Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1957-05-28 / 22. szám
1 are Slav Haíek népszerű müve a filmrendezők fantáziáját is megmozgatta és elhatározták, hogy Svejk a jó katona filmre kerül. Még 1926-ban három évvel az író halála után Karel Nollal a főszerepben Karel Lámáé rendezésében filmet készítettek a Svejkről. A következő néhány éa folyamán még további hat Svejk film készült. Karel Noll után Josef Pfihoda, Sasa Rasi- lov, Emil Bólék, Vlastimil Brod- skjj, Antonin Soukup, Václav Tragt alakították Svejket. A legtökéletesebb alakítást Jiti Trnka nyújtotta, Svejk a jó katonáról szóló három rövid filmjében. Egyáltalában nem zai'ar, hogy bábok szerepelnek bgnne. Az előbbi filmrendezőkkel ellentétben Trnka nem készített kivonatot a Svejk könyvből, hanem három fejezetéből három önálló filmet készített. Ogyhogy drámailag három önálló egész alakult, amelyek Svejk kalandos eseteit dolgozzák fel. Tavaly Karel Steskly filmrendező is a Svejk történetéhez nyúlt és Hasek: Svejk a jó katona első része alapján állította össze szövegkönyvét. Amint a bevezetőből is megtudjuk, a film arról szól, hogy az 1914-es politikai és háborús eseményekbe miképpen jut bele Svejk a nép egyszerű hőse. Az esemény az ősrégi Prágában játszódik le, Prága annak idején helyőrségi város volt, ahol az operett tisztek egész különös légkört teremtettek. Svejk vetjük, mint Katz tábori lelkész és Lukács főhadnagy puccerét. A rendező nyomon követi Svejk katonát, Müllerné lakásán, ahol Svejk mint agglegény lakik, majd elmegyünk vele a Kehelyhez című korcsmába is, a rendőrségre, az őrültek házába, a kórházba, a fogház kápolnájába, Katz és Lukács lakására és elkísérjük őt csa- tangolásai közben. A legújabb Svejk már nem az az együgyű naiv alak, hanem az a népszerű figura, aki sok- ezer egyszerű cseh ember tulajdonságát testesíti meg. A cseh emberek élettapasztalatait, humorát, bölcsességét fejezi ki és azt az ellenszenvet, amelyet a nép érez az idegen érdekekért indított igazságtalan, nép- ellenes háborúval szemben. Szántszándékkal „hivatalos ostoba alakot“ csinál magából, hogy félrevezesse feletteseit, a rendőrségi spicliket és ártson, azaz legalább is ne segítsen az osztrák monarchiának, melyet szívből gyűlöl. Hasonlóképpen, mint a regényben a film főhőse is Svejk. Rudolf Hrusinsky alakítja ezt a nehéz szerepet. A rendező választása nyolc jelölt közül Hrusinskyre esett. Majd meglátjuk, hogy vajon tényleg megállja e a helyét. A többi szereplő is kiváló alakítást nyújt. Müllerné szerepében Éva Svobodová, Jozef Hlinimaz, mint Palivec korcsmáros, Frantisek Filipavsky, mint Brettschneider rendőrségi spicli, Kopecky mint Katz és Svatopluk Bene's, mint WserUbbassü&í (Folytatás) Felvétel a zágrábiak vendégszerepléséről. Az előadáson, melyet Mladen Basio vezényelt, Nado Rója rendezett, részt vett Jakob Gotovac, az opera szerzőié is. A bratislavai közönség lelkesen ünnepelte a zágrábi vendégeket és háláját fejezte ki a felejthetetlen szép estért. ★★★★★★★★★★ 5 filmen alacsonyabb, tömzsi alak, aki betyárosan hunyorga- tó szemével feltűnően arra a Svejkre hasonlít, akit Jozef Lada, nemzeti művész illusztrációiból ismerünk. Eleinte tisztes kutyakereske- dö, majd a k. u. k. egyenruhában kalandokon keresztül köLukács főhadnagy. Egyelőre csak a film első részéről beszélhetünk. A Svejk film egész estét betöltő film és a Karlovy Vary-i fesztiválon mutatják be. Majd ha meglátjuk, bizonyára türelmetlenül fogjuk várni a második, esetleg a harmadik részt is. Zet. AKI AZ EGRE AKAR ÍRNI... A cannes-i filmfesztiválon ** az „Akinek meg kell halnia“ című film áll az érdeklődés középpontjában. A görög szerző regényéből készült francia produkció amerikai származású rendezője, Jules Dassiri így felelget egy francia lap munkatársának: — Ha nem lenne filmes, mi szeretne lenni? — Tanár egy kisvárosban. — Véleménye szerint kik a legnagyobb filmrendezők ? — Chaplin és Eisenstein.-r- Legkedvesebb politikusa? — Thomas Jefferson. Ő az, aki soha nem kötött semmiféle kompromisszumot. — Melyik volt élete legfontosabb eseménye? — Egyszer New York legszegényebb negyedében sétáltam. Fqy öregember állt az utcán és hámul t a a reklámrepülőgépet, amely ezt a két szót írta az égre: „Coca-Cola“. — „Milyen nagyszerű — mondta az öreg — hogy az ember megtanult az égre írni... De ha csak azt írja, hogy Coca- Cola ., — Ön szerint melyik a legjobb filmje? — Az „Akinek meg kell halnia", Nem azért, mert ez az utolsó, hanem mert szerintem eddig csak tanultam a mesterséget, tanultam „írni az égre". Ezúttal talán sikerült nem akármit írnom ... — Ez tehát azt jelenti, hogy a filmnek tanítania kell? — Feltétlenül. Sietek azonban hozzátenni, hogy a filmnek nem szabad szentbeszédnek lennie. Nevetve kell tanítania. René Claire mondotta: a nevetés valami forradalmi, valami, ami a szabadságot jelenti. — Mire akarja filmjeivel tanítani a közönséget? — Szeretetre. Szabadságra. Testvériségre. A háború gyűlöletére Igazságosságra és békére. Ezek talán nagy szavak. Nem baj. Ezeket a szavakat akarom az égre írni. JCa&ahé POZSONYBAN A kabaré, szórakozáshalmozás. Zenét, táncparkettet, bort és kacagtató műsort találunk itt, rövid négy-öt órányi időbe összezsúfolva, csak győzze az ember mind, külön-külön kiélvezni. Hogy aztán kinek melyik tényező a fontosabb? Egyéni ízlés dolga, de miután zenét, bort és táncolási lehetőséget máshol is talál az ember, azt hiszem nem tévedek, ha a kabaré íö-fővonzerejét és egyéni izét a műsorban látom. A kabaré színpad műsorában. A kabaré-színpad engem mindig a régi görögök családias, közvetlen hangú színpadára emlékeztet, ahol az előkelőbbek fent ültek a dobogón, a nép pedig köröskörül telepedett le, nagy kényelemmel. Néha valaki bele-beleszólt az előadásba és az volt a nagy színész, aki az ilyen közbekontárkadásakra sziporkázó szellemeséggel tudott visszavágni, Persze megtörtént, hogy egész dialógusok alakultak ki egy-egy jónyelvű néző és a színész közt, ami ugyan egyáltalán nem volt benne a darabban, ám a közönséget annál jobban mulattatta. Nem mintha a mi kabarészínpadainkon is ez lenne a helyzet, bár nincs kizárva, hogy a haladás ez irányba, legalábbis a konferánsszal való pajzán, kötekedő eszmecserék fele, fejlődik. De más egyéb minden meg van. Enni, inni, dohányozni, beszélgetni lehet, a hangulat is sokkal fesztelenebb és kényelmesebb. mint például színházban vagy koncerten, Pozsony főváros jellege régen megkövetelte már az új, nemrég megnyílt Tátra kabarét. Most készen van. A helyiség kitűnő, a berendezés kimondottan reprezentáns jellegű, a kiszolgálás kifogástalan, csupán a műsornak kell ugyanerre a szintre emelkedni. Mit vár az ember egy műsortól, amelyen nagyon jól akar szórakozni, mit vár általában a kabarétól. Természetesen megfelelő művészi színvonalat, változatosságot, életszerűséget, Van az embernek egy tulajdonsága: nincs nagyobb öröme, mint amikor barátait, feletteseit, minden rendű és rangú ismerősét viszontlátja a színpadon, mint apró szatirikus jelenetek, szkeccsek szenvedő hőseit, és hahotázó képességét gátlástalanul gyakorolhatja rajtuk. Tévedés ne essék, ezt az emberi tulajdonságot nem szabad a kárörömmel összetéveszteni. Nem erről van szó. A nevetés társadalmi funkciója ez, javító és nevelő. Mert mialatt valaki félszegségén, vagy más jellembeli gyengeségén nevetünk, egyúttal konstatáljuk, hogy mi nem szenvedünk ebben a hibában, sőt nem is akarunk benne szenvedni. Tudatosodik bennünk, hogy milyenek ne legyünk! Ez a kabarészínpad igazi és elsődleges feladata, nevettetve nevelni, nembeszélve arról, hogy így érheti el a legértékesebb és legnagyobb tömegsikereket is. A műsor fontos alkotó személye a kanferánsz. Összekötő kapocs színpad és közönség között. Szerepe nem korlátozódhat egyedül a programszámok bemondására, aktívabbnak és közvetlenebbnek kell lennie, aki szellemes „bemondásaival“, tréfáival előkészíti a hallgatóság nevetőzsigereit a következő számhoz. Gerley Tibor, a kabaré művészeti vezetője megnyugtatott, hogy a műsort lassan, de céltudatosan ebben az irányban fejlesztik. Ám a cél elérésének előfeltétele egy megfelelő színészgárda és írócsoport összehozása, akik minden igényednek megfelelő rövid, humoros jeleneteket, mindennapi életünk groteszk qldalairól helyes hozzászólásokat tartalmazó humoreszkeket tudnak megírni és színre hozni. A jövő, június- 1-el kezdődő program magas szfvonalúnak és érdekesnek ígérkezik. Több kiváló budapesti művész vendégszerepei majd benne, akiket a budapesti adó adásaiból jórészt már ismer a közönség. így fellépnek: Pataky Ferenc fejszámolő művész, Ákos Stefi és Balázs Ferenc énekművészek, Rávjd Anna, Csanaki József bábművészek. Békés Itala, Gera Zoltán pantom.'mművészek, Vály Hús komika. Azonkívül az Üj Színpad művészei néhány Karinthy Frigyes és »Gádor Béla humoreszket adnak majd elő. (d. gy.) A két baráthoz nemsokára egy idegen csatlakozik■ Ő is menekült. Nyelve akadozik, a pult felé mutat, — Ő . . ■ ő . . ■ ő is. — Micsoda? — hökken meg Jóska, — Csak nem magyar? — Hukk! Na és? A ... a ... — Nem lehet! — Pa ,,, paj,.. pajtás, én — hukk — én már csak tudom. De nem kell... Ili senkinek, pedig fele .,. feleáron dolgozik. Magyar k... k... konkurencia. Az angol sz-sz-szaktársak har ,,, r ,,. ragszanak is rá.., Fizettek és indultak kifelé. Jóska a leányhoz lép és karjánál fogva húzza maga után. Nem ellenkezik, hisz már régóta erre várt. Az utcán Jóska a szemébe néz. — Szajha! — No, no csak ne... — Itt a pénz, a ma esti árad. — Áz más — kapott a pénz után. — Hová megyünk? — karolt Jóskába, aki ellökte magától. — Haza. — Tessék, rendelkezel velem. — Éppen azért: haza! — Mind a hárman? — bökött Pista felé. — Igen. — Hohó, ez duplafuvar. — A mai este megvan fizetve, hord el magad, de abba a lebujba vissza ne merészkedj! A leány lassan elandaloq. Bizonyára további kereset után nézett. Ki vetheti a szemére? zsolt, megátkozott városban kó-' borolnának. — Legalább annyi pénzt össze tudnánk verni, hogy hazáig elég lenne — pendítette meg elsőnek Jóska. Hazáig! Micsoda csengése volt e szónak! Milyen régen nem ejtették már ki. — Hazáig ... ízlelgette a szót a másik is: Lassan érlelődött el elhatál rozás: haza. SZÄMÜZÖTTEK Nemsokára mégis akadt valal mi munka az egyik londoni üzemben. Igaz, nem nagyon fi»! zetett, de legalább annyi pénzt akartak szerezni, ami az útra elegendő. Ha azután mégis akadna megfelelő munka, mai radnak. Az üzemben másik négy menekülttel egyszerre kezdték a munkát. Hat magyar egy londoni üzemben. Az angol munl kások az első pillanattól igen ferde szemmel néztek rájuk. Ám más csalódásból is kijuJ tott. Az üzemben hiába keresi ték az öltözőt, a mosdót szapl pannal és tiszta törülközővel. A munkások gépük mellé rak-' ták le ruhájukat, mosdani csak otthon lehetett. — Testvér, — szólalt meg az egyik — miféle gazdag ország ez? Magyarországon üzem', mosdó és öltöző nélkül ? ... Ebből már nem kis büszkéi ség csengett a hűtlenül elhagyott haza iránt. Milyen me-' lengető érzés is volt ez! — Ez is magyar, feleáron sem kell Mi hát köztünk a különbség ? Sors, átkozott sors. LONDON EGYIK ZUGÁBAN Az új esztendő első napjai sem hoztak javulást. Kilátásta- lanság, a remények is foszlányokká váltak. Az egyik napon mind a ketten levelet kaptak — otthonról. Levélkézbesítak hu tudnátok, mi minden belefér egyetlen vékonyka borítékba, amit ti grammra mértek. Emberi örömök, fájdalmak, súly nélküliek, olykor mégis mennyire nehezek! Pistát hívja a felesége haza. Gyere, már az ingeidet is vasalom. Tudod, azt a fehéret — az esküvőit. — Hm, hogy én haza? Robe», Soha! Majd ők jönnek utánam. Jóska felesége hisz a férjétől érkezett hírek igazában. írod, jól keresel. Megyünk mi is utánad. Itt nehéz az élet. Fűtőanyag sincs. Nem bírjuk tovább. — Még csak ez hiányozna, hogy most beállítson az asszony a négy sráccal. De hová lett Pista9 Eltűnt. Jóska a keresésére indúl. Lám, a közömbösség néha mély érzéseket burkol. Pistát a folyosó sötét sarkában találta, zsebkendőjével itat gáttá a feltörő férfikönnyeket. — Pajtás, nem bírom tovább! Értsd! Nem bírom! London, a világváros egyik zugában, két hazátlan magyar egymás nyakába borulva zokog. — Kenyeres, magunk választottuk ezt a sorsot. Még egy kicsit kitartani, hátha . .. Igaz, sohasem tudni, merre robog el Fortuna szekere és ki jut fel rá. Pista és Jóska nem tartozott a sors kiválasztottjai közé. Mintha ködlepte, elváró Lassan kezdték megszokni a rideg, barátságtalan környezetet. Hatan együtt kis közösséget alkottak s figyelembe se vették angol társaik zárkózottságát, nem egyszer ellenszenvét, Az ötödik napon azonban munkavezetőjük hivatta őket. — Kedves uraim, nagyon sajnálom, de azonnal el kell hagyniuk az üzemet. Ellenkező esetben a munkások sztrájkba lépnek. Tudják, ezek nem igen tréfálnak ... Négy napi szerény keresetükkel a zsebükben kókadtan ballagtak szállásuk felé. — Hát tényleg ennyire nem kívánnak itt bennünket? — Számüzöttek lettünk — sóhajt a másik. Végleg megérett az elhatározás: megszerezni az útra szükséges pénzt minden áron. EGY CSOMAG SZEGFÜMAG Az események váratlan fordulatot vettek. Jóska másnap a cirkusz-istállóban kapott munkát. Az elefántok, oroszlánok, majmok ketreceit tisztogatta. Piszkos munka, de fizetik. Egy alkalommal ott sürgölődött akkor is, amikor a majmokat etették. Banán, narancs, füge, datolya, Soha sem volt torok természetű, de a sok faggyús konzerv után maid a nyála csordult el a friss gyümölcs láttán. Lám, itt a majmokat is na> gyobb becsben tartják, mint engem — gondolta keserűen. Nagyon köpött, ezzel akarván kifejezni minden búját és megvetését az itteni világ iránt. (Folytatás köveik!' űki mmm 1957. május 28. Svejk a jó katona
