Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1957-06-18 / 25. szám
föfaficáék/ IfdßoL: tfahfadítU fcWjjidéfzfftiifi?Á TANlTÖNÄL Borge gazda ül. Az öreg zavartan pislog maga elé, nem tudja hogyan kezdje ezt a kényes ügyet, amellyel megbízták a szülők. Végül mégis csak hozzáfog : — Ne haragudjon, tanító úr, hogy zavarom... A Mancika, mármint az undkám, hát jó! tanulgat ... Meg vagyunk elégedve, igazán meg ... Tudjuk, hogy a tanító űr... Szóval mindenki nagyon szereti magát a faluban ... Megakad az öreg, mert most következik a nehezebbje. Aztán látva, hogy a tanító csak hallgat, megembereli magát: — Hát én is vótam fiatal, tanító úr, én is kirúgtam a hámból, de a családomat nem vetettem meg soha ... Igazán olyan az a két kisgyereke, hogy megáll rajtuk a nap. a falu díszei... Tanító uram, tudjuk, hogy egy kis baj van, de a nép nem veti meg magát... Megbecsüljük, hótta napjáig ellehet köztünk ... A jó isten áldja meg drága tanító uram, ugye megért engem! ? ... Csodálatosképpen a tanító nem pattan fel, nem toporzékol, nem kéri ki magának, csak lehajtja a fejét és kesernyés meghatódottságot tükröz az arca. — Fiatal ész, bolond ész!. •. drága tanító uram — mondja Börge gazda bólongatva, csendesen, nagyon mélyrőkjövően. * * * NAGYALMÄSON vagyunk. Most azonban korántsem olyan jó a hangulat, mint szokott lenni. Éva és a tanító úgy ülnek a szobában, mint két idegen. — Szóval hétfőn mész? — Hétfőn — feleli Éva flegmatikusán, de látszik róla, hogy a könnyed modort csak játsza és nagyon nehezére esik. Minden mozdulatából, minden szavából a gyengesége süt. — És!?... — Mit és!?... Elmegyek és nincs tovább... — Nincs tovább? .. . Szóval eddig tartott a szerelem? a nagy szerelem, a soha el nem múló szerelem! ? ... — Amint látod ? ... A tanító felpattan a helyéről és megragadja a lány vállát: — Éva, Évikém,__ mondd meg igaz lelkedre, de igaz lelkedre: szeretsz? Éva hosszan néz a férfi szemébe, majd félrenézve felel: — Nem! — Nem igaz! Nem lehet igaz! — tör ki a tanítóból a hitetlenkedés. — Beszélj hát, kicsi bogaram ... — Megmondtam... — ejti Éva hanyagul a szót, majd az ablakhoz sétál és elmerengve nézi a hóval vastagon borított szomszédos háztetőt. — Ne haragudj, Jóska . .. kiábrándultam ... Fiatal vagyok, előttem az élet... Te meg már öreg vagy, nagyon öreg... És én utálom az öregséget, így téged is... Nem tehetek róla, ilyen vagyok... Galambos Jóska letaglózva áll a szoba közepén. Az arca szürke, a keze remeg, a lelke sír. — Isten veled. Takács Éva! — mondja nagyon sokára, s mint a részeg kibotorkál a szobából. És valahol mélyen a tudata alatt egy öreg ember hangja motoszkál váratlanul: — Fiatal ész, bolond ész, drága tanító uram! S mikor a letört férfi léptei elkopognak az ablak alatt, Éva is összeroppan. A sezlonra omlik és olyan keserves sírásba kezd. mint egy megvert kisgyerek. Mert mást százszor is becsaphatunk, de a szívünket egyszer sem . . . * * * HÉTFŐN délelőtt az iskolában. A februárvégi napocska meleg sugarakat lövői át a nagvraszabott ablakokon. A gyerekek hunyorogva fürösztgetik benne az arcukat. A tanító csak ténfereg az osztályban, olvan, mint az élőhalott. , Az arca sápadt, gyűrött, mintha éveket öregedett volna. Egyre az óráját nézi. Hallgatkodzik, vajon nem fütyül-e a vonat. Ä 11 ü n é s ROBOG a vonat. Az egyik fülkében az ablak mellett kuporog Éva. Hősiesen tartja magát, de a szeme sarka rácáfol. Mikor az ismert állomáson nagyot zökkenve megáll a vonat, még jobban összehúzódik- nem akar kinézni, hiszen ő erős, hiszen.. • Mégis mikor elindulnak az ablaküvegre szorítja az arcát. S a könnyein át, mintha ezer égreszúró tempi->mtornyot látna. A 11 ü n ^s A TANÍTÓ mikor meghallja a vonat füttyét egy pillanatra megmered, de a következő pillanatban kiugrik az osztályból és nekilódulna, de a felesége hangja belekapaszkodik— Jóska! A tanító megáll: — Tessék ?...__ Az asszony hozzámegy és az udvaron játszó gyerekekre mutat: _ — Nézd csak, Jóska, mennyire örülnek az új szánkónak... — Látom ... Valamikor mi is úgy örültünk.. . — így van ez, Jóska, ilyen az élet... Valahová indultál ? — Nem, nem, sehova... Csak éppen kinéztem ... És csak állnak tétován egymás mellett, hallgatva, nézelődve. Nézik a Pityu meg a Jósko örömét, játékát. Aztán az asszony váratlanul a férjéhez fordul: — Mondd meg nekem igaz lelkedre, szereted a gyerekeidet? A férfit meglepi a kérdés, de nyomban válaszol: — Szeretem, az életemet is odaadnám értük ... Most már tudom, hogy mit jelentenek nekem ... A tanítónénak megered a könnye. Nerp hiába harcolt a férjéért, megtartotta a gyerekeinek. Nem baj, ha ő nem is kell, ha ő nem is kap szeretetet, annál többet adhat. Fontos a kis Pityu meg a Józsika jövője. Lehet, hogy a három lélék elveszett boldogságát mind ők kapják ajándékba az élettől és soha nem fogják ismerni azt a szót, hogy: boldogtalanok! Marina Vlady fiatal parasztlányt alakít Giuseppe de Lantis rendező „Szerelmes napok“ című világsikert aratott filmjében. Tizenkilenc esztendőből még nemigen, telik hosszabb életrajzra, ez még az olyan JBtálon világhíressé lett Marina Vladg-ra is áll. De ha csak egyszerűen jelsorolnánk azt a huszonöt filmet, amelyben eddig nagyobb szerepet játszott, már ez egymagában is jókora terjedelmet foglalna le a róla íródó cikkben, és egyben híven is jelezné útját — nos, ne kerülgessük — a csillagokig. Mert neve immár ott tündököl a filmművészet legnagyobb csillagai közt. Hogyan jutott el idáig? Nincs benne semmi különösebben regényes. Elsősorban szüleitől örökölt hajlama, vérbeli és hamar kiforrott tehetsége, színészi kifejező gazdagsága, és persze nem utolsóként csitri voltában is vonzó nőiessége, egyre szebbé érő szépsége révén. Párizsban született. Szülei Franciaországba szakadt oroszok. Tizenegy évig őt magát is Marina de Paliakev-Pajdarevnak hívták Apja neves énekes, édesanyja színésznő volt. Három, nővére Odille, Olga és Elena is már korábbról ismert filmszínésznők. Kiváltképp az egyik A tizennégy éves Marina Vlady a „Hűtlen asszonyok“ című olasz filmben. nővére, Odille Vercois néven népszerű Angliában. Ö volt az, aki először vitte Marinát, aki akkor még csöppnyi kislány volt, a filmvevőgép elé. Erről Marina egy alkalomkor így nyilatkozott: „Együtt mentünk a filmgyárba, ahol mindent nagyon mulatságosnak találtam, már a legelső pillantásra. De még szórakoztatóbbá vált a helyzet, amikor megjelent előttem egy nyakigláb bácsi, óriási napszemüvegével, a karjára ültetett, egy duruzsoló készülék előtt ülő nénihez vitt, és nagyon megkért, legyek kedves hozzá, nevezzem őt mamának ... Pár héttel később moziba mentünk. A vásznon egy kislányt láttam, aki ha lehet hinni a nővéremnek, — én voltam. Ha nem mondja — nem ismerek magamra“. Tehát majdnem akaratlanul került Marina először a filmvászonra. Azután a párizsi Opera balettiskolájának kis növendéke lett. Tizennégy éves volt, amikor másodszor kapott filmszerepet, utána pedig egyre-másra keresték fel a meghívásokkal, mert bontakozó tehetsége a rendezők kezében hálás anyagnak bizonyult. — 1052-ben, tizennégy éves volt ekkor, rövid, de máris gazdag pályája fordulópontjához ért: egy olasz-francia koprodukciónak, a „Luxusleány" című filmnek a főszerepével bízták meg. Marina Versois néven már akkor híressé vált és a film bemutatója után egyszerre hat újabb film főszerepére kapott ajánlatot. De nem akarta zavarni testvérei pályafutását, ezért a római Vége. QÍmMmíAű dt JfliAíAl Ez a szép olasz lány nem színésznő, pedig neve olyan dallamos, hogy már ezzel is sikere