Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1957-05-14 / 20. szám

MIKSZÁTH KÁLMÁN:

/Q jelöli természetrajza

Egyetlen jelöltről és egyetlen esetről lesz sző, tisztelt olvasó, de olyan alakban, hogy minden jelölt benne legyen.

Hát mondjuk, hogy úgy történt — egy nap távirat érkezett a kis vidéki városkába. A távirat azt adta tudtul, hogy az országos képviselőjük, az ünnepelt hazafi és szónok meghalt... Nosza hamar koszorút, deputá- ciót.

Megy a deputáció, eltemetik, s megindulnak a kombinációk: ki lesz az új képviselő?

Eközben vidám vacsora van valahol, talán éppen a polgármesternél, aki már mindent elért, amit az ember elérhet, (ugyanis királyi tanácsos), jelen vannak a kolompos emberekből is néhányan. Szőbajön a dolog. Végigjáratják eszüket az üresedésben levő országos nevezetességeken: kit lehetne, ki volna jó?

Egyik is mond valakit, másik is a „maradék emberek" közül, így időközben nemigen lehet turkálni az excellenciások közt. Ejh, nem kell a csont! Mit gondoltok, urak, hátha jobb volna már egyszer magunk közül választani valakit?

De kit?... Katyódi Istvánt! Ugyan eredj vele, az már nagyon öreg, nem arra való. Hát Maranyai Gáborhoz mit szóltok? Az _ még nagyon fiatal. Nem rossz, volna talán Szánó Ferenc? Az katolikus, a kálvinisták nem szavaznának rá! Legyen hát Tülök Sámuel. Aria meg a katolikusok nem szavaznának, mert luteránus.

Addig hányják-vetik a helyi notabilitásokat, míg végre valamelyik ráakad Toporcy Jánosra.

Az ám, Toporcy János!... Az egészen derék ember. És tarokkozni is tud. Válasszuk meg Töporcyt!

Ilyenformán megy az ... Másnap már fölkeresik Toporcyt a méhesében, ahol csöndesen szunyókál ebéd után a méh- döngés mellett.

— Tudod miért jöttünk?

— Tudom. Tarokkozni akar- tók.

— Nem egészen azért.

— No ugyan miért?

Valamivel komolyabb . arcot

vág a polgármester a szokottnál és előadja:

_— Hát, barátom, arról van szó, hogy mint jól tudod, meghalt a képviselőnk és most választani kell valakit helyette. Nem akarunk kapkodni ide-oda, hanem arra gondoltunk, hogy vállald el például te! Az idő igen rövid, mozogni kell. Ha beleegyezel, hozzálátunk, ian- szírozzuk a nevedet s a többi magától megy.

Toporcy. a derék, reális, igénytelen Toporcy ámuló szemeket mereszt:

— Engem ? Képviselőnek ? Hát az eszetek ment el? Hát értek én az effélékhez? Hűt tudok én szónokolni, államügyeket megvitatni? Hát azt hiszitek ti, hogy én olyan szamár vagyok, aki nem látom be, mekkora szamár vagyok?

Erre aztán megindulnak az ellenvetések: „de így, de úgy“, Toporcy azonban nem enged:

— Egy szót sem többet! Hallani sem akarok erről.

Most hát már el van utasítva a jelöltség, de a hiúsági baciius ott marad a jámbor, igénytelen Toporcy fejében. Este lefekvéskor, amikor a gyertyáját eloltja, mikor a papucsát leveti, eszébe jut az eset és még egyszer átéli, amit a polgármesterek beszéltek.

... Csak egy szavamba került volna. Csak egy szavamba...

Éjjel oda álmodja magát az országházi zöld padokba'... Ott ül előtte mind a nyolc miniszter, Tisza most feláll, hozzá megy és kezet fog vele.

Toporcyt ez annyira meghatja, hogv fölébred ... Egész nap gondolkozó, kedvetlen és izgatott ... A hiúsági baciius dolgozik, terjeszkedik odabent.

Másnap vagy harmadnap találkozik a polgármesterékkel a kuglizóban. De az egész mulatság untatja most, a szokott tréfák, kedélyeskedések ízetleneknek látszanak előtte. Szinte bosszantja, hogy oly* hamar tértek fölötte napirendre, még csak elő sem hozzák többé a jelöltséget.

Ah, végre! A polgármester tesz egy észrevételt:

— Ej, ej, János, nem hittem volna, hogy olyan makacs ember vagy.

Toporcy szeme lángot vet, s hangja reszketeggé válik:

— Hát megmondom neked őszintén — suttogja bizalmasan — nálam pénzkérdés az egész. Ez a kis vagyonkám van, magam szereztem, éppen annyi, hogy nyugodtan, szépen megélhetek belőle, nem akarnám megapasztani.

— Hiszen, ha csak pénzkérdés! — kiált fel vígan a polgármester.

— Igenis, csupán pénzkérdés.

(Lám a politikai készületlénség már nem akadály többé.)

Hanem rá is rohannak men- ten:

— Miféle pénzekről beszélsz te! Költségről, vagyonapasztás- ról? Kell is ide pénz! Garantí- rozom neked, hogy egy garasodba se kerül, ha nem akarod. Hiszen élő ember vagy, magad is tudod, hát mikor került itt a választás pénzbe?

— Éppen ez! — folytatja érzékeny hangon. — Ti vagytok a legjobb barátaim, ti ösmer- tek. Én egyszerű ember vagyok, de eg.v ambícióm mégis van: hogyha mandátumot adnak a polgártársaim, hát adják bizalomból.

— Mi, hát elfogadod?

— Ha gondoljátok... ha azt hiszitek ..., de kijelentem, hogy én egy árva garast sem költők.

