Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1957-06-25 / 26. szám
Nagy Nyári Versenyünk ■ryeletről enyhe szél lengeti lí a fák lombjait. Napkelet IV felől az ég is azúrkék. Egy lepedőnyi felhő nem sok, annyit se látni. Ám, ha a napnyugat felé fordítom tekintetem, szokatlan színű felhő- foszlányok úszkálnak az ég peremén. A gyanútlan utazó azt hi- hetné, hogy valóban felhőfátyol vonja be az eget. Ám, ha tudja, hogy a vonat milyeti város felé robog, minden gondolkodás nélkül megfejti a furcsa színű felhőfátylak rejtélyes titkát. Ügy vélem ez a titokfejtö művelet nem is olyan nehéz. I ___ Ahol a Beszkidek ölelkeznek... Tegyük fel, hogy nem. ismerjük a tájat, melyen sisteregve, dübörög velünk a gyors, egy ismeretlen város felé. Szemünk előtt hatalmas róna fekszik, kisebb-nagyobb dombokkal felváltva. Távolabb pedig fenyvesekkel borított hegyek kapaszkodnak az égbe. E fensíkon terül el a város, melyen keresztül utazunk. Látni még nem láttuk, de sokat hallottunk róla. Ismerkedjünk meg hát a várossal. Mi a nevét N-el jelezzük. Elevenítsük fel földrajzi ismeretünket s hívjuk segítségül. Ebben mi is segítünk egy keveset. A városról is elmondunk egyet-mást, hogy közelebb hozzuk az érdekelteket a város teljes felismeréséhez és nevéhez. E várostól nem messze folyik az Odra. Északtól a Beszkidek hegylánca koszorúzza, mely végül is az Odrával ölelkezik. A krónika feljegyzi, hogy e város a XII. században keletkezett. Akkoriban csak egy-két ház jelentette a települést. A házak egy vár körül lapultak meg. A történelem nem sokat jegyzett fel e tele- Illésekről. Csupán a vár egyedüli, mely a legrégibb időkre tekint vissza. A falai még most is állanak, bár az idő vasfoga alaposan megrágta. Közel 600 éven át alig változott valamit a települések képe. Talán csak annyit, hogy több falu nőtt ki egymás mellett. A XVIll. század elején kezdett növekedni a város, mely e század derekán még csak alig 2.000 lelket számlált. A mai több mint 200.000 lakosú város fejlődését és növekedését a szénnek és a vasnak köszönheti. A szénnel kapcsolatban érdemes megjegyezni egy igaz történetet 1767-ből. Kelticska kovácsmesternek egyszer eszébe jutott, hogy faszén helyett egy darab fényes követ (melyet házat dián talált) tesz a tűzre. A kő el: kezdett füstölni. A kaparóval megpiszkálta, de a kő már a másik oldalán is égett. Kelticska ki akarta kaparni a követ és megégette a kezét. Az egész kő égett s a kovácsműhelyből furcsa világosszürke füst tekergeti ki. — Jól fűt — gondolta Kelticska mester és elindult, hogy több ilyen követ szedjen ősz-' sze, melyet ma fekete szénnek nevezünk. Kelticska kovácsmester nem is sejtette, hogy milyen értékes kincset talált. Kalapácsa alatt pattogtak le az első szikrák arról a vasról, melyet a fekete szén hozott izzásba. Ám Kelticska kincstalálása nem maradt soká titok. A pénzéhes, gazdagságra vágyó mágnások, nevezetten a Gutt- manok, Rotschildok, Wilczko- vok, a Larischok és még más urak sáskahada lepte el e dúsan termő vidéket, hogy a tudatlan, mit semsejtő parasztoktól, hol potomáron, hol jó pénzért megvásárolják a temérdek fekete aranyat rejtegető földet. Majd nem is olyan sok idő elteltével egymásután nyíltak meg a tárnák, melyekből felszínre került az értékes feketeszén. A mágnásurak zsebe egyre duzzadt. A kapzsi, mohó pénzvágyuk arra sarkalta őket, hogy növeljék a tárnák számát. Attól sem rettentek vissza, hogy nehéz milliókat fektessenek egy hatalmas ipari kolosszus felépítésébe. így e város közelében 1831-ben fel is épült az első magas kemence. Ez időtől kezdve gombamódra nőttek ' a gyárak, melyeknek égbenyuló kéményeiből sűrű fekete füst és por tekergeti tova, hogy szürkére fesse az azúrkék eget. Meg kell jegyezni, hogy a mágnásurak keveset törődtek az ipari üzemek javításával és még kevesebbet a munkások sorsával. Milliókat és milliár- dokat utaltak ki évente idegen urak számlájára, akiknek e füstös fekete városban legfeljebb csak az igazgatóik laktak. Ök pedig dőzsöltek és élték világukat a bécsi pesti, párizsi, londoni pazar palotákban és kaszinókban. A szénporral belepett arcú, görnyedthátú, bússzemű bányászok a port, füstöt faló gyári munkások pedig éhbérért dolgoztak sokszor 12—14 órát is naponta. A sáros utcáin pazar palotákat, luxus üzleteket, bankokat, szállodákat, kávéházakat és bárokat építettek. A város központjától távolabb épüllek az igazgatók, mérnökök, kereskedők, ügyvédek pompás palotái. Ezek az épületek a bányászok és a munkások véréből és izzadságából épültek fel, míg ők ros- kadt kolóniákban éltek a kohók és a tárnák tövében, a salak és a szennyes kanálisok között. Nehéz és bús élet volt ez. Küszködés és gondok között tengették életüket, így nem csoda, hogy nem egy bányász ezreit várja, hogy munkájukkal még gazdagabbá és szebbé tegyék népünk életét. Említsük meg a város kevés történetéből a legfontosabbakat azok számára, akik még nem látták e füstös, de mégis szép várost. E kevésből legértékesebb a vár, továbbá a Szent Vencel temploma és a hrabovi fatemplom, a Xlll. századból. Több kiállítási csarnoka és műemléke van e városnak a modern korból. Megragadó és ámulatba ejtő a városháza 80 m-es vastornya, amelynek erkélyéről ellátni a Beszkidekbe és a Jeseníkbe. Szembe ezzel ott áll Ivanovszky bányász szobra. A Csendes-téren a bányászházak mögött áll a művészek háza, a kiállítási csarnok, a Jurecek képtár gazdag gyűjteményével. Két percnyi út után megtaláljuk Zdenek. Nejedig Állami Színházát. Ezenkívül még két színháza és 24 mozija van e városnak. Ha végigsétálunk a Gott maid utcán, a város fiatal hőséről, Milos Sykoráról elnevezett hídhoz érünk. Milos Sykora életét áldozta fel, hogy megakadályozza a folyócskát átszelő híd felrobbantását, amit a fasiszták aknáztak alá, hogy levegőbe röpítsék. Í me így fest a város. Peter Bezruc, a nagy cseh költő Szilézia népének bárdja, akit tisztel és szeret a bányász, a vasöntő, a földműves, az egész nemzet, az év-' század elején megrázd költészetével nemzeti és szociális felszabadító harcba szólította az emberek szívét. Bezruc a Vörös virág című versében a következőket írja e városról és népéről: Vannak zord, magányos lelkek, bőven volt részük tövisben és fájó tüskében. Mi volt a szívükben? Ha kinyíltak egyszer éjjel — kinyílt a vörös virág. Be is kopogtat másnap a ro/snvói bíróságra. Kezében hatalmas fütyköst szorongat. — Minek az a nagy karó? — kérdi a bíró. — Instálom, bíró úr, itt áll az idézésben, hogy a védelemről saját magamnak kell gondoskodni. A tárgyalás végén megkérdezi Pista bácsitól a bíró— No, atyafi, válasszon öt napi elzárás vagy ötven korona között. — Én inkább az ötven koronát választom — feleli felcsillanó szemmel Pista bácsi, — mert jelenleg nincs pénz a háznál. —ds.— Az aszony és a motor. Nyílt levél Én szódavízért nem kocsmázok, hu bor nincs, nyüvöm az újságot. Egy lap hasán rózsás keretben a legújabb versedre leltem. — Moslék, vagy szennyes mosóvíz-e, utálat lett a szájam íze! ■Nagy szódát kértem kénytelenben, és — szegény isten: őt sziszegtem. P. J. Hol volt, hol nem volt... Séta a műfordítások problémái körül Nézd milyen békésen alusznak. , Az ember nem is gondolná, hogy Te, tudod, hogy egész jő ez egész nap veszekednek. a forgatókönyv. Hol volt, hol nem volt, volt egyszer Naprágyban egy furfangos öreg pap. Bizony nem egyszer megtréfálta a .ió gömöri hívőket. Meg is maradt a nép ajkán egy-két tréfája. Történt egyszer, hogy nagy szárazság szakadt a vidékre. Hiába imádkoztak, hiába sóhaj- 'toztak az emberek, csak nem akart esni, megsült a mag a kalászban. Az egyik vasárnap összese-: reglett a nép, s szóltak papjuknak, menne ki velük a határba esőért könyörögni. Az öreg pap ki is ment, de mielőtt hozzáfogott volna az imádsághoz, a következő szavakat intézte a gyülekezethez. — No, atyámfiai, tibennetek sem lehet valami erős a hit! idejöttök esőért könyörögni és egyitek sem hozott esernyőt. Máskor a falu asszonynépét tréfálta meg. Nagy erkölcsi prédikációt tartott a hitvesi hűségről s igy fejezte beKedves atyámfiai, most felemelem az imakönyvet és hozzátok csapom- A hűtlen asz- szonyt éri! A következő pillanatban minden asszonyszemély a pad alá bukott. * * * Gyermekkorom kedves mesemondója volt. Durcá^ Pista bácsi, akivel a következő eset történt. Tudnivaló, hogy Krasznahor- kaváralján sok a kutya, meg aztán harapósak is. Hogy-hogy- nem esett meg, Pista bácsi egy napon agyonsújtotta a_ szomszédja kutyáját- A szomszéd meg annak a rendje, módja szerint, beperelte. Egy hétbe sem telt, jött a pecsétes írás. Pista bácsit másnapra meginvitálta a bíróság. TVTapjaink irodalmában oroszt ■L * lánrész jut a különféle rendű és rangú fordításoknak. Mint egy neves fordító kijelentette, a műfordítói tévé-' kenység, minőség tekintetében ma egyenértékű az írói munkával, mennyiség szempontjából pedig mérföldekkel veri szegényebb és élhetetlenebb rokonát. Nana —• mondhatnánk erre — az utolsó állítás kétségkívül helyes, de az első azért kissé problematikus ám! No de mindegy! Egyet azonban föltétlenül el kell ismernünk, fordítóink talpig haladó emberek. Tökéletesen megértették az új idők szavát, rohamlépésben fejlődő nagyipari termelésünk . alapkövetelményéi: a munka termelékenységének növelését és a munkatempó fokozását. Bravó, ez helyes is így. Csak csodálattal adózhatunk annak a szenzációs fordítónak a tét hetsége előtt, aki oly gyorsan diktált, természetesen fejből, hogy két gépírónő, megfeszített erővel sem bírta leírni. így aztán, hogy bosszantsa őket, azzal szórakozott, hogy maslit kötött a még le nem írt mon-' datokra, csokornyakkendő hét lyett használta őket, és zsúrokt ra járt bennük. A két gépírónő csikorgó fogakkal, vadul, de eredménytelenül próbálta őt fordításában befogni, rövid időn belül idegrendszerük épségének jelentős hanyatlásával fizettek naiv igyekezetükért. Így nyütte el ez a fordítózsení egymás után a gépírónőket, mint ülő életmódot folytató ember a nadrág azon részét, melyen ülni szokott mindaddig, amíg rádöb-’ bent, hogy kár az időért, met lyet eljátszogat. Munkamódszert változtatott tehát az idő takarékos kihasználása érdekében, lefordított fél óra alatt egy regényt, természetesen gépbe diktálva, Nem is innen, más terület-' ről származnak az én aggályaim. Túlságosan közkedvelt és elterjedt iparág lett a fordítás. Fordít manapság boldog- boldogtalan. Isten látja lelke-' met, nem irigylem, de beval-' lom, bensőm nem mentes apró kétségektől és nyugtalanságoktól emiatt. Hiszen lassan nehezebb lesz az emberek figyelmét egy regényre fordítani, mint magát a regényt lefordítani! Hogy illusztráljam, mire gondolok, talán nem is gondolok, csupán enyhe sejtések lebegtetnek lenge fátylakat előttem fel és így bepislanthatok egyes helyekre, egyszóval elmondok egy történetet. Hitelességéért sajnos nem vállalhatok felelősséget, mert egy közismert fordító fordította hotten-totta eredetiből, és mit lehet tudni, hátha tévedett. Hátha nem is egészen így volt! Hátha nem is volt, hátha ... Sikeres darabot írt egy jó- tolhí író. Bizonyos helyen bi: zonyos szervek eldöntötték, a darab annyira kiváló, hogy magyarul is játszani kell. Megkapta egy bizonyos fordító az utasítást: bizonyosan fordítsa le! Lefordította, bizonyosan á gyorsfordítás technikájának szakszerű alkalmazásával. A lefordított darabot megkapta egy bizonyos rendező. Munkálkodjon buzgón a színrehozásán. — Rendezze! Marhák — otdított fel a bit zonyos rendező, miután beleolvasott a darabba — hogyan rendezzem én ezt, amikor még le sincs fordítva T De le van — nyugtatták meg — bizonyosan! Az más — hökkent meg — akkor nincs más hátra, mint hogy még egyszer lefordítsam. Le is fordította és feltűnő, határozottan észrevehető hasonlatosságot teremtett a magyar nyelv és a darab nyelvezete között. Na — lélekzett fel megnyugodva — most már legalább érthető. Azért egészen még most sem volt érthető. Legalább is erre vallott az a zavaró jelenség, hogy a színészek állandóan helytelen végződéseket alkalmaztak, második eset helyett negyediket és összecserélték a nemeket. Botrány fenyegette a lelkes, de kisded társaságot9 Kénytelenek voltak a főpróbára vizsgázott nyelvészt beszerezni, aki alaposan átdolgozta a darabot, különös tekintettel magyaros stílusára és a mondat- szerkezetekre. A bemutatóra természetesen a szerzőt is meghívták. Ki írta ezt a darabot — érdeklődött előadás után — meglehetősen zavaros és a nyelvezete valami egészen rendkívüli keveréke az ural altáji meg az ősszláv nyelveknek. Sőt némi eszperantó hatást is érzek rajta. Igazán figyelemreméltó munka! Mint hírlik, az előadásnak két süketnéma és egy, véletlenül éppen ottartózkodó eszkimó rókavadász, tapsoltak a legjobban. Még egyszer hangsúlyozom, az eset hitelességéért felelősséget nem vállalhatok. Mint már említettem, fordítás s még hozzá közmegbecsülésnek örvendő fordító munkája. DUBA GYULA a az alkoholba fojtotta búját, k baját. s Ez volt régen, melynek emit léke még ma is fájón markai- a bányászok szívébe. Keserves, i rossz emlék ez, mely letűnt a- múlttal, hogy soha többé ne b kísértsen és ne keserítse az 'c apák, anyák szívét. A szabadságot és a holnapba vetett hitet, reményt hozta s meg 1945 április 30-án az első- szovjet tank, mely egy hatalmas márvány alapzaton áll,- annak a kis f oly ónak a part- 1 fán, mely az Odrába ömlik, r E tank örök időkre szimbolizálja és őrzi a hős szovjet ka- fonák emlékét. , Már messziről ámulatba ejti , az embert a megannyi gyárké- t meny, a magas tárnatornyok, l Nagy üzemek zúgnak a város , szívében, a város peremén, ■ köröskörül amerre csak a szem : ellát. Joggal mondhatjuk, hogy i e város egy hatalmas hangya■ boly. Építik és építenek. Egész városok és munkástelepülések • nőnek ki. Felépült az első c nagyipari gócpont, mely újabb . tízezreknek biztosít munkát, . jobb megélhetést, örömtelibb t holnapot. Igaz, hogy :nég nem i változott meg minden. Nem z keletkezett azonnal az új város. Még dolgozik a régi, de már mellette születik és kezd dolgozni az új város is. Ö tt, ahol tegnap még a nyomor tanyázott, ma . örömteli az élet, égbe- . nyúlnak az új magas i kémények, hűtőtornyok, kokszolók, acélművek, hengerdék és más üzemek. Ám e hatalmas t ipari központ még nem teljes. Az egyre terebélyesedő gyár- ' telepek lakónegyedek építésében a fiatalok ezrei is részt \ vesznek. Itt vannak az eperjesi, pozsonyi kerület brigádosai is, ! akik az ország összes területei I közül a legjobbak. Hazánk e acélszíve a fiatalok újabb ; FIGYELMEZTETJÜK OLVASÓINKAT, HOGY A HELYES MEGFEJTÉS CSAK A VERSENYSZELVÉNNYEL ÉRVÉNYES A HARMADIK KÉRDÉS MEGFEJTÉSÉT JÚLIUS 6-ig KEIL BEKÉI DENI
