Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1957-07-23 / 30. szám

IDÉNYZÁRÓ GONDOLATOK Jozef Holly vígjátékának komáromi bemutatóján GYURCSÖ ISTVÁN: Győzelem dala Ránk rohant száz vihar szárnyán, förgeteg, ellenség, ármány, Sok szörnyű fájdalom, bú érte szép bonom: mégis áll szabad hazám! Vad vihart, ellenség vészét, küzdelmes harcokban győzték, vívták a száz csatát hős szívű daliák: egy sem kímélte vérét! Fölfénylett bíbor hajnalunk. Szárnyaljon szabadság dalunk, mert ékes holnapoknak fénye világit: fölszabadult, boldog a hazám! Most győztes munkáshadsereg áll őrt a szabadság felett. Fegyvereink fénye, győzelmünk reménye, Nem foghat az ármány: megvédünk hazám! Napfény terül szét a rónán, tündöklik bérceink ormán. Bányáink mély ölén csillog az érc, a szén, fény gyűl vad folyók nyomán! Drága szülőföld vidéke: — legdrágább benne a béke! Béke a munkával szent frigyben, hű párban: éljen jövendőnk éke! — Fölfénylett bíbor hajnalunk, szárnyaljon szabadság dalunk, mert ékes holnapoknak fénye világít: fölszabadult, boldog a hazám! ÚJ KÖNYV 'A színházi évad végéhez ér­tünk. Búcsúzóul mindkét ma­gyar színházunk egy szerzőtől két különböző színdarabot tű­zött műsorára. Amíg a Munka érdemrendjével kitüntetett Fa­luszínház 4. sz. csoportja Jozef Holly „Kubo" című víg játéká­ban eleveníti fel a jellegzetes szlovák falu életét, annak eré­nyeivel és hibáival, a komáromi Területi Színházban „A furfan­gos diák" az elpolgáriasodott középosztály nagyravágyó urait állítja pellengére, egy bóhózat- ba hajló Holly-vígjátékban. Színházaink műsorpolitikájá­nak helyes vonalvezetése nem könnyű feladat, hiszen két szín­házról kell ilyen vonatkozásban gondoskodnunk. Jövő évadunk­ban a dramaturgiai terveknek az egyeztetés elvén kell alapul­niuk, hogy jobban szolgáljuk az ifjúságot is, s az eddiginél többet tegyünk a teljes művé­szi foglalkoztatásának vonalán. Ha két színházunkban csak hat-hat bemutatót tartunk is, ez országos viszonylatban 12 kü­lönböző előadást jelent, s a já­tékrenden mind a klasszikus dráma, mind a. jelen kor drá­mairodalom is méltó helyet kaphat. Ügy azután az ifjúsági és a gyermek-előadásokra is rendszeresen sor kerülhet. Ha a számadatokon túl vizs­gáljuk színházaink ez évi tevé­kenységét, mindenképpen előny, hogy a komáromiaknál Lendvay Ferenc budapesti rendező ven­dégeskedett. Ezt bizonyítja a „Néma levente" és a „Ketten a veremben" című vígjáték si­keres előadása. Színészeink új művészeti módszerekkel ismer­kedtek meg, ami komoly érte­lemben hozzájárult a Területi Színház színészeinek szakmai fejlődéséhez, érettebb munkájá­hoz. Ügyszintén Seregi György rendező is nagy támasza lett a Faluszínház magyar együtte­sének. A két színház jövő évi mű­sorának és művészi munkájának még szélesebb elvi alapokon kell nyugodnia. Az elmélyült, mondhatnák tudományos mun­ka elengedhetetlen feltétele a realista színjátszásnak, Ahol nincs lélektani elemzés, ahol a társadalmi ellentétek megoldá­sát nem marxista felkészült­séggel keresik, ahol a színpad nem szolgálja odaadó szerény­séggel az író mondanivalóját, s ahol az előadások művészi és politikai szempontból nem egy­ségesek, ott nem beszélhetünk haladó, realista színjátszásról, de még csak művészetről sem. A színház valamennyi tényező­jének, az igazgatótól a súgóig, a díszlettervezőtől a világosí­tóig, egységesen ugyanarra a célra kell törekednie, éspedig, hogy kialakuljon, megteremtőd­jék a csehszlovákiai magyar színpadművészet és színjátszás jellegzetes arculata. így kerül­hetnek majd az előadások fél­reérthetetlenül tiszta eszmei