Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1957-01-15 / 3. szám
MIKSZÁTH KÁLMÁN: Az a pogány Fi lesik Olyan bolond gyanú van elterjedve Csoltón, Majornokon, Bodokon, hogy az öreg Filcsik híres bundája csak képzeletbeli; beszél róla, kérkedik vele, fölteszi, de tulajdonképpen nincs bundája s aztán nem is volt soha. Márpedig volt. A gózóniak (mert a Bágyon tűiről költözött mihozzánkí nagyon jól emlékeznek rá, kivált az öregebbek. Hosszú sárga alkotás volt az, széles fekete báránybőr-gallérral, melynek két végén in natura lóg le a bárányláb körmöstül, bojtnak, s két szép ezüsesatt tartja össze. A bunda két alsó csücskén egy-egy zöld tulipán kihímezve skőfiummal. Távolabb különféle madarak valának láthatók, rendesen vörös színben, hátul pedig Miskolc város számtalan házával és valamennyi templomával; még a kálvinista kakas is ott áll az egyik tornyon. Igazi remekmű ez, melynél nem kiméit sem fáradtságot, sem anyagot a szűcs. De nem is a gőzoni Mócsik csinálta azt, hanem a leghíresebb szűcs egész Miskolc városában. Még ha félrőfnyit hajt is föl Filcsik, gombokra szedve alul, akkor is a földet söpri a világ e kilencedik csodája. Egyszóval, ehhez a bundához képest még a muszka császárnéé is csak vattás lajbli. De bármilyen nevezetes ruhadarab is s akármint büszkélkedett vele Filcsik István, azért az idő vasfoga előtt mégsem volt respektusa. Az csak olyan gorombán bánt azzal is, mintha a nótáriusék jurista fiának téli bekecse lett volna. A hímzés színtelen, foszladozott, a sárga alapbőr pedig piszkos zsíros. A molyok is megtették a magukét, kivált a bélésben és gallérban okozva botrányos kárt. De Filcsik mint a szerelmes férj, ki észre nem veszi, felesége arcán a rózsák hogy fogynak, pedig ő maga tép- deli.. nem vett tudomást e szomorú átalakulásról, ö mindig a régi jó bundát látta az ócskában s rendes szó- járása: „Fölteszem a bundámat“, sohasem veszített kevély jellegéből körömnyit sem. Egy nagy, fényesre csiszolt szögön függött télen-nyáron, hogy ha a kaptafa mellett ült a gazda, szemben legyen vele. örökké láthassa. No, az igaz, hogy nem valami sokat ült annál a kaptafánál. Hiszen azért csúfolták az „Isten csizmadiájának“, mert tulajdonképpen nem _ volt más kuncsaftja, csak maga az Úristen. Lusta volt az öreg. Ha néha megvarrta is valakinek a kívánt csizmát, szinte kegyelemképpen tette azt is. Nem igen háborgatták hát a megrendelések, mert^még ezenfelül gorom- báskodott is az emberekkel: „Mire való a parasztnak a csizma? Járjanak kendtek mezítláb!“ Mogorva, rideg ember volt; nem szeretett az a világon senkit, semmit, azon a bundán kívül. Hát hiszen nem lehet égbekiáltóbb kegyetlenség, mint amit a saját gyermekével tett: a Terkával. Pedig mi volt a vétke? Az apja a osoltói sánta molnárhoz akarta erőltetni: egy cserépbe ültetni rezedavirágot a csalánnal. Nem csoda, ha elbúsúlta magát, ha elfacsarodctt a szíve, elszédült a feje, félrelépett a lába. Elment, megszökött a fiatal szolgabíróval. Nagy hiba volt, de hát fiatalság bolondság. Az egész világ követ dobhatott volna rá, csak éppen az apja nem. Azóta még komorabb, vadabb lett az öreg s mikor egy idő múlva bűnbánó arccal hazajött a Terka látogatóba, hogy szüleit kiengesztelje, az öreg Filcsik elfordult: „nem ismeri a kisasszonyt“, leakasztotta bundáját a szögről s úgy elment hazulról, hogy vissza sem jött addig, míg el nem ment a lánya. Azután már nem mert hazajönni soha többé a szegény Terka. Mindössze egyszer látta még az apját, mikor a falun keresztülkocsizott a szolgabíróval. Filcsik éppen a. „Patyolat- ing“-hez ballagott, ahogy a kocsiról utána kiáltott: „Apám, édesapám!