Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1957-04-09 / 15. szám
/Hr tüzes \Deronka Valami furcsa, eddig nem tapasztalt érzés vett rajtam erőt, amikor beléptem a kuncicei Klement Gott- tvald Vasművek kapuján. Hogy mi volt ez, magam sem tudom. Talán az üzem nagysága, vagy a magas kemencék jölött úszó füstfelhők voltak rám olyan nagy hatással. Mert az igazat bevallva, sok helyen, sok üzemben jártam, de magas kemencét látni, méghozzá csapolás közben, ez- ideig még nem volt szerencsém. — Vezetőm ugyanis a Piámén míru — üzemi lap — főszerkesztője, azt Ígérte, hogy meglátom a csapolást, és a Veronkát is munka közben. tán csak azértis, szándékosan lasst ■ tóttá a haladást. Lépten-nyomon megállt, és fáradhatatlanul magyarázta az egyes tornyok, kémények, épületek rendeltetését. Érdekelt a magyarázat is, de azért ezt szívesebben későbbre halasztottam volna, csakhogy mielőbb megismerkedhessem a titokzatos Veronkával. Egyszerre valami furcsa sistergés, pattogás szakította félbe kísérőm magyarázatait. — Siessünk ám, — mondja, — mert még lekéssük a csapolást. Szedtük is szaporán a lábunkat és idegen létemre én haladtam elől, Jobb későn, mint soha Mialatt a magas kemencék felé haladtunk, többször hallottam vezetőnktől és másoktól is, a Veronkát emlegetni. így hát akarva, nem akarva, mind kíváncsibb lettem a sokat emlegetett Veronkára. Nem csoda, hisz még a bágeresek is, akik mellett elhaladtunk, ezt kiabálták egymásnak: „Nézd, ott megy a Veronka, úgy látszik, nemsokára csapolnak a kemehcések". Kíváncsian néztem körül, de bizony nem láttam egyetlen nőnemű lényt sem a környékünkön, csak egy vasúti kocsira szerelt ciszternát sikerült megpillantanom. Ez pedig bizony egy- ' általán nem hasonlított az általam elképzelt Veronkához. Mert magamban már el is képzeltem, hogy ki és milyen lehet ez a Veronka. Ha any- nyian ismerik, bizonyára mérnök, ha nem főmérnök, vagy gyártás-vezető, — gondoltam magamban, ha egyszer még a bágeresek is csapolásra következtetnek jelenlétéből. Bizonyára valami ilyen funkciója lehet és ráadásul biztosan fiatal, vagy legalábbis középkorú, nagyon szép nő lehet, ha azok, akikkel eddig beszéltem (pedig elég sokan voltak) idősebbek és fiatalok egyaránt, szerelmesek belé. — Mert erre következtettem abból„ hogy milyen lelkesen, dicsekedve beszéltek róla. — Mintha a világon csak nekik lenne csinos főmérnöknőjük, épp’ úgy beszéltek róla, — morfondíroztam magamban rosszmájúan. Csak egyszer zavarta meg valami elképzeléseimet felőle. Mégpedig az, hogy nőket is hallottam dicséröleg nyilatkozni róla, hogy milyen erős, ügyes, és így tovább (a róla hallott dicsérő jelzőket tán estig is sorolhatnám). Ez az egy megzavart, mert állítólag (nem tudom igaz-e vagy sem) a nőkről azt mondják, hogy az a gyengéjük, hogy a náluk csak egy fokkal is csinosabbat ritkán, a legtöbb esetben, egyáltalán nem dicsérik. De ez még csak fokozta kíváncsiságomat. Sürgettem is eleget kísérőmet, hogy siessünk, mert még utóbb lekéssük a csapolást. Az úgy látszik, észrevette, mi fúrja az oldalamat, s Innen csakhogy — ezt még magamnak sem akartam bevallani — mielőbb Veronkával lehessek. Szerencsére, nem voltunk már messze a magas kemencéktől, és röviden elgyönyörködhettem a ritka látványosságban. Az előbb látott vasúti kocsira szerelt ciszternába pattogva, száz és ezer csillagot szórva, ömlött a folyékony vas a magas kemencéből. Számomra igazán szép és ritka látvány volt ez. De fél- szemmel mégiscsak Veronkát kerestem továbbra jé, mert még előbb feltettem magamban, hogy csakis róla fogok írni. Azonban hiába kutattam. Nemhogy lányt, de még öregasszonyt se láttam sehol. Már-már azt gondoltam, hogy nem is fogom meglátni öt. Ekkor megszólalt a vezetőm: — Ez volna hát a mi Verőn- kánk, — mondta, és rámutatott a ciszternára. Hogy ki nevezte el Ve- ronkünak, és mióta hívják így, azt tán még a legöregebb munkás sem tudná megmondani. 4 i mrerímcmm ft Március 31-én a Bratislava— Ivánka-i repülőtéren körülbelül 5.000 ember tekintette meg a szovjet TU- 104 lökhajtásos utasszállító repülőgépet. A repülőgép 22 perc alatt tette meg a Prága—Bratislava közötti utat. A repülőgép mindenkinek nagyon tetszett. ft A bánovcei Zornica üzemben két hónap alatt 2.14 százalékkal csökkentették az önköltséget. A megtakarított anyagból 14 0Ó0 férfiinget lehetne készíteni. ft A határszélen lévő mezőgazda- sági üzemek az első negyedévben nyolcszáz új munkaerőt toboroztak. A prágai kerületből kétszázan telepedtek le a határszélen. A jelen időszakban még hatszáz új családi ház áll üresen, várja az új lakókat. ft Moszkvában nyolc millió csokor virágot készítenek a fesztivál résztvevői számára. Ez kétszer annyi, mint amit egy nyáron keresztül eladnak a moszkvai virágárusok. így a fesztiválra érkező egyetlen vendég sem marad virág nélkül. A galántai járásban lévő kajali szövetkezet kertészetének dolgozói kötelezettséget vállaltak, hogy a terven felül még, kitermelnek 20.000.— korona értékű zöldséget. . Felajánlásuk teljesítését mér megkezdték. Alig 25 árról 15 mázsa spenótot szállítottak el. Képünkön a kertészet fiatal dolgozóját Lehocki Bözsit látjuk, munka közben. HAT ÖRA LEHETETT. A falura ráborult az est homálya. Az emberek az esti etetés körül foglalatoskodtak. Az ügyesebbek már az itatásnál tartottak, vagy már családi körben pihenték ki a nap fáradalmait. Benyadik Gyurka kerékpárján hazafelé igyekezett a szövetkezeti istállóból, ahol a ' fiatal • üszőket gondozza. Egész nap lót-fut közöttük, este már bizony holt fáradtan ér haza. — Mama kérem, gyorsan a vacsorát, mert megyek a kultúrházba! Amíg a mama az étéit készítette, Gyurka máris átöltözködött, hogy „emberségesen" nézzen ki. Lenyomta az ételt gyorsan és máris rohant a falu túlsó végére. A kultúrházban már élénkség uralkodott, már vagy 15 fiatalt talált ott és egyre többen gyülekeztek. Kis csoportokba verődve, ki-ki a maga módján szórakozott. telkesen játszanak, közben azonban megrepedt a ping-pong labdájuk és elgurult a padok alá. Krisko Jankó egész beleizzadt, eltette a labdaütőt és mélyen felsóhajtott: jaj, ha legalább ping-pong asztalunk lenne! — Micsoda mérkőzéseket rendeznénk! A nagyterem függönye mögül vidám kacagás ütötte meg a fülemet. Jól sejtettem, a táncegyüttes tagjai jöttek össze. Tóth, a „járás“ ismert táncosa éppen befejezte az egyik táncfigurát. Éppen mondják, hogy ma már nem táncolnak többet, mert Kiss Marianna, az együttes vezetőnője beteg. — Most az ifjúsági alkotóverseny járási fellépéséről beszélgetnek. Ügyesen pereg a nyelve Német elvtársnőnek' Este a kultiírházban „Mi bizony jól felkészültünk, mindenki lebeszélt minket, hogy ne is menjünk Ipolyságra, mert. úgysem nyerünk. De hol van az megírva, hogy mi nyerjünk! Mi megmutatjuk, hogy a százdi fiatalok dolgoznak és szórakoznak is. — Csak a fiúk is- közénk állnának, akkor aztán biztosan megnyernénk a versenyt! A többi táncos is osztja véleményét. Úgylátszik, hogy a fiúk ügyetlenek, de mindjárt meg is győződünk róla, Nézzük csak meg, mit csinálnak. GYÜLÉSEZ1K EGY SZERVEZET — Ma ott voltam a testnevelési szervezet járási bizottsága ülésén. Azt mondták, küldjük ki oktatásra az edzőnket. A bírók oktatására is ki kell valakit küldeni. Jő lenne, ha valaki a fiatalok közűi menne. Szóval, ez volna az első és a második pont és végül most megbeszéljük a vasárnapi „kulcs történetét“ — ennyit vágott ki egy szuszra Ozsvald Árpád, a CISZ helyi szervezetének alelnöke és az újonnan megalapított testnevelési szervezet funkcionáriusa. Most már kezdem érteni _ a helyzetet. A testnevelési szervezet gyűlésén vagyunk. Mi a tervük? Futballpályát akarnak építeni és jól felépített csapatukkal beneveznek a járási versenybe. Rövid tanácskozás után megállapodnak, hogy a sportbírók oktatására elküldik Pénzt, a GTA brigádosát és az edzők kiképzésére Kiss Bélát, aki már nem CSISZ tag ugyan, de azért minden gyűlésen ott van. Valóban látom, hogy itt a fiatalok mindent elkövetnek, hogy f «Rendüljön a sport. A „KULCS-TÖRTÉNET“ Nem valami kulcskérdésről és döntő problémáról van szó, csupán a kul- túrház kulcsáról. Úgy történt, hogy az EFSZ gyűlésére a fiatalok programmal készültek, de a fiatalokat nem engedték be a kultúrházba, mert hogy állítólag ott van az EFSZ bora. — A fiatalok nem próbálhattak, így fel sem léphettek a gyűlésen. Vasárnap, amikor éppen CSISZ gyűlést akartak tartani, találkoztak a helyi nemzeti bizottság elnökével, aki nem volt valami rózsás hangulatban s amikor a kúltúrház kulcsát kérték tőle. csúnyán lehordta őket. Az elnök azt hozta fel kifogásul, hogy a nagy terem melletti helyiségben választási agitációs központot létesítettek, ezért nem mehetnek oda a fiatalok. (Hát akkor miért van?) A fiúk rémesen dühösködtek, azonnal összejöttek a kerékgyártó műhelyben és ott határozatot hoztak: a kúltúrház feltétlenül a fiataloké is, mert 5.000 brigádórát dolgoztak le az építésénél. Igazán nevetséges, hogy a helyi nemzeti bizottság elnöke nem engedi be azokat, akik arra igényt tartanak és megdolgoztak érte. A „kulcs története“ úgy fejeződött be, hogy a kúltúrház kulcsa ezentúl a gondnoknál lesz, aki majd mindig odaadja a kulcsot, amikor arra a fiataloknak szüksége lesz. KÉSZÜLNEK A FESZTIVÁLRA A fiúk megnyugodtak és a vezetőség indítványára azonnal tagsági gyűlést tartottak. A fesztivál jelentőségéről Tóth Jóska beszélt. Rövid vita után máris megszületett a határozat: Felkeresik a családokat és gyűjtést indítanak a Szolidaritási Alapra. A fiúk gondoskodnak a feszti- váli sportjelvény-szerző verseny szabályainak betartásáról. A lányok sem maradnak vissza és szintén résztvesz- nek a versenyben. Nem feledkeztek meg a szövetkezetről sem. Gondozás alá vesznek 50 hektár rétet és legelőt, valamint egy hektár kukoricát. Aratáskor 25 hekV táron keresztbe hordják . a kévéket, és készítenek 150 köbméter silőtákar- mányt. Még sok mindenről szó esett és észre sem vették, hogy már tíz őrá felé jár az idő. haza kellene menni, holnap dolgozni kell. A kultúrházban lassan kialudt a fény. az utca elcsendesedik, csak itt-ott a kiskapukban hallatszik még beszélgetés. ÍJÁN BRINDZA Csalódtam, de a csalódás nem bántott. Mert a Veronka így is nagyon szép aolt. Ilyen tüzes szépséggel, óriási érőnél, (a Veronka 160 tonna vasat bír el) bizony egyetlen lány, asszony, sem rendelkezik. Veronka megismerése után már sokkal nagyobb figyelemmel néztem a környezetemet. mindent egyszerre szerettem volna látni, tudni. A kemence kezelését, szabályozását, és az adagolást. Volt néznivaló elég, és nehéz lenne mindent aprólékosan leírni, erre talán egy egész újság is kevés lenne. A magas kemencék után figyelmemet főképp a kemence teteje felé vánszorgó, óriási teknősbékákhoz hasonló csillék kötötték lé. Honnan jönnek, hová mennek, mit rejt a belse-' jük és kik rakják meg — kérdeztem kísérőmtől. — Erre majd Novotná Anna fog felelni — mondta. Éppen hozzá megyünk. És már vezeteti is a kemencék mellett kanyargó folyosókon, lépcsőkön. A magas kemencék kezelőinek kedvencére, a karcsú, alig huszonkét éves Anickára, egy kis helyiségben akad- tutik rá. Szinte hihetetlennek tűnt, hogy a nehéz csilléket 8 rakja meg vasérccel, koksszal és szállítja őket a rakodóról a kemencék fölé, és 8 is üríti ki azokat. Mindezt egyedül végzi. Elmondani is sok, nem még megcsinálni. De azért ne ijedjünk meg. A kezét nem töri fel a lapátnyél. Mindezt gépek végzik el helyette, egy-egy gomnyomásra. Megnyom egy gombot és a csille tele- ömlik vasérccel, és az olvasztáshoz szükséges más anyagokkal. Megnyom egy másikat, és egy láthatatlan gép máris húzza felfelé a csillét. így megy ez állandóan, körbe-körbe, míg csak le nem telik a műszak. AniSka lelkesen beszél a munkájáról, de mikor magáról kellene beszélnie, szerényen elhallgat. Csak annyit mond, hogy az üzem születése óta itt dolgozik; és együtt nőtt. fejlődött az üzemmel. így van ez helyesen. — Neki nem kell magáról beszélnie, beszél helyette a munka, melyet becsületesen elvégez. Ez a szószólója, az érettségi bizonyítváanya. VARGA ERNŐ 1 A párát kergető tavaszi szellő ' meleg napsugár rügyet fakaszt, virág r szirmot bontogat. Rövidesen meny asszonyi fátylat ölt az útszéli tüské: csalit. A kökénybokor virágbokorr; változik. A virágillatos levegő és a madái dalos határ kicsal bennünket, öröme lop szívünkbe. Egy-egv ránc elsimu a gondterhelt homlokon. De mint mindennek, egyszer énnél is elérkezik a vége. Sárgul a virág pereg a szirom és a méhecskék álta beporzott bibe elkezd húsosodni. — Gyümölcsé válik. A szép és jő mellett azonban megjelenik a rossz is A rusnya férgek egész hada tépi rágja a levelet, gyümölcsöt és érésrí sok helyen nem marad más, csal a szomorú tapasztalat. És legtöbbszöi ez a szomorú, de hasznos tapasztalatot nem használjuk fel javunkra. — A gyümölcsfáinkról nem szedtük lo a fonnyadt gyümölcsöt, az összezsugorodott leveleket, pedig ezek a kártevők fészkei a betegségek melegágyai. Még most Is leszedhetjük az aszót! gyümölcsöt, az összesodródott leveleket, de ha nem vigyázunk a gyümölcsfákban könnyen kárt tehetünk Törik a rügy, reped az ág, kezünk vagy lábunk alatt. A száraz levelekben már kis , hernyók hemzsegnek, lehet, hogy nagyrészük már szétmászott az ágakon. Óvatosan azonban nem teszünk nagy kárt a gyümölcsösben és megakadályozzuk a pusztítást. a Ha késő is már az aszott gyümölcs l- és zsugorodott levelek leszedése, jje ’- inkább most, mint soha. IS A múlt héten Zsarnőn jártunk. Az á iskola udvarán meglepő kép tárult szemünk elé. Az iskolás gyerekek úgy r megleptek egy almafát, mint hernyók ;t a kövér levelű lombot. Vigyázva szeli degették a kártevők fészkeit. Még egyet sem hagytak a fán. A magasból k a fiúk, az alacsony ágakról lányok j szedegették. De nemcsak az iskola udvarában végzik ezt a hasznos munkát, hanem otthon is. Ezek a kis diákok és nevelőjük dicséretet érde- , mel. Jó lenne, ha más iskolák is i, e követnék példájukat. Kirándulás alkalmával a falu közelében a csalitokat is megtisztíthatják a kártevőktől, mert innen is terjed a fertőzés a drága gyümölcsösökbe. CSUR1LLA JÓZSEF A jő cukorrépa termés egyik előfeltétele, jól előkészíteni a talajt és időben földbe juttatni a magot. A sopomai szövetkezeti tagok már mindkettőt megtették. Képünkön Pastucha Sándor traktoros és Sipka Lajos, szövetkezeti tag a 35 hektáros répatábía utolsó hektárjába vetik a magot.
