Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1957-05-07 / 19. szám

O' iileki képek Leszálltunk a gyorsról. Az első benyomások? Semmi rend­kívüli. Egyszerű állomásépület, szokásos autóbuszokkal. Bocsá­nat, valami mégis. Az újságárusnál sok magyar könyv, sikerül megszereznem Tersánszky Vén kandúrját, melyet már régóta hajszolok. A falu, illetve város, illetve ... micsoda is ? Földszintes házak, nem éppen kifogástalanul kövezett utak, (fantáziám látja eső után a pocsolyákat, autókerék nyomán zuhatagként szétfröccsenő tavacskákat), gyér forgalom. Azért vannak ám figyelemreméltóbb jelenségek is. Magyarul beszél az utcákon a nép, a kultúrotthont Vigadónak hívják és a vá­ros fölé impozánsan emelkedik a romjaiban is méltóságos I fiileki vár. * Nagyon jó barátom lakik Füleken, együtt érettségiztünk s már rég nem láttuk egymást. Nem tudom, hol lakik, de találkoznom kell vele. Érzem, hogy találkozunk! Figyelem az embereket, köztük kell lennie. De hol? Ki biz­tosit arról, hogy útja éppen erre visz ma délután, ahol én ülök, reá várva, egy fapadon. Senki, de én makacsul bízok és várok. Es jön! Ugyanaz a régi, lassú, ráérős járás, bozontos haj és zsebredugott kezek. Természetesen nem vesz észre, hogyan is gondolna arra, ki az az érdektelen, idegen pofa ott a pádon. Előreengedem, majd utána sietek és kezemet •a vállára téve, halkan mondom: Szervusz, öregem! Meglepetten megfordul, hiába, az idegei rendben vannak, szeme sem rebben. Szervusz — csak a hangja fátyolos egy kicsit — hát te mit keresel itt ? Hm, mit is? Egész érdekes kérdés, erre mindeddig nem is gondoltam. Talán... talán a füteki népet keresem, a fiileki morált! Igen, határozottan, engem most a füleki valóság érdekelne! * Futballmérkőzésen vagyunk. A játékosok rúgják a labdát, néha egymást, a közönség kiabál, szidja hol ezt, hol azt, leg­többször a bírót, aki természetesen rossz. Olyan bíró még nem született, aki egy lelkes szurkoló közönség igényeit tö­kéletesen ki tudná elégíteni. Máshol is így van. Ám itt józan, emberséges hangok is vegyülnek a zsivajba. Nem láthatta ... nem volt leváltás... ne szidjátok szegényt, úgyis van elég baja! Egy ligameccsen szokatlanul emberséges hangok. Mérkőzés után kitódul a nép a fóútra. Jól, sőt elegánsan öltözött tömeg. És mennyi fiatal lány! És milyen csinosak! A szem ugrál egyikről a másikra és nem bír betelni a nézé­sükkel. Állandóan újabb és újabb szépségeket fedez fel, bájos arcokat, kifogástalan alakokat, mintha e gazdagmultú tájon hagyomány lenne a női szépség! Pillanatokon belül elhatáro­zom, hogyha nősülni fogok, föltétlenül Fülekre jövök meny­asszonyt keresni! Este bemutató a Vigadóban. Zsúfolásig telt ház, valami mélyen megejtő, emberi szellemtől átfűtött hangulat, nagy­szerű közönség. Zúg a taps, játék alatt visszafojtott .néma csend. Érezhető, hogy a nézők megértik, átélik az Ének a romok felett-et és Egri mondanivalója termő talajra talál, nem vész el hatástalanul. A szünetekben, folyosón, büffében mélyen érezni a darabból kisugárzó varázst. Igen, Füleken a szellem mély gyökerekkel kapaszkodik az emberi lelkekbe, értik és értékelik szavát. Füleknek kell a kultúra, pótolhatat­lan szükséglete és természetéből kifolyólag vágyódik utána. Ennyit láttam meg egy vasárnap délután kettőtől este tízig a füleki valóságból. (Lac) ........ 7.....C ' ■ (1818-1957) Karlovy Varyban 1870-ben a fürdőszezon el­érte a csúcspontot. A szokottnál is több volt a fürdővendég, de többnyire nem a gyóqjyforrá- sok kedvéért .lőttek el ide,, s'okkai fontosabb’ okok késztették őket arra, bogy a világfürdő­ben töltsék idejüket. * A királyok, akik néhány hétre meg akartak szabadulni az udvarból, szintén ide‘.lőttek és az egész udvart együtt találták. Mindenki ott volt, akinek címe, rangja volt, vagy aki azt akarta, hogy „itt legyen11, hercegek, nemesek, miniszterek, udvari szállítók, kamaraénekesek, kalandorok, kémek és félvilági, nők Mindenki igyekezett a felsőbb körökkel ismeretséget kötni, szerette volna, ha beszélnének róla, vagy az újsMokba került volna a neve. Mindenki? Nem mindenki. Marx Károly titok­ban szeretett vdina Karlovy Varyban maradni. Charles Marx londoni magánzónak írta be ma­gát a vendégkönyvbe, annak ellenére, vagy éppen azért, mert a németországi Marx Károlyt pont a „magánzók" ellentétének ismerték. Kísérletére ráfizetett, mert a fürdő előírásai­nak értelmében kétszer olyan fürdőtaksát fize­tett, mint a más foglalkozásúak. És bizony, mi tagadás, ennek a „magánzónak“ nagyon nehe­zére esett megfizetni a fürdőtaksát, sokkal nehezebben, mint a többi fürdövendégnek. Marx nehezen jutott el Karlovy Varyba, pedig az egészségi állapota komolyan aggasztó volt. — A háziorvosa már évek óta azt ajánlotta az engedetlen páciensének, hogy hagyja abba a sok éjjeli munkát, és Harrigate a Karlovy Vary-i kúrát. Engels angol fürdőbe küldte sürgősen, már régebben kicsikarta belőle Az ottani gyógykezelés nem tett az ígéretet, hogy feltétlenül el- jót és ezért ajánlották neki megy oda és 40 font sterlinget Bakala és Bílek — Grychtolowna és Jelinek 1806 nyarát Beethoven -Helenenthalban töltötte; ennek a nya­ralásnak gyönyörű emléke a IV. szimfónia, melynek megkom- ponálása közvetlenül egyetlen operájának a „Fidelio" -nak elő­adásával kapcsolatos csalódási korszakba esik. A nagy mű Filharmonikusaink előadásában nem érte el a várt hatást, az est vendégkarmestere, Bretislav Bakala, saj­nos nem tudta élménnyé varázsolni számunkra ezt a nagy­vonaló alkotást. A karmester helyett inkább az est szólistája nyújtott elevert és színes pillanatokat a hallgatóknak. Mikulás Jelinek — részben a budapesti Zeneművészeti Főiskola neveltje — fhausson Poéme-je és főleg a francia késői impresszioniz­mus legnagyobb tudású és legszínesebb egyénisége, Ravel La .Tzigan-ja hegedűszclamának könnyed virtuozitású tolmácsolá­sával beigazolta, hogy legjobb és legbiztosabb úton halad a tökéletes- művésszé-érés felé. A második filharmónikus esten, a zenekar élén Zdenek B'Iek főként César Franck d-móll szimfóniájában. Franck életmű­vének eme túlhevített líraiságú, de tömör összefoglalásában csillogtatta meg alapos tudását,- temperamentumát és sokolda­lúságát. Oto Ferenczy „Hurbanovská“ előjátéka tüzes ritmusú, hatásos muzsika; forradalmian gyújtó lendületével valósággal a Rákóczi induló szlovák változata! Chopin e-moll zongoraversenyét Lidia Grychtolowna lengyel zongoraművésznő adta elő. A csodálatos mű, mely 1850-ban hangzott el először, Chopin varsói búcsúhangversenyén. ma is frissen ragyogó, bensőséges és megrázó lírai muzsika, i iclia Grychtolowna képzett jótudású zongorista, de még érnie -kef Játéka kissé kedélytelennek és szenvedélytelennek hatott1 sok helyütt iskolás volt és széteső. (DrJ) ajánlott fel neki költségei fede­zésére. Nem győzte dicsérni a cseh fürdőt és állandóan azt