Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1957-01-15 / 3. szám

Műit számainkban közöltük a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága IV. plenáris ülésének határozatait a moszkvai VIT-el kapcsolatban. Azóta már a fiatalok áttanulmányozták a határozat mondanivalóját és a VIT építési verseny feltételeit is. Rövid idő múlva az alapszervezetek vezetőségei és a tagság tárgyalja majd azt a tennivalót, amit a határozat ír elő. Sok alapszervezetben a vezetőség már le is tárgyalta és határozati javaslatokat terjeszt majd elő a legközelebbi tagsági gyűlésen, azért, hogy a fiatalok minél hamarabb lássák, mit kell csinálniuk és a konkrét feladatok teljesítése bizonyára nagyobb tevékenységet vált ki belőlük.

Mégis mi a teendőnk abban a tekintetben, hogy a határozatok valóra váljanak ? Elsősorban is ott, ahol az alapszervezetek vezetőségei még nem tárgyalták le a határozatokat és a tagsági gyűlés elé nem terjesztettek, ebből kifolyólag konkrét javaslatokat, ezt mihamarabb tegyék meg Azok a fiatalok, akik már áttanulmányozták a határozat szövegét és a verseny feltételeket, széleskörű propagandát fejtsenek ki, azért, hogy a fiatalok többségét megnyerjék a verseny számára. A tagsági gyűléseken a tagság túlnyomó többségének jelenlétében mihamarabb dolgozzák ki, hogy milyen módon kapcsolódnak be a moszkvai VIT tiszteletére indított építési versenybe. Sietni kell, mert minden perc drága. A verseny januárban kezdődik és ha később fogna valamelyik alapszervezet a versenyhez, akkor már nem biztos, hogy az elsők közé kerülne, mert egy, vagy másfél hónapos mulasztást már elég nehéz behozni. Azt is tekintetbe kell venni, hogy a versenyterv kidolgozása többoldalú tevékenységet rójon a fiatalokra. Nem elég . az, hogy papírra fektetjük a versenyterv szőkébb értelmű pontjait, abban az értelemben, hogy segítünk a falu szépítésében,

vagy hogy minden erőnkkel segítjük a szövetkezet fejlődését. Ilyen formában esetleg egy távlati tervben beszélhetünk csak, de nekünk azonnali hatállyal érvénybe lépő tervet kell kidolgoznunk. Nem lehet csupán kötelezettségeket vállalni sem, a VIT tiszteletére indított versennyel kapcsolatban. A terv előkészítését sokkal gondosabban kell kidolgozni, mint ahogy azt némely alapszervezet vezetősége gondolja. Elsősorban is meg kel! beszélni a helyi nemzeti bizottsággal, vagv a szövetkezet vezetőségével, hogy hol és milyen munkát végezhetnének el a fiatalok. Az illetékes tényezők felvilágosítása után a tagság jelenlétében úgy kell a tervet felállítani, hogy minden fiatal világosan lássa a feladatát, tudja, mit kell tennie majd azért, hogy a verseny sikerrel fejeződjön be. Előre ki lehet legalább is nagyvonalúan számítani, hogy kik vesznek részt például a mezőgazdasági vagy az állattenyésztési munkában, kik a legelő.iavításban, és melyik öt vagy tíz fiatal ültet fákat az utak szélére, vagy a terekre, a faluszépítési akció keretében. Nagyjából azt Is meg lehet beszélni, hogy egy-egy fiatalra mennyi' munka hárul, így legalább mindenki felkészü' rá és azon lesz, hogy a kitűzött terven felül sokkal többet tehet a verseny érdekében.

A verseny ‘tervét, ha már a tagság elfogadta a CSISZ helyiségében ki is függeszthetjük és a versenyfelelős — ezt minden esetre ki kell nevezni — nyilvántartja, hogy ki, hogy végzi el a feladatát. A járási vezetőségeknek és az alapszervezetek vezetőségeinek is állandóan feszült figyelemmel kell kisérniök a verseny menetét és ha valami hibát észlelnének, azt azonnal orvosolják, nehogy ez a verseny rovására menjen. Ha tervszerű munkát folytatunk, lelkiismeretesen dolgozunk, meglesz annak az eredménye.

VIETNAM

Vietnam ősrégi neve Hátsó India egy részének. A franciák a múlt század 60-as éveiben megvetették itt lábukat és uralmukat fokozatosan terjesztették ki az egykori Annám császárság részére. A franciák később Laoszt és Kambodzsát is elfoglalták. 1893-ban Indokína név alatt egyik leggazdagabb gyarmatot mondhattak magukénak.

Vietnam története egybeforrt Kína történetével. Időszámításunk után III. században a kínaiak foglalják el és uralmukat bizonyos megszakításokkal évszázadokig gyakorolják. A XVI. században a portugálok, majd később a hollandok mutatnak nagy érdeklődést az ország iránt. A keresztények üldözése ürügyet adott a franciáknak, hogy az ország belügyeibe avatkozzanak. Hiába tiltakoztak a kínaiak a franciák beleszólása ellen, a franciák egyre növelték befolyásukat. Több felkelést vertek le és az 1787-es megállapodás szerint nagyobb jogokat nyertek, főleg gazdasági téren.

Az ország nagyrészét magas hegyek és sűrű erdp borítja. A tropikus éghajlatot a monszun szelekkel hozott esőzések teszik áldásossá. A lakosság legnagyobb része földműves, akik rizstermeléssel foglalkoznak, de helyenként kávét, kaucsukot és különböző fűszereket termelnek Állattenyésztés jelentéktelen. Az országban több jó minőségű szénleletre bukkantak. Ipara teljesen jelentéktelen a házi ipara számottevő.

A lakosság tibet-mongol eredetű. A kínaiakkal való gyakori érintkezés azt eredményezte, hogy a lakosság sokat vett át a kínai kultúrából. A nép szorgalmas és igen igénytelen. A nép az elnyomatást semmiképpen sem bírta és a XVII. század elejétől többször fellázadt. A Nagy Októberi Forradalom nem maradt hatás nélkül. Főként Franciaországból visszatért dogozók ismertették a haladás eszméit. Az első világháború után a dolgozók szervezkedni kezdtek, melynek élére Hocsi----------------------------- *

Néhány hónapja tartózkodom Csúcsomban, de már gazdag tapasztalatokkal rendelkezem. Többek között éppen a fiatalság váltott ki bennem egy kis csalódást ebben a faluban.

Amikor idejöttem, elhatároztam, hogy segítek a rég megalakult Csemadok helyicsóport munkájában. Gondoltam, hogy a hosszú téli estéken valamilyen érdekes irányú működést fejtünk ki, de bizony nem így történt. Ittlétem alatt összesen négy gyűlést tartottak a Csemadok tagok, de nem akarom részletezni mind ^a négyet, csupán az utolsót. Mindössze annyit jegyzek meg az előbbi gyűlésekről, hogy az első gyűlésen hárman, a másodikon ketten és a harmadikon hatan jelentek meg. Az utolsó tagsági gyűlésen is hatan jelentek meg, de ezzel nem elégedtem meg és azt gondoltam, hogy elmegyek egy pár taghoz és megkérdezem, hogy miért nem jönnek. Fontos megbeszélnivalónk lett

min, a jelenlegi köztársasági elnök, állt. A második világháború alatt a japánokkal szemben már egy jól megszervezett mozgalom állt ellent. A japánok legyőzése után kihirdették a Vietnam Államok Köztársaságát. Megindult az építő munka. De néhány, hét múlva az ország déli részén angol seregek szálltak partra, míg északon Csankajsek zsoldosai törtek be. Hocsi- min kénytelen volt seregével az ország belsejébe húzódni. A megtartott választásokon a dolgozók pártja nagy győzelmet aratott. A franciák elismerték Hocsimin kormányát és megegyeztek abban, hogy Vietnam független maradt a francia Unió keretében. A tárgyalások elhúzódtak és ezt az időt a franciák arra használták fel, hogy csapaterősítéseket hoztak. Az idegen légió számát erősen növelték. Amikor elég erősnek érezték magukat a korszerűen felszerelt sereggel a fiatal köztársaságot megtámadták. A császár a franciák mellé állt. A támadás nem sikerült. A Szovjetköztársaság után az új kormányt Kína is elismerte, majd több állam is elismerte az új államot. A hadsereg létszáma nőtt és főként az ország északi részén nagyobb terület került az ellenőrzése alá. A nyugati hatalmak hiába látták el az ellenséget a legkorszerűbb fegyverekkel a népi hadsereg növelte sivolna és kevés ember nem sokat tehet a nagy dolgokban. A jelenlevőkből csoportokat alakítottunk és elmentünk a lányos házakhoz. Bekopogtunk az első házba. Nagyon szívesen fogadtak, hellyel kínáltak és úgy látszott, hogy a lány örül a legjobban látogatásunknak. De mikor előadtuk jövetelünk célját, összébbhúzta a nyakát és kifogásokat keresett, hogy miért nem jelenhetett meg a gyűlésen. Több helyre is elmentünk, de mindenütt így jártunk. Ezért úgy véltük, hogy a gyűlés úgysem érné el a célját, kár fnegtartani és a hat jelenlevővel együtt befejeztük. A járási titkár szomorúan bandukolt haza a csúszós havas úton.

