teret nyernek, melyben 574 kisebb-nagyobb helyiség lesz. A legnngyob terem 789 m1-es lesz. Ezenkívül lesz még egy 301 m2-es terem. Ezeket a termeket fontosabb poA pstosmyivattái litikai és kulturális eseményeknél fogják igénybe venni. A terv szerint a munkálatok 1957-ben a vár déli és keleti részén folytatódnak. A következő években a munkálatok fokozatosan haladnak és 1960-ban a vár javítási munkálatai befejeződnek. A következő évben pedig a Vár körüli épületek javítására kerül sor és végül 1962-ben a szabadtéri színház ünnepélyes megnyitásával •a vár munkálatait befejezik. A vár Jcörül a századok folyamán több olyan épület létesült, melyek a vár környezetéhez tartoztak, ezeket meg feleiben, kijavítják, azokat viszont, melyek a környezetet csúfítják, lebontják. A vár története ezzel egy új szakaszba lépett. Történelmi feljegyzések szerint már a rómaiak idején mint katonai figyelő állomás szerepelt. A római birodalom felbomlása után különféle népek, mint pl. a hú- nők, avarok uralták. Ezek után a szlovákok jötek, akik a várost „Vratislavin"-nak nevezték (innen vette Bratislava nevet), mely névből a német „Pressburg“ és a magyar „Pozsony" név keletkezett. A népvándorlás idejében a várnak nem volt nagy jelentősége, de a XI. században már erősen védett hely lehetett, mert Henrik csak két havi ostrom után tudta bevenni, 1272-ben 11. Ottokár foglalta el. Zsigmond a várat megerősítette, Mátyás király, aki a városban egyetemet állított fel, különösen a vár körüli részeket látta el épületekkel. Köztük a meglevő Mátyás kaput (elhanyagolt) a vár- “lépcső felső végén. Még ma is szép gótikus műemlék. 1578-ból fennmaradt metszetét a vár csak kétemeletes volt. A magyar korona 1552-ben került a várba és közel 250 évig őrizték itt. A harmadik emelet 1635- ben Pálffy, a „pozsonyi gróf" építette. Mária Terézia az akkori időben hallatlan költségJ gél (1.300.000 aranyforint) gyönyörűen restaurálta a. várat. — Ekkor élte a vár legfényesebb napjait. A királyné csak néhc tartózkodott itt, de Krisztina lánya férjével, Albert herceggel, akt itt vetette meg a viághlrú Albertina bécsi gyűjtemény alapjait, tizenöt évig lakott a pazar palotában. II. József alatt papnövelde lett, majd 1802-ben az egyik részében katonákat szállásoltak el. Ilyen körülmények közt a gyönyörű palota rohamosan pusztulj. 1811 május 28-án, tehát 146 év előtt, a várban elszállásolt olasz katonák vigyázatlanságának vagy talán bosszújának áldozata lett. A lángok nagy gyorsasággal terjedtek és csakhamar az egész hatalmas épület lángokban állt A vízhiány miatt nem sikerült a tüzet eloltani. Minden hamuvá égett és amint ilyenkor lenni szokott, amit nem pusztított el a tűz, azt elpusztította a kegyetlen emberi kéz. A vár pincéjének nagy kútját, mely állítólag a Duna víz- vonaláig ért, még 1436-ban Roz- gonyi, akkori kapitány, hagyta a sziklába vájatni. Jellemző az akkori időkre, hogy ennek a munkának a költségeit egy Pankucher nevű fogoly hagyatékából rendezték, aki a várban meg is halt. A pincéből állítólag folyosó vezetett a Duna alatt az osztrák határ közelében lévő leányvárt torony ’ belsejébe. A vár külseje a többi évszázadon sok változáson ment át. Legrégibb tornya a koronatorony, mely eleinte egyedül állt. Az egyes tulajdonosok a vár épületet gyakran változtatták. Az épület alsó részében voltak a pincék, melyek főként börtönök voltak. Földszinten voltak az éléskamrák és hadiszertárak. Itt értékes gyűjtemény volt. Az emeleti részekben voltak a királyi lakosztályok, a vendégé szobák és személyzeti lakások. Egykor három kapuja vöt. — Duna felé néző oldalon volt a főbejárat díszes erkéllyel. 7 811 óta senki sem lakta, csupán a melléképületekben volt katonaság. Érdekes megemlíteni, hogy az egyik fa- házban egy ágyú jelezte minden évben a jég megindulását, feltéve ha volt. Ezzel figyelmeztették Csallóközt a közelgő árvízveszélyre. A közel májéi évszázad alatt az uralmon lévő hatalmasok hagyták, hogy az ország egyik legszebb műemléke pusztuljon. Süket fülekre találtak a múlt század végén és e század elején a város sorsát irányítók könyörgései, a császári és királyi uralom nagyjainak. Ezek hagyták pusztulni. Jönni kellett egy új hatalomnak, a nép hatálrttának, hogy megmentsék a teljes pusztulástól. Mindenki kíváncsian és nagy szeretettel kíséri a munkálatokat és alig várja a napot, hogy az egykor nehéz selyemruhák suhogásától, valamint a díszes kardok csattogásától és sarkantyúk rezgésétől hangos termek megnyíljanak a nép számára és a népidemakráciá Örök időre aranybetűvel írja be nevét n vár történelmének könyvébe. (N. J.) t \ Még több fiatalt...