hangsúlyozta leveleiben, hogy nem drága, mert ha ott ponto­san betartja a fürdői előíráso­kat, akkor nincs is alkalma sok pénzt kiadni. Marxot a munkája tartotta vissza, éppen a Tőke francia kiadását akarta átdol­gozni. Ezenkívül attól tartott, hogy a rendőrség nehézséget gördítene az utazása elé és így hiába volna a sok költség. A világhelyzet indokolta aggályait. A párizsi kommün, a Bismarck elleni merénylet — minden­ben ott látták a Nemzetközi Munkásassociáció ujjait. Marx íyv jellemezte az uszítást: ma Európában úgylátszik az Inter- nacionálét madárijesztőnek hasz­nálják fel. Egy bécsi per folya­mán a bíróság súlyosbító körül­ménynek vette, hogy a vádlott Marx Károly fényképét küldte Londonba. Engels is azt irta Marxnak, hogy az osztrák hatá­ron esetlegesen felmerülő ne­hézségek elkerülése végett jó volna, ha az orvos elkísérné. —• Marx azonban pénzhiány miatt is halogatta az utazást. Az az ember, akit a világ hatalmasai meg akartak nyerni maguknak, az. akire a munkások és a ha- ladőszellemek úgy néztek, mint a messiásra, egész életében nyo­morban élt Állandóan anyagi gondokkal küzdött. Ma nem tudta megfizetni a házbért, hol­. nap az adót, vagy a tejes-em­bert, az orvost, a tandíjat, vagy az unokája számára a koporsót. Lezárták a gázt, és a vizet a lakásában, mert nem tudta ki­fizetni a számlát és nem volt elég papirosa, hogy a Tőkét be­fejezze. A Karlovy Vary-i útra is csak azért határozta el ma­gát, mert Tussy leánya súlyo­san megbetegedett és az orvo­sok neki is Karlovy Varyt aján­lották. Marx a fürdővendégek jegyzéke szerint 1874 augusztus 19-én érkezett Karlovy Varyba , és a Germania szállóban szállt meg. Figyelemreméltó, hogy ugyanakkor érkezett meg Kar­lovy Varyba ,,Marx Vilmos csá­szári és királyi rendőrfőnök Becsből, Lujza nevű feleségé­vel“. Marx elszállásolásáról elő­zetes levelezés után Dr. Kugel- man gondoskodott. Nem volt valami elsőrendű szálloda, ahoi Marxot elhelyezte, bár Marx is megjegyezte, hogy a rendőr­ség előtt nőne a tekintélye, ha jobb helyen lakna. Leánya tár­saságában töltötte a legtöbb időt. Levelezése nyomán tud­juk, hogy itt olvasta orosz ere­detiben Lavrov írásait, és állan­dóan foglalkozott a munkásmoz­galom kérdéseivel. A kúra nagyou jót tett Marx­nak és 1875-ben újból eljött Karlovy Varyba, de most a leá­nya nélkül. Már nem mint ma­gánzó írta be magát a vendég­könyvbe, hanem mint filozófiai doktor és tudjuk, hogy hat arany fürdőtaksát fizetett és három arany zenedíjat. Harmadik Karlovy Vary-i lá­togatása idejéből egyetlenegy levél sem maradt meg. Engels- nek 1876 augusztus 19-én rész­letesen leírja, hogy milyen jól érzi magát, milyen jót tesz neki a kúra és pontosan leírja a for­rások vizének összetételét. Marx életrajzírói hiába kutatták, hogy ki volt Max Oppenheim, Marx prágai barátja és vendéglátója. Dr. Flecklesről, kezelőorvosáról sokat tudunk. Július Walter Írói név alatt verseket és tárcákat írt a fürdő eseményeiről. Fia szerkesztette a „Der Sprudel“ című helyi lapot, ahol ismertette Marx Károly életet és műveit. Marx negyedszer már nem jö­hetett el Karlovy Varyba, a szo­cialistákat már nagyon szigorú­an üldözték. Felesége súlyos be­teg volt és szintén ezt a für­dőt ajánlották számára, de nem johétett el. Marx egészségi ál­lapota is rohamosan leromlott, szüksége lett volna jja kúra megismétlésére, de erre már nem került sor. Halálának köz­vetlen oka is idült, elhanyagolt májbaja volt és ebben halt meg Londonban 1883 március 14-én. E. E. Kisch nyomán Rata — ta-ta. Rata — ta-ta. Egyhangúan csattognak a gyors kerekei. A balkáni ex­press szaporán szeli a kilomé­tereket. A táj szinte másod­percenként változik és suhan tova. Rata — ta — ta — A gyorsaság szédületes. Az étkezőkocsiban az egyik ablak mellett két utas ül egymással szemben. Tekintetük az ablakon át a messzeségbe mered. Mesz- sziről, nagyon messziről jönnek. Útjukat nehéz lenne kilométe­rekben mérrli. Az egyikük mutatóujjával a párás ablakra két nevet ir: Jóska, Pista. Igen, Jóska és Pis­ta, akik hetek óta a világ ván­dorai. Azóta elszoktak vezeték­nevük használatától is. Jóska komor arcú, társánál valamivel idősebb. Budapesten virágkertész volt egészen az októberi eseményekig. Ha sze­rényen is, de megelégedetten élt feleségével és négy apró gyermekével. Pista szintén pesti. Munkás, feleségével és egyetlen utódjá­val szőtte álmait a jövőről. Az októberi napok az ő életébe is bel gázoltak. Az emlékezés fájó. A kockát elvetik 1956 november eleje. Buda­pest lázban ég. Oton-útfélen a kivándorlásról, szovjet deportá­lásról rebesgetnek. Van, aki le­gyint, van, aki tragikusan veszi az eseményeket. Az egész fő­város egyetlen hangyaboly. Jóska és Pista is találkoztak ebben a kaotikus tömkelegben. Felvetődött a külföldi szökés lehetősége is; Ezután mar ro­hamosan peregtek az esemé­nyek. Jóska másnap délfelé érkezett haza. Felesége cédulát adott át neki; „Ha akarsz, még ma gyere utánam, Győrben találkozunk Ma még lehet, holnap már nem biztos. Pista.“ Néhány hevenyében papírra vetett sor! Egy embert,' egy családot állított válaszút elé. S ki tudhatta, hová merre vezet­nek ezek az utak? Hamarjában kellett dönteni. A gondterhelt férfire öt aggódó, riadt szem­pár meredt, az asszony meg a négy gyerek. Rövid töprengés után kimon­dotta a végszót: Megyek! A ki­finomult asszonyi ösztön tilta­kozott, hanem a marasztalás nem használt. — Ne búsuljatok, szerzek pénzt és ti is utánam jöttök. .Jelenthet-e megnyugvást, fűt- het-e a hitvestársi búcsúcsók.? Elsimíthatja-e a féltés szántotta redőket az ígéretek, a képzelet­beli távlatok özöne? Az asszony a tél' küszöbén, a legnehezebb napokban férji a négy apróság pedig apa nél­kül maradt. Jóska a jövőről színes álmo­kat szőve, reményeikkel teli, de üres tarsollyal vágott az isme­retlen nagyvilágnak. Győrben találkozott Pistával.- Nem voltak egyedül. Elhatároz­ták, hogy csak kettesben indul­nak a határ felé. Ettől így töb­bet reméltek, nem kell majd másokkal osztani a határon túl rájuk váró szerencsét, amiben vakon hittek. Az este leple alatt lopóztak be a határmenti erdőbe. A sö­tét erdő suttogása félelmetes. Métert, méter után tettek meg kúszva, mászva. A félelem és a fáradság . izzsdségcseppsket sajtolt homlokukra. Csak ezen túl legyünk — biz- tatgatták egymást. Már nem le­hetünk messze. 'RESBtiteBASfRÁS... Azonban hirtelen váratlan ese­mény történt. Szomszédságuk­ban felropogtak a fegyverek. Még ez kell, közvetlen a cél előtt! Egy-egy fa mögé hasal­tak. Kínos, végtelennek tűnő várakozás. Szerencséjük volt. A lövöldö­is sűrű bozótoshoz értek. Talán azon túl... Óvatosan hajtogat­ták szét a dérlepte, ropogó ága­kat. De mi az! Talán képzelő­dés? A bozóton túl kicsi tisztás, s azon néhány lépésnyire köz­vetlen előttük egy tank, magyar tank. Még ez hiányzott! Maguk zés lassan távolodott. A szökök csoportja keveredett tűzharcba a határőrökkel. — Most, most! Szaporábban i haladtak előre. A holdvilágos novemberi éjsza­ka hűvös volt Őket egyetlen vágy fűtötte: túljutni a veszé­lyen. Mentek, bukdácsoltak. Az út nagyon hosszúnak tűnt. Végül sem tudták hogyan, miképp, de sikerült észrevétlenül kereket oldaniuk. Az egyik fa kiálló vaskos gyökéren fújták ki ma­gukat. — Most mi lesz, pajtás? El­vesztettük az irányt. Tétován néztek körül A tom­pa holdfény csak arra volt ele­gendő, hogy néhány méternyire láttak maguk elé. Hová? Merre? Jobbra, balra — elöl, hátul csak fa és újra fa. Mögöttük Magyarország Kimerültén, találomra botor­káltak tovább. Ki kell bírni, majd odaát mindenért kárpót­lást nyernek. Bolyongtak, bo­lyongtak, mígnem virradni kez­dett. Ekkor értek ki az erdőből az országúira, Az útjelző táb­lán német felirxt. — Nyertünk! — .újongott Pista. Jóska lehangolt volt. Ret­tenetes űrt érzett maga körül. Az otthonrá, a négy apróságra gondolt. Hátra nézett íme, ott vannak, de már határ választja el őket. Megborzongott.’ Hirte­len kicsinek, erőtlennek érezte magát. Ott... ott.,. Magyar- ország. Haza ... otthon ... csa­lád. De hiszen éppen értük vál­lalkozott erre, hogy nekik jobb legyen. Lelkiismerete forrt, kavar­góit. Saját bensőjével alkudo­zott. Most már úgyis mindegy, előre! Nem messze, a novemberi pirkadt homályában egy osztrák falucska körvonalai rajzolódtak. Arra vették útjukat. A falu előtt őrjáratba botlot­tak-. " — Ungar ... ungar ... ma­gyarázták kézzel, lábbal. Az egyenruhás osztrák csak legyintett közömbösen és szóra sem méltatva őket, megmutatta az Irányt. Tábcrba kísérték őket, ahol a nevüket sem kér­dezve egy-egy számot kaptak. Jóska a harmincezrediket. A me­nekültek egymás hegyén.hátán tolongtak. Pista hamarosan barátokra akadt. Jóska magábaroskadt. —. Valahogy nem így képzelte el a határon inneni világot. Hisz itt nem is ember, csak közön­séges szám. Szívélyes fogadta­tás helyett ridegség, közömbös­ség. S mi lesz ennyi menekült- tei? Hová kerülnek, beteljem ül­nek-e az otthon szőtt merész álmok? Ez mind azért jött, hogy szerencsét próbáljon. De ennyi próbálkozó láttán a sze­rencse is hátat fordít ijedtében. A zsúfolt táborban az első éjszakát Jóska álmatlanul töl­tötte. Aggasztotta a holnap. — Vajon meddig kell még itt vár­ni, hová is kerül. Otthonról is csupa rossz hír hallik. Az asz- szo'by riadt tekintete, a négy pajkos gyermek jelent meg kép­zeletében. Mintha szemrehány- nának, vádolnának. — Értetek, értetek, értetek válllaltam a kockázatot! — Szisszent fel. Kinn az őrök léptei koppan- tak, ütemes pontossággal. Itt is, ott is az ébren virrasztók mély sóhajtása szakadt fel s szállt a semmibe. A várakozásban nagyon lassan telnek a napok. Naponta szám­talan hír kapott szárnyra, hol való, hol csak kieszelt. Általá­nosan elterjedt a nézet, hogy Amerikába, Angliába nem érde­mes menni. Hollandia vagy Franciaország — ott vannak a legnagyobb lehetőségek. Miféle lehetőségek? Senki sem tudja. Semmi biztos, min­den csak megfoghatatlan, belát­hatatlan rózsaszínű köd. Megkezdődik a csoportok ki­választása. Ogy hírlik, hogy Angliából könnyű Kanadába kijutni — új­ságolta Pista. Talán emellett döntenénk. (Folytatása következik) ZSILKA LÁSZLÓ 1957. május 7. «■wfo ( 1 iliii«Bikai>ÉIÉ''iTiÍiiiliilÉiil«^ll^iiiiirtiG^iff iriiiiiiÉÉiTr^^ii'yrigTÉaiii^Wi’ u iíir í nmmmvmK*:.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents