Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1957-04-20 / 17. szám
s&btficééks l^ééÍL: BOISSGThbhüSíí L?täda£nU fätyatckÖHyi^ — Ezt nem bírom . . . ezt.... Veszekedjen velem . .. szidjon ... mert . . mert én megbolondulok ... én nem is tudom mi lesz velem ... én nem bírom ... én ... A tanítónő arca hirtelenül elváltozik és szigorúan szól Jóskára: — Tanuljon! — Azzal tovább javítja a dolgozatokat. de kezében úgy remeg a tollszár, mint szélben a nyárfalevél Jóska feláll. Tétován mered a tanítónőre. — Nagy keserűséget és belső vívódást tükröz az arca: — Ne tessék rám haragudni, kisasszony.... én, én elmegyek és... nem jövök ide többet ... A tanítónő riadtan kapja fel a fejét, hosszan nézi az előtte álló legényt, mintha a leikébe akarna látni: * — Menjen, ha meg tudja tenni... Menjen, ha érzi, hogy úgy könnyebb lesz... De ne haraggal, ne gyűlölettel hagyjon itt. mert.... — elcsuklik a hangja és könny buggyan a szeméből. Jóska megijed: — Ne tessék sírni ... Hiszen én. . én nem így akartam, én . .. Rémült esetlenséggel áll a szoba közepén, nem tudja, mit csináljon. A tanítónő látszólag lassan megnyugszik. — Zsebkendőjével felszárítgatja a könnyeit és dolgozna tovább, de nem tud. Tolla alatt kusza vonalak húzódnak. — Jóéiszakát kívánok! — köszön el a legény halkan. Megfordul és olyan lassan, olyan nehezen botorkál kifele, mintha mázsás súlyok dyomnák a vállát. Márta pedig úgy néz a becsukódó ajtóra, mint valami borzalmakat villogtató képre.... MÁSNAP JÖSKÄT látjuk a behavozott utcán. Gyönyörű ez a téli világ' Tiszta, hófehér minden, mint a patyolat. Csak a kémények pipálnak fekete csíkokat az égre. Emberek nyüzsögnek az utcán. Ki-ki a maga háza előtt söpri a havat. Kenesi István is a háza előtt szorgoskodik. Nagy falapáttal dobálja a havat. Jóska ráköszön: — Agyonisten! — Neked is, Józsi1 Hova, hova? — Erre fölfele ballagok e . .. — Izé... Oszt egy cseppet nem érnél rá? Jóska megáll jelezve, hogy ráér, nem sietős a dolga. — Begyühetnél. — Csak nem a borát akarja megkóstoltatni!? — Hát, arról is lehet éppenséggel szó. . Jóska bekanyarodik. A házajtó előtt ledobogják lábukról a havat és bemennek. — Jónapot! — köszön Jóska tisztelettudóan. Zsuzsi egyszeriben olyan lesz, mint a pipacs. Kenesiné a tűzhely mellett forgolódik dühös ábrázattal, vasvilla szemekkel, de azért egy csendes istenhozott-tat kierőszakol magából. — Ülj le már egy cseppet, no!... — invitálja Kenesi az asztalhoz Jóskát. — Zsuzsi'... Te meg hozzál be a kamrából egy üveg borocskát!... Jóska röstelkedve szól: — Én csak bolondoztam, István bácsi... — Hm, a bolondság sokszor komolyra üt ki, gyerek!... Zsuzsi tán nem is a földön teszi meg a kamrába vezető útat, olyan gyorsan visszatér. K^t poharat is töröl ügyesen és már csobog a bor aranyos gyöngyözéssel. Koccintnak, isznak. Kenesiné félreparancsolja Zsuzsit ^ szemével, de a lány mégis. csak a legénnyel szemben telepszik meg. Szemének sugara egyenlőre a földön sétálgat, de aztán hébe-hóba az asztalon túlra is átvillan, s egy-egy röpke pillanatra oda is tapad. Kenesi előbb a bajszát csapja kétfelé, majd a fületövét vakargatja nagy körülményesen: — Hát, a télen is . lesz erdőirtái... Elgyünnél? • ■ — Ha meg tudunk egyezni, miért ne!? — Tavaly se vesztünk össze!... No, igyál hát! Kenesiné az ajtó felé fáról, s közben a lányának szeretné tudtára adni, hogy mars ki a házból, de olyan most a lány, mint a süket meg a vak. Látszólag úgy magába temetkezik, hogy anyjának akár a karja is eltörhet a nagy hadonászásban mégse veszi észre. S az asz- szony tehetetlenségében mérgesen reccsenti be maga után az ajtót. Kenesi kint tudva az asszonyát, Zsuzsira sandít: — No, öntsél már ebbe a poharakba, jányom.'... — mondja szelíden és szemének meleg fényével cirógatja Zsuzsit. Mintha rúgón rántanák fel a lányt. Izgalmában aztán csordultig iöttyinti Jóska poharát. Szélesre húzódik a gazdag szája: — Hjnye. a szenvedésit neki! ... Még utóbb is keresztelő lesz a háznál!.. . Elröhenti magát a lány, Jóska is mosolyít egy aprót Kenesi váratlanul összeráncolja a homlokát, mintha valami sürgős dolga volna odakint: — A teremtésit neki! ... No, mindegy . .. Majd gyüvök mindjárt, csak beszélgessetek .... — Sietősen kimegy. Áttünés KENESI az udvar közepén találkozik össze az asszonnyal. — Elment már? — szisszenti az asszony. — Mondom, hadd melegedjenek egy cseppet ... — hunyorít a gazda és csíp egyet a. bajsza hegyin. — De a jézusmárjátokat, majd megmelegítlek én benneteket!... — fordul fel a világ Kene- sinéval és rohanna a házba. Az ember utána kap és visszapenderíti: — Az istállóban tán jobb a levegő, Örzsi! — röffenti vadkanként az ember és olyan rémisztő arcot vág hozzá, hogy az asszony ereiben egy pillanatra megáll a vér, s a következőkben, mintha puskából lőnék ki, úgy iszkol az istálló felé. Áttünés. MÁR ALIG van valamicske bor az üveg fenekén, de azért Zsuzsi csak kínálgatja a legényt: — Az én egészségemre, Jóska! — Zsuzsika, te nagyon jólelkű lány vagy . . . meg szép is — mondja Jóska kedves komolysággal Zsuzsi is elkomolyodik és lehajtja a fejét. De szemének sugara ismét csak a legénybe kapaszkodik és boldog izgalommal várja, hogy rnég többet, még mást is mondjon a legény. De hiába vár, mert a legény néma marad, s közben az öregek is bejönnek. Az asszony szeme szúr, mint a vasvilla: — Vigyél a hízólibáknak meleg vizet! Erigy gyorsan! — adja ki a parancsot ellenvetést nemtűrően az asszony. Zsuzsi kelletlenül oldalog ki. Kenesi is köszörüli a torkát: — Gyere csak ki, Józsi! Kenesiné, mintha viperáról ugorna ki az ajtón: — Zsuzsi, Zsuzsi, gyerebe . gyorsan!... Ä11 ü n;é s JÖSKA, KENESI nyomában lép be az istállóba. — Jó két ló, mi!? — Remek két állat — bólogat Jóska. — Ezek megett oszt jól érzi magát az ember a szekéren. A házat is elhúznák!. . — dülleszti mellét büszkén a gazda. — Oszt nem ragadnának el, ha úgy a te kezedre lenne bízva a gyeplő?... — Engem ugyan nem! — köp markába a legény. — A saroglyába ültetném mind* a kettőt ... Kenesi végigtapogatja szemével a legényt: — Hát az ingújjad teli van. szóse róla!. . . Aztán Jóska szeme a padláshoz erősített ágyra téved, melyhez kis létra van támasztva. A gazda pillantása is követi Jóskáét, s mintegy magyarázatképpen böki neki oda: — A szóga nyoszolyája ... A VENDÉGLŐ nagyterme szépen ki van díszítve. Zsúfolásig tömött, mert Szilveszteri mulatság van. Az asztalok most a balra nyíló két kisebb helyiségben vannak Ott üldögél a férfinépség és szórakozgat, ivogat. A falak menti lócák roskadásig tömve asszonyokkal. A tanítónő haza irányítja az iskolásokat, mert a műsor már befejeződött. Ő maga visszatér, s a lányok gyűrűjébe kerül. A zenekar pattogós csárdásra zendít és egy pillanat múlva táncoló párok lepik el a nagytermet. Az egyik kis helyiségben látjuk a segédjegyző urat. Módos parasztok között ül és iszogat. A másik kisszobában legények mulatoznak. Jóska is ott ül Kovács Feri és Seres Pista társaságában. A többiek már mind Hántolnak. Márta az asszonyok között tereferél. Azért iélszemmel figyeli a táncosokat, de akit az ő szeme keres, nincs köztük. A segédjegyző úr feláll. Jobbra-balra fordítja a fejét, hogy elhatározása mindenkinek szól: — Bocsánat, uraim, de a lábam táncra szólít... — s azzal délcegen kihúzza magát és utat tör magának a tanítónőhöz. Meghajlik előtte: — Szabad lesz. kérem? Táncrakelnek. Egy félkör után torkát köszörüli a fiatalember és nagyon nevetséges a bárgyú kijelentése: — Szilveszteri mulatság ... — Igen... Szilveszteri mulatság — feleli a tanítónő utánozva a kijelentést, s még hozzáteszi, de igen gúnyosan: — Minden évben egyszer van ... — Igen kérem! Azért olyan nagy a varázsa: csak csacsogni és kacagni tud az ember... — csicsergi a segédjegyző és kacag, inkább nyerít. Éppen a kisszoba előtt táncolnak el és Márta megpillantja Jóskát, ahogy nekikeseredve iszik a két cimbora között. Seres Pista vágyakozó szemmel fal a tanítónőbe, maid Jóskához fordul, akin nagyon látszik, hogy sok italt fogyasztott: — Józsi'... öt litert fizetek, ha elkéred a jegyzőtől! Áttünés IGEN JŐ a hangulat. A táncosok szünetelnek. Józsi a prímás felé integet: « — Gyere csak, Gyuszikám! A füstös kapja a hegedűjét és a kisszobába S tornázza magát. Megáll Jóskáék asztala fölött: — Mellik legyen az, Józsikám? — kérdi szolgálatkészen. A legény nekibúslakodva gondolkozik, aztán kiböki: — Belenéztem ragyogó két szemébe ... A prímás rákeserít. Egyszeriben elül a zsivaly, s olyan csendesség iesz, hogy szinte hallani a szívek dobogását. Jóska pedig énekel, de úgy, hogy még annak is összeszorul a szíve, aki nem akarjaFolytatjuk Előadás után imiimmimmimimmmiMimiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiNiiiiiHitiiiiiiMiH a Hu&a iMűví$*-Ucvza A színpadnak szaga van — hallottam már többször, de mindig fejcsóválva vettem tudomásul. Most, amikor a Baja- zid bég előadásának befejezése előtt a kulisszák mögött átmentem a színpadon, éreztem ezt a sajátságos, bódító varázs- szagot. Ez az hát, amitől nem tudnak szabadulni a színészek, ha egyszer megfogta őket, ez az, amit magukba kell szívniuk, ami tartalmat ad életüknek. — Igen, ez és a közönség elismerése — helyeselnek szinte egyszerre Mária Hubová, a bra- tislavai Nemzeti Színház opera- színpadának szólóénekesnője, és férje, Mikulás Huba, a Nemzeti Színház Hviezdoslav színpadának államdíjas művésze — aki — mint megjegyzi, ha csak lehet, nem mulasztja el. hogy feleségéért eljöjjön a színházba. Mialatt lekerül a XVII. századbeli paraszt ruha és Kafkából a „civil" Hubová művésznő lesz, elmeséli, hogy már mint kislány mennyire szeretett énekelni és titokban nagyon vágyott a „világot jelentő deszkákra". — De miért csak titokban, — ötlik fel a kérdés, de egyúttal már meg is vari rá a felelet: otthon nem engedték. Közben észreveszem, hogy a művész-házaspár arcán mosoly jelenik meg, ami végülis nyílt nevetésben tör ki. — Három gyermekünk van, és mind a három színész szeretne lenni — mondja nevetve a szép, szőke művésznő. — De mi nem engedjük —. szögezi le a férje. — A kedv nem elég ahhoz, hogy valakiből igazi színész lehessen, — mondja most már komolyan a művész, — A mi gyermekeink színész légkörben nevelkednek, ezt látják maguk körül, s természetesen megtetszett nekik. .. — Nem is csoda — vágok közbe — elég írígylésreméltóak mind a mama, mind a papa sikerei... — Azt pedig, hogy a mi gyerekeink tehetségesek-e, azt most még nem tudjuk megállapítani — jegyzi meg Hubová művésznő elgondolkozva. — Egész lényünket megköveteli a színészi pálya, magunkat adjuk a szerepekbe. — folytatja a témát Mikulás Huba, de viszont mi vagyunk saját- magunk legnagyobb kritikusai is. S érdekes — velem legalábbis így van — amikor úgy érzem, alakításom nem volt tökéletes, s legszívesebben visz- szamennék a színpadra, hogy egy csekély változtatással újra játsszam az egészet — ilyenkor jönnek a gratulálok, hogy „remek voltál, felülmúltad önmagadat". Azt hiszem, ezzel magyarázható meg az, hogy amikor én előzőleg egy tíz év előtti alakítását, az Inspektor visszatér inspektorát dicsértem, csak bólintott, de barna szemei még régebbi időkre kalandoztak visz- sza, s hirtelen más szerepeit említi: Dantont a Danton halálából, Teli Vilmost, Jánosíkot. De azért én nem hagyom magam, és most is hangsúlyozom: az Inspektorban remek volt! Most pedig a művésznőtől szeretném megtudni, mire emlékszik vissza ő a legszívesebben? — Az operák közül Traviátát énekeltem elsőnek s azóta is szivemhez nőtt ez a szerep. Csak helyeselhetek. Mária Hubová nemcsak gyönyörűen énekli, de tökéletesen játszó is a szerencsétlen Traviátát. — Tiszta szoprán hangjának csengésével összhangban van minden mozdulata, karcsú, magas alakja pedig kiemeli Traviáta alakításának nagyszerűségét. — Jól tudjuk, hogy sok szép sikerre tekinthet vissza, melyek mégis a legkedvesebb emlékei? — Gilde a Rigolettoban, Margaréta a Faustban — ezekkel Brünnben is vendégszerepeltem, Rusalka, — ez tavaly ősszel Budapesten is nagyon tetszett — Elvira a Don Jüanban, Musette a Bohéméletben A Bohémélettel és Traviátával Poznanban is vendégszerepeltem. — Kedves arca kissé elpirul, amint folytatja: — Nagy boldogság volt számomra tavaJ lyi' Szovjetunió-beli utazásunk. Moszkvában, Leningródban hangversenyeztünk, s nemcsak a közqnség, de a szakszerű kritika is nagyon szépen nyilatkozott rólunk. Milyen egyszerű mindezt így elsorolni, pedig a természeti adottságon, a gyönyörű szoprán hangon kívül is, óriási munka és szorgalom szükséges addig, hogy egy énekesnő „kivágja a magas C-t". Tudjuk, hogy Hubová művésznőben a tehetség szorgalommal és lelkiismeretességgel párosul, méltán kapta meg operaénekesnői működéséért a „Kiváló munkáért" kitüntetést. — Egy dicsérettel még én is megtoldom, — szól közbe ez esetben mint férj, Mikulás Huba: — A feleségem nemcsak a színpadon, de a konyhában is megállja a helyét. — Részemre pedig az a legnagyobb élvezet, ha a férjem játékában gyönyörködhetem — adja vissza a bókot a művésznő, s hozzá kell tenni, hogy ebben osztozik vele egész Bratislava színházlátogató közönsége. Mikulás Huba tökéletes alakításai felejthetetlenek. — Egész sor „nagy" szerepe közül nehéz kiválasztani a leg: jobbakat. Ö Jánosík a Jáno: sík halálá-ban, Adamíra ezredes a Rólunk nélkiilünk- ben, Jankó Kral A mi tavaszunk éneké-ben, Richard gróf a Sírva vigadunk-ban, Vávra doktor az Értelmiségiek-ben és ki győzné még sorolni a többit, nem is szólva filmalakításairól, amelyek közül nem lehet szó nélkül hagyni a Harcnak holnap lesz vége Tokár párttitkár alakítását. — Apropos, film, Régen láttuk filmszerepben. — Öt évig nem filmeztem, de a most készülő új szlovák film, az Utolsó boszorka egyik főszerepét játszom. Ha meggondoljuk, hogy Mikulás Huba színészi és filmszínészi működésén kívül a Hviezdoslav színpad vezetője, önkénytelenül felmerül a kérdés, hogy győzi mindezt ? A nagy művész barátságos arcán szinte visszatükröződik hivatása szeretete, amint meséli: — Mindent lehet. Az igaz, hogy nincs szabad időm, egész, napom és estém a színházé. De boldog vagyok, hogy színházunk beváltotta a hozzáfűzött reményeket, s büszkeség tölt el arra a gondolatra, hogy ez az első szlovák prózai színház, amely minden este látszik, mégpedig „telt házzal", — teszi hozzá a vezető elégedettségével — Arra törekszünk — folytatja — hogy színházunk megfeleljen a mai színház követelményeinek és hivatásának, amely feleletet ad a ma kérdéseire, bármilyen igényesek is legyenek azok. Későre jár az idő Elbúcsúzom a művész-házaspártól. De az ajtóból még visszaszólok: — Hátha csinálok még interjút valamelyik Huba-gyerekkel...’ Miz5f ANF KATA! Um
