Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1957-07-23 / 30. szám

Ez miért marad ki a földrajzkönyvbő

Csehszlovák kiállítás Párizsban

Földrajztudásunk alapjait az iskolában kapjuk meg. Megismerteti velünk az egyes világrészek országait, azok nagyságát, folyóinak, hegyeinek leírását, iparát, lakosságát, egyszóval mindazt, ami általános műveltségünkhöz szükséges. De nem ismertet meg minket az ország népének életével, szokásaival, tehát azokkal a dolgokkal, melyek megismerése az egész országot számunkra közelebb hozzák. Az ilyen ismeretek birtokában tudunk csak egy népről ítéletet mondani.

Finnország, bár terjedelmére nézve elég nagy ország, lakosainak száma csak néhány millió, és mégis nagy ország, mert népének tulajdonságai teszik naggyá. Ugyanis a nép műveltségi foka — ott volt mindenkor legalacsonyabb az analfabetizmus — olyan magas, és a jellembeli tulajdonságai olyan kiválóak, hogy a kultúrnépek is mintaképül emlegetik.

Az északi államokban olyan mély gyökeret vert becsületesség, itt mindenütt látható. Van egy közmondásuk: becsület

örökli az országot. A finnek pedig szeretik hazájukat, ők örökölni akarják az országot.

Az idegennek szembetűnik, hogy a rendőr csak az egyre sűrűbb forgalmat bonyolítja, illetve irányítja. A becsületesség, tisztesség fogalma már a levegőben van és ez átragad az idegenre is, aki rövidesen „hozzábecsületesedik" a háziakhoz. Az idegen tisztességes akar lenni, mert áthatja az a jó érzés; itt senki sem akar becsapni, itt mindenki tisztességes.

Hiába kutatja és keresi az ember ennek a becsületességnek az okát, megtudni nem tudja. Ez létezik, ez van. Egy művelt finn, akinél az okok iránt érdeklődtek, és aki az európai népeket ismerte, a következő magyarázatot adta: — Finnországban azt a hivatalnokot, aki sikkaszt, azaz lop, vagy azt a raktárost, aki valamit eltulajdonít, a nép soraiból kiközösíti, és a szégyenbélyeget élete végéig hordja. Az ilyen ember jobb, ha elhagyja az országot és kivándorol, mert a finn nép kerüli, mint a bélpok- lost. Míg Közép-Európában a sikkasztó bankigazgató vagy kereskedő büntetésének leülése után állásba jut, a társadalom visszafogadja és ha megvannak a képességei, ismét magas állásba kerül. A nép nem veszi tudomásul, azaz elfelejti egykori bűnét.

A finn ember nagyon szereti a természetet, és minden szabad idejét ott tölti. Az országban több mint 60 000 tó van, melyek nemcsak fürdési és halászati lehetőséget nyújtanak, hanem a közlekedésben is fontos szerepet játszanak. A na: gyobb városokhoz közel fekvő tavak vasárnap tele vannak kirándulóval. Bár egyes helyeken vannak kabinos házak, a finn ember végis szívesebben a szabad természetben vetkőzik le. Meg sem kell említeni, hogy a kíváncsi nézelődésnek itt semmi nyoma, de erre nem is gondol senki.

A helsinki villanyosokon erőszakoskodni, tolakodni kell a jegyváltásnál. Az ellenőr soha nem veszi kézbe a jegyet, csupán csak úgy körültekint az utasokon. Állítólag az egész fővárosban cspk három ellenőr van, és ezek is inkább az utasok megnyugtatására, mint zaklatására vannak. Ők tudják, itt senki sem akar csalni.

A szálloda nyilvános telefon- készüléke mellett ott oan a persely, de néha látunk egy réz- tányéron aprópénzt, hogy ha valaki váltani akar, kéznél legyen.

A nép művelődési vágya nagy. Mindennapi dolog, hogy egy paraszt vagy munkás két-három napilapot olvas, és három-négy folyóiratra előfizet. Az újságok magas színvonalúak. A parasztházakban magától értetődő dolog a fotel, a zongora, az íróasztal és házikönyvtár.

Szellemileg az északi államokkal szoros kapcsolatot tartanak fenn, és sok azonos vonás is észlelhető velük.

A nők a temperamentumosab- bak, a hangosabbak, a mozgékonyabbak. Szőkék, kékszemüek, egészséges arcszínűek, friss mozgásúnk, de járásuk nem szép.

Végül még két dologról kell megemlékeznünk; a sportról és a szaunáról.

Különös jelentőséget kölcsönöz ennek a kiállításnak már maga az a tény is, hogy a francia nemzetnevelési és külügyminisztérium pat- ronátusa alatt áll.

Első ízben küld Csehszlovákia ilyen nagyjelentőségű anyagot külföldre. Miután a kiállítás eddig tervezett tartama több mint három hónap — október végéig tart előreláthatólag — a párizsiaknak lesz alkalmuk a remekművek megszemlélésére.

A középkor művészetével kezdve egészen a röneszanszig láthatnak majd a hozzáértő tárlatlátogatók mind festményeket, mind szobrokat, valamint fametszeteket és az ötvösművészet remekbekészült darabjait.

A tárlat rendezői választékos, fejlett művészi ízléssel válogatták ki a kiállításra kerülő darabokat, súlyt fektetve arra is, hogy Franciaország és Csehszlovákia múltbeli művészeti kapcsolatait is kihangsúlyozzák.

Például a prágai katedrális egyik mellszobra IV. Károly francia király feleségét. Blanche de Valois-t ábrázolja, egy másik pedig Mathieu d‘Arras-t, katedrális egyik tervezőjét.

Csehszlovákia ezzel a kiállítással tanujelét adja, hogy művészetét értékeli, becsben tartja és a nemzet egyik legértékesebb javának tartja.

Átvéve a IHumanité-ból Fordította: Lázár Anna

Ügy mint mi, a franciák is megcsodálták a lőcsei oltár fafaragásait, melyek a XVI. század remekművei közé tartoznak. Képünkön egy részlet látható

László Miklós:

A KOSZTOS

111» Fausztatás

A finnek nyugodt természetű emberek, ami mozdulatukon is látszik, s a mi szemünkkel nézve, lomhának is mondanánk őket.

Szorgalmas, önzetlen nép. A kitartás teremtette az országot és tette földjét termővé. Ennek a kitartó munkának köszönhetik, hogy az egykor kövekkel és szikladarabokkal tarkított földjeiken, melyet az ekeszarv után emberi kéz tisztított meg, ma termőföld, mely az egész országnak kenyeret ad.

A nők teljesen egyenrangúak. A nő, papi álláson kívül minden állást elnyerhet. Az emberi tudást értékelik mindenekelőtt. A mezőgazdasági iskolákban sok az olyan oktató, aki előbb egy ügyes gazda, állattenyésztő, kertész volt, mert szerintük a gyakorlati tudás az ilyen szakon fontosabb, mint az elméleti.

# Filmhíradó. A Moszfilm dolgozóinak értekezletén arról volt szó, melyik az elmúlt év legjobb szovjet filmje: egyhangúan a Negyvennegyedikre szavaztak.

# Befejezetlen dal címmel Sz. Maximovics és A. Csuvakin darabot írt Szergej Jeszenyin szovjet költő életéről. A darabot rövidesen bemutatja a rja- zani tartomány színház.

£ B. Shaw végrendeletében vagyonát jórészt a negyvenbe- tüs ábécé meghonosításának céljaira hagyta. Ha ez meg nem valósítható — írta elő — osz- szák meg az örökséget a British Museum, a Színművészeti Akadémia és az ír Nemzeti Képtár között. A hagyatéki bíróság az új angol ábécé ellen döntött. Shaw hívei azonban megfellebezték az ítéletet, azzal az indokolással, hogy az

angol művelődés jövője érdekében érvényt kell szerezni az örökhagyó akaratának.

9 Japánban kilencvenhét kötetes kiadvány-sorozatban jelenik meg kétszázötven modern japán iró műve. A kötetek az írók életrajzát és irodalmi működésük kritikai méltatását is tartalmazzák.

• Brecht-múzeummá avatják a nagy német munkahelyét. A múzeumot szervező bizottságra kétszázezer oldalnyi kézirat földolgozása vár. Többek között az író Julius Caesarról szóló befejezetlen regénye és Einstein című napló került eddig napvilágra.

• Düsseldorfban az egyik gimnázium igazgatója megtiltotta diákjainak, hogy a színházban megnézzék Lessing Bölcs Náthán-ját. Indokolás: „A daA finn ember nagyon sport- szerető. Igaz, a téli sportokhoz meg van adva minden lehetősége. A nagy távolságok is kényszerítik a népet arra, hogy már hat éves korában sízzen. De ugyanolyan szeretettel űzik a teremsportokat, vagy a különböző nyári sportokat is. — A szauna a finnek nemzeti fürdője. De ez nem jelenti azt, hogy más fürdőzési módot nem ismernek. A városi házakban elmaradhatatlan a modern, csempészett fürdőszoba, és van más városi fürdőzési lehetőség is. .

A fentiekkel igyekeztünk a finn népet megismertetni, közelebb hozni, és mondjuk, megszerettetni is. Amint látjuk, egy kis nép is lehet nagy, mely minden megbecsülést megérdemel.

rab mondanivalója, minden felekezet egyenlő jogainak elismeréséről, ellenkezik a hittudomány tételeivel, azzal a szellemmel, amely az iskolai oktatásban is érvényesül“ Ugyancsak Düsseldorfban klerikális körök megakadályozták, hogy eredeti szöveggel színre vigyék Gerhart Hauptmann Magnus Garbe című drámáját A darab az inkvizíció boszorkányüldözését viszi színre. Az illetéktelenek addig „javították“ és „alakították“ Hauptmann kiváló drámáját, amíg a középkor vallási elfogultságából fakadó rémtettek nem csupán megenyhültek, de helyenként az eredetivel homlok- egyenest ellenkező értelmet nyertek. Az sem véletlen, hogy éppen Düsseldorfban tiltották be B. Brecht Gallilei című drámájának előadását is. Most már csak azt kellene megállapítani, hogy hány „Düsseldorf“ van Nyugat-Németországban ?

L

eg“-ember voltam már gimnazista koromban. Legem- berek minden osztályban vannak. Legelső tanuló, legjobb tornász, legbutább fiú. Én_ a legszegényebb fiú voltam. Még nem tudtak rólam semmit az iskolában, még az év első óráit tapostuk, de arról már mindenki értesült, hogy nekem nincs. Nincs könyvem, füzetem, uzsonnám. Ha lett is volna, akkor se hiszik el. Talán ha szerzek könyvet, irkát, vagy uzsonnát, elveszik, ellopják, azért, hogy ők adhassanak. Én voltam az osztály szociális ösz- szetétele. aki „napokat evett". Szinte büszkélkedtek velem a fiúk: az osztály szegénye.

Szeles tanár űr kihirdetett és lehetett engem igényelni. Divatba jöttem. Kapkodtak értem. A végén sértődés is lett a dologból. A Rappaport mama és a Havasné neheztelt, hogy hozzájuk miért nem osztottak be enni. így tanítás után nem mentem haza, hanem naponként más fiúhoz csatlakoztam, hogy délben náluk legyen az asztalnál a több szék, az egy- gyel több tányér. Legnagyobb bajban velem a cselédlányok voltak, akik nem tudták, hogyan szólítsanak, Fiatalúrnak nem voltam fiatalúr, azt érezték, de mégis az ebédlőben, az asztalnál ettem.

Első héten nagyon érdekes is volt a dolog. Sokat és sokfélét adtak. Behúztam a nyakam és félve pislogtam a leves fölött a sok új ismerősre. Ezen a héten még csak azt láttam, hogy Galambosné tiszta asszony, hogy a Kántor nagypapa milyen tréfás ember. Az első héten rá se mertem nézni Gálosék Évájára s illedelmesen húzkodtam a lábam Bárány kissé pajkos kisöccsének, Pindunak szellemessége elől, aki az asztal alatt halevés közben csúzlival szórakozott meztelen lábszáramon.

Az első hét ételben is a legjobbat adta. Simáéknál rántottcsirke volt. Zsigmond papája kikérdezett, hogy kinél mit ebédeltem és németül hozzátette a feleségéhez szólva:

— Aztán rendesen adjatok neki, nehogy szétvigye a hírt, hogy nálunk moslékot zabái, vagy koplaltatják.

A z első héten ép is érdekes voltam. A szülők fürödtek jótékony lelkűk mákonyában példákat mondtak a fiúknak, hogy ők se feledkezzenek meg soha a mások segítségéről. Szeles tanár úr* az osztályfőnök, a pénteki asztalfő elérzéke- nyülten mesélt arról, hogy vagy harminc évvel ezelőtt Besztercebányán ő is ilyen kosztos volt. Az első héten nem vették észre, hogy piszkos a fülem, kócos a hajam, szürcsölöm a levest, sokat és mohón habzsolok, mintha attól félnék, eleszi előlem valaki, ami a tányéromon van.

Az első hét után hamar megszoktak. A szíves vendéglátásból kényszerű kötelesség lett: a kedves fogadtatásból figyelmetlen szervusz. Természetes lettem a mamáknak, a papáknak, a kiszolgálóknak, meguntak a gyerekek. Pindu már a gombjaival futballozott, azokat reszelte, szurkolta.

Én is láttam már, hogy a „tiszta“ Galambosné takarítási mániában szenved. Hetenként váltanak nála a cselédlányok. Kántor nagypapa is megmutatta, hogy ritkán jár a feje a viccen. Asztmás zsarnok, aki ebéd közben vágja a veje fejéhez pulyka vörös képpel:

— Nem azért adtam Gizinek hozományt!

Simákék nem sütöttek rántottcsirkét tiszteletemre és Zsigmond papa a behozott fa- sirt láttára bosszúsan szólt oda németül a feleségének:

— Megmondtam már, hogy ha ez itt van, akkor főtt tészta legyen. Még hússal fogom tömni a bendőjét.

Gálosék Éváját azonban észrevettem. Vörösesszőke, nálam két évvel idősebb lány volt. Mindig, mindenen nevetett. Vihogva tolta elém a kosarat.

— Tessék kenyér.

És nevetett hozzá, mintha tudja milyen jó viccet hallana. De viháncolt azon is, hogyha túltöltöttem a poharat és rá- folyott a víz a fehér abroszra. Kuncogott pukkadozva, hogy zavaromban majdnem a szék mellé ültem. Nem értettem, mi van énrajtam nevetnivaló? Széa kacaj szőke copfját. Éjjel álmomban felnevetett a sötét szobában s én boldogan vele nevettem. Reggel az első gondolatom volt. vajon most, hogy nevetne rajtam és bosszúsan köptem ki a cukorfehér fogpaszta habzó ragacsát.

Az egyik szerda délben Éva korán felugrott az asztaltól és kacagva közölte, hogy neki karénekre kell menni. Én is vettem a táskámat végigköszöntem mindenkinek az ebedet, akinek illik s tartottam kifelé. A lépcsőn önkéntelenül összeütköztem a lánnyal.

— Pardon — mondtam bíborosvörösen.

— Nem tesz semmit — gur- gulázta.

C ötét volt a kapualj, csak a szőke hajfonat világított, meg az apró fogak fehérlettek a nevetéstől gyöngyöző szájon és mint a mikulási kis reklámkrampusznak, úgy látszott valahonnan a lány apró vérvörös nyelve. Leányteste remegett, helyét most kereső puha keble apró halmai rázkódtak.

— Miért nevet? — kérdeztem tőle.

— Miért ne nevessek? t— visszhangzott a kacaj.

— Mert nem akarom! — kiáltottam, — érti! Nem akarom.

Nem tudom hogy történt, megragadtam keményen, erősen. Ő még mindig nevetett. Magamhoz rántottam durván és vadúl meg akartam csókolni. De lecsúszott az állam. A lány

gyenkezve kaptam a nadrágomhoz, hogy gomboljak rajta ha kell, de minden biztosan a helyén volt. Erre Éva jó kedve még jobban nekilendült.

Ebéd után szóltam Gabinak bosszúsan:

— Mond, miért nevet a testvéred rajtam?

— Nem rajtad, te pupák — válaszolta osztálytársam. — Ö mindenen nyerít. Ilyen a természete, Hát nem tudod, hogy hülyék a lányok?

De én nem nyugodtam bele ebbe. Éva belemulatta magát a szívembe. Este lefekvés előtt ott mosolygott előttem, rázta

magasabb volt. Éva kiugrott a karomból, ügyesen, fürgén mint az ángolna és tovább röhögött. Oktávval magasabban, kárör- vendőn. gúnyolódva, diadalmasan. Nevetett akkor is, amikor megszólalt apja hangja az emeleti kárfánál.

— Mit csináltok ott?

A következő szerdára Gálo- séknál még egy vendég volt hivatalos. Magas, hosszúnadrá- gos úrifiú, valami Zoltán és ahogy Éva hozzáfordult, mint galamb búgása olyan volt a kacaja.

Nekem a konyhában terítettek. Julis, a szolgáló mellett.

Nagyon jő ebéd volt. ,