Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1957-04-09 / 15. szám

Az elmúlt hetet, Nyugat-Európát és a tengerentúli országokat érintő szovjet diplomáciai akciók jellemezték.

Elsősorban itt volt a szovjet külügyminiszternek a bermudai angol amerikai tanácskozásokra vonatkozó kijelentése, továbbá a dán miniszterelnökhöz és a japán kormányhoz intézett jegyzéke.

Ezek a jegyzékek nagy gondot fordítottak a háborús előkészületnek és az atomfegyverek problémáira.

A Dániához — amely a NATO katonai egységek számára támaszpontot nyújtott — intézett jegyzékben a Szovjetunió kihangsúlyozza, hogy ez az eljárás Dánia öngyilkosságához vezet. A dán nép számára mérhetetlen szenvedést hozna egy esetleges megtorlásszerű atomtámadás, a katonai atomtámasz- pontok ellen. A Szovjetunió ezért Dániát az ilyen eljárástól óva inti.

A Japánhoz intézett jegyzék tulajdonképpen válasz Japán azon kérésére, hogy a Szovjetunió állítsa le a nukleáris fegyverekkel való kísérletet. A szovjet jegyzék kijelenti, hogy a Szovjetunió már néhány év óta a nukleáris fegyverekkel való kísérletek beszüntetésén fáradozik és mindig a nyugati hatalmak ellenállásába ütközik. A szovjet jegyzék megállapítja, hogy a japán kormány a hangoztatott vélemény ellenére a legutóbbi tárgyalásoknál nem támogatta a szovjet szempontot. A japán aggodalmakat csakis az távolíthatja el, ha Japán támogatja a nukleáris fegyverekkel való kísérletek azonnali beszüntetését célzó szovjet javaslatot.

Franciaországban a közvélemény nagy felháborodással fogadta azt a körülményt, hogy Speidel generális vette át az atlanti-hadsereg parancsnokságát. Ezzel a kérdéssel még bővebben foglalkozunk.

Közép-Keleten az izraeli uralkodó körök fenyegetődzése mellett folytatódtak a nyugati hatalmak és Nasszer egyiptomi elnök közötti tárgyalások, a Szuezi-csatorna hajózási rendszabályairól.

„HEIL SPEIDEL!"

Egy nappal később, de mégis csak eljött Speidel, a volt náci generális, hogy átvegye Közép- Európában az atlanti-hadsereg vezetését. A fontainebleaui kastélyban francia, brit és amerikai egységek tisztelegték előtte. És a francia katonai zenekar a . Deutschland, Deutschland über aí!es“-t pardon, az új nyugatnémet himnuszt játszotta. Negyven évvel ezelőtt a „Gotter- hslte"-t", húsz évvel ezelőtt a Deutschland, Deutschland über

Interjú K. A. Fagerholmmal a Finn Köztársaság miniszterelnökével

.Nagyon jó, ha az ifjúság Ilyen találkozókon összejön".

Finnország miniszterelnöke fogadta a Fesztivál című lap munkatársát és szívesen válaszolt kérdéseire.

Kérdési

__A_Dyáron Moszkvában lesz m.eg'tartva a VI. VIT a békéért és barátságért. Mi az Ön véleménye erről a találkozóról? Válasz: Véleményem szerint nagyon jő, ha a világ ifjúsága ilyen találkozón összejöhet. Kérdés- Tudomásunk szerint Finnország fiataljai is készülnek a VIT-re, mit gondol ön ezekről az előkészületekről?

Válasz: Finnországban az ifjúságnak nem minden rétege készül, sokban függ a szervezőktől, akik az egyes rétegszervezetekben dolgoznak. (Finnországnak nincs egységes ifjúsági szervezete. A fordító megjegyzése.) Az összes nemzeti sportszervezetek képviselői azonban egész biztosan r^ztvesznek a VIT alkalmából Moszkvában megrendezendő sportversenyeken.

Képünk a Mongol Népköztársaság egyik cipőipari kombinátu- sában készült, ahol a dolgozók a legjobb minőségért versenyeznek.

állást és ma ?... A szövegen nem múlik, a dallam mindig ugyanaz marad — a német imperializmus régi nótája, az mindig tovább él. És így Speidel generális, Rommel marsall — Franciaország egyik meg- szálőjának jobbkeze, lett az atlanti egyezmény középeurőDai parancsnoka. Franciák, angolok és amerikaiak tisztelegtek előtte és teljesítik parancsait.

,,Az, aki a felszabadulás utáni években azt merte volna mondani, hogy tfz év múlva a holland hadsereg Rommel vezérkar főnökének lesz alávetve“ — írja a De Telegraff című holland lap — „azt árulónak tartották volna és bíróság elé került volna“.

Természetesen változnak az idők, ma azt tekintik árulónak, aki nem adja meg magát Speidel parancsának.