“ Az öreg felnézett, lekapta nagy alázattal a süvegét, aztán odább ment szó nélkül. Bizony kő van annak az öreg embernek a szíve helyén. Ahány majornoki ember a szolgabírónál megfordult, az mind nem győzte elbeszélni, hogy mily jő dolga van Filcsik Terkának: akár ő lenne a nagyságos asszony. Bíz’ az a lelkem egészen eltanulta az úri módot. Azután micsoda becsülete van azóta a falunak! A majornokiak igazsága bezzeg lenyomja most a többi faluét. Meg aztán azt is elmondták az öregnek, hogy mit üzent súgva: látogassa őt meg az édesapja, kocsit küldenek érte, selyemvánkosra ültetik, mézes 1957. január 15. pálinkát ihatik éjjel-nappal, megbecsülik, megtisztelik, maga az úr is szívesen cserél vele parolát, csak jöjjön el minél előbb, mert már a Terka nem mer elmenni többé. De hát az öreg Filcsikkel semmire sem lehetett menni. Pedig ha esze lett volna, nemcsak a saját sorsán segíthetett, de a nemes helység szerencséjét' is megalapíthatta volna örökre. Mert... de köztünk maradjon, ez a Majornok a leghitványabb falu az egész környéken. Egyrészt, hogy legszegényebb a népe, de kivált, mert nincsen egyetlen kövezett útja, hídja, még csak helységháza sincs. Ami nem is csoda, mert a megyei uraknak még sohasem volt szeretőjük Majornokon, minélfogva arrafelé építették az országutat, amerre jártak. Ott van, teszem azt, a csoltói országút: olyan mint a palló; a szép .Bitró Erzsébetnek köszönheti a Bágy- mellék, míg a Karancsalja a deli Vér Jánosné tejszín arcát áldhatja. Mert hiába, olyan a világ, egy szép asszony arca szebb formát adhat az egész határnak. No, ennek a Majornoknak ugyan nem adott. A megyei vicemérnök, ki mappát csinált a vármegye ábrázatáról, úgy beszélik a környéken, kihagyta belőle. S annyira ment ez a forró kívánsága, hogy végre is maga a szolgabíró volt kénytelen eljönni az öregért. — No, öreg, most én magát viszem, ha akar, ha nem. Ne tagadja meg beteg lányától... — Nekem nincs leányom! — Velem jön, punktum. — Nem lehet kéremalássan. Nagyon sürgős dolgom van, nem lehet! — Tegye meg az én kedvemért! — szólt a főszolgabíró úr nyájasan. Filcsik sóhajtott. Talán ez volt az első sóhajtása, mióta él. — Nem jön? Ön megtagadja tehát gyermekét ? — Igenis kéremalássan. — Ön a társadalom söpredéke! — Az bizony nem lehetetlen. Az ilyen magamforma vén csizmadiától, kitelik minden. Most már szép szóra. Ígéretre fogta a fiatal úr, de bizony minden visszapattant arról a márványszívről, még a fenyegetés is. — Fogasson el, .tekintetes uram, veressen láncra. Akkor aztán megyek, ha visznek, akárhová. Bizony, végre is a csizmadia nélkül kellett hazamennie a hatalmas úrnak, ki az egész környéknek parancsol. szólnak vecsernyére a majornoki harangok, s be lenne takarva hidegülő lába az atyai híres bundával. Erről beszélt, erről álmodott az éjjel, s ime — reggelre a sors meghallgatta, amikor fölébredt, a szép piros paplan fölébe oda volt terítve kedves, régi ismerőse: a bunda. És azok a rózsák, piros tulipánok, amik a gallérját olyan széppé teszik, Terka halavány arcára másukat vetették. Az utolsó öröm éppen olyan édes, mint valaha régen az első lehetett. Suska Mihály hamar váltotta be szavát s nagyon jól számított. Mikor Filcsik éjjel hazajött a „Patyolating“- ből, lakását feltörve s a bundának hült helyét találta. A nagy szög üresen, árván volt, megfosztva minden ékességétől. Pedig október végét mutogatta a kalendárium. A tél küszöbén várakozott. Filcsik kétségbeesve, sötét homlokkal, mélyen szemére húzott kalappal járt-kelt a faluban. Nem evett, nem ivott és nem beszélt. Ez a csapás végleg megtörte. Nem mert az embeSőt a tekintetes megyei karok és rendek száznyolcvan váltóforintot ígértek volna a szomszéd Hont vármegyének, ha elvállalja a magáénak; de annak még ráfizetéssel sem kellett. Majd bizony, őt érje mindig az a csúfság és szidalom, ami Majornok után háramlik a nemes vármegyére! Hanem, ha Filcsik akarta volna ... lett volna Majornokon út, még tán