Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1957-06-04 / 23. szám

iM&g4tvtjűk egymást

Nem fiatal már, körülbelül 55—60 éves lehet. Rokonszenves arcát, magas homlokát mély ráncok barázdálják, mintegy jeléül annak, hogy » múlt őt sem kímélte meg, mint annyi más korabelit. De élénk szeméből fiatalos akaraterő, lelkesedés sugárzik. Éveinek előrehaladott számai nem gátolják őt abban, hogy segítse, támogassa a fiatalokat, barátjuknak érezze magát. Ök is szeretik, kedvelik őt, a pelsőciek kedvenc Laci bácsiját, teljes nevén Beke Lászlót, a Csemadok pelsőci helyi szervezetének elnökét és a községi népkönyvtár vezetőjét! Gyakran kikérik tanácsait, ügyes-bajos dolgokban. Akivel csak Pelsőcön beszéltem mind a szeretet és megbecsülés hangján nyilatkoztak róla.

Foglalkozása szerint a Keletszlovákiai Konzervgyárak rozsnyói üzemében dolgozik, ahol felelősségteljes munkát végez- Azonban a fáradság és a mindennapi gondok nem gátolják abban, hogy este faluja népével foglalkozzon, tanítsa, nevelje őket a szocialista kultúrán keresztül.

Amikor meglátogattam csinosan és ízlésesen berendezett családi házában éppen a csehszlovák rádió magyar adását hallgatta. A rádióban a Csemadok országos konferenciájának anyagát közvetítették, Beke bácsi a beszámolónak különösen azt a részét helyeselte, mely a nemzetiségi kérdéssel foglalkozott.

— Bizony nem felesleges szócséplés ez — mondta Beke bácsi. Ezzel a kérdéssel alaposan kell foglalkozniok, úgy a felsőbb szerveknek, mint az alapszervezeteknek, mert sajnos akad még olyan hely, ahol felüti fejét a burzsoa nacionalizmus. Szerencsére a mi községünkben ez a métely nemigen fordul elő. Nálunk a szlovákok és magyarok valóban úgy néznek egymásra,

A pelsőci Csemadok helyi csoportjának elnöke

mint testvér a testvérre. Egyszóval megértjük egymást.

Sokat beszélt még Beke bácsi erről a kérdésről és beszédjéből kiérzett, hogy megértette annak fontosságát és ezután még behatóbban fog foglalkozni a Csemadok tagokkal, hogy ezzel is megelőzze a helytelen nézetek kitörését. Majd a helyi szervezet munkájára terelődött a szó. A pelsőci Csemadok tagok valóban jó munkát végeznek. A választások előtt zsztrád műsort tanultak be és azzal felléptek nemcsak Pelsőcön, de a környező falvakban is. Csak azt az egyet fájlalta, hogy a faluban nagyon gyengén működik a CSISZ. A CSISZ helyi szervezetének gyenge működéséért a CSISZ járási vezetőségét okolta, hogy nem törődik eléggé a pelsőci fiatalokkal.

— Ha az ifjúsági szervezet is úgy dolgozna, mint a Csemadok — mondta Beke bácsi, akkor közös akarattal, összefogással még szebb munkát végezhetnénk, mint így. Különösen kultúrpolitikai téren érhetnénk el szép eredményeket.

A Csemadok jó munkájának köszönhető. hogy nemcsak a magyarajkú lakossággal foglalkoznak, hanem a cigányokkal is, kiket azelőtt nagyon sokan annyira lebecsültek. Helyes, hogy cigányokban is felébresztették az érdeklődést a szocialista kultúra iránt. Ezt bizonyítja az is, hogy a cigányok jó eredménnyel tanuljak a GUI babát és nemsokára megtartják a bemutatót. A darab minden szerepét cigányokkal töltötték be, pedig elég sok munka volt velük. Nem egy közülük írni, olvasni sem tud és szerepüket csak hallás után tanulják.

Nehéz, de szép munka ez. Bárcsak sok ilyen Beke bácsink lenne, akkor bizonyosak lehetnénk afelől, hogy a Csemadok minden faluban jó munkát fejt ki, ápolja a kultúrát, neveli a népet és mélyíti népeink közt a megértést. barátságot.

A komáromi pedagógiai iskola három táncosa Gabonás Icával a középen.

A Jó tanulók

Pályaválasztási tanács

Amikor a komáromi magyar pedagógiai iskolában járunk, meglepődünk, hogy a 200 tanuló ellenére is milyen csendes rokonszenves iskola ez. Amikor az órák közti szünetek tartanak, a tanulók a következő tanórára készülnek, nem üres tereferével töltik az időt. Szlovákia minden részéből találkozunk itt tanulókkal. A tanulók kezdetben ugyan nem ismerték egymást, de azóta összebarátkoztak, összefogtak.

A komáromi járásban a legjobban működő CSISZ alapszervezet ebben az iskolában van. Tevékenyen kapcsolódA tanulók pályaválasztását nagyban elősegíti az egyes iskolák mellett a politechnikai nevelés. A politechnikai körök keretén belül mód van arra, hogy kitűnjön a tanulók tulajdonsága, amelyből nagyjából megállapíthatjuk, hogy milyen pályára alkalmasak. Ajánlanám azt, hogy a pionír- és a politechnikai szakkörök figyelemmel kísérjék a fiatalok hajlamait, érdeklődését és ezek alapján döntsenek a tanulók további irányításáról. Ezenkívül helyes lenne, ha a munkahivatalok kikérnék a munkahely, valamint a szakiskolák véleményét arról, hogy az általuk irányított tanuló megfelel-e a követelményeknek és szereti-e azt a foglalkozást, amit választott. Rosz- szúl sikerült választás esetén, időben tehát a szakiskolai tanulás kezdetén még más pályára is mehetne a fiatal, ha előzőleg nem jól választott.

A pályaválasztást szerintem a következőképpen kellene végezni. Népgazdaságunk követelményeit előtérbe helyezve a szakmákat főbb csoportok-*» ra kellene osztani, például fával, vassal, villannyal, kővel, stb. dolgozó szakemberekre van szükség. A főbb csoportokba kell besorolni a megfelelő iparágakat, például asztalos, ács, kovács vagy vasesztergályos és így tovább. A kővel való munka is sok szakmát igényel, például kőműves, kőfara- 0ó, utcakövező stb. Most már, ha egy fiatalnak olyan hajlama van, hogy vassal dolgozzon, akkor elmehet vasesztergályosnak is, vagy szerszámlakatosnak, automechanikusnak is, de ne menjen mondjuk péknek, vagy olyan pályára, ami a villannyal való munka- csoportjába tartozik, mondjuk villany- szerelőnek, vagy .rádiómechanikusnak Nemigen történik baj a pályaválasztáskor, ha valaki asztalos akar lenni, de valamilyen okból kifolyólag lehet az egészségi ok is, mégsem mehet asztalosnak, hanem éppenséggel bognár lesz a fiatalból. Mind a két esetben fával dolgozik, és a bognármunka ha némileg különbözik is az asztalos- munkától, mégis csak az alkotó eleme a fával való foglalkozás, és ezen keresztül pedig a fiatal szívéhez nő a bognárság.

__Tekintetbe kell venni, hogy egyik szakma könnyebb fizikai munkával jár, a másik nehezebb munkát igényel, vagypedig szellemi megerőltetést. — Ezért az egészségügyi tanácsokat szem előtt kell tartani a pályaválasztásnál. Továbbá a felelősségérzetet is meg kell vizsgálni a fiatalban. A legtöbb szakma üzéséhez nagy felelősségérzet kell, de mégis vannak kivételek. Ideges tanulót, vagypedig olyat, akiben a felelősségérzet hiányos, semmi eseá|p sem küldhetünk például a közlekedésbe dolgozni, vagypedig gyógyszerésznek.

Az általános elveket azonban minden pályaválasztónak túl kell szárnyalni és végeredményben az egyéni szorgalma, akarata is döntővé válik abban I' gy megállja a helyét, nemcsak a pályáján, de az életben is. Sokan vannak, akik jó pályát választanak, s mégsem állják meg a helyüket, de ez már más kérdés, erre csak annyit mondhatunk, hogy mindig úgy dolgozzon mindenki, mintha örökké élne.

KOVÁCS TIBOR,

Rimaszombat

SZERKESZTŐT

üzenete

Többeknek: Sokan érdeklődtek, hogy az Üj Ifjúságban megjelenő Boldogtalanok című írást, amelyet Lovicsek Béla ír könyv alakban meg e lehet vásárolni vagy rendelni. A kérdésekre azt válaszoljuk, hogy egyelőre könyv alakban még nem jelent meg, és a könyvkiadó jövő évi tervében sem szerepel. Ugyancsak többeknek üzenjük, hogy Borgula Péter rejtvénykönyvét megjelenteti a Könyvkiadó, azonban a megrendeléseket már előre kell ! biztosítani. j

Kurcsinka Géza, Nyírágó. A versed • sem tartalmilag, sem formailag nem ! felel meg a követelményeknek, ezért { nem is közölhetjük, azonban jó lenne, J ha prózával foglalkoznál és mint leve- • léző tudósítanál minket az ottani ese-1 ményekről.

Csicsay Gábor, Bociár. A levelednek | nagyon örülünk, azonban egyelőre nem | közölhetjük túlságos szegény tartalma £ miatt. Reméljük idővel jobbakat írsz. j

Tóth Éva, Ipolyság. A fenti üzenet; neked is szól, azonban az adatok, amit 1 a leveledben írtál, más írásainkhoz| felhasználjuk.

Nagy Nándor, Rozsnyó. Munkátok- 5 nak, amit az iskolában végeztetek,! nagyon örülünk, csak bővebben írd; meg, hogy mit csináltok, akkor lekö- ! zöljük az írásod.

Nagy István, katona. A leveled kö- !

szönjük, örömmel közöljük és megké-;

•

rünk arra, hogy máskor is írj. !

Tiltakozás

A Kerületi Vándorzászló átvétele alkalmával mint a bratlslavai kerület legjobb CSISZ üzemi szervezete tiltakozunk az atomfegyverekkel való kísérletezések ellen- Az imperialista országok konokul elutasítják a Szovjetunió javaslatait* hogy ezeket a kísérletezéseket azonnal szüntessék bo, annak ellenére, hogy az imperialista! államok tudósai is bebizonyították,; hogy mennyire veszélyeztetik a lakos-; ság egészségét, s milyen veszedelmes! betegségeket idéznek elő.

Szervezetünk minden tagja támogat-! ja a Világ Béketanács felhívását óvj csatlakozik ahhoz a béke-mozgalom-; hoz, amely követeli az emberiség; megszabadítását a pusztulástól és! szenvedéstől. Szüntessék meg az atom- és hidrogénbombákkal való kísérletezéseket.

A dunaszerdahelyi Húsfeldolgozó] üzem CSISZ szervezete

A SZERVEZET ELNÖKE,

A SZERVEZET TITKÁRA,

ÉS 47 ALÁÍRÁS

nak be minden munkába az itteni CSISZ tagok, úgy az agitáció, mint a kultúrmunka terén. A választások előtti időszakban is rendszeresen látogatták az agitációs központokat a tanulók és kultúrcsoportjuk sokszor fellépett, nemcsak Komáromban, hanem a járás többi falvaiban is. Az eléggé magas színvonalú kultúrműsorukkal 18 alkalommal léptek fel. Tudatában voltak, hogy kulturális ténykedéssel is hozzájárulhatnak a szocializmus építéshez hazánkban. A kultúrcsoportjuk, hogy mennyire jó úton halad, bizonyltja az ifjúsági alkotóversenyen elért eredményük is. A legnagyobb sikert a tánccsoport érte el, amely az izsai tánccal, a Komárom környéki néphagyományokat újította fel és ezzel megnyerte a járási versenyt, utána mint győztes csoport vett részt a kerületi alkotóversenyen. A tánccsoport nagy sikert ért el a négy évszakot bemutató tánccal is, amely által pillanatok alatt felidézik a négy évszak jellegzetességeit. Ezzel a tánccal is megnyerték a közönség tetszését és művészileg sem maradt sokkal el az izsai tánctól. Az egyéni táncok közül kiemelkedik Gabonás Ilona balettszólója. Ezzel a tánccal szintén nyertes lett a járási versenyen és fellépett a kerületi versenyen is. Gabonás Ilona az iskolai CSISZ szervezet kul- túrfelelőse és egyik legtevékenyebb tagja a kultúrcsoportnak.

Meg kell még dícsírni Teknős Magdát, a tehetséges szólóénekest, Jánosi Katalint, Kürti Verát, mint szavalókat, akik fellépésükkel jó eredményeket értek el. Lády Éva tanárnő pedig fáradtságot nem ismerve segíti a kul- túrcsoport munkáját.

A pedagógiai iskola tanulói most szorgalmasan készülnek az évzáró vizsgákra, és a vizsga eredményeivel is bizonyára kitűnnek.

MARTINCSEK RUDOLF

4

1957. június 4.

A szőlöpermetezés meg a répaegye- lés igen sürgős munka, nem lehet vele várakozni. Egy-két napi, de gyakran néhány órai késés a permetezéssel, és nincs szőlőtermés, megissza a bort a perenoszpóra. A mezőgazdasági szakemberek pedig ugyancsak ki tudják számítani, hogy mit jelent a későbbi répaegyelés.

Szorult tehát a kapca az urasági intéző bokáján, mert tudniillik úgy a szőlő, mint a répa munkája a fejére nőtt. Dehát hogyan kerüljön ki ebből az útvesztőből, amikor hetek óta tart a mezőgazdasági sztrájk. Éppen csak annyi munkaerő van a majorban, hogy a tehenek éhen nem döglenek, van, aki néha-néha vet nekik valami takarmányfélét. Mégis, hogy mi lesz a további helyzet a növényápolás körül, azt már nehezen találta ki, pedig eleget törte rajta a fejét. Meggyőződött róla, hogy a földbirtokosok ellen a sztrájk a munkások egyik legnagyobb fegyvere. A segédtiszt azonban nyugtatta az intézőt, Néhány nap múlva megérkeznek úgymond a szlovák idénymunkások és majd csak lesz valahogy. Százötven munkásból jut a szőlőbe is, meg a répaegyelésre is, a többi munkával pedig majd csak elvárnak valahogyan, amíg megtör a környező faluk sztrájkolóinak ereje. Örökké csak nem sztrájkolhatnak, hiszen nem sok zsír van a fazekukban, liszt pedig sok helyen egy deka sincs már. Különben így is sok veszteséget okozott az elég hosszantartó sztrájk az uradalomnak. Elég, ha csak az ember a tejhozamra gondol.

Am a falvak népe sem hagyta magát. Ha harc, úgy mondták a kommunista párt tagjai, akkor ököllel, körömmel, ha kelt foggal vívjuk ki jogainkat, de nem engedjük, hogy egy büdös intéző, vagy holmi gaz uraság élősködjön rajfttnfc. Tartjuk toEMLÉKEZÉS EGY SZTRÁJKRA.

vább a sztrájkot, és kész, határozták el magukat a munkások. A gazdaság vezetőjének majd csak a körmükre ég a munka, s megadják a kívánt követeléseket.

Erős, határozott kiállás volt ez, de valakinek mégis eszébe jutotf, hogy a szlovák idénymunkások pár nap múlva megjelennek az uraságnál, az egyik majorban lakó béres újságolta el, hogy már készítik a szalmát a borjúistállóban, ahol majd aludni fognak. Ez pedig egy kicsit kellemetlen hír, nem azért, hogy lejönnek dolgozni, hanem, hogy nem-e használja fel majd őket az intéző sztrájktörőknek. Nem tudják azok, mi itt a konkrét helyzet, az úr könnyen beviheti őket valamibe, olyasvalamibe, amivel borsót törhet a környező falvak sztrájkolóinak orra alá. El is határozták a falusiak, hogy időben figyelmeztetik a szlovák munkásokat, már amikor megérkeznek az állomáson, találkoznak majd velük. A gyűlésen meg is választottak három munkást, akik lesték az érkezésüket, ráértek erre, hiszen sztrájk volt.

Dehát beszélni tudunk-e majd velük? Nem sokat értünk mi szlovákul, ok pedig bizonyára keveset magyarul. Ha vizet kellene tőlük kérni, vagy egy csavarás dohányt, még menne valahogy, de ilyen komplikált helyzetet fessen le nekik valaki, az úgynevezett konyhanyelven. De nem volt más hátra, beszélni kellett velük. — A párttagok megmagyarázták a népnek, hogy ha nem is értik tökéletesen egymás nyelvét, akkor is jól megérthetik egymást, mert közös a céljuk, a szlovák munkások sem azért jönnek ide dolgozni, hogy az uraságnak süssenek általa disznópecsenyét, hanem, hogy a családjuk éppenséggel

ne éhezzen. Bízni kell csak a szlovák munkásokban, — mondotta a párt- szervezet elnöke, hiszen azok is munkások és emberek. Nem azon van a hangsúly, hogy ki hogyan beszél, — Legyetek nyugodtak, hogy mellénk állnak és nem fognakdolgozni az uraság ínye szerint. Ők nem hara- gusznak ránk, csak az urak akarják ellenünk uszítani őket, de nem mennek bele ilyen vásárba. Aki pedig ellenünk úszítja a szlovákokat, az gazember!

Egyik délután fél három tájban, megérkezett a személyvonat az állomásra, amivel a szlovák munkások jöttek. Fáradtak, törődöttek voltak, éhesek, szomjasak. Egy páran ittak az állomási kútból és körülnéztek, hogy hol vannak, mitevők legyenek. Kis batyujukat sorba rakták a vadgesztenyefák alá, amikor a három falusi munkás közéjük ment. Mindannyian nem értették, hogy mit beszélnek magyarul, meg inkább csak társalgás volt az, nem nyílt beszéd, mert óvakodni kellett a csendőröktől is. — A szlovák munkások vezetője azonban pár szót tudott magyarul, a magyarok is tudtak már valamit szlovákul. Megértették egymást, hiszen izzó gyűlölettel dobbant együtt a szívük az uraság ellen folytatandó harcban.

Azonnal felvették a kapcsolatot a magyar falu pártszervezetével. Alaposan megbeszéltek mindent, minden lépést hajszálnyi pontosan. . Hogy ök dolgoznának akkor, amikor itt minden falu a legelszántabb bérharcot folytatja, az undok kiszipolyozó!: ellen! Azt aztán már soha. Inkább hevernek az utcán, vagy nem esznek napokig, de akkor sem törik meg a magyar falvak sztrájkját, hiszen

Mert hát hatalmas erő rejlik abban

nekik is jobb lesz, ha nagyobb lesz a fizetés. Egyetlenegy kapavágást sem tesznek az uraság földjén, egyetlenegy permetezőgépet sem vesznek a hátukra, amíg nem teljesíti az intéző az itteni munkások jogos követelését, ami most már az ő követelésük is. — Ha tönkremegy a szőlő, ha elpusztul is a cukorrépa, ám legyen tígy, szövetségre léptek a magyar munkásokkal, vagy talán örök időkben szövetségben is álltak.

Nem mentek el a majorba, a munkások a faluban kerítettek nekik szállást s nagyon jól tudták, hogy közösen fellépve valóban nem soká fog tartani már a sztrájk, mert az uraság beadja a derekát.

Az intéző leste, várta a szlovák idénymunkásokat, nagyon kellettek volna már neki, hiányzott a jó munkáskéz. Amikor nem érkeztek meg és megtudta, hogy miért nem, még az eget is bőgőnek nézte. Már ennyire gyengék vagyunk mi, fejtegette logikusan a segédtisztnek. Hát úgylátszik, mégsem mi vagyunk az urak, fölöttünk vagy alattunk nagyobb urak vannak. Elveszettnek érezte a talajt a lába alól, egy szalmaszálba sem tudott belekapaszkodni, pedig a borotva élét is elkapta volna. Mert hát hatalmas erő rejlik abban, ha a magyar és a szlovák munkás összefog. Hiába volt minden szólam, minden ámítás, nem mentek be a szlovákok a majorba, inkább a magyar munkásoknak hittek. Ami miatt az intéző majdnem gutaütést kapott. Pedig szlovákul beszéltek, azok a segédtisztek, akiket o szlovák munkásokhoz küldött.

Mit tehetett mást, valóban beadta a derekát, teljesült a munkások jogos követelése, a szlovák és a magyar munkások összefogásának gyümölcseként és az az összefogás ma is és mindörökké tart. BAGOTA ISTVÁN