Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1957-05-28 / 22. szám

Peter Stefanco Igazi áprilisi idő volt. Az eső feláztatta a földet, a patakok zavaros piszkos vízzel megduz- zadtak. az emberek mélyen benne jártak a sárban, a sötét erdők fölé sűrű köd ereszke­dett. A CSISZ svidniki járási veze­tőség kis helyiségében öten ül­tünk. Az eső csapkodta az ab- laktáblákat, csizmáinkról leol­vadt a hó és mi a legnagyobb érdeklődéssel a járási titkárt hallgattuk, amint az agyonázott alig 18 éves fiúknak Kuncicéről beszélt. Csak nemrég jöttek ide ezek a fiúk, gumicsizmáik­ban egy ideig a folyosón ide- oda tapogtak, suttogva beszél­gettek, majd végre bekopogtat­tak. — Mondjatok már valamit Kuncicéről... — A magasabb feketehajú fiút Vaszil Ruszinkónak hívják, a kisebbik Peter Stefane. A Dukla közelében fekvő Krajna Bystra nevű kisközségből származnak. De hisz ez nem is lényeges. Március- és áprilisban a CSISZ presovi kerületi vezetőségén nem egyszer tanúja lehettünk az ilyen jelenetnek. A fiúkat Viktor Marusnak, vagy Eacó Dacovskynak is híhatták, Lubo- ticáből is lehettek, a fontos az veit számukra, hogy a titkár Kuncicéről beszéljen nekik. Le­het, hogy Peter Hamarcak, Vis- kovicból, vagypedig Ján Carny Turanból jött el a sztropkői tit­kárságra. Mondom, ez lényeg­telen, hisz azokban a napokban legalább 150 fiatal fordult meg a járási titkárságokon és mind Kuncicéről szeretett volna bő­vebb felvilágosítást hallani. Az érdeklődők egyharmada el is határozta magát és elment Kuncicére. MI TÖRTÉNT AZ EPERJESI BRIGÁDDAL Az eperjesi kerületből az utóbbi két évben már három­szor indultak ifjúsági brigádok. Mentek a határvidékre, bányák­ba és Kuncicére. El is mond­hatjuk, hogy mindig többen je­lentkeztek, mint amennyire szükség volt. Vajon ez a CSISZ jó munkáját bizonyltja? Vagy talán más körülmények játsza­nak közre? A kérdés nem is olyan egyszerű és ezért nem ért, ha behatóbban foglalkozunk vele. Ismert dolog, hogy az eperjesi kerület a leghátrama- radottabb, annak ellenére, hogy a felszabadulás óta állítólag itt valósul meg a leggyorsabb ütemben Szlovákia iparosítása. A kerületben még vannak olyan járások, — különösen az északi határvidéken, ahol egyetlenegy gyár sincs és ahol a legnagyobb üzemet a GTÁ vagy a CSAD garázsa jelenti. Ezért érthető, hogy a második ötéves terv végéig, amíg itt nem építenek gyárakat, a fiatalok kénytelenek másfelé munka után nézni é%, többnyire a cseh vidékre men­nek. Rendszerint úgy csinálják, hogy télen át, amikor otthon nincs munka, Csehországba mennek és nyáron hazajönnek aratni. így hát ne csodálkozzunk azon, hogy két évvel ezelőtt, amikor a határvidékre és a bá­nyákba kezdtek toborozni, az eperjesi kerület egész brigádo­kat tudott kiküldeni. Egy kis hiba mégis csak volt a kréta körül. A járási vezetőségen mi­helyst toborozni kezdtek, össze­csődültek az érdeklődők, de — elmenni azonnal nem tudtak. Az indulásra sokáig kellett vár­ni és a fiatalok nem akarták elfecsérelni drága idejüket. így történt, hogy az összeállított brigád, amikor már indulni kel­lett, tulajdonképpen már nem is létezett, vagy csak a fele volt meg. A CSISZ járási veze­tőségének valóban latba kellett vetni minden erejét, hogy a be­jelentett brigádokat összeállít­hassák és a hiányokat feltölt­sék. Érthető, hogy az kisebb- nagyobb hajrá nélkül nem ment. A brigádokat sokszor csirkefo­gókkal. munkakerülőkkel, iszá­kos alakokkal töltötték be, olyanokkal, akiknek semmi kö­zösségük a CSISZ-el nem volt, és csak bosszúságot és szégyent hoztak. Az eperjesi kerület bri- gédosainak tiszteletére váljék, hogy az ilyen brigádosokat még idejében lerázták és például a svidniki brigád a bruntali járás­ban az eperjesi pedig a ceské- budejovici kerületben olyan jó eredményeket értek el és veze­tő helyeket értek el. MI VAN A KUNCíCEI BRIGÁDDAL • Most is többen jöttek össze a járási vezetőségeken, mint az az ötven fiatal, akire a kuncicai első brigád összeálhtásához szükség van. Most se állt be az ajtó a titkárságokon és a tit­károk nem győzték a sok ma­gyarázatot. Hazudnék, ha azt állítanám, Hogy a presovi kerületről a fia­talok csakis lelkesedésből je- lentkzenek Kuncicére. Termé­Vasil Rusinko szetesen olyanok is voltak, akik úgy lelkesedtek, mint valamikor az Ifjúsági Vasútvonalra induló brigádosok tíz évvel ezelőtt. — És mennyit fizetnek ott? Hogy fogunk ott lakni? Milyen mesteremberek leszünk? Keres­hetek legalább 1.200.— koronát havonta ? Az évek folyamán iehült a lelkesedés, és elpárolgott az a romantika, amely a fiatalokat Buzdítson a feladatok nagysága A második ötéves terv mező- gazdaságunk számára azt a fe­ladatot tűzte ki, hogy a mező- gazdasági termelést 30%-al kell emelni, emellett a szlovákiai me­zőgazdasági termelésnek 59%-al kell emelkedni. A mi járásunk szövetkezetei­ben elért eredmények világosan mutatják a szövetkezeti gazdál­kodás előnyeit. így például, mint 1955-ben a járásban csak nyolc szövetkezet érte el a tel­jes munkaegységet. Kilenc szö­vetkezet elérte az utólagos kifi­zetést és hét szövetkezet nye­reség és ráfizetés nélkül zárta le a gazdasági évet. Az 1956-os évben lényeges fordulat állt be, a munkaegység teljes értékét 14 szövetkezet érte el, 14 szö­vetkezet utólagosan fizette ki a tagoknak a járulékokat és emellett csak 4 szövetkezetben kaptak 5.— koronával kisebb összeget az évvégi elszámolásnál. A szövetkezeti tagok jövedelme lényegesen emelkedett. A szö­vetkezetek járásunkban 1,955- ben 16.486.391.— Kcs-t fizettek ki. ebből 5.851.636.— Kcs-t az utólagos elszámolásnál. 1956-ban 27,732.440.— Kcs-t fizettek ki, utólag pedig 11,133.680.— Kcs-t, 1956-ban a munkaegység átlag­értéke 18.10 Kcs-ra emelkedett, ami azt jelenti, hogy az 1955- ös évvel szemben 2.90 Kcs-el emelkedett a munkaegység ér­téke. Kétségtelen, hogy a me­zőgazdaságban elért eredménye­ket jórészt a mezőgazdaságban dolgozó fiataloknak is köszön­hetjük. Járásunkban eddig 11 ifjúsági munkacsoport dolgozik és munkájukkal a fiatalok bebi­zonyítják, hogy mennyire a szí­vükön viselik a szövetkezet sorsát. Ha ez nem így volna, akkor nem beszélhetnénk arról, hogy például az alsókorponai ifjúsági munkacsapat 112 hek­táron 210 métermázsa sárgaré­pát termeit, ezért 27.000.— Kcs-t kaptak az utólagos el­számolásnál. A fiatalok kezde­ményezték a hrnciároveei szö­vetkezetben is a kukorica négy­zetes-fészkes ültetését és 78 métermázsa hektárhozamot ér­tek el, amiért a Mladá Fronta által hirdetett verseny keretén belül egy könyvszekrényt kap­tak. A brestováni szövetkezet­ben a dohánytermesztésben dolgozó ifjúsági munkacsapat, amely tavaly alakult, a moszk­vai VI. VIT tiszteletére kötele­zettséget vállalt, hogy a dohány kiültetésére betervezett 14 na­pot 9 napra rövidíti le. A járás ifjúságának segítségével két- háromszor megkapálják a do­hányt, hogy nagyobb hektárho­zamot érjenek el. Több példával is rávilágíthatunk arra, hogy a fiatalok milyen segítséget nyúj­tottak az ÉFSZ-ek megalapítá­sában és a rétek, valamint a legelők gondozásában. Ennek ellenére azonban el kell mondanunk, hogy a mezőgazda­ság több részlegén még sok- megoldatlan problémával talál­kozunk, amelyek különösen az EFSZ-ek III. kongresszusa után lettek időszerűek. A CSISZ já­rási vezetősége a járási nemzeti bizottságok mezőgazdasági osz­tályának ^segítségével április 28-ra konferenciára hívta össze a parasztfiatalokat, hogy az EFSZ-ek III. kongresszusának határozataival összefüggő kér­déseket megtárgyalja. A konfe­rencia többek között rámutatott arra, a kedvezőtlen helyzetre, hogy a szövetkezetben dolgozó 2.813 kis- és középparasztból csak 400 a fiatal. A CSISZ falusi szervezetére vár az a feladata, hogy ezt a komoly kérdést, amely a szövetkezetek további fellendítésére nézve rendkívül fontos, — megoldja. A spacincei szövetkezetben okosan oldották meg ezt a kér­dést, mert a CSISZ vezetősége valóban magáévá tette a prob­lémát. A vezetőség tagjai egy­más között felosztották a falusi fiatalokat, egyénenként felke­resték őket, megmagyarázták nekik a helyzetet és az ered­mény nem is késett. Eddig hét fiatalt nyertek meg a szövet­kezet számára és még négy fiatal tagot nyernek meg, hogy teljesíthessék a kitűzött felada­tokat. A spacincei elvtársak helyesen jártak el. Most a CSISZ járási vezetőségén múlik, hogy ezt a púidét kövessék és egyenként keressék fel a fiata­lokat, magyarázzák meg nekik a mezőgazdaság jelentőségét és mutassanak rá a szövetkezetek­ben elért szép eredményekre. A konferencia továbbá azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy kellő mennyiségben kell bizto­sítani a cukorrépa termelését és a hektárhozamok emelését. A fiatalokra vár az a feladat, hogy ezen a téren is hasonló­képpen mint ahogy hozzájárul­tak a kukorica négyzetes-fész­kes ültetésének biztosításához, ebben az esetben is segítsenek. Már vannak olyan ifjúsági mun­kacsapataink, amelyek ezt a fe­ladatot megértették. így például a hrnciároveei szövetkezet ifjú­sági munkacsapatai azt a köte­lezettségvállalást tették, hogy egyéb munkájuk mellett két hektár cukorrépát művelnek meg a terv szerint ültetett cu­korrépából. Az alsókorponai szövetkezetben az ifjúsági mun­kacsapat három hektár répát művel meg a terven felüli ré­pából. A konferencia a két szervezet példájából okulva azt a feladatot tűzte ki a fiatalok elé, hogy főleg a terven felül ültetett cukorrépa gondozását vállalják. Helyesen fogják fel a feladatot azok a fiatalok, akik a cukorrépa hektárhozamának emelését öntözés utján akarják elérni. A konferencia különösen arra figyelmezteti a fiatalokat, hogy az öntözési berendezése­ket főleg június, július és au­gusztusban használják, amikor a mi járásunkban legkisebb a csapadék és amikor arra a ré­pának legnagyobb szüksége van. Helyes öntözéssel megkíméljük a növényeket a sárgaságtól, a cerposzporától és magasabb hektárhozamot érünk el. Ter­mészetesen sok feladat vár ránk a mezőgazdaságban. A CSISZ járási vezetőségeitől függ, hogy a fiatalok hogyan teljesítik a rájuk bízott feladatokat. A CSISZ-re hárul, hogy megértes­se a fiatalokkal, hogy mennyire fontos a mezőgazdaság megszi­lárdítása, hiszen ettől függ mindnyájunk örömteli jövője. GUBRICKY A CSISZ nagyszombati járási vezetőségének titkára. az Ifjúsági Vasútvonal és Kun- cice első részlegének kiépítésé­hez vonzotta a fiatalokat. Dehát iiyen az élet. Ezért lehetett gyakran olyanokat hallani,mint: „Kuncicére akarunk menni, mert a mester meglop bennünket“. Vagy: „Küldjétek minket Kuncicére, mert itt már nem bírjuk tovább, a munkavezető állandóan csak a rosszul fize­tett munkát adj3 nekünk“. Ezt is gyakran hallani: „Kun­cicére akarunk menni, mert ott a munkát magunk vezetjük majd“. Nem egyszer ilyen húrokat is pendítenek: „Kuncicén jól lehet koresni. Ott van a bátyám ...“ Broul igazgató elvtárs hatalmas éljenzés és dörgő taps köze­pette átveszi a nehézipari minisztérium vándorzászlaját. Nem szeretném valahogy meg­sérteni az eperjesi kerületi fia­talokat, ha azt mondanám róluk, hogy csak ilyenek mentek. So­kan mégis csak azért jelentkez­tek, mert a fiatalok építkezésé­ről van szó. Nos, és mi történt tovább? A brigád elindult. Elvben nem szerveztek be olyanokat, sajnos, főleg cigány gyerekeket, akik már egyszer jelentkeztek a ha­tárvidékre és onnan szétfutot­tak, majd újból bányába jelent­keztek és most visszatértek és újból jelentkeztek. Az ilyenek­nek világosan megmondtuk, hogyha dolgozni akarsz, akkor keresünk neked itt a kerületben helyet, de amíg meg nem ja­vulnak, nem mehetnek el az if­júság építkezéseire. Azt az ötven fiút hamar ösz- szeszedték. Ma már Kuncicén dolgoznak, sajnos a brigád ki­küldése körül most is hibák történtek, az elutazást ugyanis elodázták és több brigádos sa­ját szakállára indult el Kunci­cére. Az eperjesi kerületből tehát elindult az első brigád Kunci­cére. Hogy milyen fiúk ezek, mi indította őket arra, hogy Kun­cicére jelentkezzenek, azt rövi­den igyekeztem vázolni. Hogy milyen munkát végez­nek, azt majd mások értékelik ki, legközelebbi munkatársaik a köztársaság többi fiataljai a Klement Gottwald űj kohó ifjúsági építkezésének dolgozói. Reméljük, hogy „egyest“ kap­nak mint az eperjesi brigádok a határvidéken. MÁRIA JANCOVÄ Teljes gőzzel... Kora reggel van. A víz tükre és a kész vagy féligkész hajók csillogva verik vissza a még . gyengén tűző nap arányló su­garait. Valami különös hangu­lat honol most a komáromi Steiner Gábor hajógyár hatol-'' más szerelőcsarnokaiban. A mai nap ünnepiesebb szint öltött, mint a többi mondhatnánk szürke hétköznapok. A munká­sokon is úrrá lesz ez a külö­nös ünnepi hangulat. A más­kor nyugodtan dolgozó munká­sok most kissé idegesen tekint- getnek óráikra, vagy hol ez, hol amaz szalad ki a mólóra és visszatérve lelkesen újságol­ja a többieknek: — Már csak­nem mindenki ott van, úgy lát­szik nemsokára indulnak. Mi, akik a főpróba s ebben a hajó átadási útjára indulunk, szintén érezzük ezt az ünne­pélyes hangulatot. Már csak pár perc választ el bennünket az indulás pillanatától. Mintha vil­lanyos kisugárzás telítené meg a levegőt s az késztetné ördögi táncra idegeinket a várakozás alatt. A kapitányi hídon szlovák és orosz ,vezényszavak pattognak. VégtjeJídhallcLtszik a tárva-párt szó: Előrel Pant a László a ha­jógyár munkásainak kedvenc Laci bácsija megfogja a kor­mánykereket és körülnéz, mint­ha keresné az utat. Maid a ha­jó lassan, méltóságosan elhagy­ja a partot, ahol a serény mun­káskezek, akik'annyit dolgoztak rajta, míg eljött az átadás pil­lanata. Nagyszerű élmény, felemelő pillanat ez. Őszünk lefelé a Du­nán, egy csodaszép, hajón, Ta­lán akkor éreztük ezt az érzést, mikor anyánk a bölcsőben rin­gatott minket. Alattunk halkan csobog a víz, mintha köszöntené új barátját, a hajót. Mellettünk az öreg Duna mindkét partján füzesek, legelők, kicsi falucskák suhannak el. Itt-ott az itató gulya csendes bús kolomvjünak hangja hallatszik hozzánk. Az úszás gyönyörűségébe és a táj szemléletébe merülve, alig vesszük észre az idő múlását. Csak akkor ébredünk tudatára, hogy milyen gyorsan elrepült az idő, amikor újra megpillant­juk az ősi bástyákkal körülvett Komáromot. És már itt is va­gyunk újra a gyárban. S ami­kor kiszállunk, még egy pil­lanatra visszatekintünk a hul­lámokon ringó hajóra, mintegy búcsúzásképpen. . De a hajó megérkezésével nem múlott el az ünnepi han­gulat. Sőt, mintha távollétünk alatt még fokozódott volna. — Ügy is van. A hajógyár dolgo­zóinak valóban ünnepévé vált ez a hétköznapi pénteki nap. A gyár területén elcsendesült a munka zaja, a dübörgés, ko- pácsolás, a forrasztó pisztolyok pattogása. A munkások az első műhelyrészleg szerelőcsarnoka elé gyülekeztek. Egyik-másik még olajos szerelőruhában, né­melyik viszont ünneplőbe öl­tözve, kinek hogyan volt ideje. Zaj, beszélgetés, lányok csi­lingelő nevetése tötötte be a szerelőcsarnok előtt lévő részt. S közben a díszemelvényt tart­A főpróba után már a szovjet hajósok veszik kezelésbe a ha­jót. Képünkön Viktor Nyikolaj Abramovot látjuk, a hajó má­sodkapitányát. jók szemmel, ahol lassan elfog­lalják helyüket a gyár legjobb munkásai, Smok elvtárs, a ne­hézipari miniszter helyettese, Broul elvtárs, a gyár igazgatója és a vendegek. Mézes Józsefnek az üzem legöregebb munkásá­nak, — aki már lQ02-ben az üzemben dolgozott, mint hajó- ács, — kezében pedig ott simo­gatta már a szél a minisztérium vörös Vándorzászlóját, mellyel a hajógyárat a jó munkáért tüntették ki. Örömmel nézegeti mindenki a zászlót, s a sze­mekben lobog a lelkesedés láng- ( ja, jelezve, hogy ezt a zászlót nem fogják egyhamar elengedni és úgy fognak dolgozni, hogy a következő negyedévben is ná­luk maradjon. (v. e.) Képünk az indulás pillanatában készült és bemutatja a kor- f mányosfülkét. /Q „keleti" brigádokról

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents