Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1957-07-16 / 29. szám

\ Számok és adatok Az állami terv feltételezi, hogy 1957-ben a Szovjetunióban 446.2 millió tonna szenet ter­melnek. Ez a mennyiség 15- ször több, mint amennyit a for­radalom előtt termeltek. Az 1956-os évvel szemben 27 mil­lió tonna szenet termelnek. A széntermelésben a Szovjetunió elérte az Egyesült Államokat. 97 millió tonna kőolajat fej­tenek, ami 14 millió tonnával több, mint amennyi a tavalyi termelés volt. A forradalom előtti Oroszország csak 9-2 mil­lió tonna kőolajat termelt. 07.7 milliárd köbméterrel emelkedik a gáztermelés, ez az 1956-os évvel szemben 57°/o-os emelkedést jelent. Ez az emel­kedés 10 millió tonna donyeci, vagy 4 millió moszkvai szén termelésének'felél meg. A fűtő­anyagok termelésében a gázter­melés 1957-ben 29.3%-ot tesz ki. 1957-ben 2.390 kilométer hosszú csővezetéket fektetnek le, melyen keresztül Dnyepro- petrovszk, Dnyeprodzerzsenszk, Taganrov, Zsdanov, Vorosilov- grad, Voronyezs és más váro­sokba vezetik a gázt. A gázve­zeték építése majdnem teljesen gépesítve van. Az élelmiszer ipar 19-5 millió tonna tejjel, 589.000 tonna vaj­jal, 142.0Ó0 tonna sajttal termel többet. Az 1955-ös termeléssel szemben ötszörösen emelkedik a termelés. A könnyű és textilipar is lé nyegesen felemeli a termeléséi 15%-al több tisztagyapjú anya gokat, 22%-al több gyermekei pőt termelnek, mint eddig. A 1913-as évvel szemben ötszörö sen annyi selyemanyagot tér melnek. A múlt héten az egész világ a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága történelmi határozatának jegyében élt. Nem akadt egyetlenegy olyan jelentékenyebb politikus, aki ezzel a kérdéssel kapcsolatosan ne nyilatkozott volna. Eisen­hower, Nehru, sőt még a Vatikán is nyilatkozott. A nyilatko­zatok természetesen különböző értelemben hangzottak el és az SZKP KB határozatát különbözőképpen fogadták. Egy azon­ban biztos: a világ haladó erői elégtétellel fogadták a hatá­rozatot és a Szovjetunió bátrabb békepolitikájához vezető lé­pésnek tartják. Élénk figyelmet szentel a nyugati politikai világ Bulganyin és Hruscsov csehszlovákiai látogatásának. Hiszen azok, ’ akik nyugaton azt vallják, hogy a kapitalizmust el kell távolítani, vagy meg kell változtatni, de nem egyeznek a kommunista párt útjával — Csehszlovákiát egyenesen próbakőnek tartják. Ezek az emberek látni akarják, hogy miképpen néz ki a szo­cializmus egy olyan országban, amely körülbelül ugyanolyan gazdasági, szociális és kulturális színvonalon áll, mint az ő országuk. Ennek tudható be az az élénk érdeklődés azok részéről, akik Csehszlovákiával kapcsolatosan bizonyos remé­nyeket táplálnak és azok részéről is, akik igyekeznek Cseh­szlovákiát befeketíteni. A szovjet vendégek triuimfiális fogad­tatása Csehszlovákiában az utóbbiak számára határozottan nem kellemes. A legjelentékenyebb esemény ezenkívül az, hogy az Eura­tomra és az európai piacra vonatkozólag több európai parla­mentben" jóváhagyó határozatot hoztak és végül említésre méltó londoni lefegyverkezési tárgyalás menete. CSAK VALAMI CSODA MENTHETI MEG A MEGÄLI.APODÄST „Eisenhower elnök múlt heti utolsó sajtókonferenciája óta világos" — írja Stewart Alsop a New York Herald Tribune ismert külpolitikai magyarázója — „majdnem biztos, hogy a szovjetekkel _nem kötnek meg­állapodást az atomfegyverekkel való kísérletekre vonatkozólag. Amíg valami csoda nem törté­nik — folytatni fogják ezeket a kísérleteket“. Továbbiakban pedig leírja azt, a vitát, amelyet az amerikai kormány a leszerelés kérdésé­ről folytatott. _A jól értesült hírmagyarázó szerint az ameri­kai kormány körében két tábor keletkezett. Azok élén, akik a leszerelésre vonatkozólag nem kívántak megegyezést Radford és Strauss tengernagyok állnak és álltak. Ez a két katona és politikus harcba indúl a Stassen vezette csoport ellen. Stassen a leszere­lés kérdésében az Egyesült Ál­lamok megbízottja. Ez a cso­port hajlamos arra, hogy a le­szerelési kérdésben az első lé­péseket megtegye. Az okokat nehéz részletesen megmagya­rázni. A világ közvéleményének, sőt az amerikai közvélemény nyomása határozottan sokat számít. Radford és Stassen mindenkit toboroz. Washingtonba a Fehér Házba meghívták Teller és Law­rence nukleáris tudósokat, hogy győzzék meg Eisenhower elnö­köt arról, ne adja beleegyezé­sét a nukleáris fegyverekkel való kísérletek beszüntetéséhez. Érdekes érvekkel jöttek. — A nukleáris fegyverekkel való kí­sérletek áliítólag lehetetlenné teszik, hogy úgynevezett „tiszta" hidrogénbombákat gyártsanak, — rádióaktív sugárzás nélküli bombákat. _Ez aztán komoly érv! Ha már ezer és százezer ember meg­gyilkolásáról van szó, akkor az mégis csak rádióaktív sugárzás nélkül történjen. „És így Eisenhower elnök a múlt heti sajtókonferencián — ellentétben a múlt hét előtti konferenciával — írja Alsop „olyan megállapodási feltételeket tűztek ki, amelyekről nehezen feltételezhető, hogy azokat a szovjetek elfogadják.“ A csernői határáliomáson, a hagyományos szokás szerint ke­nyérrel és sóval fogadja kedves vendégeinket a festői kelet­szlovákiai népviseletbe öltözött lányok és fiúk egy csoportja És így úgylátszik nem marad számunkra más hátra, mintsem hogy valami csodára várjunk, vagy inkább arra, hogy az ame­rikai nép elveszti a türelmét. VÉGRE „KIS EUROPA“ Már majdnem két éve foly­nak az Euratom és a közös piacra vonatkozó tárgyalások, de úgylátszik, hogy most^már a befejezés előtt állnak. Az el­múlt héten a nyugatnémetor­szági Bundestag és a francia nemzetgyűlés is jóváhagyta eze­ket a szerződéseket. Tipikus, hogy az ehhez a szer­vezethez tartozó hat állam kö­zül a Bundestag az első, amely a szerződéseket jóváhagyta. — Ezekkel a szerződésekkel a né­met imperialisták olyasvalami­hez jutnak, amiről tíz évvel ez­előtt még nem is álmodtak. A közös piac megnyitja előt­tük a francia piacokat, főleg Afrikában. Minden kisgyermek tudja, hogy a_ konkurrencia szempontjából az az állam a veszélyesebb, amely modernebb és nagyobb ipar felett rendel­kezik. És ez az állam kétségte­lenül Németország, melynek ipari termelése majdnem kétszer akkora, mint a francia ipari termelés. És az Euratom? Nyugatné- metországnak még nincs elég oltó nyersanyaga és az Euratom által hozzájut ehhez is. A nuk­leáris kutatások terén Nyugat- Németország néhány évvel el­maradt. Ezt a hiányt az Eura­tom által eltávolítják. És ami a nyugatnémet impe­rialisták számára a legfonto­sabb! Franciaország kénytelen lesz magát az Euratomra össz­pontosítani és nem morzsolja fel erejét sem a nyersanyag, sem pedig a pénzügyi erejére vonatkozólag. És így nem lesz módja arra, hogy nukleáris fegyvereket gyártson. Ez azt jelenti, hogy egy idő múlva Franciaország és Németország helyzete a nukleáris fegyverek gyártása terén — amely a mai háborúban döntő — teljesen egyforma. És így a francia ka­pitalisták a legrövidebb időn belül hozzásegítik a német im­perialistákat ahhoz, liogy nuk­leáris nagyhatalommá váljanak. Ezért értjük meg a francia par­lamentben lezajlott _ szavazás eredményeit, ahol az említett megállapodás ellen a kommu­nistákkal együtt Mendes France hívein kívül a szélső jobb, a francia imperializmus képviselői szavaztak, akik Németország részéről veszélyt éreznek. Azok, akk a_ megállapodást támogat­ták, azt hiszik, hogy Németor­szág fegyvereit majd a Szov­jetunió ellen fordítja. Hihetet­len, hogy milyen elvakultak ezek az emberek. Ki fenyegette a Szovjetuniót jobban mint Hitler? És ki ke­rült először sorra ? Felvételek az új műről A nap melengető sugarai mi: helyst kibújtak a Vtáönik hegy mögül bearanyozták a völ­gyet, Privigyétől Nyitráig. Ami­kor a három jó pajtás uticél- jához közeledett a „tüzes golyó“ már magasan jent sétált a lát­határon. A személyvonat meg­állt ... így tehát itt volnánk az új bányavárosban. — Bizony megérkeztetek. No- váky üdvözöl benneteket. És még valaki! Hiszen ti hárman érkeztetek ide elsőnek, a CS1S7. brigádba. Nemsokára majd vi­dám élet indul itt Zemianske Kostolany-ban. Üdvözöllek benneteket — mu­tatkozott be a fiúknak a brigád vezetője, egy magas, napbarní­tott fiatal férfi és az üzemi autóbuszba ültette a fiúkat. — A villanyerőmü felé me-' gyünk — szólt oda a sofőrnek. A fiúk meghökkentek. — De hiszen mi nem a vil- lanyerömühöz készülünk. — Ne ijedjetek meg, majd minden kiderül. És így az au­tóbusz nekifutott a poros', forró aszfalt útnak. Zemianske Kosto- lany-ban, nem messze az üzemi ,,szállodától“ egy kis utcácská­ba befordultak és megálltak ... A három jó barát Jani, Andris és Misi. Mindhárman az illavai járásból. Fogták a csomagjukat és a brigádvezető után beléptek az épületbe. — Hol akartok lakni és ho­gyan ? Lakhattok kettesével, vagy többedmagatokkal, De hát milyen barátok is lennének, ha nem maradnának együtt. A „hármas ikrek“ végigmentek egy széles folyosón és a Brigád otthonának vezetője kinyitotta az 1. számú szobát. Nahát — nagyot néztek és alig tértek magukhoz az ámu­lattól — hiszen itt úgy néz ki, mintha csak . valami kórházban lennénk, minden olyan fehér, tiszta. Azokat az épületeket, ame­lyekben a Brigádotthont elhe­lyezték a villany erőmüvek épí­tették fel. Hatalmas udvar veszi körül az épületet, ahol a bri- gádosok kedvükre sportolhat­nak. A fiúk rögtön röplabdázni kezdtek, majd ping-pong asztalt is felállítottak és csakhamar megtalálták a többi sportkellé­keket is. Kostolanyban rendsze­resen mozielőadásokat tartanak, Viktor — mai napig sem tudom családi nevét — megállított engem szemlélődésem közben. — Saját rádiótelevízorunk is van ám. — Jól van, jól, csak ne di­csekedjetek annyit. — Miért ne dicsekedjünk? Hát még, ha megnéznétek, hogy milyen mozibenrendezésünk van, akkor aztán elállna a lélegze­tetek is. — Ide figyeljetek — fordul­tam a körénk sereglett fiúkhoz. Aztán ki részére van mindez, ha még egy futballcsapatot sem tudtuk kiállítani. Még kevesen vagytok, még a fürdőtelepet sem használjátok ki, hát még a játszóteret. — Igazad van. Azzal a nyolc ipariskolással, akik most gya­korlaton vannak itt, alig va­gyunk harmincötén. És ez még kevés. Az év végéig kell, hogy kit- száznyolcvanán legyetek és még többen ... Hiszen a nováki bá­nyát ifjúsági bányává szervezik át. „FÖLDALATTI SZERVEZET“ A nováki bánya megtekintés sénél még valami meglepett. Grég István a bányász szakis­kola végzett növendéke jó bá­nyász. Nem 8 dicséri magát, mások dicsérik. És képzeljétek el, hogy ez a szőkehaj'ú fiú mit mondott nekem: — Novákin új földalatti szer­vezetet alakítottunk. — Nem értem. És ha így is volna az eset, akkor is miért mondod el nekem. És különben is tulajdonképpen ki ellen szer­vezetitek ezt a „földalatti“ szervezetet ? Elmosolyodott. Majd szívből kacagni kezdett és magyarázat­ba fogott: — Félreértettél. A CSISZ földalatti szervezetét kezdtük kiépíteni. — Ahá. Szóval a CSISZ ta- gokból, a fiúkból! — Ügy, ahogy mondod. Meg­választottuk a CSISZ üzemi vezetőségét is. Lauko Pali bá­nyász és Gagyo Mihály mérnök vezetik. A brigádosok az elmé­leti oktatás után a bányában dolgoznak. Már több mint har­mincon dolgoznak a bányában. Ez Isz az első alapszervezetük. Az új bányászok segítségére van a szervezet, hiszen több­nyire először dolgoznak a bá­nyában. — Most már értem, már vi­lágos előttem az egész. De mondd csak mit csináltok mégx — Toborozunk, Novákyn is. Bizony elkelnének közöttünk az idősebb bányászok is, akik se­gítenének az újoncoknak, hogy ezek ne gondolják, hogy az olyan bányában, ahol nincsenek ablakok, ott nem lehet dolgoz­ni. — Ugye forög a fejed ennyi sok mindentől ? — Bizony forog. Forog, mert kevesen vagyunk és nem forog, mert kiismerjük magunkat a bányamunkában és akik még nem jöttek el, azok jönnek és segítenek. JER VELÜNK TE ISMERETLEN BARÁT Bocsásd meg, hogy így feje­zem be a nováki karcolatomat. Befejezem, mert azok a fiúk, akik eljöttek, hogy felépítsék az ifjúsági bányát, valahogy el­szomorodtak. Nem is csodálko­zom ezen. Az ember megszokta a barátait. Igaz, azok, akik már Novákin vannak, egyesével, ket­tesével laknak. Pád várnak, rád, Nyitrából, Komáromból, Nagy- megyerről. Rád is Kassáról és Rimaszombatból. Rád is várnak a Szövetségi Vasútvonalról, rá­tok is a besztercebányai kerü­letből. Nem hoztok szégyenbe, hiszen ti a hősies felkelés fiai vagytok. Szlovákia többi kerü­leteiből is ezren és ezren segí­tettek felépíteni az Ifjúsági Vasútvonalat. Segítsetek ti is... ... a nováki fiúk, akik most tették fejükre először a bá: nyászsisakot és kezükbe vették a bányászlámpást, várnak vár­iok. Szükségük van a mérnö: kök, műszaki dolgozók, gépé: szék és villanyszerelőkre. Egész­séges, bátor segítőtársakra van szükség, olyanokra, akik büsz­kék országunkra. A közmondás azt mondja: Nem mind arany, ami fény­lik, A nováki bánya a szlová­kiai ifjúság nagy müve, hatal­mas szénmennyiségeket rejteget magában. És ha az nem is fénylik, mégis csak — fekete arany. Jérték barátaim és ti többiek, jertek és segítsetek, hadd vilá­gítson a vörös csillag az Ifjú­sági Bánya örömteli vörös csil­laga. PÁD CUDOVlT iiMiiiiiíiniiiNiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiíiiiii Anglia új viharok előtt ? Az angol szállítómun­kás szakszervezet nem tekinthető többé az angol mnukásmozgalom jobb­oldala megingathatatlan fellegvárának: ez a leg­főbb értelme annak a be­szédnek, amelyet Fryer, a szakszervezet elnöke mondott el a szakszerve­zet évi értekezletén. E szakszervezetet, amely 1,300 000 tagot számlál,. és így a legnagyobb egész Nagy Britanniában, mind­mostanáig joggal tekin­tették, annak az erődít­ménynek. amelyre bizton építhetett Bewin, Arthur, Deakin és az angliai mun­kásmozgalom többi „jobb­oldali vezéralakja. Az erő­dítmény — nem bizonyult megrendíthetetlennek. — Erre vall az az éles tá­madás, amelyet Fryer a kormány ellen intézett, annak politikáját okolva a gazdasági nehézségek miatt. „Nem vagyunk hajlandók túrni — mon­dotta, — hogy a munká­sokra hárítsák a kormány szerencsétlen politikájá­nak fő terheit. A jobboldali erődítmény hirtelen megrendülése magában véve is neveze­tes jelenség, de még je­lentősebb az az általános folyamat, amelynek kö­vetkezményeként és ré­szeként bekövetkezett. A szigetország mind na­gyobb gazdasági nehéz­ségekkel küzd. A kormány híven a tory-hagyomá- nyokhoz, olyan intézkedé­sekkel igyekezett kiutat találni, amelyek épségben hagyták a vállalkozói ér­dekeket, viszont ugyan­akkor súlyosan érintették a dolgozók életszínvonalát. Miközben a vállalatok osztaléka egyre emelke­dett — például a gépipar­ban az elmúlt öt esztendő alatt megháromszorozó­dott — a bérek emelke­dése sohasem tudott lé­pést tartani az árak nö­vekedésével és megdrágí­totta az életet az új lak­bértörvény is. Ennek vo!t köszönhető az, hogy ez év tavaszán olyan hatal­mas sztrájk-mozgalmak sepertek végig az orszá­gon, aminőkj-e az emlé­kezetes 1926-os esztendő óta nem volt példa. A munkás közvélemény radikalizálódása kénysze­rítette a szállító szak­szervezetet balra, $ harc táborába. Ha ezt meg­gondoljuk, akkor fontos­ságot kell tulajdoníta­nunk annak a kemény fi­gyelmeztetésnek, amely­ben Jim Campbell, a va­sutas szakszervezet főtit­kára részesítette nemré­giben a kormányt. — ....... Figyelmeztetjük a kormányt, hogy ne feszít­se túl a húrt, ne szoron­gasson bennünket túlsá­gosan ügyefogyott politi­kájával“ — hangoztatta. Jim Campbell arról is szólott, hogy ha újabb takarékossági kísérletekre kerül sor, a bérezés te­rén a kirobbanások elke­rülhetetlenek lesznek. — Az egész országban várom a munkások szórványos kitöréseit, az ilyesmi min­dent elsöprő áradattá nő­het — mondotta. Lehetséges, hogy Ang­lia a munkásmozgalom új viharai előtt áll?

Next

/
Thumbnails
Contents