Franciaországban már akadtak ilyen bátor egyének, dacára annak, hogy tisztában vannak azzal, a börtönt nem kerülik el.

„Speidel Franciaországban egész otthonosan érzi magát" - állapította meg a Frankfurter Allgemeine és világosan arra a tevékenységre célzott, melyet Speidel Franciaorszáqban a megszállás alatt fejtett ki.

De a francia nép nem szűnt meg tiltakozni Speidel jelenléte ellen és a generális érzései bizonyára megváltoznak.

AZ ELSŐ KONVOJ A SZUEZI-CSATORNÄN

A viharos októberi napok óta a Sfuezi-csatornán az élmúlt pénteken haladt át az első konvoj. Jelképesen hatott amint a konvoj élén a Szovjet KraSz- nodar haladt. A Szuezi-csatorna újbői üzemképes.

Ez a kérdés egyik része. A tviáslk része azt a kérdést érinti, amely miatt Közép-Keleten az elmúlt év őszén a háború kitört: vajon a nyugati hatalmak különösen Anglia és Franciaország beleegyezik-e a Szuezi-csatorna államosításába, vagy peidg tovább folytatják fortélyaikat és nem hagyják abba a nyomást?

Nasszer elnök az elmúlt napokban az illetékes kormánvok- nak memorandumot küldött, amelyben kifejti, hogy a csatorna hajózására vonatkozólag milyen alapelvekhez argaszko- dik. A lényeg az. hogy Egyiptom kitart a Szuezi-csatorna feletti szuverenitása mellett és nem nyújt semmiféle, lehetőséget arra nézve, hogy a Szuezi- csatornát bármilven módon nemzetközivé tegyék.

A csatorna fenntartási és karbantartási céljaira Egyiptom alapot fektet le, amelyre az áthajózásért járó illetékek 25%-át utalják át.

Ezt a részleges engedményt — a megállapított összegben való fizetést Nyugatqn egy bizonyos hálával fogadták.

Kétséqtélen, hogy a konfliktusból Egyiptom került ki győztesen. És mi maradt hátra Franciaország vagy Anglia számára? Hajózzák körül Afrikát'7 Üjabb összeütközésedre kerüljön a sor? Az, aki é meghódított területről nemrég visszavonult, az nehezen bocsátkozik üjabb vállalkozásokba

Ezért a múlt héti egyiptomi újságok azon feliratait, melyek a Nasszer memorandumára való

nyugati visszhangra vonatkoznak ne vegyük túl koraiaknak „A Nyugat elismeri vereségét és elfogadja Egyiptom előterjesztett feltételeit".

Mindazonáltal, hogy nem említik a Szovjetunióval folyó tárgyalásokat, egyről mégse feledkezhetünk meg: szovjet hajó volt az első, amely az újból megnyílt Szuezi-csatornán a konvoj élén végig haladt.,

Bratislava felszabadításának 12-lk évfordulójára Bratislavába érkezett Kárpát-Ukrajna küldöttsége Jurij Vasziljevics llnyicki elvtárs vezetésével. Képünkön vendégeink Ludovit Gerec, a bratislavai központi nemzeti bizottság alelnökével beszélgetnek.

Hazafelé

Ha hosszabb időre búcsúzik ember szeretteitől, közeli hozzátartozóitól, mindig az az érzése, mintha valamilyen húr megpattana szívében, mintha lelke egy részét kiszakítanák. Én is mikor búcsúzásra emeltük fel „Kagor“ borral teli poharainkat, hiába igyekeztem jókedvű lenni, rokonaim köny- nyes szeme láttára nékem is elszoritotta torkomat a fájó érzés, hogy itt kell hagynom unokatestvéreimet, nagynéné- met, akik azalatt az oly rövidnek tűnő két hónap alatt any- nyira szívünkhöz nőttek. A Szovjetunióba való tartózkodásunk ideje alatt sokezer kilométert utaztunk és sok várost, falut láttunk útközben, keleten, nyugaton, északon és délen. Szemünk előtt feltárult Szibéria hatalmas területe a kék Jeni- szej, Irtis, Ob folyőival, a Fekete tenger csodás látképével, rózsás kertjeivel, üdülőhelyeivel, a Balti tenger, a Kola félsziget, Ukrajna búzatáblái — és mindez felejthetetlen emlékeket hagyott egész életünkre. Mégis nem a táj, a szép természet nem a tajga vagy az újraépített városok hagyták bennük a legnagyobb és legmélyebb benyomást, hanem a szovjet emberek testvéri együttélése, vendégszeretete, előzékenysége és hazája iránti forró szeretete. Ez kisért el minket mindenhová a 25 ezer kilométeres úton. Amerre csak utaztunk kis őrházak, nagy állomások mellett, Szibériában, délen

nyugaton, mindenütt találkoztunk egy és ugyanazon sióval: Béke, békét akarunk, a békéért harcolunk. Néhol fehér kövekből volt gondosan kirakva a pázsiton, néhol festékkel irta valaki az üzem falára. Moszkvában május elsején piros lámpákkal volt ez a sző az épületeken felírva. De minden formájában a szovjet nép közös óhaját fejezte ki a békeszere- tetet. Annyi szenvedés után, amennyit a szovjet nép átélt hazája szabadságának védelmében érthető is ez a forró óhaj.

Hazafelé utaztunk, mikor Kijevben együtt szálltunk ki egy ukrán családdal. Ők is várták a következő vonatot és így szívélyesen elbeszélgettünk a mai helyzetről a lakáskérdésről az ukrán nép jövőjéről. — Megvagyunk, elégedve a mai életünkkel. Tudja elvtárs, csak béke legyen és hamarosan még jobban fogunk élni mint most. Csak ne legyen mégegyszer háború és né hulljanak többé bombák házainkra, gyermekeinkre és akkor a világ nagyot fog majd nézni, hogy mit tudunk mi békében alkotni, mennyire életképes a mi rendszerünk. Ezért hangoztassuk mindig a békét, s ezért tesz meg mindeh lehetőt kormányunk a háború elkerülésére a békés megegyezésre.

Ez az egyszerű ukrán ember jól fejezte ki az egész szovjet nép forró óhaját. Hazafelé utazva ismét eszembe jutottak a Szajáni hegyek a Jeniszej, tajga, a szűzföldek, ahol mindenütt szeretet és barátság vett körül. A szovjet nép mindig és mindenhol megbecsüli a szomszédját, akikkel barátságban és jó viszonyban akar élni. Csak hazafelé utazva értettem meg miért kaptam annyi virágcsokrot a szovjet komszomolis- táktől, amikor hazámról, népemről beszéltem nékik. Csak akkor értettem meg miért szeretik a szovjet olvasók annyira híres írónk Hasek regényét a Svejk katonáról, miért szeretik dalainkat, táncainkat. Azért mert éppen ez a barátság, az kölcsönös megismerkedés, egyik feltétele a szoros testvéri kapcsolataink elmélyítésének a békés építő munkának. Látogatásaink alkalmából több emlékkönyvbe írtam be iskolákban, muzeúmokban a Szovjetunióban nyert benyomásaimat. Biztosítottam a szovjet népet arról, hogy hazánkban ugyanolyan forró szeretet és meg tisztelés él dolgozóink körében a szovjet nép iránt, mint amilyen megbecsülést tapasztaltam az egész Szovjetunióban népünk, hazánk iránt. Találkoztam sok olyan

szovjet emberrel, akik Csehszlovákiában fejezték be győztesen a háborút. Ezek az elvtársak sohasem felejtik el hazánkat, azt a forró fogadtatást amiben itt részük volt, hős partizánjainkat, akik egy vonalban harcoltak a szovjet bajtársaikkal.

Mikor anyám, aki 34 éve nem volt a Szovjetunióban meglátta a Lenin hegyeken épült Lomonoszov egyetem gyönyörű épületét a moszkvai Metrót, az épülő Szibériát, hazafelé így szólt hozzám:

— Tudod fiam, ha hazaérünk elmondjuk mindenkinek, hogy mily hatalmas fejlődésen ment keresztül a Szovjetunió, milyen odaadó nép él ott, amely hazájáért minden percben kész életét is feláldozni. Elmondjuk azt, amit láttunk keleten, délen, Moszkvában, Leningrádban, mert azt kevesen látják meg hazánk lakosai közül.

Megértettem anyám lelki örömét, amikor annyi év után újra látta szülőföldjét, de nem olyannak mint, amikor elutazott, hanem szépnek, nagynak.

Keserű volt az elválás Szibériától, Moszkvától, a Fekete tengertől, a rokonoktól. Igaza van annak a szóiásmondásnak, hogy aki egyszer megpróbálja a szibériai életet, vágyik annak szíve vissza, különösen akkor,

ha még hozzá ott is született. Nem lehet mindazt szavakkal leírni, amit átéreztünk mind a ketten közeledve a határhoz. De sok élmény és életünk végéig tartó emlék marad szívünkben. Mindezt leírni még egy könyv is kevés lenne.

Mikor ajándékokkal megrakva kiszáltunk a határállomáson Csapon egy kicsit félve léptem a vámőrség szobájába, hogy nem e fognak valamit kifogásolni a vámőrök. Kinyitottuk bőröndjeinket és vártunk mikor kerül ránk sor.

— Charaso tovariscs! Bezárhatja. — A fiatal vámőr még csak belesem nézett koferjaink- ba.

Még beszaladtam a postára, hogy feladjak egy táviratot a rokonaimnak. „Mégegyszer köszönjük a határról a forró fogadtatást, szeretetet és vendéglátást, — majd rövid gondolkodás után odaírtam: — az egész szovjet népnek".

Mikor mindezt írom, gondolatban újra ott vagyok rokonaimnál testvéremnél.

És eljön, tudom biztosan eljön egyszer az az idő is, amikor szabadságomat minden évben együtt fogom eltölteni rokonaimmal, testvéreimmel Szibériában, a Fekete tenger partján, vagy a Kola félszigeten. És akkor már nemcsak én, hanem száz és ezer ember fogja megcsodálni a Szajáni hegyek romantikus táját és szépségét, az óriási vizierőmű- veket, városokat a tenger szép látképét és élvezni a szovjet nép nagy vendégszeretetét.

VÉGE

A béke tengerésze

I Eljárást indítottak Henry Martin, a Francia Kommu- I nlsta Ifjúsági Szövetség titkára ellen, „a hadsereg de- I moralizáiásának“ vádjával.

' A földkerekség legtávolabbi országaiban is ismerik, a hős francia tengerész nevét

.......... azóta kétszeresen

szeretjük Franciaországot, ahol az anyák ilyen fiakat hoznak a világra, mint te"

1 | — írta róla Nazim Hikmet.

Henry Martin, ma amikor a francia gyarmatosítók Al- i gériában csinálják ugyanazt, mint amivel Vietnamban csődbe jutottak — ezt mondja: „én azt akarom,

| hogy az algériai nép is szabad legyen és szabad legyen Franciaország népe is". Ugy- I látszik ezt nevezik francia hivatalos körökben „a hadsereg demoralizálásának".

i

A bermudai tárgyalások margójára

i

A Szovjetunió külügyminisztériumának nyilatkozata kötötte le a múlt héten az | emberiség figyelmét. Ez a nyilatkozat rámutatott arra, hogy a Bermudákon a

I világ két nagyhatalma a biz- | tonsági tanács kéx állandó

tagja, jött össze, és joggal \ vártuk, hogy tárgyalásai i hozzájárulnak a világ békéII jéhez, amiért nagy mérték- , ben felelősek is. Természe- 1 tesen egészen más, az ellen- |I kezője történt.

Amíg az emberiség leg- | alább azt gondolta, hogy I egy lépéssel előbbre jut a legégetőbb kérdésben, a leli szerelés és a nucleáris fegyverek betiltásában, addig a I bermudai kommüniké kijelenti, hogy biztonságunknak

I „az atomfegyver gátló hatásától kell függnie".

Ez az állásfoglalás nem

II vezet semerre. Ez olyan | nézet, ahol kiút a háború.

11 A szovjet nyilatkozat felteszi a kérdést: mi az oka,

, hogy USA és Nagy Britannia. kormányai elutasítják az I atom- és hidrogénfegyverek betiltására irányuló javasla- ' tokát? ' Itt a válasz “csak

I egy lehet: közvetlenül az ' atomháború előkészítésének

II útjára léptek.

A nyugat-európai népek I legnagyobb tragédiája az a 1 valóság, hogy ezen országok | uralkodó osztályai azzal, hogy hozzáláttak hadseregüket atomfegyverekkel felszerelni, és hogy területű- | kön támaszpontokat nyújtanak a rakéta és nucleáris fegyverek kilövéseihez, ka- I tasztrofálisan veszélyes, ön- 1 gyilkos politikát folytatnak.

| „Lehetetlen észre nem venni, hogy Nagy Britannia kormánya ezen határozatá- I val az angol népet a kikerülhetetlen visszavágó atomcsapás káros hatásainak teszi ki, abban az esetben, ha a NATO részvevői agressziót robbantanak ki.

| A bermudai értekezleten i a két legnagyobb nyugati | hatalom, kinyilvánította, hogy i politikájuk alappillére az at- 1 lanti paktum. De a nyolcéves létezésének mik az eredményei? Hatalmas fegy- | verkezés, ami eddig 372 milliárd dollárba került a nyu- | gáti hatalmaknak. (Hogy I képet alkossunk, Amerika 1 költségvetése az 1957-es I évre 71 milliárd dollárt tesz I ki.)

Amíg az emberiség elvárta, hogy a fentemlített problémák részben megoldásra találnak, addig a bermudai || tárgyalások megerősítik és I igazolják az eddigi politiká- 1 jukat.

I A bermudai tárgyalások így világosan megmutatták, , I hogy USA és Nagy Britannia kormánya külpolitikájukban továbbra is az agresszió irányában szándékoznak haladni.

i Ne feledkezzünk meg a | történelem kemény tanúságáról, hogy az agresszió politikája és az erőpolitika

I ritkán vezetett ahhoz a célhoz, ahogyan a kezdeménye| zök ezt elhatározták.

— lac —

>

II

.............