Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1957-06-18 / 25. szám

iffedfe évet gÁMímoMMB örmöcbánya Szlovákia egyik -**- legésibb városa. A zólyo­mi és a martini vasútvonalon vtazöt egy csodálatos természeti tünemény ejti ámulatba. Körös- körül hegyek, szebbnél-szebb fenyvesekkel borítva. Aki egy­szer e vidéken átutazott, az sohasem felejti el Körmöcbánya tündéri szépségű táját. A vá­Flax Alfréd róska egy hatalmas völgykatlan­ban fekszik. Este az állomásról nézve úgy tűnik, mintha meg­annyi apró, szent jánosbogárkák vagy pásztortüzek hunyorgat- nák égő szempillájukat. A várost I. Károly (Róbert) király alapította 1328-ban. Ám, a krónika feljegyzése szerint már 1300 előtt is voltak itten kisebb-nagyobb települések. A települőket nyilván az arany csábította e tájra. Tudvalevő, hogy Körmöcbánya vidékén hí­res aranybányák voltak. Ha már itt tartunk, meg kell említeni az Európa-szerte híres pénzver­dét is. Ami a kultúrának és a műve­lődésnek kútforrását jelenti, az az iskola. A város krónikája azt is feljegyezte, hogy még a XVI. században alakult meg az első polgári iskola, öt osztállyal. Az iskolában latin és német nyel­ven folyt a tanítás. 1560-ban szörnyű tűzvész pusztított Kör­möcbányán, s így a lángnyelvek áldozata lett az iskola is. Ez időtől kezdve Körmöcbánya majd csaknem száz évig iskola nélkül volt. Majd 1751.-ben megalakí­tották a katolikus piaristi gim náziumot. Ettől kezdve állan dóan volt Körmöcbányának is­kolája. Sok huza-vona és szóváltás után megszületett az a gondo­lat, hogy új gimnáziumot épí­tenek. Történt pedig ez 1857- ben. Az érdekesség kedvéért megjegyzem, hogy az új két­emeletes iskolát Magyar Királyi Állami Főreál Tanodának hív­ták. A gimnáziumban az Osztrák- Magyar Monarchia széthullásáig magyar nyelven tanítottak. Ez időtől szlovák nyelven folyik a tanítás, napjainkig. Sok érdekességet lehetne me-' sélni a gimnázium százéves tör­ténetéről, mert száz év mégis­csak sok idő, majdnem két emberöltő. Egyébként a körmöd múzeumban minden megtalálha­tó, ami az iskola történetével kapcsolatos. Ott vannak a régi tankönyvek, osztály jegyzőköny­vek, bizonyítványok, rajzok, festmények, tablók, még az a kalapács is, amellyel az első alapkövet megkopogtatták. Meg­található például az első érett­ségizők tablója is, akik mind­össze tizen voltak. Ma ezzel szemben negyven érettségizője van a tizenegyéves iskolának. Az új gimnázium első igazgató­ja Berger József volt. Itt jegy­Az ünnepi aktus július 8-án, szombaton reggel 9 órakor kez­dődött. Az ünnepi beszédet a tizenegyéves iskola igazgatója, Mikulás Barát tartotta, aki rö­viden vázolta az'iskola történe­tét és jelentőségét. Majd végig - ballagtak a főutcán, onnan a temetőbe, hogy kegyelettel adóz­zanak a halott tanároknak és Az iskola zem meg azt is, hogy a száz év leforgása alatt 479 tanár taní­tott a gimnáziumban és 1 880 diák érettségizett. A legidősebb „diák" Flax Alfréd, aki 64 éves, és 1909-ben érettségizett. Flax elvtárs még ma is jó egészség­nek örvend. Pozsonybán dolgo­zik, az Állami Erdőgazdasági Hivatalban. Ök tizenheten érett­ségiztek. Egykori diáktársaival 1934-ben találkozott utoljára Körmöcbányán, az érettségi ne­gyedszázados jubileumán. Az iskola százéves jubileumán a tizenhét közül már csak egyedül volt jelen. diákoknak. Szép, és megható volt e közel 700 „vén“ diák ta­lálkozója, hol felidézték a múl­tat, a régi diákévek minden emlékét. 1 gy telt el a nap, beszélge- lés, régi emlékek felidézése között, míg lassan homály bo­rult a városra, kigyűltak a vil­lanyégők. Ezüst fényben fürdik a város. Egyesek ott maradnak, mások búcsúznak. A vén diákok elindulnak az állomás felé, né­hány perc és begördül a vonat, még egy utolsó kézszorítás, baráti ölelés, a viszontlátás bol­dog reményében. — tör — DAVID OJSZTRAH HANGVERSENYE David t^j,s z t r a h hegedűestje a Bratislavai Zesei Fesztivál kiemelkedő eseményének számított. Ez a szuggesztív tehetségű, nagy-nagy művész két kézzel szórja lelke kincseit a szépsé­gekre szomjas hallgatóknak. Hegedűjének érzékien-telt tónusa, tisztán, biztosan és nemesen zengő hangjai, káprázatos, fölé­ny esen-b iztos technikája azok a leginkább kiemelkedő művész­erények, melyek Ojsztrah nevét az egész világon ismertté és elismertté tették. Hangversenye sokáig emlékezetes, sőt: 99 György, sok feledhetetlen élményt jelent a bratislavai közönségnek. Konge- niális kísérője Vladimir Jampolszkij tudása és finom alkal­mazkodó készsége méltó volt a nagy mester művészetéhez. Számoljunk be röviden egy másik vendég szerepléséről is, aki szintén a Bratislavai Zenei Fesztivál keretében látogatott el hozzánk. Ivo Macek volt ez a vendégművész, akinek szemé­lyében jószándékú, kultúrált és igen fejlődésképes fiatal muzsi­kust ismertünk meg. Jó technikai adottságai mellett a műsor összeállításában is megnyilatkozó választékos Ízlését kell még megdicsérnünk. Rokonszenvesnek találtuk Macek fiatalos len­dületét is; ezt különösen Brahms Esz-dur Rapszódiájában és Chopin f-mo!l Balladájában találtunk sodró erejűnek. Bozidar K u n c, horvát zeneszerző Debussy művészetét idéző 6 Bagatelljének szinei helyenként meggyőző szépséggel csillogtak. Mindent egybevetve: rokonszenves jugoszláv vendé­günk, Ivó Macek, ha nem is a „nagyok“, de minden esetre a „jók“ kőiül való. (Dr. J.) EGY ÁLOM Álom volt-e, vagy valóság, ki mondja meg ma már? Az álmok sólyomszárnyon szállnak, s tűnnek, mint gyors madár. Olyan volt az egész, mint egy nyárvégi alkonyat, vörös szemérmet játszott a nap a láthatár alatt. S egyszerre, mintha pernye száll, fekete fellegek árnyékolták be sötét fgjmyel a vért izzó eget. Ennyi volt, ez volt. Azóta mégis a tűnő délibáb fel-fel veti bennem egy emlék édes-bűs bánatét. CSELÉNYI LÁSZLŐ Szívedben fácán jár Az vagy nekem, ami csecsemőnek a tej, fogatlannak a legpuhább kenyér bél, szívedben fácán jár, kék madár énekel, a hideg bolygó is feiizzana, ha rálépnél. Mikor születtél, gímszarvas a párját hívta, a hervadó virágok mind felemelkdtek, megszűnt egy percre a szenvedők kínja, s a rónák szerelmet üzentek a hegyeknek. Nyúl s vadmacska egymáshoz simulnának jó barátsággal, ha szemedbe néznének. Maradj meg álmaim gondos, szerető húgának s áldd játékos leckémmé a reményes hűséget. VERES JÁNOS U Z Apró sziszegő kig.yónyelvek, libegő lángok feleselnek a vörös-rostélyos tűzhelyen. Síró nyers fába belemarnak, kékhátú nagy füstöt kavarnak, mely kormos kéményen menekül ki a szabadba s a fákra ül, itthagyva könnycsaló szagát. A t Jó így nézni e törpe harcot ahogy a fürge láng-suhancok birkóznak hasábfák oldalán. Tigriskölykek ketrecbe zárva, kikben még szunnyad az ölés vágya, de elég, hogyha szikra pattan s egy vigyázatlan pillanatban lángok falják a kis szobát. A tűz, jaj, nem ismer kegyelmet, nem kér senkitől engedelmet, örökké falánk, vad, óriás! A tűz, a tűz a gonosz szolga háztetőt, erdőt dönt a porba, csecsemőt, aggot összeéget, ha nem vetünk rá erős féket s szabadon hagyjuk otthonát. OZSVALD ÁRPÁD A sziklákon épített várnak vagy a nagy városnak gazda- ^ gabb a múltja, mint egy kis falunak. Az ilyen helyeket legfeljebb a határában lezajlott csata vagy hasonló esemény teszi nevezetessé. De van olyan hely is, melynek a történe­tében egy híres ember életének egyes mozzanatai játszódtak le. Csallóköz déli részében, Dunaszerdahely és Bős között van Nyék. A falu csak olyan mint más csallóközi község. Semmivel sem szebb és semmivel sem csúnyább. De nem is arról van szó. Az 1165-ből származó okiratokban, már mint a bratislavai várhoz tartozó birtok szerepel. A község további sorsa hasonló a többihez: a földesúr, a tulajdonos gyakran változik. így 1808-ban a községet gróf Zichytől Németh János vette meg. A név egyszerűen hangzik, pedig az új földesúr nem volt más, mint a Martinovics féle összeesküvés per közvádlója, azaz ügyésze. Németh János hivatali tisztjét túl nagy buzgalom­mal látta, s nem riadt vissza megvesztegetésektől sem. Szerep­lésével nemcsak az ország közvéleményét, hanem a hivatalos körök hangulatát is magd ellen zúdította. Szereplésével az árulónak járó általános megvetés volt a jutalom. Amikor 1808-ban a birtokot megvette, ideköltözött és itt élt visszavonultan. Egy nap eltűnt. Keresték mindenütt kutat­ták, de hiába, nyomtalanul eltűnt. Kétféle hír keringett halá­láról. Az egyik szerint természetes halállal halt meg, de a temetésekor álarcos lovasok megtámadták a menetet és a koporsót elvitték. A másik hír szerint, két idegen érkezett kocsin a közeli Péterfára és ezek- később Németh Jánossal a kocsiba szálltak és soha többé nem kerültek vissza. Annyi bizonyos, hogy a titokzatos eltűnésben, az akkor annyira üldözött Martinovics követőinek volt részük. Amikor a hír napvilágot látott, a közvélemény némi megelégedéssel vette tudomásul a megvetett ügyész sorsát. A véletlen is úgy akarja, hogy Nyék egyik szomszéd köz­ségét, Dercsikét is valami történelmi hagyomány tegye neve­zetessé. Amíg a nyéki esemény valóban megtörtént eset, addig a dercsikei esemény csupán mint hagyomány van feljegyezve és él a nép száján ma is. Az 1253-tól fennmaradt adatok szerint a községet Gurksúka vagy Gyursukának hívták és úgyszintén a bratislavai várhoz tartozó birtok volt. A hagyomány Dercsikéről egy kedves jelenetet őrizett meg. Mátyás király szeretett Csallóközben vadászni. Egy ilyen vadászat alkalmával a király elfáradt és megpihent. György nevű lovásza megkérte a királyt, hogy adjon annyit a föld­területéből, amennyit ő, amíg a király pihen, lóháton megtesz. A király szerette lovászát és a kérésébe beleegyezett. A kör­nyéken gyorsan egy halmot emeltek, hogy a király ellenőriz­hesse — amit síkságon könnyen megtehetett, — lovászának útját. Közben mézet és kenyeret evett, azért nevezik a hal­mot Dercsike mellett, Mézeshalomnak. A lovász pedig bíztatta lovát, hogy az minél nagyobb utat tegyen meg. Közben a pa­lástjából darabkákat szabdalt, hogy ezzel is jelezze a megtett utat. Amikor a lovász visszatért és a király látta a nagy terü­letet, így szólt: „György, sok a." A területet a lovász meg­kapta, ide telepedett hét családdal. (Erős, Zemes, Bart at, Fekete, Katona, Vide és Zakál. (Így lett „György sok a“ Dercsike, legalább is a hagyomány szerint. Nemrava. A szovjet színház kiállítása A Szovjet Színház című kiál­lítás, amely június 6-án nyílt meg Bratislavában, a Szlovák Képtár helyiségeiben, megismer­teti látogatóit a forradalom előtti orosz színház, és a szov­jet színház jelentőségteljes ese­ményeivel. A gazdag kiállítási anyag a moszkvai Bahrusin színházmú­zeumból került ki, amely mére­teiben is egyedülálló. A kiállí­táson színházi kellékek, színla­pok, képek, festmények, szín­házi ereklyék, modellek, vázla­tok, bábok láthatók. Megismer­kedünk az orosz színművészet történetével. Granatovová, gróf Seremelyev jobbágy színházának művész­nője Az első hivatalos színészek, az úgynevezett szkomorosok, ma­guk írták az előadásra szánt darabokat és énekeket, előadá­suk alatt idomított állatokat mutattak be és bábszínházát is játszottak. Éles, szatirikus kri­tikájuk miatt a papság és a cári kormány erősen üldözte őket Hivatásos színház a XVIII. szá­zad második felében keletkezett, különböző műkedvelő körből. Szumarakov volt az első szín­házigazgató és egyben az orosz dráma megalapítója is. A XIX. századot az orosz öntudat emel­kedése jellemzi a legjobban és ezt a színház is visszatükrözi. Nagy különbség mutatkozik a pétervári és a moszkvai színhá­zak között. A pétervári színház a cári kormány erős ellenőrzése alatt állt és a realista drama­turgiával szemben ellenséges beállítású volt. Az Alekszandrin színházban haladó szellemben fejlődtek a színészek, és a rea­lista irodalmat pártfogolták. A neves színészgárdából Szosznyic- kij színész magasan túlszárnyal­ta kortársait, Gogoly Revizor­it is ő alakította először, a szerző legnagyobb megelégedett­ségére. A leghaladóbb színház a moszkvai Kis Színház volt, eb­ben a színházban működött M. Styepkin, a színpadi realizmus megalakítőja. Érdekes, hogy jobbágyból lett színész és a dramaturgia kiváló szakember. A század legjobb színészei az ó keze alól kerültek ki. Gercen írja: „Styepkin és Mocsalov az a két színész, akik a legjobban fejezték ki az orosz jellem igazi vonásait. A Kis Színház hozta először színre Osztrovszkij da­rabjait, Kiemelkedik a Szadovsz- kij színész-család, amelyben apáról fiúra szálltak a nemes hagyományok. Mély benyomást hagy bennünk M. Jermolovová képe, aki a nagy magyar mű­vésznőre, Varsányi Irénre emlé­keztet. Kiváló jellemszínész le­hetett Lenszkij, aki a rendezés­ben is nagy érdemeket szerzett. Osztrovszkij igen kedvelte Mati- nov színészt, míg viszont Gru- bojedov. Gogoly és Turgenyev alakjait Davidov alakította a legtökéletesebben. Varlamov mint komikus tűnt ki, Szavino- vová ragyogó egyénisége évtize­deken uralta a színpadot. Fon­tos szerepet játszik az orosz színház történetében Komiszar- zsevszka, aki maga is színházat alapított. 1898-ban alakult a moszkvai Művészeti Színház, melynek rendezői K. Stanyisz- lavszkij és Nemirovics Dancsen- ko, fordulatot hoztak az orosz színház életébe és ugyanakkor világsikert is. Érdekes jelenség a XIX. szá­zad elején a jobbágy színház. A gazdag földesurak nem taka­rékoskodtak az eszközökben és birtokaikon színházat rendeztek XVIII. századbeli sisak, a job­bágy színház kellékeiből be és versenyre keltek egymás­sal, A jobbágyszinészek egyéni élete ismeretlen maradt a kö­zönség előtt, de ezek közül a színészek közül is előkerültek olyan kiváló táncosnők és szí­nésznők, mint Granatová vagy Zsemcsuvovová. Az orosz operát Glinka alapozta meg és meg­nyitotta az utat Muszorgszkij, Borogyin, Rimszkij Korzakov és Csajkovszkij előtt. Szabinov, N.yezsgyanová és Saljapin e kor­szak legnevesebb művészei. A technika vívmányainak köszön­hető, hogy hanglemezekről mi is élvezhetjük hangjuk csodás szépségét. A kiállításon az orosz balett ragyogó tehetségű tán­cosnőinek ruháit és kellékeit is megcsodálhatjuk s habár már kifakultak a színek, elsárgultak a forró sikereket látott színla­pok, az olyan nagy táncosnő, mint Pavlovová, mélyen benne él a köztudatban, és elérhetet­len példaképként lebeg a mai nemzedék táncosnői előtt is. A forradalom utáni színházi életet a következő számok érzé­kelik a legbeszédesebben. Míg 1914-ben Oroszországban csak 172 színház létezett. 1956-ban 508 állandó színház működik és ugyanabban az évben 77 900 000 néző látogatta. A színház a Szovjetunió szövetségi köztársa­ságaiban is bámulatos fejlődé­sen ment keresztül. Negyven nyelvű színház létezik és a szín- művészeti iskolákban harminc­hat nyelven tanítanak. Gazdag hagyományai vannak a moszk­vai Központi Gyermekszínháznak és a gyermek nézőközönségnek valóban a legtökéletesebbet nyújtják. A szovjet színház legjellegze­tesebb vonása, hogy sok nem­zetiséghez szól, a mai élet leg­időszerűbb kérdéseivel foglalko­zik, azzal, ami legjobban érdekli a nézőközönséget. A színpad visszatükrözi a békés építést és a békéért folytatott harcot. A kiállítás szemléltető módon ér­zékeli a szovjet színház magas eszmei színvonalát, mély ember- ábrázolását és _a művészeti esz-: közök meggyőző erejét, M. í*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents