Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1957-05-14 / 20. szám
! A járási ifjúsági alkotó ver- ** senyek a vártnál kévéséit sikert és eredményt hoztak. Ez helyenként a rossz szervezésnek, másutt a rendezésnek tudható be. Ám, ha mégis számba vesszük az egyes csoportok szereplését, teljesítményét, meg kell vallanunk, hogy voltak kimagasló eredmények is. Így a legjobb csoportok részt vehettek a kerületi versenyeken is. A bratislavai kerületi alkotó versenyt április 28. 29. és 30-án tartották meg. Ez a bemutató részben a választások előkészületének jegyében folyt le. Több mint száz csoport mutatta be tudása legjavát. Természetesen nehéz e kerületi versenynél teljességre törekedni. Tudniillik, az egyes csoportok külön kategóriákra és ugyanakkor szakcsoportokra voltak osztva. Külön és más-más helyen léptek jel a tánc-, ének- és zenecsoportok. A versenynek ez a formája annyiból volt jó. hogy a nézők és a bírálóbizottság is teljesebb képet kapott, egy-egy szakcsoportról és általában az együttesről. Horváth Éva, a nagymegyeriek csalogánya A tánccsoportok szerepléséi összegezve csak annyit mondhatok, hogy határozottan javul a táncosok színvonala. De reméljük, hogy a feljelé iveié' holnap vagy holnapután egyre teljesebb lesz. íjem is olyan régen írtunk a kórusmozgalmunkat érintő kérdésekről, észlelt hiányosságokról. Megállapítottuk, hogy a körusmozgalmat egtj kissé elhanyagoltuk. Nem kielégítő a színvonal, kevés a szakember. és az énekkarok száma, stb. Nos, mi a helyzet mostan ? Ha nem is megnyugtató, de joggal biztató. E kerületi versenyen körülbelül huszonöt énekcsoport lépett fel. Ezek közül hat magyar. S e hat énekcsoport majd - nem mind jó helyezést kapott. .4 bratislavai magyar főiskolások és a diószegi magyar nyolcéves iskola énekkara például első helyezést kapott. Bár a főiskolások fellépése nem a legjobban sikerült, mégis a huszonöt énekkar közül jó két fejjel kiemelkedik. Janda Iván tanár vezetése mellett az énekkarnak minden reménye meg van a további sikerekre. Az egész ország lázban ég. Választásokra készülnek. Napnap után hirdeti a hangszóró Pozsonypüspökön is a választó kerületek gyűléseit: hol lesz, mikor lesz? Persze a választókat nem volt könnyű összeszedni. Tavasz Van, sok a munka... És a fiatalok? Azok meg ügy gondolják, hogy kár a szép, holdvilágos estéket füstös kocsmákban tölteni... Mi itt a tennivaló? Személyes meggyőzés? Ez is szép eredményt hozott. De legszebbet mégis a kis pionírok dala, tánca, és mesejátéka. Dallal, tánccal, hívták, csalogatták a kultúrház- ba a dolgozókat, mosolyra derítették az arcukat. Jöttek a választók, hogyne jöttek volna! Szombaton este is telve volt a kultúrház. Zsongott a terem. A közönség türelmetlenül várta a függöny felgördülését.. A kuliszák mögött izgalom, készülődés A nyolcéves magyar iskola tanulói a Csipkerózsika című mesejáték bemutatójára készülnek Ez a'színdarabuk már a második ez évben. Februárban mutatták be nagy sikerrel a Pál utcai fiúkat. Tanítók, szülők, iskolabarátok, segítenek a színfalak felállításában. öltöztetik, csinosítják a csillogó szemű, izguló gyermekeket. Míg ők elkészülnek, nézzük meg, mi történik a függöny előtt és a nézőtéren. Németh tanító elvtárs bemutatja Kiss József munkást, aki a HNB-ben képviseli majd Szunyogdi érdekeit. Majd Kiss elvtárs beszél. Nem sokat. Ismeri őt itt mindenki. Minek a szót szaporítani ? Itt született, itt él. A beszéd helyett inkább azt kéri a