Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1957-07-02 / 27. szám

'Bratislava, 1957. július 2. A CSISZ SZLOVÁKIAI KÖZPONT! BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Legyen hasznos és vidám Vége, mindennek vége, elcsengették az utol­sót, s diákszemmel ez „mindent“ jelent. — A pillanat, amikor kézbe kaptad a bizonyítványt, az osztályfőnököd búcsú-köszöntése: „A viszont­látásra szeptemberben!“ — még ott cseng a füledben, de a hang már folyton halkul, mint csendes éjjelen a távoli zeneszó. Szabad vagy, s úgy érzed, talán a legboldo­gabb a kerek világon- Mögötted egy küzdel­mes év, izgalommal teli órái, vidám napjai, forró gondolkodásod eredményeinek apróbb- nagyobb botlásai — lassan halványodnak, s nek majd elő időközönként, s mint a fátyolt lecsússzanak emlékeid táborába. Innen jön- fellibbenti a lenyhe szellő, úgy villan eléd egy-egy napja a diákéletnek: mosolyt csal ajkadra, vagy kesernyés bántó gondolatot szül agyadban. A hajdani csínyekért majd pirulsz, s egy-egy botlásod, ha érett férfiszemmel nézed azt, elrabolhatja egész éjszakád nyugal­mát. Minderre talán most nem is gondolsz. Egyet­len nagy érzés tölti ki egész létedet — két szabad hónap varázsa űzi gondolataidat. Mögöt­ted az év, az iskola, szabad vagy! Igen, a lát­szat ez, de álljunk csak meg egy pillanatra! Hogy állunk a számadással? Ez még hozzá­tartozik az évhez, ezzel magadnak, s mi több, jövődnek tartozol. Sokak számára a számadás már búcsút is jelent. Az ünnepélyes pillanat, amikor tanár, tanító, mérnök, vagy orvos leszel, örök emlék marad számodra. Ez a végzés egyben kezdést is jelent. Ha ezek csoportjába tartozói, mond­hatnám, hogy újból kezdő lettél, aki az első Iépésekt teszi az igazi életben. Eddig Te vár­tál, Te kaptál,- terád vigyáztak, most tőled várják, hogy adj azoknak, akiknek köszönheted mindazt, hogy emberré lettél. Azok, akik a szeptemberi viszontlátás remé­nyében búcsúztak, továbbra is diákok marad­nak. Tálán csak az ő számukra a valódi, való­ban az igazi a nyár. Vajon választottatok-e, htároztatok-e már: hol töltitek a szünidőt, a nyarat? Nehéz lenne felsorolni a lehetőségeket, ame­lyek előttetek állnak. A CSISZ járási vezetősé­gei táborozásokat, hosszabb kirándulásokat szerveznek. Számtalan lehetőség kínálkozik azok számára, akik a brigádmunkát választják. A N.yitra—Zsitva csatorna az ifjúság útjának építése a Tátrában, Handlová, Nováky, Ostrava bányái várják az ifjú munkásokat. Örömmel fogadnak a szövetkezeteben, az állami gazda­ságban, vagy akár az építkezéseken. Okosan teszik, akik felosztják az időt szóra­kozásra s munkára. így összekötve a kelleme­set a hasznossal, egyhónapi brigádmunka után élvezhetik a táborozás örömeit és a lapátot vagy a csákányt újból felválthatja a könyv, az esti tábortűz örömei, a játék, a dal ... Ezek a gyönyörű percek két hónap boldog órái, kár­pótlás az izgalmakért, s ízelítő a valódi élet­ből, ahová mindannyian készültök. Ügy osszá­tok be ezt az időt, hogy a szeptemberi csen­getéskor elmondhassátok: a vidám nyár elszállt, de megmaradt a pezsgő jókedv, mely még' a tanulásban is segít. S U -V 0 §*0° 5 \ Min töröd a fejed tsak nem az Új Ifjúság . Nagy Nyári V ersenye kérdésének megoldásán? Reméljük, Te könnyebben megfejtetted az eddig megjelent három kérdést s ezekhez csatolod, az ebben a számban, a megszokott helyen megjelent negyedik kérdés megfej- tését is. VÁRASZÓDAT JÚLIUS X3-IG VÁRJUK! Első rejtvénvünk helyes megfejtése: KOMÁROM VI. évfolyam 27. szám. Ára 60 fillér *m. Különös élmény „Különös élmény" címen házi dolgozatot hozott Jani, nem tudta miről írjon, kinézett az ablakon. Milyen érdekes innen kibámészkodni. — Szakszerűen megállapította, hogy a vajszínű kis sportkocsi milyen szabály­szerűen fordult be az utcába. Jaj, de most'. Jani ijedten fel­kiáltott! Egy motorkerékpár fordult be az utcába és puff — a féke eltört! Már késő, összeütközött a sportkocsi sár­hány ójával: A kerékpáros le­repült a járda szélére. Egy fél­óra múlva, amikor az emberek már szétszéledtek, és az utca újból felvette megszokott áb­rázatát, Jani becsukta az abla­kot és leült a dolgozatfüzeté­hez. Milyen gyorsan történnek a szerencsétlenségek! Izgatottan rágcsálni kezdte a tollát. Most írjon ? Lehetetlen — egy ilyen különös élmény után! Aztán fiittyentett, hisz'en itt van a ,Jtülönös élmény" csak papírra kell <tni. A naptárra, majd az órájára ■ pillantott: május 5-e, délután háromnegyedkettő. Június elején az osztály visz- szakapta a házi dolgozatfüze­tet, a tanító elvtárs megdicsér­te Janit, mert igen szemléltető módon írta le az esetet. Jani boldogan hazafelé ballagott. A benzinpumpa előtt barátságosan odaköszönt Károly bácsinak, a pumpa kezelőjének, de az unot­tan és közömbösen nézett rá. Jani még meg is kérdezte, hogy miért olyan levert? — Még nevessek is, amikor olyan jó vevőt vesztettem el — felelte Károly bácsi és kü­lönben is, nagyon sajnálom azo­kat az embereket. Mindig olyan rendesek voltak. — Miről beszél maga, Károly bácsi — kérdezte Jani kíván­csian ? Mi történt? — Hát arról az összeütkö-' zésről, nem tudod? Ami itt játszódott le az utcánkban, ar­ról a kerékpárosról, Kutyabaja se történt, és mihelyt magához tért, büntető feljelentést tett a Gerébné ellen, aki abban a világos sportkocsiban ült és nincs is soffőrvizsgája. Azt ál­lítja, hogy amikor összeütközés történt, az asszony ült a vo­lánnál, és nem a férfi. Még tanukat is talált, utcai járó­kelőket, akik ugyanazt állítják, mint ö. És szegény Geréb elv­társ hiába eskiidözik, nem hasz­nál semmi. — Milyen kocsija volt? — kérdezte liirielen Jani. — Világos, kétüléses sport­kocsija. — Károly bácsi — és Jani hangja szinte elcsuklott az iz­galomtól. Táskájából elővette a dolgozatfüzetét, nagyot nyelt, mielőtt hangosan olvasni kez­dett: Károly bácsi alaposan kinyi­totta a száját, hogy jobban hallhasson, és egy szót se ve­szítsen el. — Micsoda véletlen, — hajtogatta minduntalanül. És amikor Jani befejezte a dol­gozat felolvasását, Károly bácsi máris beugrott a telefonfülkébe és feltárcsázott egy számot. * * * A büntetésfeljelentést felül-' vizsgálták és az ügyet újból tárgyalták. Janit is kihallgat­ták, és a legfontosabb bizonyí­ték a házi feladat volt. Geréb - nét felmentették és boldogsá­gában stoppórával ajándékozta meg Janit, .hogy ha majd me­gint ilyen „különös élménye" lenne, lestoppolhassa gz időt. Vagyok olyan legény, mint te, Vágok olyan rendet, mint te. Ha nem hiszed gyere velem, Fogd meg az én kaszanyelem. Vágyok olyan legény, mint te, Rakok olyan kazalt, mint te: Ha nem hiszed gyere velem, Fogd meg az én vellanyelem, A moszkvai VI T-rőlnyilatkozik egy filmszinésznő, egy professzor, és egy zeneszerző Fiatal újságírók szerte a világon nyilatkoza­tokat gyűjtenek azoktól az emberektől, akiket politikai vagy tudományos munkásságuk, mű­vészi eredményeik alapján mindenütt ismernek. Az interjú tárgya Indiában és Olaszországban, Angliában és a Szovjetunióban, Görögországban és Kínában, mindenütt ugyanaz: a moszkvai VI. Világifjúsági Találkozó.-üt.­SILVANA PAMPANINI az Óké Nérő című olasz film női főszereplője, közismert olasz filmszinésznő nyilatkozata: — A nemzetközi - ifjúsági találkozóknak egyik nagy jelentősége, hogy a fiatalok itt megismer­hetik egymást. Márpedig, ahogyan mondani szokták, az ismeretségből születik a barátság. Nagyon szívesen mennék el a moszkvai feszti­válra, annak ellenére, hogy a következő évben három film forgatásában is részt veszek. Dr. FRANZ PAUL SCHNEIDER nyugat-németországi egyetemi tanárnak a kö­vetkező kérdést tették fel: — Ön a nemzet­közi előkészítő bizottság tagja. Mi vezette önt arra, hogy támogassa ezt a találkozót? — A fiatalok igen nagy részének meg kell adni azt a lehetőséget, hogy külföldi utakat tegyen — mondta Schneider professzor. — De engem nem ez indított arra. hogy Németország több értelmiségije mellett részt vegyek az előkészítő bizottságban. A lelkesedést, amellyel a moszk­vaiak készülődnek a VIT-re, számomra mi sem bizonyította jobban, mint az a gyűlés, melyen a moszkvai fiatalok vállalták a Német Szövet­ségi Köztársaság fiataljainak fogadását. Az a meggyőződésem, hogy a VIT igen sikeres lesz. DIMITRIJ SOSZTÁKOV1CCSAL, a VI. VIT-ről és annak zenei programjáról. — Sosztakovics többek _ között ezeket mondotta: — Véleményem szerint, mint minden ifjú­sági ünnepen, a VI. VIT-en is dominálni fog a zene, a dal, amely kifejezi a népek legtit­kosabb gondolatait, érzéseit és vágyait, elő­segíti, hogy a fiatalok jobban megértsék egy­mást. szorosabb barátságot kössenek. Nagy fontosságot tulajdonítok a fiatalok művészi versenyeinek, amelyek kivételes módon gazda­' gítják ismereteinket a világkultúráról- Remélem, sok fiatal zeneszerző művével isznerkedhetem meg. Mint az idősebb nemzedék egyik képvi­selője, magam is szívesen vállalkozom majd a legtehetségesebbek segítségére. Keleí szlovákiai táncokkal nagy sikert aratott a parchovani táncügyettes Ostravában az Ifjú­sági Alkotó^ersenyea.

Next

/
Thumbnails
Contents