A nagy elhatározás tehát megtörtént. Toporcy neve lan- szíroztatik, mint a párt jelöltjéé, s megválasztása a helyi lap szerint több mint bizonyos.

A választás néhánv nap múlva lesz s az első árnyéka, amit előre vet, megjelenik egy szép reggel Toporcynál a kortes képében.

— Tekintetes uram, azért jöttem, , hogy valami kocsmát kellene bérelni nekünk is.

— Miféle kocsmát?

— Hát ahová gyülekezni fognak a híveink.

— Hagyjon nekem _ békét. Nem akarok hallani se az effélékről.

— Én nem bánom, tekintetes uram, de akkor aztán magára

tessék vetni, ha ...

— Hát jól van no. A maga kedvéért megteszem, ámbár elvem ellen van. Menjen hát, beszéljen valamelyik k ocsmáros- sal.

Visszajön a kortes egy jó óra múlva, roppant megnyúlt arccal:

— Mondtam ugye? Elkéstünk! Minden kocsmát lefoglalt az ellenfél.

Toporcy ijedten ugrott fel:

— Hát már most mit csináljunk?

— Nem tudom én, kérem alássan.

— Menjen. ígérjen nekik kettős árt.

A kortes kettős árt ígért a kocsmáért és megkapta, de másnap megint beállított Topor- cyhoz:

— Megint baj van, tekintetes uram.

— No mi az?

— Banda kellene.

— Banda? Hát lakodalmat tartok én, vagy mit? Egy krajcárt sem adok, érti-e?

— Hiszen nem is kell, kérem alássan, mert már vége van, minden bandát lefoglalt az ellenfél, a Klupka Pistát, a Horthy Gyurkát — még a malacbandát is, a Kug.yi Palkót. No még így se jártam a prak- szisom alatt — dörmögte fejvakarva a kortes.

Toporcy izgatottan förmedt rá.

— Hát akkor mit áll itt? Fusson rögtön a sürgönyhivatalba és sürgönyözzön Szegedre vagy Szentesre, hogy a banda készen legyen. Bandának okvetlen lenni kell, akármibe kerüljön is. Érti?

Másnap még savanyúbb arccal állít be a kortes:

— Mi baj van megint?

— Elvesztünk, tekintetes uram...

Toporcy elsápadt.

— Végünk van, tekintetes uram.

— Szóljon az istenért...

— Az ellenfél fizeti a vokso- kat... Mind vele mennek az embereink.

— Lehetetlen — hörgé Toporcy — akkor hát mi is fizetünk . .. igen, fizetünk.

— Nem győzzük, tekintetes uram.

— Azt én jobban tudom, győzzük-e vagy nem győzzük. Meg kell lenni, punktum. Ha az egész vagyonom rámegy is.

Toporcy most már vesztegetni kezd és őröltén pazarol.

A polgármesterék odajárnak a nyakára és takarékosságra intik.

— Okosabban bánj a pénzzel, János. Hiszen úgyis melletted a valószínűség, ha nem költesz is olyan botorul.

Toporcy türelmetlenül üt az asztalra:

Ejh, nekem a bizonyosság kell. Ti nem értitek az effélét. Nékem a képviselőség nem pénzkérdés.

Női taktika a mosogatás körül

í^-iÍEVESSÜIVK

KRITIKA. Miért lenne éppen a pénteki

Képzelje, a kétéves kisfiam nap kivétel? összetépte az új szatírám kéziratát

Amikor a színész nagyotthall

Törd a fejed

KERESZTREJTVENY

■

2

3

A

7

H

s

R

9

10

L

m

16

17

18

U

22

A

•

15

20

SKÓCIÁBAN.

A skót meglátogatja a barátját és így szól: Nem vennéd meg a hálóingemet?

Miért adod el a hálóingedet? — Mert éjjeli őr letten.

* * *

Dobjál oda a második sorba, annak a csinos szőkének az ölébe

Ne mondja! Már olvasni is tud a kicsike ?

BABONA.

Mond kérlek, veszélyes dolog pénteken házasodni?

Vízszintes: 2. Észak-szlovákiai folyó. 7. Barnaszéntelepeink ennek a folyónak a völgyében vannak. 8. Olasz köszöntés. 9 Ipolyság ennek a folyónak a völgyében épült. 11. Cseh határmenti város. 12. Fejrész. 15. Juttat. 16. Latyak (névelővel). 19. Hazánk legnagyobb folyója. 21. A Nyitra mellékfolyója. 22 Vissza: állatlak. 23. Forrás, kút — németül. 26. Bánat. 27. Norvég író. 29. Kínai férfinév. 30. Régi vonós hangszer. 32. Spanyol érem. 33. Megérkezik. 34. Lassú folyású szlovákiai folyó.

Függőleges: 1. A Duna mellékfolyója. 2. „H“ betű nélkül; ég — csehül. 3. Fontos mezőgazdasági termék. 4. Hengerlést, simítást szolgáló esztergapad. 5. A forradalmak énekese (1877—1919.) 6. A leghosszabb Csehországi folyó hatalmas vízierőművei. 10. Időjelző. 14. Irattárca, iskola... lji. Bivaly — csehül. 17. Mondatrész. 18. Színházi női név. 19. Domokos Aladár Bertók. 20. Narpa része. 22. Hazánk legkeletibb részén folyik. 24. Dél-szlovákiai folyó. 25. Folyó — spany dúl. 27. Szín. 28. Magasan, a Krkonose hegységben ered (1384 m tengerszintfeletti magasságban). 30. Szlovákia leghosszabb folyója. 31. Ausztria, Spanyolország és Palesztina autójelzései.

Figyelem! A szlovák neveket magyar helyesírással írjuk.

A bátor

Ebadta bosszúja

»