lenne a közönség körében. — A szeme pedig olyan szép kék — sajnos ezt olvasóink nem láthatják — mint az Azuri-tenger. Bizony ilyen kék színt csak a természet tud alkotni, és még Nataniela De Micheli sem, aki festőművésznek készül, sem kever ki palettáján hasonlót. Ezt a huszonkét éves szépséget az olasz televízió fedezte fel és így vígjátékban mint műkedvelőt léptette fel. Azóta Olaszországban nagy népszerűségre tett szert. Egyébként is Olaszországban a televízión keresztül lehet a legjobban közismertté válni, mivelhogy Olaszország_ a televízió terén Európában az elsők között áll. Jelenleg hatvannégy televíziós állomás működik és több mint fél millió vevőkészülék van használatban. A televíziós programok úgy vannak összeállítva, hogy az állomások tulajdonosainak a lehető legnagyobb hasznot hozzák. — Ezért kerültek összetűzésbe a televíziós társa“' részvényesei a mozitulajdop »s<uwa! így, minden csütörtöké « ■ csak úgy tudják a mozit I • .donosok biztosítani a telt házat, hogy 21 és 22 óra között televízión keresztül közvetítik a „Lascia o ra- doppia“ című fejtörőt, melyben Paula Bolognani csodás szépségű fiatal lány, kápráztatja el bámulatos emlékezőtehetségével a nézőket. Ezt a programot olasz adatok szerint 11 millió ember nézi végig. Cinecitta filmgyár ajánlatát fogadta el. Rómába költözött és felvette a Marina Vlady nevet. — Még abban az évben, 1952-ben, több filmben játszott. Köztük a világszerte nagy sikert aratott „Hűtlen asszonyok“-ban, amelyben * Gina Lollobrigidával és May Brittel közösen dolgozott és sokat tanult tőlük. 1953-ban készült az „Első szerelem“ című filmje, amelyben ő és egy tizenhat éves párizsi fiú, Pierre-Michel Beck játszotta a főszerepet. Es még ebben az évben került sor eddigi legnagyobb sikerére és legkedvesebb szerepére: Liliana alakítására, Cayette rendező „Özönvíz előtt“-jében. Legszívesebben francia-olasz közös produkciókban szerepel, s ilyenkor önmagát szinkronizálja, hol franciára, hol olaszra. A legnagyobb rendezők: Giuseppe de Santis, Cayette, Steno, Pallegrini, Michel Andre építik rá nagyszabású filmjeiket. Egynéhánynak a címét talán érdekes felsorolni: „Ö“, „Zsófia és a szerelem““ „Szerelmes napok", „Szerelmi szimfónia", „Casanova kalandjai“, „A boszorkány". Ebben az utolsónak említett filmben ki más is lenne a címszereplő, mint ö maga. „A boszorkány"-t Svédországban forgatták s egy másik közismert, nagyon szép, fiatal francia filmszinésznő, Nicole Courcel is játszik benne. Az „Özönvíz előtt“ című francia filmben Liliana szerepét játsza. Szünet nélküli munkája közben magánúton elvégezte a gimnáziumot, és az elmúlt évben érettségizett. Nemrégiben férjhezment egy nagyon tehetségesnek elismert francia rendezőhöz. Neve: Robert Hossein. Egyik legutóbbi, „A gonoszok a pokolba jutnak“ című filmjét a férje rendezte. És most készül újabb közös munkájuk, Dosztojevszkij: ,,Bűn és bűnhódés“- ének filmváltozata. Ez az egész világon közismert, klasszikus regény nem először kerül feldolgozásra filmen, volt elődje már Franciaországban is. Ezúttal modernizált változatban készül el, s az új színhely francia földön van, Lyonban. A film másik női főszerepét Marina Vlady mellett az „Egy nyáron át táncolt“ című világhírű svéd sztárja, Ula Jacobson alakítja. Eérfiszereplők: Rasz- kolnyikov szerepében Robert Hossein, továbbá Jean Gabin, Bemard Blier és Gérard Blain. — A filmet az orosz •származású Georges Lampin rendezi. A nyár végén sör kerül egy csehszlovák- francig közös produkcióra, amelyben szintén Marina Vlady játsza a női főszerepet. Marinában igazi emberi problémák művészi kifejezésének törekvése él. Nem vedettek karrierjének üres csillogásáért — a valódi művészetért rajong. Filmkocka a világhírű Vlady-filmből, „A boszorkányából.
