Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1957-07-09 / 28. szám

I Miért izzadunk ? Az emberi szervezet a forróság el* len különös hűtő rendszert fejlesztett ki. A vérnek meg kell tartani a nor­mális hőmérsékletét, még akkor is, ha a külső hőmérséklet változik. — Abban . az esetben, amikor a külső hőmérséklet emelkedik, a bőr vér- edényei kitágulnak, a bőr vörös lesz. 'A kitágult véredényekböl természete sen a vékony börön keresztül több i meleg távozik el, mint á szűk vér- edényeken. Amikor a külső hőmérséklet tál magas, akkor a hideget magának a bőrnek kell kitermelni. Az idegek mozgósítják az izzadságmirigyeket, amelyek állandóan működnek, de ezekben az psetekbenb fokozottabb tevékenységet fejtenek ki. A folyadék elpárolgása folytán, közvetlenül le­hűlés jön létre. Ha például lemossuk az arcunkat, és nem töröljük le, akkor arcunk hűvös marad. Minél nagyobb lehűlésre van szüksége vé­rünknek. például nehéz testi munka közben, hegymászásnál, alkohol, vagy sok étel élvezete után, testünk annál jobban izzad. Semmiesetre se nyomjuk el az iz- zadást. — Igen, ám, de nem szép, ha valaki izzad — vetik közbe sokan. És halkan talán még azt is hozzá- jüzik, hogy az izzadság nem is nagyon szagos. Mit tegyünk tehát mégis az izzadás ellen? Legjobban hónaljban izzadunk, ezért kánikulában hordjunk b'ó ingujjat. Legalább egyszer naponta mosakodjunk alaposan meg. És ha túlságosan izzadunk, akkor töröljük le izzadó testrészeinket 1—1.5 száza­lékos szalicil spiritusszal. Arcunkat mossuk le citromlével vagy ecetes vízzel. A nagy melegek­ben ne használjunk sok szappant. — Nyáron igen kellemesek a kámfortar­talmú krémek. Alkalmazzunk savanyú tej vagy gyümölcslé arcpakolásokat. Ruhánkat, fehérneműnket gyakran változtassuk, mert az izzadság sok sót tartalmaz, és az izgathatja a bőrt. Kezünket citrommal, vagy ecetes vízzel mossuk le és használjunk jor- malin-púdert. Lábunkat áztassuk gyenge ecetes vízben, szórjuk be hintőporral, esetleg szalicilpúderrel. Lehetőleg naponta kétszer változtassunk harisnyát vagy zoknit. Nyáron is hordjunk betétet és lehetőleg sokat járjunk mezítláb. Fűzőt vagy harisnyatartót ne hord­junk közvetlenül a testünkön. Sokat, de nem túl sokat igyunk, és inkább gyakrabban kevesebbet. Könnyen táplálkozzunk. Nyáron aránylag jobban sózzuk az ételeket, hogy szervezetünk só-veszteségét pó­tol ink. Rendellenes izzadnsok lépnek fel pajzsmirigy túttengésnél, tüdövésznél, és egyes idegbajoknál. Ez jól esik a melegben is HI^EG GYÜMÖLCSRIZS Sűrű tejes rizskásába bele­főzünk cseresznyét, epret, ribiz- lit vagy málnát. Formába tesz- szüfe) . hideg helyre, lehetőleg jégszekrénybe helyezzük és gyümölcslével leöntve tálaljuk. * * * CIIROMZSELÉ Három lap zselatint langyos vízben feloldunk, hozzákeverjük két citrom levét és 10 deka cukrot, majd tejszínhabba! óva­tosan elkeverjük és jégszek­rénybe állítjuk. Gyümölccsel megtűzdeljük. * * • CSERESZNYELEVES A cseresznyét magozva, cuk­ros vízben citromlével Ízesítve, megfőzzük, világos vajas rán­tást készítünk, tejjel felenged­jük és elkeverjük a főtt gyü­mölcslével. A levest hidegen' vagy melegen kétszersülttel, vagy piskóta tésztával tálaljuk. Diszterilő Ezt a szép kis díszteritőt szabad­ságunk alatt, vagy otthon hűvös nyári estéken játszva elkészíthetjük. A horgoláshoz 20 gr műselyem­fonalra és egy horgolótűre van szük­ség. Pontosan a minta szerint hor­goljunk, a lyukakat 2 légszem, 1 bo­tocskából képezzük, a harmadik szem- £ be beleszórva, 135 léqszemmel kez­dünk dolgozni, azután egv botocskát horgolunk a végéről a negyedik lég- szembe, majd váltakozva .? légszemet, egy botocskát a harmadik légszembe. úgyhogy 43 lyukaeskát nyerünk. A sor kezdeténél 5 légszemmel és egy lyuk­kal képezzük ki a teritőeske szélét. A leszámolható minta a teritőeske negyedére terjed ki. Munka közben fordítsuk meg a mintát A nyíllal jel­zett közép a második felénél elesik. ' Erre vezet a repülőgép útja ? A világ minden kincséért sem ülnék be ebbe a gépbe — mondta Bisson francia berepülőpilóta, amikor a „re- pülőalagút“ terveit megmutatták neki. — Hiszen ennek a repülőgépnek nincsen szárnya! A sikerült modellkísérletek sem té­rítették jobb belátásra, pedig Bisson több új sugárhajtású géptípust emelt először a levegőbe, és a legbátrabb, legügyesebb pilóták között tartották számon. Sehogvsem tudott megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy egy repülő­gépnek ne legyen szárnya. Hiába ma­gyarázhatták neki, hogy itt a szárny hordó módjára veszi körül a gép tör­zsét, amely így jó részével mintha alagútban lenne. Ezért is hívják az új sok tekintet­ben merőben új gépet repülő hordó­az teszi lehetővé, hogy légcsavarjaik forgási síkja tetszés szerint állítható. Felszállásnál és leszállásnál tehát a légcsavarok a helikopter törzse fö­lött elhelyezett forgó szárnyak szere­pét töltik be. Amikor aztán a gépet nagy sebességi, vízszintes irányú re­pülésbe keli átvinni, a légcsavarok forgási síkját 90 fokkal elfordítják, mire a gép már a szokásos módon repül tovább. Ez a megoldás a helyben lebegéstől kezdve minden^ olyan se­bességet biztosít, amilyennek kifejté­sére légcsavaros gép egyáltalán képes. A koleopter így óránként több mint 2.000 kilométerig terjedő sebességgel repül. Mint sugárhajtású rakéta emel­kedik a magasba, oly módon, hogy nagy sebességgel hatalmas mennyiségű gázt lövel lefelé, s ez a gáztömeg a gépet ellenkező irányba, téhát fel­"3 nak, vágy repülő alagútnak. Az állat­tanból vett kifejezés alapján koleopter a névé. így hívják a kemény* vágy fedeles szárnyú rovarok egyik rendjét: a bogarakat, mint ahogy a görög koleosz szó tokot, hüvelyt, pteron pe­dig szárnyat jelent. Az új repülőgőpfajtára annál inkább .illik a koleopter elnevezés, mert szár­nya valóban tokot, hüvelyt alkot, tör­zse körül. Csak orrát — pilótafülkéjét és légcsavarját — dugja ki a repülés közben rettentő szélvihartól hasogatott „alagútból“. A modellkísérletek alapján a szak­értők többségében az a vélemény alakult ki, hogy a „repülő alagút" fordulópontot jelent a légiközlekedés történetében. Jóval többről van itt szó, mint egy új repülőgép típusról — mondják —, mert a koleopterben merész szerkesztési elvek mellett új megállapítások is testet öltenek. VÍZSZINTESEN VAGY FÜGGŐLEGE­SEN — MINDEGY NEKI Tulajdonképpen az úgynevezett kon- vertiplánok, a- repülés közben átala­kuló gépek csoportjába lenne sorol­ható. A konvertiplánok ugyanis fel­szállásnál és leszállásnál helikopter módjára függőlegesen emelkednek fel, illetve ereszkednek le, egyébként úgy repülnek, mint a rendes légcsavaros gépek. Ezt a kettős repülési módot felé veti. Amikor aztán eléri függő­leges emelkedése kívánt végpontját, a szokásos légáramlástani, aerodina­mikai elvek alapján repül vízszintesen tovább. NINCS SZÜKSÉGE REPÜLŐTÉRRE A koleopter tehát repülés közbén rakétából repülőgépé alakul át. Függőleges irányú leszállásnál ugyan­csak lefelé irányuló gáztömeget vet ki magából, hogy az esés sebességét a célnak megfelelően fékezze. A sugár fékező hatása olyan érzékenyen állít­ható • be, hogy a gép szinte pehely módjára száll le, tehát a legkisebb zökkenés nélkül ér földet. A koleopternek ilymódon nincs re­pülőtérre szüksége. Minden előkészí­tés nélkül bárhol felszállhat, vagy leszállhat, ahol olyan sík terület van, amelynek szélessége nem kisebb, mint hordószárnyainak átmérője. Ez pedig nyolc-kilenc méternél nem nagyobb. A koleopter még legkarcsubb válto­zataiban is elég tömzsi, mert hossza legfeljebb 20 méter, de zömökebb faj­tájában csak 10 méter. Még kiálló orra sem teszi a szokott értelemben vett repülőgépekhez hasonlóvá. Ez is idegenkedést kelthet először a szem­lélőben, a szakértődet azonban inkább a hordőszárny következtében fellépő légáramlási viszonyok lepik meg. Mindent egybevetve: a koleopter több ú.i elvet hozott a repülögépszer- kesztésbe, s sok jel vall arra, hogy fejlődése még nagy meglepetéseket tartogat. Inggomb nagyságú a legkisebb alomelem Apró atomelemet konstruálnak két amerikai üzem mérnökei. Az elem védőburkával együtt sein nagyobb egy vastag inggombnál. Eredeti forrása a Proinetheum 147, egy rádióaktív anyag, amely az atomreaktorok egyik hulla­dékanyaga. A Proinetheum 147 mag­sugárzását foszforréteg fogja fel. A sugárzást aztán egy kis fotócella vál­toztatja át elektromos energiává. A szerkezet annyi elektromos energiát termel, amennyi egy kis tranzisztor gépezet — mint például egy adó vagy vevőkészülék működtetéséhez elegen­dő. Az elem rendkívül hosszú életű, működését a külső hőmérséklet és a légnyomás nem befolyásolja, még mí­nusz 130 foknál is zavartalanul műkö­dik. Arra számítanak tehát, hogy ma­gaslati és mélytengeri kutatásoknál téliét kiváló szolgálatokat az apró magelem. Halló készülékekbe és elek­tromos karórákba is be lehet építeni. Egy hibája van egyelőre: a Prome- theum 147. ára még igen magas: Curie-ként (egv gramm rádium sugár­zását jelentő egység) 500 dollárba'ke-' rül. Ügy vélik azonban, hogy néhány esztendő múlva az a mennyiség, amely elegendő egv elektromos karóra öt esztendei működtetéséhez, nem kerül majd többe két dollárnál. * 14.000 KILOMÉTERT REPÜL ÓRÁN­KÉNT A LEGGYORSABB RAKÉTA 14.000 kilométeres sebességét érhet el óránként a legújabb amerikai irá­nyított rakétalövedék — jelentette be Tvvinitz tábornok, az amerikai légierő vezérkari főnöke. Az egyre nagyobb számú és az egyre fantasztikusabb sebességeket elérő rakéták között, ma feltehetőlég ez aratja a gyorsasági rekordot. I « 'Megyebbe — Oíz mellé

Next

/
Thumbnails
Contents