Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1957-07-16 / 29. szám

Jpgy megkapó baráti jele- nettel kezdem beszámoló­mar. Fülledt, nyári este volt. Vidám gyerekkacagástól és csengő daloktól hangos Ostra- vának egyik újonnan épült vá­rosnegyede, Hrabuvka. Az Or­szágos Ifjúsági Alkotó verseny résztvevőinek javarésze a Vá­rostól e távoleső új település modern négyemeletes épületében volt elszállásolva. Egyébként ezekben az épületekben laknak a munkaerőtartalékok tanulói is. Barátságról van szó, mely igazán szívből fakad és nem mesterkélt. Az alkotóverseny első részének már vége Van. arról, hogy megrendezzék-e az elkövetkező években is az ifjú ■ ságnák ezt a hatalmas kultúr- megmozdulását. És a sok vitá­nak a vége mégis csak az lett, hogy 1951-el pontot tettek az ifjúsági alkotóverseny további folytatásának a végére. A több mint ötéves szünet után be kell váltanunk, hogy ez a lépés helytelen volt. Annál is inkább, mert ez a nagy tömegmegmoz­dulás soha nem látott alkotó- versenyre serkenti ifjúságunkat, Oj és új rejtett erőknek a jel­tárását szolgálja. Öntevékeny­ségre, egyéni és tömeges kul- túrmunkára neveli a fiatatok tízezreit, A sok helyen már került egy jó pár gyönge cso­port is. Ám, ha a gyönge sze­repléseket mellőzve, figyelembe kiesszük a versenynek összbe­nyomását, azt kell mondani, hogy ifjúságunk számára a leg­fontosabb mégis az, hogy meg­mutatta hatalmas erejét, hogy képes és tud komoly feladato­kat is megoldani. Helyes volt annyiból is, hogy az egyes kút- túrcsoportok jobb vagy gyön­gébb szerepléséből levonva a tanulságot újabb erővel és ala­posabb felkészüléssel készülnek majd az 1958-ban megrende­zendő országos alkotó verseny­re, melyet ezúttal hazánk fóvá­is említettem, a versenyen sze­replő csoportok külön kategó­riában, egy időpontban és más- más helyeken léptek fel, Így engedtessék meg, hogy csak egy pár és a legjobb tánccso­portokról Vagy más kultúr- együttesekröl szóljak. Bennün­ket leginkább a magyar és a szlovák kültúrcsoport ok szerep­lése érdekelnek. A magyar cso­portok közül pedig a legjobb és egyben e versenyen a leg- müvészlesebb a pozsonypiispöki Csemadok együttese volt. A tánccsoport leginkább fiatal ta­gokból ált. működését alig egy néhány éve kezdte. Az első A pozsonypüspöki Csemadok táncegyüttese óriási sikert ara* tott a Rekruta-bücsüztató és a Szálkát mulatság című tfine­cokkal. Égy nap választja el a legifjabb versenyzőket a búcsú pillanat h tól. A 8-as számú épületben lak­tak a nyolcéves magyar iskola aprótermetü, vídáyiareú növen­dékei. A folyosó szembelévő szobáiban cseh és szlovák gye­rekek laktak. A magyar gyere-, kék szobajábót vidám dalfoszlá­nyok, harmonika hangja szűrő­dik ki. A gyerekek dalainak, táncolnak és társasjátékot ját­szanak. Már közöttük van egy­két szlovák és cseh lányka is, kikkel a kis magyar pionírok már előbb meghitt barátságot kötöttek. A barátság úgy kez­dődött, hogy a cseh és a szlo­vák lánykák megkérték a ma­gyar fiatalokat, hogy tanítsák meg őket egy néhány magyar Szóra. A fellépések után ez volt a legkellemesebb szórakozása a gyerekeknek. A szőkehajú, kéicszemü Bozena, a Hradec Krátove-i nyolcéves iskola ta­nulója már húsz szót tudott magyarul, melyre legalább olyan büszke, mint nagysikerű sze­replésükre. Mondom, így kezdődött a ba­rátság. Este a meghitt baráti szálak tovább fonódtak. Spon­tánul és igazán szívből szüle­tett ez a barátság: magyar, szlovák és cseh szavak tanulása közben. Majd pedig a ropogós magyar csárdás, cseh polka és szlovák népitánc lejtése tett Örök pecsétet a fiatalok barát­ságára. A baráti estet magyar, cseh és szlovák dalok tarkították. Hol az egyik, hol a másik cso­port énekelte el, nemzetének legkedvesebb, legszebb dalát. Szép volt ez az est, más-más nemzet, más-más nyelven be­szélő gyerekek tettek tanúbi­zonyságot és hitet amellett, hogy a nyelv, a különböző nem­zetiség, nem lehet akadálya sohasem a barátságnak. Ezen az esten elgondolkoztam azon, hogy mennyire másképp alakul­na a világ sorsa, az emberiség élete, jövője, ha a felnőttek is így megértenék egymást. Nem mesterkélt, de igazi barátsággal és megértéssel közelednének egymáshoz. Ha ez így Volna, mennyivel nyugodtabbah és boldogabban élhetne öreg föld­golyónk minden zugában az emberiség. Igen, a nyugodt, a békés, ma és holnap az álma nlindany- nyiunknak. CsdkiS így tehet mosolygós és vidám gyermek­orvokat látni, mint e tizenkét- napos kultiírversenyen is. Most tekintsünk csak vissza az ifjúsági alkotó verseny múlt­jára. Az első országos verse­nyen alig 4—5.000 fiatal és 200 kültúrcsoport szerepelt. Persze ez még Vsak á kezdet volt. Ám később, ázni 1911-ben mát 21.000 fiatál Vett részt az or­szágos alkotó versenyen, melyen több mint 600 csoport lépett fél. És érdekes, é sikerek éltéi nére is vita folyt akkoriban feledésben lévő népi kultúránk, művészetünk újjáélesztésének, összegyűjtésének a legjobb mód­szere az efajta kultúrverseny ifjúságunk körében. Ezt a tényt bizonyította az ez évi Országos Ifjúsági Alkotóverseny, melyen tíz és tíz új csoport szere­peit, melyek alig egy pár éve kezdték el működésüket, Hogy csak egy-két példát említsek meg eme állításomnak az iga­zolására: íme a kisszebeni Vö­rös kendő, a briinn í Mtadá Vtajka (Ifjú lobogó) és a po- zsonypüspöki Csemadok igazán művészi szinten álló együttesei. Az újonnan megalakult csopor­tok közé számítom a trencséni és a komáromi tizenegyéves is­kola kültúrcsoportjait is, me­lyek ezen a versenyen a legsi­keresebben szerepeltek. Szóval helyes és igazán üdvözlésre méltó a CSISZ Központi Bizott­ságának az a határozata, hogy már a múltban is dúsan .gyü­mölcsöző ifjúsági alkotóversenyt újra felélesztette. Ezzel ifjúsá­gunk számára a kulturális élet fellendülésének új távlatai nyíl­tak meg. Misem példázza ezt jobban, mint az a hatalmas lázas készülődés országszerte a járási, kerületi és az orszá­gos kultúrversenyre. Kevés olyan iskola és munkatartalékok in­tézete vott, mely valamilyen formában ne képviselte volna magát az ifjúsági alkotóverse­nyen. M inden munkának, így a kultúrmunkának is sum­mája az alkotnivágyás, valami­lyen nemes célnak az elérése, az igazi versenyszellem. Jólle­het, hogy e verseny első évé­ben még voltak kisebb-nagyobb hibák, sikertelen szereplések, de mindez arra jó, hogy holnap még nagyobb akarással, lelkese­déssel és kultúrszomjjal kezdje meg munkáját nemcsak az a csoport, amely nem juthatott fel a kerületi vagy az országos versenyre, hanem az is, amely már ért el sikereket. Az igazat megvallva az Ostraván megren­dezett országos versenyre fel­Képünkön az országszerte hí­res trencséni kültúrcsoport egyik táncjelenetét látjuk rátában, Prágában tartanak majd meg. Erről az országos versenyről, mint minden ilyen hatalmas tömegmozgalomról, egy pár ol­dalas újságcikkben nehéz teljes képet festeni. A cikkíró ilyen­kor leginkább a legjobb csopor­tokat említi meg s egy általá­nos képet igyekszik adni arról, aminek a teljessége csak ágii lehetséges, ha minden csoport fellépését megtekintheti. Erre pedig alkalom nem volt, mert mint már az előbbi cikkemben A sikeres fellépés után vidám beszélgetés közben Ismerkednek meg a táncosok Ostrava szépségeivel nagy sikert 1955-ben érte el, a prágai fesztiválon, ahol a kezdd csoport második helye­zést nyert. S ehhez hozzá kell vennünk Nejedig elvtárs szemé­lyes elismerését is, mellyel a pozsonypüspökiek tehetségét elismerte, Ez az együttes azóta nagyot fejlődött. Egy egész estét betöltő népitáncokat és más kultúr számokat tanultak be, csak az elmúlt éven 102 fellépésük volt. A szebbnél szebb magyar népitáncokat n maga is kitünően táncoló, a tánccsoport lelke, Sztrizsenec Rudolf tanító tanította be. Rit­ka példája a népművészet sze- retetének és ápolásának az, melyet Sztrizsenec elvtárs. fe­lesége és a kis szőkehajú lány­kája is művel. Az országos versenyen a Rekruta búcsúzta­tóval és a Szálkái mulatsággal téptek fel. » Ezeket a táncokat nem leírni, hanem látni kelt. Az ő táncaik­ban magasfokú művészet és életerő van. Ennyit róluk, A második nagy sikerrel sze­replő csoport a komáromi Druzba együttese volt. E ének­és tánccsoportban magyar és szlovák fiatalok szerepelnek. Magyar, szlovák és Orosz nép­dalokat énekeltek. A táncuk egy eredeti szlovák népttánc, mely­nek témáját Jánosík korából merítették. A nagy siker és az eredményes szereplés őket is méltán megilleti. T/égezetül pedig a trencséni ' 90 tagbót álló együttesről is valamit. Az amatőr kultúr­csoportok közül Szlovákiában ez a legjobb. Méltó versenytársa a püspökieknek. Az érdekesség kedvéért megjegyzem, hogy e két csoport elismeri egymás tehetségét és barátként köze­lednek egymáshoz. A féltékeny­ség és a lenézés helyett, a megértés és a megbecsülés jel­lemzi őket Iskolapéldája ez is az igazi barátságnak, melyet szlovák és magyar egyaránt csak üdvözölhet. Dicséretet és elismerést érde­mel még az eperjesi kerület ukrán, ugyancsak nagyszámú tánc- és ének együttese is. Ügy szintén a Morvaország leg­jobb tánccsoportja a brünni Mladá vlajka (Ifjú lobogó) együttese. Befejezésképpen újra csak azt mondhatom, hogy mind kultu­rális, mind pedig művészi szem­pontból nagyra értékelhetjük áz ez évi országos alkot óversenyt. Hatalmas seregszemléje Vott ez ifjúságunknak. É napok méltán megérdemlik, hogy aranybetűk­kel jegyezzük be hazánk ifjú­ságának krónikájába. Oj szín­nel, újabb csoportokkal szebb- nél-szebb kultúrszámokkal, tán­cokkal és dalokkal gazdagodott (fiúsig,mk kuliuráVs élete lliS2- stiik és reméljük, hogy jövőre újra találkozunk Prágában, új csoportokkal és új arcokkal is­merkedünk majd meg. TÖRÖK ELEMÉR EPIZÓDSZEREP — KUCSERA ANNA AZ „ÉNEK A ROMOK EELETT"*BEN — F/zek azok a szerepek — színházi nyelven „passzív szerep­nek hívják-, amelyeknek jelentősege nagyobbéra a színész egyéniségére van bízva. Az Irö ugyan embert Irt meg, de a színészen múlik, hogy ha már a szerep a cselekmény szem­pontjából közömbös, mellékes marad-e, mint emlék a közön­ség színházi élményében? Nos, Kucsera Anna, a drámai hangulatot aláfestő hangvilla megtltője — különösen az első és a névadó jelenetben — jó sikerrel helyt állt, fis ez — mindenesetre — biztató kezdet. S az induló szí­nész pályakezdéséhez ehelyütt csak azt kívánhatjuk, hogy a fiatalság alázatával, az önmaga ttámasztotta igényesség len­dítő erejével haladjon szlnlpályája lépcsőfokán, melynek egyik legfontosabb követelménye a szenvedélyes tudni és tanulni akarás. Hosszú az út a mindennapos játékban eltelt színi hét­köznapokon túl a színpadon élés teljes emberéig. De ezt az útat meg kell, meg lehet járni, S addig is hadd tegyük az indulő színész tarsolyába Arany örökcsengésű sorait: „Nemes önbizalom, de nem önhitség Rúgói lelkedet nagy célre feszítsék; Legnagyobb cél pedig itt,a földi létben Ember lenni minden körülményben“. Szerepen innen és szerepen túl nem árt félfüllel ezekre az örökveretü sorokra figyelmezni. FÓNÖD ZOLTÁN HAZÁM Itt születtem e hepe-hupás tájon völgyeket ölelő hegyek között, hol rejtelmes huhogással zihál a szél, mint egy üldözött. Visszhangot dobnak a meredekek, csipkét fodroz a patak, sudár fenyők, omladozó várak édes Hazám szívembe zártalak. Legendákkal, kővé Vált juhásszal ijeszt, kisért még a képzelet; bárányfelhők, nagy remények szállnak a szépsudarú fenyvesek felett. A völgyekben magot vet az ember, házat épít, gyermeket nevel, s a várhegyen szétmáló falakkal egy ezredév némán vezekel. FECSÖ PÁL Eljön az idő Eljön az idő nemsokára, Amire várok, amire vársz: tJj ltor csordul a vén kupába, És dalol a nép, amerre jársz. Karod kitárul ölelésre, És boldogság lesz a kedvesed, Virág virul nyomodban, és te, Ha bús szívet lelsz, rá azt teszed. Kedved rügyének drága zöldje E széles földet betakarja; Hogy ember vagy. s maradsz örökre: Értelmét e tettedtől kapja! CSONTOS VILMOS Nem belépett, belökték a színpadra. S hiába minden irga­lomért könyörgő esdeklés, kegyelem nélkül és mintegy visz- szavonulhatatlanul hangzik a türelmetlen parancs: Vegyétek jobbját! Az ok: egy almáért. A vér megfagy áz ereidben ptt a nézőtéren az első felvonás nyitó jelenetében, Minden ized tiltakozna a középkori bün- hődtetés eme kegyetlen formája ellen S ekkor felmentőként hallod Erzsébet alázatos gyermeki kérését, atyjához fohász­kodva: — Ajándékozz meg vele, esdve kérlek, És a többi már „simán" megy: nevet, emberséget kap a társadalom eddig kirekesztetje, így Indul egy darab, s így indul el pályakezdetén egy leen­dő színész. Mindössze egy éve, hogy a MATESZ tagja. „Házi termés“-ként emlegetik a komáromiak. de Kucsera Anna tudja legjobban, milyen hosszú vott az út idáig. Lelkesedése azonban még a feltételként szabott kitűnő érettségi bizonyít­ványt Is meghozta. játszott már A kertész kutyája című darabban, „beúgrés“- ként A néma leventé-ben, s most az Ének a romok felett-ben a fiú Á legjobb kuttilrcsoportok üzemekben is felléptek! Képünkön az egyik tdneesoportot láthatjuk a Klement Gottwald üj Vas­művek szabadtéri színpadán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents