Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1957-07-23 / 30. szám
A PÄRT VI. KONGRESSZUSA — AZ OKTÖBERI FORRADAL OM ELŐKÉSZÍTŐJE A júliusi tüntetés óta a burzsoázia állandóan a proletárforradalom letörésére gyújtotta erejét. A kispolgári pártok, amelyek a Szovjeteket uralták, engedelmesen teljesítették az ellenforradalmi burzsoázia programját. A szövetségesek kívánságára hadseregfőparancsnokká Kornilov tábornokot nevezték ki, aki ismert volt a forradalom elleni engeszthetetlen gyűlöletéről. Ezután, július 21-én, megalakították a második koalíciós kormányt. Ennek miniszterelnöke a „kis bonaparte-ka, a fecsegő Kerenszki“ — ahogy őt Lenin nevezte — lett... Kerenszki, aki a halálbüntetést bevezette a fronton, közölte a szövetségesekkel, hogy mindent megtett a tűzvonalban a harckészség megújítására. Ä polgári és kispolgári sajtó hallatlan rágalmazó hadjáratot indított Lenin és a pártja ellen. Fbben a főszerepet játszották a „leblombált" vasúti kocsikról szóló mesék, Leninnek az ellenséges Németországon át való hazatérésével kapcsolatban. E kígyót-békát kiáltozó kampány közepette gyűlt össze Pé- tervárott július 26-átől a bolsevik párt több mint egy hétig tartó VI. kongresszusa, tíz évvel az V. Londoni Kongresszus és öt évvel a bolsevikok Prágai Konferenciája után. A kongresszus illegálisan ülésezett. A detektívek mindent elkövettek, hogy megtalálják a kongresszus ülésezésének váltakozó helyét, de hiába, nem tudták felkutatni. A kongresszus tiszteletbeli elnökének választotta Lenint. Lenin, akit az Ideiglenes kormány kopői üldöztek, nem vehetett részt a kongresszuson, de mégis ő vezette azt razlivi rejtekhelyéről a Péterváron tartózkodó tanítványain és munkatársain keresztül. Ő dolgozta ki vázlatban a téziseket a kongresszus főkérdéseiben, amelyek az új taktika és új jelszavak kidolgozásában állottak. A kongresszus elejtette a „Minden hatalmat a Szovjeteknek!“ jelszót és kiadta az új jelszót a fegyveres felkelés előkészítésére. Ez a jelszó arra irányult, hogy — a lenini tétel értelmében — a proletáriátus, a szegényparasztsággal szövetségben, erőszakkal ragadja magához a hatalmat- A kongresz- szus megvitatta és helybenhagyta a bolsevikok gazdasági platformját, mint pl. a nagybirtokosok földjeinek elkobzását, az ország összes földjének néptulajdonba való átmenését, a bankok és a nagyipar naciona- lizását. A kongresszus elitélte a szak- szervezetek semlegességének mensevik elméletét. Határozatot fogadtak el „Az ifjúsági szövet- ségek"-ről, amelyek akkoriban sok helyen spontánul keletkeztek. A kongresszus megtárgyalta azt a kérdést is, hogy jelent- kezzen-e Lenin a bíróság előtt vagy sem. A kongresszus Lenin jelentkezése ellen foglalt állást, mert véleménye szerint itt nem bíráskodásról van szó, hanem arról, hogy végeini akarnak Leninnel. A VI. kongresszus új szervezeti szabályzatot fogadott el a párt számára. A szervezeti szabályzat kimondta, hogy a párt összes szervezeteit a „demokratikus centralizmus“ elvei alapján kell felépíteni. (Ezt az elvet, amiről azóta is állandóan sok szó esett, épp napjainkban oly nagyszerűen magyarázta meg Mao Ce Tun „A népen belüli ellentmondások helyes kiküszöböléséről“ szóló beszédében: „A demokrácia és a szabadság is viszonylagosak, nem pedig abszolútak és a specifikus történelmi feltételek alapján érvényesülnek és fejlődnek. Népünk keretén belül a demokrácia a centralizmussal, a szabadság a fegyelemmel párosul. Ez az érem két ellentétes oldala, ellentétes és egyben egységet képező, s nem szabad egyoldalúan egyiket sem kihangsúlyoznunk a másik kárára. Demokratikus centralizmus a demokrácia és a centralizmus egységét, valamint a szabadság és fegyelem egységét jelenti“ ) A kongresszus befogadta a pártba a „kerületközieket“ (oroszul „mezsrajonci“) vezetőjükkel Trockijjal együtt. Ez egy Kis csoport volt, amely Petro- grádon 1913 óta állt fenn s Troekij féle mensevikiekből és részben a párttól elszakadt volt bolsevikokból állott. A VI. kongresszus összes határozatai arra irányultak, hogy a proletariátust és a legszegényebb parasztságot a fegyveres felkelésre előkészítsék. A kongresszus befejeztével a küldöttek szétszéledtek az egész hatalmas országba es megkezdték a munkásság és a szegényparasztság előkészítését az Ideiglenes Kormány ellen, amelyet meg kellett fosztani hatalmától. Helyébe, a Szovjetkormánynak, a munkásság és parasztok kormányának kellett kerülnie. SZlNHÄZ A mai ember, főképpen a városban élő gyakran látogathatja a színházatA színház, a hangversenyterem egv olyan hely, ahová legszebb ruhánkat vesszük fel és ahol ennek megfelelően viselkedünk is. A ruházatunk legyen estélyi, azaz a férfiak sötét ruhában, a nők is értékesebb anyagű ruhát vegyenek fel. Ha valakinek nincsen estélyi ruhája, ne üljön az első sorokban, hanem elégedjék meg a kevésbé feltűnő hellyel, mert jegyezzük meg, hogy az olyan öltözék, mely nem felel meg a körülményeknek, nem másnak, hanem főkép magunknak kellemetlen. A jóérzésű ember nem érzi magát jől, ha nincsen kellőképpen felöltözve, A színházba Időben megyünk. Ha netalán későn érkeztünk, viselkedésünk olyan legyen, hogy mást ne zavarjunk. Várjuk meg a felvonás végét és csak akkor menjünk helyünkre. Kabátunkat, kalapunkat, ernyőnket a ruhatárba tesszük. A színházba, a koncertterembe először a férfi lép be és utána a nő, A férfi megkeresi a szék számát. Természetesen a nő ül a jobboldalon. Nem illik a színházba valami tömör ételt enni (vajaskenyér, sonkászsemlye) legfeljebb cukorkát, de azt is úgy fogyasz- szuk, hogy a papiros sercegésével ne zavarjuk az előadást. Nem illik az előadás alatt beszélgetni, még suttogva sem, mert ezáltal fejünk akaratlanul is hajlong jobbra-balra és Igv a mögöttünk ülő kilátásét zavarjuk- A zenés daraboknál nem illik az előadott darab melódiáját dúdolni. Erre senki sem kiváncsi. A felvonás közben egy rövid taps eléggé kifejezi az elismerést, bár a könnyebb ze- néjű műfajoknál nálunk gyakori, a „hogy volt" kiabálás. Az elismerő hosszú tapssal jutalmazzuk meg a művészeket az előadás végén. Éppen azért nem illő dolog az utolsó ütemek elhangzása közben a székünkről nem kultúremberhez méltóan a testi erőnk kihasználásával a ruhatár felé törtetni. Jegyezzük meg, hogy a leghíresebb, a legnagyobb művésznek is jól esik az elismerő taps. Az az előadó- művész csak fáradságos szellemi, sőt testi munka árán jutott fel a dobogóra s ő jogosan elvárja, hogy az őt hallgatók mondjanak Ítéletet művészetéről. Minden művész a legnagyobb is, a legkisebb szerepben is igyekszik jót nyújtani. Ezek szerint a művész a hosszú tapsot megérdelmi és hagyjunk fel a még gyakori előadás végén szokásos „kirohanással". Ugyanez a helyzet a koncertteremben is. Nem illik a darab végén még ott a színházban kritikát mondani. A komoly szakember nem mond nyilvános helyen véleményt^ rendszerint azok szoktak hozzászólni, akik nem értenek hozzá és az „okos“ bemondásukkal a másik figyelmét hívjuk fel mflveletlenségünkre. A moziba nem öltözünk estélyi ruhába, de viselkedésünk ott is olyan legyen, hogy mást ne zavarjon. Itt-ott még hallani, hogy az egyes jeleneteknél a fiatal néző, különösen az első sorokban cuppantással és hasonló hangokkal akarja bebizonyítani, hogy a darabot figyeli. Az ilyen hangok, bemondások mindenképpen helytelenek. A TÄNCOLÄS A fiatalság egyik legkedveltebb szórakozása a tánc. A városokban a fiatalság minden nap táncolhat a kisebb helyeken minden héten. Tegyünk kis különbséget a kávéházi és a mulatságé báli táncolás között. Az a férfi, aki elhatározta magát, hogy táncolni megy, először is külsőleg rendbehozza magát. A kiszemelt táncosnőt úgy kéri fel, hogy annak asztalától 'két lépésnyire megáll, kisÍííí:v• • • ;;'v> sé meghajtja magát és egyidő- ben megszólal: „Szabad“. A felkért táncosnőt maga elé engedi és a tánckörnél, mielőtt táncolni kezdene bemutatkozik. A táncolás egy szórakozás, és azért viselkedésünk és beszélgetésünk egymással víg legyen. Legyünk mosolygósak, a táncosnőnket szórakoztassuk víg beszéddel. Ne csináljunk arcokat mint egy öreg, unott ember. Határozottan nem illő a táncosnővel bizalmaskodni, a tánc nem arra való. A szerelmes párok táncolási módja és viselkedése gyakran az idegen részére mulatságos szokott lenni, azt meg senki sem akarja, hogy nevessenek rajta. De összeütközésnél illik „bocsánat“ szóval bocsánatot kérni. Ne intézzük el ezt „vigyázon“, „nem lát“ vagy hasonló bemondásokkal. A táncunk olyan legyen, hogy mást ne zavarjunk, ne akarjon senki gyors körözéssel és nyakatekert mozdulatokkal a többi - közül kitűnni. A tánc végén megköszönjük a táncosnőnek a táncot és helyére vezetjük. A kávéházi táncnál a táncos ki van téve annak, hogy a felkérésnél kosarat kap, mert a kávéházi vendégek nem mindegyike azért van ott, hogy táncoljon. Más a helyzet a kimondott mulatságokon, bálokon, mert aki ott van, az mind táncolni jött. Az a férfi, aki két nő társaságában jött a tánchelylségbe, illik, hogy mindkét nővel táncoljon. Nem illik felkérni azt a nőt, aki valamely férfi társaságában érkezett, csupán akkor, ha ezek egymással nem táncolnak. Ilyenkor a „kosár“ ne okozzon meglepetést. A bálokon, illetve mulatságokon először az asztalunknál lévő nőket kell megtáncoltatni. Az ilyen mulatságon nem illik egy táncosnőt egész este lefoglalni. Végül pedig kimondottan illetlen egy mulatságra menni és megállni a sarokban egy csomóban és onnan kritizálni a tán- colókat, a többi táncosnő pedig kénytelen ülni és várni és kitenni magukat egyes „fiatalember“ önkényének- Azok a fiatalemberek^ akik nem hajlandók táncolni, jobban tennék, ha a lokálba be sem mennének. Ne értékeljék ilyen tettüket nagy férfias cselekedetnek, mert az ilyen viselkedés komolytalan, gyerekes aktus, amellyel senki sem lesz férfiasabb. Férfiaknak még annyit, a mulatságnál gyakori az alkohol ivás és ennek a csúnya következménye. Azok a férfiak, akik ilyen állapotban vannak, nem valók a táncporondra. Azután még nagy illetlenség, cigarettázva táncolni. A nők pedig ha lehet vigyenek magukkal kis üveg kölnivizet és keressék az alkalmat magukat felfrissíteni. Amennyiben nem tudunk meglenni zsebkendő nélkül, azt a balkezükbe tartsák. Akinek a foga rossz és így a szájuknak kellemetlen szaga van, az előbb hozza rendbe fogát és csak azután menjen táncolni. (Folytatása következik) í «oow»c ’■rmz A Lístok „Pravdy" 1917. július 6-tól jelent meg. Lenin öt cikket közölt ebben a lapban. sok napjai voltak. A junkerek igyekeztek a munkások kezéből kicsavarni a fegyvert. Az ideiglenes kormány erélyesen fellépett azok ellen, akik résztvettek a kormányellenes tüntetésekben. Vlagyimir lljics Lenin kénytelen volt illegalitásba vonulni. „Július 4-én későn jöttem haza és mélyen elaludtam. Másnap reggel úgy nyolc óra körül éles csengetésre ébredtem. Kinyitottam lakásom ajtaját és nem kis meglepetésemre J. M. Szverd- lovot és Lenint láttam meg, akit Szverdlov hosszú alakjával majdnem teljesen eltakart. Mivelhogy abban az időben nálam lakott H. L. Sklovszkij (a párt egyik vezető funkcionáriusa) azt hittem, hozzá jöttek. Már kopogni is akartam neki. De Jakov Mihajlovics megállított, hogy ne, mert a látogatás éppen nekem szól. Továbbá, hogy Vlagyimir lljics itt marad pár napra nálam. Az én feladatom az volt, hogy legyek állandóan otthon, és segítsek Leninnek beszerezni, amire szüksége van. Vlagyimir lljics 13 á voli barát A város feletti hegyen magas épület áll. Ha esténként Léva utcáin sétálsz, láthatod, hogy ott kigyullad egy csillag. Pedagógiai iskola van ott. Ott képezik ki a népiskolák tanítóit. A folyosón találkoztam Podobová tanár elvtársnövel, a pionírok csoportvezetőjével. Ajándékokat készítünk a moszkvai küldöttek számára — dicsekedett el mosolygós arccal. És mindezt Moszkvába kül- ditek, Marika — kérdem, miközben bevezet abba a terembe, ahol az ajándékokat állították ki. — Bizony mindent. Ezt az itteni CSISZ tagok küldik. Lehet, hogy ezt a hímzést egy szovjet Komszomol tag kapja, vagy talán egy chiliéi fiatal tanítónő. — No, legyen az bárki, bizonyára szívesen gondol maid arra, aki neki ezt az örömet szerezte. — Bizonyára majd a te ügyes kezedre gondol Marika. És nemcsak az, aki ezt a hímzést kapja, örül meg az ajándéknak, mert még hetven hímzést küldünk Moszkvába. A bábosok bábokat küldenek, lehet, hogy majd rátok és talán rád is Marika kedves levéllel emlékszik majd meg egy távoli jó barát, vagy barátnő. Stefan, lecky Egyszer titkolódzva Kulcsár Tibor: ft Egyszer titkolódzva ködbe rejtik magukat és gomolygó fellegekbe burkolják arcukat. Néha szürkén komorak. Mint vén aggastyánnak homlokuk ezer ráncos és csúcsfejük hófehér. Ha rájuk ragyog a Nap, arcuk derűs lesz, kékes. Lekacagnak a völgybe és csodás szépségüket tárják szemeim elé. Titkukat hiába kutatom, barangolva keskeny útjain, minden percben mások, mintha csodáló szemeim akarnák megtéveszteni. FALUM SZOMBATHY MÉDA Ülök az estben, messze- távol a nagyváros lázas zajától, egyedül, magam. Tavaszi rétek illatától mámoros szellő súg, ficánkol, borzolja hajam. Kis falum, ha így alkonyaikor utcáidon el-elbarangol a tekintetem, akárcsak kinn a Dunaparton: egy édes áram hangját hallom zúgni lelkemen. Tudom, sokszor aggódva nézel házaid száz ablakszemével, hogyha olykoron csábító, kéklő messzeségek hívó szavára útra kélek én, s úgy gondolom, féltesz, mert tudod: szilaj lelkem vad csikóként viháncol s bennem ezer vágy zenél. S ha visszatérek néha este, vén nyárfáiddal integetve mosolyogsz felém. — Amíg az este lágyan ellep, ábrándozva el-elmerengek, mélán, szótlanul. Andalgó tücsök-szeme mellett im, neked vallók most szerelmet, neked, kis falum. Perbenyik, 1957. április 21. JÚLIUSI NAPOK általában Sklovszkij két jóétvágyú kislánya ette meg. Vlagyimir lljics alig akart ételhez nyúlni. Július 6-án elterjedt az a hír, hogy pénztárosunk <a katonai iroda tagja) eltűnt. Attól féltünk, hogy letartóztatták, és vele együtt fontos okmányok is a rendőrség kezére jutottak. Csak később tudtuk meg, hogy az okmányokat sikerült még időben biztonságba helyezni. Vlagyimir lljics mikor megtudta az esetet, azonnal megkérdezte, hogy az okmányokon szerepel-e az én nevem. Mivelhogy ebben az időben a katonai iroda titkárnői funkcióját töltöttem be, aláírásom majdnem minden okmányon szerepelt. Lenin kifejezésre"adta azt az aggodalmát, hogy ezekután nálam is házkutatást tarthatnak. Emlékszem ezekre a szavaira: „Magát Szulinova elvtársnő, legfeljebb bezárják. De engem felkötnek". Célszerű volt ezekután azon gondolkodni, hogy Vlagyimir lljicsnek biztonságosabb szállást szerezzünk. Július 7-én reggel Vlagyimir lljics Nagyezsda Konsztantyi- novna kíséretében átköltözött Allilujev munkás lakására. mindjárt megérezte, hogy neu vagyok tájékozva a legutóbb éjszaka eseményéiről. így azu tán elmesélte, hogy a Pravdi szerkesztőséget a junkerei megtámadták és tönkretették. Jakov Mihajlovics rövidesei eltávozott. Lenin megkért, hogi vásároljam meg az aznap meg jelent lapokat. Amikor felhoz tam azokat, azonnal olvasásbi kezdett. Aznap cikket is írt A új Dreyfuss-ügy címmel, melye a Lístok Pravdy-ban közöltek Az ideiglenes kormány párán csára a házak kapuit ezekbei a napokban állandóan zárv tartották. A házi tanácsoknál őröket kellett állítaniuk a ka púhoz. Így éltünk két napig egy fedél alatt Leninnel. Tele fanhoz mindig én jártam és ru Vlagyimir lljiccsel akartak be szelni, akkor Elena Dimitrijev na Sztaszován keresztül hívták Elena Dimitrijevna nagyon vic cesen beszélt. Például így: „A: én arany vendégem kéri az Öt brilliáns vendégét a telefonhoz" Szabadon járt fel hozzáni Nagyezsda Konsztantyinovn Krupszká, Lenin felesége. Min dig egy bekötött tarisznyává járt, melyben élelmiszert hor dott. Hogy megnyerje a ház felügyelőnö bizalmát, mindii megállt nála s érdeklődött ott hon vagyok-e. Elmesélte neki hogy halat hozott nekem, ami rokonai a Volga vidékéről küld tek. Mire a házfelügyelőnő i. elmondotta, hogy én sokat dől gozom, hogy. mindig fáradt vagyok, majd mindketten meg egyeztek abban, hogy többei kellene szórakoznom. Az ételt, amit Nagyezsdi Konsztantyinovna hordott, az E sorok írója Maria Lentyee- va Szulimovg, a Szovjetunii Kommunista Pártjának 1905 ótr tagja, 1917-ben a Központi Bizottság katonai irodájában dolgozott és Vlagyimir lljics Leninnel volt összeköttetésben Emlékei közül nagyon érdekesek azok, amelyekben Leninnel való találkozását ecsetelik. Péterváron a júliusi napol a házkutatások és letartóztató1917. júliusában és augusztusában Lenin Ivanov név alatt élt illegalitásban.