tartalmú tolmácsolásban az im­már értékelni tudó néző elé. * A színpadról csak akkor veti- tődik az élet, ha a szereplők azt a benyomást keltik, hogy ők tulajdonképpen nem is ját­szanak. Ha a színész érzi és érti is, amit mond és cselek­szik, akkor következik be, amit művészetnek nevezünk. Szín­művészeink szeme előtt mindig az lebegjen, hogy munkájuk a szépséget, az igazságot, az em­ber emberiességét és a népek barátságát, kultúrájának meg­becsülését hirdesse. Művésze­tükkel a tömegek művelődésé­nek, öntudata nevelésének szol­gálatába álljanak, s ugyanakkor ne feledkezzenek meg arról az alapigazságról, hogy a termé­szetes játékmodor adja meg a színpadi szó, a hangmodulációk kimeríthetetlen gazdagságát. A színpadi mű viszont csak akkor teljesíti a nyelvet a maga tisz­taságában, ha. az emberi jelle­mek minden oldalról s minden lelkiállapotban híven tükrözik az értelmet. Igazság és tiszta­ság nélkül a nyelv csak puszta szó marad, hát még, ha pon­gyola és magyartalan. A komáromiak „Furfangos diákja", az előadás egész elgon­dolása, vígjátéki felépítése, sze­replőinek jellemzése és valódi­sága helyes még akkor is, ha formai megoldásában nem is egészen kiforrott. Holly mon­danivalójának belső értelmét és a külső szerkezeti kialakulás határozott körvonalait hozzáér­téssel hozta ki a rendező. Kozma Zoltán rendezésében az egyes típusok közötti különbsé­gek hangsúlyt kapnak s így az ellentmondás erősödik fel a pergő párbeszédekben. Hollynak ez a víg játéka bohózati hely­zetkomikumra épül a tegnapot idéző világ romjain. Megérdemelt sikere volt Ki­rály Dezsőnek (Anton), akit nemcsak a felvonások végén, de nyílt színen is felzúgó tapssal köszöntött a közönség.. Ugyan­ezt elmondhatjuk Fazekas Im­réről (Sonka Rudi), Konrád Józsefről) (Rubánusz), Síposs Jenőről (dr. Zelenák) is. Lelkes Magda Karolinája jól átgondolt művészi munka, bár inkább csak egyes részleteiben kidolgozott, míg a figura belső fejlődési vonalának egysége meg-megtö- rik. Túlexponált alakítása miatt Lelkes Magda színpadi alakjá­nak tevékenységét alig bírta fokozni a felvonások során. Ez a hibája, bár komikus hatáso­kat keltett, mégis szertefosz­lottá azt a korrajzi hangulatot, amelyet a rendezőnek már az első felvonásban sikerült meg­teremtenie. Gyurkovics Mihály­nak (Fedor) inkább nyugtalan, mint ideges és kamaszkodó iátéka nem mindig egységes. Tóth Lászlótól (dr. Topolszki) és Riszdorfer Lászlótól (detek­tív) tehetséges alakítást lát­tunk. A címszerepet, Gelo fi­guráját Turner Zsigmond alakí­totta, s fiatalos hangulataival, diákos csínytevéseivel mulattat­ta a jól szórakozó közönséget, C.séfalvay Kató Amália alakjá­nak megadta ugyan a külső illúziót, de kár, hogy deklama- törikus kidolgozásra törekedett. Ügy látszik a Néma levente ritmusos szövege és Egri Viktor verses drámájának szép, kötött szövege cseng még benne, s emiatt, akarata ellenére a prózát is versben mondja. A belső művészi illúziót — a sa­játos emberábrázolást — a szí­nész mozdulataival és beszédé­vel teremti meg. A kettőt nem lehet elválasztani; legfeljebb csak elméletileg. Az illúziókel­tés követelménye szerint a szí­nésznek mozgásával is a szere­péhez kell idomulnia, vagyis lényegében minden darabban másképp kell mozognia. Ugyan­ez áll a hang színezésre is. A színpad többi között az élő nyelvet is műveli. A színház tehát nyelvművelő intézet is, s a drámaírókat, műfordítókat (!), színészeket, de a rendezői két is nem kis érdemek illetik meg, ha feladatukat ennek fi­gyelembevételével teljesítik. A többi szereplő közül hangulato­san illeszkedett az összjátékba Lőrincz Margit (Zselmira) Ku- csera Anna (Elena) és Bugás Béla (Záhorsky),' Rózsás János díszletei tetszetósek. De több gondot kell fordítani a színpad műszaki kivitelezésére és a fényhatásokra is. SZUHY M. EMII. KONYA JÓZSEF: Dalol a Tátra Az ismert és kedvelt szlová­kiai magyar író első könyve elbeszélő mű, amelynek a kö­zéppontjában a fenséges Tátra hegyóriásainak a világa áll, Huszonöt hosszabb-rövidebb elbeszélést tartalmaz a kötet. Vannak a novellákban drámai hangulatú természetleírások, izgalmas feszültséggel teli ese­mények és szórakoztató, meg­ható, a Tátra szépségét hirdető .érdekes olvasmányok. De Kó­nya József nemcsak Spelegszívü elbeszélő, még egy manapság rendkívül ritka — tulajdonság­gal is rendelkezik: humora van. Nem szatirikusán, hanem hu­morosan látja az élet számos jelenségét, és meg vagyunk győződve aról, hogy a „Dalol a Tátra“ novelláinak könnyed­sége, természetleírásainak lí- raisága, kedves humora és a könyv alapötletének eredetisé­ge méltán biztosít szerzőjének különleges helyet a csehszlová­kiai magyar irodalomban. Jelenet a Furfangos diák című darabból Fokozzuk a népművelési munka hatékonyságát Az utóbbi években a nyári hónapok népművelési dolgozóink intenzív munkájának időszakát jelentik. Ez arra kötelez ben­nünket, hogy elősegítsük ezek­ben a hónapokban a falu népé­nek dolgos igyekezetét. Annak ellenére, hogy az aratást egyre inkább gépek segítségével vé­gezzük mégis az egész nyári időszak népművelési munkánk szempontjából a jövőben is igen fontos munkaszakasz lesz. Hisz a termés begyűjtéséről, beszol­gáltatásról a tarlókeverékek ve­téséről van szó, és arról, hogy a következő évre alaposan elő­készítsük a földet. Ezenkívül az aratási időszak a legalkal­masabb arra, hogy kibővítsük szövetkezeteink tagsági alapját és hogy új szövetkezeteket ala­kítsunk. Ezek nemcsak a mező- gazdasági dolgozók kulcsfelada - tai, hanem mindenkié, akinek érdeke fűződik ahhoz, hogy mi történik hazánkban- Természe­tesen a népművelési dolgozók­nak is ki kell venni részüket e feladatok teljesítéséből, még­pedig úgy, hogy minden percet és minden népművelési munka­formát felhasználnak arra, hogy a sürgős Jeladatokat dolgozóink mielőbb teljesítsék. Hisz a múlt év eredményei is azt bizonyítják, hogy népműve­lési dolgozóink sokat segíthet­nek ebben az időszakban. Ha lemérjük a múlt év eredmé­nyeit, bizalommal tekinthetünk a mostani feladatok elé, mert tudjuk, hogy népművelési dol­gozóink ezeket a feladatokat minden további nélkül teljesítik. E feladatok teljesítéséhez elke­rülhetetlenül szükséges, hogy a múlt év tapasztalatai alapján két nagy hiányosságot kiküszö­böljünk munkánkból. Mindenekelőtt meg kell érte­nünk, hogy a népművelési mun­ka nem tűr kampányszerűséget, hanem rendszeres nevelő mun­kát tételez fel, amely a türel­mes vmeggyőzésen alapul,^ nem pedig az erőszakos kényszeren. Helytelenül értelmezik a neve­lői tevékenységet azok, akik a kampányoktól hirtelen hatást, eredményeket várnak. A másik hiányosság, amely szorosan a kampányszerűséghez tartozik, különösen a nyári hónapok alatt a népművelési munka tervének szürkesége, egyhangúsága. Le­értékeljük, lekicsinyeljük a falu népét, már azáltal is, hogy azt hisszük, hogy őket nem érdekli semmi csak a mezőgazdaság: megfeledkezünk arról, hogy ne­künk harcolni kell minden elő­ítélet ellen a falu népének megnyerése érdekében. Örömteljes az a tény, hogy országos viszonylatban a nem­zeti bizottságok időben elkészí­tették a harmadik negyedév munkatervét. Ezek a tervek arra ösztönöznek bennünket, hogy mindenkit kapcsoljunk he a tervbe levő feladatok megol­dásába, olyanokat is, akik még eddig nem vettek részt e lel­kesítő tevékenységben. Ebben a munkában sokat segíthetnek a fiatalok, a fiatal értelmiség is Hisz a nyári időszakban jön falura a fiatal értelmiség, most jönnek haza a diákok, akik vá­rosokban, vagy valahol ipari központokban tanultak vagy dolgoztak. Haza mennek, hogy új erőt merítsenek a következő iskolai év munkájához. Odahaza az új értelmiségiek sokat segít­hetnek a falu művelődési éle­tében. Falvainkon örömteljes feladatok várnak rájuk. Ez a két hónap elég hosszú idő arra, hogy ezek a diákok a jövő ta­nítói falvaink népművelési dol­gozóival közösen új élettel tölt­sék meg népművelési intézmé­nyeinket. Hogy új életet vigye­nek azokba és hogy a fizikai munka mellett segítsenek a fa­lusi népművelési dolgozóinknak, akikre éppen ebben az időszak­ban nagyon komoly feladatok várnak. Visszagondolunk arra, hogy jó pár évvel ezelőtt mi idősebbek milyen örömmel és vidáman mentünk haza az iskolai év befejeztével. Odahaza nappal segítettünk szüléinknek, dolgoz­tunk, hanem aztán este nem­csak futballoztunk, meg röplab- dáztunk, hanem a kultúrházban zenekart alakítottunk, rövid je­leneket tánultunk be, fellépése­ket, mulatságokat rendeztünk, közkedvelt verseket szavaltunk, így mutattuk meg' szülőfalunk népének, hogy mennyire fejlő­dünk, művelődünk, s Ivgyan készülünk az életre. Ha vissza­gondolunk ezekre a rendezvé­nyekre, amelyeken talán először szerepeltünk, mindig öröm tölt el bennünket. Sohasem tudjuk elfeledni az első sikert, az első tapsot, s ez mindig jó és büszke érzéssel tölt el bennünket. Azt hiszem ezt a gyönyörű tradí­ciót a mi fiataljainknak is ápol- niok kellene. Hisz mennyi ma­gyar főiskolás, tanítóképzős, vagy általános iskola diákja tér haza, Csallóköz falvaiba, Garam- vidékére, vagy Bodrog-közbe. Hogy ez a több új ezer értel­miségi mit tudna segíteni a magyar falvakban a művelődési élet terén, azok a számok bizo­nyítják, amelyeket a szlovák vagy a cseh- vidékeken érnek el az ottani diákok. Ez a segítség nagyon fontos lenne, főleg most. mikor a falu művelődési dolgozóinak rengeteg feladatot kell megoldaniok. Milyen feladatok várnak ránk a nyári hónapokban, hogyan se­gíthet a népművelési dolgozó a mezőgazdasági munkák gyors befejezése terén? Minden kul­turális . rendezvénnyel a szövet­kezeti mozgalmat fogjuk előse­gíteni. Az eddiginél jobban kell népszerűsítenünk a kiváló szö­vetkezetek, állami birtokok eredményeit, népművelési ren­dezvényeinken. A népművelési munkán keresztül elő kell segí­tenünk, hogy falvainkon minél előbb befejezzék az aratási, munkálatokat, valamint hogy' parasztjaink a legöntudatosab- ban teljesítsék az állammal szembeni beadási kötelezettsé­güket. Népszerűsítenünk kell a gyors-silózás módszereit, elő­nyeit, valamint a takarmányalap biztosításának fontosságát. A legnagyobb munka a szö­vetkezet és községek és járások közötti munkaverseny népszerű­sítése, valamint kiszélesítése terén vár ránk. Ha már nagyjából ismerjük a ránk váró feladatokat nem árt, ha röviden beszélünk a népművelési munka ama for­máiról, amelyek a múlt évben a nyári időszakban beváltak, meg arról, hogy hol kell meg­javítani munkánkat. Ez nagyon fontos azért, hogy a magyar népművelési dolgozók ez úton is megismerkedjenek azokkal a munkaformákkal, amelyek a szlovák, illetve cseh népműve­lési dolgozók gyakorlatában már beváltak. Kezdjük az előadói tevékeny­séggel. amely a népművelési munka fő részét képezi. Nagyon gyakran hallunk olyan helytelen kijelentéseket, hogy nyáron elő­adásokat nem lehet tartan!. Lehet, hogy ez így van némely helyen. De ne elégedjünk meg ezzel a kijelentéssel. Keressük a népművelési munka új for­máit, hogy a nyári hónapokban is kihasználhassuk az előadókat előadásokon kívül. A beszélge­tésekre, kérdés-felelet estekre, tapasztalatcsere estekre, élő újságra és az annyira elhanya­golt tanulmányi kirándulásra gondolunk. Az igaz, hogy fal­vainkon hétköznap a kultűr­munka e formáival sem me­gyünk sokra, de a szombat és vasárnap délutánok, esték na­gyon alkalmasak arra. hogy va­lamilyen kulturális rendezvényt szervezzünk. Vonzóvá tehetjük a szombati s vasárnapi rendez­vényeinket azáltal, hogy azokat ügyesen változatossá tesszük. A második ötéves terv máso­dik nyári időszakában úgy kell dolgoznunk, hogy munkánk dol­gozóink körében aktivitást vált­son ki, hogy ennek alapján a magyarlakta vidékeken is meg­induljon a szocialista verseny­zés, hogy szép eredményeket érjünk el mind a termelés, mind a munka termelékenysé­gének emelése terén, végül, hogy csökkentsük a termelési költségeket. Mindezt az eddigi­nél sokkal szemléltetőbben kell végeznünk. Ki kell használnunk a népművelési intézmények ösz- szes segédeszközeit, diafilme­ket, képeket, plakátokat, rövid filmeket stb. A filmmel való munkára na­gyon nagy gondot kell fordíta­nunk a magyarlakta vidéken. A sürgős munkák ideje alatt főleg a szombat és a vasárnap délu­tánok, esték alkalmasak arra, hogy falvaink dolgozói előtt érdekesnél, érdekesebb filmeket mutassunk be. Nyáron a film­vetítést a szabadban is elvégez­hetjük, mert a magyarlakta községekben a Csemadok jóvol­tából már gyakran találhatunk szabadtéri színpadot és így nem kell gondoskodnunk zárt helyi­ségről. Lényegesen meg kell javíta­nunk a hangos híradók munká­ját is. A hangos híradó nem teljesítheti feladatát ott, ahol nem kollektíván dolgoznak ezzel a berendezéssel, sőt ott sem, ahol a hangos híradó koroná­zatlan királyává a HNB titkára Vált. A kultúrházak a hangos híradó bulletin kiadásával arra törekszenek, hogy megjavítsák a hangos híradó körök munká­ját. Ha nyáron sikerül aktivi­zálnunk a hangos híradó körö­ket, főleg a diákok segítségével, akkor a hangos híradó a nép­művelési dolgozók hathatós se­gítőtársává válik. Még néhány szót a szemlél­tető propagálóról, Kétségtele­nül igaz, hogy falvainkon nin­csenek meg a megfelelő tech­nikai lehetőségek a szemléltető propapáció széleskörű kifejtésé­re. De fontos, hogy a kultúr- otthonban legyenek olyan egyé­nek, akik a primitív lehetőségek mellett egyszerű és hatásos propagációt képesek kifejteni. Hisz egyszerű plakátokon ke­resztül is rá lehet mutatni a szövetkezetek által elért kiváló eredményekre, és arra, hogy milyen lesz a hektárhozam, mi­lyen v6lt tavaly, ki hogyan áll a beszolgáltatással stb. A nép­művelési dolgozóknak a röpla­pok, plakátok kéázítésénél, s ál­talában a szemléltető propagá- ciő munkákban kitünően segít­hetnek a diákok. Népművészeti együtteseinkre is komoly feladatok várnak. Hisz nekik kell előkészíteniük az aratás ünnepélyes befejezé­sét, s általában az aratási ünnepségeket. Népművészeti együtteseink feladataikat csak úgy teljesíthetik, ha figyelembe veszik a Szlovákiai Népművészet Háza, valamint a kerületi nép- művészeti tanácsadók erre vo­natkozó irányelveit. Azokat a feladatokat, ame­lyek a nyári hónapokban várnak ránk csak úgy teljesíthetjük, ha minden erőnket s alkotó képességünket latba vetünk. A munkánk eredményeivel csak akkor elégedhetünk meg, ha dolgozóink, parasztjaink megér­zik az idei aratásban való rész­vételünket. KOCKA J,

Next

/
Thumbnails
Contents