Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1957-07-23 / 30. szám
A bodrogszerdahelyi szövetkezet baromfitenyésztői aránylag korán újdonsággal kedveskednek a kacsacombot szerető embereknek. A rizsföldeken tenyésztett idei kacsák, amint látjuk elég jól megnőttek, nemsokára piacra is jut. •• y Ünnepi gyűlések a VIT tiszteletére A tornaijai járásban levő alapszervezetek izgalommal várják a VIT megkezdését. Minden igyekezetükkel azon vannak, hogy a VIT szegemében éljenek a mostani napokban. Tudják, hogy a moszkvai találkozón nem jelenhet meg minden fiatal. így azon fáradoznak, hogy azért^ mé^ls minden fiatal érezze a nagy napok jelentőségét és benne éljen a Világifjúsági Találkozó eseményeiben. A járás területén eddig több mint 200 új tagot nyertek meg az alapszervezeteknek, a VIT tiszteletére, de most új lendületet vett a tagszerzési kampány és még ennél is több új tagot nyernek majd meg. Sok helyen a színjátszó csoportok különböző kultúrműsorokkal lépnek majd fel, közvetlenül a VIT megkezdése előtt és a találkozó ideje alatt. Ilyen kulturális fellépések voltak már Lénártfalván és Bején, Harkácson, Hanván, és Vályban pedig a közeli napokban fognak kulturális bemutatásokat rendezni a VIT ünneplésére. A gömöri, csízi, sánkfal- vai és szentkirályi fiatalok is követik ezt a szép példát. ■«m A rási alapszervezet mondható a legjobbnak a tornaijai járásban. Máté Sarolta, az alapszervezet elnöknője vezeti a fiatalságot ebben a faluban, szervezi őket és tagja a járási vezetőségnek is. A mezőgazdasági munkák gyors elvégzésére ifjúsági csapatokat létesített, amelyek résztvesznek az aratási és cséplési munkákban is. Már eddig 28 hektáron végezték el a különböző mezőgazdasági munkákat és a VIT ideje alatt ünnepi gyűlést rendeznek, ahol ünnepük a Világifjúsági Találkozót. A többi alapszervezetek követhetik a rásl alapszervezet példáját, hogy az ünnepi gyűlések által adjanak hangot a VIT tisztelete iránt. SÖLYOM LÄSZLÖ ICfájitqátá bosszúság. Ki ne ismerné azt a nótát, hogy: Megy a kocsi, porzik az út utána barna kislány ül a kocsi farában. Szép nóta ez, eldalolják még az alkonyaikor hazatéró aratók is. De gondoljuk el milyen szívfájdító nóta ez Palik Józsefnek, mert az ő kocsijáról bizony leesne a gyöngédebb körülményekhez szokott lány, azért, mert hiányos a kocsija fara. No rossz szerszámnak, rossz gazdája, azt mondja az olvasó, de nincs igaza az olvasónak, figyeljen csak ide. Ügy volt, hogy tavaly ősszel sok faluban kidobolták, kihirdették, hogy a karvai mezőgazdasági technikai iskola igazgatósága tudtára adja mindenkinek, akiket az ügy érdekel, mindenféle gazdasági szerszámot, kocsit is megrendelésre elkészít. Éppen jól jött az alkalom. Palik Józsefnek is, elment Karvára, mivel akkor forrott az új bor, szép októbervégi nap volt, megegyeztek az iskola vezetőségével, hogy Szilveszterre áldomással egybekötve átadják az új kocsit Józsi bácsinak. Örömmel ment haza és újságolta a feleségének; jó bódot kötöttem asszony, Szilveszterre itt az új kocsi, no meg egy 10—15 liter bor kell ám, mert áldomást is iszunk majd rá, azokkal, akik a kocsit elkészítették. Szilveszter felé elment Józsi bácsi az iskolába, érdeklődött a kocsi felöl. — Baj van kérem — mondta a műhelyvezető. Egy kis hiba csúszott a számításba, de január végére kész lesz a kocsi. Január végén újra elment megérdeklődni a kocsi ügyet, akkor azt mondták, hogy február végére okvetlen kész lesz. Majd tovább húzódott az ügy, és azt mondták, hogy május elsejére kötelezettséget vállalnak, hogy megcsinálják a kocsit. Ekkor már igazán fölmérgedt Józsi bácsi, mert hát úgy nézett ki a régi kocsija, amit pillanatnyilag, használt, hogy a négy kerék nyolcfelé járt, a saraglya lötyögött, az oldala rázkódott, ha balra akart vele kanyarodni, inkább jobbfelé húzták volna szívesebben a lovak. Az asztalra csapott és azt mondta, hogy végre mondják meg neki, hogy meddig bolondltja öt az iskola igazgatósága és a műhelyvezető. Két hét múlva kész lesz a kocsi, volt a válasz. Két hét múlva Józsi bácsi felesége ment már el, úgylátszik nem bízott az urában, kemény őrmestertípusú asszony. — Még most se kész a kocsi — mondta a műhelyben Ilka néne. Hát akkor már nem is kell, mert másutt egy hónapon belül, elkészítik, visszavonom a rendelést. Azt aztán nem — mondta a műhelyvezető, drága kocsi lenne az magának. Igazán jogfosztottnak érezte magát Ilka néne, hogy se kocsi, se jog. Nincs neki joga visszavonni a rendelést, még akkor sem, ha nem készítik el a többször kitűzött határidőre. Itt megjegyezzük, hogy gyenge jogtudós a karvai mezőgazdasági technikai iskola műhelyvezetője, mert ha Ilka néne visszavonja a rendelést, akkor a műhelyvezető úr nagyon is benne marad a pácban. De az igazgató, hogy mégis tekintélyt mutasson belelapoz a megrendelő füzetbe, azt mondja, hogy hiszen maguk nem is nagyon ugrálhatnak, mert nem rendeltek itt semmiféle kocsit. — Nem rendeltünk? Hisz október végén rendeltük még meg, miért húzzák, halasztják annyira a kocsicsi- nálást ? Megrendelték, megrendelték — mondják a műhelyben is többen, akik ott dolgoznak. Sok kiabálás, huzavona után október végétől a múlt hét elejéig elkészült a kocsi, úgyhogy nincs benne rúd, nincs saroglya, nem festették be. A kocsit pedig viszem most már, ha nem is kész egészen, — mondta Ilka néne, mert kell. Hanem nem 3470.— koronát, hanem csak 3.000.— koronát fizetek érte, mert nem kész egészen. — Azt osztón nem lehet, várjon — mondta az igazgató. — De meddig várjak? Amíg tisztára bolonddá teszik az embert? Addig várjak? Amikor a kocsira annyira szükség van, hisz itt a gabonahordás. — Hagyjuk, nagyon katonás asz- szony — szól közbe a pénztárnok, vigye el a kocsit, majd csak lesz valahogy tovább. Hogyan lesz hát tovább, még sokszor elbolondítják az iskola alkalmazottjai a megrendelésekre váró parasztokat? Mikor veszik már komolyan a megrendeléseket és ki felel azért, hogy jóval hosszabb idő ahi/f készítették el Palik József kocsiját, mert valakinek felelni kell ám érte. Mert a jog, az jog. Ilka ’ vénének is van esze. Ötletesen - önállóan Egyre többen veszik komolyan az ifjúság politikai nevelését. Ezért beszélnek olyan sokat az oktatási év előkészítéséről, még olyan egyének is, akikről ezelőtt nem is gondoltuk, hogy valamit is törődnének a fiatalok nevelésével. Ma pedig tanácsokat adnak és Ötleteket az alapszervezetek vezetőségeinek, hogy miképpen lehet legjobban megszervezni az oktatási évet Nagy eredmény és nagy dolog ez! Az aranyat érő jó tanács eredményt hoz, de csak úgy, ha nem hiányzik a fiatalokból vagy a propagandistákból az öntevékenység. A fiataloknak a saját lábukon kell megállni, elsősorban saját magukra támaszkodjanak, de persze ez nem azt jelenti, hogy ne fogadják el mások tanácsát. Ezen a téren sincsen komoly hiba, de az oktatási év megszervezése előtt okvetlenül kell beszélni milyen fontos, hogy a fiatalok öntevékenyen saját maguk is intézzék saját ügyeiket. Ragadjunk ki egy példát a sok közül. Az egyik odaadó, komoly CSISZ tag, lapunk egyik levelezője szószé- rint azt írja, hogy tartottunk előadást az illemről, viselkedésről és a szocialista erkölcsről. Mind a három előadást nagy figyelemmel kísérték a hallgatók, de sajnos a járási vezetőség vagy a kerületi vezetőség követte el a hibát, amikor nem küldtek el az előadásokhoz szükséges anyagot. Továbbá azt fejtegeti, hogy sokkal színvonalasabbak lettek volna az említett előadások, ha anyagot kaptak volna az előhb említett CSISZ szervektől. Elgondolkoztató az alapszervezet jobban mondva a propagandisták merevsége, amelyekről a levelező ír. Megjegyzésképpen ki vonná azt kétségbe, hogy ha jó irodalom állt volna az említett előadásokhoz a propagandisták rendelkezésére, jobb lett volna az előadás. Ki nem rója fel hibául a járási vagy a kerületi vezetőségeknek, ha az előre — időben előre betervezett előadásokhoz nem küldenek vezéranyagot. De ki lenne az a propagandista, aki ne róná fel százszorosán súlyos hibául ennek az alapszervezetnek azt, hogy a kerületi vezetőség támogatása nélkül nem képesek egy jó előadást megtartani, megszervezni. Mert ebben az esetben nem az alapszervezetnek van igaza és nem a propagandistának. Hiszen az oktatási év megszervezése olyan alapokon van, hogy ma már az alapszervezetek és propagandisták öntevékenységétől is függ az oktatási év sikere. Ez így nagyon helyes, mert ilyen formán alkalom nyílik az alapszervezeteknek a legkülönbözőbb előadásokat; vitákat megszervezni a fiatalok nevelésével kapcsolatban. Csakhogy ebben az esetben száz alapszervezet százféle előadást is tarthat, százféle témáról. És világos, hogy a kerületi vezetőségek nem sokszorosítanak le anyagot százféle vagy még többféle előadáshoz, mert ez technikai lehetetlenség. Viszont a lelkiismeretlen propagandistának jó kibúvót jelent ez a tény, mert azt mondja, én akartam előadást tartani, mondjuk például a békeharcról, és kértem is ehhez az előadáshoz anyagot a járási vagy a kerületi vezetőségektől, de nem kaptam, hanem azt válaszolták, hogy tartsam meg az Közelednek a Világifjúsági Találkozó napjai, ezért az eddiginél nagyobb izgalommal készülődnek azok a kul- túregyüttesek, amelyek résztvesznek a találkozón. A fellépésekben előforduló legkisebb hibákat is eltávolítják és bizony sokszor újra próbálnak, hogy sikeresebb legyen a fellépésük Moszkvában. A Hradec-Krá- lové-i ének- és táncegyüttes is ezt teszi. Milyen sikerük lesz a fesztiválon? Mindannyian azt felelik rá hogy jelentős sikert szeretnének elérni és a kitartó, erős akaratukkal el is érik. SZERKESZTŐI üzenetek Zachar Valent Komárom. A cikkedet a VIT számunkban közöljük, örülünk neki, írjál máskor is. Trilec Emil, Rozsnyó. Az általad megnevezett könyvet nem ismerjük, azonban érdeklődj a könyvesboltokban, ott bizonyára nyomára akadsz. Végső esetben fordulj a Magyar Könyvesbolthoz, Bratislava, Michalská 2. Zsilka Tibor, Ipolyság. Az esztrád- műsorról írt cikkedet már régebben leközöltük. A legútóbb beküldött írásodat pedig közölni fogjuk. Molnár Béla, Csúcsom. Kár hogy nem írtad meg melyik vendéglőről volt szó a cikkedben, úgy sokkal hatásosabb lett volna az írás. Különben igazad van, valószínű, hogy orvosolják a hibákat az illetékesek. Janda János, Kisfalud. Az írásod kissé átdolgozva közöltük, különben