Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1957-05-14 / 20. szám
<M UngyeL divat.. Mit' mikor - hogyan ? Ezeket a kérdéseket szem előtt kell tartam minden nőnek, aki szépen és Ízlésesen akar öltözködni. Mert nem elég az, ha valakinek szép holmijai vannak, viselni is kell tudni őket. Különben hiába adtuk ki a sok pénzt a szép ruhadarabokért, ha nem viseljük úgy, amint azt kell, és a hozzávaló kellékekkel, még sem vagyunk jól felöltözve. Sokszor látjuk például, hogy szoknya-blúzhoz, vagy pedig szövet- sőt nyári ruhához is, kosztümkabátot viselnek. Ez nagyon helytelen és ízléstelen. A kosztümkabátot csakis a saját szoknyájával, mint kosztümöt viselhetjük. Ha nincsen valamilyen 'fövid kis szövetkabátunk, úgy — hideg esetén — akár szoknya-blúzhoz, akár bármilyen ruhához, kötött kuli- gánt, vagy egyszerű szvettert viseljünk. Csak arra vigyázzunk, hogy a szvetter színe illő legyen a ruha színéhez. Ezért jó. ha mielőtt szvettert vásárolunk, meggondoljuk milyen színű ruháink vannak és ezt a szvetter színének megválasztásánál te ■ kintetbe vesszük. Tudnunk kell, hogy a (hosszú) ballonkabát esőbe, borús időbe való, és semmiesetre sem helyettesít elegáns kabátot. Ballonkabátot csak az vásároljon, akinek mellette van egy elegáns kabátja. A rövid ballonkabát pedig sportviselet, nadrághoz vagy sportos szoknyához való, elegáns szoknyához nem illik. Ügyelnünk kell a kesztyű viseletére is. Ha kabát vagy kosztüm van rajtunk, föltétlenül szükséges kesztyűt húznunk, mégpedig szarvasbőr- vagy bőrkesztyűt. A horgolt- és szilon- kcsztyű könnyű nyári ruhához, esetleg vászon- vagy kiskosztümhöz való, (főleg a horgolt). Ne feledkezzünk meg • arról, hogy ha akár kalapot, akár sapkát viselünk, a kesztyűnek nem szabad elmaradnia. Igen csúnyán hat és rossz ízlésre vall, ha például csíkos zoknihoz pettyes vagy kockás ruhát viselünk. vagy virágos mintás szoknyához csíkos, pety- tyes, vagy más mintás blúzt veszünk. Ügyeljünk arra, hogy a mintás anyagokat ne keverjük egymással, valami mindig legyen egyszínű. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a hosszú nadrág sportviselet és nem illik hozzá sem magassarkú cipő, sem pedig bőhátú szövet kulikabát. Lapos - sarkú cipőf, szandált, rövid ballonkabátot vagy szvettert viselünk hozzá. fő jellemvonása az egyszerűség. Képeinken két modellt mutatunk be, amelyeken ez be is bizonyosodik. Az első aprókockás anyagból készül. Az újvonalú, divatos gallért és a háromnegyedes újj kézelőjét keskeny fehér szegély díszíti. A ruha színéhez illő bőrövvel viseljük. A második ruha csíkos anyagból készül. A csíkokat a zsebrészeket kivéve hosszában alkalmazzuk. A szoknyán elől két nagy szemberke van. Az öv széles, ujja szűk, háromnegyedes.-f4orgoli kesztyű Anyaga 60-as, vagy 80-as fehér vagy ekrű horgolócérna, 11-es horgolótű. A kéz nagyságának megfelelő hosszúságú láncszem-sort (kb. 150 láncszem) horgolunk. 2 sor: minden lyukba 2 és minden pálca fölé 1 egy ráhajtásos pálca. Ezt a két sort ismételjük addig, amíg 4 lyuk- sorunk és 4 pálcasorunk lesz. Eddig oda-vissza horgoltunk, most összeültjük és innen már körijén horgolunk. Következő sor: 2 egyráha.i- tssos pálca az előző sor ugyanazon pálcájába, BBWäfÄffiKSFa'©’© © © ÓŐS'OMWÖWS Q § 1 m <©. o 8 8 é: o ß é ß ß m (,©’ Pi « ©> «©» ß ß ß ß p. ß 1 ■ Vegyetek sorsjegyet a Csehszlovák állami sorsjátékra! HÜZÄS MÁR 1957. JÚNIUS 10-én. ÁRA: 10 Kcs. A NYEREMÉNYEK A KÖVETKEZŐK: 28 nyeremény 50 000 koronájával 28 nyeremény 25 000 koronájával 84 nyeremény 10 000 koronájával 252 nyeremény 5 000 koronájával 700 nyeremény 1 000 koronájával .©! és 309 400 nyeremény 20-tól 500 koronáig. 'p A SORSJEGYEK AZ ÁLLAMI TAKARÉKPÉNZTÁR § ÖSSZES FIÓKJAIBAN KAPHATOK. UGYANCSAK ITT i© FIZETIK KI A NYEREMÉNYEKET IS. p A SORSJEGYEK ÁRUSÍTÁSA 1957. JÚNIUS 7-ig TART. p Nem egy állatra az emberek legtöbbje — miért, miért nem? — ellenszenvvel, vagy babonás félelemmel tekint. A denevér, kígyó, varangyos- béka elleni irtózást, még a tájékozott természetbarátok leikéből is alig lehet kigyomlálni. A szegény baglyokra azonban ösztönösen, vagy hibás nevelés következtében nemcsak az ember haragszik. Neheztel rá általában a madárvilág is. A babonás ember a halál hírnökét látja benne s öli, pusztítja, ahol éri. Néha még ma is kiterjesztett szárnyakkal az istálló ajtajára szegezik, „hogy elűzze a bal- szerencsét“. Nem mindig volt ilyen gyűlölt madár a bagoly. A régi görögök vagy két és félezer évvel ezelőtt a bölcsesség jelképét látták benne. A Földközi tenger partjának nem egy országában ma is óvják, védik u házakban lakó baglyokat, akárcsak a mi parasztságunk a gólyát, fecskét. Mi az oka az emberek ellenszenvének? Kinek van igaza, azoknak-e, akik a bagolyban sötét, gonosz hatalmak képviselőjét látják, vagy azoknak, akik az ember jótevőjének tartják? Az ember szeme a nappali világossághoz alkalmazkodott. Mihelyst beáll az alkony, siet otthonába, mert még a csillagfényes, holdvilágos éjszakán is csak bizonytalanul tájékozódik, erdőben pedig alig, vagy egyáltalán nem. Rossz látása és védte- lensége miatt ösztönszerűen fél a sötétségtől. . Az állatvilág számtalan tagja éppen az alkiny órájában kezd ébredezni, indúl el táplálékát megkeresni. Baglyaink is csak szürkületkor hagyják el odújukat, ilyenkor indúlnak el csillapítani éhségüket. Azt tartják róluk, hogy a sötétben is látnak. Ez ugyan nem egészen így van, mert a teljes sötétségben bizony ők is váksik. Csakhogy az éjszakák kisebb része vak sötét, és amikor mi már alig tudunk tájékozódni, a bagoly még teljes biztonsággal észreveszi a fűben surranó egérkét. * Milyen különleges berendezése “ van a bagoly szemének a félhomályban való látáshoz. Sokkal nagyobb a fényre érzékeny pálcikasejtek száma és kisebb a színre érzékeny csapsejteké, mint az emberi szemben. Amellett a pupilláját nagyobbra tágíthatja ki, tehát szemlencséjének „fényereje“ — miként a fényképészek nevezik — nagyobb a nappali állatoknál. Legjobban persze a holdvilágos éjszakákon lát, ilyenkor estétől reggelig vadászik. Az északi országokban a nyári éjszakák csupán egy-két óráig tartanak, vagy le sem nyugszik a nap. A bagolynak is meg kellett hát változtatniuk életmódjukat. A lappföldön élő macskabagoly és a hóbagoly ragyogó napsütésben vadászik. A baglyoknak ;— miként a zsákmányukra magukat távolról rávető ragadozó állatoknak általában — biztos tér- és távolság- látásra van szükségük. Ezt előre néző szemükkel érik el. Ez ad nekik csaknem emberi tekintetet, ellentétben a legtöbb madár oldalra néző szemével. A bagoly szemének látótere kicsiny, szemét is csak kis mértékben tudja forgatni. Annál mozgékonyabb a nyaka. Ezért az ágon ülő bagoly az elhaladó embert fejének utánafordí- tásával követi. A bagoly szeme abban különbözik a legtöbb madárétól, hogy pislogó hártyája nem a felső, hanem az alsó szemhéjból nő. Sokan azt tartják, hogy a bagoly nappal nem lát. Ez nem áll, mert a nappal felriasztott bagoly biztosan repülve keres új búvóhelyet magának. A . madaraknál szokatlan jelenség a fülesbaglyok „füle". Ez persze nem fül, csak néhány hosszabb felálló toll, s ettől a madár nem hall jobban. A baglyok, többségének nincs is „füle*, hallásuk mégis kitűnő. Az egerek vadászatában még az is segíti őket, hogy az egyik ujjuk, a vetélőújj előre és hátra is fordítható, tehát bármely helyzetben biztosan megragadhatja áldozatát. \ A legnagyobb ijedelmet a baglyok hangja _ okozza, a panaszos, emberi hanghoz hasonlítható huhogásuk. — A bagoly röpte olyan halk, mintha valóban szellem szárnya volna. I.aza, puha tollaival szinte nesztelenül suhan át az éjszakai erdő ágainak sűrűjébe. Tanyáját nappalra elhagyott romos házakban, padlásokon, barlangokban, vén vak odvaiban üti fel. kísérteties helyek ezek, kivált éjszaka, a babonás emberek és a gyermeki képzelet számára. A bagoly nem azért rejtőzik el ilyen helyekre, hogy félelmet keltsen, hanem éppen azért, mert inkább ő maga fél és félelmében itt talál védelmet a tűző nap sugarai ellen, de meg gyűlölködő madárellenségei ellen is. Egerészés közben egy- egy fészken ülő madarat is elkap, zsákmányát általában egészben nyeli le, szőröstől-bőröstől. Gyomra a húsos részeket megemészti, a csontokat, tollakat és egyéb emészthetetlen részeket kis gombócok alakjában később kiöklendezi. Sziklarepedések, üregek üledékeiben több mint egymillió évre a jégkorszak előtti időkig visszamenőleg megtaláljuk a bagolyköpetek csontocskáit. Nagy hálára kötelezték a tudományt a baglyok azzal, hogy minden korból „elraktak" dokumentációs anyagot. A kis gerincesek csontjaiból semmi sem maradt volna meg, ha a bagolyköpetek csontanyaga nem maradt volna meg, és segítségükkel nyomon tudjuk követni mai kisgerinces állatvilágunk kialakulását. A baglyok köpeteibol nemcsak a múlt, vagy a jelen állatvilágát tudjuk megállapítani, hanem azt is, hogy a_ különböző bagolyfajok mennyit használnak vagy ártanak a gazdasági életnek. E köpetek arról tanúskodnak, hogy baglyaink étlapján túlnyomólag is rágcsálók egerek, pockok szerepelnek. Kiszámították. hogy egy bagolypár körülbelül ezer egeret eszik meg egy év alatt. A baglyok életmódja láttán elmondhatjuk, hogy nagy jótevője az embernek, mert a legkártékonyabb rágcsálók pusztításával megfizethetetlen hasznot hajtanak ingyen napszámosként. így hát minden kíméletet megérdemelnek. Goethe is nagyot nézne közöttük 1 láncszem. Utána 6 láncszem és a hatodik‘pálcába megismételjük a 2 egyráhajtá- sos pálca horgolását. Ez ismétlődik végig a soron. A tenyérrész mintáján ez az utolsó sor * ismétlődik mindig. A felső rész mintája: A „V“ alakba ismét egy „V“ alak (ezentúl a V mindig 2 egyráhajtásos pálca, közöttük 1 láncszemet jelent), 2 láncszem, 3 egyráhajtásos ( pálca az előző sor 6 láncszemébe, 2 láncszem és ismét V' az előző sor V-jébe. Az előző sor 6 láncszeme fölött ismét 6 láncszem. Ez a minta a kesztyű felső részén 5-ször ismétlődik (minden ujj fölött 1—1 minta). 7 sort horgolunk így: A 8. sorban a hüvelykujj mintája előtt; és utáni V-be kezdjük a szaporítást: a V-be 3 pálca, közöttük 1—1 láncszem. A 9. sorban a 2 V-be ismét 1—1 V, közöttük 2 láncszem A 10. sorban a 2 láncszem fölé 4 láncszemet teszünk. így horgolunk még 2 sort. Ezt a szaporítást még kétszer megismételjük. Most elhagyjuk a hüvelykujjat, 12 láncszemmel ösz- szekapcsoljuk a munkát. 12 sort horgolunk egyenesen (a kéz nagysága szerint' változik ez a szám). Minden ujjra egy minta jut, a tenyérrészből pedig 2—2 lyukat veszünk, a-‘. V-vel együtt. Az ujjak között 2 kétláncszemes lyuksorral, közöttük egy V szaporítunk. Azr ujjakat félköröm magasságig horgoljuk fel, az ujjak vastagságának megfelelően elfogyasztva a lyukak láncszemeit, először 6 helyett 5 láncszem, majd 4, 3 és végül 2. Félköröm magasságtól ■kezdve kb. 8 sorban rövidpálcával horgolunk, szintén elfógyasztva az ujj vastagságának megfelelően a szemeket. Végül tűvel varrjuk el a szálat. Ugyanígy fejezzük be a hüvelykujjat is. A kezdő sorra égy sor egyráhajtásos pálcát horgolunk, s ezt a sort a esuklónyílással együtt pikósorral horgoljuk körül. Pikósor: 1 egyráhajtásos pálca, 6 láncszem, visszabökve a második láncszembe, 1 láncszem, 1 egyráhajtásos pálca. Az előző pálcasor minden harmadik pálcájába öltjük a pikósor pálcáját. Számoló lovakról és filozofáló kutyákról „Mi a véleményed Goethéről?“ — Ezt a kérdést nemcsak a diákok teszik fel egymásnak, feltéve, ha nem inkább a vasárnapi futballmérkőzést tárgyalják, hanem egy rendkívül szellemes kétlábú tette fel — a kutyájának. Természetesen nem valami akármilyen kutyáról van szó. hanem egy csoda-kutyáról, amely tökéletesen értette az emberi nyelvet és feleleteit szótagolva a Morse-jelek alapján a lábával koppantottá ki. Az a bizonyos csodakutya a következő választ adta: „Csodálatosnak találom Goethét.“ Ha ezt a nagy költő megélte volna, nagyot nézne. A csodálatos kutya tulajdonosa azt igyekezett bebizonyítani, hogy a kutyája mennyire ért az irodalomhoz. Rolf, a csodakutya több nagy íróról és költőről is nyilatkozott és tulajdonosa olyan fényképet mutogatott róla. ahol az előtte álló táblán köb- gyököt vont -és a következő feladat eredményét „kopogtatta“ ki: l3 V 74088 =' 42. Lovak eddig még csak négyzetre emeltek, de különben nem törték nagyon a fejüket és nem vették tudomásul azt az emberi közmondást, hogy nagy a feje, búsuljon a ló. Mi természetesen nem akarjuk a lovakat és kutyákat kigúnyolni, komolyan feltesszük a kérdést, vajon hogyan lehetséges, hogy az állatok koppantással, vagy fejük bólintásával értelmes feleletet adnak. Ezt a fogást minden állatidomító ismeri, reméljük, nem haragusznak meg ránk, ha most eláruljuk mesterségük titkát. A kutyáknak és részben a lovaknak is kitűnő emlékező tehetségük és kitűnő megfigyelő tehetségük van. — A kísérletek bebizonyították, hogy a tulajdonosuk mozdulataira, szemrebbenéseire, arcizom játékára igen érzékenyen reagálnak. Ezért lehet a kutyáknál apró — a beavatottak számára észrevétlen mozdulatokkal elérni, hogy mikor bólintson, vagy koppantson a lábával, Az állatidomítók olyan feszült arcizmokkal figyelik az állatokat, hogy azok az idomító arcáról leolvassák, hogy az idomító mikor várja a „koppantást“ és mikor van vele megelégedve. Az állatpsicholó- gusok megfigyelték, hogy a legértelmesebb kutyák vagy lovak is csak a beavatott ember jelenlétében oldják meg a feladatot. Ezek1 a példák bizonyítják, hogy a maguk módján milyen okosak az állatok, de viszont azt is, hogy tudományos alapon nem foglalhatjuk el azt a feltevést, hogy az állatok emberi módon gondolkodnak.