vörös márványból is ... Mindnyájan boldogok lehetnének most. De visszautasította a szolgabíró úr nemes indulatját. Pedig ugyancsak ráfért volna egy kis jólét. Az Isten csizmadiája nagyon vékonyan állt a földi dolgában. A múlt hetekben már az ezüstcsatt is lekívánkozott a bundáról, a „Patyolating“-hez. Ott is van azóta a Száli szekrényében. No, de nem azért Volt az Isten csizmadiája, hogy ez a „kuncsaft“-ja legnagyobb bajában ne segítse. Egyszeresek jönni kezdtek névtelen levelek a postán, tíz, húsz, ötven forinttal terhelve. Rendesen valami régi, ismeretlen, hirtelen meggazdagodott adósa küldte meg tartozását, nagy hálálko- dások és köszönet mellett. Mégiscsak sok becsületes ember van a világon. Egy ideig hitte, hogy ez bizony megeshetett, ha nem is ővele, de az apjával, ki szintén István volt. Csak az a csodálatos, honnan adta kölcsön apja azt a sok pénzt? S amint gyanúja felébredt, mindjárt kitalálta a dolog nyitját is. Egyenként visszaküldte az érkező pénzesleveleket a szolgabírónak. Hogy mer ő Filcsik Istvánnak ajándékot küldeni? Tudja-e, hogy az ő nagyanyja, a híres Becski- famíliából való asszony, s a többi. Nem is jöttek hát pénzes levelek többé ezután, hanem szomorú híreknek akadt elég hozója. A szép Filcsik Terka halálosan megbetegedett. S amiben kedvét lelte eddig, megvetette a fényt, a pompát, eltolta magától a drága ételeket és a medicinás üveget, hanem az édesapját kívánta látni. Mégsem volt hát olyan rossz lány, az a szegény Terka! Hanem nem azért volt a hajdúja Suska Mihály, hogy ki ne gondolt volna valami ügyes haditeryet útközben. Ösmerem én ezt a Filcsiket, tekintetes uram! Úgy jönne az utánunk, mint a malac a kukoricás szakajtó után, ha .. — Beszéljen kend. . — Ha ellopnánk a bundáját. Mert él-hal ezért a bundáért. Nagyon különös ember az ... — Nohát lopássá el kend minél előbb! Iszen egyéb sem kellett az öreg kiszolgált obsitosnak, csakhogy öreá bízzák. A revolúció óta úgyse volt már a kezében ilyen nagy dolog. Bezzeg akkor... de nem mondja el, mert még el sem hinnék. A beteg nő nyugtalanul hánykolódott ezalatt selyempárnái között, megrezzenve, valahányszor kocsizörgést hallott. Fél könyökére emelkedett, hallgatődzva, megsoványodott kezeit fekete, hosszú hajába mélyesztve, mely körültakarta a fehér hálőkön- töst. Mindennel el van látva, amit szeme- szája kíván, s mégis a legszegényebb a világon, mert az egészsége hiányzik, s még valami: a szeretet. A szerelem éget csak, őt már elégette, a szeretet melegít, s ő sohasem fázott még ilyen nagyon. Semmi sem jó neki; a férfi hangja, kit szeretett, oly’ kiálhatatlan, inkább ne is virrasztana mellette, hagyná magára; az ágy kemény, hiába van selyemből, lágy pehelyből, hiába igazgatják minduntalan a cselédek. Milyen más lenne most. ha otthon feküdhetnék, a szegényes atyai kunyhó fedele alatt, a búbos kemencénél, a nyitott ablakon, ha hallaná, hogy rek szemébe nézni, mert mindenkinek ajkán ott látta lebegni azf a gúnyos kérdést: „Hát a kegyelmed híres bundája ugyan hová lett?“ De a remény nem hagyta el. Érezte, hogy a drága jószág előbb-utóbb megkerül. Nem veszhet el, aki ellopta, nem használhatja, az egész vidék tudja, hogy az övé. Nem is csalatkozott. A hír meghozta, hogy a tettesek csakugyan kézre kerültek s a bunda most ott van, a szolgabírói hivatalban. Négy nap alatt átveheti a tulajdonosa, ellenkező esetben elárverezik, mint gazdátlan tárgyat a kórház javára. Nyomban útrakelt a kastélyba. Nem habozott egy percig sem. Hiszen csak az igazi jussát megy keresni. A szolgabíró nem tett semmi ellenvetést, beösmerte, hogy a bunda itt van, s némán intett Filcsiknek, hogy jöjjön utána. Sok fényes, szőnyeges benyílón keresztül vezette a sáros csizmájú Filcsiket, ki félénken tipegett utána, míg végre egy félig sötét szobába értek. — Ott a bundája! — szólt reszkető hangon egy szögletbe mutatva — vigye el! Az öreg szemei lassanként szokták meg a homályt. De azért önkénytelenül is odatalált, ahonnan a halk nyögés hallatszott. A szolgabírő odalépett s széthúzta az ágyfüggönyöket, Filcsik hátratán- torodott. Ott feküdt Terka haloványan, mint a letört liliom, hosszú fekete szempillái lecsukva, lábai, a híres tulipános bundával letakarva. Szép volt így haldokolva is. Egy. a földtől búcsúzó angyal. Vajon hová siethet? Hiszen az égből már lebu-’ kott egyszer! Lehet, fel sem nyitja többé azokat a bűbájos szemeket, melyek oly’ hamisan tudtak kacsintani, azokat az édes ajkakat, melyeket olyan gyönyör volt csókolni. Filcsik némán, mozdulatlanul állott egy percig, mintha gondolkoznék; azután szilárdan lépett az ágyhoz és levette a haldoklóról azt a. takarót, mely után olyan nagyon vágyott. Meglehet, úgysem lesz rá szüksége többé. A haldokló angyal még csak meg sem mozdult. Filcsiknek még csak a keze sem reszketett, még csak egy utolsó pillantást sem vetett a szegény leányra, némán, szótlanul ment ki, mintha nem fájna neki semmi. Még arra sem fordult vissza, mikor a szolgabíró borzalommal sziszegte, hogy: „pogány“. Ott künn, nyakába kanyarintotta igaz jussát, annak dacára, hogy esteledett, hazaindult járatlan utakon. Nem akart most emberekkel találkozni. Talán érezte, hogy ő nem az. Arcáról nem lehetett leolvasni semmit, úgy látszott, nyugodt. Talán még némi megelégedés is van rajta, a bunda megkerülése miatt. Csakugyan kő van ennek az embernek a szíve helyén. Egy cserjéshez érve, a majornoki ’ hegyszakadéknál (ott, ahol éjente, mint mondják, a Gélyiné lelke nyargal megriadt lovakon) megbotlott valamiben a gyalogúton. Egy koldustarisznya volt, száraz kenyérdarabokkal megrakva. Jól imádkozhatott a gazdája, holnapra is maradt neki a mindennapi kenyérből. De nini, hiszen ott fekszik a tulajdonosa is, a fa alatt: egy rongyos koldusasszony, ölében gyermekével. Melléjük tette a tarisznyát és gyufát gyújtott, hogy jobban lássa, nin- csenek-e meghalva? A mély lélegzet elárulta, hogy édes álomban szunnyad anya és gyermeke. Öldöklő fáradság altathatta így el. Mert a csípős idő, hideg szél és a rongyos ruha nem alkalmasak az álomhoz. Csak az alhatik így, aki el van csigázva. Arcuk, különösen a gyereké, már most is kék a hidegtől, s parányi tagjai reszketnek, mint a kocsonya. Filcsik előkereste a pipáját a dolmányzsebből, megtömte, rágyújtott, és leült a földre — az alvók mellé. Nézte, sokáig nézte őket. Jól láthatott. Az ég tele van csillagokkal. A csillagok őt nézték, és talán integettek is neki, bíztatták. Egyre lejjebb hajolt az alvókhoz, homlokáról izzadság csurgott, feje lehanyatlott, a híres bunda lecsúszott a válláról. Jól volt az így; olyan melege van különben is. Aztán sohasem nyomta még így, sohasem volt még ilyen nehéz a bunda. Amint lecsúszott, fölemelte, s hirtelen végigterítette az alvókon. Azzal felugrott, s lassan gondolkodva megindult a gyalogúton. Egyszer megállt, megfordult. Hátha mégicsak visszamenne érte? Nem, nem! Mit szólna hozzá az a millió szem az égen? Most már sietni, majdnem futni kezdett hazafelé. Az éj csendes volt, de hideg; az öregember pedig bunda nélkül, és mégsem fázott. Egy gondolat melegítette ott belül, azon a helyen, hol szíve szokott lenni más embernek, de ahová neki csak egy követ tett — a közvélemény szerint — a gondviselés. Azóta nincs meg a bundája, de ő azért mindig csak úgy emlegeti, mintha meg volna. Fogad rá, henceg vele. Az emberek tudják már, s ha nem félnének a nagy szájától, csak nevetnék, de így mindössze nem törődnek vele. Isten, ember elfordult tőle, mert istentelen, rossz keresztény. Ha maholnap meghal a lésza alatt, holló, varjú lesz megsirató ja, a temető árka lesz pihenő ágya.