jó volt, amit írtál és szeretnénk ha tovább is fenntartanád velünk a kapcsolatot. írjál többet. Horosz Árpád, Őrös A CSISZ szervezet elnökéről Irt leveledet sajnos nem tudjuk közölni, mert hasonló témájú írásokat az utóbbi időben többet közöltünk a faluról, amelyről írsz. Ha még ezt is közöljük, akkor az már nem lenne érdekes az olvasóknak és nem mondanánk vele semmit újat. A fényképet alkalomadtán visszaküldjük. Illés József, Ipolybalog. A fenti üzenet neked is szól, írjál legközelebb az ottani CSISZ szervezetről, annak tevékenységéről. Kiss István, Felsőtúr. Az írásod nem egészen konkrét, ezért teljes egészében nem közöljük, csak kivonatot belőle. Várnai Tibor, Surány. Örülünk hogy írtál. Közöljük. Várjuk további leveleidet is. Ollári Irén, Iszap. Teljesen igazatok van, nem is tudjuk megérteni, miért nem tartanak nálatok filmvetítéseket. Az írástokat közöljük, írjatok máskor is és eljárunk ügyetekben, hogy panaszaitokat orvosolják. Hajmer Ilona, Alsószeli. A kártyázással kapcsolatban Irt cikkedet nem tudjuk közölni, mert sajnos nem tartalmaz konkrét eseményt. Azonban tanácsodat megfogadjuk, orvosoljuk a hibákat, amit felvetsz a leveledben. Faanyagot a kultűrházhóz Már idestova két éve, hogy elkezdtük Felsőtúron a kultúrház építését. Nagy örömmel állt a falu munkának, az ifjúság is, amennyire lehetett kivette a részét ebből. Több mint kétezer brigádórát dolgozott le a kultúrház építkezésén és vártuk, hogy majd csak tető alá kerül a dolog, eljön egyszer az az idő, amikor hozzájárul ez a kultúrház a falu kulturális életének továbbfejlesztéséhez. A remények azonban lelohadtak, mert már jóideje hogy abbamaradt az építkezés, A tető félig-meddig ugyan fedi már a falakat, de faanyag hiányában nem lehet elkészíteni a kultúrházat. A helyi nemzeti bizottság nemtörődömségéből keletkezett ez a baj, mert időbe kellett volna a fav anyag igénylést elintézni. Azonkívül a járási nemzeti bizottság egy kis jóakarattal szintén megoldhatta volna ezt a kérdést, mert azt a kevés famennyiséget, ami a tetőhöz még szükséges, valahogyan kiutalhatta volna, nehogy az eddig elkészített építmény is kárbavesszen. Vajon meddig kell még várni arra, hogy rendbe legyen a kultúrház, vajon mikor utalják ki az illetékes szervek a szükséges faanyagot a tetőszerkezethez? A felsőtúri fiatalok nagyon várják már a kultúrház elkészítését, segítenek is ebben, járjanak egy kicsit a kedvükre. Kiss István, Felsőtúr előadást a magam fejéből. Hát nem érdemiem meg, hogy előadási anyagot kapjak? Csakhogy az ilyen felfogás és elképzelés eleve földhöz ragasztja az oktatási év előbbrevitelét és a legnagyobb fokú elítélést válthatja ki az igazán odaadó propagandisták részéről, vagy CSISZ tagok részéről. Be kell ismerni tehát végeredményben, hogyha a kerületi vagy járási vezetőségek az oktatási év hivatalos tervében tervezett előadásokhoz küldenek is anyagot az alapszervezeteknek, de az alapszervezet által kigondolt minden előadáshoz, különösen, ha az utolsó pillanatban kérik azt, nem képes küldeni vezérfonalat az illetékes CSISZ szerv. Dehát miért propagandista a propagandista és miért vannak az üzemben vagy a faluban okos emberek? A propagandista azért propagandista, hogy tartsa meg az előadást, az okos emberektől pedig kérjen tanácsot, tippet, ötletet, vagy ha kell vezérfonalat állítson velük össze az előadáshoz. Mert miért is ne lehetne egy kis öntevékenység, egy kis odaadás a propagandistásban vagy az alapszervezet vezetőségében, hogy egy óra hosszáig járjon az előadás anyaga után, és olyan előadást tartson a járási vagy kerületi vezetőségek aprólékos segítsége nélkül, hogy még a süket is megtapsolja- Semmi máson nem múlik ez, csak az odaadáson, leleményességen. Tanuljuk meg végre, hogy amit lehet, ha előadásról, ha másról van szó, saját magunk intézzük el a magunk érdekében. Már ez is tanulást és gyakorlatiasságot rejt magában, mert megtanít minket önállóan gondolkodni, cselekedni, hozzászokunk ezáltal ahhoz, hogy nemcsak egy előadást, de nagyobb dolgokat is véghezviszünk majd későbben, ha éppenséggel szükség lesz arra. Tehát a propagandista is tanul, az is neveli önmagát, amikor az iskolázást vezeti, és ne képzelje el, hogy csak tőle tanulnak, neki már nem kell senkitől sem tanulni. Az a propagandista, aki így gondolkozna, nem érdemelné meg a jő propagandista nevet. A fiatalok öntevékenysége persze nemcsak az oktatási évre vonatkozik, hanem alkalmazni lehet és kell is azzal, ami összefügg, az élettel. Bizony nincs egészen igaza levelezőnknek, mert az előadásokat jől megtarthatták volna, a kerületi vezetőség segítsége nélkül Is. Az oktatási év előkészítésével kapcsolatban mindent tekintetbe véve, tehát arról se feledkezzünk meg, hogy olyan propagandistát válasszunk, aki nemcsak hogy felolvas majd, valamilyen jő előre elkészített anyagot, hanem saját maga is képes t"lőadást tartani és előadási anyagot készíteni. Ez szorosan összefügg az oktatási év megszervezésével. Mert gondoljunk arra, milyen szégyen és milyen kínos ügy az, ha hosszú ideig várjuk a kerületi vezetőségtől valamilyen anyag elküldését és komoly technikai okokból nem kaphatjuk azt meg. Ilyenkor elveszítik a fiatalok a bizalmukat a propagandistával szemben- Minden propagandistának legyen annyi tájékozódása az irodalomban, vagy szerezze ezt meg, hogy legalább olyan előadási anyagot legyen képes összeállítani, hogy a fiatalok figyelmét lekösse. Ezt is vegyük tekintetbe, amikor a propagandistát megválasztjuk. B. I. A léri aratásról A nagyiéri állami gazdaságban a jó előkészített szántóföld jó és gazdag termést Ígérgetett. Öröm volt nézni a szépen sárguló és hullámzó gabonatáblákat. Az örömet az tetézte be, hogy július első napjaiban a kombájnok és önkötözőgépek kimentek a földekre, megkezdődött az aratás. A fiatal traktoristák, kombájnvezetők nagy lelkesedéssel, igyekezettel álltak a munkának. Mindjárt az első napokon Krivánek Mihály 180, Farkas Jenő 160, Mátyási János 150 százalékos napi átlagteljesítményt értek el. Amikor arra jártam, megálltam pár percre ezekkel a fiatal aratókkal és elbeszélgettem velük. Tudják, hogyha a föld nagyobb termést ad, több lesz a kenyér. De azt is tudják, hogy pontosan, időben kell teljesíteni a nyár nagy parancsát, a gabonabetakarítást. Emellett a fiatal traktoristák még arra is törekszenek, hogy kevesebb üzemanyagot fogyasszanak a tervezettnél. | Meg kell azonban dicsérni az idősebb munkásokat is, akik a fiatalokkal együtt dolgoznak. A nagyiéri állami gazdaságban egyetlenegy dolgozó sincsen, aki most a nagy nyári munkák ideje alatt nyolc órát dolgozna naponta. Kora reggeltől, késő estig munkában vannak, hogy szemvesztes- ség nélkül, időben végezzenek az aratással. A kertészetben dolgozó fiatalok is vállalták, hogy bármikor, ha a szükség úgy kívánja, otthagyják a kertészetet és aratni mennek. MARTINCSEK RUDOLF