közönségtől, hogy mondják ők el, ami a lelkűket bántja, ó majd továbbítja. — Hát csak továbbítsa is — szólnak közbe az asszonyok, — Legelső legyen az utca. Kövezzék ki, szedjék rendbe, ne kelljen a sarat taposni. Lám, a fő utca úgy nej ki, akár csak Bratis- lavában a Sztálin-tér. Ha a fő utcát megcsinálták, csinálják meg Szunyogdi utcáját is. Elmondja ki-ki a maga kérését, míg lassan kifogynak a mondanivalóból. Szívére kötik a képviselőnek, hogy hát csak ügyeskedjen, intézkedjen, a nép érdekében. Csengetnek. Felgördül a függöny, öszhajú, kontyot viselő, töpörödött nagyanyó mesél az unokáknak — Csipkerózsikáról. Az unokák s a közönség figyelmesen hallgatja a mesét. Boldogan ropják a táncot a pozsonypüspöki fiatalok Ahol az élet szép, ott a fiatalok vidámak és boldogak. E háromnapos kerületi verseny már sokkal jobb volt, mint a járási. Színesebb, üdébb, csiszoltabb, és egységesebb volt. Eltűntek a müdalok, a népi kultúrától távolálló számok. Ez is nagy eredmény. Csak most fnár a színvonalat kell egyre jobban emelni. Erre e lehetőség meg van, csak akarni és tenni kell. Az országos bemutatót még egy össz-szlovákiai bemutató előzi meg. így a fellépésig még van egy jó pár nap. Mit jelent ez? Azt, hogy minden csoport sokat gyakorolhat. Rendezhetnek több nyilvános fellépést. S a fellépéseken állandóan figyeljék, hol és min kell még csiszolni. Ne féljenek több színt, üdességet, és eredetiséget belopni az egyes számokba. Ahol kell, egyszerűsítsék a tánc- vagy énekszámokat. Az olyan részeket, amelyek vontatottá, nehézzé, és erőltetetté teszik a táncot, Hátran hagyják ki. Kiváltképp a mozgással, a táyc- technikával törődjenek sokat. Milyen szép, szemet-lelket gyönyörködtető a pozsonypüspöki Csemadok tánccsoportjának művészi előadása, hol a ritmus a tánctechnika, az egység, nem hiányzik. Sokat emel egy tánc előadásánál az üdeség, a friss mozgás, a mosoly, mely a püspökieknél szintén meg van. Ha legalább tíz ilyen magyar tánccsoportunk volna, mennyivel másképp lenne minden! A püspökiek Regrúta búcsúztató tánca eredeti, temperamentumos, és igazán mágyar népi tánc. Ebben a táncban van erő, szépség, és valami lenyűgöző hatás. így kell táncolni!' Itten nemcsak Sztrízsenyec Rudolf, a csoport vezetője, a táncok tanítómestere, de minden egyes táncos méltó ellsfherést érdemel. Bízhatnak abban, hogy a további fellépéseken is övék a babér. Csak azért a sok dicséret és a siker nehogy megrészegítse őket, ezért kár volna. Ehelyett törődjenek még többet a teljesebb előadással. Ha már a püspökieknél tartunk, hadd említsem meg a nyolcéves magyar középiskola tánccsoportját is, mely a versenyen szintén első helyezést kapott. Mint mondani szokás, az alma nem messze esik a fájától, de ez valóban így is van. A gyerek tánccsoportok közül kétségtelenül a püspökiek voltak a legjobbak. Itt is a csiszolt JVTem tudom, hogy a kassai, ■L' besztercei és a nyitrai kerületben javult-e a kórusmoz- galom, de a bratislavaiban igen. Nem mennyiségileg, de minőségileg és ez a jó. A nagymegye- riek például a határon túl is jó hírt szereztek maguknak. Ugyanis a múlt hónapban háromnapos vendégszereplésen voltak Magyarországon, hol Győrött és mds városokban léptek fel nagy sikerrel. A megyeriekkel kapcsolatban meg. kell említenem, a tehetséges, szép csengő hangú szóló énekest. Horváth Évát. E tehetséges lánykával érdemes volna komolyan foglalkozni. mert a tehetség, a szép és jó hang is csak akkor lesz teljes, ha azt csiszolják. A mi veszteségünk lenne, ha elhagynánk kallódni egy virágzásnak indult, iide, szép hangú, tehetséges lánykát. A nagymegyeriekről meg kell még jegyeznem, hogy ők nemcsak reprezentálnak, de fc- luról-falura is járnak, nevelnek, és tanítanak. A választások előkészülete alkalmából is több helyen felléptek régebbi, és újabb aktuális kultúrszámokkal. Szóval a bratislavai kerületi ifjúsági alkotó versenyt összegezve: egy lépéssel előre haladtunk, a színvonal emelkedik. (te) Dallal, tánccal, az élet is vidámabb Ügy vélem, mindannyian ismerik a Csipkerózsika történetét. De lehet-e betelni ezzel a bűbájos mesáyel? Előttünk pompázik a királyi udvar, a trón előtt a szendergő Csipkerózsika. Jönnek az alattvalók és a tizenkét jó tündér, jó kívánságaikkal. A tizenegy jó tündér kívánsága elhangzik. A tizenkettedik áll a bölcső fölé. De hirtelen villámlik és mennydörög. Beront a tizenharmadik tündér, — a gonoszság tündére — akit nem hívtak meg a keresztelőre. Megátkozza a kicsi királylányt, hogy tizenötéves korában orsóval szúrja meg az ujját, és örök álomra szenderüljön az egész ház népével. Elhangzanak a szörnyű szavak, és a gonosz tündér eltűnik. A tizenkettedik jó tündérnek még annyi ereje van, hogy kívánságával az örök álmot száz esztendős álomra változtassa. Ha akkor eljön a becsületes és a jószívű, tiszta szándékú királyfi, aki a szeretet fegyverével legyőzi a gonosz tündért, és démonjait, akkor meg van mentve Csipkerózsika. De ha nem, akkor jaj neki, és jaj a világnak, ha a gonosz győz, soha se lesz nyugalom és békesség a földön. A kis királylány nő, jósága, szépsége, messzeföldön hírül megy. Am a végzetes Í5. születésnapon sikerül őt a gonosc tündérnek magához csalogatnia. Kezébe adja az orsót — és beteljesül az átok. Alom nehezedik pilláira — száz esztendős álom. Királyfiak jönnek, villogó kardokkal, katonákkal, szolgákkal, pénzzel, kinccsel, de üres, és könyörtelen szívvel. Ezek már az első próbánál elbuknak. A századik esztendő utolsó, órájábari érkezik a várkastély alá Csupaszív királyfi, aki emberszeretetével, jóságával, megtöri a gonosz démon hatalmát. A jó tündérek segítségével pedig könnyű szerrel végez az óriásokkal. Az elátkozott vár kapujában megcsikordul a kulcs és a gonosz tündér végső sikolya elhangzik. Csupaszív királyfi felébreszti álmából Csip- kerózsikát. Győzött a jóság és a szeretet — a gonosznak nincs többé hatalma. Felébred a vár népe is, nagy a sürgés-forgás, Csipkerózsika és Csupaszív királyfi lakodalmára készülnek. Két fiatal ember elindul az élet útján, mosolyognak és boldogok, nem kell félniük semmitől. A függöny legördül, zúg a taps. A taps a kis pioníroknak szólt, és azoknak, akiknek részük volt-e kedves, és szép darab betanításában és előadásában, a szülőknek, akik fáradságot nem kiméivé segítettek mindenben, a szülői szövetség tagjainak és az iskolabarátoknak, akik a színfalak között szorgoskodtak, a ruhákat igazgatták és a kis szereplőket bátorították. Szólt a taps a tanítónőknek is. akik háromhőnapos szorgos munkával betanították ezt a kedves darabot. A közös munkának meg volt a gyümölcse is. A mese érthető nyelven közölte kicsinyekkel és/felnőttekkel egyaránt, hogy addig nincs boldogság, nyugalom és béke, amíg a gonosz hatalmak uralkodnak. Ez a darab tanulsága. TÖRÖK ELEMÉRNÉ Ipoiybaiogon is készülnek Az ipolybalogi helyi nemzeti bizottság egyik legfontosabb ténykedése volt az, hogy segített a szövetkezet megalapításában. Ennek köszönhetjük, hogy a falu gazdasági élete az utóbbi időben komolyan fellendült és különösen az állattenyésztésben érnek el .jelentős eredményeket a szövetkezeti tagok. A villanyt is bevezették a faluba, a múltban megválasztott nemzeti bizottság működése alatt. Ezek az eredmények Ipolybalog népében tiszteletet váltanak ki a helyi nemzeti bizottság tagjai iránt. Nézzük meg tehát, hogyan készülnek most a választásokra. Sötétedés előtt, amikor már hazatértek a munkából az emberük, megállnak a kapuk előtt vitatkozni, vagy a házak előtti lócákra telepednek le. A beszélgetés tárgyát főleg a választás képezi. Meghányják-vetik a jelöltek múltját, életét s gondolkoznak afölött, hogy mit kellene tenni még a község érdekében. Időben hozzáláttak az agitációs központ feldíszítéséhez is. Ezt főleg a tanítók végezték és a tanítók, valamint a pionírszervezet érdeme az, hogy a választási kampány időszakában az iskolás- gyermekekből zenekart szerveztek, akik köszöntik a jelölteket és a választás napján is zeneszóval fogadják a választókat. Az agitációs közpbntban nemcsak a jelöltekről folyik a vita, hanem a különböző újságokból is felolvasnak és könyveket :s találhatunk itt, például Kalinciak ■ „A restauráció". Hecko- „Falu a hegyek között“, Jilemnicky: „A töretlen föld“ című könyveit. ILLÉS JÓZSEF, Ipolybalog MAJTÉNYI ERIK: Öreg munkás az ifjú jelölthöz Nézz a szemünkbe! Olvasd ki belőle, hogy te lettél a reménységünk őre! A gyár, amely minékünk mostohánk volt, téged már óvott, tanított, és ápolt. Ismernek mind az Uvegtetős termek, Itt voltál gyermek satupadok mellett. Hajnalban, mikor utcák sorát járod, Ismerősen köszöntnek iskolások Mert ismerünk és te is ismersz minket, és ismered ajtónkon a kilincset, szobáinkat, beszédes estjeinket, a kenyerünket és a terveinket. S mert ismersz minket: gyárban, utcán, otthon. vasat hajh tón s könnyű tréfát osztón. Figyelj reánk! Űj, szebb napot teremtve, mi a hatalmat adjuk a kezedbe. A pöröly és az üilő küld el téged, hogy tettel, szóval, képviseld a népet Hogy tetteidből szökjön szép kalászba, mit reádbíztunk: népünk ifjúsága, rérfi munkáját, harcát megkettőzve unszold az élet lépteit előbbre! Asszony homlokán simítsd el a ráncot, gyermek útjából tépd ki a bogáncsot! Ügy állj a poszton, hogy az ellenségek rettegjenek és átkozzanak téged! — Ennyit mondunk, kik ismertük a házat, melyben születtél, megcsufolt apádat, anyád könnyét és mosolyának üszkét... Gyűlöld a múltat! Romjait is üsd szét! És jöjj hozzánk, mint szomjas a forráshoz, meríts erőt a jövendő tusákhoz. Mert a karok, melyek magasba törtek, amikor téged hirdettek jelöltnek, roppant erősek! . . El ne ereszd őket! is, mert e fiatal gyerekekből, mondhatni nebulókból, ennyi értéket ki tudott préselni. Ezzel a gyerek tánccsoporttal érdemes továbbra is foglalkozni. tánctechnika, a mozgás, a rit mus, az üdeség dominál Nyu godtan merem állítani, hogi e 12—13 éves leányok és fiú' sok korosabb táncost „lepipál nak". A táncot Botlik Olga ta nítónő tanította be. Öt is meg illeti a dicséret, már csak azér.- Kár volna abbahagyni a meg- kezdett munkát, melynek máris y meg van a gyümölcse. k Elismeréssel kell nyilat koz- nunk a bratislavai Magyar Gaz- dasági Iskola, a dunaszerdahehji- tizenegyéves, és a diószegi t nyolcéves magyar iskola tánccsoportjairól is. Igaz ugyan, hogy a diószegiek táncát nem ártana egy kissé egyszerűsíteni. Egyébként a gyerekek élég jól mozogták
