Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1957-04-01 / 14. szám
ióC’Sozürl’ J égyzetfüzetből Hatalmas gőzkalapácsok zuhogá- sától, emelődaruk láncainak csörgésétől hangos a komáromi Steiner Gábor hajógyár és környéke. Szorgos kezek munkája nyomán épülnek a hajók, melyek majd a Volgán, vagy a Donon hasítják karcsú testükkel a vizet, verik a hullámokat. Fejlődnek, tanulnak az emberek, kik vagy kinek apái a múltban a nagyságos vagy méltó- ságos urak birtokán éhbérért túrták a jöldet. Most hajót építenek, darut kezelnek, vagy éppen mint mérnökök terveznek, dolgoznak a gyárban, vezetik a munkát. Az egyik így, a másik úgy, ki-ki tehetsége szerint. AZ IFJÚSÁGI MUNKACSOPORT A zajos szerelőcsarnokok után szinte csendesnek tűnik az a műhely, ahol Gardián ifjúsági munkacsoportja dolgozik, A köszörűkövek, kalapácsok itt is eleget hangoskodnak, de itt már mégis szót lehet érteni. A csoport éppen egy árböcrúd felszerelésén dolgozik — ezt a munkát most végezzük először — mondja Gardián elvtárs, a munkacsoport vezetője. így aztán kissé lassabban megy a munka, mint mikor a megszokott munkánkat végezzük. De azért lassan majd csak belejövünk s aztán megy már ez is, mint a karikacsapás. Nem is zavarjuk tovább beszélgetéssel őket, inkább csendben figyeljük munkájukat. A fiatal 20—22 éves fiúk csavar húzókkal, kulcsokkal, kalapácsosai kezükben ügyesen forgolódnak az árböcrúd körül. Néhány perc múlva a meztelen rúdon karikák, keresztvasak ékeskednek. Gardián néha se - gít a munkában, de leginkább csak a tervrajzot tanulmányozza és figyeli a munkát. Egy pülantás a rajzra, egy a munkára és máris észreveszi, ha valami hiba van, s ha nincs tisztában valamivel nem átallja megkérdezni idősebb munkatársait vagy a mérnököt. így aztán hiba nélkül készül el az árböcrúd is. — Gyerünk a másikkal, ez már jobban fog. menni, — mondják megkönnyébbv.lten, bizakodó hangon a csoport tagjai. így megy ez óráról-órára, nap-nap után. A fiatalok minden munkában megállják helyüket. Ha valamit nem tudnak, szégyenkezés nélkül fordulnak tanácsért az idősebbekhez. Dolgoznak, tapasztalatot gyűjtenek s közben a tervet 170 százalékra teljesítik. A jó példát látva szinte hihetetlen-1 nek tűnik, hogy a gyárban feltűnően kicsi nemcsak az ifjúsági munkacsoportok száma, de a CSISZ tagoké is. A CSISZ üzemi szervezetének vezetőségére vár a feladat, hogy a legrövidebb időn belül átlépjék az 50 százalékos szervezettség határát és több ifjúsági munkacsoportot szervezzenek. Ez természetesen alapos szervezőmunkát követel és megkívánja azt is, hogy a CSISZ üzemi titkára hébe- hóba meglátogassa az öreg hajógyárat is. ASZTALOSOK Keskeny deszknpallón át. jutottunk a vízen ringatózó festékszagú hajóra. Kívülről úgy tetszett, hogy már kész is ez a hajó, de forgáccsal teleszórt belseje az ellenkezőjéről győzött meg. Sok munka van még itt, felszerelni a kabinok fekvőhelyeit, felrakni az ajtókat, fogasokat. Egyedül talán el is tévedtem volna a hajó folyósóinak útvesztőiben, de a kíváncsiság persze űzött, mert szerettem volna látni a gépházat, a személyzeti kabinokat, mosdókat és az utasok kabinjait."Sajnos legtöbb helyen zárt ajtó várt bennünket. Egy helyen azonban szerencsénk volt. Az enyik kabinból kopácsolás hallatszott. Itt találtam Mészáros elvtársat, a fekvőhelyek szerelése közben. Nehéz, de szép az asztalosok munkája a hajón. Az asztalos egyedül emelgeti, illesztgeti helyre a kabin felszereléseit, a nehéz keményfából készült priccseket, az éjjeli szekrényeket, mosdókat. És bizony jóné- hányszor le kell emelnie, meg vissza-, tenni a helyére, gyalulgatni, illesztőét ni, amíg a prices, ami nappal ülőhelyül, éjjel pedig fekvőhelyül szolgál o hajó utasainak, pontosan odaillik a kabin oldalfalához. De milyen szép az, amikor az asztalos örömmel legeltetheti szemét a szépen felszerelt, csillogó, tiszta kabinon és rámondhatjft — íme ez az én két kezem munkájának az eredménye: (V. E.) LEVÉL: A búcsi ifjakhoz Ha reális életképet akarnák festeni a búcsi Ifjú életéről, akkor ilyenformán, nézne k): Egy kocsma belseje; öt—hat asztal, az asztalok mellett 16—17 évés fiúk, kezükben piszkossárga kártyalapok, előttük üvegek, poharak és aprópénz. Ritka az olyan, amelynek szájából nem lóg a füstölgő cigaretta-vég... r Az avatatlan szemlélőnek akaratlanul is eszébe villan: hát hol a CSISZ szervezete? Hol van az a szervezet, amely arra hivatott, hogy az ifjúság nevelését a helyes, a mai életszínvonal megkívánta úton vezesse? Hol az a szervezet, amelynek a feladata az, hogy a falusi ifjúságnak megadja a művelődési és szórakozási lehetőségeket? Papíron! Igen, csak papíron van, mert tudtommal a fiatalság nagyrésze CSISZ-tag, van igazolványa, a szervezetnek van vezetősége is, de az semminemű aktív munkát nem fejt ki. Igaz, kissé mostohák a környezeti viszonyok, de az még nem jelenti azt, hogy egy kevés akarattal ne lehetne elérni valamilyen eredményt. Csak akarat kellene hozzá: a leltételek — ha nem is a legjobbak — de megvannak. Vegyük _például a községi könyvtárat, pár száz könyv hever ott kihasználatlanul, vagy csak részben kihasználva, hát miért nincs megalakítva az olvasókör? Vagy talán a fiatalság nem szeret olvasni? Dehogy, a hiba nem ott van, hisz a ponyvairodalom szennytermékei ott találhatók a fiatalok zsebeiben és kéjelegve olvassák a na- gyobbnál-nagyobb fantáziaszülte rémtörténeteket, amelyek természetesen csak károsan hatnak a falu fiataljaira. A hiba a szervezetlenségben rejlik, vagy inkább a vezetőség hanyagságában, sőt tovább menve, talán a járási vezetőség is kissé hibás. Vagy nem? Hát akkor ki? Mindenesetre valami hatékony orvosságot kellene adagolni a búcsi CSISZ szervezet ragályos betegségére. Ezen tényekkel szemben azonban roppant érdekes az, hogy a többi tömegszervezetek a lehetőségekhez mérten eléggé jól működnek; hát miért nem foglalkoznak ezen vitathatatlanul fontos kérdéssel az említett szervezetek vezetői? Vagy talán nekik nem érdekük az, hogy olyan fiatalság legyen Búcson, amely nemcsak a kártyalapok forgatásához ért, de eredményesen tud dolgozni is? Mert_ kétségbevonhatatlan tény, hogy az olyan ifjak, akik a kocsmában érnek meg a társadalom részére, azok soha nem válnak olyan emberekké, akik ki fogják venni részüket a szocialista falu építéséből. Búcsi fiatalok! Nyissátok ki kissé már szemeteket s meglátjátok, nemcsak a kocsmában lehet szórakozni..; GÁL SÁNDOR (Képünkön a tósnyárazsdi szövetkezeti munkaiskola tanulóinak egyik csoportját látjuk). szövetkezetek tagjai ma már nagyon jól tudják, hogy munkájuk csak akkor lehet eredményes, ha a régi tapasztalatokon kívül érvényesítik a haladó agró- és. zootechni- kát is. Járásunkban sok olyan szövetkezeti munkaiskola van, ahol a szövetkezeti tagok nagy érdeklődést tanúsítanak az előadások iránt, de sajnos találhatunk még olyan szövetkezeteket is, ahol a munkaiskolát még csak meg sem szervezték. A szövetkezeti munkaiskola szép eredményeket tud felmutatni a hidaskürti, tallősi, tósnyárasdi, kajali és a pálóci szövetkezetben. Gyenge tevékenységet mutat Feketenyék községben, ahol a szövetkezet vezetősége nem törődik azzal, hogy megfelelő színvonalra emelkedjék az iskola. A második évfolyamba 14 hallgató jelentkezett, de az előadásokon csak 7—8 szövetkezeti tag vett részt. — A feketenyéki EFSZ tagjai tanulhatnának a hidaskürtiektől, ahol az iskola előadásai kidolgozott terv szerint valósulnak meg. Az első évfolyamban az előadásokat rendszeresen látogatja 15 szövetkezeti tag s nagy érdeklődést tanúsítanak a tananyag iránt. Tanulnak, mert jól tudják, hogy a mezőgazdasági termelést csak úgy növelhetik, ha megismerik a termelés növelésének elméleti és gyakorlati előfeltételeit. A hidaskürti _ szövetkezeti munkaiskolában már évzáró vizsgára készülnek a hallgatók. ★ ★ ★ Március 24-re sokáig büszkeséggel fognak visszaemlékezni az eperjesi 11. számú munkaerőtartalékok otthonának tanulói. Ezen a napon vették át a Megbízottak Testületének és a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának vándorzászlaját. Az iskolai CSISZ szervezet jó munkája következtében az iskola tanulói az első félévben 173 százalékra teljesítették a tanonc normát. Selejtmen- tesen dolgoztak és szép eredményeket értek el az anyagmegtakarítás terén is. Űj munkamódszerekkel összesen 4 423 normaórát dolgoztak le. A tanulók többsége eredményesen dolgozik a tanulóotthonban működő technikai körökben, hogy ha kikerülnek az életbe, ne hozzanak szégyent iskolájukra. Számukra a vándorzászló nemcsak megtiszteltetés, de erkölcsi támogatás is. A zászlóátadás alkalmával a legjobb tanulókat a CSISZ becsületbeli jelvényével tüntették ki. lasztott 9 kis borjút. íme így röviden két mondatba' belesűríthető egy év kemény munkájának eredménye. S a jutalom? Az sem volt kevés: 560 munkaegység a reá járó pénzzel és természetbeni jutalommal, meg 6.500.- korona pótjutalom. úcs bizony messze van Prágától. — Azelőtt még Párkány is messze volt nékem, most meg ime ide kerültem, ilyen messzire. Így beszél Zsuzsi néni a körülötte álló kis csoportnak. Először van itt, így azt sem tudja, hogy mit nézzen meg. A kongresszusi palotát, a száguldó villamosokat, a hatalmas háztömböket, vagy az áruházak belsejét — számára minden új, érdekes. — Sosem gondoltam volna, hogy ilyen öreg asszonyt ide küldjenek és megkérdezgessék tőlem, hogy hát mi tetszik és mi nem, szövetkezetünkben. Bajkai Zsuzsanna, a búcsi szövetkezet kiváló baromfigondozója. rága. Valahol a város ® " szélén dudál a ■ gyár, de hozzánk ide a Vltava partjára már csak szaggatott hangfoszlányok jutnak el. Ébred a város. Az utcákon megjelennek az első villamosok, munkába igyekvő emberek. Állandó képe ez egy nagyvárosnak, mely napról napra ismétlődik. Az itt élőknek ez olyan természetes, csak a vidéki ember számára érdekes, meglepő a nagyvárosi reggel. Az, aki mióta felcseperedett mindig a kakas kukorékolástól számította a hajnalt, nehezen szók ja meg a kora reggeli villamos csengetését — minduntalan felébred. Ma bizony sok ilyen koránkelő embert látnánk, ha sikerülne bepillantani a prágai szállodák szobáiba. A III. szövetkezeti kongresszus több mint 2.000 résztvevője közül sokan felébredtek a megszokott időben öt óra körül és szobájuk ablakából gyönyörködtek legszebb városunk ébredésében. Egyszerű szavak, őszinte vélemény. Egy 43 éves dolgos falusi asszony sokatmondó, tűnődése: sosem gondoltam volna. . Hányán, de hányán a jelenlevők közül megismételnék a szavakat, vagy esetleg mást mondanának, de a lényeg az nem változna. ( Ladislav Kovácka már nyolc é/e Kiss Jenő az Ifjúsági Falu szövetkezetének kitüntetett állatgondoS zombat este a legjobb mezőgazdasági dolgozók kitüntetése után a kultúrműsor rövid szünetében két ember telepedett le a terem végén lévő asztalok egyikéhez. Az egyik magas, szikár, a másik zömök közepes termetű; Alig egy félórája még mindkettőt ott láttuk az emelvényen : ki tüntettetek. Áz idősebb Szlatki István a gutái szövetkezet' küldötte — -ő’! csak átvevője és hazaszállító ja az elismerésnek. A kitüntetés a szövetkezetét, illeti, tehát mindenkit, aki becsületes munkájával hozzájárult a feladatok teljesítéséhez. Nagy dolog ez, hogy az ország legnagyobb szövetkezete ilyen eredményeket tudott felmutatni. Szomszédja nemcsak itt, hanem odahaza is valóban szomszéd az Ifjúsági Falu szövetkezetének küldötte: Kiss Jenő állatgondozó. Mellén már tepnap is ott láttuk a „Legjobb dolgozó“ jelvényt. Most odatűzték mellé a másikat, melynek felirata a „Kiváló munkáért“. Itt már a kitüntetés neve beszél mindenki helyett. Kiss Jenő az elmúlt évben a gondjaira bízott 10 tehéntől 3.400 liter tejátlagot ért el. Ezenkívül elvászövetkezeti elnök. Megkérdezték — e szót nem hallani, érzékelni kell. Emberi nemzedékek gyógyíthatatlannak tartott betegsége: hallgatás, tűrés — csak a könyvek lapjain maradt reánk. Akik szavukkal pecsétet tettek az elődök ajkára — maguknak ástak vermet. Több mint egy évtizede szabadon hallatja Hangját a nép. Nem véletlen csoda folytán — árat fizettünk érte. Megvásároltük a szót, s a miénk. Élünk is vele! Ma ezt már megtanulta sok ezer Zsuzsi néni. örüljünk neki! ár az első nap szünetében vastag embergyűrű képződött a könyvárusítók asztalai körül. így folytatódott ez nap nap után, azzal a különbséggel, hogy . a könyvek egyre ritkultak az asztalokon, az emberek meg csak egyre jöttek. Itt a vásárlók között ismerkedtem meg egy szövetkezeti elnökkel, aki fiatal -és öreg is egy személyben. A neve Ladislav Kovácka. Fiatal, mert alig 29 éves — öreg, mert már 1949 óta elnöke a sloupnei szövetkezetnek. Nyolc j év nagy idő egy szövetkezet életében, de az emberében méq több. Vajon mit tett Kovácka, hogy a tagság évről évre újból a szövetkezet élére álltja ? , -> . • , .— Nem tettem csodát, nem is fogok. Az elnök bármily nagyot tenne, parányi maradna' az, ha a többiek nem mennének utána. Mi tavaly 19.— koronát fizettünk pénzben a természetbeni járandóságon kívül, az idén többet akarunk. Igaz, ez rajtam is múlik, de főképp-az embereken. Nem tagadom, volt idő, mikor legszívesebben elfutottam volna ezek az idők rég elmúltak. Sokat _ hallottam már, hogy a nevelés és az irányítás háládatlan munka. Én ennek ellenkezőjét állítom: kemény, _ szép férfinek való. Ha egy szövetkezetben fiatal nemzedék növekedik, akik támogatják, segítik a vezetőséget, az a szövetkezet csak előre haladhat. A mi szövetkezetünk ilyen. égé a tanácskozásnak. Még egy utolsó kézszorítás, címek, nevek feljegyzése és indulnak az autóbuszok. Egész karavánok húzódnak az állomások felé. Mennek a küldöttek. Viszik szívükben az emlékét, a hallottakat. A kongresszuson sok fiatal küldött volt jelen. így van ez jól. Kiérdemelték a megtiszteltetést, de ezzel kötelezettséget is vállaltak magukra. Továbbra is be kell bizonyítaniok, hogy odaadó harcosai a szövetkezeti gondolatnak. További munkánkban legyen útmutató a kongresszus felhívása: ,.A szocialista mezőgazdaság építésében való részvételét minden fiatal elsőrendű hazafias feladatának tekintse“. zója. CSETŐ JÁNOS /