A csucsomi Csemadok tagok jobban támogathatnák a helyi csoportjukat és az eddiginél sokkal jobban dolgozhatnának.

ROZSNYÖI BÉLA

Csúcsom.

tereit. A népi hadsereg ellentámadása során nagy területeket foglalt el és amikor 1954 május 7-én Dien Bien Fu a híres erőd is elesett a franciák hajlandóknak mutatkoztak Genfben összeülni és ennek eredményeképpen 1954 július 21-én egy egyezményt aláírni, mely szerint a franciák kötelezték magukat a 17-ik foktól északra a területet kiüriteni. Ugyancsak kötelezték magokat az ország területén

1956-ban általános titkos választásokat tartani. A többi állam, mint Laosz és Kambodzsa visszanyerte teljes függetlenségét.

Vietnam összterülete kb. 330 000 négyzetkilométer, melynek § kb. fele része az északi részhez tartozik. Az összlakosság száma kb. 24 millió, melyből 13 millió az északi részre esik.

, Észak-Vietnam gazdasági élete már is annyira javult, hogy az ipari eddig nem látott nagy fellendülésnek indult.

Vietnam népe küzd a genfi egyezmény pontjainak megvalósításáért, a békéért, az egységért, a függetlenségért és a nép szabadságáért.

KÍN*

A jó tanító

Eddig Terbeléden nemigen beszélhettünk a CSISZ alapszervezet munkájáról. Az utóbbi időben azonban a szlovák fiatalok összefogtak a faluban és a CSISZ keretén belül is megmutatják működésüket. Gálik János a magyar iskola igazgatótanítója sietett a helybeli szlovák fiatalok segítségére és elvállalta, hogy vezeti az olvasókört

is. Az olvasókör nemrég kezdte el munkáját és így most már remény van arra is, hogy a terhelődi szlovák fiatalok nemsokára megszerzik á Fucsík-jelvényt.

_GáIik igazgató-tanító ezenkívül még színdarabot is tanított tie a fiatalokkal. A Becsületes juhászlegény című színművet tanulták be és Szilveszterkor tartották meg az első bemutatót a falu közönségének. Egyébként ez már a negyedik színdarab, _amit Gálik János igazgató-tanító rendezett és tanított be szeptember óta. A jó tanító az iskolán kívüli népműveléssel is foglalkozik és ez igen jó hatással van a falura.

SÖLYOM LÁS7XÖ Losonc

A bratislavai Tesla n. v. a múlt év december 14-ig teljesítette az évi tervét. Sok rádiót gyártott azért, hogy több kerüljön a vásárló közönség elé, jobban ki tudja választan! a neki legmegfelelőbbet. Anna Kussová ma boldogan ellenőrzi a legújabb típusú „Festival“ rádiókészülékeket, ami hozzájárul az idei év tervfeladatainak sik eres teljesítéséhez.

★ * -------------------------------Csucsomi tapasztalat

A szegény ember lova

A faluban ma is úgy vélekednek, hogy Lajos bácsi szamaránál. Pernyénél sok ember nagyobb, szamár volt. Ennek az Ítéletnek pedig alapja van, mert Pernye nem egyszer bebizonyította, hogy milyen eszes állat, és méltán viseli a Krisztus lova melléknevet is, amit a bibliaolvasók fogtak rá. Igazán áldott jószág volt. Szorgalmasan húzta a kétkerekű kordét, vagy a négykerekű kis lapos kocsit és ostor nélkül indult a bíztató szóra. Pedig igazán volt neki mit vontatni, mert Lajos bácsi dinnyét és paradicsomot termelt ® félholdnyi földjén és isten tudja hogyan, mindig gazdag termést ért el. A termést pedig pernyének kellett a városba húzni.

Ha Lajos bácsi gyanúsan kevés pénzt vitt haza, a városi piacról, ahol a dinnyét és paradicsomot eladta, akkor Annus néne, a felesége majdnem bírókra kelt vele.

— Már megint a kocsmában ültél, te bitang! Árad az italszag a pofádból — szokta neki mondani ilyenkor.

— Olyan jó orrod van, mint a kutyának, mindent megérzel, — felelt neki vissza Lajos bácsi. De ami azt illeti a Pernye is hibás, mert úgylátszik beleszeretett a kocsmába. Hazafelé jövet nem lehet tartani a gyeplőt, mert akárhogy is akarom, nem az egyenes úton tart, hanem csak bekanyarodik a kocsma elé és akkor már mit tehetek mást. megiszok egy korty italt. Persze, ha a helyzet úgy hozza, néha többet is.

— Nem tudom nem e te csapod be

1957. január 15,

a szamarat — vélte Annus néne, de majd legközelebb ellenőrzőm.

Ogy is tett, ahogy mondta. Alig leste az alkalmat, hogy mikor viheti végbe a nevezetes ellenőrzést. És sző ide, szó oda, el kell árulni, hogy Annus néne minden akarata ellenére Pernye tényleg behúzta a kordét a fő útról a kis mellékutcába és megállt a kocsma előtt. Lajos bácsi leszállt, megivott egy kis fröccsöt, _ s utána egy bíztató szóra elindult az állat hazafelé, mint a parancsolat. No, ugye eszes állat a szamár — mondta Lajos bácsi Annus nénének.

Pernyének azonban nevezetesebb tette is van, ami miatt Lajos bácsinak feszültek az idegei, amint az ülésdeszkán ült a kordén a paradicsomos kosarak közt. Egyszer a vármegye székhelye felé tartott és mivel elég meleg idő volt Pernye csak kényelmesen szedegette lábait. Lajos bácsi hiába noszogatta, hiába félt, hogy nem veszik meg a paradicsomot a kolostorban a barátok számára, ha későn érkezik meg. Már-már úgy látszott, hogy elszalajtja a jó üzletet és odalesz a kínálkozó alkalom. Gvárdián, a kolostor hájas ura, nemcsak hogy kirúgja őt, a kolostor homályos udvaráról, hanem még azt is megtiltja neki, hogy oda máskor betegye a lábát. De a szerencse mégis Lajos bácsi nyomába szegődött.

Egy fekete hintó kanyarodott a ke- resztútró! Pernye orra elé és Lajos bácsi mindjárt tudta, hogy ez a báró úr hintája. Annak volt mániája napsütéses időben a hintőnjárás. Most is a megyeszékhely felé tartott, bizonyára a főispán nyári lakába, amely a hegyoldalon _van. Oda szokott járni, tudta, ezt az egész vidék, lehet, hogy szórakozni, jó levegőt szedni, vagy eszem-iszomra. A nagy meleg ellenére is Pernyében felébredt a szamártulajdonság. Ez pedig abból áll, hogy a gyorsabban haladó jármű után veti magát és egy fejhossznyira mindig ott tart, ahol a gyorsabban haladó jármű, amíg ki nem dűl. Csakhogy Pernye bírta ám szusszal! A nagy robogásban, egy-egy paradicsom leesett a kordéról, de ez mit sem számított neki, a hin- tótól el nem maradt.

Ni, vette észre a dolgot az öreg báró. Hát ilyet még nem éltem meg — dőzsölt magában. Egy szamár túltesz rajtunk, mit szólnak az emberek, kinevet az egész világ, ha így érünk be a városba. Mi a ragyogó üveges hintón hajtunk elöl, a szamár pedig utánunk rohan kétkerekű kordén, néha egy-egy paradicsom elpottyan majd a járda szélére. Pedig a báró urat hiába ette a méreg. Ha János, a kocsis gyorsabban hajtotta a lovakat, a szamár akkor sem maradt el. Szinte tüntetőleg húzott utánuk Pernye, s jólessen szívta be a kissé poros levegőt, mintha friss májusi zápor után illatozó mezön legelne. A báró látta, hogy fele se tiéfa a dolognak. Óriási módra kinevetik öt az egész országban, hire terjed, hogy az ő lovait megelőzi egv girhes sze lár, és beképzelte magának, mire a városhoz érnek, már ők haladnak a kordé után. Ezt pedig nem szabad engedni, mert az összes őseik, akik Hubáig vezethetők vissza, megfordulnának a sírjukban. Eszébe jutott

szerencséjére, hogy a pénz beszél, a kutya ugat és kitalálta, hogy alkudozásba bocsátkozik Lajos bácsival. A kocsisnak intett s megállt a hintó, megállt a szamár is.

Ide figyeljen ember — mondta a báró, kissé tört hangon, de elég fenn- héjázóan Lajos bácsinak. Száz pengőt adok magának, ha félóra járásnyira hajt csak utánunk a szamárral.

Lajos bácsinak nagyon kellett volna a pénz, de valami ősparaszti gőg felülkerekedett benne. Csak azért se enged magával kibabrálni — gondolta magában, inkább lemond a száz pengőről.

Méltóságos báró űr, nagyon sietős az utam, a kolostorba viszem a paradicsomot. Engedje meg, hogy a hintó elé kerüljek, mert időre akarok a városban lenni, s nagyon sajnálom, hogy visszautasítom az ajánlatát, de nem fogadhatom el.

Hm, még a hintó elé akar kerülni! —- dünnyögött a báró. Fene a nyavalyás szamarába, hát kifog rajtunk, pedig hét országra szóló lovaim vannak. Vágj János azokat a dögöket, repüljünk mint a madár, egy ilyen ócska diszjárművet nem engedünk a hintő elé. Vágta is János a lovakat, pedig ha máskor Így tett volna, a báró úr rögtön elzavarta volna még az istálló környékéről is. Húzták azok a hintőt. mintha egy sárkány lenne odafogv: . De Pernyének nem volt nehéz terhe, jótüdejű, gyorslábú volt. bírta szusszal, mindig a nyomukba futott.

Látta az öreg báró, hogy így nem sokra megy a dologgal, mert szégyenszemre valami gyalázatos módon Jcell a városba haladni a főispán házáig. Amint láthatóvá vált a megyeház tornya, újra megállították a hintőt, újabb alkudozásokba bocsátkoztak. Végtére Lajos bácsi kötélnek állt. Gondolta, hogy ilyen nagy úrra!, mint a báró nem érdemes egy tálból cseresznyét enni, inkább lemond arról a dicsőségről, hogy a hintóval egy időben érje el a várost. Félt, hogy valami törvényellenest követ el ezzel. Meg aztán a pénz, amit a báró Ígért neki, az is hatással volt rá. Ötszáz pengőt kapott a bárótól, azért, hogy félóráig az árok parton legelteti Pernyét, ők pedig ezalatt az idő alatt behajtottak a városba.

Azért még időben érkezett meg Lajos bácsi a paradicsommal, 'a barátok is meg voltak elégedve. Hazafelé jövet azon gondolkozott el, hogy milyen okos állat is az ő szamara. Néha keserűséget is szerez neki, de örömet is, még pedig örömet többször, mint keserűséget. Alig várta, hogy hazaérjen, szomszédnak, komának elmondta, hogy mi történt vele, hogyan járt ö az úton.a báróval.

Fogadjunk, hogy megvásárolja a szamaradat — felelték neki a szomszédok. Csak akarná — de nem adom el neki — tette fel magának Lajos bácsi.

A báró, hogy meg e akarta vásárolni e Pernyét, vagy nem, azt már nem lehet megállapítani, de annyi biztos, hogy a szegény emberek lova, mint ahogy a szamarat tréfásan nevezik. kitett magáért, mintha tudta volna, hogy gazdája szegény ember és dicsőséget- kell neki szerezni, még olyan nagy úrral szemben is, mint a báró. Nem is hiába beszélik a faluban még most is, hogy okos szamár volt Pernye. BAGOTA ISTVÁN

Versenyre, versenyre