Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1957-04-01 / 14. szám

ióC’Sozürl’ J égyzetfüzetből Hatalmas gőzkalapácsok zuhogá- sától, emelődaruk láncainak csörgésé­től hangos a komáromi Steiner Gábor hajógyár és környéke. Szorgos kezek munkája nyomán épülnek a hajók, melyek majd a Volgán, vagy a Donon hasítják karcsú testükkel a vizet, ve­rik a hullámokat. Fejlődnek, tanul­nak az emberek, kik vagy kinek apái a múltban a nagyságos vagy méltó- ságos urak birtokán éhbérért túrták a jöldet. Most hajót építenek, darut kezelnek, vagy éppen mint mérnökök terveznek, dolgoznak a gyárban, ve­zetik a munkát. Az egyik így, a má­sik úgy, ki-ki tehetsége szerint. AZ IFJÚSÁGI MUNKACSOPORT A zajos szerelőcsarnokok után szin­te csendesnek tűnik az a műhely, ahol Gardián ifjúsági munkacsoportja dol­gozik, A köszörűkövek, kalapácsok itt is eleget hangoskodnak, de itt már mégis szót lehet érteni. A csoport éppen egy árböcrúd felszerelésén dol­gozik — ezt a munkát most végez­zük először — mondja Gardián elv­társ, a munkacsoport vezetője. így aztán kissé lassabban megy a munka, mint mikor a megszokott munkánkat végezzük. De azért lassan majd csak belejövünk s aztán megy már ez is, mint a karikacsapás. Nem is zavarjuk tovább beszélge­téssel őket, inkább csendben figyeljük munkájukat. A fiatal 20—22 éves fiúk csavar húzókkal, kulcsokkal, kalapács­osai kezükben ügyesen forgolódnak az árböcrúd körül. Néhány perc múlva a meztelen rúdon karikák, kereszt­vasak ékeskednek. Gardián néha se - gít a munkában, de leginkább csak a tervrajzot tanulmányozza és figyeli a munkát. Egy pülantás a rajzra, egy a munkára és máris észreveszi, ha valami hiba van, s ha nincs tisz­tában valamivel nem átallja megkér­dezni idősebb munkatársait vagy a mérnököt. így aztán hiba nélkül ké­szül el az árböcrúd is. — Gyerünk a másikkal, ez már jobban fog. men­ni, — mondják megkönnyébbv.lten, bizakodó hangon a csoport tagjai. így megy ez óráról-órára, nap-nap után. A fiatalok minden munkában megállják helyüket. Ha valamit nem tudnak, szégyenkezés nélkül fordul­nak tanácsért az idősebbekhez. Dol­goznak, tapasztalatot gyűjtenek s közben a tervet 170 százalékra tel­jesítik. A jó példát látva szinte hihetetlen-1 nek tűnik, hogy a gyárban feltűnően kicsi nemcsak az ifjúsági munkacso­portok száma, de a CSISZ tagoké is. A CSISZ üzemi szervezetének veze­tőségére vár a feladat, hogy a legrö­videbb időn belül átlépjék az 50 szá­zalékos szervezettség határát és több ifjúsági munkacsoportot szervezzenek. Ez természetesen alapos szervező­munkát követel és megkívánja azt is, hogy a CSISZ üzemi titkára hébe- hóba meglátogassa az öreg hajógyá­rat is. ASZTALOSOK Keskeny deszknpallón át. jutottunk a vízen ringatózó festékszagú hajóra. Kívülről úgy tetszett, hogy már kész is ez a hajó, de forgáccsal teleszórt belseje az ellenkezőjéről győzött meg. Sok munka van még itt, felszerelni a kabinok fekvőhelyeit, felrakni az ajtókat, fogasokat. Egyedül talán el is tévedtem volna a hajó folyósóinak útvesztőiben, de a kíváncsiság persze űzött, mert sze­rettem volna látni a gépházat, a sze­mélyzeti kabinokat, mosdókat és az utasok kabinjait."Sajnos legtöbb he­lyen zárt ajtó várt bennünket. Egy helyen azonban szerencsénk volt. Az enyik kabinból kopácsolás hallatszott. Itt találtam Mészáros elvtársat, a fek­vőhelyek szerelése közben. Nehéz, de szép az asztalosok mun­kája a hajón. Az asztalos egyedül emelgeti, illesztgeti helyre a kabin felszereléseit, a nehéz keményfából készült priccseket, az éjjeli szekré­nyeket, mosdókat. És bizony jóné- hányszor le kell emelnie, meg vissza-, tenni a helyére, gyalulgatni, illeszt­őét ni, amíg a prices, ami nappal ülő­helyül, éjjel pedig fekvőhelyül szolgál o hajó utasainak, pontosan odaillik a kabin oldalfalához. De milyen szép az, amikor az asztalos örömmel legeltet­heti szemét a szépen felszerelt, csil­logó, tiszta kabinon és rámondhatjft — íme ez az én két kezem munká­jának az eredménye: (V. E.) LEVÉL: A búcsi ifjakhoz Ha reális életképet akarnák festeni a búcsi Ifjú életéről, akkor ilyenfor­mán, nézne k): Egy kocsma belseje; öt—hat asztal, az asztalok mellett 16—17 évés fiúk, kezükben piszkos­sárga kártyalapok, előttük üvegek, poharak és aprópénz. Ritka az olyan, amelynek szájából nem lóg a füstölgő cigaretta-vég... r Az avatatlan szemlélőnek akaratla­nul is eszébe villan: hát hol a CSISZ szervezete? Hol van az a szervezet, amely arra hivatott, hogy az ifjúság nevelését a helyes, a mai életszínvonal megkívánta úton vezesse? Hol az a szervezet, amelynek a fel­adata az, hogy a falusi ifjúságnak megadja a művelődési és szórakozási lehetőségeket? Papíron! Igen, csak papíron van, mert tudtommal a fiatal­ság nagyrésze CSISZ-tag, van igazol­ványa, a szervezetnek van vezetősége is, de az semminemű aktív munkát nem fejt ki. Igaz, kissé mostohák a környezeti viszonyok, de az még nem jelenti azt, hogy egy kevés akarattal ne lehetne elérni valamilyen ered­ményt. Csak akarat kellene hozzá: a leltételek — ha nem is a legjobbak — de megvannak. Vegyük _például a községi könyvtá­rat, pár száz könyv hever ott kihasz­nálatlanul, vagy csak részben kihasz­nálva, hát miért nincs megalakítva az olvasókör? Vagy talán a fiatalság nem szeret olvasni? Dehogy, a hiba nem ott van, hisz a ponyvairodalom szenny­termékei ott találhatók a fiatalok zse­beiben és kéjelegve olvassák a na- gyobbnál-nagyobb fantáziaszülte rém­történeteket, amelyek természetesen csak károsan hatnak a falu fiataljaira. A hiba a szervezetlenségben rej­lik, vagy inkább a vezetőség hanyag­ságában, sőt tovább menve, talán a járási vezetőség is kissé hibás. Vagy nem? Hát akkor ki? Mindenesetre valami hatékony orvosságot kellene adagolni a búcsi CSISZ szervezet ragályos betegségére. Ezen tényekkel szemben azonban roppant érdekes az, hogy a többi tö­megszervezetek a lehetőségekhez mér­ten eléggé jól működnek; hát miért nem foglalkoznak ezen vitathatatlanul fontos kérdéssel az említett szerve­zetek vezetői? Vagy talán nekik nem érdekük az, hogy olyan fiatalság le­gyen Búcson, amely nemcsak a kár­tyalapok forgatásához ért, de ered­ményesen tud dolgozni is? Mert_ kétségbevonhatatlan tény, hogy az olyan ifjak, akik a kocsmá­ban érnek meg a társadalom részére, azok soha nem válnak olyan embe­rekké, akik ki fogják venni részüket a szocialista falu építéséből. Búcsi fiatalok! Nyissátok ki kissé már szemeteket s meglátjátok, nem­csak a kocsmában lehet szórakozni..; GÁL SÁNDOR (Képünkön a tósnyárazsdi szövetkezeti munkaiskola tanulóinak egyik cso­portját látjuk). szövetkezetek tagjai ma már nagyon jól tudják, hogy mun­kájuk csak akkor lehet eredményes, ha a régi tapasztalatokon kívül érvé­nyesítik a haladó agró- és. zootechni- kát is. Járásunkban sok olyan szövet­kezeti munkaiskola van, ahol a szö­vetkezeti tagok nagy érdeklődést ta­núsítanak az előadások iránt, de sajnos találhatunk még olyan szövetkezeteket is, ahol a munkaiskolát még csak meg sem szervezték. A szövetkezeti munkaiskola szép eredményeket tud felmutatni a hidas­kürti, tallősi, tósnyárasdi, kajali és a pálóci szövetkezetben. Gyenge tevé­kenységet mutat Feketenyék község­ben, ahol a szövetkezet vezetősége nem törődik azzal, hogy megfelelő színvonalra emelkedjék az iskola. A második évfolyamba 14 hallgató je­lentkezett, de az előadásokon csak 7—8 szövetkezeti tag vett részt. — A feketenyéki EFSZ tagjai tanulhat­nának a hidaskürtiektől, ahol az iskola előadásai kidolgozott terv szerint va­lósulnak meg. Az első évfolyamban az előadásokat rendszeresen látogatja 15 szövetkezeti tag s nagy érdeklődést tanúsítanak a tananyag iránt. Tanul­nak, mert jól tudják, hogy a mező­gazdasági termelést csak úgy növelhe­tik, ha megismerik a termelés növe­lésének elméleti és gyakorlati előfel­tételeit. A hidaskürti _ szövetkezeti munkaiskolában már évzáró vizsgára készülnek a hallgatók. ★ ★ ★ Március 24-re sokáig büszkeséggel fognak visszaemlékezni az eperjesi 11. számú munkaerőtartalékok ottho­nának tanulói. Ezen a napon vették át a Megbízottak Testületének és a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottsá­gának vándorzászlaját. Az iskolai CSISZ szervezet jó mun­kája következtében az iskola tanulói az első félévben 173 százalékra telje­sítették a tanonc normát. Selejtmen- tesen dolgoztak és szép eredményeket értek el az anyagmegtakarítás terén is. Űj munkamódszerekkel összesen 4 423 normaórát dolgoztak le. A ta­nulók többsége eredményesen dolgo­zik a tanulóotthonban működő tech­nikai körökben, hogy ha kikerülnek az életbe, ne hozzanak szégyent isko­lájukra. Számukra a vándorzászló nemcsak megtiszteltetés, de erkölcsi támogatás is. A zászlóátadás alkalmával a legjobb tanulókat a CSISZ becsületbeli jelvé­nyével tüntették ki. lasztott 9 kis borjút. íme így röviden két mondatba' belesűríthető egy év kemény munkájának eredménye. S a jutalom? Az sem volt kevés: 560 munkaegység a reá járó pénzzel és természetbeni jutalommal, meg 6.500.- korona pótjutalom. úcs bizony messze van Prágától. — Azelőtt még Párkány is messze volt nékem, most meg ime ide kerültem, ilyen messzire. Így beszél Zsuzsi néni a körülötte álló kis csoportnak. Elő­ször van itt, így azt sem tudja, hogy mit nézzen meg. A kongresszusi pa­lotát, a száguldó villamosokat, a ha­talmas háztömböket, vagy az áruházak belsejét — számára minden új, érde­kes. — Sosem gondoltam volna, hogy ilyen öreg asszonyt ide küldjenek és megkérdezgessék tőlem, hogy hát mi tetszik és mi nem, szövetkezetünkben. Bajkai Zsuzsanna, a búcsi szövet­kezet kiváló baromfigondozója. rága. Valahol a város ® " szélén dudál a ■ gyár, de hozzánk ide a Vltava partjára már csak szag­gatott hangfoszlányok jutnak el. Éb­red a város. Az utcákon megjelennek az első villamosok, munkába igyekvő emberek. Állandó képe ez egy nagy­városnak, mely napról napra ismétlő­dik. Az itt élőknek ez olyan termé­szetes, csak a vidéki ember számára érdekes, meglepő a nagyvárosi reggel. Az, aki mióta felcseperedett mindig a kakas kukorékolástól számította a hajnalt, nehezen szók ja meg a kora reggeli villamos csengetését — mind­untalan felébred. Ma bizony sok ilyen koránkelő embert látnánk, ha sikerül­ne bepillantani a prágai szállodák szo­báiba. A III. szövetkezeti kongresszus több mint 2.000 résztvevője közül sokan felébredtek a megszokott idő­ben öt óra körül és szobájuk ablaká­ból gyönyörködtek legszebb városunk ébredésében. Egyszerű szavak, őszinte vélemény. Egy 43 éves dolgos falusi asszony sokatmondó, tűnődése: sosem gondol­tam volna. . Hányán, de hányán a jelenlevők közül megismételnék a sza­vakat, vagy esetleg mást mondanának, de a lényeg az nem változna. ( Ladislav Kovácka már nyolc é/e Kiss Jenő az Ifjúsági Falu szövet­kezetének kitüntetett állatgondo­S zombat este a legjobb mezőgazdasági dolgozók kitüntetése után a kul­túrműsor rövid szüneté­ben két ember telepedett le a terem végén lévő asztalok egyikéhez. Az egyik magas, szikár, a másik zömök közepes termetű; Alig egy félórája még mindkettőt ott láttuk az emel­vényen : ki tüntettetek. Áz idősebb Szlatki István a gutái szövetkezet' küldötte — -ő’! csak átve­vője és hazaszállító ja az elismerésnek. A kitüntetés a szövetkezetét, illeti, tehát mindenkit, aki becsületes mun­kájával hozzájárult a feladatok telje­sítéséhez. Nagy dolog ez, hogy az ország legnagyobb szövetkezete ilyen eredményeket tudott felmutatni. Szom­szédja nemcsak itt, hanem odahaza is valóban szomszéd az Ifjúsági Falu szövetkezetének küldötte: Kiss Jenő állatgondozó. Mellén már tepnap is ott láttuk a „Legjobb dolgozó“ jelvényt. Most odatűzték mellé a másikat, mely­nek felirata a „Kiváló munkáért“. Itt már a kitüntetés neve beszél minden­ki helyett. Kiss Jenő az elmúlt évben a gondjaira bízott 10 tehéntől 3.400 liter tejátlagot ért el. Ezenkívül elvá­szövetkezeti elnök. Megkérdezték — e szót nem halla­ni, érzékelni kell. Emberi nemzedékek gyógyíthatatlannak tartott betegsége: hallgatás, tűrés — csak a könyvek lap­jain maradt reánk. Akik szavukkal pe­csétet tettek az elődök ajkára — ma­guknak ástak vermet. Több mint egy évtizede szabadon hallatja Hangját a nép. Nem véletlen csoda folytán — árat fizettünk érte. Megvásároltük a szót, s a miénk. Élünk is vele! Ma ezt már megtanulta sok ezer Zsuzsi néni. örüljünk neki! ár az első nap szüneté­ben vastag embergyűrű képződött a könyvárusítók asztalai körül. így folyta­tódott ez nap nap után, azzal a kü­lönbséggel, hogy . a könyvek egyre ritkultak az asztalokon, az emberek meg csak egyre jöttek. Itt a vásárlók között ismerkedtem meg egy szövetkezeti elnökkel, aki fiatal -és öreg is egy személyben. A neve Ladislav Kovácka. Fiatal, mert alig 29 éves — öreg, mert már 1949 óta elnöke a sloupnei szövetkezetnek. Nyolc j év nagy idő egy szövetkezet életében, de az emberében méq több. Vajon mit tett Kovácka, hogy a tag­ság évről évre újból a szövetkezet élére álltja ? , -> . • , .— Nem tettem csodát, nem is fo­gok. Az elnök bármily nagyot tenne, parányi maradna' az, ha a többiek nem mennének utána. Mi tavaly 19.— ko­ronát fizettünk pénzben a természet­beni járandóságon kívül, az idén töb­bet akarunk. Igaz, ez rajtam is múlik, de főképp-az embereken. Nem taga­dom, volt idő, mikor legszívesebben elfutottam volna ezek az idők rég elmúltak. Sokat _ hallottam már, hogy a nevelés és az irányítás háládatlan munka. Én ennek ellenkezőjét állítom: kemény, _ szép férfinek való. Ha egy szövetkezetben fiatal nemzedék növe­kedik, akik támogatják, segítik a ve­zetőséget, az a szövetkezet csak előre haladhat. A mi szövetkezetünk ilyen. égé a tanácskozásnak. Még egy utolsó kézszorítás, címek, nevek feljegyzése és indulnak az autóbu­szok. Egész karavánok húzódnak az állomások felé. Mennek a küldöttek. Viszik szívükben az emlékét, a hal­lottakat. A kongresszuson sok fiatal küldött volt jelen. így van ez jól. Kiérdemel­ték a megtiszteltetést, de ezzel köte­lezettséget is vállaltak magukra. To­vábbra is be kell bizonyítaniok, hogy odaadó harcosai a szövetkezeti gondo­latnak. További munkánkban legyen útmutató a kongresszus felhívása: ,.A szocialista mezőgazdaság építésé­ben való részvételét minden fiatal elsőrendű hazafias feladatának tekint­se“. zója. CSETŐ JÁNOS /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents