Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1957-01-22 / 4. szám
Bratislava, 1957. január 22. Ära 60 fillér. VI. évfolyam 4. szám Egyedül vagy közösen? Három ember egy csónakban (6. oldalt) A szülő szerepe a nevelésben (7. oldal) Ot éve jelent meg a Dolgozó Nö öt évvel ezelőtt kapták először kezükbe asszonyaink és lányaink a Dolgozó Nő első példányát. Saját újságjuk lett. amely az ő problémáikkal foglalkozik, nekik ír, az ő munkájukat segíti. Öt év egy újság életében rövid idő, de a Dolgozó Nö ez alatt az idő alatt is sokat tett dolgozó aszonyaink és lányaink nevelése terén. A szocializmus építésének egyik nagy, forradalmi feladata a nők felszabadítása, jogaiknak megadása, bekapcsolásuk az ország építő munkájába, társadalmunk gazdasági, politikai és kulturális életébe. A Dolgozó Nő mindennek elérése érdekében sokat tett az elmúlt évek során. Minden tevékenységével segíti a nőbizottságok munkáját és ezen keresztül dolgozó nőink politikai tevékenységét segíti építő és termelő munkájukban, segíti a szilárd családi élet megteremtésében, segíti művelődésükben, kulturálódásuk- ban. Mi, fiatalok, üdvözöljük az öt év óta lelkesen tevékenykedő Dolgozó Nő munkáját. Kívánjuk, hogy a Dolgozó Nő oda kerüljön minden csehszlovákiai magyar család asztalára, kívánjuk, hogy üdvös munkáját további sikerek és eredmények koronázzák. Ehhez a munkához sok sikert kívánunk a Dolgozó Nö szerkesztőinek és minden munkatársának. Az elmúlt hetekben, de főleg a kormány levelének megismerése után falvainkban az egyénileg gazdálkodók között mind gyakrabban felvetődik a kérdés: egyedül vagy közösen? E kérdésre határozott feleletet adnak a szövetkezetek zárszámadásai. Egyénileg gazdálkodó földműveseink világosan láthatják, milyen eredményeket hoz a szorgalmas, becsületes munka. Ezek az elért eredmények a szövetkezeti mozgalom legjobb agitátorai, melyek már nem egy földművest segítettek helyes elhatározáshoz a közösség felé. Igaz vannak még néhányan, akik azt mondják: kis gondjaimat nagygyal cseréljem fel? Akik így gondolkodnak, alaposan tévednek, mert még egyedül dolgoztak, kis gazdaságuk számtalan apró gondja mind csak az ő vállukra nehezedett, de ha közösbe lépnek, a többszáz hektáros szövetkezet irányításának gondja több ember vállán — s főleg a vezetőségen — nyugszik. Márpedig még a közmondás is azt mondja, hogy: „Több szem, többet lát“. Nem beszélve arról, hogy ezek a gondok mind könnyebbé válnak, s mind több helyet adnak a közös örömöknek. Most láthatják ezt legjobban az egyéni gazdálkodók, s e tény bizonyosan nem marad hatás nélkül. Erről tanúskodnak az elmúlt hetek eseményei is. Az utolsó másfél hónap alatt csak a zsolnai kerületben 70 kis- és középparaszt kérte felvételét a szövetkezetekbe. De így van ez a többi kerületben is. S ezek a tömeges belépések tanúskodnak legjobban a közös gazdálkodás helyességéről. Ezt főleg a fiataloknak kell felismerni. Volt és van a fiataloknak jövője a szövetkezetben, ha szorgalmas munkájukkal hozzájárulnak annak erősítéséhez. Példákért nem kell messzire menni. Találunk bárhol az országban. Ügy a Csallóközben, mint a Tátra alatt, vagy a Garam völgyén. Milyen jó érzés tudni arról, hogy Hibén 20 korona lesz a munkaegység pénzbeli értéke. Ezenfelül a természetbeni jutalom. S miért? Azért, mert az ifjúsági csoport úgy az állatenyésztésben, mint a növénytermesztésben kiváló eredményt ért el. Az ilyen eredmények valóban ünneppé teszik a szövetkezet zárszámadását. József Attila: Nézem a lámpám. Villamos lámpa. Fűti egy titkos, rejtett erő. , Tompa árnyékból csillogó élet lesz, ahogy belőle fény tör elő. A LÁMPÁT Nézzétek, milyen megfoghatatlan, csupa titok, csupa hatalom s mégis, fényével akkor pompázhat csak, mikor én, az Ember, akarom! Midőn lefekszem s oltom a lámpát, váratlanul azon akadok: mi lenne, hogyha többé föl nem gyúlna s örökre sötétbe maradok!
