Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1957-07-30 / 31. szám

/ Tirpák Béni traktoros, Fekete Pista segédmunkás és Tóth András szövetkezeti tag munka \ közben. M gabonamezők üzenete Budapest — Gotiwaldovo Már egy éve, hogy a Svit fiataljai szorosabb barátságot kötöttek egy budapesti gyár if­júságával. Az elmúlt héten Bra- tislavában újabb egyezség jött létre, amely még közelehb hozza egymáshoz a két gyár ifjúságát. A budapesti telefongyár és a Svit vezetői megegyeztek, hogy bár üzemeik különböző cikke­két gyártanak, mégis versenyt? indítanak a két üzem ifjúsága között- Vajon kinek sikerül job­ban csökkenteni az önköltséget, hol léptetnek életbe több újítási javaslatot és hol lesz jobb a munkamegszervezés — eszerint a pontok szerint értékelik majd a versenyt. A két gyár ifjúsági szervezete kölcsönösen kicseréli versenyzászlaját és az üzemben folyó munkaversenyben ezt a zászlót mindig a legjobb kollek­tíva kapja meg, A megegyezés megtörtént, most már kezdődhet a verseny. Fajtatok van a sor, gottwaldovi fiatalok! A fetázott dittőúton mély ár­kot vág a 25-ös Skoda kereke. A szél borzolja a tócsák vizét. Az alacsonyröptíí felhők homá­lya úgy fekszik a tájon, mint szíveken a gond. Nem is esik szó a kis csoport között még akkor sem, amikor Tóth Gyuszi traktora megáll a rozstábla sar­kán. Vaszily Jánosnak, a trak­torosbrigád szakaszagronómusá- nak ráncba szalad a homloka. Aggodalom ül Kopasz József­nek, a bodrogmezbi EFSZ el­nöknek az arcán is. Köhögésre ingerlő, fojtó szag terjeng a gabonatábla felett. A földhözlapult termés közül csufondárasan feltör a gyom s mintha csak megfojtani akarná, összefonódva uralkodik a gabo­nán. Az agronómus lenyúl egy marék termésért. Nem kell most tépni, hogy egy kicsit megszikkadt, megszárította a szél, a korhadt szalma pozdor- jává tör a markában, mint a földműves ember hite, reménye, ha kutató szeme végigsiklik a határon. Sajog a lélek, össze- facsarodik a szív, elkeseredett dactól szorul ökölbe az agronó- mus keze. — Hát már most fog tönkre­menni ? Elmorzsol egy kalászt a te­nyerében. A megtépázott ka­lászból elöbuvik a szem. Az agronómus szagolja, hintáztatja tenyerében a magot, mely bar­na, mint a földművesember te­nyere. Barna, de egészséges. Ahogy a három ember egymásra néz, remény gyűl a szívükben. Hisz semmi nincs még veszve. A szél felhőt kerget az égen. de a földön szárítja a gabonát. És ez jó. Mert ha tapad is a sár a bakancsra, aratni azért lehet. Mindannyiuknak ez a vé­leménye. Hazajelé már sebesebben ro­bog a traktor, A faluban em­berek állnak a kapuk előtt, mintha csak a szóra várnának — mehetünk. És mennek. Alig telik bele pár perc, a falu népe kisorako- zik a mezőre. Indul a három traktoros is. Kézikasza, kévekö­tőgép egy célt szolgál most, — Megmenteni a kenyeret, Ilyen­kor elfelejtik azt is, hogy bi­zony már jóval előbbre állná­nak az aratással, ha a király­helmed gép- és traktorállomá- f son jobban megjavították volna a gépeket és nem aratás köz­ben kellett volna jélnapokat várni a javításra. Az ilyen gond most mind háttérbe szorul, mert egy dolog a lényeg — aratni, mert az idei aratásra szinte lopni kell az időt. Sok mindent elmondhatnánk még a falu népéről, életéről, Ve ez most mind nem lényeges, Nézzük a határt. A szél meg­rázza a földön fekvő gabonát S a rezdiilő kalászokban a búza- szemek üzenete zizeg. A határ benépesül. A kaszák után ren­dekbe gyűl a gabona, Gyerekek bontogatják a csírától összeforrt kereszteket. Traktor arat, ahol csak lehet. Bodrogmező népe a kalászok üzenetét teljesíti — aratnak, (-egy) Q A jó agitációs munka a bratislavai kerületben már meg­hozta gyümölcsét. Az eredmé­nyek a szenei járásban tapasz­talhatók a legjobban Az egyé­nileg gazdálkodó földművesek százával jelentkeznek a szövet­kezetekbe. Sobotiátén a szövet­kezet csak 271 hektáron gazdál­kodott és 86 tagot számlált, De egyetlen nap alatt 187-re nőtt a taqok száma, és a földterület-■m is 456 hektárral növekedett. Ugyanez történt Osuskyban is. A 234 hektár földdel rendelkező kis szövetkezet ma már 803 hektárt tart magáénak. A szen­ei járásban az év elejétől ezer új taggal hővültek a szövetke­zetek és földterületük több mint 5 000 hektárral növekedett. EGY CSOKOR ms Kenyhecen vasárnap is aratnak. Július 14-én futott be járá­sunk székhelyére a VI. VIT já­rási stafétája, mintegy tizenöt motorkerékpáros és negyven kerékpáros kíséretében, De nem­csak a staféta érkezett meg, hanem a sok kötelezettségvál­lalás is, amit- a CSISZ szerveze­tei vállaltak a Nagy Októberi Szocialista . Forradalom 40. év­fordulója, valamint a VI- VIT tiszteletére. Öröm olvasgatni ezeket a vállalásokat: Lénártfalva: Az aratási és cséplési munkákban minden CSISZ tag ledolgozik 50 órát. Ráson több éve szorgalmasan dolgozik a szövetkezetben tizen­nyolc CSISZ tag. Külön munka- csoportjuk van és felajánlásuk a következő: Vállaljuk 45Q köb­méter silógödör megtöltését, 160 hektáron az aratási munkák el­végzését, 52 hektárról a széna- begyűjtést és a faluszépftési akcióban ledolgozunk 320 órát. Csoltó: Az aratási és cséplési munkákban ledolgozunk 400 órát, a faiuszépítési akcióban 150 órát. Hármáé: Az EFSZ-ben alakí­tunk egy ifjúsági munkacsopor­tot, Kultúrbrigádot szervezünk, amellyel a járás más falvait meglátogatjuk, öt hektáron el­végezzük az aratást, szerveze­tünk létszámát tízzel bővítjük, öt előfizetőt szerzünk az Oj Ifjúságra és a kultúrház építé­sénél ledolgozunk 1.000 brigád­órát. » Füge: A nyári munkákban le­dolgozunk 320 órát és más mun­káknál 100 órát. Ezek á szép példák biztosan fellelkesítik a rimaszécsj, ham­vai, horkai, és recskei fiatalokat is, akik mindeddig jóformán aludtak. Németh János Sajószárnya Aratási jegyzetek 1 Sötét fellegek úsznak az ég aljén, bujkál a nap, mint egy kisleány, csak néha-néha san­dít az emberekre. Pedig baj ez, nagy baj, mert aratni kellene. A gabonaföldek puhák, sárosak. Az alacsonyabb fekvésű lapos helyeken víz áll- — Rosszkor jött az eső — mondogatják az emberek — és felfelé tekintget- nek, hogy vajon kiderül-e dél­utánra, vagy még jobban elszo­morodik. A CSISZ dunaszerdahelyi tit­kársága dolgozójával, Tászll elv­társsal járjuk a falvakat. Amerre járunk, mindenütt bosszankod­nak az időjárás miatt. ELSŐNEK x az egyházkarcsai szövetkezet irodája előtt állunk még. Az elnököt keressük, de ő nincs itt. Aztán Somogyi Zol­tánnal, a helyi pártszervezet elnökével találkozunk. A kitisz­tított árpát méri és csak úgy munka közben beszélget. — Négy önkötözőgéppel és három kombájnnal aratunk. Az árpából már 120 hektárt levág­tunk Aránylag jobb a termés, mint tavaly volt Árpából a múlt évi 10 mázsa helyett, az idén 26 mázsa az átlag hektáronként. Búzából 20 mázsás hektárhoza­mot értünk el. Ez jobb is lehe­tett volna, de túl korán kezdtük az aratást és még nedves volt a gabona­Aztán arról kezd beszélni, hogy 120 tagja van a szövetke­zetnek, ami a falu 85—90 szá­zaléka. Szép eredményeket értek el már ezidáig is és 18 korona előleget fizetnek munkaegysé­genként. A fiatalokkal meg van­nak elégedve. Vasárnap hét hek­táron hordták össze a gabonát. Az EFSZ-ben dolgozó harminc fiatal az év elejétől 6.213 mun­kaegységet szerzett. 3ó kollek­tíva ez, dolgoznak, szórakoznak. GÉLÉN, a könyvelővel beszé­lünk. Itt már nagy kárt okozott a jég — az alsódűlőben elverte az árpát, másutt a kukoric; t és cukorrépát tette tőnkre — hall­juk a szomorú panaszt. A nagy eső miatt szünetel az aratás, állnak a kombájnok, kézierővel aratnak. A fiatalok brigádban végezték el a kévehordást és a lencseszedést. A szövetkezetben a fiatalok közül Csóka Tibor, Pongrác? Lajos és Iván Lajos szereztek eddig legtöbb munka­egységet. MIHÄLYFÄN egy munkaegy­ségre 16 korona előlaget flzet­nek. A legjobb fiatalok: Csiba István 321, Pon-rácz Ferenc 305, Szinger Ilona 252 éj Ma­rák Anna 154 munkaegységet szereztek. A faluban jól működő CSISZ szervezet van. Aktívan kivették részüket a választások előkészítéséből és jó néhány színdarabot lejátszottak. A szövetkezet korai burgo­nyájában nagy kárt tett a jég. A kár érzékenyen érinti a szö­vetkezetét. — Húsz mázsát ül­tettünk el, de nem tudom, ki­szedünk-e harmincat — szo- morkodik a szövetkezet elnöke. Nem megyünk tovább. Lát­juk, hogy mostoha hozznák az időjárás. A talaj puha, lesül­lyednek a gépek, a gabona ned­ves. S; torú hírek ezek. Cseh­országi i több kömbe'1 érke­zett, de ezidáig alig arattak va­lamit- Pedig a terme.-, sokkal jobb, mint az elmúlt esztendő­ben. Ezt állítja a nagylúcsai szövetkezet elnöke, a Királyfia- Karesa-i CSISZ elnök, meg a többi ' is. Mi sem mondhatunk mást, c ;lk várjuk a holn- a meleg mpsugara napokat, hogy felviduljon a szomorkás hatáf, K. M. Sztaszik a Komszorool szervezet titkára A legszebb levelek Barátságot, békét... Vannak levelek, amelyek­nek értékét nem lehet le­mérni, s még arannyal sem 'ehet ellensúlyozni. Annyi lyönyörü érzés, oly tiszta barátság és szilárd bizalom árad soraikból, hogy talán fiatal íróink a barát, vagy a barátnő tökéletesen meg sem érti azt. Ha egy-egy ilyen őszinte levél kerül ke­zembe, elgondolkozom, le­nyűgöznek az érzések, ez egyszerű mondatokban rej­tőző nagy-nagy gondolatok, s akaratlanul ajkamra tör a sóhaj, meghajtok az ifjú szvek tiszta érzései előtt... Már három éve annak, hogy a prágai 73. nyolcéves isko’a kis pionírja Éva és Sztaszik egy voronyezsi szovjet pionír találkoztak Prágában. Leírták egymás címét ép megfogad­ták, hogy barátok lesznek. Sztaszik elutazott és rövid idő elmúltával Éva megkapta az első levelet Voranyezsből. Sztaszik írt a városról, a kis húgáról, a kedves mamáról, aki tanítónő, a papáról, aki mechanikus és mindig sok a munkája. A levél további részében az iskoláról, a barát- jairól Ír, majd előbuggyannak a nemzetközi táborban töltött napok emlékei, a prágai találkozás, a száztornyú város, melyet sosem tud elfeledni. A levél végére ingadozó gyér- mekbetükkel odaírta üdvözletét a kis Zoja és melléje pedig a szülők, a tanítónő és a mechanikus. Néhány voronyezsi fénykép, két szál virág, a levél meg a bélyeg — ez volt kezdetleges jelképe egy életre szóló barátságnak. Voronyezs, Sztaszik, meg a kis Zoja után rö­videsen érdeklődni kezdett az egész osztály. Ugyanez tör­tént a voronyezsi iskolában is. Ott meg az arany Prága fényképei jártak kézről-kézre. „Sztaszikot jel vett ék a Komszomolba. Zoja már iskolába jár, Az édesanyát, a tanítónénit kitüntették az iskolában végzett munkájáért. Sztaszik kitüntetéssel végezte az évet“. Éva irta az üdvözlő sorokat Voronyezsbg, de már nemcsak a saját, hanem a esalád és az osztály nevében. Az egyik nap Jirina Hodrová tanítónő, aki az orosz fíyel- vet tanította mindjárt az óra elején felolvasott egxj levelet, amely Lipcséből jött és egy pionír, Jung Erika írta. Kis beszámoló volt ez a saját. életéről, a városról, az iskoláról, a testvéreiről és a végén ott volt a kérdés: szeretnék leve­lezni egy csehországi pionírral. Éva másnap két levelet írt. Egyet Lipesébe Erikának, a másikat Voronyezsbe Sztasziknak. Erikának a többi között megírta mindazt, amit Sztaszikról tudott, Sztasziknak pedig örömmel jelentette, hogy már német pionírral is levelezik. Néhány nap múlva levél jött Voronyezsből, Sztaszik kérte a lipcsei pionír elmét■ Rövid idő elmúltával Erikától kapott levelet: „Kedves Évácska, nem küldhetnéd el nékem Szta­szik, vagy a kis Zoja címét? Iskolánk nagyon szeretne leve­lezni szovjet pionírokkal és komszomalistákkal“. Eddig van a történet. Ma már Éva régen tagja á CSISZ- nek, Sztaszik az iskolai Komsomol szervezet titkára, és a kis Erika Lipcsében szintén levágatta papjait és készülő­dik az FPJ-be (német ifjúsági szervezet) való belépésre, de az őszinte levelek időről-időre járnak Prága, Lipcse, és Voronyezs között... Sztaszik már az Erika bátyjával is levelez, és a voronyezsi pionírok rímeit küldözi nemcsak Prágába, de már Lipcsébe is. Vannak levelek, amelynek felolvasása után akaratlanul is elhallgat és elgondolkodik az ember. A hang, az örök barátság hangja, a fiatal serdülő emberek nemes szívének egyszerű gondolatai ott lebegnek a sorok között. Ország­határ, népi, nyelvi és mindennemű különbség eltűnik, csak az ifjú nemzedék közös vágya száll felénk: tanulni, élni és úgy dolgozni, hogy a földön boldogság legyen, Sztaszik a Komszomol titkára egyik levelében így írt; „Tudod Éva, amikor néked írok, az én eredményeimről, barátaimról, vagy városunkról, úgy érzem, hogy mincjany- nyiotoknak írom azt, És mikor a levél végére Zojával oda­írjuk az utolsó üdvözlő szavakat, Néked, a Szüleid és Bará­taid számára, úgy gondolom, hogy mi ezzel az egész. Cseh­szlovákiát köszöntjük... Ugyanezt érzi Zoja is, amikor 5 Erikának ír. A mama és a papa is azt mondják, — így van ÍJ ez jól gyerekek, kell hogy egymást szeressük, csak így $ tesz boldogság és béke a világon.,; —y ÍJ HÍV NOVÁKY A szeptemberben megnyíló brünni ill., országos gépipari ki­állításra szorgalmasan készülnek hazánk gyárainak dolgozói. Nem­csak a gyárak mutatják be ter­mékeiket, hanem a kísérleti te­lepek is sok olyan gépet és műszert visznek a kiállításra, amiről eddig mégcsak nem is hallottunk. Képünkön Viktória Nemcová mérnöknőt és Ján Kabyjev tech­nikust látjuk, akik éppen befe­jezik a ZE-10 réteges lyukasztó szerelését. Az új gépet már megláthatják a brünni gépipari kiállítás látogatói. E hónap végén a nováki bá­nyát ünnepélyesen Ifjúsági Bá­nyának nevezik el. Kell, hogy valóhan otthont taláfianak itt az ideérkező fiatalok. Erre min­den lehetőség megvan. Zemian- Ské Kostolany-ban van a fiatal bányászok gyülekező helye. Ed­dig hatvanhárman érkeztek kü­lönböző kerületekből. Akik még eddig nem dolgoztak bányában, az üzemi iskolázás keretében megszerezhetik a munkájukhoz szükséges tudást. Mindenkit szakmai képesítése és végzett munkája után fizetnek­Az elmúlt félév fizetési sza­lagjait nézegetve, kiszámíthat­juk azt is, mennyit kereshet­nek itt a fiatalok. Azok, akik a bányarendezés karbantartásán dolgoznak, az 1 658 korona alap­fizetéshez még 486 korona pré­miumot is kaphatnak. így havi keresetük 2 144 korona lesz. Az, aki a szállításnál dolgozik, 1 240 korona alapfizetésre és 445 ko­rona prémiumra számíthat. így havi keresete 1 685 korona lesz. Ezenkívül azok, akik még eddig nem dolgoztak bányában, az első ttónapban keresetük 40, a má­sodikban 20, és a harmadikban 10 százalékának megfelelő ösz- szeget kapnak. Ez idő alatt biz­tos, hogy _tökéletesen elsajátít­ják mindazon ismereteket, ame­lyek a további jó munkához szükségesek. Ezenkívül a nősek 8 korona távolságpénzt kapnak. Minden brigádosnak joga van évente 60 mázsa szénre, amit a köztársaság bármelyik szén- lerakatában kiutalnak számára. A nováki bápya átvétele » nagy öröm mellett, nagy fele­lősséget is jelent a fiatalok számára. Nem szándékunk csa­logatni senkit, de kötelessé­günk érthetően szólni: Ma a szénre van legnagyobb szüksé­günk. A fiatalok mindig oda mentek, ahol a lenagyobb szük­ség volt rájuk. Most is fgy kell tenniük!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents