Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1957-07-30 / 31. szám
I Bratislava, 1957. július 50. A CSISZ SZLOVÁKIÁI KOZ PON I I B I / O I I S A (', \ v A K I. A P .1 A VI. évfolyam, 31. szám. Ara fi» fillér Fiad vagyok, szovjet haza, s bár messzi tájra dobban szívem, összefonódik bennem a sok nép ezer szivárvány-színben. Az eszmék felhőgomolyát a láthatárig villám tépi, s míg mennydörgés gomolyog át, új zengzetet zendít a régi. Az ormokról visszhang kering, rég várt ígéret, boldog, meghitt: egye|í vagyunk, testvér, mi mind — néptől népig ível a nagy híd. Ha felcsendül az anyanyelv, csobban a gémeskút vízcseppje, forrás, csermely buzog. Figyeld: a hang honnét verődik egybe? Forrásokból lágy dal susog, élénkít, frissít, mint az óbor, rádtörnek zöngék, ritmusok, sokszínű és sokféle szóból. Találkozol másajkúval, s mint hogyha furcsa kincset lesnél de összekedveskedsz hamar, mert nyelve más csak, lelke testvér. Idegen szó idegenül kong. Sodra kábít, értelmetlen- Aztán felizzik, áthevül, s lánggal világít a szívedben. A nyelvünk már nem puszta szó, mely pókhálós szótárban dermed, száz nyelven szól a dolgozó — és új világot énekel meg. Hangunkkal zúg erdő, mező, szavunkkal új közösség lépked: önmagukat védelmező acélkemény és elszánt népek. Szívünkben rangosabb világ varázsa gyűl, forróbban égve, bűvös erő, sziklaszilárd: a népek szent testvérisége! (/ A fesztivál napjaiban mindig azt kutattam: mi az, ami ezeregyéjszaka mesés földjéről és a Fuzsijama országaiból épp úgy vonzza az ifjúságot, mint Párizsból, Rio de Janeiróból, vagy a kis hortobágyi faluból? A berlini fesztiválon megkérdeztem Indicey Dafe dél-afrikai négertől, miért utazott tizenkétezer kilométert — s ő azt válaszolta: a barátságért. Igen, a barátság az, amely közelhozza egymáshoz a sárga- bőriieket, fehéreket és feketéket. Mégis, a fesztivál talán ennél is többet jelent. Aki csak egyszer is részt vett már a világ fiataljainak nagy találkozóján, szívesen emlékezik azokra a napokra. Mintha valami különös nedűt vett volna magához, olyan italt, amit nem mérnek sehol, nem pohárban adják, s mégis aki egyszer megízlelte, legszívesebben örökké kortyolgatná. F,z a különleges ital, a fesztivál varázsa. Táncból „perenicából" autogram- mokból, jelvénycserékböl, baráti csókokból s töméntelen mosolyból készítik. A fesztivál először Prágát, majd Budapestet, Berlint, Bukarestet, Varsót és ezekben a napokban Moszkvát varázsolja a világ fővárosává. — Moszkva utcáin megjelenik kicsiny ban a Föld térképe: Da- homeyböl eljön az afrikai tamtam dobos, a Sárga Folyó mellől az új Kína fia, Hirosimából az aggódd orvos, Buenos Aires- böl a hajóra inasként szegődött két egyetemista, Londonból a methódista pap — s mindany- nyian magukkal hoznak egy kicsit népünk kultúrájából, történelméből, gondjaiból és örömeiből. És mindegyikük ott él majd két hétig abban az országban, amelynek népe és ifjúsága először lépett a szocializmus útjára. Ezért most a különösen nagy érdeklődés, amely nemcsak a barátokat vonzza, hanem hívja az útkeresőket és a kétkedőket is: gyertek, nézzetek szét, vigyétek magatokkal egy nagy nép, a Szovjetunió üzenetét. Kezet szorítottunk a fesztiválon, s egymás ajkáról tanultunk történelmet, folklórt, kultúrát. Mennyivel felejthetetlenebb volt az, amikor a pirosarcú vietrtami lány a Vörös Folyó dzsungeljeiről beszélt — mint amit erről könyvekben olvastunk. A hanoi kislány — akit mi tizenötvésnek hittünk ott Berlinben, pedig hároméves partizánháborút verekedett már át, s a húsz esztendőt is túlhaladta — egy löved'ékrepeszt vett elő kendőjéből s odaadta a franciáknak. A gyilkos acél bátyját ölte meg s rajta vésve két betű: „US". A franciáktól hónapok múltán levelet kaptam: hazatérve részt vett egy tüntetésen. A vietnami „szeny- nyes háború" beszüntetését követelték, s ő a repeszt egy rendőrnek mutatta ... Egy hónapra ítélték. Amerikaiak és kínaiak, oroszok és franciák a fesztiválon nem azért írták fel egymás címeit, hogy évek múltán bombát dobjanak házaikra. Barátokká lettek s szeretnék, ha százmilliók köveinek őket. Akkor hiába ordítanának a kard- csörtetők — a béke tartósan uralkodna bolygónkon. A küldöttek a Kongóból, Dél- Amerikából, Japánból már hosz- szú hetekkel ezelőtt útrakeltek, — de ezernyi gáncsoskodás rendőri terror ellenére, mégis megérkeztek a fesztiválra. A tizennégy felejthetetlen nap után visszaindulnak, hogy szovjet földről, magukkal vigyék a béke üzenetét. És magukl. I viszik majd. azoknak a fényképeit is, akikkel barátságot kötöttek. Kubában, Amerikában elkobozhatják tőluk a fényképeket, — de a barátságot és barátaikat nem. S ők, akik egyszer már ittak a különös italból, az ünnep után a hétköznapok sűrűjében kinálgatják barátaiknak . és jövendő barátainak a varázslatos ízt: hogy sokan legyünk s egységben végig vigyük a harcot — a békéért. SEBES TIBOR KÖSZÖNTŐ Köszöntünk téged, népünk reménysége, jövőnk záloga, köszöntünk téged bátor ifjúság. Köszöntünk téged gyönyörű Moszkva, ki találkát adtál a fiatal szívnek. Köszöntünk mindenkit, kinek szíve érted dobog, világ ifjúsága. Jó munkát kedves fiatalok. De hisz ez a találkozás több mint hasznos munka, számokban talán kifejezhetetlen, de eredménye annál kézzelfoghatóbb lehet, ha szívetekre hallgattok, ott messze, hazátoktól távol, de gondolatban mégis oly közel, ott messze Moszkva falai között. Miért is keltél útra te brazil fiatal ? Miért is hagytad ott urad kávéültetvényét, erre a pár napra? Hogy beszélhess másoknak is életedről, nehézségeidről és örömeidről ? Hogy megismerhess másokat is? Talán választ vársz számodra ismeretlen kérdésekre? Világot akarsz látni, vagy barátságot kötni jöttél? Nem tudom milyen cél űzött mikor hajóra szálltál, nem ismerem lelked titkát, csak érzem, hogy tiszta szándékkal jöttél, csak azt tudom, hogy nem akarsz üres tarisznyával hazatérni, tudom, hogy a népek barátságát akarod haza vinni. A nagy világgal találkozol itt, sok mindent láthatsz, és még többet tapasztalhatsz. Beszélhetsz majd a fekete Afrika gyermekeivel és lesz min gondolkodnod. Találkozhatsz majd egyiptomiakkal és algíri fiatalokkal, majd ők mesélnek neked. Ott vannak Ázsia küldöttei is az Akabai öböltől egészen Szingapúrig és Ran- guntól a Tienesjn lejtőig. Mindnél«, mindnek lesz valami mondanivalója számodra. De ne feledkezz meg a hirosimai fiatalokról sem. Talán az elkövetett barbárság nyomait is meglátod rajtuk. Jól nézz körül és figyelj. Ezt várják tőled az otthonmaradottak is- Figyeld csak meg a kubáni fiatalok egészséges mosolyát és beszélj velük, de ne feledkezz meg a szűzföldek tulajdonosairól sem. Ők talán nagyobb területet művelnek meg gazdádénál és nem szófukarok. És ha mindezt megtetted, ha már úgv gondolod, hogy a tarisznyád elég súlyos, akkor az útról hazafelé mégegyszer üdvözöld Moszkvát.