Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1957-07-23 / 30. szám

'Nováki napló Visszaemlékezünk. 0 Nem rossz itt közöttünk. 0 A „hő­söknek" sem ágyaznak rózsákon. 0 Majd ha megnősülsz — szenet küldünk 0 A bizonyítványt majd az új Ifjúsági Bánya állítja ki. Szeretem az őszinte embere­ket. A legtöbb fiatalban meg­van ez a szép tulajdonság. Már születésem óta őszinte vagyok és igyekszem fejleszteni és csiszolni ezt a jellemvonáso­mat. Tökéletes nem lehetek — (kevés ilyen ember is van a világon) de hogy valóban iga­zat mondok, ennek bizonyíté­kául elárulok magamról egy­mást. Naplót vezettem. Egész egy­szer naplót. Kicsi pirosfedelű füzetbe írogattam. Az ilyen füzeteket feljegyzésekre szo­kás használni. Én is feljegyez­tem megfigyeléseimet a nováki bányáról. Igen ám, de ezt a jegyzetfüzetet — elvesztettem. A közmondás azt tartja, hogy „aki keres, talál“, de sajnos nálam ez a közmondás úgylát­szik nem találó. Feladtam minden reménye­met és mintegy mentő gondo­lat eszembe jutott, hogy talán a leghasznosabb az lesz, ha felidézem emlékezetemben a naplóban feljegyzett benyomá­saimat. Sok mindenre visszaemlékez­tem, de mégse mindenre. Olvasd csak: A nováki II. számú bányában 1954 áprilisá­ban kezdtek először falazni. Oj módszert alkalmaztak. Több szenet fejtettek, gyorsabban és ez bizony a kereseten is meg­mutatkozott. Szóval rendben volt minden. Ugye nem is hi­szitek, hogy azért akadtak ké­telkedő Tamások. Hát még ha hallottátok volna milyen lehe­tetlen érvekkel jöttek. Kétel­kedtek és a maguk igazáról akartak mindenkit mepayőzni. Mindenkit, akibe csak belébot- lottak, Ennek ellenére mégis csak létrejön három munka- csoport, Ján Hrdy vezette őket és nekifogtak a munkának ki­fizetődött. Egy félév múlva már Novákyban meghonosodott a falazás“. Erre gondoltam vissza a leg­utóbbi látogatásom alkalmából. És a naplómba is bejegyeztem: „Ma hasonló a helyzet. Sokan nem hiszik, hogy az ifjúsági brigádok felépítik a nováki If­júsági Bányát. Meg vagyok ró­la győződve, hogy a történet megismétlődik és Szlovákia minden sarkából ideözönlő fia­talok összejönnek és felépítik az Ifjúsági Bányát. Nagyobb mű születik itt, mint ahoov azt sokan elképzelik maguknak. Sok nehézséget kell majd leküzdeni, különösen a falazás kezdeté­nél.“ A naplóban továbbá ezekre a megjegyzésekre emlékszem vissza: „Nem rossz itt közöt­tünk — a hősöknek se vetik rózsára az ágyukat") Ezt a két ellentétesnek látszó összefüg­géstelen mondatott jegyeztem le az ellesett rövid beszélgetés után). Egyes beszédfoszlányokra még visszaemlékszem: — Hát lehet-e erre a kollektívára va­lami rosszat mondani? — Eddig még nem, de — ellenkezett a gesztenyehajú tagbaszakadt fiatalember. — — No és, talán rossz itt közöttünk? — Bizony nem rossz. A Zemianske Kostolany-i ifjúsági brigádotthon jól van felszerelve, nincs itt rossz dol­gunk. A különböző „hősöknek“ sem ágyaznak rózsákra“. — Hogy ne felejtsem el — szólt közbe egy harmadik. Majd ha te megnősülsz, nászajándék helyett néhány métermázsa szenet küldünk. (Hangos, szí­vélyes nevetés követte ezt a megjegyzést. Végeszakadt a beszédnek. Tetszett nekem, ezért jegyeztem le.) És azzal a bizonyítvánnyal? A következő az eset: „Az új Ifjúsági Bányában 50 CSISZ tag dolgozik. Egyesek csak egy évre jelentkeztek, de sokan közülük végleg a bányá­ban maradnak. Azok kapják a legjobb bizonyítványt. Tiszta egyest. De a többieket sem mellőzük, a brigádosok mun­káját is évenként kiértékeljük. A brigádosok jelvényt kapnak) hallottam, hogy nagyon szép és beírják őket az „Ifjúsági „Ifjúsági Bánya építői“ közé. Vidám élet folyik a brigádott- honban. Már „alapítják“ a jövő ének- és zeneegyüttest. Amit most lejegyzek, az már nem állt a naplóban, de ezt kívülről tudom: — Novákin várnak rátok a fiatalok. Gyertek, segítsetek. Jó kollektíva és becsületes munka vár. Jertek segítsetek, hogy minél több szenet ter­meljünk. Ez a ma feladata. EUDOVIT PÁD PÉNTEKESEK Tlazai és külföldi újságok nem egyszer foglalkoztak “ a Párkányi Ifjúsági Traktorosbrigáddal. A brigád 1056 júliusában alakult, s azóta igen szép eredményeket mutat. Péntekes mozgalmával — amelynek lényege öt nap alatt teljesíteni a heti munkatervet és a hatodik napon, terven felül dolgozni üzemanyag megtakarítással — felfigyeltetett magára. A mozgalom egyre nagyobb tért hódit. A járás 18 brigádközpontján dolgoznak már a mozgalom szellemében. Érdemes megemlíteni, hogy az ifjúsági brigád az első félévben 3.000 liter üzemanyagot és javításokon 34.000.— koronát megtakarított. Idén a brigádnak 227 hektár az aratási területe. A CSISZ fiatalok június 30-án kezdtek és július 16-án végeztek az aratással. ifjúsági brigád tagjai a brigádközpont udvarán fut­balloznak. Aratás után jól. esik a mozgás. Ján Soboslay (balról) és Emil Behúl motorkeréppáron jöttek, hogy „körülnézzenek“. Nagyon tetszett nekik minden és múlt hét óta már mindketten a CSISZ brigádban dolgoznak. A dlhái szövetkezet előkészítő bizottságának elnöke leszavaz- tat.ia a szövetkezeti tagokat. A 96 újdonsült szövetkezeti tag az új, a jobb életért emeli fel kezét. Most már közösen fognak gazdálkodni 620 hektár földön, s a régi kasza helyett kombájn­nal aratják majd be a gazdag termést. Az eperjesi járásban a szovjet vendégek tiszteletére már a harmadik EFSZ alakult CSALLÓKÖZI ARATOK Estefelé a brigád tagjai: Gyurcsics István, Sebák József, Paulicky Ján, Hanus Karel, Kubicek Frantisek, Ocsa- kovszky László és Páldi Ferenc a fényképezőgép lencséje elé állnak. KI LESZ AZ ? Kellemes, hűvös időben ér­keztem meg Csallóköz egy kis falujába, Dercsikán. A nagy for­róság után ember, állat, nö­vény fellélegzett és a száraz­ságtól meggyötört krumpli és kukoricaföldek mohón szívták magukba a kiadós éjszakai esőt. Megváltozott a határ képe. Egy héttel ezelőtt kókadt, fony- nyadt kukoricák áhítozták az esőt, az arra járónak a szíve is elfacsarodott és szinte együt érzett a szomjúhozó nö­vényekkel. S most, az eső után, örömmel és megelégedéssel szemlélhetjük hazánknak e dú­san termő vidékét. A kedvező időjárás és a jó munka gazdag termést ígér, Javában folyik az aratás Der­csikán is, sőt befejezéséhez kö­zeledik. Ma már könnyebben, gyorsabban halad a munka, mint 8—10 héttel ezelőtt. A falu népe közös erővel végzi a mezőgazdasági munkát. Alii. típusú EFSZ hat éves múltra tekint. Bizony, nehéz és küzdelmes volt ez az út — mondja Feke­te Imre, a szövetkezet elnöke. — Kezdetben az emberek nem akarták megérteni a közös munka előnyét. Nehéz volt el­térni a régi hagyományos élet­módtól. Mindent átformáló éle­tünk azonban Dercsikán is meghozta a változást. A község csaknem 100 százalékig szocia­lista falu. Fekete Imre jól irányítja a szövetkezet munkáját és min­denben segítségére van Simon Antal, a szövetkezet gazdája, továbbá Vida Róbert helyettese és Kardos Béla csoportvezető. A 80 hektáros gabonatáblán A legfiatalabb mezőgazdász Habár az iskolaév már befe­jeződött, egyes iskolában mégis mozgalmas élet folyik. így pél­dául a bystrani iskolában az érdekkörök tagjai vígan mun­kálkodnak. A Micsurin követők köre egyre kiszélesedik. Három éves fennállása óta megnőtt a tagok száma és a termelt növé­nyek fajtáit is kiszélesítették. A kísérleti földeken mindig újabb és újabb növényekkel próbálkoznak. Most például a kalászosok mellett még mustármaggal __ kísérleteznek és már eddig is szép eredményeket értek el. A Micsurin követők melegágyakat is létesítettek, hogy az előcsíráztatást idejében elvégezzék. A fiatal Micsurin- követők örülnek a jó munka eredményeinek. Jó termés Ígér­kezik és a Micsurin költők járási kiállításán Is részt sze­retnének venni. ritka jó termést aratnak az idén. Az őszi árpa vágását las­sen befejezik, a nagykalászú bú­zára kerül sor. Búzából 30 má­zsa átlagtermést várnak. A szövetkezet tagjai — a falu népe — a vasárnapot is fel­használja arra, hogy mielőbb raktárba kerüljön a gabona. Már hajnalban kezdetét veszi a brigádmunka a földeken. Sok lelkes fiatal legény és leány dalolva, nemes versengést foly­tatva dolgozik. Szaporodnak a keresztek a csomózok után. Estefelé felkeressük Szakáll Lajos elvtársat, a Helyi Nem­zeti Bizottság titkárát, hogy elbeszélgessünk vele a falu problémáiról. — A májusi választás során itt is a dolgozók legjobbjai ke­rültek a Helyi Nemzeti Bizott­ságba. S ami örvendetes, a fia­talok közül is többen megér­demelték ezt a kitüntetést — mondja Szakáll elvtárs. — A helyi tanács új összetétele meggyorsítja, rugalmasabbá te­szi a falusi közigazgatást. A kultúrmunka terén azonban hiányosságok vannak. A tanító nem törődik eléggé a fiatalok­kal, s bizony jó vezetés, jó irá­nyítás nélkül, nincs alkotó ifjú­sági élet. Sok huzavona után farsangkor sikerült a „Bitcsi­nálta doktor“ című színművet előadni. Hogy ez sikerült, eb­ben nagy érdeme volt Fekete Istvánnak, a Pozsonyban dol­gozó villanyszerelőnek, aki örömmel, lelkesedéssel játszot­ta szerepét. Az augusztus vé­gén érkező új tanítótól sokat vár a falu, az ifjúság — fejezi be mondanivalóját Szakáll elv­társ. Dercsikai látogatásom kedves emléke a szövetkezet juhászá­val, Horsica Jánossal folytatott beszélgetésem. János bácsi 100 juhot őriz. Miként a nótabeli juhász, ő is terelgeti nyáját. Ebben nagy segítségére van Bojtár nevű kutyája. Horsica bácsi kedélyes ember. Szereti foglalkozását. Ez évben 24 volt a birkák szaporulata. Felesége — hacsak egészségi állapota engedi — szívvel-lélekkel dol­gozik a szövetkezeti földeken. Mindamellett gondosan neveli két leányát. Meleg szeretettel beszél a nagyobbikről, Irénké- ről, aki /távol szülőfalujától, Somodiban tanul a kétéves me­zőgazdasági számviteli, iskolá­ban. Az első évfolyamot ki­tüntetéssel végezte. Horsica bácsi megelégedett sorsával. Népi demokratikus rendszerünk biztos megélhetést nyújt családjának, leányai pe­dig az iskola padjaiban bizo­nyítják be, hogy a dolgozók méltó képviselői lesznek az új­típusú, haladó értelmiségnek. Vígan folyik az aratás Der­csikán. Szorgos munkáskezek iparkodnak, hogy mielőbb a dolgozók asztalára kerüljön az új kenyér. DEMECS ISTVÁN A negyedi EFSZ irodájának udvarán pirkadat óta lányok, asszonyok kacagása hallatszik, az aratóbrigádok vezetőire vár­nak. Csakhamar megérkezik az elnök, megérkeznek a brigád- vezetők, és megtörténik a be­osztás. Emberekkel teli szeke­rek gördülnek ki a kapun, traktorok berregése nyomja el az aratók énekét, majd kow.- bájn zúgása kapcsolódik bele a szövetkezeti földek reggeli szimfóniájába. Dől a kalász, sorakoznak a keresztek, A nap éppen a dele­idre kapaszkodik, amikor mo­torkerékpáron Tonka Mátyás, a szövetkezet elnöke érkezik az aratókhoz. Papírt vesz elő és gondosan jegyez valamit, majd pár szót vált a brigád vezető­jével, a kombájnossal, az asz- szonyokkal, aztán újra motorra ül. A kerékpár nyomát már az út pora takarja, de a brigád tagjai egyre csak azon gondol­kodnak, mi is lehet azon a pa­píron, amelyet az elnök szépen összehajtogatva a kabátja belső zsebébe süllyesztett. Az asszonyok sugdolózni kez­denek: Bizonyára Tonka nincs velünk megelégedve, mert nagyon ko­moly volt... biztosan ■ megint sógorának kollektívája, az első csoport lesz kidicsérve a tag­gyűlésen, mint tavaly ... Min­dent összemondtak, de egyik sem tudta kitalálni, hogy az elnök milyen véleménnyel távo­zott. A nyelvek • vihara lassan alábbhagyott, az asszonyt kezek még nagyobb lendülettel ragad­ták meg a gereblye nyelét, hogy ebben az évben az ö csoportjuk legyen az első. A brigádvezetö, Pelikán bácsi, szinte hízik örö­mében. Ezek után nem a bri­gádnak, hanem a kombájnnak akad dolga, hogy egy percnyi időveszteség se álljon be a brigád munkájában. A kukoricáson túl, a szom­szédos táblán is erősen pöfékel a gép, ott az elsők dolgoznak. A motor ormán farkasdi fiatal kombájnos, CSISZ tag, Pintér Lajos ül, aki gépével a negyedi szövetkezetet segíti, hogy a termés minél előbb raktárba kerüljön. De mielőtt a kaszá­kat az árpatáblának irányítaná, versenyre hívja társát, Petro- vics László negyedi fiút, a má­sodik aratóbrigád vezetőjét. Petrovics nem húzódozik a ver­senytől, kezet ad Pintérnek, és ezzel egyszerre indítják el a gépeket. A kalászok engedel­meskednek a gépóriásoknak és mint a zápor hull, sokasodik a, szem a zsákokban.. A kéf csoport hét napja ver­senyben áll egymással s aratás forgatagában a harmadik brigád is derekasan kiveszi részét, mely a határ túlsó végén az esőtől kissé megdőlt gabonában bnkötözókkel vágja a rendet. A brigádok egy hét leforgása alatt 156 hektárt aratnak le. Az elvégzett munkából naponta egy kombájnra 7—8 hektár esik. A nyolcadik nap eredmé­nyét délután 5 órakor még az előretörő második csoportban sem sejti senki, csak a brigád vezetője mosolyog a már lát­ható eredményen. ■ Lassan a nyolcadik nap alko­nya is elkövetkezik. Lágy szellő suhan, végig a ringó gabonán, csókot nyoníva az izzadt hom­lokokra. A kombájnok felhúz­zák kaszáikat és az úton álló kocsik az aratókkal elindulnak hazafelé. A szövetkezet gazdasszonyai, mint minden este, meleg für­dővel és jó vacsorával várják a csoportokat. Az ízletes vacso­ra után az elnök tarsolyából kikerül a nagy titok, ami azon a gondosan összehajtogatott papíron volt a kabát belső zse­bében. Ezen a napon a második cso­port lett az első. Petrovics kombájnvezető 9 hektárt ara­tott le. Az első és a harmadik brigád is szépen végezte mun­káját, csak fél hektárral maradt el. Tehát ezideig a három cso­port 181 hektáron takarította be a termést. Beesteledik. Érett gabona és mezei virágillat érzik a leve­gőben. A szövetkezet udvara elcsendesedik, a negyedi szövet- kezetesek nemes érzésekkel térnek nyugovóra. Hogy ki lesz az első? Ez még kérdés, majd ha újra fordítunk egy lapot az asztali naptáron, ez a titok is kiderül. T-o elnöke Ján Matassky példás gazda lett. A szovjet látogatás óta az eperjesi járásban már a harma­dik szövetkezetei alakítják és az év eleje óta már a negyvenedi­ket. A szovjet látogatás után Lomné községben 15 kis- és középparaszt III. típusú szövet­kezetei alakított. A lomnei szö­vetkezeti tagok 80 hektár ter­mőföldön kezdenek gazdálkodni, és főleg állattenyésztéssel akar­nak foglalkozni. A szövetkezet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents