Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1957-07-09 / 28. szám

VSWy/yyAAWVAAA^AAAAÍ/AA/Afyy ^ ^//A/^AWWV>A/,y/AAA-/ >,/s//'/yyyA/XAA/>AAy/yj,^A^^ Í gutóbb májusban jártam ebben a városban. Május­ban, mikor olyan ez a város, mint valami mese­beli szépség. Szeretnéd meg­ölelni, megcsókolni. Olyan iz­gató, lenyűgöző, pezsgő itt az élet. Kertjei, ligetei, ahol a friss virágok középkori légkörben születnek, az egész világon is­meretesek. Utcáin az akác- és gyesztenyefák virágai rügyez­nek éppen. Bizony ez a város, országunk, népünk büszkesége, és annyira ismert hely, hogyha „A legdrágább kő a városok koronájában“ e sorok kezdetén csak egy fon­tosabb utcáját említeném, mind­járt eltalálnátok a város nevét és nem is olvasnátok talán semmit gazdag történetéből. A város utcáinak megható szépségét és reggeli csendjét a villamosok, az autók tömkelegé zavarja meg. Ahogyan a nap emelkedik a láthatáron, egyre lármásabb lesz a város. Az em­berek munkába sietnek, egyesek ügyes-bajos dolgaikat mennek intézni, a központi hivatalokba, mások bevásárolnak az árukkal teli üzletekben. Üzletek, az külön fejezet. — Sok modern áruháza, világvá­rosi kivitelű, de ezek közül is a legjobban kitűnik a (Dián modtj) a divat háza, ahol a leg­igényesebb vásárlót is kielégíte­nek legújabb divatcikkel. Ez az áruház nemrégen épült, annak a királynak a lovasszobra kö­zelében, akiről a város legis­mertebb terét elnevezték. (A királyt egyébként a nemzet hosszú ideig védőszentjekénl tisztelte.) Ezt a szobrot, de a teret is általában minden idegen mind­járt a megérkezés után igyek­szik jelkeresni. Igaz, ez nem nehéz jeladat, mert akár a fő-, akár a központi pályaudvarra érkezik a vonat, mindig köze­lébe kerül az utazó. A tér ma a város szíve. Nem túlzunk, ha azt állítjuk, hogy minden út, minden utca ide vezet. Nincs egy komolyabb tömegmegmozdulás sem, amely ne volna összefüggésben ezzel o térrel. Gondoljunk csak 194$ február 25-éré, vagy a hatal­mas május elsejei felvonulá­sokra•. A tér közigazgatásilag az Újvárosba tartozik. Abba a vá­rosrészbe, melyet a XIV. szá­zadban alapított az a király, akinek nevéhez Középéurópa legrégibb egyetemének az ala­pítása is fűződik. Az egyetem ma is a király nevét viseli. — Hírneve úgy mint régen, ma is túlszárnyalja messze az ország határait. Hagyjuk talán a hatszáz éves Újvárost. Mert hatszáz év en­nek a városnak a történetében úgylátszik nem. is olyan hosszú idő. Látogassuk el az Óvárosba, annak évezredes kacskaring vs utcáiba, melynek minden házá­ból, minden kövéből a gazdag történelem lehel ránk. Kár, hogy a kövek nem tudnak me­sélni, így kénytelenek vagyunk a krónikához fordulni. A króni­kát pedig az Óváros legismer­tebb terén lévő városházán ta­nulmányozhatjuk. De még mielőtt bemennénk a városháza épületébe, szentel­jünk egy kis figyelmet magá­nak az épületnek. A XIV. szá­zad elejéről származik, a góti­kus építészet egyik remekműve. Sajnos, a barbár német fasisz­ták 1945 májusi harcokban vad bosszújukban a városházát is felgyújtották. Ekkor pusztult el, de ma már újból működik az „Orloj“ toronyóra, mélyen minden órában megjelennek az apostolok, majd icakaskukoré - kolás zárja be a jelenetet. Az órát állítólag Hamis mester ké­szítette a XV. század végén A monda szerint a mű elkészí­tése után a mestert megvakí­tatták, hogy ne árulhassa el senkinek az Orloj gyártási tit­kát. lf mond a krónika rnagá­J||rőí az Óváros legrégibb teréről? A tér régen iga­zán a város központjá­nak számított. Azonkívül, hogy itt nagyarányú helyi és nemzet­közi jellegű üzleteket bonyolí­tottak le, a fontos intézkedé­seket is itt szokták kihirdetni, hz a. tér sok vért. kegyetlen járványokat és nyomort látott a múltban. A népelnyomd zsarnokok itt végeztették ki ötvenkilenc tár­sával együtt Ián Bohóc z Dü­hét, a huszita-mozgalom kiváló hadvezérét, akit az áruló ne­messég és gazdag városi pol­gárság a lipany csata után 1437-ben hóhérkézre juttatott. A husziták áldozatai koránt­sem voltak utolsók az áldoza­tok sorozataiban. A nemzet nagy fiai sohasem sajnálták vérüket, életüket áldozni a sza­badságért. Az 1621-es év megint 27 kereszttel van megjelölve a tér kövezetein. A Biela-Hora-i csata után itt végzett a kleri­kális habsburgi reakció azok­kal a hazajiakkat, akiket fő- ellenfelüknek tartott. Ezzel azonban korántsem tudták meg­törni a nemzetet, mely'meg­tartotta jellegét a háromszáz éves elnyomás alatt is. Érdemes még megemlíteni, hogy 191S-ban ezen a téren százezrek tüntettek az Októberi Szocialista Forradalom hatása alatt. A tüntetők önálló, szoc- cialista államot követeltek, üzé­rek, és kizsákmányolok nélkül. Nem a népen múlott, hogy igaz­ságos követelése csak harminc év múlva vált valóvá. Elfáradok a krónika lapozga­tásában. Levegőre vágyom. Ki­megyek a térre és felszállók a villamosra. Néhány percen be­ül már vidáman zakatolnak a hídon a villamos kerekei. — Egyen a sok közül, mely a város két részét összeköti. Igen a hidak azok különös varázst nyújtanak. A legrégibb közülük különösen szép, gazdagon díszí­tett szobrokkal. Ennek a híd­nak a megépítése is az egye­temét alapító király nevével van összefüggésben és az ő ne­vét is viseli. Persze ezen a hí­don nem közlekednek villamo­sok. mert rezgésük tönkretenné a kulcsszámba menő műemlé­keket . A villamos tehát a szomszé­dos hídon halad át a folyó má­sik partjára. Majd mikor átért emelkedni kezd az út szerpen­tin módra kanyarog felfelé. — Bizony még a villamos motorja is jól bemelegszik, mía felérünk ahhoz a parthoz, mely Chotek gróf nevét viseli. Itt már min­den zöld és üde. A város ez a része, mely vagy jó száz mé­terrel magasabban fekszik a másiktól, csodálatos kilátást biztosít. Köttök már számta­lanszor megénekelték ezt a cső-' dálatos látványt, úgyszintén festők és fényképészek kedvelt témaköre a csodálatos panorá­ma. Még az őslakók sem tud­nak sokszor meghatódás nélkül szétnézni, annyira szeretik, úgy tisztelik „száztornyú városukat“. Nem árt, ha ennek a szép­ségnek kifejezésére néhány tör­ténelmi egyéniség nézetét idéz­zük: Johann Wolfgang Goethe, azt mondta erről a városról, hogy „a városok koronájában a legdrágább kö". William Rit­ter, francia esztétikus szerint az egész földkerekségen nincs nyitva szebb történelem és épí­tészeti könyv, mint ez a város. Hasonló módon dicsérik ezt a várost a francia irodalom olyan nagy alakjai, mint Cha­teaubriand, George Sand és má­sok. Persze ezek csak a pom­pát látták. A utóbbi években a város még szebb lett. A külvá­ros, a munkásnegyedek hatalmas fejlődésen men­tek és mennek át. Szocialista államunk mindent megtesz a nép jólétének emeléséért, szo­ciális bebiztosításáért. S ebben van a dolgok lényege ma. Elég. ha megkérdezzük akármelyik munkástól, hogy élt a kapita­lizmusban, ebben a városban, melynek a szépségeit akkor is csodálta, de nem vallhatta magáénak. ■ Nézzük meg a munkásnegye­deket, mit épített, vagy jobban mondva nem épített fel a ka­pitalista társadalom, ugyanak­kor, mikor az uralkodó osztály tagjai sajátmagukat pazar pom.- pával vették körül. Igen, a „régi világban“ a festői patto­mért az érem másik oldalát is megvilágítják, nemcsak a ro­mantikus szépségeket. Igen, Nerudát kell olvasni, hogy az ember megismerje az akkori igazi életet, már azért is, mert a burzsoázia képviselői gyakran rózsaszínű szemüveget tettek fel, mikor a város életéröl ír­tak. A valóság pedig az volt, még az első köztársaságban is, hogy ünnepélyes alkalmak elölt ez­rével internálta a rendőrség ok nélkül a munkanélkülieket, kol­dusokat, vándorokat, hogy „ne zavarják a város szépségét“. A város munkásmozgalmának különösen gazdag hagyományai vannak. A kapitalizmus elleni harc zászlaját magasan tartót- fák az első köztársaságban, épp úgy, mint a hitleri fasizmus elleni harcban, nem feledkezve meg orról, hogy a fasizmust is a kapitalista társadalom szülte. Ezért, amikor a barrikádokon véreztek, az 1945 májusi napok­ban, tudták, hogy nemcsak a fasizmus, hanem annak sziilö- anyját, a kizsákmányoló tár­sadalmi rendet is le kell rom­ráma alatt kevés boldog ember élt. A nélkülözés, a munkanél­küliség, a tuberkulózis, meg a végrehajtó gyakori vendégek voltak a munkások és a többi dolgozók házában. Olvassuk csak Neruda elbe­széléseit a város koldusairól, melyek nagyon is tipikusak, holni. Ezt a harcot a kommu­nista párt vezetése alatt a dol­gozók sikeresen vívták meg. Most a harc nehezebb szakasza a szocialista építés folyik. És ebben a harcban minden időben döntő szerepet fognak játszani ennek a városnak a dolgozói. ENNEK A KÉRDÉSNEK A HELYES MEGFEJTÉSÉT. AMI BI­ZONYÁRA NEM FOG OLVASÓINKNAK KÜLÖNÖS NEHÉZSÉ­GET OKOZNI, JÜLIÜS 20-ig KELL BEKÜLDENI. Hozzászólás egyes halászati kérdésekhez (Szatirikus ceruzaforgácsok) Miután a zsilinai Halász Szö­vetség 1957 évre is érvényesí­tette az előző esztendei halvé­delmi és halászati rendelkezé­seket s mivel kezembe került ez a 64 oldalas halászfüzet, el­határoztam, sokezer halásztár­sam utólagos hozzájárulásával kissé bonckés alá veszem eme fentebbi rendelkezéseket, te­kintve, hogy igen közelről érin­tenek bennünket. Előrebocsájtom, kizárólag blin­keres vagyok! (Mert vannak kívülem: fenekesek — egyes, kettes élőkével, — vannak her­nyósok, lótetűsök, tücskösök, tüdősök, piócások, tyukbelesek, emelősök, pendelyes dobósok, feketén keritök, versékek, kar- bidosok,. kosarasok, villanyosak, vannak be és kietetők, főttku­koricások, főttkrumplisok s még egy tucat egyéb halász.) Bátor vagyok továbbá — na­gyon halkan — megemlíteni, hogy mi halászok a közvéle­mény szemében már hosszú esztendők óta indexen vagyunk, mint a társadalom „sandán szemlélt“ és szellemi fogyaté­kosságban szenvedő kollektívá­ja­Nem szeretném ezt az egyol­dalú diagnózist hangosan per- traktálni, mivel ez a „sejtelem“ szervesen beletartozik halász­szenvedélyünk belső struktúrá­jába. Megkockáztatom azonban kijelenteni, hogy tíz esztendeje vagyok halászegyesületünk aktív tagja, de semilyen különös lé- lekhasadási tünetet nem észlel­tem magamon. Igaz, az ittas embernek sem illő megmondani szeszes állapotát, mert nyomban dührohamot kap . . Mondom: semilyen agybéli elferdülést ez ideig nem tapasztalok maga­mon, — de most, hogy elolvas­tam a fentebb említett halásza­ti füzetet, kezdek magamra gyanakodni. Környezetem még nem vesz észre rajtám semmit, de úgy érzem meg kell írnom ezeket a sorokat, különben ... Igaz, ingerlékenyek vagyunk, ha eredmény nélkül cammogunk haza a folyőktól, vizesen, sáro­sán, testileg, lelkileg kimerülve, de reménykedve. Reménykedve abban, hogy ha ma nem sike­rült, majd sikerül holnap. In­gerlékenységünk lehet egy egy­szerű, igazán ártalmatlan hó­bort, de semmiesetre nem lehet kössél a tébolyhoz. Más kérdés az, hogy valamennyi halásztár­sam a víz közelségében pillana­tok alatt kivetkőzik a békés polgári nyugalomból. Itt döbbe­nünk rá, hogy kettős életet élünk: egyik az’ otthonról kiin­dult, lassújáratú, jóságos moso- lyú, minden vacakkal teleagga­tott nyárspolgár, aki sajnálja agyoncsapni még a legyet is.; a másik a halász. Ez már más, pláne a vízparton. Ugyanaz a személy, de a hullámok átala­kítják, gyanakvóvá teszik; rea­gál minden mozzanatra, a békák fejesugrásaira, a szitakötők le­csapódásaira, a nádasok suso- gásaira, a gémek bántó kurjan- tásaira- Egyszóval mindenre reagálunk, ami körülöttünk tör­ténik. No aztán, ha két halász egymás közelségébe kerül, en­nél arcátlanabb véletlen nincs. Ügy néznek egymásra, mint a gyilkosok. Nem mondom: üd- vözlik egymást, de ebben aztán köszönet kevés van, különösen, ha egyiknek már van zsákmá­nya s a másiknak nincs. Ilyen találkozásoknál már észrevet­tem, hogy a közvélemény fel­tevései — már az őrültség te­kintetében — úgy himbálődznak a halászok arcán, mint a stig- lincék a bogáncson... ilyen feszült légkört csak a halak tudnak hirtelen levezetni éspe­dig úgy, hogy egyenlően kap­kodják a haiásztársak csalét­keit. Ha mindkét halásznál egy­formán kedvez a szerencse: bámulatos baráti kapcsolat ala­kul ki pillanatok alatt. Még össze is röhögnek és nagy hóz- záértéssel magyarázzák egymás­nak a kapás érdekességeit Gondola.taikkal mindketten azon­ban odacélozgatnak, hogyha: „egyedül lennék, valamennyit magam szedhetném ki.. Szó­val, a kicsinyes emberi önzé­seknek nincs határa még a kettős életforma kifürkészhe- tetlenségeiben sem A halászok tehát a víz köze­lében pszichológiai tekintetheti rendkívül ingadozó teremtések. Van olyan halásztársam, aki tilalmi időben valósággal beteg­gé lesz. Képes odahaza, a kert­jében felállított vizeshordóba óvatosan becsusztatni házilag kövérre hizlalt kukacait szabvá­nyos méretű szakállas horgokon s ott ül órákon keresztül, várja a kapást. Hogy milyen kapást, ezt ő maga sem tudja. Halnak nyoma sincs sehol... Ez mind nem fontos... A halászszenve­dély kibontakozásának frappáns mozzanatai bizonyos tekintetben enyhítik a halász izgalmait. Például van olyan halász is, aki hozzátartozói távollétében, zári ajtók \ mögött, mérnöki pontos­sággal 5—4 méter távolságból blinkerezik a lavórban. Ezek már gyanús tünetek. Ilyen ha­lásztársak szívesen vennék, ha iakóházuk környékét legalább ötméteres víz borítaná. Sőt tudok egy ordító példáról is, ami ritkítja párját a halászat történetében. Egy halásztárs felesége a húsvéti ünnepek al­kalmából vásárolt két gyönyörű (ökörpontyot az egyik halgaz­daságnál s hazavitte. A feleség a halakat vizzeltöltött vajdlin- ban helyezte el és hozzálátott házimunkái elvégzéséhez. Vagy egy óra múlva keresi az edényt a halakkal együtt, de nyoma veszett. A férj, természetesen közismert szenvedélyes halász, elcsente a halakat. Hosszas ke­resés után találtak rá kertjük végében. Halászbotjai szabályos fekvésben álltak a vajdling felett, horgai a vízben, kukacokkal felhúzva s ő szinte eszelősen figyelte a kapás pillanatait. Va­lósággal dühöngött a férj, ami­kor rajtakapták őt komisz szen­vedélyén. Az illető notörikus fenekező, aki képes 24 óráig a Garam partján ülni egyhelyben és megüvegesedett szemmel fi­gyelni a zsinór mozdulatait. Nem fontos, hogy halat fogjon, megelégszik azzal is, ha zsinór- mozdulás után egy elhasznált, öreg gumicsizmát húz felszínre. Ez már megnyugtató körül­mény -... — már az ő részére. De aggasztó állapot a hozzátar­tozók szemében... * Fentieket azért tartottam -zükségesnek ismertetni, mivel a 64 oldalas halász-brosúra a rendelkezések és büntetőszank­ciók kiszabásánál ezeket nem vette figyelembe. Sietek megállapítani, hogy a kiadott és teljes jogérvényes­séggel bíró 154 paragrafus ben­nünket, sporthalászokat igen megdöbbentett. Ám lássuk csak azokat a pontokat, amelyek a 154 ren­delkezésből valósággal letaglóz­zák törekvéseinket. 117-ik §: Szabad-e békát fog­ni a halásznak? Felelet: Békát nem szabad fogni soha, csakis a KNV külön engedélyével. Kérdem én: . Mi közünk ne­künk halászoknak a békához? 93-ik §: Szabad-e csalizásra vért használni? Felelet: Szigo­rúan tilos, mivel a vér fertőz. De tilos a halak töpörtyüvel való traktálása is. Nagyon meg­nyugtató azonban -az, hogy a halásznak jogában áll beetetést csinálni éspedig turósgancával. Ezt úgy kell elkészíteni, hogy belekeverünk felesen tiszta tea- vajat, kevés mazsolaszőlőt, va­níliát és megfelelő mennyiségű ételolajat. Jobb halak lelőhelyén jogában áll a halásznak a vaj­mennyiséget százalékarányban emelni. Viszont igen kell ügyel­nünk, hogy ilyen „halzsúr" után még véletlenül se fogjuk ki a halat. Mert feltételezhető, hogy a halak ilyen pazar lako­ma után, hallatlan mámorukban, képesek bekapni a horogra akasztott lótetűt is. A brosúra ilyen beetetéseknél, igen helye­sen, ügyel a halászok igényeire is. Meg van engedve például, hogy teljesen inpotens busákat s egyéb döghalat kifoghatunk, de csak azzal a feltétellel, ha megállapítottuk, hogy a kifog­ható halak szabályosan kiöre­gedtek és semmi remény arra nézve nincs, hogy ivarképessé­gükkel fokozhatják a halállo­mányt. Ha mégis megtörténne, hogy horgunkat „jobb“-fajta hal kapja el, amelynek fogása tiltva van, kihúzhatjuk a vízpartra, de kötelesek vagyunk vissza­ereszteni a vízbe még akkor is, ha történetesen a horog halálra sebezte. Az ilyen döglötten úszó halat halásztársaim bárhol és bármikor kötelesek kifogni; jegzőkönyvezni a hulla kifogá­sának körülményeit, megállapí­tani a kimúlás okát — s ha ezt nem lehet — köteles a halász a tetemet gondos csomagolás mellett az illetékes bonctani intézetnek megküldeni. 118-ik §: Milyen távolságra halászhatnak egymástól a halá­szok? Feleleti Legalább 3 mé­ternyire. Közös megegyezéssel ez a távolság „csökkenthető“. Tehát annyira összeszorulhat­nak, hogy egymás ölében fi­tyeghetnek. De hogyan? Hisz. köztudomású, hogyha valame­lyiknek sikerül a zsákmányt elkapnia, erre a társai úgy néz­nek, mint a tömeggyilkosra. 128-ik §: A halász zsákmánya egyetlen napon nem lehet több 6 kg halnál. Nagyon fontos, hogy komoly konyhamérleget, de legalkalmasabb egy mázsás magtári mérleget vinni magunk- * kai. Ami biztos, az biztos! (Folytatása következik) ŰJ IFJÖSÁG — a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságiak lapja.. Megjelenik minden kedden. Kiadja a Smena, a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala. Szerkesztőség és adminisztráció. Bratislava, Prazská 9. Telefon 445-41. Főszerkesztő Szőke József — Nyomta a Merkantil nyomda 01. n v. Braiislasa. ol Nár. povstania 41. Előfizetés egy évrp 51 20 Terjeszti a Posta Híriapszolgálata. A—86012

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents